Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
cold dark earth KaDiPE5
cold dark earth KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Ahronit
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
cold dark earth

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szomb. Május 07, 2022 11:32 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Május 07, 2022 11:20 pm

cold dark earth
Most valami annyira más, és annyira elüt mindentől, amit valaha tapasztaltam. Részletekkel kezdődött, nem pedig egy nagy egésszel, holott mindig is a nagy egészek azok, amelyek először megfognak, sosem mások világítanak rá a szabad szemmel látható dolgokra, most mégis ez történik. Nem társul mellé más, talán csak büszkeség és a csodálat lüktet valahol. Akkor is beszédes voltál, mikor nem szóltál, és ha másról nem, a képtelenkék szemeidről megállapíthattam, hogy a természet milyennek szánt, az eszed és a nyitottságod sem rejtegetted. Vajon ezt láttam benned, mikor rád találtam? Azt, hogy sebeid ellenére sebezhetetlen vagy? De közben mégsem kegyetlen, mégsem zsarnokoskodó, egyszerűen csak… nagy harcos vagy. És ahogy a múlt keveredik a jelennel, most először fedezem fel a mintát, amit sosem láttam eddig a szemeidtől, mert nem szakadtam el tőlük eléggé.
A megoldások embere vagy, Aldrich, gyors stratéga, aki a falon mászna át, míg a faltörő kos időt és energiát vesztegetve ostromolja a kaput - mert ez vagyok én, kettőnk közül a ragaszkodó, a saját útját álló, konok meggyőződés. De talán megmászhatóbb a fal, járhatóbb út a lehetetlen megkísérlésénél. Sosem látnék, ha csak néznélek, jóllehet örökké két lovon akarnék egyensúlyozni, ha nem ismernélek.
De tudva mindezt, mostanra nem is vágyom másra, mint a jelenre. Nem akarok többet, vagy jobbat, mint amit nekem szántak az Istenek, amiről rég döntöttek odafent. Hagyom, hogy a tűz pattogtatta fény játsszon rajtunk, hogy irigykedjen a hűs-hideg a levegőben táncoló forróságon, hogy körülöleljen a történet, aminek nincs még vége, és ha rajtam múlik, ezentúl nem állok ellen a te jóslatodnak.
- Cáfoljunk. Cáfoljunk rá mindenre - biccentek lágyan, és nézlek kíváncsian, ahelyett, hogy mozdulnék, csak várok egy pillanatra, kettőre, legyen ez a végszó, látnod kell a mosolyom, ami kifényesíti az arcom, a cinkosok mosolyát. Ebben a pillanatban minden más hihetetlenül kopottnak, szürkének hat; de a három napos, ágyba hordott reggelid nagyon is felnőttesnek, kiérdemeltnek.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 03, 2022 11:36 pm

Cold dark earth
Szavaiban rejlő aggodalma fájdalmasan ismerősen csengett. Feltettem az életem arra, hogy Eviran orkjaival hadakozzak, amíg csak bírom erővel, s e törekvésem közben egy teljes klán szerveződött körém. Bár soha nem voltunk, sőt nem is lehetünk olyanok, mint a valódi nomád klánok, kiket vérségi kötelék is összefűz, egyfajta választott családként viszont ugyanannyira elválaszthatatlanok lettünk. Önként döntöttek úgy, hogy követnek, ezáltal pedig felelőssé váltam értük, mindannyiukért. Egy volt a küzdelmünk, és egy a célunk.
A csatatér azonban nem családnak, nem gyereknek való hely. Mindaddig, míg háborút viselünk az ork törzsekkel, a letelepedés ábránd marad csupán. Egy ábránd, mely emlékeztet minket arra, hogy miért is harcolunk.
Ám mióta Mylla mellém került, ez az egyszerű és egyenes életkép teljesen a feje tetejére állt. Hogyan adhatnám vissza neki azt az elvesztett gyermekkort, amit megérdemelne? Hogyan nevelhetném békében és biztonságban, ha sehol sem maradunk két hétnél tovább, és portyáról portyára élem az életem?
Talán igaza van Sveának és nem lehet egyszerre két lovat megülni...
Nem.
- Tudod, elég, ha csak egy lovat ülsz meg - szóltam halkan. - Ha azt az egyet kellőképp betöröd, megszelidíted, kiismered minden rezdülését, akkor elvisz téged bármerre. Ahová, csak szeretnéd, és akkor nem kell a két ösvény között választanod. Persze, így hosszú, rögös út lesz, de az kell, hogy lebegjen a szemed előtt, ami a végén várhat, nem pedig az, hogy belehalhatunk a próbálkozásba.
Tudtam, hogy igazat beszél. Nem egy evirani törzsfőnök vagy hadúr felemelkedésének a históriáját hallottam már, akik aztán korai halálukkal a feledésbe vesztek. Művük befejezetlen maradt, szerepüket valaki más vette át, olyan, aki képtelen, vagy méltatlan volt a dicsőség útjára lépni.
Mi azonban másak vagyunk, tudtam, hogy Svea is az. Soha nem a hírnévért tettem, amit, még ha jól is esett olykor fürdőzni benne, amikor jött az magától. A túlélésért küzdöttem.
- Akkor majd mi leszünk az első vezérek, akik rácáfolnak erre - mondtam ki teljes, őszinte magabiztossággal. - Túlélők vagyunk, Svea, ez az, ami megkülönböztet minket.
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 1:10 am

cold dark earth
Eljátszom a gondolattal, hogy építek egy házat, kilátással Eviran dombságára, szomszédságban valamilyen nemzettel, fogalmam sincs, miért, nem beszélek más nyelvet, nem értenék más hasznoshoz sem a földművelésen túl, de boldog lennék az állatok és zöldnövények közt. Látom magamat, látom, hogy elég makacs vagyok ahhoz, hogy egy jóravaló férjjel tegyem, de talán nem telnének olyan borzasztóan a napjaink, mert ott szaladnának a gyerekeim; és évtizedek peregnének le, mire eszembe jutna, hogy honnan indultam. Képzelt élet, ami azt sem tudom, felsérti-e a lelkem, amelyet a tűz melege olvaszt: mégiscsak vágyom erre, de bárhogy tudom, hogy ostobaság, mert ostobaság volna felhagyni mindennel, csak még jobban szeretem azt a változatom, aki vágyódik. Nem azért, mintha igazán elvesztem volna, hiszen őrületes hiányokat már nem szenvedek igazán, hogy szükségem legyen ekkora képzelgésre.
És megint más volna szabad embernek születni Eviranba. Cölöpfalak és őrtornyok túloldalán, ahol nem vagyok rúnák és Istenek irgalmára utalva, folyton hadakozásba bocsátkozva, nem, nem hihetem el a gondolataimat, nem hiszem el mindkettőnk érdekében, nem lehetek komoly, sérült sebszél vagyok csak a szívem hámján, nehezen hegedő horzsolás a lábaimon. Annyi mérföldet bejártam már a lányokért. Lehunyt szemhéjaim mögött sem tudnék nemet mondani a Hárpiákra.
Bizonyára ez lehet a sors, amiről Aldrich szüntelenül beszél - csábít a gondolat, a másik Svea élete, mégis megrettent a lehetőség, hogy így talán soha többé nem ismerném őket; mert dacára a fájdalomnak és sebnek, innen erővel semmi ki nem ragadhat. Létezik egy nagyobb akarat, amely hatalmasabb a sajátunknál. És mi felemelőbb annál, mint több tucat nő számára a biztonságot jelenteni? Mióta számíthat az én biztonságom, az én boldogságom, ha mérhetetlen önzés volna csak a sajátomért kaparnom?
Kinyúlok a tűz felé, ujjaimról a kézfejemre szökik a fény. Könnyű volna megfogni.
- Talán ez a baj velem. Bárhogyan próbálkozom, sosem ülhetek meg két lovat egyszerre. Pedig értelmetlennek tűnik csak az egyiket, vagy csak a másikat megvalósítani, ha a hírnév idővel elszáll, vagy tetteinkben felülmúl más, ha a kezünk munkáját eső mossa el, vagy rommá dönti a földmozgás. De a gyerekeinkben tovább élhetünk, és általuk emlékezhetnek tetteinkre is - apró sóhajom mosollyal bujkál a szám sarkában. - Nem vagyok jártas a jövőbelátás rejtelmeiben, bár a vezérek mindig is korán mennek. Belehalunk a hírnevünkbe, mielőtt gondoskodhatnánk annak fennmaradásáról. Mármint, ne érts félre.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 12:53 am

Cold dark earth
Ahogy felegyenesedett, néhány röpke pillanatig még a vállán pihentettem a kezem, aztán hagytam, hogy ujjaim lehulljanak, még egyszer röviden végigsimítva karján. Kicsit fészkelődve összehúztam magamon a köpenyt, le sem emelve Sveáról a tekintetemet. Gondterhelt sóhaját halvány mosoly, és egy gyors pillantás követte.
Egyetértően elvigyorodva biccentettem szavaira. Serdülőkori csintalanságát egy idő után valóban leveti a fiú, akárcsak mi mindannyian, bár a pimaszság gyakorta bennünk marad férfikorunkra, még ha másmilyen formát is ölt.
A kérdésemre beálló csönd elbizonytalanított. Svea abbahagyta az izzó fa piszkálását, újra a tűzbe meredt, habozva simított félre egy arcába lógó, kusza tincset. Talán hiba volt a múltjáról faggatnom, hisz oly érzékeny pont ez sokunk számára. Ha nem vigyázunk, könnyen tapinthatunk olyan sebbe, melynek forradása túl friss még.
Már én se néztem rá, ismét elvesztem a lángokban, figyeltem ropogásukat, miközben saját kérdésem csengett még a fülemben.
Aztán halkan megszólalt.
Némán hallgattam Svea történetét a Helmridekről, az orkok ellen dacoló harcosok klánjáról, dicsőségről és mulatságról, majd testvérharcról és megosztottságról. Jól tudtam, mivel jár egy efféle szakadás, magam is hasonlót éltem át, mikor néhány hűséges bajtársammal hátrahagytam Wodant és seregét. Velünk még kegyesek voltak az istenek, hisz sok esetben az erősebbik fél inkább végez a gyengébbel, mikor lehetősége adódik rá, mintsem, hogy az széthúzást szítson a klánban. Nem egy véres história szólt efféle testvérgyilkosságokról Eviran klánjaiban.
Ahogy elhallgatott, ismét rápillantottam. Arcának vonásait fürkésztem, tekintetét próbáltam újra elkapni.
Majd folytatta.
- Sokszor magányos út a vezetőé - szóltam. - Mikor mások boldogságát kell előtérbe helyeznünk akkor is, ha belegebedünk. És ha egyszer ellenségeinket levágtunk, és sajátjaink számára megteremtettük azt a biztonságot, amiben kiteljesedhetnek, akkor és csak akkor foglalkozhatunk magunkkal. Mégis, mindannyiunknak kapaszkodni kell valamibe. Egy álomba, egy ideába, valamibe, ami nap mint nap tovább visz bennünket az úton. Mind másban leljük ezt meg, Svea.
Úgy éreztem, végleg lehullott a fátyol, mi közöttünk volt, és zavarba ejtő, de őszinte bizalom lengett körbe bennünket itt, az éjszaka csillagfényes sötétjében, hol kimondhattuk mindazt, amit másnap talán soha nem mondtunk volna.
Az élet kudarca, ha az ember végül csak a saját csontjaiban hagyja hátra önmagát.
Szavaiba beleborzongtam. Én magam soha nem éreztem a vágyát egy saját utódnak, s mégis, mióta a sors hozzám rendelt valakit, ki betöltheti ezt a szerepet, nem mondanék le róla a világért sem. Bár Mylla nem tőlem való, a lényegévé váltam, s ő az enyémmé.
- Mind szeretnénk hátrahagyni magunkból valamit. Ki a hírnevét, ki az alkotását, ki az utódját - mondtam. - Örökségünk lesz a bizonysága annak, kik voltunk mi egykor.
Örökség. Magvakat vetni egy olyan kertbe, melyet talán soha nem látunk virágba borulni.
Atyámra gondoltam, és a kulcsomra. Az egyetlen dologra, amit hátrahagyott magából, mikor idejekorán távozott, és amit azóta én hordozok, ismeretlen küldetésével együtt.
- Fiatal vagy, Svea - néztem rá. - Sok gyermeked lehet még, és higgy nekem, eljön a napja, mikor egy kétségek és félelem nélküli világban nevelheted őket, ahol nézheted, hogyan cseperednek fel. Mikor egyszer révbe érünk, tudni fogjuk, hogy küzdelmünk nem volt hiábavaló.

« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 12:07 am

cold dark earth
Szorosabbra fonom karjaimat a térdem körül, ahogy kiegyenesedem ültemben, elréved egy kicsit a tekintetem, mert bevallom, sok minden gyökerezik a férfias energiák hiányából. Sajnálom Theót, hogy nem kaphatja meg általunk, bárhogy igyekszünk karddal és életrevalósággal szolgálni neki, bár jelen pillanatban erős kifejezésnek tűnik az igyekezetünk, ha a sokadik elmaradt seggberúgást tervezzük veled bepótoltatni. Felsóhajtok, valahogy nem az igazi.
- Egy nap ösztönösen levetkőzi, akár egy kinőtt ruhát - vagy cérnáról cérnára kopik le róla, szinte észrevétlenül, kifeslik, elhasználódik, és a pimaszság hordhatatlanná foszlik. Így vagy úgy, várni fogom a pillanatot, a higgadt Theo öntudatra ébredését, valóban nem leszel örökké kéznél, hogy megsürgessük a cseppet sem könnyű serdülőkorát; de még így is megmosolygom, rád emelve röviden a tekintetem, milyen kétségbeesetten hasznos próbálkozás ez.
Megállok a tűz piszkálásában. Félretűrök pár előrebukó, kócos tincset, talán pótcselekvésnek érződik, és az is, mert vajon mikor léptünk át azon, akik voltunk pár héttel ezelőtt? Többet kérdezel, mint gondolnád. Mint gondolnám, hogy ennyi elég nekem, elég ahhoz, hogy ne érezzek gátakat, amik visszatartanák a narancsos lángokban sorjázó képeket, elszakadásról.. vándorlásról.. de látom benne apám szembogát, amely örökre kiüresedik.
- Valamennyien közülük - biccentek a lányok irányába -, a kezdetekkor ott voltak. A Helmridek által kinevelt harcosok egy generációja, abból az időből, mikor az ork-fenyegetettség ellen feltett cél létezett még, a klán számára. Ugyanígy ettünk, mulattunk, mint akkor, mielőtt végignézték, ahogy két nővér választás elé sodorja őket, és megszűnik az egység. Majd hónapok múltán újra lett, erővel párosult, és ez, mérföldekre az őseink földjétől, de összetartja őket. Minket. Mert nőként mégannyira is túl kell élnünk. Harcolunk, máshogy nem tehetjük. - Elhallgatok egy pillanatra, a szívem vérzik néhányuk iránt, akik sohasem láthatják viszont családjaikat. - Talán egyedül ez a vezérfonál fontos. Valamibe mindenestül belekapaszkodni, valami nagyobb egészben feloldódni, valami küldetéstudatnak az állandóságával a szívünkben élni. Sokan megtalálták már ezt, sőt, ha körültekintek, szerintem Theo is. De olykor elgondolkodom azon, mi van, ha én még nem? Mi van, ha az élet elsuhan anélkül, hogy bármire rámutathatnék, ez vagyok én? Néha szeretnék rámutatni egy rajtam kívüleső létezőre, féltucatnyi ragyogó gyerekszempárra, egy gyönyörű ornamentikára, bármire, ami rajtam kívül áll, és amiben mégis visszaköszönök - fogalmam sincs, értelmet nyer-e, mégis szavakká ömlik, ahogy körbeleng az éj sötétje, a tűz fényénél ez a megfoghatatlan bizalom. - Az élet kudarca, ha az ember végül csak a saját csontjaiban hagyja hátra önmagát.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 11:13 pm

Cold dark earth
Végérvényesen elszállt minden terhünk erre az estére, annyira könnyednek, annyira nyugodtnak és békésnek hatott minden ebben a véget nem érő pillanatban. Ahogy elmerengve piszkálta a tüzet, ujjaim olykor végigsimítottak karján a vállára terülő rókaprém vonala alatt, inkább csak ösztönösen, mintsem szánt szándékkal.
Némi habozás után Theoról beszélt tovább.
Ő mindenki öccse
Mosoly kúszott az arcomra, hisz belegondolva, rövid ismerettségünk ellenére bennem is hasonló érzéseket keltett a kölyök, mikor bár szemtelenül, mégis tudásra szomjazva rángatott magával a gyakorlópályára. Mindig hadilábon álltam a gyerekekkel, aminek Mylla is megmondója lehet, ennek a fiúnak azonban ha akartam sem bírtam volna nemet mondani. Mire észbe kaptam, már a kezemben is volt a fakard. Rafinált egy kurafi, az biztos. Csodálnám, ha Giseld vagy a többi hárpia nem rúgná elégszer seggbe.
- A férfipélda hiánya problémás lehet, különösen az ő korában - tettem hozzá. - Ameddig itt vagyok, örömmel fenékbe billentem atyaian, ha ezzel elősegítem a fejlődését. Ki tudja, talán szemtelensége is alábbhagy.
Fájóan nevetnem kellett, ahogy felsejlettek bennem mindazok a férfiak, kik például szolgáltak ifjúkoromban. Atyám, bátyám, és családunk lovagjai, mindig is szerettem idealizálni őket. Sokáig hittem azt, hogy ők voltak az egyetlen igaz, követendő eszményképek, még, ha idejekorán el is vesztettem őket. Aztán jött Wodan. Ő megtanított arra, hogy Eviran végeláthatatlan pusztáin nincs helye a lovagiasságnak, a túlélésért olykor be kell mocskolnom a kezemet. Azt azonban már csak a saját káromon tanultam meg, hogy ennek igen is mi fizetjük meg az árát. Ez az a példa, amit örökké távol tartanék Myllától, Theotól, és Eviran minden ifjától, kiknek útmutatásra van szükségük a sötétben. Hisz a legnagyobb kilátástalanságban is embernek kell maradnunk, máskülönben magunk sem lennénk jobbak az orkoknál.
- Mondjuk, a kölyök pimaszsága még mindig jobb, mintha nem találná a helyét - tűnődtem el.
Túlbuzgósága és tiszteletlensége még ebben a korban is formázható, akárcsak az izzó penge a kovácsműhely tüzében. Theoban egy igazi harcos szíve dobog, aki a végsőkig becsülettel küzdene, akárcsak tanítói. Hiba volna kiforratlanul hagyni ezen erényeket, hisz hatalmas szerencse, hogy mindez már most megmutatkozik. Nem lehetett könnyű érvényesülnie ennyi asszony között felcseperedve, bár Giseld, Svea és többi nővére bizonyára mindig azon volt, hogy semmiben ne szenvedjen hátrányt.
Mégis honnan hordtak az istenek ádáz pajzsszüzekből álló hadat a mocsári törzsek szomszédságába?
Bárhonnan is vándorolhattak ide, szokatlan összetétele ez egy klánnak, Eviranban sehol máshol nem láttam a Hárpiákéhoz hasonlót. Theo valószínűleg hozzájuk szegődött Giseld öccseként, de mi lehet a többiekkel? Hátrahagyták volna családjukat? Mégis miért?
- Kik vagytok ti, Svea? Honnan jöttetek? - szóltam csöndesen hosszabb hallgatás után, szinte magam is meglepve, hogy kimondtam a kérdést, ami érkezésem óta bennem volt.
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 10:44 pm

cold dark earth
Könnyű semmiségekről bolondozni veled, és ez a könnyedség hirtelen egészen feloldoz, az érzés, hogy csaknem megszabadulok a fejemben egymásnak ütköző kétségeimtől. Nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára része valami ilyennek, ami túlér a klán egységén, mikor akartam így, együtt lenni, talán régen kikaparták belőlem az erre való képességet, talán mostanra hiába minden, de ahogy hallgatom a hangodat, tudnék vágyni valamire, amit sosem tapasztaltam.
De későn térek magamhoz, már beszélsz Theóról egy ideje, amikor felocsúdok, és csak a szavaid egy részét kapom el, a vérmérsékletéről, ami valóban megugorja a nővéréét is, olykor pedig a meglátásaiban is képes lefutni minket, zsenge kora ellenére. Nyakigláb és szívós, és ha Giseld kikerül a képből néhány percre, esetleg én vívok vele, az öcsémet látom benne.
Az öcsémet, akitől hamarabb el sem szakadhattam volna. Kihagytam azokat az éveket, amelyek Finnt, egy kisfiúból lassacskán rettenthetetlen férfivá érlelik - létezik ilyen kegyetlen nővér, nem igaz? Annyi mindent hagytam ki, amíg otthon voltam is, a testvéreimmel, és erre csak akkor döbbentem rá a sírástól elszoruló torokkal, amikor már messze jártunk lóháton, majd felhúztuk első sátrainkat.
Keserűen elmosolyodom, és olyan idegennek érzi az arcom ezt, főként, ha arra gondolok, milyen életet élhet, eszébe jutok-e benne néha, máig leintem a zsigereimet azzal, hogy a nővérem őrá is hatással lehetett, hogy nekik rajtam kívül is volt elég bajuk, apánk halála után, és végül úgyis letettek rólam, éppen csak... éppen csak nem győz meg semmi arról, hogy a régi életemből bármi is valóságos volt, ha csak ennyit érnék az öcsémnek. Egy gondolatot sem. Persze, Svea megkeresése nem egy délutáni csíny. Talán jobb is, hogy meg sem próbál felkerekedni. Még, ha a nővérem nézeteit osztaná is, sem tudnám elviselni, ha baja esne a nagy távolságokban.
- Theo, ő mindenki öccse - egy hosszú gallyal babrálok a tűz tövében. Felizzik a parázs, meglobogtatva a lángokat. Zavarba ejtő, hogy a régen látott öcsém előtt milyen gondolatom jutott rád, vagyis ránk, és a sátras tréfa sem könnyíti meg a fogadás korábbi megítéléséhez való visszatérést. - Nem kizárt, hogy mostanra tudatosan kanászodik el közöttünk, bár nem mintha finomkodnánk vele, csupán... lehetséges, hogy ideje van egy atyai fenékbe billentésnek. Felhatalmazunk, Giseld utólagos engedelmével, a sárban dögönyözést a mai nappal eleve kinőtte, ha engem kérdezel - mondom árnyalatnyi dorgálással a hangomban, noha egyáltalán nem neheztelek a reggeli dulakodásotokért - De mi lennénk a legbüszkébbek, ha a fejünkre nőne.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 5:43 pm

Cold dark earth
Csak ültem ott, hallgattam a csendet, amit az izzó fa ropogása, a patak halk csobogása, az éjszakai szélbe vegyülő távoli mulatozás zaja, és Svea egyenletes lélegzetvétele adott.
Közelsége megnyugtatott. Itt, pislákoló tüzünk lágy melegénél, a hold és a csillagok alatt annyira távolinak tűnt minden, az orkok tábora, a ránk leselkedő veszély, az elkerülhetetlen ütközet. Mintha egy kicsit az idő is megállt volna, és mindez egy másik élethez tartozna.
Szavaira halkan felnevettem.
- Ha tudnád, hány és hány disznó próbált már megenni.
Incselkedése volt múló fájdalmának bizonyítéka, és ez egészen másként hatott, mint korábbi könnyed szócsatáink. Ahogy fejét rajtam pihentette, engem is átjárt lassan érkező nyugalma. Alig moccant csupán míg a vállamhoz igazodott, aranyhaja az arcomat csiklandozta, köpenyem alatt magamon éreztem karcsú testének borzongását.
Távol voltunk mindenkitől.
Egészen szórakoztatónak hatott eljátszani a gondolattal, mit is fog szólni reggel a tábor, már ha egyáltalán ébren lesznek a mai kiadós mulatság után.
- Ezesetben Theo imádkozhat, hogy te ébredj föl először, mert én biztosan meghempergetem újra a sárban, ha a sátrunk előtt találom.
Tetszett nekem a fiú, de azért nem árt, ha némi illem is ragad rá, ha eddig egészen meglepő módon, ennyi asszony között ez nem történt meg.
- A kölyök le sem tagadhatná nővére vérmérsékletét. Még ha némi csiszolásra is szorul, Theo jó gyerek. A korához képest egészen helyt áll, még ha nincs is könnyű dolga egy pajzsszüzekből álló klánban.
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 08, 2022 11:29 pm

cold dark earth
Magam sem tudom, de hálás vagyok, hogy ennyire türelmes vagy velem - nem támaszkodhatok senkire, és semmire, furcsa, hogy ez az érzés hála, hogy ez béke, hogy ez olyasmi, amit még sosem mertem megmutatni senkinek, még Giseldnek sem, főleg neki nem, az első láncszemnek énutánam. Saját magamnak is csak hosszú évekkel később, mostanra, mikor azt hittem, sok mindent elfelejtek már, hogy az emlékek nagy része elkerül, elhagytak a rémképek, a sikolyok, a hangok és a szagok. De elég csak megközelítenem ezeket az öreg fákat, megpillantani a patakban hullámzó Holdat, úgy zúdulnak rám mind, mintha csak bő vizű forrás alá állnék; a pórusaimba szívódott, újra, meg újra. Sosem felfrissülést hozva.
Utoljára tölti meg a tisztást a gyerekek kacaja, mielőtt eltávolodnának. Talán nem haragszanak rám, talán mert az Istenek gondjukat viselik, jó soruk van, nevetve köszönnek el a bogarak halk zümmögésében és a hosszú fűszálak susogásával. Bőrt simogató, lelket melengető, de halott. Annyi minden meghalt akkor, de mikor átkarolsz, tudom, hogy azt akarod, ne a gyászom legyek.
- Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, Pap - és mosolyognom kell ezen, vajon mennyire lennénk romlott pogányak, bármiféle, egyistenhívő vallás ízlésének? Még, ha csak hecc is, elönt az evirani népek együttes szilárdsága, és hagyom, hogy átmosson a pillanat. Már nem nehéz a lélegzet. A tűz forrósága beszökik a bunda könnyű anyaga alá, végigsimítja bőröm, miközben a fejtegetéseid hallgatom, szinte látom, ahogy a hárpiák rólunk sugdolóznak a korsó felett, de nem. Mostanra... homályosak a hollétünkről való ismereteik.
- Aligha. De várd ki a reggelt. Amelyikünk előbb kidugja a fejét a sátorból, nincs kétségem, azt virágszirmokkal köszöntik majd. Mondjuk Theo, mint ötletgazda - röviden fészkelődöm csak, válladnak ívébe igazodom.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 12:02 am

Cold dark earth
Már nem fordult el tőlem, nem kerülte a tekintetemet, hanem úgy veszett el benne, ahogy én az övében. Halvány, bíztató mosolyra húzódott a szám, így néztük egymást hosszan és némán. Végül ő törte meg jól eső hallgatásunkat.
Régóta dacolhatsz velük.
Egészen váratlanul ért, ahogy fejét a vállamra hajtotta, mégis kellemesnek hatott. Csak ekkor tudatosult bennem, mennyire közel is húzódtunk egymáshoz. Óvatosan átkaroltam.
Túl régóta. Mondtam volna legszívesebben, azonban úgy döntöttem, ennél jobban nem terhelném saját múltam árnyaival. Ez az este őróla szól.
Bármikor máskor csak jót nevettem volna rajta, ha valaki egy paphoz hasonlít engem, de most én is meglepődtem azon, ahogy az istenekről beszéltem. Vallási nevelésem mindig hagyott kívánnivalót maga után, gyermekként a papok tanításánál és az istenekről szóló történeteknél jobban érdekelt a kardvívás, a lovaglás, az íjászat. Aztán hát az élet is úgy hozta, hogy ezeknek vettem nagyobb hasznát.
- Talán egy vagyok közülük, és csak azért jöttem, hogy megtérítselek - szóltam, még mindig szelíden mosolyogva.
Hangján azt éreztem, kissé már kezdett megnyugodni. Szüksége is lehetett erre most, én pedig próbáltam megadni neki mindent, amit e pillanatban nyújtani tudtam. Hallgatóságot, társaságot, valakit, aki előtt nem kell erősnek mutatnia magát, valakit, aki volt már ugyanilyen megtört.
A tábor felől felharsanó zeneszóba vegyülő ricsajozás hangját hozta a csípős, éjszakai szél. Magunk mögé pillantottam, a fák között jól láttam az ottani tüzek fel-fellobbanó fényét. A Hárpiák a kései óra ellenére is jól mulattak.
- Azt hiszem, egy darabig nem fog feltűnni nekik a hiányunk - jegyeztem meg. - Ha itt ránk találnának, már aligha moshatnánk le magunkról a délutánit, nem igaz?

« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 09, 2022 9:18 pm

cold dark earth
Ott van kigyomlálhatatlanul mindannyiunkban, ám csak rajtunk áll, mikor melyikre hallgatunk. Olyan furcsa ilyen szavakat hallani, azt hittem, túl vagyok mindenen, ami emberileg lehetséges falat emelhet közém és a jövő bűnei közé, de szinte vallásos meghatottságot érzek, talán akár a papjaitok, egy másik világban odaát, mert ez mégsem így van, mert sosem épülnek falak, egyetlen fátyol libben csupán, mikor fuvallatként szökik rajta át a döntés. A szavaid nem érhetnek teljesen váratlanul, hiszen felesküdtem rájuk, és mégis olyan, mintha életemben most hallanék először Isteneink bűneiről, velünk való próbatételeikről, most tisztulnék meg igazán.
Pillanatokig csak nézlek, elveszek benne, figyellek, nem akarlak magammal rántani ebbe az egészbe, mégis kiöntöd minden felsőbb tudásod, teljesen magával ragad, és egy időre úgy érzem, mintha átszűrődne rajtam az a lány, aki napokkal ezelőtt lett férjes asszonnyá. Valahol gyilkosság volt, amit velem tett, vér nem folyt, vagy ha mégis, csak mert engedetlen voltam vele, mert azt hittem, erősebb vagyok nála. Én is bántottam őt, rúgtam, haraptam, majd vágytam arra, hogy újra és újra megtegye, hogy teljesen megadjam magam neki, az utolsó előtti lélegzetéig, miközben kivert az undor magamtól, és az állattól, amivé változtatott. Hogyan is mondhatnám el, hogy az én szívem felett viselt agyar, gyilkos nyakék? Ha egyszer te jelented mostanra az ép elmémet, a múltam valóságához csomózott utolsó zsineget? Magyarázatot kap minden szavam és cselekedetem, másképp, mint ahogyan te képzeled; mert ilyen férfi karjaiba nem engedhettem a gyerekeimet. De ha nem te lennél itt, biztosan neked esnék, kitépném minden emléked rólam, mert senki mástól nem viselném el, hogy... sajnáljon. Lelket öntsön belém a hajnali sugarak előtt.
- Régóta dacolhatsz velük - az Istenekkel. A válladra hajtom a fejem, és felszabadul valami halk, valami megkönnyebbülő sóhaj, gyermekek, férj, és parttalan rettegéstől fellágyulva, bár nem tudom, mikor húzódtál ilyen közel. Csak, hogy túl sok terhet aggattam a sajátjaimra. És már nagyon nehéz. - Ha nem látnálak, azt mondanám, te is egy lehetsz a papjaid közül, és mérföldekre sodródtál ahhoz, hogy felhagyj a térdeléssel.
Annak a fajta embernek tűnsz, aki sosem kerül ellentmondásba magával, ha mások segítéséről van szó, anélkül önzetlen, hogy utólag sóhajtva nézne vissza, eltölthette volna az idejét máshol. Hinni akarom, hogy nem az elpazarolt estéd vagyok, egy szemfényvesztés, amit megengedek magunknak.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





cold dark earth Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: