Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Úgy éreztem magam, mint valami finom Uri hölgy, vásároltunk és a hajunk a széllel szállt. Végre sikeresen megvettem a cipőm, így talán a finom csípő érzést hugyozás közben el tudom kerülni majdan a hidegtől. Ám érezni lehet a szél csipkedését, így kénytelen vagyok olyanra is költeni, hogy ne fagyjon be a hátsó nyílásom. Ám a jókedvem nem volt felhőtlen, tele voltunk fülesekkel, amik kissé frusztráltak. - Úgy puposkodik…ceejjjj..- Mondom oda társamnak. - Mit nézül? Nem láttál még Törpét… köl a fájdalom????– Markolok bele a fegyverembe, melyet úgy szorítok magamhoz, mint egy nő a kis dedét, mit csecsén szoptat. Nem kiáltottam, csak erősebben mondtam annak, ki ferde szemmel pislogot reám. Kellett a ló, amit egy lopott csodaló nem pótolhat. Eladtam hát, s ebbű lett a maradék pénzem, ami még jól jön. Elmorzsoltam néhány könnycseppet.. nem komolyan sírtam, s bele törődtem abba, hogy ez se nem csecsekre, se nem serre megy. VAGY PITÉRE!! Nem, Daldram szedd össze magad, de Daldram!!! KUSS…MINDENKI KUSSS!!! Összeveszésemet saját gondolataimban, saját magammal Ril zavarja meg, ahogy óbégat. - Ejj.. – Kapok még sajgó fejemhez. „A híres neves Rilrion” nyomtam el egy erősen ki kívánkozó kacajt. - Igen, ne is! – Mondom, mint ha sokat érne a szavam, hogy ne várasson. Mikor meggyün a böhöm állat én se vigyorgok már. Vizsgálgatok, vizsgálgatok.. nem is tudom. Ril pedig hozzám szól. - Ja.. sok serbe vannak.. – Morgok. Gügyögésére lassan, drámaian nézek rá, arcom pedig szanaszét rendeződött. - Mi bajod? – Vonom össze a szemöldököm. - Jó uram, én nem adnám oda ennek… a végén még megszoptatja, úgy gügyög neki, mint egy most ellet asszony. – Kapok a fejemhez. Majd megtalálom, a nekem szánt lovat, a méretei tökéletesek, és az ára se olyan borsos. - EZ LESZ! – Csattanok fel, mire a ló is megijedt. Nem gügyögök neked.. ne is várd. Elő keresem a pénzt, és a markába teszem remegve, hogy kiadtam ennyit ezért a póniért.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
A piacról ezúttal a város fő istállója felé vezet az utam, oldalamon Daldram úrral, ki frissen boltolt csizmájában előkelőbbnek tűnik mint valaha. Vagyis tűnne, ha ruháját nem foltoznák a tegnap este emlékei, s nem morogna oda minden elhaladó, kicsivel is ellenszenvesebbnek ható elfnek. A magam részéről pusztán somolygok az olykor döbbent, máskor egészen megrökönyödött és sértődött ábrázatokon, mielőtt belépnénk a szalmától és lótrágyától illatozó épületbe. - Lovász fiú, jer elő! - ezúttal rajtam a sor, hogy a nyelvemet köszörüljem valakin, noha egészen más mód, mint a törpe. - A híres neves Rilrion és cimborája, Daldram úr lovakat óhajt vásárolni, ne várass minket! - csípőre tett kezekkel szólalok fel, ám a momentumban, mikor az egyik karám takarásából egy termetes, szakállas, marcona férfi bukkan elő, leolvad az arcomról a büszkeség, és a kezeimet is leeresztem magam mellé. - Khm… Úgy értem mélyen tisztelt uram, ki dolgos kezeivel az istállót gondozza, lovakat kívánnánk boltolni, engedelmeddel… - csitítom el a hangomat, aztán szigorú biccentésére elszelelek a karámok között, hogy szemrevételezhessem a kínálatot. Akad hátas, amelyik magasról tesz a jelenlétünkre, egyesek meg a hajunkat képzelik uzsonnának. A magam részéről végül egy mogyoróbarna paci mellett teszem le a voksomat, ki rendkívül barátságosnak hat, és egy bájos fehér pamacs is akad a homlokán. - Hát nézz ide, Daldram úr, egy igazi kis tünemény ez a pacika! Hát ugye? Te vagy a legédesebb kerek e világon! - gügyögök neki átéléssel, amíg észre nem veszem az istálló gondozójának elégedetlen, morcos ábrázatát. Nagyot nyelve nyikkanok meg újra. - Őt szeretném, kedves uram… Hogy száznyolcvan? Máris adom, máris – úgy sietek a kedvére tenni, mintha szálka ment volna a hátsómba, azonban a cél szentesíti az eszközt; mi is túlélünk, és még hátasokkal is gazdagodunk, akiket egyelőre szakértő kezek vigyázására hagyunk.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Okt. 20, 2021 2:16 pm
Furcsa újra az utcán mászkálni, és ahogy közelednek a piac felé, egyre furcsább lesz, pedig ezekben a késő délelőtti órákban aligha mondható azt, hogy óriási lenne a tömeg, mégis, Ronan nagyon elszokott ettől az ember mennyiségtől. És a szagok! A sok egymás hegyén hátán lévő ember miatt kialakuló jellegzetes....."városi aroma" eléggé erőteljes. Hirtelen még jobban meg tudja érteni, miért költözne valaki az erdőbe. A lócitrom illata viszont legalább segíti őket, ebben a konkrét esetben. -Vajon melyik épület lehet az istá...áúúúú! Reflexből könyököl hátra nagy erővel, hogy kiszabadítsa a haját támadója szájából. -Megtaláltam... - Morogja összeszorított fogakkal, és a tarkóját dörzsölgetve néz hátra a lóra, ki reméli nem kapott azért akkorát, hogy ez után akkor is megnézik a fogait, ha ajándékba kapják. -Egy pillanat... Összekuporgatva maradék ulronját belép, majd kantáron vezetve egy öszvérrel tér vissza. Üldözésre, utazásra tökéletesen alkalmatlan állat, de a hosszú hegyi utakra éppen tökéletes. Ezért át is adja a kantár nyomban Wynva kezébe. -Köszönjük, hogy segítettél.
// #vásárlás: Öszvér, 60 ulron-ért, Wynva részére //
Teljesítve
❖❖❖
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Pént. Nov. 06, 2020 9:01 pm
A város központi istállója több funkciót is ellát; egyrészt az átutazók, városban élők lovait szállásolják és látják el benne a lovászfiúk fizetség ellenében, másrészt a piacnapokon kívüli lóvásár helyszínéül is szolgál. Gyakran hagynak hátra idősebb, gyengébb, kevésbé gyors hátasokat, melyeket jutányos áron meg lehet szerezni, azonban magasabb összegért már szemrevaló jószágokat is ki lehet fogni.
A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt állat/-ok felsorolása //
Leírása
Szamár
50 ulron
a szamarak köztudottan híresek a makacsságukról, nehéz rájuk erőltetni bármit is. Bizalmuk elnyerése után viszont készséges és társbarát állatok tudnak lenni, megbízhatóak a munkában. Meglehetősen intelligensek, óvatosak, barátságosak, játékosak, és szívesen tanulnak. Ám ugyanakkor ha idegennel találkoznak, gyakran rúgnak és harapnak.
Öszvér
60 ulron
a szamár és a ló keresztezéséből származik. Általában erős, szívós és igénytelen haszonállat. Teherhordóként, igavonóként és hátasként is használható. Szilárd, türelmes állat. Hosszabb utak megtételére viszont alkalmatlanok, lassúak.
Igásló
120 ulron
mezőgazdasági munkák végzésére, teherhúzásra tenyésztett lófajta. Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik alkalmassá. Rendszerint hidegvérűek, nyugodtak és megfontoltak, viszont lassúak és nehézkesek. Hosszabb utakra ők sem alkalmasak lassúságuk miatt.
Leeryai póni
185 ulron
jóságos, barátságos állat, bár kissé büszke magára. Jól kezelhető, ha figyelmesen gondoskodnak róla, egyébként vadóc, hisztis tud lenni. (színe, neme választható)
Fiatal Evirani ló
180 ulron
kissé még szeleburdi, olykor szeszélyes, ám barátságos hátas. Jól bírja a vágtát, főleg sík terepen érzi magát otthon. (színe, neme választható)
Evirani ló
210 ulron
megbízható, barátságos és jól kezelhető ló. Jól bírja a vágtát, főleg sík terepen érzi magát otthon. (színe, neme választható)
Idősebb Milheimi melegvérű
280 ulron
még kiválóan bírja a vágtát, erős és kitartó hátas. Viszont makacs tud lenni és nem is túl barátságos. (színe, neme választható)
Zetvyni büszke
400 ulron
kivételes, elegáns ló. Az elfek rendkívül megbecsülik hófehér szőre és sörnye miatt, és mert igazán bölcs, nemes állat. (neme választható)
Úgy éreztem magam, mint valami finom Uri hölgy, vásároltunk és a hajunk a széllel szállt. Végre sikeresen megvettem a cipőm, így talán a finom csípő érzést hugyozás közben el tudom kerülni majdan a hidegtől. Ám érezni lehet a szél csipkedését, így kénytelen vagyok olyanra is költeni, hogy ne fagyjon be a hátsó nyílásom. Ám a jókedvem nem volt felhőtlen, tele voltunk fülesekkel, amik kissé frusztráltak. 
A piacról ezúttal a város fő istállója felé vezet az utam, oldalamon Daldram úrral, ki frissen boltolt csizmájában előkelőbbnek tűnik mint valaha. Vagyis tűnne, ha ruháját nem foltoznák a tegnap este emlékei, s nem morogna oda minden elhaladó, kicsivel is ellenszenvesebbnek ható elfnek. A magam részéről pusztán somolygok az olykor döbbent, máskor egészen megrökönyödött és sértődött ábrázatokon, mielőtt belépnénk a szalmától és lótrágyától illatozó épületbe.
