Sehonnai Shani

Tulveron Krónikái :: Ember

Ha tőle kérdeznéd, ártatlan tekintettel mesélne neked a szörnyű, hányatott gyermekkoráról, és arról,  hogyan vette át édesanyja halálakor az otthoni teendőket. Hogyan lett anyja helyett anyja öt testvérének, és tett közben eleget mosónői kötelezettségeinek is. Ennek köszönhető, hogy kiválóan főz, remekül ért az alsógatyák és bugyogók kifehérítéséhez, és még azt is tudja, hogyan csenje ki a nadrágodból a pénzes erszényed, amíg alszol.  De ezekből csupán annyi igaz, hogy konyít valamicskét a főzéshez.  A többi mind szemenszedett hazugság, de valószínűleg úgy hallgattad volna, hogy meg sem kérdőjelezed egy szavát sem.  Mert hazudni azt már idejekorán megtanult. Meg is van hozzá a tehetsége, amit rendesen ki is aknázott.
Sosem tanult fegyverforgatást, így aztán azt mondhatnánk, kalóznak (merthogy egy ideje már hajón szolgál) nem valami fényes. De Shani a hazudozás mellett ahhoz ért a legjobban, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmakat, és mindig megtalálja a módját, hogy másszon ki a legzűrösebb helyzetekből is. Azzal harcol, ami a kezébe kerül, és sosem tisztán küzd. Mindig a gyenge pontodra támad, és mindig tesz is róla, hogy igazán fájjon.  Ha kell, az árbockötéllel fojt meg, ha úgy van, egy darab kővel fogja szétverni a fejed, vagy épp egy merőkanállal. De az is előfordulhat, hogy a gyorsaságát használja ki, és egyszerűen körbe ugrál, amíg már a karod sem bírod megemelni és akkor már csak egyet üt, de az fájni fog. Esetleg simán elszalad, ha úgy látja, nem bír el veled.  Nagyon ritkán veszíti el a fejét, általában csak színjáték, ha dühösnek látod, valamilyen cél érdekében.  De ha egyszer mégis sikerül kihoznod a sodrából, akkor egy őrülttel találod szemben magad, aki a harc hevében semmitől sem riad vissza, és nem is hátrál meg, amíg valamelyiktek ott nem marad.
Remek a memóriája és a szeme, gyors az észjárása. Lehet, hogy nem zseni, de nem is ostoba. Hamarabb átvág bárkit, mint ahogy a legtöbbeknek megfordulna a fejében, hogy ők tegyék meg, és nem kér érte bocsánatot. Odavan a szép ruhákért, az úri módi a hóbortja, de azt élvezi a legjobban, ha megbotránkoztathatja a népeket az öltözékéhez a legkevésbé sem illő viselkedésével.

❖ Elsődleges fegyver: Rövidkard

❖ Másodlagos fegyver: tőr

❖ Vért: Bőrvért
                                     
❖ Védekezés: Egyszerű alkarvédő

❖ Egyebek: időnként egy nagy fém merőkanál

"Szegény kisdrágám, hát persze hogy adtam neki. Hisz az anyja élet-halál között van, és otthon várja a javasasszony gyógyfőzetét. Ki tagadna meg néhány ulront egy kislánytól, aki az anyja életéért esdekel?" - Madame Rovani, Qieseából való méltóságos asszonyság.

Már kiskorában kénytelen volt megtanulni, hogyan hazudja le Isilmét az égből, ha kell. Néha tényleg ételre kellett, máskor olyasmire, amit nem tudott magának ellopni. Később viszont már csak akkor házalt szomorú élettörténetével (ami mellesleg sosem volt kétszer ugyanaz), ha nem volt más választása. De amint elég idős lett, tett róla, hogy soha többé ne kelljen kunyorognia. Persze ezt is csak tőle tudni, így sosem lehetünk biztosak benne.


"Milyen Shani? Ez itt Merina asszony. Két pulyát nevel egyedül a szentem! Odale lakik a soron! A férjét még a legutóbbi orktámadás idején ölték meg. Városőr volt. Segítünk neki, ahol lehet. Igazán rendes asszony." - Lissa "nempletykás" Rogan, a nevenincs városka fő információs kútfője

Szemenszedett hazugság! De elég ügyes, ha azt vesszük, hogy a két utcagyerek is jól lakott, és Shani is szétlophatta a város összes rohadt burzsujának kincses kamráját. Annyi becsület azért még volt benne, hogy a kölyköknek hagyott egy arany tányért, meg egy erszény ulront, mielőtt sietve távozott egy másik nevenincs városkába, ahol még sosem hallottak róla.


„Lord Bancroft?  Hiszen a felesége alig egy órával ezelőtt indult el két emberemmel az árut összeszedni. … Az ellenértékkel együtt.  Bizonyítsa be, hogy ön az, akinek mondja magát! Ugye nem gondolja, hogy csak úgy hiszek magának?”  -  Tinyprick nagyúr, Nulporti nemes

Lord Bancroft márpedig gondolta. Az igaz, hogy sokáig kellett győzködnie a szerencsétlen, bepalizott főurat,  hogy az ő felesége még véletlenül sem Deborah,  egyáltalán nem utazott vele, és halál biztos, hogy nem is szép, és megnyerő.  De így legalább Ál-Deborahnak is maradt ideje lelépni a városból.  Nem volt könnyű lerázni a nemes két emberét, mert ők eleve sokkal gyanakvóbbnak bizonyultak, mint a hülyére bájolt Tinyprick, de azért nem is kellett ehhez élete alakítása. Végülis csak az egyiküket kellett tarkón csapnia a napernyőjével, hogy el tudjon inalni.  Még jó, hogy a legdrágábbat lopta el, aminek valódi grargszarv volt a fogantyúja (vagy a kereskedő is legalább olyan jól hazudott, mint ő). Azóta is sajnálja. Már a törött napernyőt, nem a katonát.


"Jaj ne! Szerelmem! Várj, kiszabadítalak!" - Shani sehonnai Masrani, pitiáner tolvaj

Bárcsak így lett volna! De szegény Shaninak nem volt lehetősége az aranyat is és Cailent is megtartani. Pedig ha kérdeznéd, esküdne az összes istenekre, hogy ez csak a c terv volt, és ő sosem hazudna eskü alatt. Fájó szívvel vált hát meg az egyetlen személytől, akit valaha is szeretni tudott volna, ha nem lenne olyan kőszívű szuka, amilyen. Talán ha hamarabb találkoznak. Talán, ha nem ijed meg a saját érzéseitől... talán...


"Kell valami?  Valaki? Keresd a Szarkát!  A pénzedért csodát kapsz. Tökéletest, álmaid netovábbját, csak fizesd meg jól az árát." - egy suttogó Qiesea piacán

Cégérre hosszú,  kikiáltani rímes, és igazságtartalma is annyi van, mint a  jancsiszögnek a Jancsi.   A Szarka sosem volt olyan ostoba, hogy a rosszarcúak képébe hazudjon, de rögtön kiszúrta, ha valami balfékkel hozta össze a sors.  Azokból mindig jól megszedte magát, igaz, nála a pénz sosem tartott elég sokáig ahhoz, hogy eléggé kiterjessze beszerzési hálózatát.  Qiesea viszont nem elég nagy, hogy örökké űzhesse kisded játékait. Ha Hawke nem szánja meg (vagy lát benne valami lehetőséget?), valószínűleg meglincselték volna a kikötőben a szerencsétlen, girhes  kutyával együtt, ami végül még a hajó fedélzetére is követte a nőt. Persze nem maradhatott volna, ha nem bizonyítja rátermettségét, de Büdöske  bizony gyorsan felhízlalta magát a könnyű prédának bizonyuló patkányokon (na meg a neki juttatott finom falatokon, amiket a konyhára beosztott Shani csent ki neki).  Azóta valahogy mindketten a hajó legénységének szerves részei lettek, és ezt senki nem is kérdőjelezné meg,  akinek kedves az élete.


"Én mondom, az ördög megijjenne attúl a némbertül, egyszer merőkanállal vert agyon vagy három embert, mer kritikázták a főztjit. " - Messzi Bob, matróz

Hazugság! Valójában csak egy ember volt. A másik kettő megúszta kisebb-nagyobb sérülésekkel. És nem Shani főztjét kritizálták, hanem a kapitány egy rizikós döntését. Még a végén képesek lettek volna zúgolódást szítani. Nem, mintha Hawke nem bírna el pár bolonddal, de jó esélyt látott rá, hogy kitörjön a fazék mellől, hát gond nélkül szétverte annak az agyalágyult Borgnak a fejét. Nem csoda, ha azután az övébe tűzve hordta még hónapokig a meglehetősen szokatlan fegyvert. Valahogy mindenkinek elment a kedve a nyúlkapiszkától. Már csak ezért megérte. Időnként még be-beállítják főzni, ha épp nincs jobb ember a munkára, de azért mégiscsak sikerült feljebb küzdenie magát. Egész az árboc tetejéig.