Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utcák és sikátorok KaDiPE5
Utcák és sikátorok KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Utcák és sikátorok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Pént. Dec. 16, 2022 11:24 am


your little savior
« taggeld; @Edeyra Rolar • Zene; My mother told me »
A lány határozottan titkolt valamit. Nem lepett meg, már a levelet sem mutatta meg, ami miatt eleve idejöttünk volna, pedig akkor talán kiszúrom a hibát az időzítésben és nem így alakul az egész. Csak szusszantam egyet, ahogy közölte, most már egyedül akarja folytatni.
– Figyelj… nem azért segítettem, hogy aztán itt hagyjalak egy ilyen helyzetben egyedül. – Próbálkoztam, de nem akartam tovább rátukmálni a társaságomat… ám úgy éreztem nagyon is így teszek. Csak segíteni akartam, de kár volt ennyire belemenni. Igaz, Ian nekem is ott volt a legnehezebb napokban és nélkül valószínűleg már nem élnék. Talán tőle tanultam ezt. Nem lepne meg. Minden, ami volt és minden, amit tudtam Ian érdeme volt, nem az igazi apámé.
– Rendben… de ha nem akarod a társaságom adok egy kis ulront és magadra hagylak. – Jegyezte meg. Nem lett volna gond, ha azt mondja, menjek vissza oda, ahonnan jöttem. Akit keres, előbb-utóbb úgyis megtalálja. Tűzlevél-papírral manapság már pillanatok alatt oda lehet szólni valakinek. Egy kis ulronért cserébe biztosan tudna azt is szerezni. Nekem az elegendőnél is több pénzem volt. Arra, hogy a világot járjam nem volt szükségem vagyonokra. Tudtam nélkülözni egy-két érmét.
– Néhány ulronból tudsz venni tűzlevél-papírt, amivel a barátodat elérheted azonnal.
Ha velem tartott, úgy megindultam a legközelebb kocsma felé felé. Az Ezüst Veréb, amit csak kívülről láttam legutóbb például egészen közel lehetett, de Ylore városában nem az volt az egyetlen ivó, ahol a gyomrot is meg lehetett tölteni. Ha nem követett, úgy magamban terveztem beülni egy italra.





Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 02, 2022 1:07 pm
my little savior
Folrandír && Eyra
« taggeld;  @Folrandír Ceilteach  •  Zene; ide • credit; »
S
zerencsétlenségnek bizonyosan meglesz a böjtje.
Rendben nem marad semmi megtorlás nélkül. Nem is számítottam másra, ám néha megkérdőjelezem a hitem, pedig tudom jól, hogy nem kellene.
A fiú megköszörüli a torkát. Figyeltem, ahogy az ezüstös haján megcsillan a fény.
- Talán jobb lenne innen egyedül folytatnom. - Mondtam félő hanggal, hiszen nem akartam, hogy köze legyen valamihez, hogy rá jöhessen arra, hogy hova is tartozom.
- Nem akarlak nagyobb veszélyben keverni. - Mondtam, bár lehet nem tettem jól ezt.
Nem tudom tán beszerveznék, vagy megölnék. Nem kellene továbbra is játszadoznom vele, hiszen így is félek attól, hogy a férfit, akit hatástalanított megtorlást követel majd.
Ő nem az a fajta, aki csak az Elfeket nem veti meg, ő az, aki minden szembejövő fajt, mi nem ember kardjára hányna.
- így is sokat tettél értem. - Mondtam, ám ételnek nem tudok nemet mondani, hiszen éhes vagyok, és nincs semmim se.
- Talán, ha nem bánod, vagy nem tudom. - Túrpm el idegesen a hajamat. Akarnék igent mondani, de közben valahogyan vissza kellene jutnom, vagy segítséget kellene kérnem.
Kétlem, hogy Nin még a városban van. Ám, lehet teszek egy próbát, tán küldök neki egy levelet, de ahhoz pénz kellene és piac. Oh mennyi minden van, miért voltam ilyen bolond, hogy csak így eljöttem?



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
568
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 09, 2022 7:32 pm


your little savior
« taggeld;  @Edeyra Rolar  •  Zene; My mother told me  »
A legutóbbi ylorei látogatásom annyira rövid volt, hogy mindössze két-három helyen fordultam meg a városból. Abból az egyik a fürdőház volt, ahol Ronan izmos felsőtestét is megcsodálhattam, előtte s utána pedig menekültem. Nem csoda hát, hogy nem vettem észre a várost lakó elfeket, akiket még a hegyes fülük ellenére sem nevezhettem volna igazán fajtársamnak. Én az erőd gyermeke voltam, ők pedig a várost lakták.
Nem akartam persze a lánynak mesélni. Nyilván nem érdekelné a kiselőadásom a varázslótanonc koromról, miközben ő csak biztonságba akart kerülni. Ráadásul a beszélgetés fonalát megakasztotta az is, hogy hirtelen pánikba esett.
Közelebb léptem, hogy megnézzem a levélt s a rajta szereplő írást. A lány persze azonnal összehajtotta a lapot. Nem akarta, hogy lássam… talán valami szeretője írta vagy hasonlók. Igen. Túl romantizáltam egy kurtizán életét, na nem, mintha a magaménál nem lenne bármi szenvedélyesebb vagy érzelmekben gazdag.
– Öhm. – Köszörültem meg a torkomat. Elég nehéznek tűnt úgy célba juttatni, hogy nem óhajtottam velem megosztani kit s hol keresünk. A kit persze mindenképpen fontos lett volna, hiszen ha a helyszín nem is az, amit gondolt, úgy máshol még rábukkanhatunk. Annyi lehetőség volt, de úgy tűnt ő máris a legrosszabb oldaláról fogta meg a kérdést.
– Először is kezdhetnénk azzal, hogy elmondod, kit is keresünk. – Tártam ki a karjaimat, egyértelművé téve, hogy én is olyan tanácstalan vagyok, mint ő. – Szeretnék segíteni, de még csak a felét sem tudom a találkozó részleteink… – Sóhajtottam fel. Persze kicsit ki is pirultam, hiszen nem szoktam ahhoz, hogy ilyen nyíltan kimondjam, amit gondolok. Legalábbis nők közelében. Meg Rilrion közelében. Ian társaságát már megszoktam. Neki könnyű volt megnyílni.
– Meghívlak valami meleg ételre és kitaláljuk. Van a környéken éppen elég fogadó, hogy választani is tudjunk. – Mondtam végül kicsit engedékenyebben.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 08, 2022 2:46 pm
my little savior
Folrandír && Eyra
« taggeld;  @Folrandír Ceilteach  •  Zene; ide • credit; »
E
zek szerint meg lehet szokni ezt a fajta utazgatást. Bár magam soha nem lennék jó a mágiában talán. Ám kitudja, sokan azt mondják az alkímia tudománya is egyfajta mágia, bár inkább abban hiszek, hogy minden anyagnak van valami hatása, ami egymással kapcsolatban lépnek és reagálnak.
Mint egy jó és egy rossz szerető. Gondoljunk bele, ha jó a szerető hatásként élvezetet és gyönyört kapunk, azonban, ha nem kellemes akkor csak a szenvedés és a törés marad.
Mondjuk nálam ez így megy. Annak is oda adom a testem, akire nem vágyom.
- Valóban. - Mondta, hiszen úgy tudom ez egy elf város. Látni kellene neki Elfeket.
Azonban csak ezek után jött a fekete leves.
Mikor megtudtam, hogy elrontottam mindent, teljesen kétségbe estem.
Egy társam jutattam mágia áldozatává, hiába bánt így velem, akkor sem tehettem volna meg vele ezt.
Túl értékes vagyok, vagy is szeretném ezt hinni, de nem tudhatom biztosan. Nem rég egy olyan lányt nem láttam többé, akiben azt hittem soha nem csalódhatnak. Sokan azt mondják belehalt a vetélésbe, sokan azt, hogy küldetésén fejét vették.
Minden megeshet, talán az is, hogy csak el küldték egy másik helyre.

- A levelem, nem mostanra szólt. - Próbálom magyarázni, de azonnal el is teszem, hogy véletlen se vegye a kezébe ezt, és ne lássa meg mik is vannak a papírral vetve.
Nem lenne jó, ha éppen most buktatnám le magam.
- Nos, akkor most mi lesz? - Kérdeztem, hiszen semmim nincs. Se ruhám, se pénzem, csupán a testem maradt, bár itt nem tudom melyik bordély fogadna be, vagy hogyan is lenne.
Azonban tudom, ha bajban vagyok, akkor egy kék virágot kell hagynom a helyi ima helynél, és eljönnek értem, ám nem tudhatom mennyi is kerültem bajba, ha visszatérek.



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
568
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 23, 2022 4:03 pm


your little savior
« taggeld;  @Edeyra Rolar  •  Zene; My mother told me  »
Hogy meg lehet-e szokni a kristállyal való utazást? Bizonyára, hiszen számos nálam nagyobb és idősebb varázsló alkalmazza őket már jó ideje, én azonban sosem mélyedtem el ebben a tudásban. A gyomrom görcsölve jelezte ezt a tényt, mintha csak az orrom alá akarná dörgölni, milyen rossz tanonc voltam. Az, amiben jó voltam inkább a gyakorlat eredménye volt, semmint a végtelen tudásnak, amit Durfar mester jótékony figyelme alatt magamévá tettem.
- Azt mondják - bólintottam a lány felé. A tenyerem végig dörzsölt a fájós gyomrom felett. A lány csak egy pillanatnyi pihenést kért, ez pedig nekem is jól jött. Mélyet szippantottam a hűvös, esti levegőből, a városnak, ha volt egyáltalán bűze, meg sem éreztem. Kellett ez most, hogy kicsit kitisztuljon a fejem és végre a testem is elfogadja a hirtelen jött helyszínváltozást.
- Különös is, hogy amikor legutóbb erre jártam, nem futottam bele elfekbe- mosolyodtam el. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy túl figyelmes voltam. Ronan társasága éppen eléggé lekötött, hogy ne nézelődjek... na meg az akkori események.
Mindenesetre megvártam, míg a lány előkeresi az emlegetett levelet. Aztán érkezett a pánik, mintha valami szörnyűséget olvasott volna, aminek még a létezéséről sem tudott.
- Mármint mi a baj...? - kérdeztem értetlenül. Semmiképp sem tartottam feleslegesnek a megszöktetését, hiszen az az állat komolyan is képes lett volna bántani. Persze ösztönösen közelebb léptem volna, hogy belenézzek a levélbe... nem is gondoltam bele, hogy nem kéne.




Edeyra Rolar Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 15, 2022 1:28 pm
my little savior
Folrandír && Eyra
« taggeld;  @Folrandír Ceilteach  •  Zene; ide • credit; »
F
orgott a világ, egy teljesen más érzés volt minden.
- Meglehet ezt szokni?- Kérdeztem, majd a szemem kezdte m dörzsölni, de ettől csak rosszabb lett.
- Talán egy pillanatot csak. – Mondtam neki. Szavaira meglepett fejet vágót, bár mintha említette volna, ám örülök, hogy a fejem akkor a helyén maradt. Kitudja, lehet lerepült volna a fejem, vagy a kezem, vagy akármi csinos kis testrészem.
- Bizonyosan ám úgy tudom, hogy több az alkimista erre fele, ami számomra remek. – Tettem hozzá gondolataihoz.
- Bár ez Elf város, szóval bizonyosan örült a társaságnak. – Teszem hozzá ezt is.
- Nem cseppet sem. – Mondtam, majd igyekeztem felállni.
- Még meg kell néznem a levelet. – Mondtam, és kutakodni kezdtem. Meg is leltem azt, és ekkor pillantottam meg a keltezést.
- Ne..ne..nee- Mondtam majd a fejemhez kaptam. Elkéstem, de még mennyire. Nindaer engem meg fog ölni.
- Talán fölöslegesen jöttem ide. Fölöslegesen szöktem meg. – Kezdtem el hadarni.
- Fölöslegesen kábítottad el, s jutattalak bajba. – Eltettem a levelet, nem akartam azt, hogy lássa a szavakat.
Talán már a városban sincs, azt se tudom hogyan is fogok visszajutni. Keresnem kell egy rendbéli tagot, aki mellettem lesz. Azonban azt sem tudom, hogyan fogok elszámolni atyámnak arról, hogy segédkeztem egyik társunkban aprócska kárt tenni.
Szavaim, alig ha lesznek hitelesek, hogy egyetlen dátum az, ami a vesztemet okozta. Bízom Ninben.


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
568
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 14, 2022 7:12 pm


your little savior
« taggeld; @Edeyra Rolar • Zene; My mother told me »
A rosszullét ott tekergett a gyomromban, jelezve, hogy ezt még bőven szoknom kéne. Tény. Nem szoktam teleport kristállyal utazni, csupán alkalmazását ismertem meglehetős felületességgel. A gyomrom fogva, kicsit még émelyegve pillantottam a lányra, akit minden bizonnyal majdnem sikerült elborítanom gyomrom tartalmával.
– Szeretnél kicsit pihenni? – kérdeztem csendesen, ahogy kicsit összeszedve magamat, nagy nehezen végre talpra álltam. A gyomrom kavargása persze nem óhajtott szűnni, de még ez is jobb volt, mintha újra hánytam volna. Nem volt illendő egy nő társaságában.
– Hát, ha az érdekes az elbénázottat jelenti, akkor igen. Nem vagyok olyan ügyes a kristállyal még. – Sóhajtottam sápadtan. – Lefogadom, hogy vannak olyan varázslók, akik simán átérnek egyik oldalról a másikra és még csak meg sem rázza őket. – Tettem hozzá és megigazítottam a ruhámat. El kellett vonatkoztatnom attól, hogy most éppen Ylore városában vagyok, ahol nagyon-nagyon nem jó nekem lenni.
– Azért remélem, nem volt olyan szörnyű utad. – Tettem hozzá a lányra pillantva megint, majd el is szakítottam tőle tekintetem. A várost pásztáztam ezen az esti órán. Eddig egyszer jártam itt, Durfar mester rövidke megbízását teljesíteni, amikor belefutottam Ronanbe. Érdekes történet volt, az engem gyilkosnak néző lovag miatt. – Egész pontosan hova kísérjelek el? Valamennyire ismerem a várost.




Edeyra Rolar Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 09, 2022 1:16 pm
my little savior
Folrandír && Eyra
« taggeld;  @Folrandír Ceilteach  •  Zene; ide • credit; »
M
egmutatta a kristály, magam pedig még soha sem láttam ilyet azelőtt. Milyen szép, és mikre képes. Egyetlen ilyen képes kettőnket elbírni, s talán képes lenne másokat is még? Nem tudom, hiszen nem merültem el ezekben soha sem olyan nagyon.
Belepirult az érintésbe, drága kis szűz fiúcska, bárcsak a nők felé érdeklődik. Oly szívesen veszem el ifjoncok ártatlanságát, ilyenkor olyan lágyak, kedvesek és gyengédek. Mindig szívesen adom, s áldozom az ilyeneknek a testem.
Szavai rántanak ki a gondolataimból.
- Rendben, igyekszem. - Mondtam. Mi történhet, leszakad egy végtagom? Inkább nem akarom megtapasztalni, hogy mi is történhet ebben az esetben.
Halkan, s érthetetlenül valamit mondott, s ahogy kérte nem engedtem el.

Érdekes, s leírhatatlan, soha nem érzett érzés volt ez. Egyszerre éreztem pillangókat a gyomromban, s egyszerre voltam rémült is. A teleportálás érzése pedig olyan bizsergetős gyors volt. Leírhatatlan, s kissé émelygő. Talán azért, hiszen ösztönösen lehunytam a szemem, s csak szavaira nyitottam ki azt.
- Szédülök. - Mondtam, ám ekkor lábaim elé veti magát, és hányni kezd.
Nekem is le kellett ülnöm, hiszen nem volt éppen kellemes.
- Csináltál már ilyet ezelőtt? Ez mindig ilyen…érdekes? - Kérdeztem.





Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
568
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 11:59 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 11:24 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
- Tény és való, habár Kétajtósszekrény nem tisztelt meg minket a jelenlétével. Az ő szája még eljárhat – tanakodok egy kérészéltű momentumra, mielőtt megilletődötten Velerisre emelném a pillantásomat a szekrény polcairól. - Nem hinném, hogy abszolút, teljes rend valaha kerekedhetne – simulnak el a vonásaim egy halovány mosolyra. -  Nem olyan a világ fajainak jelleme és a természete, hogy a rendet sokáig viselné. Tán még az elfekben is ott a kényszer, hogy alkalomadtán felrúgják a partra emelt homokvárat – vonom meg a vállaimat hetykén, hiszen elérhetetlen ábrándokat nem kergetnék. S egyébként is, egyszerre egy lépés, vagy dobás, ha a smaragdszemű szépség produkcióját vesszük alapul. Megszeppenésem szekundumok alatt fordul nevetésbe, melyhez egyhamar csatlakozik maga is - kacaja üde dallam a füleimnek.
- Cseppet sem aggódj, kedvesem, nem először kerültem kutyaszorítóba. S nem lódítottam, a vörösekre számítani lehet, amennyiben a szükség úgy hozza – somolygom, mielőtt nekilátnék a festésnek a falon, ami persze kizárólag akkor válik pazar műalkotássá, miként Veleris is hozzátoldja a maga részét. Lelkes mosollyal hagyok neki teret a művészi hajlamainak kiélésére, noha teljesen csupán akkor hátrálok el néhány lépést, miként teljessé varázsoltuk a pingálmányunkat. Büszke vonásokkal csodálom maszatos és mocskos munkánk eredményét, bár egyhamar rádöbbenek sűrű fintorgások közepette, hogy a nedves rongy tartogatására már igazán semmi szükség, ezért léhán a fal tövébe csapom.
- Habár találkozásunk alkonya az óra, pirkadata egyúttal ragyogó ismertségünknek. Legalábbis én így érzem – mosolyodok el szélesen, oldalra billentett fejjel kísérve szavait, ígéreteit a vörösek szolgálatára. - Hallani mindenképpen fogsz felőlem, mentorálásod tisztjét másnak nem is engedném – kacsintok rá pajkosan, figyelve aztán gondos tenyerének munkáját megviselt zakómon. - Ígérni nem ígérhetem, hogy jelentős csávába nem kerülök, ám nem volt még olyan, hogy ne lett volna valahogy – vigyorodok el szórakozottan, s amennyiben engedi, kacsóját az arcomhoz emelem, hogy puha kézfejére búcsú csókot hinthessek. - Ronit és Tahrovin egyengesse addig is az utadat, kedvesem – mosolygok fel rá kérlelhetetlen csintalansággal, majd az utca árnyai közé olvadva hagyom hátra meglehetősen szokatlan megismerkedésünk helyszínét.

// Én köszönöm az élményt Utcák és sikátorok 854324872 //


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 9:27 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Megkönnyebbüléssel veszem, zekéjén nem esett újabb rés, mely foltozásra szorul. Így könnyen veszem a bátorságot, hogy összetörjem meghittség tükrét. Megvallom, morbid lenne, a lepergő események fényében, valami egészen másban elmerülni, még ha, oly csábító is.
Kérése meglep, talán kissé el is borzaszt, de nem vagyok afféle kényes bárókisasszony, aki ódzkodva se hajlandó eleget tenni az abszurd kérésnek. Legbelül azzal nyugtatom magam, hogy ma éjszaka már több vér nem tapadhat kezemhez. Nem hinném, hogy meg lehet szokni az érzést, mikor egy szív hangos dobbanással, huny ki a tenyér alatt. Csupán lelkiismeretem megnyugvására szolgál az ok, de a tényen semmit sem változtat. Gyilkossá váltam. De az önmarcangolás még senkit sem vitt közelebb a céljaihoz. Felülkerekedve önmagamon keresek inkább válaszokat a történtekre. Rám bízott feladat teljesítésére is kellő figyelmet szentelek, ahogyan szavaira is, melyek töretlenül hívnak elő újabb kanyarulatokat arcomra. Hihetetlen számomra, hogy mily könnyedséggel találja meg a helyzetben, azt az apró rést, melyen keresztül fényt tud csalogatni az árnyékba. – Az álcád nem veszett kárba, hisz bárki végezhetett velük – mondom, bár azon sem csodálkoznék, ha már a fejében ott lenne a kész história. – Lesz még valaha rend vagy csak a remény marad? –halkítom le szavaimat, míg az utolsó mozzanatot megteszem, s emelkedek fel a holttest mellől. Nem hagy nyugodni a kérdés, noha meg lehet, maga se tudja, mit gondoljon s ezért nem adott rá választ. A fátyolos kijelentésre, mely a véres rongyok felhasználást illeti, vontatott lassúsággal emelkedik meg szemöldököm, rosszabb már csakugyan nem történhet az éjjel. Ha töprengek is rajta, túl sokáig biztosan nem, hisz újabb feladatot bíz rám, bár a végkimenetelt tekintve, megbánta már, mint amikor cifrán evett. Bánt a dolog, noha pír nem szalad arcomra a sikertelenség nyomán, inkább osztozom kacajában, melyet oly jóízűen ereget mellkasáról. – Igazán… sajnálom – szuszogom, hisz bár a hirtelen rajtaütés józanító hatása kétségtelen, a bor mámora nem úszik el ily könnyen, itt lebeg elmémen, mint harmatos pirkadat a pázsit felett. – Biztosan jó ötlet? – bizonytalanodok el kissé, bár határozottságát látva kételyem foszlani kezd. Látszatra legalábbis úgy tűnik, tisztában van cselekedete súlyával s annak következményeivel. Varázsütésre válik világossá minden, hisz a boszorkány is említette, hogy a kígyót a falon a vér s Rilrion „táplálja”. Érzések tömkelege feszül lényemnek, - remény, büszkeség, a valahova tartozás érzése – miként elnagyolt rajzát egészítem ki ott, ahol maszatot hagyott csak vöröstől átnedvesedett rongya. Magam mellé eresztve a cafatot csodálom meg a közös művet, mely büszkén hirdeti a lámpák fényében a hozzánk hasonlóknak a reményt, s lopakodik az ellenünk vétkezők szívébe iszonyatot. – Lassan pirkad, de úgy hiszem találkozásunk alkonya az óra – halovány mosolyt őrizgetek arcomon, ahogy a rongyot a földre ejtem. – Még egy ideig a városban leszek, ha netalán segítségetekre lehetek. Vagy hát tollat is ragadhatsz, s amennyiben módomban áll… megteszem, ami tőlem telhető – ajánlom fel szolgálatomat, még a búcsú előtt. – Talán még összesodor minket, az élet… remélem úgy lesz. Addig is túl nagy bajba ne keveredj, kár lenne a „zakódért” – hetykén kacsintok,s húzom széles mosolyra szám, végig simítva a bíbor szín anyagot vállán, melynek nyomán szikrázva peregnek le a finom kőpor szemcsék.
Dőlnek rám a házak, mint viharban a fák, a lámpafények végigjátsszák az éjszakát. Ha lehunyom a szemem, eszembe jut, mit adott ez az út, megállok s megpihenek a padkáján. Beszívom az élet illatát, holdfény a tanúm, mi minden éjjel elkísér…





//Köszönöm a játékot Utcák és sikátorok 854324872//
Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 2:04 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Fátyolos mosolya hasonló, szelíd párra talál az ábrázatomon, miként tenyerembe érzem simulni végtelenül puha arcát, ám sem az idő, sem a hely nem alkalmatos arra, hogy hírnevem egy egészen másik aspektusát vessem latba s lovagoljam meg közös élményünk felfokozott hangulatát.
- Tahrovin legyen áldott, nincs rajta több nyiszat – nyugtatom meg, aztán ugyanezen könnyedséggel kérem meg a csöppet bizarr feladatra. Nem lep meg a döbbenete, az inkább, hogy végtére is nem ódzkodik a dologtól, mert bár tény és való, kacsóját szemrebbenés nélkül koszolta a harc hevében, ám egészen más az életünkért küzdve az orrot fintorba húzó tetteket végrehajtani, mint a nyugalom küszöbén. Mégsem avatom be a terveimbe, ellenben kérdéseire készséggel válaszolok.
- Valami olyasmi. Nagyobb hal lett volna a tét, persze tudvalévő, hogy azokhoz a kisebbek vezetnek a leggyorsabb úton – magyarázom, lelkesen kotorva a szekrényben. - Fogalmazzunk úgy, volt némi féltékenység a dologban, és ha az emlékezetem nem csal, egy görbe este alkalmával kisebb tartozást is felhalmoztam, de ki a fene hitte volna, hogy ilyen komolyan veszik a csapatépítést – horkantok fel. Ha nem a vezetőnkhöz lettem volna hivatalos ma éjjel, s nem szedte volna le hasonszőrűn a fejemet, ha mégsem jelenek meg, tökéletes lett volna az alkalom megismerni a szálak főbb mozgatóit, viszont attól tartok kénytelenek leszünk az alapokról építkezni. Megemelt szemöldökökkel, immáron kezeim között az üveggel fordulok hozzá hátra, akárha nem tudnám jól, mire irányul újabb kérdése.
- Művészi hajlamok kiélésére – vigyorodok el, noha, miként kezembe kell fogni az egyik rongyot, már inkább húzzák a vonásaimat mélyen húzódó ráncok az undor okán, semmint a lelkesedés. Talán ezért is adom át Velerisnek a dobás lehetőségét, mert nem vagyok benne bizonyos, maradék koncentrációm elégséges lenne a feladat kivitelezésére. És addig a pontig, míg vallomását teszi, legyintgetve bátorítom, hisz már is szerteágazóbb a tudása, mint az enyém, de aztán látva, mire készül, kifut az arcomból a vér. Csakhogy egy erőtlen nyikkanás, annyira sincs időm; a palack groteszk csörömpöléssel csattan szét a ház falán.
- Hát… nem éppen… - közlöm elhűlten, igaz, azért nincs szükségem sok időre, hogy megtaláljam a humort a szituációban és jóízűen elnevessem magamat. - Na sebaj, lángokba borítani egyébként is túl drámai lett volna, persze sosem tagadnám kitűnő érzékemet a túlzások iránt – húzom ajkaimat újabb, széles vigyorra, majd körbekémlelek, akad-e esetleg közönségünk. Megnyugvással konstatálom, hogy egyelőre senkit nem érintett meg az éjszakába hasító csörömpölés. - Itt hagyjuk őket – vonom meg a vállaimat végül, azt nem téve hozzá, a probléma felszámolását az arra érdemeseknek és alkalmatosabbaknak fogom meghagyni, elvégre, hogy egy vagy két dologért szedik-e majd le a fejemet a vörösek, már részletkérdés.
- Emlékszel a rajzra? Művészi hajlamok – emelem meg a csöpögő rongyot a kezemben, aztán a nyelvemet kidugva kezdek pingálásba a falon, remélve, újdonsült társam sincs híján a tehetségnek. - Itt hagyjuk a kezünk nyomát, emlékeztetőül; ha nem is látnak bennünket, mi itt vagyunk – magyarázom csöndesen, szakértő koncentrációval kanyarintva jelképünk vonalait.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utcák és sikátorok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Utcák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: