Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utcák és sikátorok - Page 4 KaDiPE5
Utcák és sikátorok - Page 4 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Utcák és sikátorok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:58 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Bizton veszem, hogy akad, olyan közöspont ahol találkozhatnak elképzeléseink. Mely mindkettőnk számára okozhat meglepetést. – húzom félre ajkam egy sejtelmes mosolyra, noha jelen pillanatában az én mosolyom mögött több tudás lakozik, mint a gondolat mely az ő fejében fogant meg. De miért ne hagynám, hogy játszadozzon a gondolattal. – Van egy olyan sejtésem, hogy az önérzeted már be is gyógyult, a zakódon segíthet a tű és cérna. A sebed pedig… szakértelemről nem beszélnék, de mivel nem a szívedbe mártottak egy vasdarabot, megbírkozom vele. – most rajtam a sor, hogy enyhén megvonjam a vállam. Azt a néhány percet, melyet a kincsek felkutatásával tölt arra szánom, hogy jobban szemügyre vegyem a helységet. Mely inkább tűnik egy átalakított raktárnak, hisz látszólag nem áll csak egyetlen szobából, melyben valóban megtalálható az, mely egy-két nap rejtőzködéshez kell. Keresek valami árulkodó jelet, mely legalább csak utal arra, hogy a jósnő szellemei nem zavarodtak össze. Közeledő lépteire fordítom vissza rá tekintetem, s kerül újra figyelmem központjába. – Köszönöm. – biccentek, s átveszem tőle a felém nyújtott poharat. – Veszélyes múzsát választottál ma éjszakára magadnak. Túl sokat vagy túl keveset adsz, hogy így ragaszkodik ahhoz, amid van? – somolygok poharam felett, mielőtt számhoz emelném, egy korttyal nedvesítem be kiszáradt torkom. Őszinte, de halvány mosolyra húzom ajkaim bársonyba burkolt szavait, mely bármely nő arcát pírba borítaná. – Az izgalom, hogy nem tudom, mi következik. Veszély nélkül, nincs izgalom, ahogy izgalom nélkül élvezet sincs. – újabb könnyed vállrándítással kísérem szavaim. Nincs félni valóm az éjszakától, épp úgy lehetek én is benne megbúvó végzete bárkinek, ahogyan nekem is. Attól függ melyikünk a gyorsabb. - A város előtt ért az éjszaka, nem vitt rá a lélek, hogy kint töltsem az éjjelt. Keresek valakit. - biccentem oldalra a fejem, tengerkék szemébe fúrva tekintetem. – S te? Nappal nem akad elég izgalom, hogy a Hold kíséri lépteid?



Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 8:00 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Apró horkantás szakad fel az orrgaratomról a feleletét hallva, mely érzem, pontosan annyi komolyságot rejt magában, mint mesterkélt mozdulataim és játékosan forgatott szavaim.
- Nos, ha már végkép nem bírjuk a hely nyomasztását, elterelhetjük valami széppel és kellemessel a figyelmünket – villantok rá egy sokat sejtető mosolyt, még mielőtt a gyertya meggyújtásának szentelném a koncentrációmat. Az iménti közjáték végett szívesen engedném szabadjára a tüzemet, levezetvén feleslegesként hátramaradó energiáimat, ám attól tartok egyhamar újabb szükséghelyzetben találnánk magunkat, ha engednék velem született, cserfes ösztöneimnek. Helyette megvont szemöldökeim alól, ajkaimat eltűnődötten lefelé biggyesztve mérem fel a felkaromon húzódó sérülés mértékét, megtámogatva a mustrát az ellentétes kezem tapogatásával.
- Ahh, jobban sérült az önérzetem és a ragaszkodásom e zakó irányában. Persze nem tagadom, szívesen veszem egy hölgy szakértő gondoskodását, hiszen nincsen hatékonyabb gyógyír egy szép nő puha érintésénél – somolygok az orrom alatt, közben már fordulva a szekrényhez, hogy előkotorjam belőle az üveg bort, illetve két kristálypoharat. A kezem ügyébe téved némi gyolcs is, a fertőtlenítéshez pedig holmi címke nélküli tömény itóka, amit legfeljebb Daldram volna képes meginni, a saját épségünket nem kockáztatnám beazonosíthatatlan fertelmekkel.
A sebem nyalogatására valóakat egyelőre félreteszem az egyik asztalra, a bort viszont késlekedés nélkül nyitom fel, hogy tölthessek magunknak a mélyvörös, testes italból. Hallom persze a kérdését, de amíg nem lépek felé, átnyújtva számára a poharát, addig hagyom, hogy a rejtély s a sejtelem ereje tovább duzzadjék közöttünk, melyből nem kevesebb akad az ő oldalán. Minden magától értetődő indok dacára nem szoktak a két szép szememért és a csinos pofimért a bájos hölgyek megbízni a társaságomban éjnek évadján a kihalt utcákon, főként nem egy effajta közjátékot követően, mint Neyra bandája.
Már-már azt hihetné az ártalmatlan bárd, hogy a farkasok elől az oroszlán barlangjába szaladt be.
- Feltételezem holmi szívességet, melyre az ember nem mondhat nemet. Bárd vagyok, kedvesem, lételemem csávába keveredni, máskülönben honnét gyűjthetném páratlan ihletemet? - mosolyodok el szélesen, és amennyiben átvette az italát, kortyolok egyet a sajátomból, érdeklődő pillantásomat végig a bájos vonásokkal keretezett arcán tartva. - És egy ilyen szépség, kinek lélektükre a búzavirág tiszta kékjével csillan, miért rója egymagában a város élettelen utcáit? Nem épp mentes a veszedelmektől. Mégis, mintha téged kevéssé rémítene meg – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, kíváncsian várva a választ, mely úgy érzem, nem lesz mentes a csalfa szavaktól.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 5:29 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Az alvó városra telepedő harapható csendjét, egy- egy patkány motozása, alkoholban fürdő horkantása, szapora lépteink dobogása töri meg. A további replikázást későbbre hagyom, elég a tüdőmből felszakadó zihálás kontrolálása, mégis komiszsága úgy terjed akár a ragály. Adósnak érezném magam, ha nem viszonoznám csalárd mosolyát. Sikátorok, utcák és kanyargós átjárók során vezet, s néha elkap az a furcsa érzés, hogy ezt a házat, belső udvart már egyszer elhagytuk. Ha eddig eligazodttam volna a szűk, girbegurba utcák között, mostanra már nem tudnám megmondani, merre is van az arra. Mégis úgy kapaszkodom kezébe, mintha más választásom nem lenne, s kacagni volna kedvem.
Hasonló színpadiassággal fordítom oldalra fejem, szemöldököm a magasba szökik, állam pedig finoman érinti vállam köszönetkén előzékenysége okán. Megemelve szoknyám lépek be az ajtón, mintha legalább egy nemes ház előkelősége lennék, majd engedem is el, ahogy legördül a függöny a felvonás végén.– Igyekszem szemet hunyni e nyomasztó tény felett. Nem tudom menni fog e.  – nézek körbe. Miként egy csepp méz szerető ajkát úgy édesíti, oldódik parányi pajkosság, magamra, s szavaimra erőletetett keménységben. Jelenleg helyzetben nem foglalkoztat a menedék elhanyagoltsága vagy bútorok egyszerűsége. Pár pillanatot szánok csak a berendezés felmérésére, frissen szerzet ismerősöm jobban leköti figyelmem. – Megsérültél? – vonom fel szemöldök arcának leheletnyi torzulására, hangjának alig észrevehető változására. Nem igyekszem a közelébe, csak tekintetemmel mérem fel, s keresem sérülésének helyét. – Szükséges ellátni? – kitartó kutatásom eredménye lehet a karján felhasított anyag meglelése, melyet bemocskolt vérének bíbora. – Egy ilyen hely hangulatát is felemeli egy jóféle bor, elfogadom.- a félhomályban hamar árnyékot vet a falra alakunk, a fellobbanó gyertya lassan táncoló lángjától. Nem lehet, nem revanzsálni szája szegletében összegyűlő ráncokat, mely elhalványítja helyzetünk komolyságát is. Ennek ellenére is kényelmetlenül feszengek, míg ő nyakik elnyeli a szekrény. – Nem csak csalhatatlan, de igen ritka is. – jegyzem meg halkan, míg úgy döntök, egy régi komódnak nem dőlök, s két kézzel támaszkodok annak tetejére. – Mit akartak tőled? – nem szeretnék a dolgok elébe menni, gyanítom őt is hajtja a kíváncsiság, az indíttatásom arra, hogy beavatkozásommal, kockázatot vállaltam. Szívesen várom ezt a pillanatot, addig is talán sikerül belőle némi információt kicsikarnom mégis miféle. Ki az akivel a sors úgy döntött hogy kezet kell ráznunk? Miért kell, hogy utunk keresztezzék egymást?



Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 10:52 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Meglehetősen érdekelne, hogy egy ilyen finom, méltóságteljes pára miért járja az éjszakát s hallgatja ki az alvilági népek vitáit, hovatovább, kél az egyik megsegítésére - még ha félig-meddig a kényszer noszogatására  -, ám kíváncsiságom kielégítésére még nem érkezett el az idő. Egyébként sem akadna abban semmi izgalmas, ha az információk összessége a szolgálatomra állna a helyzet megértéséhez, hol maradna ugyanis akkor a szívet pezsdítő rejtelem, a bőr alatt cikázó, édes feszültség, mely tudatosítja bennünk, hogy élünk? Költő voltam drámai halálát jelentené eme földhözragadtság, és tán még azt is mondhatnám, csakúgy a fajtámé, hiszen az égre születtünk annak idején, s nem a talajon való csoszogásra.
- Igen-igen, hálával tartozom, Csintalan kisasszony! - kuncogok az éjszakába, könnyed mellkassal húzva magam után a puha kacsóval megáldott szépséget, aki újfent lenyűgöz csalafinta mágiájával. Kész balszerencse, hogy jómagamat kevéssé vonzzák az igézetek, s a tehetségem se sok hozzájuk, ám eddig is elboldogultam a belém nevelt módszerekkel és páratlan hangom trillázásával. Sok ulront tennék arra, ezúttal is ki tudtam volna vágni magamat a galibából, de nem tagadom, sokkal élvezetesebb az oldalamon egy szemet gyönyörködtető hölgyeménnyel.
- Kitartás, már nincs messze – sutyorgom egyre hevesebben kapkodva a levegőt, bár az ábrázatomra kanyarodó, széles mosolyomat képtelen a feszített tempó ledörgölni. Persze, persze, Neyra kedvesem, mindenképpen számítok még a rémálmokat idéző, elkenődött szádra… Jelenleg örülj, amennyiben harmadik társatok hajlandó lesz felnyalábolni titeket, amatőrök!
Ezen gondolatok között fürdőzve szelem az ismeretlen kisasszonnyal az utcákat és szűk sikátorokat, amíg el nem érünk egy menedékházhoz, melyből Yloréban több is akad a kígyók számára az effajta… kellemetlen esetek orvoslására.
- Hölgyem – tárom ki előtte az ajtót egy teátrális főhajtással, és amennyiben befárad, hát én is utána igyekszem, a magunk mögött behajtott bejárat jobbján már a gyertyát keresve, hogy meggyújthassam a sötétség elűzésére. - Sajnálatos mód nem egy úri lak, ám nem kell sokat bírni benne, az engem üldözőkhöz hasonló balfékek könnyen szokták feladni a versengést – horkantok fel, noha a szavaimhoz mellékelt vállrándítás okán halkan felszisszenek. A nagy menekvésben el is feledtem a felkaromat metsző vágást, ami egészen csekély, de annál bosszantóbb… - Szolgálhatok némi csalhatatlan ylorei borral szemrevaló megmentőmnek? - fordulok felé egy széles mosollyal, mihelyt a világításunkról gondoskodtam, aztán meg sem várva válaszát a puritán berendezett lak egyik szekrényéhez lépek. - Valahol lennie kell… - motyogom az orrom alatt, elkezdve feltúrni a polcokat.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 6:09 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Bár még csak pár perce ismerem, s bármennyire szorul nyakunk körül a hurok, - Jó tulajdonságaim egyike. – mosolyt csal arcomra el nem hamvadó kedélye, s siklik tekintetem cifra ruhájáról barátságos tekintetébe. S más helyzetben kedvemre lenne e csevej, kénytelen- keletlen elhallgattatni kényszerülök.
- Hallottam, ezt- azt. – leheletnyire vonom meg vállam, a bennem lakozó minden ártatlanságával, mint aki csak a véletlen áldozata ebben a történetben. De a véletlen és a szándék ugyanannak a kárpitnak a két oldala. Csodálatos, ahogy a sors az ember keze alá dolgozik. Elénk küldi a megfelelő embert a megfelelő időben. Az apró árnyalatok színes szálai gyönyörű szőttessé állnak össze - csak figyelni kell, és nyakon csípni a lehetőséget. Serény léptekkel követem fodrozódó árnyalakját, rábízva testem épségét, mert már magam sem kerülnék ki jól a slamasztikából. – Nagyon szívesen. – ragadom meg szoknyám, s emelem meg, ahogy futásnak iramodik. Hihetetlen, hogy elfelejtettek neki szólni, hogy a panaszfelvétel ma elmarad. Ugyan hátra pillantva szembesülnöm kell vele, hogy a sötét szürke gomolyag lassan áttetszővé válik, s maradékából két feldúlt hiéna válik ki. Az igék könnyedén válnak le ajkamról s fekszenek fel a szélre. - Messze van még a rókalyukad? – nem vagyok én hozzászokva, hogy nagyobb távolságot tegyek meg, mint húsz lépés, futva. Pár pillanat elteltével fürge léptek, nehéz csoszogássá halkulnak. – Te menyét, elfoglak kapni! –csendül erőtlenül a nő hangja az éjszakában.
Botladozva, de tartom vele a tempót, holott az ég tudja hova is visz, de tényleg remélem már nincs túl messze. Közben elmém legmélyén felsejlik egy halovány gondolat. Hárman voltak.

// #varázslat: Szendergès//



Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 11:50 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Általában a hasonló megjegyzéseimet elégedetlen ciccenés vagy egy az arcom felé intézett legyintés szokta követni, nem pedig a ruháim igazgatása, ám nem tagadom, kedvemre tesz a változatosság.
- Meglehetősen figyelmes tőled – széles mosollyal pillantok le rá, s még kezet is csókolnék neki, ha az említett kacsóját nem éppen az elhallgatásom szolgálatába állítaná. Nos, akadnának körülmények, amelyeknek tükrében elégedetten simulnék dominanciája alatt, de ez sajnos nem az a momentum, amire nem sokkal később kíméletlen szavaival is emlékeztet. Mélységes fintorba rándulnak arcvonásaim.
- Ugh, fúj… Más sem hiányozna, minthogy szakértéstől távol eső kezek kerüljenek a közelükbe, mindenesetre ha jól értem, végig hallgatóztál? Csintalan kisasszony – horkantok fel némi megilletődöttséggel, azonban nincsen túl sok pazarolni való percünk az itt létének rejtélyeit boncolgatni, máskülönben rohamos időn belül minket fognak az üldözőim. Kereket oldok hát vele a füsttenger leplében, körültekintéssel kerülve az útba eső akadályokat, legyen az egy nagyobb kavics, elhagyatott borosüveg, netán egy két méteres kopasz vadállat, akinek a grabancomra fáj a foga. Persze, ahogyan az lenni szokott, a megmenekülésünk utolsó momentumában foszlik semmivé a lehetőségünk.
- A fene vinné el… - morgok az orrom alatt, s ahelyett, hogy tovább járnék a képzelt tojáshéjakon, rándítok egyet az ismeretlen kisasszony kezén, futásra noszogatva őt az egyre ritkuló homályban. Nincs más lehetőségünk, ugyanis Neyra meg a háziállata csakugyan megszaporázzák lépteiket, amelyek fülsértően koppannak az utcákat fedő macskaköveken a nyomunkban.
- Nem ismersz véletlenül valami hatékonyabb hókuszpókuszt a megfékezésükre? Lenyűgöző volt az az árnyékmicsoda, de attól tartok meglehetősen kevés! - magyarázom neki kutyafuttában, remélve, a csinos pofi mögött éles elme és némi hathatós ütőkártya rejtezik mágia formájában.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:49 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Komisz szavaira, feleletet nem, csak csalárd tekintetem, s az ajkam zugába szökő mosoly „ Nem kétlem.” szolgál válaszul számára, míg támogatásával újra sikerül biztos lábakon állnom. A helyzet abszúrdságához hűen simítom ki ruháján a ráncokat, melyeket magam okoztam, mielőtt segítségül szólítom az istennő erejét. – Így! Szinte már tökéletes. – illékony mosolyt küldök felé, mielőtt tenyerem simítom ajakai elé. Az árnyak azonban nagyobbra nőttek, mint fondorlatosságom, melyek csak éppen annyi ideig maradtak éberen, míg védencemből, megmentőm nem lesz. Valóban nem az, akinek mondja magát, ahogy arra Wynva is célzott, sokkal több van benne, mint azt első ránézésre sejthetné, egy sárkánylány. A semmiből feltörekvő füstfelhő úgy gomolyog, akár hűs időben a latrina csatornája. Még szerencse, hogy szemem világát nem a szag teszi homályossá. – Induljunk, míg mielőtt Ylore ékessége, nem a golyóid lesznek. Ahogy hallottam, szívesen hordaná a nyakában, mint kabalát, s játszadozna vele lefekvés előtt. – szorítok rá kezére, némi biztonságot keresve benne, elvégre szemei az én szemeim is. Követem, mint az árnyék, bízva benne, hogy nem hagy a következő pillanatra magamra, mint járulékos veszteséget, szabadulása zálogaként. – Alig látok valamit! – dörmögi az éjszakába a medve nagyságú férfi. – Légy átkozott Rilrion, ha elkaplak… - harsan a nő hangja utána. Bár felesleges neki, kiabálni, alig haladunk el mellettük, bár félő, hogy a böhöm nagy állat, forgolódása közben véletlen belénk ütközik. Az előny mégis csak a bárd kezében van, én így csak setén botorkálok utána, nem véve észre a fal mellé letámasztott boros kancsót, mely csörömpölve dől oldalára, és lassan gurulni kezd. – Hupsz!


Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 8:46 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Már a nyelvemen sorakozik holmi szitok az akadályom okán, netán sűrű bocsánatkérés a kellemetlen találkozóért, de miként lepillantok a ruhámba kapaszkodó tüneményre, hirtelenjében elszáll belőlem minden értelem s óhaj a tovább iramodás iránt. Ellenben elégedett, félszeg mosolyra kanyarintom a számat.
- Nem kegyed az első, ki ezt mondja – vigyorodok el, felkarjaira simítva a tenyereimet, hogy biztos támasztékul szolgálhassak az egyensúlya visszanyeréséig, noha legnagyobb sajnálatomra meghitt pillanatunknak hamarost vége szakad az üldözőim felbukkanásának hála. Mégsem ők az egyedüli ok, amiért csendben maradok; az ismeretlen hölgy varázsszavakat perget le csókra hívogató ajkairól, melyeket vélhetően képtelen volnék felismerni, ha nem töltöttem volna el a mágusok tornyai között meglehetősen kellemetlen és unalmas perceket a saját okulásom érdekében. Pillantásomat oldalra vetve láthatom, mire is hat az igéje, de minden reménykedésem ellenére nem hat örökkön a bűvösség, melyet megidézett a biztonságunk érdekében. Na várjunk csak, miért is segít nekem?
Némi értetlenséggel tekintek vissza finom vonásokkal keretezett arcára, viszont úgy vélem, nem itt s nem most van az ideje nemes cselekedetének kivesézésére. Ellenben óvatosan elemelem magamtól a kacsóját, és ihletet nyerve ötletességéből, csakugyan megkísérlek egy varázslattal előrukkolni. Fohászkodom az istenekhez, hogy sikerrel is járjak vele…
A fokozatosan körénk idéződő füstfelhő okán úgy értékelem, hogy nem cseréltem össze egyetlen szót, hangot sem a motyogásom közepette, ami lássuk be, igen nagy teljesítmény. Nehéz a dicsőségem után emlékeztetni magamat arra, hogy elégedett mustra és örömkönnyek helyett szedni kéne a nyúlcipőt.
- Miként Ylore ékessége sem hagyott cserben, úgy én sem teszek így vele. Kövess, biztonságba juttatom magunkat – sutyorgom neki, és kezébe csúsztatva a sajátomat, finoman elkezdem húzni magam után, hogy a kibogozhatatlan füst-tenger leplében olajra léphessünk a szűk utcák kanyarulatai között. Feltéve, ha nem áll ellent a felkérésnek.


// #varázslat: Füstidézés //
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 10:29 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Fogy a türelmem…- csattan fel a nő. Én mindenképp elhinném, hogy valóban így van, bár engem személy szerint szórakoztatnak az elmés visszavágások. S amennyiben nem lennék hajlandó segíteni neki, kétséget kizáróan minden egyes szavával mélyebbre verné a fedélben koporsószeget. – Nos, ha rajtam múlna, nem várnám meg a holnapot… - közönyösen fakadnak ajkáról a szavak, s vélhetően az arcárról se tükröződik a tényből fakadó sajnálat. Rilrion, minden előre jelzés nélkül mozdul, hogy a kihasználja a rést mely a pajzson nyílt. Felocsúdva a meglepetéstől engedem útjára az igékbe zárt erőt, melytől a lámpás apró darabjaira hullva égi áldásként pereg nyakukba. Mit se mondjak, igencsak mellbevágott a felismerés, mikor a bárd ugyanazt a búvóhelyet választotta magának, melyben én magam is meghúztam magam.  Számítottam arra, hogy mellettem elsuhanva válik köddé vagy őrültségében kardot ránt vagy bármi másra, na de hogy ki akarjon túrni a bemelegített helyemről arra nem. Egy röpke pillanatra kiszorul tüdőmből a levegő, s hogy a már az első találkozásunk alkalmával ne döntsön le a lábamról, cifra ruhájába markolva maradok talpon. – Nekem ez a tempó túl gyors. – suttogom, miközben próbálok levegőhöz jutni. Üldözői gyorsan közelednek. A trappoló csorda léptei elhalkulnak, s ütemes léptekké lassulnak. – Itt kell lennie a közelben, Flyn nézz szét. Haulk, gyere! – adja ki a nő az utasítást. Lélegzetem visszafojtva várom, hogy feltűnjenek a kapualjnál, s hogy ne csak számomra legyen kellemetlen a helyzet, másik kezem a férfiéra tapasztom. Megnyugtató a tudat. Hangtalanul formálom a varázsszavakat, melyre az árnyak behódolva akaratomra duzzadnak meg. Kettőnknek már túl szűkös a hely, s félő, hogy a fürkésző szemek felfedezni vélnek minket. Gondolom én, hogy ez segítségünkre lesz, ám az alvilági alakok szimata, túl mutathat az én naivitásomon. Hamarosan fel is tűnik a tarkopasz, tele tetovált fickó nyomában a nővel. A máskor sebesen pergő másodpercek, most csigalassúságú vánszorgássá válnak, percek múlva azonban az árnyak is felmondják a kötelező szolgálatot.

// #varázslat: Éjszilánk //
// #varázslat: Árnymanipulálás //


Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 25, 2021 9:50 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Bájos, ártalmatlan mosoly játszik az ajkaimon, látva, mennyire felbőszítettem őkisasszonyságát, akinek mindösszesen a nevére emlékszem, és hogy sminkelni még nekem is jobban menne, mint szegény párának. Komolyan, egy rúzst így elkenni… Őstehetsége van hozzá, na de! Ezúttal rajtam a sor, hogy mímelt sértődéssel felhorkantsak, és meglehetősen erőltetett hahotázást hallassak.
- Ez jó volt, elismerem! Csatlakozhatnátok ti is, megnövelnétek a bevételt, az bizonyos – jegyzem meg elégedetten, a szócséplés közepette tovább méricskélve a menekülésem lehetséges útvonalait. Az a tőr Neyra oldalán éppen annyira tetszik, mint az elkenődött szája, viszont háromajtós szekrénnyel sem állnék le boldogan hadakozni, noha kettejük közül talán őt volna az egyszerűbb kicselezni… Mennyivel bravúrosabb lenne pofán fújni mindkettőt, istenek.
- Persze persze, holnap meg már a szívemet fogjátok árulgatni a csatorna boszorkányának – állapítom meg kiábrándultan, nem tévesztve szem elől a felkínálkozó lehetőséget. Nincsen szükségem további gondolatokra ahhoz, hogy rájöjjek, ez az egyetlen esélyem az olajra lépésre, így hát nekilódulva a nő irányába, lerántom magamról a köpenyemet, hogy az arcába csapva azt lefoglaljam a bámulatos szökkenésem idejére. Csakhogy az a fránya, ócska, rendkívül divatjamúlt textilszörnyeteg még arra sem képes, hogy célba érjen, hanem félúton a fellibbenő szellőnek megadva magát repül tova.
Talán a gyér figyelemelterelésnek köszönhetően, vagy mert egy lámpa váratlanul szétcsattan a közelünkben, megúszom egy leheletnyi karcolással a felkaromon a kése vérszomját, és mihelyt szabad utat nyerek a rohanásra, hát egy momentumra sem sajnálom az izmaimat. Gyakorlott rövidtávfutóként és felszívódó mesterként keresem a hirtelen kanyarokat és szűk utcákat, amelyek a két üldözőből egyet rögvest ki is zárnának a versenyből, de egyelőre egy kapualjnál csábítóbb opció nem mutatkozik előttem. Sebaj, különösebb tanakodás nélkül surranok alá, hogy aztán azzal a lendülettel belerohanjak valakibe, s ha az istenek nem kegyesek hozzánk, még fel is lökjem a nyomorultat.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 25, 2021 9:13 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A nő szeme acélként villan, s ha nem borulna rájuk a sötétség, nem tűnne ki arca a pipacsok közül, a feleselet hallatán. – Kitépem a nyelved, ha nem teszel lataktot a szádra, kobzos! – s hogy szavainak súlya is legyen, az oldalára függesztett tőrre siklik tenyere. Mégis türtőzteti magát, még, akkor is, ha legszívesebben a bárd arcára, soha le nem hervadó vigyort varázsolna. Más miatt küldték, de ábrázata semmi jót nem ígér. – Tán új bazári majmot keresnek, a közeli cirkuszba? – horkant fel röhögve, megrepesztve a szunnyadó város csendjét, melyre társai is felnevetnek. A nagydarab fickó továbbra is mozdulatlanul áll a lantos mögött, nem tartva attól, hogy lenne az olyan botor, hogy menekülésre adná a fejét. A szócséplés Neyra vonásait elégedetlenséggel tölti el, melyből Rilrion biztos lehet benne, hogy ezt a női szívet nem úgy dobbogtatja, ahogy azt megszokhatta. Toporgásnak álcázott helyzet felmérés láthatóan egyiknek se szúr szemet. – Legyen elég, tartogasd a szavaidat a magyarázkodásra, ha jófiú leszel, kevéssel megúszod. – feleli türelmetlenül a nő, elengedve füle mellett a sértéseket. A sudár alak ellépve a faltól tesz néhány lépést a bárd felé. Ezzel pedig a nő mellett épp egy ember szélesség tárul fel a esetleges menekülésre. Noha, azt sejtheti főhősünk, hogy ez nem lesz egy sétagalopp, s minden bizonnyal kísérlet fog érkezni arra, hogy megállítsák. Hacsak nem lesz elég gyors vagy nincs valami a tarsolyában. Jó lehetőség lehet még a házfalak egyenetlensége is mely a felkapaszkodásban segíthetnek számára, ha érez magában kellő bátorságot, hogy a háztetőkön keresztül próbáljon meg olajra lépni. Akadhat azonban még egy lehetőség, amennyiben szembe szeretne nézni a mögötte magasodó férfi lomhaságával és erejével.  

Látva a lehetőségét a kibontakozni kívánó konfliktusnak, elkap az érzés, hogy nekem ideje távoznom, s a szerencsére bíznom szerencsétlen sorsát. Egy balfácán, aki talán túl sokat kártyázott vagy beszélt, nem számít, lemondok az útbaigazítás lehetőségéről. ~ Rilrion?~ - torpanok meg. Talán csak a fáradtság játszik velem csúf játékot, s olyat hallat velem, melyről még álmodni sem mertem. Mély sóhajjal húzódok vissza az árnyékba, s összeszűkült szemmel vizslatom tovább a négyest. Ha fogadni kellene, egy fél ulront sem adnék az épségért. Nem tudom eldönteni, hogy őrült vagy éppen egy zseni, aki az idegösszeomlás szélére sodorja a nőt pimaszságával, így téve harcképtelenné. Lepergő percek alatt meggyőzöm magam, amennyiben nem óhajt önként s netalán dalolva velük menni segítek neki. Amennyiben menekülésre adja a fejét, az utcát megvilágító lámpást roppantom szét néhány ige elmormolásával. Melynek aláhulló darabjai túl nagy sérülést ugyan nem fognak okozni az alatta állóknak, azonban figyelemelterelésnek éppen elég lesz.






Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 1:31 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Egészen mély, kiábrándult sóhaj szakad fel a mellkasomból, miként nagy nehezen rádöbbenek, ki volt szíves a lépteimet követni, majd kibotorkálni a homályból. Isilmë csecsére, az alvezér a golyóimnál fog fellógatni, ha ma sem keresem fel őket, erre voálá! Az alvilági bögyös maca meg az otromba bandája életnagyságban! Mielőtt azonban még elmés megoldáson törhetném az agyamat, csak kimondja a varázs szavakat, melyek okán ennyi kiképzés és önuralom dacára is vörös köd borítja el az elmémet.
- Inkább lennék repedt fazék Rilrion, mint repedt sarkú Neyra, drágám – horkantok fel, persze a szórakozottságom éppen addig tart, amíg bájos kísérői meg nem mutatják magukat előttem. Édes istenek, egyszer igazán jól esne a lelkemnek, ha az elképzeléseim kereszteznék az útjukat a valósággal, s nem verném az orromat bele váratlanul felbukkanó akadályokba rendszerint. Igaz, a szerencsének, ami méltán csakugyan a gondviselésüknek köszönhető, sem vagyok híján, ám Tahrovin, Ronit… Ha megfogadtok egy szerény tanácsot, egyszerűbb, amennyiben hatalmas energiáitokat másra pazaroljátok. De tényleg...
- Nos, rendkívül előzékeny tőletek ez a meleg fogadtatás, már-már elolvad a szívem, komolyan, azonban a csatornabanda kiskirályánál nagyobb vezérhez igyekszem épp, szóval ha lennétek oly szívesek… - legyintek ismét a kezeimmel, enyhén oldalvást mozdulva, hogy ne fenyegesse a hátsómat, akinek pusztán az árnyékát láttam meg magam mellett, s amiből sikerült kikövetkeztetnem; nem az az alak, akivel szívesen leállnék szkanderozni. - Kezdjük ott, rátok férne néhány finom kelme, meg egy fürdés. Meséljétek már el, minden rosszarcú alaknál kötelező a bűzölgés? Azt hihetné a szegény bárd, hogy a sok összeharácsolt ulronból már telik szappanra, meg ilyesmi… - magyarázom megakadás nélkül, kicsit ide, kicsit amoda moccanva s méregetve a menekülő útvonalaimat, merthogy egészen biztosan nem fogom őket követni a végzetembe.


Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Utcák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: