Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ukkull'uk bajrak KaDiPE5
Ukkull'uk bajrak KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ukkull'uk bajrak

Go down 
Utolsó Poszt Vas. Május 01, 2022 5:04 pm
no grave can hold our body down
A lányok készségesen teljesítik Loptur kérését, majd dermedek velük mozdulatlan, sár-díszítette masszává. Elhal a sás csörgése. Követem a férfi rólam elpattanó tekintetét, figyelem az ujjai fonta láthatatlan varázslatot, egy torokig felkúszó szívdobbanásig megengedem magamnak a csodálatot, amivel megdörrenti az égboltot, hogy talán ketté is hasad, mintha csak villámot szabadítana hőn birtokolt erdőségükre. A szárak adta réseken rálátni a mozgolódó orkokra - nem hibáztatom őket, okosan teszik, amiért őrizetlenül hagyják a kripta falait.
- Szép - halvány, elismerő félmosolyra futja tőlem a férfi mellett elhaladva, tiszta és gyors megoldást választott az eltávolításukra. A sás takarásából kilépve intek a hárpiáknak, mert a férgeknek csupán égi jel, amely esőt, bőszült vihart hozhat földjeikre, számunkra dobszó, Loptur indulója, bizsergő ingerületet juttat megbújó tagjainkba. Nincs sok időnk, míg felkutatják a zaj sosem volt forrását, és visszatérnek.
Szaporán lopakodom át a cuppanós, füves ösvényen, fel a kripta lépcsőjének tetejére, míg bevárom őket, nem állom meg, hogy a dohot árasztó bejáratba hajoljak. Bizonyosan szintekkel alólunk tör fel, évtizedek, ha nem évszázadok óta lakja a halott Nagyvezír, a romlás remetéje ontja magából, felfordul a gyomrom a gondolattól, hogyan éltetheti ez őket, és hogyan bírjuk majd levegővel, mikorra fojtogatóvá válik.
Azt kívánom, a legnagyobb gondunk legyen.
- Ne feledjétek a rejtett csapdákat, figyeljétek, hová léptek.
- Megyek előre, Svea.
- Nem, Ylse - ragadom meg felkarját szelíden, de határozottan, mert egyikünk biztonságát sem garantálja, hányadik a sorban, ne ezzel a tudattal térjenek be oda, ahol félúton sem tehetünk hátraarcot. - A lépcső veszélytelen, túl szűk a járat, a sírkamra környéke viszont tágas lehet a mi elhibázott lépéseinkhez.
Nem hangzom derűlátónak, azonban kár volna felborítani, amiben tegnap este megállapodtunk, odaérve is aggódhatunk a kövek ingoványosságán, így ellentmondást nem tűrően indulok meg.

Épp csak nem kell lehajtott fejjel megtennem az első lépcsőfokokat, habár Loptur és az ő magassága... nos, ez a kuporgó közlekedés egy újabb érthetetlen dolog volna, de őszintén, temérdek faszságot tudhat magáénak az orkok fajtája, és nincs köztük a praktikusság. A lobogó fáklyákkal tűzdelt egyetlen útvonalnak ugyan hálát adhatnék, hogy nem koromfeketeségben vezet az átható bűzön keresztül, hanem láthatjuk is, olyan tömény: szótlanul lélegzem a könyék hajlatomba, de a lányok is felköhögnek mögöttem. Bár a nyirkos falakon egyre ritkuló penészfoltok csaknem kecsegtetőek, de nem tart soká, jön helyébe más, valami köd, formátlan undor, valószínűleg a szagnak tartósított gazdája a mélyből, és nem akarok belegondolni, hogy zsigereket és iszamós beleket fogunk találni, szelencéket rejtettek oda, ahová nagy önuralommal nyúlunk ezután.
- Svea, állj!
Tekintetem hátravetül Ylse kiáltására, aki megakasztja a sort, mikor visszaveszi testsúlyát az utolsó lépcsőfokról, amely megsüllyed. Nincs időm keresni a veszélyt, a szemem sarkából veszem csak észre az oldalsó nyílásokból kilövellő két nyílvesszőt, és az éles fájdalom mindössze a bal vállamat súrolja, ahogy megperdülök. Alig szakad fel hang a torkomból, összenézek a lányokkal, és már tudjuk, meghallhattak bennünket a felszínen, márpedig, ha így van, szorít a tennivaló, a ruhám anyagát megszínező véremre egy gyors pillantást áldozok a rátapasztott tenyerem alól.
Iszonyatosan közel volt.
De nem a sajgó, melegen buggyanó véremtől torpanok meg, hanem a sötétségből kirajzolódó, boltíves kamra késztet bámulatra körülöttünk. És a faragott kőoltár, mindennek a közepén.
Egy karnyújtásnyira. Akár egy ajándék.
- Ne lépjetek az utolsóra, keressétek a koponyát!
Hallom még Ylse hangját, ahogy szétszélednek a kutatáshoz, engem azonban megakaszt valami sejtés, az agyam lázasan rója a köröket, hogy talán a mumifikált test, fej nélkül heverve az oltáron, teljes pompájában és bűzében, mire akar következtetni. Leakasztok egy közeli fáklyát, szinte beleszakad az inam, de közelebbről megvizsgálva az aszott húshalmot, mérget vennék, hogy Nagyvezír létére pontosan azon henyél, amit annyira keresünk. Ami táplálja ezeket a dögöket, amiért a vállammal kellett fizetnem.
Nekifeszülök az oltár fedelének.
- Istenekre, Svea, gyere, bekötözlek. Bekötöm, megkeressük, aztán eltűzünk innen.
- Loptur, ha megszedted magad, jöhetsz ám tolni - szólok hátra sürgetően, bárhol is matasson a férfi, mostanra végképp elkél a segítség, azonban Ylse vércse tekintetével találom szemben magam, olyannyira az oltár és közém furakodik, hogy esélyem sincs lerázni a hogylétemről. - Ráér, bírom, csak tárjuk fel! Döntsük le, alatta kell lennie.
Mert innentől én is csak másodlagos vagyok.


#kihívás2

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 10, 2022 8:01 pm


A promise made is a debt unpaid
« taggeld;  @Svea Helmrid  •  Zene; Berserkir •   »
Sose voltam finnyás.
Akkor se, amikor térdig vérben gázoltam, és most se, amikor könyékig sárban. Bíztam benne, hogy mindezek után kapunk egy jóadag esőt a nyakunkba, ami lemossa a bűzt.
Különösebb szemérem nélkül nyúltam bele a sárba, és töröltem bele a nyakamba, a mellkasomba.
Mitagadás, nagyon szívesen segítettem volna a hölgyeknek, de úgy láttam, boldogulnak.
Na, Arthus, most már igazán a feladatra kéne koncentrálnod. Így, egy karnyújtásnyira az ígéreted teljesítésétől.
Előre néztem, a repedt kövek felé, mik férfiként tartották vállukon az omladozó félben lévő kripta bejáratát.
Őrizték, hát hogyisne tették volna. Ezek szerint valóban értékes az a bálvány, amelyről a nő beszélt. A sás között lapulva én kettő tagbaszakadt állatot számoltam, és ki tudja, mennyien lehettek még odabent.
Némán húztam el a számat, és ismét valami fondorlaton törtem a fejem. Többet ésszel.
A nő felé fordulva az ajkamhoz emeltem az egyik ujjam, csendet intve. Másik kezemmel jeleztem, maradjanak nyugton.
Ezután ismét a távol felé pillantottam. Göcsörtös fák, áporodott levegő, liánok és moszkitók, ameddig a szem ellátott.
Hm, arrafelé jó lesz.
Úgy körülbelül.
Megmozgattam az ujjaim, fókuszálva a kripta mögötti erdőségre, a tőlünk lehető legtávolabb eső pontra.
Ekkor, mintha a távolban villám csapott volna be, a levegő ropogás moraját hozta.
Mindeközben meglapultam, és őszintén reméltem, a hölgyek is hasonlóan tesznek.
Ugyanis a kriptából, mint hangyák az eső elől, úgy kezdek felszivárogni a randábbnál randább orkok, és siettek el a hangok irányába.
Legalább annyival kevesebb.

// #varázslat: Zajkeltés //



Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 06, 2022 11:32 pm
no grave can hold our body down
Az ígéret vezet, a csontjaimba költözött, mióta a hajnali párával útnak indultunk. Csak azóta igazán, a bensőmből fűt, az egyre hűvösebbé váló lápban - és egyre mélyebbre ereszkedünk mi is, aljas elszántsággal, amit Loptur bővelkedő fintoraiban szintúgy felfedezek, valahányszor elnyílik a sás kettőnk között. Az Istenek talán arcon törölnének, látva a kósza mosolyom hihetetlenségét, de az igazság az, hogy nem a végzetünket hajszolom. Az álmatlanság határán lebegve sok mindent megbeszél magával az ember. Én pedig az élettel paktáltam le. A népünk szabadságával kötöttem vérszerződést, és sosem áldozom másért, mint ami feladatom ezen a földön.
- Attól tartok, a talányból mi sem lóghatunk ki - Hárpiaként kiismertem már ezt a területet. Tudom, mely fák ágai a legtörékenyebbek, és tudom, melyik mohos gyökérzetet használják a csapdák jelöléséhez, a rothadás mocsarában valami nem ideillő csak a testszagunk lehet. Olyan a megjegyzése, mintha csak Theo-t hallanám, azóta is sajnálom a buzgó fejét, amiért átvirrasztotta az éjszakát, hogy aztán ne tarthasson velünk. - Nemsokára magunkra öltjük a bűzüket, kedves Loptur. Közeledünk.
Azonban még nem állok meg, tovább gázolok, nesztelenebbül, alacsonyabbra ereszkedve, próbálok egy mozgó pontot észrevenni a növények távoli sziluettjében, hátha korábban merészkedünk bármi veszélyhez. Egy ork nem ejt kétségbe, mégis rég szólított portyánk errefelé, kiterjeszthették a védelmi vonalaikat, megszaporíthatták őrszemeiket.
De nem mozdul semmi, lélek sem jár, a sűrűségben csak a fák nedvei koppannak a leveleken.
Ép lélekkel elképzelhetetlen volna ezen a tájon letelepedni. Itt, ahol a posvány néhány nap múlva kiszívná belőlem mindazt, amit magamnak hiszek, és annyi mást, Giseld nevetését, mikor Theo szájába talál a szőlőszemmel, vagy... Aldrich sáros lábnyomait a sátramban. Már különben is csak egy kép, hangja sincs, mikor úgy gyűlöltem érte. Aztán végül bizonyított.
Hirtelen megállok, ahogy a fűzfák koronái kirajzolódnak a sás fölött, a kripta néma, hajlongó bástyáiként. Loptur felé fordulok, jelentőségteljes biccentéssel, táruljon csak a szemei elé, hová vetjük magunkat, hol kell bizonyítson, hogy kiérdemelje jussát, azért jöttünk hát, hogy portyánk ízét ne csupán a nyelvünk hegyén forgassuk.
Ujjaimmal végigszántom arcomat, és nyakamat, a rejtőzködés jótékony hidegségét tapasztva bőrömre. - Ne sajnáld a sarat. Csendben kell végezzük, a lehető legtovább. Kérdéses, mennyien húzódnak meg odalent, de ez a kettő elöl... riadóztatni fog.
Szájról-szájra terjedő történetet akarok, amely örökre fennmarad, mert generációk beszélik majd, miként a Nagyvezír szakrális pusztulása a mocsárba mosta őket. Nem érem be kevesebbel.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 28, 2022 10:45 am


A promise made is a debt unpaid
« taggeld;  @Svea Helmrid  •  Zene; Berserkir •   »

Ennyi nő között se éjszakáztam még soha. Meg tudnám szokni. Ha jól vettem ki, az egész tábor csak hölgyekből állt. Az istenekre, én miért nem tudtam erről korábban? Meglehet, hamarabb tévedek erre.
Legalábbis ez járt a fejemben, amikor már úton voltunk. Tartottunk valamerre. Svea, az erős szavú harcosnő, mindenesetre tudta, merre. Én ezen a ponton már féltem megkérdezni, pontosan hová is, elég magyarázat volt az 'ork tábor' amiből valószínűleg csak két tucat másik volt Eviranban.

Mi egy koponyát, vagy mit kerestünk. Rendben, lesz koponya. Már csak nem őrzik hét lakat alatt, ha meg mégis, hát... Akkor majd ládástól visszük. Hiszen az ígéret szép szó. Ennyi becsület még belém is szorult.

Magabiztosan másztam az ingoványban, csizmám alatt cuppant a lápos békalencse, ahogy igyekeztem a nő mellett maradni.
- Nem tudom eldönteni, hogy az orkok bűzlenek a mocsártól, vagy a mocsár az orkoktól - fintorodtam el halkan, ahogy elhajtottam magunk elől a sást.

Nem sokat tudtam a vidék ezen részéről, habár ork táborba egyszer már jártam. Egyszer régen, kölyök koromban, amikor Nykonnal kellően beálltunk a pipafűtől, hogy elég nagy ostobaságot csináljunk.
Itt a különbség huszonakárhány év, ami talán megvan harminc is, és ezúttal pipafű nélkül, és tűzrőlpattant hölgyek társaságában cselekszem. Azt hiszem, ezt hívják fejlődésnek.






Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 28, 2022 12:07 am

Ukkull'uk bajrak a mocsári ork törzs székhelye. Külterülete láposabb, bűzösebb, sűrű vidék - itt-ott a fák lenge párákat lehelnek, róluk folyton csöpögő vízzel, és tört ágakkal szerteszét. Fonnyadó lombjai, növényeinek tépett levei fakón csillognak, s látszólag semmi említésre méltó, amerre a szem ellát, azonban egy kitaposott ösvény a törzs földalatti kriptájához vezet a díszes, kőből faragott bejáraton át. A mélybe nyúló, kacskaringós lépcső a Nagyvezír koponyáját rejti, kincsekkel körülölelve egy tágas, boltozatos kamrában.
A bejáratnál kettő, majd közvetlen a kamra előtt szintén kettő őr áll, átjutni rajtuk lehetetlen.

Svea Helmrid and Arthus Nendrac Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ukkull'uk bajrak Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: