Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utcák és sikátorok - Page 5 KaDiPE5
Utcák és sikátorok - Page 5 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Utcák és sikátorok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 12:07 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A messzeségből úgy tűnt, mintha a kékfényű város a sötétség felszínén ringatózna. Ragyogása elnyomta, az égi lámpások fényét. Akár a világítótorony, mely utat mutat a parthoz közel érkező hajósoknak. A ma éjszakát, már nem akartam a szabadég alatt tölteni, falai között pedig bármikor talál bárki lánya magának helyet, hol álomra hajthatja fejét.  A város, mely sosem szunnyad. Hagytam magamnak még néhány percet, hogy magamba szívjam a páratlan látványt, csak azután iramodtam meg a kereskedők útján, hogy megtaláljam, azt, aki – a szellemek szerint-  életem egyik mozgatórugója lesz. Mikéntjét és hogyanját, még homály fedte, de remélem már nem sokáig. Az pedig, hogy miként fogok rátalálni egy ekkora városban, egy újabb talány, hisz nincs másom csak egy nevem, s egy szimbólum, - mely reménnyel töltött el- se több se kevesebb. De ezt is megoldom, ám nem ma este. Egyelőre nem vágytam másra, mint egy vákonsra s puha takaróra. E kettő gondolatával, haladtam a macskaköves utcákon, hogy megtaláljam a fogadót ahova a városőrök adtak útbaigazítást. De a város egyetlen hibája, a számtalan sikátor és az egymásba nyúló utcák sokasága. Akár az útvesztő, melyben, ha nem figyelsz örökre elveszel. Elrévedhettem gondolataimba, hisz hamarosan azon kaptam magam, hogy a szökőkút, mely egy vizet merítő kislányt ábrázol csak nem akar az utamba kerülni. Ekkor már elkapott a gyanú, hogy valahol eltévesztettem a fordulót. Kelletlenül húztam el szám, mikor nem is oly messze egy köpenyeges alakot nyelt el a sikátor homálya. A sors fintora, hogy pont ilyenkor nem jár s kel senki a közeledben, s az örökké nyüzsgő város inkább hasonlít egy szellemvároshoz. Ha nem akartam, hogy itt érjen a pirkadat, nem marad más választásom, mint követni, hogy szolgáljon némi útbaigazítással. Szaporábbra vettem lépteim, hogy még idejében utolérjem, míg őt is elnyeli a föld. Nem titkoltam jövetelem, hisz nem vezérelt rosszszándék, s csak remélni mertem, őt sem.

- Rég tetted már be ide a lábad, kezdünk hiányolni. – szólt a nő, hangja nyájas volt, mégis nélkülözött minden kedvességet. S hogy a hanghoz arc is társuljon, előre csúsztatva lábát lépett ki a fénybe. – Gondolhatod, hogy meglepett minket a hír, hogy a fogadókban pengeted a húrokat, s a barátaidat meg sem látogatod. – ingatta meg fejét, arcára erőltetett csalódottsággal. – Mondhatom kikupálódtál, bár a hangod most sem lett jobb egy repedt fazéknál, de koszos gúnyád, finom kelmére cserélted, jól megy a sorod. – jegyzi meg gunyorosan. – Látni szeretne, hisz a legutóbb köszönés nélkül távoztál. Meghívó helyett engem küldött. – ezzel egyidőben keltek életre az árnyak. Az egyik a házfaláról kúszott alá, sebesen mozgott, s egy szempillantás alatt koppant csizmájának talpa a kövön. A másik a férfi háta mögött szakadt ki a sötétségből. Jó egy fejjel volt magasabb nála. Olyan széles volt a mellkasa, mint a cingár alak kétszer, arca pedig egy cseppet sem volt barátságos. – Elkísérünk. – jelentette ki a nő. Egyértelmű volt, hogy akár akarja, akár nem itt neki most mennie kell.

Megszólításra adtam fejem, de mire kigondoltam lelassította lépteit, s megállt. Különös hely egy találkára, gondoltam, mikor a derengő fényben megpillantottam a férfit. Nem hallottam tisztán szavait, de abból, mit felém hordott a szél, nagyon úgy tűnt, hogy ez az ismeretség még csak most fogja szirmait bontogatni. Egyszerre lett úrrá rajtam az elővigyázatosság és a kíváncsiság. Így ahelyett, hogy magam mögött hagytam volna a párost, egy kapualjba húzódva figyeltem az eseményeket.





Vendég
Vendég
Anonymous




Utcák és sikátorok - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 4:51 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Meg kell hagyni, amilyen bizalmatlan voltam a kompániánk legújabb tagjával szemben, az ylorei napjaink alatt legalább annyira a szívemhez nőtt a mélynövésű alak, aki a Daldram nevet viseli magán. Rég nem szórakoztam ilyen jól és felszabadultan senki társaságában, pedig az igényem már bőven megvolt rá. Például azok a tegnapi elf nőcskék a fürdőházban… Huh! Viszont bármennyire is kedveljem a nyers, majrés és rémesen hangos törpét, akadnak az életemnek olyan részei, amit csupán kevesen ismerhetnek, és ő valószínűleg sohasem fogja ezt a tábort gyarapítani.
Kíváncsi ábrázattal, szakértően mustrálom hát horkoló valóját, fél kézzel már a köpenyemet húzva a vállaimra. Nem szívesen rejtem el a legújabb ruhakölteményemet egy ilyen ízléstelenül pórias darab alá, ám olykor áldozatokat kell hoznunk a cél érdekében, és most a legkevésbé óhajtanám, ha az éjszakai utcákat járva bárki rám ismerne, vagy legalábbis észrevenne a fényes textília okán.
- Hé, Daldram… Éppen rád vár egy hatalmas keblű nőszemély, sör is van nála - suttogom oda neki mímelt lelkesedéssel, s minekután erre sem ébred meg a cimbora, elégedetten húzom ki magamat a görnyedésből az ágya felett. Majd azzal a lendülettel hátra is hagyom a fogadó biztonságában, amíg én a saját ügyeimet intézem...

Odakint a hűvösödő éjszakát járva több ásítás is felszakad belőlem, noha a város tornyainak kékes derengése, és az ízlésesen megvilágított utcák tesznek róla, hogy még véletlenül se aludhasson el senki sem egy félreeső padon. Ám hiába, az utóbbi napok igen sűrűre sikeredtek, és a mai fellépés a szobánkért, illetve egy melengető vacsoráért cserébe bőséggel kiapasztotta az erőforrásaimat. De ha nem ma, akkor fogalmam sincs, mikor fogom tudni felkeresni az ylorei összeköttetőket, márpedig a találkozó sürgető, hisz több mint egy éve nem tettem a lábamat a város környékére némi nézeteltérésnek köszönhetően… Ne is mélyedjünk bele.
Tehát szorgosan, bár körültekintően szedem a lábaimat az egyre szűkebb és sötétebb utcákon, s újfent az a bosszantó érzés kezdi a tarkómat nyomasztani, ami az ünnepség óta már nem először. Feláll a hátamon a szőr, főként, amikor cipőtalpak koppanása is társul a kellemetlen élményhez, ami azt jelenti, az engem követő nem tervez észrevétlenül a nyomban maradni s kilesni a célomat, ó nem. Ennél merészebb és akaratosabb. Hát jól van, ha így játszunk!
- Ne haragudjon meg, de ma már nem vállalok semmiféle fellépést, szerenádot netán privát mulatságot! - fordulok meg a tengelyem körül, nem különösebben ügyelve a hangom csitítására; a megszokott drámai éllel robbannak elő belőlem a gondolatok. - Hölgyem. Hölgyem? Igen, hölgyem, khm… - állapítom meg a nemét némi megfeszített hunyorgást követően. - Szóval ha bájos kegyed lenne oly szíves… - legyintek a kezeimmel, ösztökélve a távozásra.


//A játék címe azt jelenti, hogy szövetséges, valaki, akivel a másik együtt harcol ^^//

Deedra Gindrian Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 4:08 pm

Mint minden nagyvárost, Ylorét is számtalan szűkös utca, sikátor vagy éppen zsákutca szeli keresztül. Valahol ősi boltíveken át vezet az út, mások titkos kertekbe, szobrokhoz vagy éppen szökőkutakhoz kalauzolják a várost felfedezni vágyót.
Az utcák viszonylag nyugalmasak és békések, elvégre a lakosság zömét kitevő elfek életfelfogása így kívánja, bár katonáik is hűséggel őrzik a rendet. Persze ez nem jelenti, hogy az egyetem és az ivók környékén ne lehetne esténként lármásan vigadó diákokba, külhoniakba futni.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utcák és sikátorok - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Utcák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: