Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
cold dark earth - Page 2 KaDiPE5
cold dark earth - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Ahronit
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
cold dark earth

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Kedd Márc. 08, 2022 3:49 pm

Cold dark earth
Némán révedett maga elé, miközben én saját szavaimat emésztettem. Mégis honnan tudhatnám, mit érez, min mehetett keresztül gyermekei elvesztésével? Myllára gondoltam. Vér szerint nem voltam az apja, pusztán belekényszerültem ebbe a szerepbe, mégis ő áll legközelebb ahhoz, akit gyermekemnek nevezhetek. Magam is beleőrülnék, ha bármi történne vele.
A fájdalom csöndje ült közénk, a rövid hallgatás mégis jól eső nyugalmat adott. Svea újra rám pillantott. Rezzenéstelenül figyeltem a finom vonásokat, melyek könnyei fátyla mögött most gyötrelembe fordultak. Ahogy újra megszólalt, elcsukló hangjának erőteljes szavai a szívemig hatoltak.
- Mind bűnösök vagyunk, nem igaz? - törtem meg a csendet pár pillanat elteltével - Akárcsak az isteneink. A papok azt mondják, végtelen háborúskodásuk közepette jöttek rá, hogy nem csak pusztítani, de alkotni is tudnának, ha erejüket nem egymás ellen, de együtt használnák. Így teremtetett a világ, amit ma ismerünk. És mi magunk is.
Jól ismertem a legendákat Áre és Isilme harcáról az idők kezdetén. Milheim papjai meséltek róla még gyermekkoromban, mikor vallási történetekből tanultam az olvasás művészetét.
- Elárulok egy titkot, amiről a papok és sámánok hallgatnak - folytattam. - Az istenekből azóta sem hunyt ki a pusztítás iránti vágy. Olykor ugyanolyan bűnös élvezettel sújtanak le ránk, ahogy hajdan egymásra. Erőt nyernek a mi halandó kétségünkből és reményvesztett fohászunkból. Szeretik, ha szenvedésünkben hozzájuk fordulunk, azonban van, amit ennél is jobban szeretnek. Ha dacolunk velük. Hisz játék ez csupán, melyben mind felülkerekedni próbálnak. Élet és halál, teremtés és pusztítás, harmónia és káosz. Ott van kigyomlálhatatlanul mindannyiunkban, ám csak rajtunk áll, mikor melyikre hallgatunk - csóváltam a fejem, keserű fintorral az arcomon. - Azoknak sem könnyebb a sorsa, akik kőfalak között, oltárok előtt térdelve töltik a napjukat, az istenek kezébe helyezve életüket. Ők is ugyanúgy szenvednek mint mi, bűnösök.
Mióta Eviranban éltem, messze nem törődtem annyit a hitemmel, mint azt korábban Caldenben vagy Milheimben elvárták. Istentelen puszta ez, ahol csak saját erőnkből élhetünk túl. Most azonban, ahogy Sveának beszéltem minderről, felsejlettek előttem gyermekkorom emlékei, és velük együtt anyám arca. Lady Asher, aki mindig is szelíd, istenfélő nő volt, senkinek nem lett volna képes ártani. Mégis elvesztett mindenkit, akit valaha szeretett. Imái soha nem leltek meghallgatásra, nem kerülte el a balsors. Cserben hagyták az istenei.
- Azokat viszont, akik mernek dacolni velük, és kezükbe veszik a saját sorsukat, figyelemmel kísérik, sőt, olykor egyengetik az útjukat.
A papok mindig is azt tanították, hogy az istenek igazságosak, hogy minden ami történik, a körforgás része. Harmónia és káosz, egyik se létezhet a másik nélkül. Mégis, hogy lehet ez vigasz az anya számára, ki halott gyermekét szorongatja, vagy a férfi számára, kinek orkok erőszakolták meg feleségét és lányait? Az istenek rég elhagyták ezt a földet.
- Svea - ültem közelebb hozzá, remélve, hogy nem húzódik el. - Ami a gyermekeiddel történt, soha nem múló fájdalom amit én legfeljebb csak elképzelhetek. De nem a te hibád, épp eleget marcangoltad már magad.
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 11:25 pm

cold dark earth
Megdöbbent, mennyire jártas vagy, és igyekszem sehová sem nézni, úgy kibillent a puszta jelenléted - sokat jelent a maradásod, csupán tehetetlennek érzem magam, ahogy megreked közöttünk a fájdalom. Körénk ültettem a gyerekeimet, újra alászálltak a fellegekből, te mégis, mintha csak ismernéd a történetüket. Anélkül, hogy anyává válhatnál akár egyszer is, anélkül, hogy felismerhetetlen torzójukat hoznád világra a termékenység havában épp, hiszen neked sosem kell szembesülnöd ezzel mindahány évszakban, mikor körforgásunk átlépi az ajtót, és földre rázza vércseppes köpenyét!
Nem te dúlsz fel, hanem én magamat. Letörlök egy könnycseppet, és rendezem arcvonásaimat, de ennél jobban már el sem árulhatnám, hogy az igazságod elevenemet érte. Szégyellem, alig gondolok bele, milyen fiatal vagy te is, bármilyen, idő előtti tapasztaláshoz, már tudom, hogy korántsem bántó akartál lenni. De minthogy bölcs vagy, sebezhetetlennek tűnsz, és képtelenség, hogy felülemelkedem valaha az Istenek sújtotta csapáson. Talán rosszabb vagyok annál, mint ami.
Mert zsongok mindattól, amire ráeszmélek. Mégis rád nézek. Bocsánatkérően, mintha ezzel bármit is semmissé tehetnék, mintha nem tudnám, bármikor megbecsteleníthetem egy eljáró szómmal a könyörögve kért magányunkat. Történt valami, ami éveket hidal át az életedből, és bár sosem volt arca a fájdalmaidnak, most már van: láttam a kulcsodat. A fájdalmat te is a szíved környékén hordod. Csak épp megszólítani nem tudom, nem most, amikor ítéletre van szükségem.
És ha te mondod ki, elhiszem, a francba is, Aldrich, ezt is elhiszem neked.
- De... mi van, ha nem Isteneink a bűnösök? Én... én egyszerre teremtettem és pusztítottam. Őrájuk mutogatok, miközben őket játszom, megcsúfolva a mindenhatóságukat, Ald. Erre nincs kegyelem, ezt nem simítaná el semmilyen égi törvény, és... akkor vállalom, akkor szedjen szét az őrület, amivel jár. Hulljak darabokra, mert ez megbocsáthatatlan.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 28, 2022 12:02 am

Cold dark earth
Ne. Szaladt ki belőle halkan, ám annál erősebben, mikor távozásomat csupán szóba hoztam. Már ahogy kimondtam, éreztem, hogy nincs szüksége még egy őrre a tábor mellett, azonban olyasvalakire, aki itt lehet mellette, megérti, és talán segíthet rajta, annál inkább.
- Maradok.
Bármeddig maradnék. Őszintén így éreztem, elveszve a végtelennek tűnő pillanatban, ahogy végre, habozva rám emelte fátyolos kékjeit. Beleborzongtam, de álltam a tekintetét, teljesen áthatott Svea fájdalma, miközben tisztán csengtek még a fülemben korábbi szavai, az istenekhez tett fohásza, soha meg nem ismert gyermekeinek emléke, kik mindmáig elválaszthatatlanul élnek odabenn, a lelke mélyén.
Bár válaszolhatnék a reményvesztett kérdésre, mely engem is kísértett oly sok éven át. Bár megnyugvást adhatnék neki, hogy olyan vezetőként térhessen vissza a Hárpiákhoz, amilyenre e vészterhes időkben szükségük van. Nem ismerhetik meg sebezhető oldalát. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátják, ő is csak ember, a morálnak oda. Számukra Svea az erő, mely összetartja őket, a rendíthetetlen vezér, aki átviszi őket tűzön és vizen. Akárcsak én a sajátjaimat. Tudom min megy keresztül, nem egy törzsfő roppant már bele a szerepébe korábban. Másokat vezetni soha nem volt hálás feladat, ám talán épp emiatt érthettem meg azt, amit átélt.
- Az istenek gúnyt űznek belőlünk - szóltam halkan. - Van, mikor adnak, csak, hogy kicsit megízlelhessük a boldogságot. Később pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, ami aztán soha nem gyógyul be. A legtöbben belepusztulnak, és nagyon kevesen, de vannak, akik megtanulnak ezzel együtt élni, nap mint nap lényük részeként hordozni magukkal. Ha valaki képes lesz erre, azt soha nem bánthatják többé.
Szelíden a tekintetébe fúrtam sajátomat, nem pillantottam félre. Hagytam, hogy átjárjon a lángok melege, hogy a tűz pattogása töltse ki rövid hallgatásomat.
- Sebeink emlékeztetnek rá, hogy a múlt valóban megtörtént, hogy vagyunk, akik vagyunk. A sors szánta nekünk ezt az utat, és a sors megkerülhetetlen.
Összerezzentem, mikor saját veszteségeimről kérdezett. Szavait hallva keserű mosoly kúszott az arcomra, ujjaim a bunda alatt mellkasom felé vándoroltak, ingemen keresztül markoltam rá medálként viselt kulcsomra, atyám örökségére. Jól emlékeztem, Svea látta már az apró tárgyat, mikor ellátta a sebeimet. Noha akkor még erőtlen voltam és kába, homályosak az emlékeim, mégis mennyit mondhattam róla. Most azonban bárhogy is próbáltam, nem találtam a szavakat...
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 23, 2022 11:51 pm

cold dark earth
Foltok. Narancssárgák és sötétkékek. A könnyeim úgy takarnak be, ahogyan a tűz melege nem képes rá - de hirtelen hűvös van, hűvösebb, mint mikor a jég érinti a talpam télvíz idején. Kihűlök a reszketéstől, már nem érzem az ölelésüket, vékony karjaikat, remegő szájú elhagyatottság vagyok, csak a te neszedre nem rezzenek, olyan óvatosan telepedsz le valaki üres porhüvely mellé, akiről nem is tudom, mióta ül itt. Messze azoktól, akik a halott gyermekei óta számítanak számára igazán.
Mert minden csontom belesajdul a Hárpiák iránti tiszteletedbe, Aldrich. Gyógyulásod alatt megfigyeltem sok szép feléjük tett gesztusod, míg tőlem pusztán a távolmaradásomat kapják, s ez, amit olyannyira fáj a szádról hallanom - és talán a rajtaütés szó, az mintha megtapadna a torkomban. Ha a hírük meg is előzné a csordájukat, összeroskadnék a súlya alatt, még csak el sem kaparnának minket, valahol a szélben nyöszörgő fügefák alatt, mint egy állatot. Azonban nekem ennyi elég, mert nekem nem kell több, csupán annyi, hogy te nem tartod lehetségesnek. Erre kértelek, hálás is vagyok, hogy megteszed: az éberségükön túl nem terjedhet gondolat, hiába képzelem, és látom magam előtt, hogyan rohannák le a táborunkat.
- Ne - váratlanul érnek a szavaid, elmennél?, és ennél rémisztőbb nem létezik számomra. Ha te nem leszel itt, nem lesz itt a biztonság érzése sem, amibe, ha esetleg hamis, kapaszkodni akarok. Rezzenő tekintettel pillantok az ajkadig, onnan a szemeidbe, először az este folyamán. - Vagyis... maradj. Egy kicsit.
Akkor is, ha a könnyeim mögé merészkedsz, hogy az arcizmaim is neked engedelmeskedjenek. Nem rajtad, és az első közös éjszakánkon mosolygom, hanem a Hold körvonalain a víz tükrén keresztül. Hát ilyen a pillanatnak élni, végtelen térnek tűnik a rettegéshez képest, egyszerre felszabadító és émelyítő.
- Miért veszi el az élet tőlünk azt, ami lényegünk? Mintegy örök békétlenségre ítélve - hosszúra nyúló pillanat után szólalok meg, nem tudom, van-e jogom ezt kérdezni tőled, a pár héttel ezelőtti Svea, a délelőtti Svea valószínűleg lebeszélné magát erről, megvetné magát, amiért ilyesmi csak eszébe jutott. De ha most magamra nézek, az ujjaimat tördelve, meggyötört arccal, tudván, te mégis eljöttél, megkerestél, már szinte nem kitárulkoztam előtted, Ald? - Biztosan veszítettél már el valakit, úgy igazán.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 09, 2022 11:30 pm

Cold dark earth
Nem vette észre, hogy követem. Jól elvoltunk a tábortűz körül, mégis kinek tűnt volna fel, hogy a patakpart felé indul a sötétben, ha még Giseldnek sem. Csak én hiányoltam vezetőjük társaságát, és szúrtam ki, mikor sátrának ponyvája meglibbent messze a félhomályban, ám ahelyett, hogy csatlakozott volna hozzánk, egyedül, fáklya nélkül vetette magát az éjszakába.
Rövid habozás után magukra hagytam a pajzsszüzeket, és Svea nyomába szegődtem, azzal a túlzott magabiztossággal, amelyet csak a vacsorai mulatozás alatt elfogyasztott sör adhatott.
Először azt gondoltam, talán csak az őrposztokat ment ki ellenőrízni, ám, ahogy megpillantottam az éppen csak pislákoló tűz fényét a patak mentén, megtorpantam.
Jól hallottam minden szavát, elkeseredett fohászától összeszorult a szívem. Legősibb, legmélyebb, örökké fájó sebeit ápolta idekint, hol azt hitte, senki nem látja. Levetkőzte klánvezéri szerepét, és most csak egymaga volt ott, saját démonaival, múltjának levethetetlen árnyai között.
Nem tudom, mi vett rá, mintha csak maguktól mozdultak volna a lábaim, emelkedtem föl rejtekem mögül, ahonnan hosszú perceken át, illetlenül figyeltem, hallgattam őt. Lassú léptekkel közelítettem hozzá, tudtam, már tudja, hogy itt vagyok. És, hogy egy olyan oldalát láttam meg, amit saját harcosai sem ismernek, talán még Giseld sem. Én nem tartozom közéjük. Talán nem küld el maga mellől.
Egy pillanatra rám emelte könnyáztatta tekintetét, ahogy lassan a tűz mellé kuporodtam, aztán el is fordította az arcát, elmerengve révedt a sötéten fodrozódó víztükörre. Nyoma sem volt délutáni hevességének, a Hárpiák rettenthetetlen vezetője törékenynek és sebezhetőnek látszott. Én magam is az voltam, mikor ő rám talált.
Hangja megremegett, ahogy halkan, rekedten, rám se nézve megszólalt.
- Giseldék szórakoztató társaság - feleltem - de nélküled nem az igazi. A tábort jól védik - fordítottam komolyra a szót. - Három Hárpia áll őrséget a kapunál, és három másik járőrözik a fal mentén, ha bármiféle rajtaütés készülne, azt időben kiszúrnák.
Nem ismertem ezt a klánt, akikkel Sveáék hadakoztak, azt azonban jól tudtam, ha az orkok összegyűjtik az erejüket, és úgy döntenek, lerohannak minket, az a cölöpfal, és a maroknyi őrség kevés lesz ahhoz, hogy visszaverjék őket. Mindannyiunknak résen kell lennünk.
Svea kerülte a tekintetemet, de én le se emeltem róla a sajátomat. Elvesztem az arcában, ahogy pislákoló tüzünk halvány árnyéka táncot lejtett gondterhelt vonásain.
- De ha az valamelyest megnyugtat, csatlakozom hozzájuk én is, kihelyezhetek pár jól bevált csapdát - folytattam rövid habozás után.
Mivel mi folyton vándoroltunk, nem engedhettük meg magunknak, hogy fallal vegyük körül a táborhelyünket, így sokszor más óvintézkedésekhez kellett folyamodnunk, amikor veszélyes környéken jártunk.
- Habár nem szívesen mondanék le az első közös éjszakánkról - kúszott az arcomra halvány, szelíd mosoly, azt remélve, hogy talán belőle is hasonlót vált ki, kicsit is oldva ezzel komorságán.
A világért sem kívántam volna szemtelenkedni vele egy ilyen helyzetben, inkább azon voltam, hogy megnyugtassam. Jól tudtam, milyen felelősség egy klánt vezetni, olyan napokon túlélni, mikor a veszély már-már az ajtónkon kopogtat. Ennek a tehernek a súlyából szerettem volna levenni Sveáról, akárhogyan.
« @Svea Helmrid •  Lívstræðrir • credit; »

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 14, 2022 3:09 pm

cold dark earth
Mindenhol ott vagytok. Látlak benneteket, itt vagytok a méhem mélyén, a szívemben, a hideg levegőben, ami átsüvít rajtam, itt vagytok a létezésben, én pedig mintha a nemlétben lennék, száműzöttként; hogy legyen az Ég, aki várja érkezésetek, hogy legyenek az Istenek, akik felnevelnek benneteket, hogy legyen a Föld, aki átkarolja kis testetek, mint óvó otthonotok. Itt vagytok, itt vagytok a sötétségben, a Hold fénysugarában, és megcsillanó víztükörben, itt vagytok a könnyeimben, a fákról lehangzó neszekben, a csendben. Talán bennem. Eltéphetetlenül. Örökre.
Minden mást kiszorító szomorúsággal.

Az idő elveszíti a jelentőségét. A percek egymásra hágva múlnak, a fenyegetés fojtogató ködként szorul a torkomra, hogy apró szaladásotok elhaljon az avarban, és ne halljam többé önfeledt kacagásotok.
Ősöregnek érzem magam, ahogy a sötétből jössz elő, a szélcsend sodorta lépteiddel. Pedig te semmit nem változtál. Olyan tanácstalanságot, olyan mély szomorúságot érzek, amiről sosem hittem, hogy egy napon érezni fogom. Nem kellene így látnod, elveszített gyerekeim emlékével; de rád csodálkozom, a vadra, akit az erdőből hoztunk megszelídítésre hetekkel ezelőtt. Aki mintha nem is büszke nyertese volna a délutáni párbajunknak. És mikor rám pillantasz, mielőtt elfordítanám arcomat előled, tudom, már azon kevesek közé tartozol, akik találkoznak a gyengeségemmel.
- Fogalmuk sincs - megremeg a hangom, túl halk, talán nem is értesz tisztán. A víz fodrozódásába veszem. - A csapdáink rég fenyegetést rejtenek, nem fácánokat. Már ma hajnalban a torkunkat metszhetik, felégethetik a tábort körülöttünk. Légy Giseldékkel, amíg teheted. - Kérlek, Aldrich, még ha nem is hagysz magamra, és igazat adsz nekem, most hazudnod kell, ha azt akarod, hogy ne őrüljek meg ebben a pillanatban. Ha ezt akarod, megnyugtatsz valamivel, én pedig elhiszem majd neked.
« @Aldrich Cornwell •  Lívstræðrir • credit; »

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





cold dark earth - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: