Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Nem kellett volna megvárnom a hajnalt minden bizonnyal, sőt minél előbb jó lett volna távoznom, ehelyett táskámat szorongatva az oldalam mellett ácsorogtam az éppen csak ébredező piacon, figyelve, ahogy az árusok kipakolják a portékájukat. Sóhajtva löktem el magam a házfaltól, ám tekintetem egyetlen holdat formázó láncon pihent azóta, hogy egy idős, remegő kezű férfi kiakasztott. Hasonlított arra, ami a nyakamban lógott, csak éppen a színe volt eltérő. Nagyot nyelve képzeltem el máris, kinek adhatnám, így odalépve végig simítottam a felületén. – Mennyi? – kérdeztem és levettem a láncot. Alig, hogy megkaptam a morgós választ, máris előhalásztam a nálam lévő táskából a tizenöt ulront. Az apró ékszerrel boldogan sétáltam tovább, nem mintha elképzelésem lett volna, mikor is találkozom bárki mással Ianen kívül. A következő asztalnál tűzlevél-papír volt, amivel már Nulportban is szemeztem, ám végül nem vettem meg, mert tova csábítottak a prémes köpenyek. Akkor arra volt nagyobb szükségem, mert egész hűvös volt még az idő. A tűzlevél-papírból is bőségesen felszerelkeztem, ahogy némi utánpótlás kristályból is. Egy kicsit reménykedett a szívem, hogy használnom kell majd… bár egyre kevesebb indok volt, hogy kiért. Nővéremet megint a földnyelte el, nyilván azért, hogy újra az életét kockáztassa, atyánkról jó ideje nem hallottam, a többi ismerősöm pedig szétszéledt a világban. De ha más nem, a kristályok jól fognak jönni, mikor beszököm a mágustornyokba a holmimért. Nem akartam, hogy rám ismerjenek… és nem azért, mert féltem, hogy Azizi előkerül és megpróbál kiparancsolni. Nem érdekelt. Egyszerűen csak nem akartam csevegni senkivel, hogy mi lett velem. Így hát, megszerezve mindazt, amit akartam, még egy kört tettem a piacon. Elnézegettem még egy darabig a ruhanemű, a bársony köpenyeket, az ékszereket, ám nem vettem egyebet. Csak ujjaim között simogattam a medált, mintha máris azé lett volna, akinek szántam.
Megköszörülve a torkom jelzem a fogadósnak, szeretnék valamit. – Miben segíthetek? – sietve lép a söntéshez a konyhát elválasztó lengőajtótól. Mellközépig érő szakállán némi pörköltszaft csillan. Biztos a mai ebéd kostolásában zavartam meg, hisz a fogadótérben összetéveszthetetlen ételillat terjeng. Szarvaspörkölt lesz ma a kínálat, friss cipóval. Tegnap fültanúja voltam, mikor habzó sör mellett újságolta, friss húst sikerült vásárolni, Ylore egyik legjobb vadászától. – Akad valaki, akit a piacra tud szalasztani, de nyomban? Szükségem lenne néhány dologra – elgondolkodva vakarja meg állát, majd bólint. – Éppenséggel akad… MUUKII- mondta, majd üvölti el magát öblösen, hogy még a falak is beleremegtek. Pislantani is alig volt időm, a konyhából egy siheder viharzik ki. Rőtszín haja van, mint nekem és olyan rozsdabarna szemei, hogy szinte világítanak szeplős arcában. – Eridj, a piacra, a kisasszonynak szüksége van néhány dologra – összevont szemöldökkel méregettem a fiút és azon tanakodom, akad e benne őseink véréből, akárcsak egy szikrányi is. Észrevéve vizslató pillantásom, tenyerével végig simít végig fejére lapuló haján, s feszengve igazít ruháján, s még mielőtt szólhatnék, sietve indul el az ivó ajtaja felé. – Hova mész te kölyök? – kiált utána a törpe. – Hát… hát a piacra, a kisasszonynak szüksége van néhány dologra – dadogja. – És azt tudod ugyan mifélékre? – csap a pultra a férfi. – Hát…azt nem – süti le szemeit, amint rájön bizony a lista elmaradt. Halvány mosollyal intem magamhoz közelebb. – Hozz nekem egy kábító főzetet, négy üvegcsét, azt a fajtát, melynek kerek az alja, s zárni is lehet… s egy üveg Mámbort – a kezébe számoltam negyvenöt ulront. – Megjegyezted? – hevesen bólogatva, ismételte el az imént hangzottokat. – Remek, a maradékból vegyél magadnak, amit szeretnél – tettem vállára a kezem, majd hagytam menni. - Kicsit együgyű, de aranyból van a szíve, s fürge, mint a róka – már alig figyeltem a csaplárosra, a nyitott ablakon keresztül figyeltem a piac felé távolodó fiú alakját. Egyet kellett értenem a törpével. Néhány könnyed lépés után, úgy iramodik neki, mint a vörös bundájú. Vékony szálú hajába belekap a lenge tavaszi szellő. Egy szalmával telerakott kézi szekeret húzó öregember állja útját, s mivel már megállni nincs esélye, magasra szökkenve érkezik a aranyszín kazal tetejére. Még hallom, ahogy az öreg ráripakodik, s látom, ahogy szemtelen mosollyal arcán, bocsánatkérő fejbiccentéssel vetődik át a kocsi túloldalára. Lassú vánszorgással indul tova, de mire tovább gördül, a macskaköveken, Muki már eltűnt a látóhatáron. – Ahogy épp oly, szemtelen s ügyes is – somolygom az orrom alatt, s visszaindulok szobám csendes magányába.
A Lepkével való váratlan találkozómat követően a szállásomra érve igen hamar az értésemre jutott, hogy egyetlen tűzlevél papír sem gazdagítja már a holmimat, ezért a reggel első sugaraival arra vetemedek, amihez a legkevésbé fűlik a fogam; felkeresem a zsibongó piacot. Azt el kell ismernem, Caldenhez képest a népem jóval mértékletesebb magaviseletnek örvend, így szakadatlan kiabálás legfeljebb a másfajúak felől érkezik, ám közel sem olyan bosszantó vagy kifejezett, mint a birodalom főként emberlakta városaiban. De ettől függetlenül sem fogja soha a kedvenc elfoglaltságomat gyarapítani a standok közötti portya, amíg beszerzem a számomra szükséges felszereléseket. A tűzlevél papírokból mindössze négyet teszek a magamévá, remélve, Eyra nem fogja több levélváltáson keresztül tépni az idegeimet, majd kelve-kelletlen az alkimistáknak temérdek portékát kínáló részére is ellátogatok a forgatagnak. Akad néhány bájital az elmémben, amelynek a kikeverésével szívesen megpróbálkoznék, ugyanis a hasznuk kétségbevonhatatlan egy-egy szörnyvadászat alkalmával, ezért a hozzájuk szükséges alapanyagokért – leginkább azokért, melyeket az erdőből vagy a veteményesből nem tudok összeszedni – csakugyan ulronokat költök. Végül kifejezéstelen ábrázattal, noha a bensőmben megkönnyebbülve állok tova.
Ylore sok tekintetben hasonlítható egy hangyabolyra, mint egymásba nyúló és alatt húzódó szűk utcái, s a Nappal kelő szorgos lakói miatt. Könnyed léptekkel haladok át egy csatornát átívelő kőhídon, figyelve az éledező várost. Nincs okom az elégedetlenségre, még akkor sem, ha az elixír elkészítése kisebb akadályba is ütközhet. Elvégre más ügyeim mellé, sikerült – igaz kétséges-, de szövetségest találnom. A metropolisz hangyái közé vegyülve érem el a piac szélét, hol az elf kezek nyomát magán viselő tér, nem hazudtolva meg hírét vált ma is színes forgataggá. Hamar elveszik az ember a csecsebecsék, finom kelmék, érlelt s égetett szeszei közt, ahogyan a tarkábbnál tarkább üvegcsék sokaságában. Nem hiába mondják, kétszer annyi ulront tégy a zsebedbe, ha az ylorei kofák közé keveredsz, hisz hamar azon kaphatja magát bárki, hogy olyasmi keveredett a tarisznyájába, amire valójában nincs is szüksége. Tagadhatatlan, hogy magam is elcsábulok egy- egy kirakodó stand előtt, ám csak zöldjeimben tükröződik napfényét visszaverő ékszerek szikrája. A vér nem válik vízzé, s bár már csak mélyen legbelül őrizzük őseink lángját, kioltani mégsem tudta eddig egyetlen kataklizma vagy háború sem. Görcsös vonzódásunk a széphez, úgy tetszik örökre bennünk ragadt. Sajgó kényszerrel hagyom el a csalogató standokat, talán csak ujjaim pihe nyomát, hagyom a hideg fémeken. A forgatagban nem kell elvesznem, hogy megleljem azt, amire valóban szükségem van. Pásztázva a kínálatot fedezem fel, a papírost, mely avatatlan szemnek nem más, mint megsárgult pergamen, ám jobban szemrevételezve nyomot hagyott rajta a mágia, mellyel átitatták egykor. Széllei derengő sápatag kékjét elnyeli a Nap ragyogó fénye. Ám, ha valaki nem ismeri, valóban nem e világra született vagy a szegénynegyed romos falai közt tengeti mindennapjait. Talán csak néhány ulronnal maradnék gazdagabb, ha tovább járnám a sorokat, hisz árban csak egy-két csengő érmével licitálnak egymás alá vagy felé az árusok. S e mellett akad itt teleport kristály is. E kettő mindenképpen szükségeltetik számomra. – Mennyit adhatok, kedves? – nyájaskodva szólít meg a minden bizonnyal mynzashi felmenőkkel is rendelkező kalmár. – Négyet, s kettő teleport kristályt is számoljon hozzá – pillantok fel, elszakítva tekintetem egy talizmánról. Inkább a szimbólum, mint csillogása fogott meg, akárha a lebegő fát ábrázolná, annak földbe nyúló gyökerét, s égbe kapaszkodó ágait, ám törzse a kettő csigába tekeredése. – Forrasztó bájital akad köztük? – bökök fejemmel az asztal sarkában felsorakoztatott üvegcsék felé. – Akad bezony, nincs olyan, mit Ahkrimnál, ne találna meg – összedörzsölve vaskos kezeit bólogat serényen, s ugrik közelebb az említett bájitalhoz. – Abból is négyet – halk koccanással érkeznek meg elém. – Miféle amulett lenne ez? – simítok végig domborulatán a medálnak. – Az? Hát gyógyító talizmán, begyógyítja a legmélyebb sebeket is, melyek nem létfontosságú szervet bénítanak, páratlan dísze is lehetne e karcsú nyaknak, s csak száz ulron az ára – vigyorodik el. – Csakugyan? Még jó, hogy lehet kapni – jegyzem meg az orrom alatt dünnyögve, noha ha valóban életet ment, valóban csekélyen méri az árát. S előlegnek éppen megteszi. – Nem bánom, elviszem.
Újabb információt kaptam, hogy a leányomat most Caldenben látták. Nem tétlenkedhettem, s a piacra indultam. Ingerült voltam, láttam már azt, hogy a nap lassan alá bukik. Nem ülhetek lóra, nem érnék oda időben, így is a levél megírása után is sok idő eltelt. Olyat kellett használnom, ami magam sem gondoltam volna. Mágiát.
Belépek, s azonnal apró lábaim sietve lépdeltek a pulthoz, ahol az árus volt. - Két utazó tintát, de septiben. – Mondom, alig érve fel a pultot. - Magának is szép napot! – Mondja. - Ne szórakozza, adjad. – Mondom, majd már azonnal elő is keresi. Lassan, tán lassabban, mint azt kellene. Bizonyos vagyok, hogy szórakozik velem, hiszen goromba vútam. - Mit vesződöl? – Csattanok fel, s addig kikeresem a pénzt. Tán jobban kapkodja a csülkeit, ha már csilingel az Ulron. Ledobom a fa asztalra. - Itt van 40. – Mondja, majd anyázom kissé, hiszen emlékeimben nem ennyi vút. - Oh, hogy az alvilág szipolyozná ki a lelkid. – Vágom oda, s kikeresem a maradékot.
Felnevetett, majd elvettem azt, s igyekeztem, hogy magamra pingálhassam, s mehessek Caldenbe.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Ismerem Ylorét, akár a tenyeremet, hiszen a világosság városa volt az első, melyet felfedezhettem a birodalomban, és jó pár évet eléltem itt, mielőtt még felkerekedtem volna világot látni és a vörösek által kiszabott megbízásaimat teljesíteni. Persze többször visszatértem telelni vagy csupán átutazni, ezért nem okozott gondot felkutatni a füvesembert sem, akit Wynva ajánlott. Azonban a gyakori ylorei tartózkodásnak megvannak a hátrányai, például, hogy előbb-utóbb bizonyos személyekkel konfrontációba keveredek holmi fehérnépek vagy egyéb kellemetlenségek okán, s miként megpillantottam a pult mögött ácsorgó férfit, rögvest tudtam; nem, hogy olcsóbban fogja mérni az áruját, hanem egyenesen az életemmel akarná megfizettetni. Ezért hát megadással tovább ballagok a piacra, ahol a hűvös idő dacára jócskán akadnak a portékáikat kínáló kofák és szerencséjükre vevők is. Többek között jómagam, aki sokadik kört futva lel csupán rá Timotiusra, kinél állítólag bármit meglelek. És csakugyan így van, akad nála minden, mit a listára felvésett az erdő szemrevaló boszorkánya, sőt, még annál is több. Bölcs meglátása mellett, miszerint tanácsosabb mindenből két adagot beszerezni, furmányos beszédével meggyőz néhány tűzlevél papír megvételéről és egy medalionról, mely a lebegő fát hivatott megidézni szépséges kanyarulataival. Már tudom is, kinek lenne való. - Egy öröm volt, Timo, akkor ahogy megvitattuk, szívesen látlak a Tűzvirágban, eléneklek bármi fülednek kedveset – kacsintok rá egy széles vigyor kíséretében búcsú gyanánt, majd felnyalábolva a holmikat, megindulok vissza az alkimisták fellegvárába.
Kilépve az alkimista laboratórium ajtaján mélyet szippantottam a friss tavaszból. Kedvem támadt a magasba nyújtózni, s megcirógatni a Nap orcáját, de elértetettelen volt. Arcomon félmosoly játszott, ahogy jó kedéllyel hagytam magam mögött a lépcsőfokokat, odaköszönve néhány érkező idegennek, majd fordultam a piac irányába, hónom alá csapva szerzeményeimet. A forgatag nagy volt, ahogy a kínálat is, mégsem lehetett egy helyen beszerezni mindent, melyre szükségem lett volna. Beletörődve a helyzetbe, miszerint több éhes száj fog örülni a mai napon, az egyik árusnál beszereztem a két Forrasztó és az egy Szendergő bájitalt, és a négy üvegcsét, melyre úgy gondoltam szükségem lesz, ha az istenek is úgy akarják. Mindezért kilencvenöt ulronnal fizettem. A másik harminctól fosztott meg, amiért cserébe kaptam két adag garan levelet és erne termést valamint nowerd porzójának őrleményét. A harmadiknál pedig vettem egy üveg Ruvdát és mellé még egy üveg Merladot is, mindössze húsz ulronért.
Igyekszem elkendőzni az arcomra kívánkozó mosolyt, mely a helyes tipp okán akaródzik a számra kapaszkodni, elvégre ki tudja; ameddig nem történt meg az adás-vétel, még bármi előfordulhat, az ár bármiként változhat. A hegyesfülűek általában az üzleteikben is kimértek, igazságosak, ám egyszer volt szerencsém megjárni, hogy eme előítéletre hagyatkozván engedtem annak a nagy számnak. S végül a „személyes kisugárzásom megbotránkoztató voltára” hivatkozva alaposan megnövelte a portékájának értékét a kedves árus. Tehát ezúttal minden önkontrollomat bevetve játszom az eltűnődött töprengőt, mint aki még ennyit is sokall a hangszerért, mire azonban eljutnék a színjátékban a nagy kegyes megadáshoz, az elf ismét megszólal. Hallom, amiként Daldram az oldalamról felhorkant, s noha szívem óhaja szerint barátian seggbe rúgnám, helyette egy negédes mosolyt engedek a vonásaimra kiülni. - Ez csak természetes. Elfog a rémület a gondolattól, hogy holmi otromba kezek pengessék ezeket a messze híres húrokat! Ám úgy vélem, Rilrion, a híres bárd ujjai között a legnagyobb biztonságban duruzsolhatják a közönségnek Avourel születését, vagy az Erdők királynőjét – bólogatok szakértő ábrázattal, mialatt leszámolom az összeget, és egy erszény ölelésében átnyújtom a csengő ulronokat a kofának. - Egy élmény volt, drága uram. Kerüljék a botkezűek! - intek felé, immáron a hőn vágyott hangszerrel a kezeim között. Ó, minek is nevezzelek, te gyönyörűség? Ábrándos sóhajjal nyomok egy cuppanósat a nyakára, aztán a törp úrra vetem lelkes szemeimet. - Kerítsünk valami hátast is, addigra tán be is esteledik, s a fürdőházban nem pusztán nézegetni fogjuk tudni az elf kisasszonyokat – vigyorodok el cinkosan.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Okt. 24, 2021 7:38 pm
A piac egyik legszebb bódéja nem is lehetne más, mint egy Elf kezek által készített hangszer bódé. Azt mondják ezeknek a hangszereknek mágikus erejük van, hiszen nem csak a fület, de a lelket is elvarázsolják. Persze, ha már valaki jártas, akkor tisztában van azzal, hogy a históriáknak nem szabad mindig adni. Ám bizonyos, hogy az össze portéka szemkápráztató, és csak igazi mesterek, s zenézek kezébe valók. Finoman leng egy szélcsengő, melyet az oldalába biggyesztettek, a szél kellemesen táncoltatja meg, s az árust is ilyen kellemességgel érinti meg a finom lágy dallam. Egy férfi lép a bódé elé, ahol az árus rá veti érdeklődő ám még is elegáns tekintetét. Finom eleganciával áll a bódéja mögött, és várja mit adhat az úrnak. Az megszólítja az ő nyelvén, ám ezt az Elfet ez nem hatja meg. - Mae Govannen! – Válaszolja vissza, kimérten ám nem riasztóan, s lenézően. Kérdésére az Elf elmosolyodik. - 290 ulron. – Válaszolja, majd hozzáteszi. - Ugye tudja azt, hogy ezek a hangszerek csak is olyan kézbe valóak, kik méltóak, s értenek a művészethez, zenéhez? – Kérdezi most egy kissé lenézően, ám ne vessük a szemére még is csak Elf lenne.
Dacára annak, hogy az egész éjjelt átmúlattuk, a maradék részét pedig egy disznóól kényelmetlen padlóján töltöttem némi széna óvásában, meglehetős jó kedvnek örvendek, miként átlépjük az általam jól ismert város kapuját. Yloréban szinte még a levegő is más; tiszta, üde, és ilyenkor még egészen csendes. Az elfek zöme korán kel, ráérősen szervezve a napjaikat, így mire a piactérre érünk, már szép kis tömeg gyűlt össze az áruikat kínáló kofák gyűrűjében. Ám a többi város, falu, település vásáraival ellentétben itt nem szokás a torkot-próbáló üvöltözés és a tolakodás; a hosszúéltűek türelmére és kimértségére jellemző magaviselet az uralkodó. Amiért pusztán áldani tudom azt a fennkölt mindenüket, a mulandóban lévő fejfájásomnak kifejezetten jót tesz a béke. Ami Daldram urat illeti, nem engedem útjára kölcsön ulronokkal, hanem magam kísérem el cipőt vásárolni, illetve, amire még szüksége adatik. A ruhás standoknál persze nem tudom megállni, hogy ne költsek egy új, téliesebb szettre, no meg egy köpenyre, mely határozottan előnyömre lesz az őszbe forduló kalandozásunkon. Miután a divatnak elég időt szenteltünk, s a mélynövésű társam is bírja még a strapát, hát szerzek némi tintát az íráshoz, friss, tartaléktollat vész esetére, illetve egy üres füzetet az ihletem esetleges meglódulásának apropóján. Aztán egy mágikus eszközöket árusító sátornál is megtorpanok, ahol holmi teleport kristályokat kínálnak jutányos áron. Meglehet, egyik útazó cimborám sem rajongott az elképzelésért, azonban a biztonság kedvéért beszerzek belőlük négy darabot. Végül pedig, ám nem utolsósorban – ó, de még mennyire, hogy nem! - felkeresem a legszentebb bódét, hol az elfek kifinomult ízlésében faragott hangszerek sokaságát kínálják. Akadnak ott fuvolák, furulyák, míves díszítéssel megáldott hárfák, s bizony a szememnek leginkább tetsző; egy cirádásra faragott, karcsú lant, mely a színéből ítélve diófából készült. Alig tudom elnyomni magamban a lelkesedésemet, ám kénytelen vagyok, mielőtt még a hatszoros árát verné rám a kofa. Bármennyire is elbűvölő a hangszer, 280-300 ulronnál nem tippelném drágábbra. - Mae govannen! Mondja, tiszteletreméltó mester uram, mennyiért kínálja azt a diófa lantot, amott? - bökök mutatóujjammal a kívánt darabra, melynek díszítése a legszebb álmaimat idézi.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Okt. 22, 2021 12:35 am
A piaci árusok egy része jól ismer már. Igaz, mind Miraként, és nem az erdei boszorkaként, de ennek semmi jelentősége most. A tűzlevél papír az első, amit megvásárolok. Aztán néhány különlegesebb fűszert, sót, lisztet, és egyéb dolgokat halmozok újabb és újabb zsákokba, amelyek a hátamra kötött zsákból kerülnek elő egyenként. Végül sikerül a fehérítő szirupot és egyéb italokat, alapanyagokat áruló vénasszonyt is megtalálnom. Tőle is veszek ezt-azt, de az itt fellelt és drága pénzen megvásárolt árukat egy külön zsákba, egyenként vászonkendőkbe csomagolva teszem el, s a hátamra kanyarítom a vásárlás végeztével. Mondhatnám, hogy ingen-gatyám ráment erre a gyors piaclátogatásra, de úgy érzem, jól alkudtam, és sokmindent beszereztem a listámról.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Nov. 06, 2020 8:57 pm
Az ylorei piacon nincs olyan bor, ital, mely ne volna megtalálható. Elsősorban természetesen a saját különleges borukat, a Melradot kínálják, ám akad az ansgowi "Ans do Neir"-ből, a törpe specialitás (tömény) Ruvdából, melyet a kalózok italának is neveznek, vagy éppen a milheimi grófságból származó Chainta borból, amit a hercegnők elixírének hívnak üde, frissítő zamata végett. Persze az italok mellett számos bájitalt, alapanyagot is fel lehet lelni a standok között, csakúgy egyszerű amuletteket, ékszereket, mindenféle kelméket és bőrdíszműveket.
A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt holmik felsorolása //
Áru neve
Leírása
Isilmë forrásvize
15 ulron
aki iszik belőle, annak a hazugsága/árulása egyetlen alkalommal rejtve marad.
Gyógyító talizmán
100 ulron
a talizmán birtokosa képes önmaga gyógyítására. A súlyos, de még nem halálos sérülésekre gyógyír. Amennyiben aktiválódik és kifejti a hatását, darabjaira törik és használhatatlanná válik a továbbiakban.
Utazók tintája
20 ulron
a testre rajzolván vele az utazók jelét (csúcsára állított háromszög), bárki egyik városból a másikba utazhat tetszőlegesen a tér és idő figyelembe vétele nélkül. Mindössze egyetlen alkalommal hasznosítható, a jel a bőrbe olvad és eltűnik.
Láthatatlanság köpenye
200 ulron
aki magán viseli a köpenyt, képes három kör erejéig láthatatlanná válni, utána a palást hatalma elvész. Legközelebb megint csak három kör múlva lehet felhasználni.
Éberség bájital
10 ulron
fogyasztója éber marad a következő 24 órában.
Szendergő bájital
10 ulron
egyfajta gyógyító főzet, a fogyasztója zavartalan, rövid álomba merül tőle, az erejét pedig könnyebben visszanyeri.
Karatty főzet
15 ulron
elfogyasztója óhatatlan karattyolásba és hablatyolásba kezd, hatása pedig három körig érvényes.
Kábító főzet
15 ulron
ez egy igen erős, és igen veszélyes fájdalomcsillapító főzet, ami rendkívül gyorsan, akár egy perc alatt is kifejtheti a hatását. Enyhe zsibbadást, bódulatot eredményez, ám a hátránya nem ebben rejlik, ugyanis rendkívül erős függőséget tud okozni, ami egy-két főzet elfogyasztása után ki is alakulhat.
Szenvedély elixír
45 ulron
a bájital csalfa szerelmet ébreszt, erős megszállottságot, szenvedélyes fellángolást az iránt, aki az áldozatával elfogyasztatta a főzetet. Hátránya, hogy előbb-utóbb kiürül a szervezetből, és a bájital hatása alatt létrejövő kapcsolat szertefoszlik. Általában 1-2 napig tart a hatása.
Éjjellátó főzet
25 ulron
fogyasztója három körön keresztül képes a sötétben látni. Óvakodni kell azonban, ha a főzet hatása alatt hirtelen fény éri a szemeket, ideiglenes vagy akár állandó vakságot is okozhat.
Vakmerőség szirup
20 ulron
aki a szirupot megissza, 24 órán keresztül nem érez sem félelmet, sem kételyt, egyszóval rettenthetetlenné válik. A félelemérzet hiánya persze nem veszélytelen, könnyedén csaphat át meggondolatlan felelőtlenségbe.
Nyugalom elixír
25 ulron
képes a fogyasztóját egy teljes napra megnyugtatni, békíteni, legyen szó szívfájdalomról, szerelmi bánatról vagy vérmes haragról, netán csillapíthatatlan nyugtalanságról.
Fehérítő szirup
20 ulron
képes az enyhe mérgező hatásokat semlegesíteni a szervezetben, többször használják másnaposság ellen is. A plura növényből állítják elő, azonban a szirup a növénnyel ellentétben nem bír mellékhatásokkal.
Élet elixír
30 ulron
ez az elixír pótolja a szervezetben az elvesztett vért, például nagyobb vérzéssel járó sérülések esetén. Használata gyakran okoz leküzdhetetlen álmosságot, azzal együtt pedig lidércnyomásos rémálmokat.
Forrasztó bájital
30 ulron
a bájital képes egy alkalommal összeforrasztani a repedt, törött csontokat. A hatás megkérdőjelezhetetlen, éppúgy a velejáró, észveszejtő kínok.
Erő főzet
15 ulron
elfogyasztása után az alkalmazója úgy érezheti, mintha visszatért volna belé minden erő. A fizikai és szellemi fáradtságra is élénkítőleg hat, ám hatása nem tart tovább néhány óránál. Utána nem kizárt az ájulás sem.
Teleport kristály
15 ulron
a kristály használatakor tetszőleges úticélra képes teleportálni a mágus, illetve maximum két kísérője. Egyetlen alkalommal használható fel, egy útra és kizárólag mágusok által. Amennyiben 100 kristály erejét egy varázsbotba gyűjti a mágus, állandósítható a hatása, vagyis nem merül ki a kristály.
Tűzlevél-papír
7 ulron
ha valaki az üzenetéhez ezt a levélpapírt használja, majd tűzre veti, rögvest a címzetthez manifesztálódik a levél egésze. Mágikus eszköz, egyszeri alkalommal használható fel.
Ellenállás ital
55 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tudatbefolyásolásra. Egyszer használható.
Lélekacél ital
55 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik az érzelmi befolyásolásra. Egyszer használható.
Hidegrázás ital
55 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a fagyhatásra. Egyszer használható.
Sárkányital
55 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tűzhatásra. Egyszer használható.
Perae ital
55 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a méreghatásra. Egyszer használható.
Mámbor
15 ulron
Zetvynből származó, az eper zamatával meghintett üde gyöngyöző bor.
Sárkánytűz
20 ulron
Mynzashból származó ruvda, amely magas foka mellett erőteljes, fűszeres ízvilágáról ismerszik.
Köpeny
30 ulron
egyszerű utazóköpeny csuklyával, többféle színben.
Díszes köpeny
60 ulron
elegáns hímzéssel ellátott, finom kelméből szőtt köpeny csuklyával, többféle színben utazáshoz vagy mindennapi használatra.
Bélelt köpeny
45 ulron
a téli hideg ellen kiválóan védő, bélelt köpeny csuklyával, többféle színben utazáshoz vagy mindennapi használatra.
Bársony köpeny
80 ulron
elegáns bársonyköpeny bő csuklyával, többféle színben utazáshoz vagy mindennapi használatra.
Prém
50 ulron
meleg, puha pelerin férfi és női méretezésben.
Míves táska
35 ulron
közepes méretű táska az útra való holmik cipelésére. Nyereghez erősíthető.
Elf cirádás medalion
20 ulron
elegáns, karcsú, fát vagy egyéb növényt ábrázoló medalion, mely a viselőjét megnyugtatja, előrelátással ruházza fel.
Hold medalion
15 ulron
A Hold alakját formázó medál, amely vékony bőrszíjra van erősítve.
Hold gyűrű
4 ulron
A Hold alakját formázó gyűrű, több méretben.
Lant
100 ulron
egyszerű, diófából készült, húros hangszer.
Mandolin
100 ulron
csepp alakú, kis pengetős hangszer.
Kis, kézi hárfa
120 ulron
kicsi, elegáns, húros, pengetős hangszer.
Furulya
50 ulron
egyszerű, ajaksípos fúvós hangszer.
Fuvola
80 ulron
míves, ajaksípos Yloréban készített fúvós hangszer.
Sámándob
45 ulron
kis átmérőjű, kézi használatra való, egyszerű, dísztelen dob.
Kürt
40 ulron
egyszerű, kis méretű szarukürt.
Alkimista felszerelés
45 ulron
alapvető alkimista felszerelés, amely hat darab üvegcsét, egy kisebb és egy nagyobb mozsarat foglal magába.
Palackba zárt villámcsapás
10 ulron
egy kisebb palack, melyben rabul ejtettek egy villámcsapást. Bájital alapanyag.
Linbog szív
13 ulron
egy linbog szíve, bájital alapanyag.
Trollmáj
17 ulron
egy troll mája, bájital alapanyag.
Ziadas nyálka/pikkely
15 ulron
egy ziadas pikkelye vagy nyálkája, bájital alapanyag.
Bellis toll
13 ulron
egy bellis színes tolla, bájital alapanyag.
Perae méreg
11 ulron
egy perae lecsapolt mérge kisebb üvegcsében, bájital alapanyag.
Lidérc esszencia
42 ulron
egy lidérc esszenciája kisebb üvegcsében csapdába ejtve, bájital alapanyag.
Midulos füst
45 ulron
egy midulos füstje kisebb üvegcsében csapdába ejtve, bájital alapanyag.
Slages belsőség, szem
35 ulron
egy slages valamilyen belsősége vagy szeme, bájital alapanyag.
Limlin szarv őrlemény
40 ulron
a rendkívül ritka és félénk limlin elhullajtott szarvának őrleménye, bájital alapanyag.
Feyde gyanta
20 ulron
az ősi, fához hasonlító lény, a Feyde gyantája, bájital alapanyag.
Nem kellett volna megvárnom a hajnalt minden bizonnyal, sőt minél előbb jó lett volna távoznom, ehelyett táskámat szorongatva az oldalam mellett ácsorogtam az éppen csak ébredező piacon, figyelve, ahogy az árusok kipakolják a portékájukat. 
A Lepkével való váratlan találkozómat követően a szállásomra érve igen hamar az értésemre jutott, hogy egyetlen tűzlevél papír sem gazdagítja már a holmimat, ezért a reggel első sugaraival arra vetemedek, amihez a legkevésbé fűlik a fogam; felkeresem a zsibongó piacot. Azt el kell ismernem, Caldenhez képest a népem jóval mértékletesebb magaviseletnek örvend, így szakadatlan kiabálás legfeljebb a másfajúak felől érkezik, ám közel sem olyan bosszantó vagy kifejezett, mint a birodalom főként emberlakta városaiban. De ettől függetlenül sem fogja soha a kedvenc elfoglaltságomat gyarapítani a standok közötti portya, amíg beszerzem a számomra szükséges felszereléseket. 
/rustic-herbal-alchemy-still-life-86492026-589d1b225f9b58819c9c885b.jpg)
Ismerem Ylorét, akár a tenyeremet, hiszen a világosság városa volt az első, melyet felfedezhettem a birodalomban, és jó pár évet eléltem itt, mielőtt még felkerekedtem volna világot látni és a vörösek által kiszabott megbízásaimat teljesíteni. Persze többször visszatértem telelni vagy csupán átutazni, ezért nem okozott gondot felkutatni a füvesembert sem, akit Wynva ajánlott. Azonban a gyakori ylorei tartózkodásnak megvannak a hátrányai, például, hogy előbb-utóbb bizonyos személyekkel konfrontációba keveredek holmi fehérnépek vagy egyéb kellemetlenségek okán, s miként megpillantottam a pult mögött ácsorgó férfit, rögvest tudtam; nem, hogy olcsóbban fogja mérni az áruját, hanem egyenesen az életemmel akarná megfizettetni. 
Kilépve az alkimista laboratórium ajtaján mélyet szippantottam a friss tavaszból. Kedvem támadt a magasba nyújtózni, s megcirógatni a Nap orcáját, de elértetettelen volt. Arcomon félmosoly játszott, ahogy jó kedéllyel hagytam magam mögött a lépcsőfokokat, odaköszönve néhány érkező idegennek, majd fordultam a piac irányába, hónom alá csapva szerzeményeimet. A forgatag nagy volt, ahogy a kínálat is, mégsem lehetett egy helyen beszerezni mindent, melyre szükségem lett volna. Beletörődve a helyzetbe, miszerint több éhes száj fog örülni a mai napon, az egyik árusnál beszereztem a két Forrasztó és az egy Szendergő bájitalt, és a négy üvegcsét, melyre úgy gondoltam szükségem lesz, ha az istenek is úgy akarják. Mindezért kilencvenöt ulronnal fizettem. A másik harminctól fosztott meg, amiért cserébe kaptam két adag garan levelet és erne termést valamint nowerd porzójának őrleményét. A harmadiknál pedig vettem egy üveg Ruvdát és mellé még egy üveg Merladot is, mindössze húsz ulronért. 
Igyekszem elkendőzni az arcomra kívánkozó mosolyt, mely a helyes tipp okán akaródzik a számra kapaszkodni, elvégre ki tudja; ameddig nem történt meg az adás-vétel, még bármi előfordulhat, az ár bármiként változhat. A hegyesfülűek általában az üzleteikben is kimértek, igazságosak, ám egyszer volt szerencsém megjárni, hogy eme előítéletre hagyatkozván engedtem annak a nagy számnak. S végül a „személyes kisugárzásom megbotránkoztató voltára” hivatkozva alaposan megnövelte a portékájának értékét a kedves árus. 
