Az ünneplők körén kívül egy ló vár, és érzem, ahogy szívem a torkomban dobog. Miféle tréfa ez az égiektől?
Szoknyástól húzom fel magamat a nyeregbe, követve a kikötőőr példáját, vágtára fogom. Ahogy közeledünk a városfalhoz, hallom az ágyúk ropogását. Tüzelnek. A mieink, bárhol felismerném a hangjukat.
Végig vágtatunk a parton, a fekete kendőt tartó ezüsttűk nehezen állják a tenger szelét.
Egymást érik a gondolataim, az emlékek, a rációk, a lehetséges kimenetelek.
Ostrom alá venné a várost?
Nem.
Akkor nem csak egy lövést adott volna le. S nem akarna a hajójára kéretni.
A ló patája hevesen hányja a homokot maga mögött, szikrázva kopog az elnyűtt köveken. Látom, hogy a hadihajón már mozgolódnak az emberek.
Istenek.
Hevesen ugrok le a nyeregből, szedem a lépcsőket.
- Tüzet szüntess! - kiáltom torkom szakadtából.
- Tüzet szüntess az istenért!Odalép hozzám a városőrség parancsnoka, szólni akar. Leintem.
- A hadihajó ne merje felhúzni a horgonyt. Nem bocsátkozhatunk harcba. - Kisasszony na de - kezével a láthatár felé int. Az oldalával felénk fordult hajótestre, amin megannyi ágyú néz farkasszemet.
- Már ha megbocsájt, magának itt se kéne lennie. Mióta ért a harcászathoz is? A Szuka eléggé egyértelmű fenyegetést adott le. Illetve nekünk a gróftól van parancsunk, nem magától.- Látta, hová csapódott az előző golyó? Én nem, ám úgy sejtem, mi bőven lőtávon belül vagyunk. Ők pedig kívül. Azelőtt ripityára ágyúzza a várost, hogy maga kettőt pislogna. Hawke, az a nyomorult, tudja, mit csinál - vékony vonallá préseltem az ajkam, éreztem, ahogy feltámad a szél. Hűvös volt, így, távol a tüzektől. Cibálta a szoknyám, és végül leszaggatta hajamból a fekete kendőt.
- Beszélni szándékozom a gróffal, és a városvezetéssel. Utána pedig magával az ördöggel is.- Akkor mégis mit akar tenni? Odamenni? Megadni azt, amit kért ez a kutya?Messzi kavargott az éjszakában, s mintha a sötét hullámok közé hanyatlott volna ő maga is, eltűnt a horizonton.
- Azt, amihez értek, parancsnok. Üzletelek. 
