Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Hárpiák tábora KaDiPE5
Hárpiák tábora KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Ahronit
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Hárpiák tábora

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 17, 2022 1:26 am
old friends not forgotten


- Amíg nem tanulta meg, hogy nem lesz tiszta nadrágja, ha nem mos magára, addig nem volt könnyű dolga - halkan kuncogok, nemcsak egy, a gatyájához kapcsolódó emlékre, hanem hogy élét simítsam a történetnek, mert komolytalan testvérharcok voltak azok, istenekre, látom magam előtt. - Theo egyszer kijelentette, hogy világgá megy, mondván, az erdőben is egyszerűbben boldogulna, mint holmi undok banyákkal, majd felkerekedett a puttonyát a hátára csapva, ám ahogy a kapun túlra ért, kisvártatva visszafordult. Eszébe jutott, hogy fácánsültet terveztünk vacsorára... Elég hamar rákényszerült a háziasságra, véletlenül se érezte magát felmentve, csak mert hord valamit a lábai között.
De egy fülét hegyező Giseld azonnal lecsap ránk, amint féloldalasan az asztalra csusszan, hogy alig bírok a megbillenő korsók után kapni.
- Azt azért tedd hozzá Svea, hogy ez csak a hivatalos indok, valójában a hiányomat nem élte volna túl.
Felnevetek. Természetesen igen, magától értetődő, hogy egyébként elpusztíthatatlan a gyerek, és bizonyítja ezt majd a sátras dulakodás felnőtt résztvevője, vagyis a tökéletes időzítéssel idecsődített Aldrich, akiről, bár az érkezése előtt kiderül számomra, hogy nagyon bölcsen nem mesélte el az éjszakáinkat Mylla előtt, most csaknem azt közli, és úgy, ami tagadhatatlan. Megtorpanok a fésülésben, rábámulok a férfira, valahol Giseld és két táncolástól kimelegedett hárpia tekintetének kereszttüzében, nagyon bénán a felkarjába öklözve. Nem vagyok biztos benne, hogy tudatosan műveli a dolgot, de rettentően zavarba hoz, egyáltalán, mit gondolhat rólam Mylla? Mármint, nem ördögtől való, tiltott dolog az ilyesmi, legfeljebb, ha szépruhás, szűzies leszármazott lennék, akkor aztán szégyellhetném Aldrichot, annak ellenére, hogy Aldrichon végképp nincs semmi szégyellnivaló.
Giseld szemtelenül mosolyog, én meg alig vagyok képes felidézni Mylla büszke beszámolóját, mert szeretném szavakkal elismerni a bátorságát, hiszen mi, Helmridek sem voltunk ilyen fiatalok a pajzsfalnál, vagyis alatta, de jóformán csak Ald sietős védőbeszédére ocsúdom fel, arcán hasonló büszkeséggel és diadallal az előbbi nyomán. Hogy én mennyire letörölném onnan.
- Készen is volnánk, Mylla, most már felpróbálhatod a kis füzéredet - azonban éppen csak félreteszem a fésűt, Giseld kapva kap a felszabaduló kezeinken, lágyan, de ellentmondást nem tűrően megragad minket. Azt hiszem, apellátának helye nincs.
- Na, eléggé kicsíptétek magatokat csajok, a körtánc nem várhat rátok örökké! Ald, neked is szól, készítsd a lábaid!

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 10:38 pm
Old friends not forgotten
Frigg
Ahogy láttam, Theo a mézsörös hordó felé rohant, de nem is szenteltem neki több figyelmet, hisz meghallottam Svea kurjantását. Nevetve léptem közelebb hozzájuk, ahogy összeraktam, miről is beszélgetnek. Hát ennyire emlékezetes maradt az a kis incidens...
- Theoval vívni gyakoroltunk, Svea sátra pedig mondjuk úgy, útban lévő tereptárggyá vált. Talán kicsit vérre menőbbnek éreztük akkor azt a párbajt, mint amilyen valójában volt. Hiába, Theo már akkor nagy harcosnak bizonyult - támaszkodtam meg az asztal szélénél. - Mentségemre szóljon, nem vettem észre, hogy épp Svea sátrát rongáljuk meg. Sőt, ha tudom, hogy a következő pár éjszakát ott fogom tölteni, jóval óvatosabb vagyok - pillantottam a nőre, széles vigyorral az arcomon.
Myllát látszólag belelkesítette a téma, egyből el is kezdett saját gyakorlótéri és hadi tapasztaltairól mesélni. Már megint az az átkozott pajzsfal, aminek a közelébe se kellett volna kerülnie. Még a végén azt hiszik, tényleg gyerekeket küldök a pajzsfal alá.
- Nos, az egy rendkívül szorult helyzet volt - simítottam végig Mylla egyik, már nagyon szépen kifésült hajtincsén. - Te pedig bátran helyt álltál. Megmutattad, hogy nem kell elbírnod hozzá a pajzsot, hogy kivedd a részed a harcból.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 10:20 pm

Old Friends not forgotten
Így hulljon ránk a nyári alkony

Összefűztem a saját koszorúm végét, és még fél szemmel figyeltem, ahogy Aldrich odalép a fiúhoz. Tehát ismerik egymást. Mondjuk Aldot ki ne ismerné itt?
- Majd ha elég hosszú lesz, én is be szeretném fonni csata előtt - méláztam el a gondolatra. - Az is olyan szép tud lenni. Néha Ragacs sörényét szoktam fonni, de sajnos csak egy mintát tudok - vontam vállat enyhén.
A legyintést kísérő mondatán Sveának felnevetek.
- Igazad lesz. Én se láttam még Flantot a fülénél lejjebb érő hajjal. Bár a férfiak sok mindenhez nem értenek - ismertem be, még mindig mosolyogva.
A fiú nevére csak hümmögtem.
- Theo, értem. Nem rossz neki egyedül fiúként itt? - önkéntelenül is kiszaladt a kérdés a számon, mintha a saját bonyodalmam fordítottját látnám. Nálunk a táborba elvétve akadt nő, és annál is kevesebb lány, akivel időt tölthettem volna. A mi táborunk a férfiak, a szabálytalanul nyírt hajak, és Flant fűszertelen nyúlpörköltjei tábora volt. Ez árnyalatnyit változott, amióta Nykonéknál húzzuk meg magunkat, ám számomra nem lett gyümölcsözőbb a helyzet.
- Szétnyesték a sátrad? - csillant fel a szemem. - Ez az Ald... Nem is mesélte.
Ingattam kissé a fejem, pedig nagyon is tetszett a gondolat, hogy birkózás közben rumlit csináljunk.
- Ald engem is püfölt, néha napján, amikor vívni tanított - kezdtem fecsegni újra - én még sajnos nem bírom el a pajzsot - görbült le az ajkam. - De voltam már pajzsfalban! - húztam ki magam büszkén. - Vagyis alatta - tettem hozzá halkan, szinte kuncogva.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell &  @Svea Helmrid  •  Zene; Beltaine • credit; »

Svea Helmrid Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1219
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 10:06 pm
old friends not forgotten


- Jó mókák is azok - mélázom el kissé az esküvő említésén, mielőtt hozzálátnék Mylla hajához, és az első tincsbe belekapnának a fésű fogai. Mi tagadás, örülök a gubancnak, hogy eljátszhatok annak kibogozásával, ahelyett, hogy a saját esküvőmről járna el a szám. Bárhonnan is szeretnék mesélésbe kezdeni, apró történeteket feleleveníteni, félek, beletenyerelnénk a kislánnyal, így jobb híján elfelejtetem magamat a kiapadhatatlan cserfessége sodrásában, és engedek a gondolatnak, ami asszonyi korunk kellős közepén napról-napra megfordul bennem - hisz annyira zárt közösség a miénk, hogy jószerivel sosem tarthatunk menyegzőt a táborunk falai közt. A Laerek a mi mentsváraink.
- A rendszeres fésülködés a szép és egészséges haj ismérve, mondta anyám mindig, nem is menekülhettem a kötelező fésülködés elől. Szívből utáltam - és, hogy a nyeregben a szél lobogtatta volna kénye-kedvére, arra sem volt példa. Nincs gyerek a föld kerekén, aki odáig lett volna érte, sarasan, piszkosan éltünk, persze, hogy összetapadt, ami összetapadhatott. - Nagy távolságokra már feltűzzük, befonjuk, tudod, még a harcok előtt. De nem Stianékat kell meggyőznöd a frizurádról, elég, ha kezedbe veszed a sorsát, és hagyod, had nőjön. Onnantól úgysem értenek hozzá - legyintek, árnyalatnyi magasztossággal a hangomban, sorra véve a makacs tincseit, noha fél szemmel sem kerüli el a figyelmem, ahogy Theo felbukkanó alakja után néz.
- Ő a mi Theónk, az egyetlen fiú nálunk. Giseld öccse, és Ald kedvenc püfölőbábuja. Egyszer szétnyesték a sátramat. Ugye Aldrich? - kurjantok feléjük, hogy épp csak megzavarjam a kis fitogtató viszontlátásukat, és intsek a férfinek, járuljon közelebb hozzánk.

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 9:08 pm
Old friends not forgotten
Frigg
Könnyen csúszott a mézsör, a lábam pedig annál is könnyebben ráállt az egyre hangosabb zene ritmusára. Még ha a kialakuló hol páros- hol körtáncba nem is csatlakoztam be, együtt dobbantottam velük az ütemet, jót szórakozva barátaim ügyetlenségén. Mindketten hatalmas táncosnak hiszik magukat, és az efféle ünnepeken előszeretettel mutogatják is tudásukat.
Jól esett kicsit megpihenni, mégha a nyüzsgés kellős közepén is. Csak elméláztam a mulató harcosnőkön, az egyre részegebb Flanton, és a szokásosnál sokkal könnyebben feloldódó Stianon. Tekintetem Sveára vándorolt, aki még mindig Myllával és a virágokkal foglalatoskodtak nem is olyan messze. Elégedett vigyorra görbült a szám, miközben italom maradékát kortyolgattam.
Ekkor szúrtam ki egy ismerős arcot nem is olyan messze, a nagy tűz mellett.
- No lám, mekkorát nőtt a fiatal úr - szólítottam meg Theot, ahogy közelebb somfordáltam.
Tényleg sokat változott egy év alatt, magasabb lett, a válla szélesebb, vonásai komolyabbak. Már amennyire komoly lehet egy magafajta tizenéves forma, pláne egy ilyen díszes, kékes-lilás virágkoszorúval a fején.
- Aldrich? - elkerekedett szemekkel pillantott fel rám, majd hangos nevetésben tört ki. - Nem is hallottam, hogy téged is meghívtak a Laerre!
- Gondolod Svea beharangozta volna a meglepetésvendéget? - csóváltam a fejem vigyorogva, majd magamhoz öleltem a fiút.
Mi tagadás, elég jó erőben volt.
- Mutasd csak a karod!
Félrelökte köpenyét, majd büszkén szorított rá jobb karjára.
- Ezt nevezem. A pajzsot elbírod már?
- El én!
- Az kevés. Meg is tudod tartani? Holnap kipróbáljuk, mennyi ideig.
- Szóval maradsz velünk?
- Egy darabig egész biztosan. A barátaimmal jöttem. Ő ott Flant látod? A felnyírt hajú pedig Stian. Az pedig ott, aki Sveával virágot fon, Mylla - mutattam végig rajtuk. - Na de csinján a sörrel! - szóltam rá, ahogy félretett korsóm után próbált nyúlni, mikor azt hitte, nem figyelek. Rácsaptam a kezére, ő pedig szórakozottan viharzott el.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 8:42 pm

Old Friends not forgotten
Így hulljon ránk a nyári alkony

Láblóbálva figyeltem a virágforgatagot, közben pedig élénken figyeltem Svea szavaira. Tetszett, ahogy beszélt. A hangja mintha egybeolvadt volna a zene ritmusával és a tűz pattogásával: kellemes volt, megnyugtató.
- Tehát Laer virágai - hümmögtem - szépek és illatosak. Tetszenek. Azt hiszem, ez lesz a kedvenc ünnepem. Meg az esküvők. Bár eddig csak egyen voltam, de az nagyon jó volt - fecsegtem.
A tegnap rémképei úgy éreztem, véglegesen tovaszállnak a füsttel. A figyelmem csak egy pillanatra kalandozott el, Aldra és Flantra. Hehe, Flant még mindig nagyon mulatságosan nézett ki azzal a koszorúval. Szélesen mosolyodtam el. Ez egyszer nem hunyorosan, hanem őszintén. Hiszen az ő boldogsága is őszinte volt. Aztán Aldot néztem, és a mosolyom még szélesebb lett. Elképzeltem, hogy milyen lenne piros pipaccsal a hajában. Boldog lenne. És vicces. De boldog.
- Ó, köszönöm. Igen szívesen folytatom - vettem át a nőtől a félig fonott füzért, és magam is elkezdtem óvatosan egymásra hajtani az indákat.
- Amikor utazunk sose fésülködöm - a szám sarka kicsit megrezzent, amikor a fésű kihúzott egy gubancot a kuszára nyírt tincseimből. - Stian szerint felesleges. Neked olyan szép hajad van, te biztos útközben is fésülködsz - dicsértem meg másodjára is.
Miközben a fejemet tartottam, szüntelenül fontam a koszorút, újabb és újabb virágokat pakolva bele. Nem szerénykedtem.
Már majdnem a végénél jártam, amikor futólag felpillantva megláttam valakit a tűzhöz igyekezni, kupával a kezében. Egy fiatal fiú volt, fején egy hallatlanul szép kék és lila koszorúval, teli borostyánnal. Ránéztem az ölemben tartott darabra. Fele annyira se volt szép.
Ezután összeráncolt szemöldökkel néztem újra a fiú alakjára. Kizárt dolog, hogy neki lenne ilyen jó ízlése, mégis ő kapta a legszebb virágokat. Fogadni mernék, hogy még nem is maga fonta.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell &  @Svea Helmrid  •  Zene; Beltaine • credit; »

Svea Helmrid Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1219
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 8:27 pm
old friends not forgotten


Úgy könyöklünk bele a virágnyi kosárba Myllával, mint két, minden lében kanál kislány, alig kapom magam rajta a magyarázásomon is. Ha szeretné, kislánnyá leszek én is, de ha engedi, szívesen nővé varázsolom pillanatokon belül, csak győzzük eldönteni, mely fajta virágok illenének össze az ő energiáival, ebben a nagy bőség zavarában.
- A nyitja, hogyha jól választasz, nem is kell fonásra bírni őket - csippentek ujjaim közé pár zöldnövényt, majd kiemelem Mylla tenyeréből a pipacsot, és végül a harangvirágot, hogy óvatos szövéssel igazítsam egymásra a száraikat, egyiket a másik után. Nem csalás vagy ámítás, korántsem a gyakorlat, két korsó mézsör beszél belőlem. - Látod? Összekapaszkodnak maguktól is, mert tudják, hogy összetartoznak. A pipacs nőiessége, és a harangvirág törékenysége, épp ahogy mondtad. Ők a Laer virágai, viselőinek megtestesítői.
Közelebb csusszanok hozzá, hogy szemügyre vehesse, ilyen sok szár és levél sem igényel bonyolult technikát, főleg, ha azt veszem, napkeltére a szirmok felét a földre táncoljuk, mint a tábor képe is mutatja. Giseld a koszorúját alighanem kopaszodásra ítéli, ha egy pillanatra sem ül le a máglya mellől, bár amennyire ismerjük, vinni fogja a lába, a zene ritmusa, meg hát, csodálja valaki is, hogy Virágos Flant sem igen engedi messze tőle tétlenkedni?
Amúgy is nehezen viseljük a tétlenkedést - hiszen a tétlenkedés arra való, hogy forró fürdőt vegyünk, kamillával és annak gőzével, esetleg koszorú fonásokra, ahol véletlenül sem arról van szó, hogy elkalandozzunk Ald nevetésén, de olyan régen láttam, hogy lopva megengedem magamnak, csupán a kezem járjon, míg a koszorú egy részéig eljutok.
Azután fordulok újra Myllához.
- Elkészítettem a felét, valahogy így. A többi a tiéd - azzal át is adom neki a koszorút, hogy az asztal túlvégéről egy mozdulattal elcsaklizzam a fésűt. Csaknem olyasmit ígértem, hogy tudnék mit kezdeni a hajával. - Nyugi, itt is mindenki kócosan vágott bele az ünneplésbe.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 12, 2022 3:10 pm
Old friends not forgotten
Frigg
Az újratalálkozás mámorító öröme, nyárközép estéjének önfeledt ünnepe. Valóban kegyesek az istenek, hogy némi nyugalmat adnak nekünk a fegyverkezés, a menekülés és mindazok közepette, mik odakint Eviran kegyetlen vadonjában várnak ránk.
Fenébe is, Aldrich, hagyd mindezt magad mögött, legalább ma éjszakára! Szinte hallottam a saját hangomat, ahogy a sörtől lassan felszabaduló énem magamra rivall. A tábor biztonságos helyen épült, és az ünnep ellenére is jól őrízték. Ezt a rövid pihenőt igazán megengedhettük magunknak, mielőtt a komor részletekbe bocsátkoznánk a haditanácson.
Elméláztam Sveán, a hangján, ahogy Myllával beszélt, noha tudatomig nem jutott el mindaz, amit fonatokról és virágokról magyarázott. Tudtam, hogy jól ki fog jönni a kicsi lánnyal, és Myllát sem féltettem. Bár olykor elő tudja venni egy durcásabb énjét, biztos voltam benne, hogy a Hárpiák lenyűgözik majd. Mi tagadás, engem is lenyűgöztek, őszintén boldoggá tett a viszontlátás.
Nagyot kortyoltam a már nem is tudom hanyadszor újratöltött korsómba, miközben Flant ismét mellém keveredett, fején valamiféle sárga és fehér virágokból összefont koszorúval. Sokkal csálébban állt rajta mint a lányokon, őt azonban ez szemmel láthatóan nem érdekelte. Ezidáig Giseldet szórakoztatta kalandjaink történeteivel, aki két szusszanás között magára hagyta barátomat.
- Javíts ki ha tévedek, de csak egy lidérccel találkoztunk az erdőben - mondtam vigyorogva.
- Mintha többen is lettek volna a ködben - felelt zavartan Flant.
- És harcoltál is velük...
- Fel kellett tartani őket, amíg összeszedtünk titeket - vont vállat, majd lehúzta söre maradékát.
Elkaptam barátom pillantását, mikor a sötét hajú nő után nézett, ahogy csípőjét a zene ütemére ringatva a középső máglyához sétált, felnyalábolt egy ölnyi aprított fát, aztán elkezdte a tűzre dobálni azokat. A felkavart füstöt egyenesen felénk hozta az éjszakai szellő.
- Meg kéne rakni rendesen - szólt Flant, még mindig Giseldet bámulva. - Akkor nem füstölögne annyira.
- Ugye még mindig a tűzről beszélsz?
Hangosan felröhögött, és én is csatlakoztam hozzá, ahogy átsétáltunk a hosszú asztal mellett felállított mézsörös hordóhoz. Belemerítettük kiürült korsóinkat, ám mielőtt koccinthattunk volna, a zenészek új dalra zendítettek, Flant pedig italát hátrahagyva vetette bele magát a mulatságba.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 30, 2022 6:18 pm

Old Friends not forgotten
Így hulljon ránk a nyári alkony

Amikor Ald a kezembe adta az ivószaruját, finomkodás nélkül hörpintettem fel belőle egy húzóra az összes italt.
- Hoppá. Hukk - csuklottam mosolyogva, miközben letöröltem szám sarkából a maradékot. - Igazából, nem mondtad, mihez képest kevés. Flant adagjához képest ez kevés - sandítottam a férfira, akinek úgy láttam, jobban sikerült az elvegyülés, mint Aldnak. És a részegedés is.
Visszanyújtottam a kiürült szarut, és kényelmesen elhelyezkedtem az asztalnál.
A tábori tetű említésére felhorkantam.
- A tábori tetű nem menti fel Flantot a kétbalkezessége alól - forgattam meg a szemem, és máris láblóbálva meredtem a virágokra. Csodásak voltak!
Ekkora az ital már a bensőmet is melengedte, kellemes borzongással töltött el, és a múlt éj rémei szinte megfoghatatlannak tűntek. Tetszett, ahogy fakul a félelem pallosa a nyakamnál.
- Ezek mind nagyon szépek - mondom ki hangosan is, és nem tudom megállni, hogy ne túrjak bele én is a kupacba. - Aldék túl asszonyinak tartják ezt, örülök, hogy fésülködni fésülködnek - jegyeztem meg mellékesen, a szám sarkában pimasz mosollyal.
- Az a pipacs nagyon szép! Az is nagyon szép! Egek, az is! Megfoghatom? Ú. De törékeny - tartottam óvatosan a tenyeremben a virág piros fejét.
- Tudom, hogy azt mondtad, kevés van belőle, de szabad? - néztem fel Sveára kerek, csillogó szemekkel. - Az a harangvirág is tetszik, össze tudod fonni őket?



« taggeld;  @Aldrich Cornwell &  @Svea Helmrid  •  Zene; Beltaine • credit; »

Svea Helmrid Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1219
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 21, 2022 12:17 am
old friends not forgotten


Izgalmas a valóság túlsó szegletét érinteni - olyan a múlt, mintha nemrég történt volna, elérhető és megfogható, ám sokkalta puhább, akár egy szövet, életünk szövete, ami nem kopott vagy fakult meg. Színesebbé érlelték a hónapok, talán még illata is van, parázs és virágok elegye, ahogy épp csak összetalálkozik a pillantásom Flantéval, mielőtt bokán rúgnák. Halkan nevetni sem merek, nem vagyok én szemtanúja semminek, ami nem tartozik rám, de bizonyára Aldrich mellre szív itt dolgokat, pedig csak szívesen szegeznénk felé az íjainkat, merő nosztalgiából, túlgondolás nélkül levadásznánk. Egyszerűen és feltétel nélkül, egészen úgy, mint a kislány, aki lelkendezve nyeri meg magának a figyelmem.
A nők annyival értelmesebben kommunikálnak. És máshogy kívánnak elvegyülni, nem három réteg ruhával, Aldrich, ha már itt tartunk.
- Ugyan, nincs olyan hajköltemény, amiben rosszul mutatna - felelek én is fesztelen az asztalokhoz érve, noha érzem benne a készítője felé tett hanghordozásom. Szegény Mylla, otromba férfi kezek csaknem megfosztják attól, ami egy kislánynak a legtöbb nőiességet jelenti. Theo is átesett e nevezetes tábori tetűn, mégsem kapott skalpolást! - És lefogadok, hogy több vér van a pucádban kardot ragadni olykor, mint hogy ezek virágot biggyesszenek a hajukba, egyszer is - forgatom meg a szemeimet, és nem átallok kiosztani egy-egy csúnya pillantást Ald és a bőszen magyarázó Flant felé, miközben a virágokkal teli kosarat magunkhoz húzom az asztalon. Nem tudhatom biztosra a nevelését, bár nem hinném, hogy manapság elegendő csupán mosónőnek maradni. Beletúrok a virágokba. - Katáng, harangvirág, némi zöldnek való borostyán. Szerintem a pipacs a legszebb, csak nagyon hullajtja a szirmait. Giseldnek már alig maradt belőle valami. De olyan, mint a tűz... míg néhány nő fél a tűztől, mások eggyé válnak vele... Na? Csüccs ide, és megfésüllek.

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
496
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 28, 2022 8:09 pm
Old friends not forgotten
Frigg
Nagyot kortyoltam a mézsörrel töltött ivószaruból, egyből felfrissített a hűsítő, édes nedű. A máglya, a kellemes zeneszó, az ünnepség, mind olyan emlékeket idézett fel bennem, melyektől az a furcsa érzés fogott el, mintha el se mentem volna innen. Mintha én is közéjük tartoznék. Soha nem volt állandó táborhelyünk, nomádként jártuk a pusztát, de talán magam is vágytam az effélére. Annyira idilli, sokkal nagyobb biztonságérzetet nyújt egy megerősített, állandó tábor, ahol a klán letelepedhet. Akár csak Nykon és a Romok klánja.
Mylla csillogó szemekkel lelkesedett a Hárpiák laerje iránt, amit nem csodáltam, hisz nekünk is nehezünkre esett visszatartani felhőtlen örömünket.
- Csak egy keveset - adtam a kicsi lány kezébe saját ivószarumat.
Svea a máglyához invitált minket, nekünk pedig nem kellett kétszer szólni. Stian és Flant már nem fértek a bőrükbe, őket ismerve igyekeztek mielőbb elfogyasztani sörüket, hogy aztán belevethessék magukat a mulatságba. Mert volt bőven, akivel mulathattak. Flant már is Giseld körül legyeskedett, de nem távolodtak el túlságosan tőlünk, mögöttünk álltak meg, valamivel közelebb a tűzhöz.
Széles vigyor kúszott az arcomra, ahogy Svea beszélgetésbe elegyedett Myllával, tudtam, hogy ezek ketten jól ki fognak jönni. A felkínált koszorúra csak nevetve csóváltam meg a fejem.
- Ó, pedig Aldot bármikor levadászhatod - szólt félvállról Flant, miközben sörtől csöpögő szakállát törölgette.
Nevetve rúgtam bokán barátomat, ezzel is jelezve neki, hogy inkább a saját kiszemeltjével foglalkozzon. El se hiszem, hogy már ennyi sör is a fejébe szállhatott.
- Ígérem, mindent megteszek majd, hogy elvegyüljek közöttetek - feleltem Sveának, visszavéve magamhoz az italomat, mielőtt Mylla túlzásokba esne.
A koszorúk említésére a kislány egyből fecsegni kezdett, ahogy mindig is csinálta, mikor izgatott lett. Ahogy Stian esküvőjére tért, az említett csak zavartan köszörülte meg a torkát és húzta ki magát, lerázva magáról egy lenge öltözetű pajzsszűz rosszalló tekintetét, aki pár pillanattal korábban még körülötte illegette magát.
Flant pedig nem ment elég messze, hogy ne hallja meg az őt ért kritikát.
- A tábori tetű nem tréfa, kishölgy, ezt neked is tudnod kéne - szólt színpadias morcossággal, majd ránk se hederítve fordult vissza Giseldhez. Már valami történet kellős közepén tarthatott a heves magyarázásból ítélve. Ahogy elcsíptem néhány szófoszlányt, az erdei lidérccel való találkozásunkról mesélt, jócskán kiszínezve azt.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 27, 2022 7:57 am

Old Friends not forgotten
Így hulljon ránk a nyári alkony

Kihúztam magam, amikor Ald megdicsért, szélesen elmosolyodtam. Ahogy észrevettem Flant is hasonlóan tett, csak éppen más nénire mosolygott. Kicsit mintha más mosollyal tette volna.
Nem igazán érdekelt, ez az ő dolga, de azért vicces volt.
Ahogy beljebb lépünk a tüzekhez, érzem, az én lelkem is felmelegszik.
- Micsoda mulatság - lehelem, ahogy a táncolókat nézem. - Ugye ihatok én is sört? - pillantok fel Aldirchra. - Ugye?
A koszorú hallatán kezdeti lelkesedésem csak még nagyobb lesz, a nő felé kapom a fejem.
- Svea - ismétlem el a nevét - pedig idősnek tűnsz. Olyannak, mint amilyennek a felnőttek szoktak - felelem merő egyszerűséggel.
- Koszorú? Égiek, igen, én is imádok koszorút fonni - csillan fel a szemem, és most már inkább figyelek rá, mint sem Aldrichra, vagy a többiekre.
- Képzeld el, amikor Stian házasodott, én fontam koszorút mindenkinek. Volt egy kis segítségem, Cate, de a virágokat mind mind én szedtem hozzájuk - fecsegtem. - Csak sajnos megint Flant vágta a hajam - biggyesztettem le az ajkam - ebbe nem hiszem, hogy jól mutatna.
Mindenki olyan boldognak és önfeledtnek tűnt körülöttünk. Egyszerre éreztem idegennek és hívogatónak a helyet. Mind felnőttek voltak, itt kicsit elszomorodtam. Mondjuk, megszoktam már, hogy velük vagyok, és a tábori gyerekek undokok, csak unalmas egyedül játszani.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell &  @Svea Helmrid  •  Zene; Beltaine • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1219
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: