Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1022. Remény hava, Nulport KaDiPE5
1022. Remény hava, Nulport KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1022. Remény hava, Nulport

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Pént. Szept. 09, 2022 1:31 pm

Lezárt játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 10:41 am
Wild Hunt
Edellyn & Deedra
« taggeld;  @Edellyn Arienthe  •  Zene; ide • credit; »
H
agytam, hogy más is szúrhasson. Ám valamiért nem jött el az áhítat megkönnyebbülés. A mellkasomon még mindig ott ült a fájdalom.
Figyeltem, ahogy a többiek cselekedtek, ahogyan Lucas keze is megremegett, ami midig oly pontos volt. Úgy éreztem kívül állok a testemtől, és magam felett lebeket, úgy nézek le rájuk.
Hallom a nő hangját, olyan volt az is, mintha távolabbról szólna, s úgy csendülnek fel.
Figyeltem, ahogyan megfélemlíti a népet, ám tudtam azt is. Ez nem fog megtorlás nélkül maradni. Amit teszünk annak nyoma marad.
Ugyan arcán nem is, de hangján hallatszik a mosoly, amit a mondatában rejtett el.

Lucas mellé lép elsőnek, majd én is csatlakozom. Csendben teszem ezt, nem tudom mit is mondhatnék.
- Patkányoknak is kell valamit enniük.- Mondtam halkan magam elé, teljesen érzelem mentesen. Hagytam másnak, hogy vagdossák az embereket, magam elégedett voltam azzal a tánccal, és a szúrással is.

Edellyn felült a lovára, s onnan szemlélte a számunkra sikert.
Magam is ezt tettem. Megkerestem Gesztenyét, s a hátára ültem, érzések még mindig fojtogattak, semmi nem jött, nem éreztem semmit.
Tudtam, hogy vége, és tudtam azt is, hogy a klánunknak nem fogják hagyni, hogy csak így embereket üldöznek, akármilyen vétkesek is. Ez nem így megy.
Ám nem érdekelt. vessenek tömlöcben, végre vége, s meglakoltak.
Edellynre pillantottam, s amennyiben elindul, magam is így teszek.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 21, 2022 6:11 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Elégedettség töltött el, amikor az első csepp vér kiserkent a porba. Deedra keringője nem nyúlt se túl hosszúra, se túl rövidre. Elég volt ahhoz, hogy fellázítsa az emberek vérét, még jobban, s elég volt ahhoz, hogy a csőcselék kidugják a fejüket az ablakok mögül.
Hallottam, ahogy a fogadóból páran felsikoltanak. Elmosolyodtam.
Mindenkinek egy szúrás.
Nemsokára a csizmám talpa szinte ragadt tőle. Fehér ruhámat vércseppek pettyezték, mert bár én nem fogtam fegyvert, mindegyik szemébe néztem, mielőtt meghalt. És ez elég volt. Látni a rettegést, a félelmet, azt a csontig hatoló, szorongató reszketést, ami mindegyikéből tisztán kitűnt. A kiáltásaikat. A sirámaikat. Meghallgattam őket, és sose felejtem el. Zene volt az éjszakában.
Úgy estek nekik, akár egy kiéhezett farkasfalka. Mert farkasok voltak ők. Az én farkasaim, módszeresek, kegyetlenek, talán kissé háborodottak is. Azt hiszem, pont ezért szerettem őket annyira. Az elme köde olyan dolgokra sarkallta őket, mint keveseket. Kiélvezték, nem voltak gyorsak. Módszeresen szúrtak, oda, ahol ha sérülünk, sokáig szenvedünk. Lucas mozdulatai mintha megremegtek volna. Mindig is higgadt volt, még a harcban is, ám most, hogy testvére gyilkosaival számolt le, nem csodáltam, hogy markolatig merítette kardját bennük.
Néztem, ahogy megkapják a jussukat. És micsoda látvány volt!
- Vágjátok le a kezüket csuklóból. Mindnek. Hogy a túlvilágon esélyük se legyen fegyvertfogni - törte meg a hangom a vérengzés ütemesen lüktető, rideg ritmusát.
Átléptem közöttük, olyannyira, hogy farkasszemet nézhessek a fogadóból kitolongó emberekkel. Senki se szaladt a városőrséghez.
- Nézzék meg jól - intettem magam mögé. - Így jár minden fajankó, ki a Homállyal packázik. Jegyezzék meg, okuljanak a hibájukból - a mondat végén elmosolyodtam, hátranéztem. - Sajnos ők csúnyán elvétették.
Lucas lépett mellém elsőnek, éreztem rajta az izzadtság és vér szagának keverékét.
A hold pedig már leereszkedett az ég közepéről, foszlány fellegek mögé rejtőzött. Ideje volt visszaindulni.
- Hagyjátok itt a hullákat - mondtam ismét határozottan. - Hadd igya be a föld a vért, hadd nézzék meg, hadd lássák. A csuklóikat dobjátok egy halomba. Itt végeztünk.
Ekkor már felültem a lovamra. Onnan teljes volt a látvány. Az embereimé, akiknek még mindig lüktetett az adrenalin a vérükben. Térdig és könyékig vérben fürödve, csapzott ábrázattal törölgették a pengéiket.
Deedráé.
Pontosabban azé a fiatalé, akit én Deedrának ismertem. Ám akkor éreztem, más ember áll előttem, mint akkor, amikor Aiken oldalán először láttam. Aznap éjjel vált igazán a Homály részévé. S a homály az ő részévé.




Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1488
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 11, 2022 11:18 am
Wild Hunt
Edellyn & Deedra
« taggeld;  @Edellyn Arienthe  •  Zene; ide • credit; »
N
em voltak kérdések a fejemben, miért is lettek volna? Egyszerűen cselekedtem, amit kért tőlem, és amit a testem és elmém is diktált nekem. Olyan könnyen, s oly egyszerűen, mint amikor az ember levegőt vesz, vagy pislog.

Pengém lehelésére a torkán már nem mer ellenkezni, oly éles, hogy egyet mozdult, de már bele kostol a nyakába, csak finoman és lágyan, mégis felületesen és kisarkant egy apró kis vér. Megtanulta, hogy nem jó az, ha mozog itt.

Sikerült kicibálnunk őket, és utána az álarcba bújtatott szoba adóm szavára vártunk.
Végig pillantott rajta, s bár vonásait nem láthattam, de olyan volt, mintha éreztem volna a fájdalmát, mint ha haragja látható lett volna, s körülöttünk táncolt volna.
Ugyan semmi jelét nem adta, s talán csak magam képzelem be, hiszen még szót sem szólt egyenlőre.

Szitkozódnak, s egymás között beszélnek, nem hogy csendben várják a halálukat.
“térdre” mondja a nő.
Mikor rá köpött, magam is mozdultam, de Lucas cselekedett. Már nem szorítottam a torkának a késem, csak fogtam, ám gondolkodás nélkül megteszem megint, ha kell. Nyugodt hangon kezd bele, s elmondja ami tán fájó egy férfinak. Névtelenül, egy olyan sirba amit a lovak, kutyák szennyeznek majd be, s a családjuk sem tudják majd hol nyugoszanak.
Névtelenül egy ilyeneknek meghalni, kik azért öltek, hogy nevet szerezzen.

Tekintete szavai alatt végig kúszik rajtunk, és csak rezzenéstelen arccal figyelek. Amikor megszólít, rideg elmélyülő tekintetem rá emelem.
Kissé előrébb vonszolom, hogy mindenki jobban lássa, s löktem rajta egyet, hogy a porba hulljon a patkány.
- Az az áruló féreg - Mondja.
- megkapta, amit érdemelt! Drestnek rég át kellett volna húznia a hajó alatt!- Köpi a szavakat, s ekkor akkora pofont adok, amitől térdéről a földre esik, s feje koppan.
- Nem volt nála.. - Mondom remegő hangon, s érzem, ahogyan a sírás fojtogat.
- Nem volt nála jobb ember.. - Mondom. Felnéz, felnyomja magát, s kiköp egy kis vért.

Meggondolatlanul cselekszem, de úgy érzem ezt kell tennem, így mellettem lévő társam kardját kihúzom, s eléje dobom a férfinak.
- Küzd olyannal, aki nem fegyvertelen, s mutasd meg most mekkora a farkad! - Mondom, s könnyeim letörlöm és arcom újra száraz a fájdalmas könnyektől.

Felveszi, s suhint egyet, kitérrek. Suhint kettőt, kardomon csattan a pengéje, s ellököm.
- Csak ennyit tudsz? - Kérdeztem. Nyugodt maradtam, hiszen azt tanultam haragból nem tusz küzdeni, s hibákat vétesz. Már nem vagyok az a kicsi leány, s már nem forgatom úgy a kardot, ahogyan egy kezdő, vagy tanonc. Mára már majdnem hogy mestere lettem a kardforgatásnak.

Táncba kezdünk, s a kard csak úgy csattan. Nem egy pillanat volt ez, táncunk eltartott egy ideig. Fárasztottam, akár egy bikát. Senki nem avatkozik bele, ám lehet elején akarták volna, nem láttam. Azt hinni az ember, hogy egy kalóz jobban forgatja a kardot, ám mégis oly hibákat vét, s oly sok támadási felületet hagy nekem.
Direkt nem csapok le nagyon, mögém kerül, s torkomra szegezi a pengét, s nevetni kezd.
- Egy mozdulat, és elvágom a csinos kis kurva nyakát. - Mondja. Oly boldognak tűnik, olyan, mint akiben van egy kevés remény, hogy ma nem hal meg. Ám oly bolond, hogy egyik kezemmel családi kincsébe ütök, s ahogyan azt babusgatná, már ki is bújtam, s kivertem a kezéből a kardot, ami csattan egyet.

- Legközelebb.  - Mondom, s feléje emelem a kardom. A kardom, amit még együtt vettünk Aikennel. Elteszem azt, s törőm veszem elő. Megdermedt, tán már fülébe suttogott a halál, hogy eljön érte.

Közelebb lépek, s lassan fúródik bele a pengém olyan mélyen, ahogyan azt lehet a bal oldalába. Úgy érzem, hogy sikerült tüdőt érnem, érzem, ahogyan a penge vég, s át megy a bőrén. Különös érzés ez, még nem öltem, s nem is szúrtam ilyen mélyen embert.

Felordít, s már védekezni, de ekkor lép oda egyik társunk, s lefogja. Ordítása olyan erőteljes, hogy lelkemig hatol, s úgy érzem ez a helyes. Ám mégis egy ember élete az, hiába legyen az egy hitvány féreg.

Véres kést emelem a magasba és körbe mutatom azt.
- Megölt társunkért egy szúrás! - Ordítok fel, hogy jól hallja mindenki, s át jár valami meg magyarázhatatlan érzés, teljesen kifordultam önmagamból, már nem vagyok az, aki eddig voltam. Oda kap, s zihálva veszi a levegőt, sikerült a célom.

#harc


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 04, 2022 1:55 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Mintha elnémúlt volna az éj, mintha még a hold is visszafojtotta volna lélegzetét, amikor a kis csapat belépett az ivóba.
Az első pillanatban a ricsaj mit se változott, ám utána csend szűrődött ki a szuvas ajtó rései alól. S utána, mint a villámcsapás, valaki kiáltott.
Hűvösen mosolyodtam el a maszk alatt, tudtam, patkány akadt a fogóba. S most valószínűleg kétségbeesetten vonaglik az életéért.

Nem telt belé sok, és megjelentek. Mind ott voltak, mindegyik emberem kezében egy. Arra pillantottam, amelyik Deedránál volt. Arra, amelyiknek heg vágta át a bal szemét.
Vicsorgott, és bűzlött az alkoholtól. Reméltem, józan annyira, hogy felfogja, mi történik. Túl kegyes lett volna, ha részeg halál az osztályrésze.
- Mi a faszom ez?- kérdezte kiköpve az, amelyiket Lucas tartotta, a ragyás képűt - Nincs pénzünk!
A borbélyok megálltak mögöttem.
- Kuss legyen Billy - szólt rá társára a heges - ezeknek nem a pénzünk kell - itt ahogy tudta, hátrapillantott Deedrára. Hát nem volt részeg. Pazar.
- Térdre - sétáltam valamennyiük elé.
- Attól, hogy maskarába bújva fenye - kezdte újra, acsarkodva felpillantva ezúttal engem köpött le. Lucas ekkor a térde hátuljába rúgva kényszerítette földre.
Undorba fanyarodott a szám, ahogy letöröltem magamról a köpést.
- Térdre - ismételtem, a többiekre nézve, akiket immár ugyanúgy erőszakkal nyomtak le a földre a borbélyok.
- Szánalmasan és névtelenül fognak meghalni - kezdtem nyugodt hangon.
A válluk felett elnézve láttam, ahogy az ivó ablakain és ajtaján kíváncsi fejek bukkantak elő.
- Feljöttem a lelkükért az Alvilágból. Feljöttem, hogy megfizessék azt, amivel tartoznak nekem. Nekünk. A Homálynak. Kioltották egy Kegyelt életét, hát elvesszük azt, ami jár - legszívesebben leköptem volna őket.
- S úgy, ahogy maguk tették Aiken Hackneyval - itt Lucason, Deedrán, a borbélyokon jártattam végig a tekintetem - Mindenkit megillet a jog.
Végül a lányon állapodott meg a pillantásom.
- Tiéd az első szúrás, leány - intettem a kezemmel, amely szinte remegett. Ne a félelemtől. Nem az izgalomtól. Hanem attól az örömtől, hogy végre megtörténik az, aminek már régen meg kellett volna történnie.
- Az az áruló féreg - acsarkodott a heges szemű, amelyiket Deedra fogta, még rángott párat a kezében - megkapta, amit érdemelt! Drestnek rég át kellett volna húznia a hajó alatt!
Megfeszült az arcizmom. Deedrára pillantottam.
- Úgy, hogy szenvedjen - tettem hozzá hűvösen, pedig legbelül az én ereimben is forrongott a düh.


Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1488
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 23, 2022 12:06 pm
Wild Hunt
Edellyn & Deedra
« taggeld;  @Edellyn Arienthe  •  Zene; ide • credit; »
M
inden porcikámba bele mart a jeges csípő hajnali szellő. A hold is szomorúan függött fölöttünk, a lovak topogtak egy helyben, s prüszköltek.
Érthető volt a feszültség, még rajtuk is. Megsimogattam Gesztenyét, s a fülébe súgtam, hogy mindjárt vége lesz mindennek.
A fájdalom nem kart szűnni.
A férfifenyegető szavai mit sem érnek ellenünk. Hogy is érnének valamit?
Figyeltem a társaim mozdulatait, nem tettem semmit, amit megbánnék, pedig legszívesebben azt tettem volna, hogy rájuk égetem a helyet, ám voltak tán olyanok is oda benn, akik nem voltak bűnösök, vagy tévedek?

Edellyn a maszkos képében érkezik elém. Miféle borzalmas játékot űzött velem eddig. S, ha Aiken ezt tudta, akkor vele is. Bár már nem tudom mit gondoljak.
Halkan kezd a szavaiban, s én pedig hallgatom azt.

Minden információt igyekszem megjegyezni, nem bukhatunk el ezen. Ma mindnek meg kell halnia, ez nem is kérdést. Ugyan csak a szempárt látom, s azt is alig, de a hangja az, ami oly erősen cseng, hogy tudtam számára is fontos minden egyes lépés, és az is, hogy sikerrel járjunk.
- Értem. – Mondom szavai megerősítésére, majd közli velem, hogy Lucassal ketten megyünk elsőként be.
- Értem. – Ismétlem újra, hogy tudja minden szó, amit hallottam világos számomra. Arcom olyan fagyos, úgy érzem, soha többé nem kerül rá boldogság.
Int Lucasnak és még egynek.
Többi információt is át adta nekünk, és kérdésére ismét feleltem.
- Igen. – Mondtam egyszerűen, majd Lucasra pillantottam, és amennyiben követ, úgy elindulunk befele.

Nem foglalkoztam semmivel és senkivel sem, aki nem olyan volt, mint a leírtakban. Lassan haladtunk Lucassal, ú egyik irányba én a másik, s úgy köröztünk felettünk akár a keselyűk.
Aki nem nézett rám, azt megrángattam, s ki ellenkezett pofán vertem.
Már más vagyok, nem az a kisleány, aki ide érkezett majdnem két esztendeje, még tán sokat is mondtam. Úgy érzem a lelkem már nem a testemben él, s Aiken halálával távozott vele.
Vizslattam tovább a népet, s ekkor hallom Lucast.
- Megvan! – Mondja, nekem még kellett pár perc, hogy meg leljem az alakot, ám nekem is sikerült.
- Itt van. – Mondom, s elkapom a karját. Ellenkezik, s szabadulna, de a pengém a torkának szegezem.
- Velem jössz. – Mondom, s Lucas irányába kezdem cibálni. Várjuk a többi parancsot a Maszkostól.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 9:43 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Azt akartam, hogy minél előbb vége legyen.
Mintha csak reméltem volna, ezzel pont kerül egy sokkal kuszább történet végére is.

A város utcáin elvétve lézengtek emberek, a legtöbben ilyenkor már zárt ablakok mellett aludtak. Hajók imbolyogtak némán a dokkoknál, fáklyák pislákoltak szórt fénnyel a falakon. Úgy, mint akármelyik éjszakán.
Tompán dübörögtek a lovak patái, ahogy végigvágtattunk az utcákon. Ütemes klap-klap-klap; így érkezik el hát ma éjjel a halál.
Aznap önkényes voltam, ítéltem azok felett, kik mások felett ítéltek. Ördögi kör volt ez, ám akkor semmi lelkifurdalást nem éreztem, hogy a részesévé váltam.
Megérdemelték, ők kérték ezt az ítéletet.

A lovak prüszkölve álltak meg a Vörös Szirén előtt, patkóik sarat hánytak, ahogy lovasaik megrántottak a kantárt.
Két férfi vizelte az oldalfalat, felénk fordították bágyadt tekintetüket, mire az egyik borbély csak megvillantotta kardja pengéjét. Egy pillanatra minden elnémult az éjszakába, kivéve persze a fogadóból kiszűrődő mulatók zaját.
- Ha jót akarnak maguknak, takarodnak - vetette oda a borbély, mire a két ember, mintha kábulatból eszmélt volna, szitkozódva tűnt el az utca kanyarában.

Különös módon, amikor az ajtóra tekintettem, nyugalom szállt meg. Hiszen tudtam, hogy bent vannak. Legalábbis reméltem. S ha mégsem? A föld alól is előkerítjük őket.
A lovam párája kísértetként gomolygott tova az éjszakában, ahogy közelebb léptettem Deedrához.
Alabástrom volt ő is az sötétben.
- Összesen öten vannak - kezdtem bele halkan - az egyiknek heg vágja át a bal szemét, akár a macskának, a híreim szerint ronda, mint a bűn. Állítólag ő szúrt először, így acsarkodik - Deedrára pillantottam, a maszk alól is jelentőségteljesen. Itt alig láthatóan megvontam a vállam, állítólag. Hiszen ezt senki se tudhatja biztosra. Akkor talán már nem is számított. Annyi csupán, hogy neki kell meghalnia elsőnek.
- Te fogsz bemenni elsőként, Lucassal együtt. Két alak még nem okoz nagy riadalmat.
Magamhoz intettem Lucast, és még egy másik embert is.
- Együtt mozognak, mint a csürhe. A másik alacsonyabb, himlőhelyes képű. A harmadik idősebb, kissé sánta, borostája ősz. Az utolsó kettő egy testvérpár - a fogadó ajtaja felé néztem, kicsit helyezkedtem a nyeregben - észre fogjátok venni őket, tagbaszakadtak.
- Először csak csendben nézzetek körbe, ne egyszerre menjetek be. Ne sejtsék még, mi vár rájuk. Azután hozzátok ki őket - ismét rájuk néztem. - Megértettétek?
Lucas halványan biccentett, a két másik alak is, Deedra válaszára vártak.


Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1488
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 2:43 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Semmi választ nem kapok a kérdésemre. Inkább bosszant, mint örvendek a titokzatosságának. Mindig ezt teszi vele. Kérdéseim felére válaszol, legyen szó erről, vagy a közös tetoválásukról.
Egy mély levegőt veszek orromon beszívva a levegőt.
- Helyes. – Vetem oda cseppent sem illedelmesen, s erre már csak akkor jövök rá, amikor kimondom a szavakat. Nem ilyennek szántam, de már késő. Majd mikor hozzá teszi, hogy mind erre vágyunk, egy keserű apró mosolyt engedek a számra ülni, majd olyan gyorsan, ahogyan az jött tűnik tova is száll.

Megindultunk, követtem. Nem is figyeltem az utat, vagy a lépteimet csupán a gondolataimba merültem. Elképzeltem milyen lesz majd vérét ontani azoknak a mocskoknak.
A hideg levegő belemart az arcomba, s egy pillanatra meg is borzongtatott. Folyamatosan követtem őt. Ő a maszkos, ez olyan hihetetlen, bár akkor gondolhattam volna. Viselkedése mindig is fellengzős volt, bár ezt a temérdek elkölthetetlen pénz miatt hittem.
Bizonyosan soha sem kellett nélkülözni, ahogyan nekünk. Boldogok voltunk, hiába nem volt néha a legjobb a termés, vagy kevés a vad.

Szótlanul tettük meg az utat, amit nem bántam, hiszen olyan sok minden volt a fejemben, és a látványa is oly furcsa volt számomra.
Megérkezve Lucas állt ott, s a temérdek ló, s lovas. Örültem, hogy a saját lovam kapom, hiszen remek ló, sokat fizettem érte.
Felültem a lóra, ahogyan mindenki más is. Olyan hihetetlen volt egy ilyen helyen lenni, és éreztem az öldöklés vágyat mindenkiben, az igazságot.
Végig hallgatom, ahogyan szót emel. Egyetlen egy könnycsepp kerül az arcomra, amit a sötét éjszaka leple takar. Lassan, s hatalmas fájdalommal tele csordul le napbarnított arcomon, s esik az a kantárt tartó kézfejemre.
Nyelek egyet, hogy a többi könnyem elrejtsem, s nem válaszolok, csak követem őket. Egy vagy több az enyém.
Ennek bizonyosan nyoma marad a történelemben, és Nulport utcáin, az emberek tudatában. Nem csendben, s sötétben intézett öldöklés lesz ez.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 8:16 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

A maszk alatt az arcomra keserű mosoly ült ki. Halott és hideg mosoly volt ez, fekete diadalt ünneplő.
Hiszen Deedra arcán nem volt fény. Üres volt.
Akárcsak én. Sötét órája volt ez a megértésnek.
- Megkapod, amit kérsz - feleltem, a maszk alól pillantva rá - amire mindannyian áhítozunk.
Átléptem a kicsiny szoba küszöbét, még az oldalamra kötöttem egy övet, amin elsősorban kulcsok lógtak.
Kinyitottam előtte a következő kaput, ami már ténylegesen a katakombákba nyílt.
Hideg levegő csapott meg mindkettőnket, ám nem nyirkos, száraz, akárcsak a bor idejekorán. Fáklyák fénye szegélyezte lépteim, ahogy magabiztosan elindultam. Bíztam benne, a lány mögöttem van.
Csizmám sarkba ütemes kopogást vert, s hamarosan egyre több és több kapcsolódott mögé.
Árnyakként váltak ki a homályból az emberek mögénk.
Összesen tíz volt megbízva a kíséretünkkel.
Tíz borbély. Tíz eszelős, ádáz, vérre szomjazó harcos, aki a szemébe mert röhögni a halálnak, s kész volt két kézzel szórni azt.
Ám rajtuk kívül még voltak, nem is kevesen. A tagok, akiket a céh felölelt városszerte. Hiszen mind a részesei voltak a dicső napoknak, részesei hát a gyászlepellel terítetteteknek is.

Átkígyóztunk a város alatt, s mire elértünk a temetőig, mögöttünk ott állt a Kegyeltek hosszú sora. Nem szóltak, a tekintetükkel kívántak vért.
A temetőhöz vezető lépcsőt belepte a moha, a sírkövek között kósza szél kódorgott, ahogy felértünk a felszínre.
Megismertem Lucas feketébe burkolt alakját, tizenhárom ló állt a fejfák között.
Tizenkettő fekete, egy fehér.
Csak némán bólintott, amikor átadta a kantárszárat.
Könnyedén húztam fel magamat a nyeregbe, és megvártam, amíg mindenki ugyanígy tesz.
- Ma éjjel vért veszünk, mert mi vérünket vették - szólaltam meg, meleg leheletem elveszett a maszk mögött - Ma éjjel nem az árnyak között mozgunk, hanem mi magunk leszünk az árnyék. A rémálom, a vér, ami felmossa majd Nulport utcájának köveit. Csak azokat öljük, kik minket csonkítottak, ám ők mindenki számára példa lesznek. Halál rájuk!
Visszhangozták a sírkövek, a Kegyeltek. Az én lelkemben is visszhangzott, ahogy megfordítottam a lovam, és a város felé vettem az irányt.



Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1488
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 6:17 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Lassú pillantásokat vetek rá, a gyertyafénye lassan mindent át jár.
- Aiken tudta? – Kérdeztem egyszerűen. Már tudtam, ő az, ő áll mindenek mögött. Az illat ezért volt ismerős talán? Nem találkoztam sokszor a maszkossal, hogy meg tudjam állapítani a kilétét, hiszen oly kevés ideje vagyok a szolgálatában. Egy helyben álltam, s figyeltem, igyekeztem feldolgozni az információt, és a történéseket.
- Madaraid… - ismétlem el egészen halkan, semmi rossz nincs szavaimban, egyszerűen igyekszem felfogni és összekötni a maszkost és Edellynt.
- Ám legyen úgy. – Mondom erőt sugározva, ám arcom még mindig olyan érzelem mentes, és tekintetem üres. Olyan üresnek érzem magam, reménykedni tudok abban, hogy a fájdalmamon segít, ha a gyilkosainak a feje a porba hull.
Ahogyan rám pillant olyan kérdésszerű, nem is értettem mit rejthet az.
- Egyet én akarok megölni, ha nem többet. – Mondom. Ivott valamit, tán valami főzet lenne, a végén még a mágia is világra kerül e falak között?
- Mindenem megvan köszönöm. – Mondom. Talán egészen eddig erre képeztem magam, s lettem olyan jó kardforgató, ami most.  Mikor még elindultam ezen az úton egy kis ijedt kisleányka voltam, aki naivan beleszeretett egy kalózba, s most ki vagyok? Úgy hiszem egy erősebb, s ölésre kész nő, kitől mindent elvettek.
- Alig várom. – Mondom, s elbiccentem oldalra a fejem kihűlt tekintettel.
Szavaira a maszk mögötti szemeibe pillantottam, s bólintottam.
- Induljunk. – Mondom.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 9:51 am


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Leteszem kezemből a gyertyát, a könyvekkel, levelekkel, pecsételővel szórt asztalra. Az ezüst kancsó, kupa mellé rakom, fénye ügyetlenül botlik meg rajtuk.
"Hol vagyunk?"
Lényegretörő kérdés a poros falak között. Még mindig halványan mosolygok, számomra ez már oly' rég egyértelmű, természetes.
- A Katakombákban - feleltem egyszerűen - azon a részén, ami a Kegyeltek előtt is tabu. Ide nem léphet senki az én engedélyem nélkül.
És úgy, ahogy mindig, öltözni kezdek. A könnyű anyagok rétegeit, tunikát, kaftánt, mind-mind fehérben, lassan maszkulin alakká válva.
- Lovak várnak a temetőnél - folytattam, miközben kézelőimet gomboltam -, a Vörös Szirénhez megyünk, Aiken gyilkosai a madaraim szerint ott tivornyáznak.
Kendő alá szorítottam a hajam, rutinosan tűztem oda minden hajtását.
Deedrára pillantottam.
"Hát még mindig nem érted?"
Mégse kérdeztem semmit, csak töltöttem a kupába. Lucas löttye, még mindig keserű volt, sose árulta el, mit rak bele, ám hatásához kétség se fért. Berekedtem tőle, mint valami férfi, ki egy éj hosszat énekelt a tavernában sörgőzös lehelettel.
Felhajtottam, és meg is köszörültem a torkom utána.
- Végy magadhoz, ha még szükséged van valamire - azzal kinyitottam előtte a szekrény ajtaját, amibe ismételten a legkülönfélébb tárgyak sorakoztak. Fegyverek, Lucas bájitalos üvegcséi, és egy párnán pihenő ezüstmaszk.
- Bosszút ígértem - nyúltam a maszk felé, hátat fordítva -, megadom, mert megadhatom. Mert meg kell adnom, mind neked, mind saját magamnak, mind Aikennek, mind a Homálynak.
Egyszerűen illesztettem az arcomra, pántját kendővel fedtem. Hűvös volt a fém érintése, hűvös volt a bosszúvágy is. Kötelesség. Kísérlet arra, hogy mindannyian megnyugvást leljünk.
Megfordultam, felhúztam fehér kesztyűimet is, majd a lányra pillantottam.
- A véres alkony, tiszta hajnalt hoz, Deedra.



Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1488
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 07, 2022 8:03 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Szavamra nem jött válasz, de miért is tette volna? Talán még magam sem vártam rá választ. A csend nem volt kellemetlen, mi közénk telepedett. Gondolataim olyan lassúak, és fárasztóak voltak a napokban. Egyszerűen képtelen voltam amúgy is a beszéd mestersége, ami régen olyan jól esett.
Olyan voltam, mint egy kendő, amiből minden csepp vizet kifacsartak, s most csak lóg a semmibe. Én is ezt éreztem, ürességet.
Az ajtó nyílik, s mi átlépünk rajta. Levegő megborzongtat engem, olyan fagyos s csípős.
Nincs vége az utunknak, hiszen újabb lépcső, ahol megannyi dolog fogad minket.
Körbe pillanatok, s mély levegőt veszek. Olyan ismerős egy illat.

- Hol vagyunk? - Kérdeztem rá, hiszen nem lehet biztos semmiben sem, hiába látom amit látnom kell. Mégsem értem. Ürességet helyét a kétely, és az aggodalom veszi át.
Miket rejteget még a nő előttem? Nem mintha tartozna nekem, hiszen nem, ám mégis talán azt hittem van közöttünk valami, vagy legalább is alakul egy fajta barátság. De tán ez annak a jele már, hogy megbízik bennem. Minden olyan zavaros.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2049
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Ylore, 1007. remény hava
» 1022. Nulport
» 1022. Isilmë hava 18.
» 1020. Remény hava - Calden
» 1022. Esőzés hava 26. - Ylore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: