Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Furcsa, szinte már ismeretlen érzése fakult az élmény, mellyel a reggel fagyos karma húsomba mar. Mióta egy macska testébe zártak, most először pirkadattal nem kattant a zár cellám kapuján. Hiszem, hogy ez Are ajándéka nekem. S mivel soha se tudhatom, mikor következik be újra a pillanat, minden egyes percért imába foglalom a nevét. Testem s lelkem is átjárja elégedettség, hiszen néhány momentumtól eltekintve az éjszaka s a hajnal sem alakulhatott volna jobban. A bor helyett, Azildor szavai, s a leány tavasz illata részegített meg. Mégis beárnyékolja néhány, ki nem ejtett vagy éppen túlcsorduló szó gondolataimat. Keszekuszaságukba elmerülve, lábam önálló akaratából a tornyok oly rejtelmébe keveredtem, melyről fogalmam sem volt, hogy létezik. Nem sejtettem, hogy akad olyan része, melyre a feledés homálya vetül. Az eltelt idő alatt utat tört magának a saját nagyszerűségétől megmámorosodott borostyán őserdeje. A pofátlan növény attól sem riadt vissza, hogy lassan de biztosan az ablakokat is befonja. A terembe így a leveleknek sűrű függönyén keresztül csupán néhány helyen döfhette át a napsugarak izzó dárdája. Egykori pompája mára már színtelenné vált, ugyanúgy, ahogy a falak mentén húzódó asztalsor mára piszkosfehérré vált abroszai vagy a hátra hagyott vörös bársonnyal bevont székei. A megkopott olajfestékkel mázolt képek, melyből néhány megadva magát az időnek kunkorodva gyászolja sorsát, nem úgy El’ Alora zászlaja a falon, mely még mindig büszkén hirdeti a Hatalmasok erejét. Minden lépésem makacs porfelhőt indít útjára, melynek szemcséi az orromba furakodva tüsszentésre sarkallnak, hogy egy momentum erejéig élettel töltse meg a komor falakat.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szer. Dec. 29, 2021 12:28 am
Noha El' Alora városa megmenekült a mágusháborút követő tisztogatások végzetes hatásaitól, akadnak mind a mai napig részei, melyek az összecsapások és ellenállások csúfos lenyomatát viselik magukon. Az egyik félreeső épületszárny is rendelkezik egy teremmel, mely egykoron fényűző bálok, messze híres mulatságok helyszínéül szolgált, mostanra azonban elhanyagolt, alig látogatott, már-már elfeledett szegmentumává lett a tornyoknak. Időről-időre felröppen a helyreállításának gondolata, de valamilyen okból kifolyólag mindig halasztásra kerül a dicsőségének megidézése. Az a hír járja, hogy ennek egyetlen okai a termet átszövő elvadult mágikus energiák, amelyek egészen kiszámíthatatlanok. Bár különös illúziókon, múltbéli történések lenyomatain kívül fenyegetőbb tapasztalások még nem születtek e falak között.
Furcsa, szinte már ismeretlen érzése fakult az élmény, mellyel a reggel fagyos karma húsomba mar. Mióta egy macska testébe zártak, most először pirkadattal nem kattant a zár cellám kapuján. Hiszem, hogy ez Are ajándéka nekem. S mivel soha se tudhatom, mikor következik be újra a pillanat, minden egyes percért imába foglalom a nevét. Testem s lelkem is átjárja elégedettség, hiszen néhány momentumtól eltekintve az éjszaka s a hajnal sem alakulhatott volna jobban. A bor helyett, Azildor szavai, s a leány tavasz illata részegített meg. Mégis beárnyékolja néhány, ki nem ejtett vagy éppen túlcsorduló szó gondolataimat. Keszekuszaságukba elmerülve, lábam önálló akaratából a tornyok oly rejtelmébe keveredtem, melyről fogalmam sem volt, hogy létezik. Nem sejtettem, hogy akad olyan része, melyre a feledés homálya vetül. Az eltelt idő alatt utat tört magának a saját nagyszerűségétől megmámorosodott borostyán őserdeje. A pofátlan növény attól sem riadt vissza, hogy lassan de biztosan az ablakokat is befonja. A terembe így a leveleknek sűrű függönyén keresztül csupán néhány helyen döfhette át a napsugarak izzó dárdája. Egykori pompája mára már színtelenné vált, ugyanúgy, ahogy a falak mentén húzódó asztalsor mára piszkosfehérré vált abroszai vagy a hátra hagyott vörös bársonnyal bevont székei. A megkopott olajfestékkel mázolt képek, melyből néhány megadva magát az időnek kunkorodva gyászolja sorsát, nem úgy El’ Alora zászlaja a falon, mely még mindig büszkén hirdeti a Hatalmasok erejét. Minden lépésem makacs porfelhőt indít útjára, melynek szemcséi az orromba furakodva tüsszentésre sarkallnak, hogy egy momentum erejéig élettel töltse meg a komor falakat. 
