Calypso sebe, melyet a vérrel színezett hold éjjelén szerzett ellátásra szorult. A napok alatt melyet gyógyító gondos megfigyelése alatt töltött nyilvánvalóvá vált az is, hogy rászedtek minket. Fals nyomokat hintetek elénk, s ahogy azt illik követtük egészen Caldenig. Bízva abba, hogy a nyomok nem hűltek ki teljesen, amellett döntöttünk, visszatérünk Tölgyesvégbe.
A városban még mindig érezni lehet a történések okozta döbbenetet, a gyászt. A városi őrséget megkettőzték, tartva még lények felbukkanásától. A főtértől már nem volt nehéz rálelni a városi istállóra, hisz a városba özönlő önjelölt szörnyvadászok mind itt szállásolják el lovaikat, nem mellesleg a jellegzetes szag is a segítségünkre van. Itt csak az nem talál magának megfelelő paripát, aki nem is akar. - Kisasszonyok, állok szolgálatukra! – belépve azonnal egy középkorú lókupec siet elénk. – Milyen hátassal szolgálhatok? Van itt minden fajta, vad, szilaj, jámbor és erős, mely akár két szekeret is elhúz. - kivételesen Caly ragadja magához az első szó jogát, melyre készségesen körbe is vezeti a köpcös férfi. Nem tartok velük, hisz még magam sem tudom, milyen lóra is lenne szükségem. A ló is az a fajta állat, melyet társként választ maga mellé az ember, s nem hagyja maga mögött. Ezért is sajnáltam Foltost, amikor a favágókra bíztuk. Valóban akadt itt mindenféle, sárga, barna… némelyik haláli nyugalommal falatozta az elérakott abrakot, vagy tűrte a lovászfiúk gondozását. Az utolsó boxból egy fekete puha orr kandikált ki, mely mintha csak megérezné, hogy figyelem húzódott vissza. Megvontam vállam, s tekintetem egy percre a lány és kereskedő párosra vetettem, egy öreg lovat akart éppen rásózni, ám a najádnak több esze volt. Folytattam a körutamat az istállóban, mintha csak könyvtárban lennék, a pofi ismét kint lógot, s ahogy újra ráemeltem tekintettem visszahátrált. ~ Ez a ló szórakozik velem. ~ Közelebb mentem hát, hogy szemügyre vegyem a szemtelen jószágot. Gyönyörű volt a maga ébenfekete szőrével a hosszú, dús sörényével és a földig érő farkával. Izmos volt, kiállása pedig tekintélyt parancsoló. – Gyere! – próbáltam közelebb csalogatni, ám csak áll és merőn bámult hatalmas sötét szemeivel. – Gyere, hát! – egy pata dobbantás, több reakciót nem kaptam tőle. – Kövülj oda! – bosszankodva fordítottam hátat, nem érek én rá egész nap. Calypso már lassan nyélbe üti az üzletet, én pedig még egy nyomorult pónit sem találtam. Egy hófehér telivérrel fordultam szembe, mely igencsak rokonszenvesnek tűnt. Egy lépést tettem csak felé, mikor tarkómat forró lehelet csiklandozta meg, s fülembe kényelmes nyámmogás hangja kúszott. Csuklyám csúcsát találta oly finomnak a szemtelen csődőr. Hátra nyúlva próbáltam kiszabadítani magam, de az csak egyre inkább csak húzott. Majd miután megkostólta vörös tincseimet is, a táskámban kezdett kutakodni, míg végül csak megtalálta azt, amit keresett, a piacon vett almát. – Hát legyen a tiéd, Nonvul.- mely közösül, annyit jelent Nemes.
Caldennel már megint nem jártam, jártunk szerencsével. Másodjára járok ebben a városban, de a húgomat most sem találtam meg. Egy téves nyomot kezdtünk el követni. Bár abban nem vagyok biztos, hogy csak a véletlen műve lett volna az egész. Az ünnep elvett tőlem megint sok időt. A fura lények egyike megsebzett. Sérülten még sem indulhattam volna el újra útnak. Velerissel egy gyorsabb megoldást kellett találnunk. Calden túl nagy város ahhoz, hogy észrevétlenül lophassunk lovat. Nagyon az erőmet sem merném használni, hisz nagyobb a kockázata annak, hogy lebuktassam magam. Így nem marad más, mint a vásárlás. Sikerült összekaparnom annyit, hogy elég ulronom legyen egy átlagos ló megvételére. Bár nemolcsó, de most tényleg nem látok más kiutat, ha hamar vissza akarunk érni a tengerhez. A fickó először megpróbl átverni engem és egy nem túl meggyőző lovat akar eladni nekem annyiért, mint a fiatalabbikat. Lehet nem tudok mindent ezekről az állatokról, de annyit azért én is meg tudok különböztetni, hogy melyik a fiatalabb egyed. Nem mintha az idősebbel bajom lenne, csak szegény nem bírná azt az erőltetett tempót, amit diktálni fogunk. Hosszas gondolkodás után végül egy igazi gyöngyszemet választok magamnak. Gyönyörűnek találom a több színű sörényét, a foltokat a szőrében. -Sagara. Én leszek az új gazdád. Remélem hamar megbarátkozol velem. Ígérem jó dolgod lesz, de most nagy szükségem lesz a gyorsaságodra. A húgom bajban van. Segíteni kell neki.-Suttogom neki, miközben nyakát simogatom.
A város központi istállója több funkciót is ellát; egyrészt az átutazók, városban élők lovait szállásolják és látják el benne a lovászfiúk fizetség ellenében, másrészt a piacnapokon kívüli lóvásár helyszínéül is szolgál. Gyakran hagynak hátra idősebb, gyengébb, kevésbé gyors hátasokat, melyeket jutányos áron meg lehet szerezni, azonban magasabb összegért már szemrevaló jószágokat is ki lehet fogni.
A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt állat/-ok felsorolása //
Leírása
Szamár
50 ulron
a szamarak köztudottan híresek a makacsságukról, nehéz rájuk erőltetni bármit is. Bizalmuk elnyerése után viszont készséges és társbarát állatok tudnak lenni, megbízhatóak a munkában. Meglehetősen intelligensek, óvatosak, barátságosak, játékosak, és szívesen tanulnak. Ám ugyanakkor ha idegennel találkoznak, gyakran rúgnak és harapnak.
Öszvér
60 ulron
a szamár és a ló keresztezéséből származik. Általában erős, szívós és igénytelen haszonállat. Teherhordóként, igavonóként és hátasként is használható. Szilárd, türelmes állat. Hosszabb utak megtételére viszont alkalmatlanok, lassúak.
Igásló
110 ulron
mezőgazdasági munkák végzésére, teherhúzásra tenyésztett lófajta. Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik alkalmassá. Rendszerint hidegvérűek, nyugodtak és megfontoltak, viszont lassúak és nehézkesek. Hosszabb utakra ők sem alkalmasak lassúságuk miatt.
Rytiai póni
200 ulron
jóságos, barátságos állat, jól viseli a törpök nehéz és harsány természetét. Szeret ellenben nasizni, így az elemózsiás táskákat ajánlatos távol tartani tőle. (színe, neme választható)
Fiatal Milheimi melegvérű
280 ulron
fiatal, harapós és mufurc példány. Még szoknia kell a társaságot és a munkát. (színe, neme választható)
Érett Milheimi melegvérű
295 ulron
határozott, jól idomított hátasló, bár az idegeneket szereti megharapni, megrúgdalni. Kiváló vágtázó. (színe, neme választható)
Zetvyni büszke
390 ulron
hűséges és barátságos hátasló, ébenfekete szőre és hosszú, dús sörénye eleganciát sugároz. Könnyen kezelhető, igazi jó társ. (neme választható)
Caldennel már megint nem jártam, jártunk szerencsével. Másodjára járok ebben a városban, de a húgomat most sem találtam meg. Egy téves nyomot kezdtünk el követni. Bár abban nem vagyok biztos, hogy csak a véletlen műve lett volna az egész. 
