Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Moments KaDiPE5
Moments KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Moments

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Júl. 12, 2022 6:00 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 25, 2022 7:24 pm


moments
« taggeld;   @Arnav &  @Ian Gray  •  Zene; The golden one  »
– Azizi… – sóhajtottam, ha bár Iannek szokás szerint igaza volt. A mesternek is megígértem, hogy nem iszok, ha engedi jóvá tenni a bűneimet. Hát nem engedte, így az ígéret is semmissé vált és még Iannek is nehezemre esett betartani, hogy márpedig nem iszok. Bár ez a fájdalom, ez az émelygés erősen sarkallt, hogy hagyjak fel vele.
– Hát… eladni akartak. Azt hiszem, de igencsak haloványan dereng az este… – nyeltem egyet, mert a hányinger is próbált kikezdeni a halántékomban való őrült lüktetés kiegészítőjeként.
– Az én faszomat nem kell látnod. – Aztán végre csak elfordult. Most még bele sem pirultam a szóba, úgyhogy Ian büszke lehetett rám… ha egyáltalán azt a pillanatot még elkapta, mielőtt teljesítette a kérésemet.
Minden erőmet bevetettem, hogy arra koncentráljak, a fejem csak most szét ne menjen. Kicsit zaklatottan kapkodtam magamra a ruhadarabokat, még véletlenül sem akartam, hogy Ian meglásson. Ari előtt már persze kitárulkoztam, mert részeg voltam és tetszeni akartam… miközben szánalmasan gyerekes fizikummal rendelkeztem. Nem kellett volna még megpróbálkoznom sem. Tindómielt persze irigyeltem, hogy már megízlelte a szerelmet, bizonyára a testi szerelmet is, s én is mindennél jobban akartam, de ez a cél, mintha mindennél távolabb került volna tőlem idővel.
Megköszörültem a torkomat, nem akartam ebbe a beszélgetésbe jobban belefolyni… de persze mindig szóba kerültem. Mi lesz, ha valakivel egyszer tényleg történik is valami? Valami… mármint nem tudom, olyasmi, amit most jelenleg nagyon kíván a testem, de elképzelni sem tudok.
Ujjaim ügyetlenül babráltak a nadrág kötőjével és az inggel, amit éppen csak sikerült beletűrnöm. Aztán végig simítottam az anyagon, hogy egy kicsivel rendezettebbnek tűnjek. Aztán még a hajamat is igazgattam kicsit. Nem tudom miért éreztem úgy, hogy még mindig tetszenem kéne Arnavnak… talán mert éreztem magunk között azt a furcsa köteléket.
Így hát megindultam az ajtó felé és úgy pillantottam vissza rájuk jönnek-e.
– Akkor én úr vagyok. – Kacsintottam Arira és a fejfájás ellenére egy halovány mosolyt is megengedtem magamnak. Én mentem elől, a keskeny, kicsit nyikorgós lépcsőkön. Minden recsegés és ropogás kellemetlen fájdalommal járt. Ráadásul az odalent kapott zaj sem volt éppen üdítő… megint a halántékom kezdtem masszírozni.
– Nekem az egész testem fáj… – közöltem Ian megjegyzésére, aztán az első asztal mellé leültem és ráhajtottam a homlokomat. Most azt sem érdekelt, ha az arcomba talál tapadni egy darabka morzsa. Egyszerűen csak nem akartam a fényt és a hangokat. A levegő majd jót tesz… ugye?
–Ian… kérj nekem egy teát… sok mézzel… most… – dünnyögtem inkább az asztallapnak, de azért nem úgy, hogy azt ne hallhatta volna meg. Ha pedig Ari mellém ült, a tenyeremet a térdére fektettem. Az asztal biztonságában úgysem láthatta meg senki.



Arnav Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 20, 2022 6:26 pm
Hehehehe


- Jó ezt hallani, de gondolom Azizinek is mondtál valami ilyesmi, vagy tévednék? Ha fát vágsz, hullik a fűrészpor is, így jártál.- nézhetett nagy kutya szemekkel is, nem hatotta meg Iant. Nem asszony volt, aki már szaladt is, ha egy gyereknek puszi kellett a térdére. Tanuljon csak a saját hibáiból.
- Ha szerencsés, akkor még benne is fog maradni, az a pár falat.- fordította tekintetét Arnav felé, ezt legalább megtanulta, ha valakivel beszélget, akkor nézzen rá, legalábbis akkor, ha tényleg beszélgetnek, és nem csak a kocsmában pár részeg akar egy verést.
- Nulport egyébként is teli volt olyan alakokkal, mint mi.- ezalatt értette saját magát és ránézésre Arnavot is bele tehette ebbe a kalapba.- Ezzel nem vagy egyedül Arnav, meg se tudom számolni, hányszor verték már be a képem, de inkább egy ököl az arcba, mint penge a gyomorba. Szar érzés.- keserű mosoly ült ki az ajkaira. Elsőnek még csak észre se veszik, hogy mi is történt, csak a vért látják, amikor odanyúlnak, akkor kezd tudatosulni, hogy mi is történt, elsőnek egy kis hitetlenkedés, majd a fájdalom, ha észre se veszi, talán nem is érzi.
- Meg akart védeni? Már megint valaki el akart verni? Igazán kereshetnél már egy másik hobbit.- el kellett vigyorodnia, úgy vonzotta a bajt az elf, mint szar a legyeket.- Szerintem se ránézésre utál mindenki, csak ezt nem akarod felfogni.- lassan rázni kezdte a fejét. A vége pedig mindig az, hogy sajnáltatja magát.
- De kényes vagy, láttam már faszt. De legyen jó napod.- felsóhajtott és hátat fordított az elfnek, ha ennyire szégyenlős, hát legyen.
- Legalább magaddal rántottad Folrit is?- kérdezte vigyorogva és visszafordult az elf felé, vagy átöltözött vagy nem, de Iant nem érdekelte.
- Ez a beszéd Folrika, az már fél győzelem, ha szerinted kibírod.- biccentett az elf felé, és bár sejti, hogy nem, nem bírná ki, de egy kis önbizalom növelés sose árt.
- Akkor, hogy mindenki boldog legyen, kihagyhatjuk a piacot.- ha már így beszélt Folrika, inkább a legény társaságára vágyott, mintsem a piac nyüzsgésére.
- Na azok meg pont nem vagyunk. Akasztófára valók inkább, én legalábbis biztosan.- szélesedett a vigyora, miközben megindult az ajtó felé.- Igazából az az egyik legjobb dolog a másnapra, egy jó alvás a sötét szobában.- vagy kutyaharapást szőrével.
- Az a legrosszabb másnaposság, amikor a fejed és a gyomrod is vacak, pfhuu, de utálom azt.- fintorgóvá vált az arckifejezése.- Úgy-úgy, együnk egy korsóval reggelire.- folytatta a vigyorgást.- Akár kettő is Arnov, akár három is.- egy ser az egyébként se volt ser, csak egy fél.
- Ne hisztizz, egy kis idő, és megszokod, akkor már nem lesz olyan vészes.- próbált komoly hangnemet megütni, de a vigyora lehet elárulta, hogy élvezi a helyzetet.

Folrandír Ceilteach and Arnav Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 19, 2022 10:57 pm

Az ivászat reggele
« to;  @Folrandír Ceilteach  @Ian Gray • Szószám; ide »
Felnevetek Ian kissé csipkelődő szavaira, ahogy nem hagy neki teljes nyugtot és persze a megoldást sem akarja olyan egyszerűen a kezébe adni, mint azt illene. Valahol jogos, mert akkor tanulja meg valaki, hogy mi fáj és mi nem, ha arccal megy bele. Én is úgy tanultam meg verekedni, hogy előtte jól elverték a fejem, sokszor.
- Majd eszik ivás helyett – az egy egész jó megoldás lenne és kevésbé lenne fájdalmas. Így most az lesz, mert hiába kerestem elő azt a valamit, most már megint gazdát akar cserélni és nem ad le belőle. A könnyebb út lehetősége, bár ha van egy a táskába dugva még, azzal lehetne trükközni. Nem szólok bele, nem az én dolgom, hogy szabad-e vagy sem, így némán figyelem a kettős apró civakodását. A fickó, még ha van benne egy jó adag simlisség, valahol mégis figyelmes és törődő, azt a tudást adja át, amit kell és nem kell mindig fegyverforgatásra gondolni. Az élet dolgai is igen fontosak, én már csak tudom, hiszen még azt is figyeltem és eltanultam másoktól, hogy hogyan mozgassam az arcom, különböző szituációkban.
- Ha még itt leszek. Ha nem, van egy-pár arc, akiket futólag láttam csak, de bizonyára felforgatnak mindent – így aztán majd eldől, hogy ha egyikünk valaha erre jár, áll-e majd még Nulport városa. Jó kérdés, jó válasz persze nincs rá, egyelőre felesleges ezen merengeni. Biccentek egyet, hogy valóban jó találni barátokat, majd ajkaimra vigyor kúszik.
- Azt meglehet, hogy nem szeretik. Tapasztaltam, bár nekem akkor nem csak az orrom ütötték – szinte belesajdulnak a tagjaim az emlékbe. Szerencsére azonban, csak emlék. - Nem hiszem, hogy mindenki ellenszenvet érez – pillantok Fol felé, elvégre én se ütöttem meg, bár, én nem is vagyok ember. Ez persze nincs a homlokomra írva persze. Közben oldalra fordulok, ugyan Ian felé szólt a kérés, ne legyen az, hogy én is belekerülök, mint este, így pillantok vissza a férfi felé.
- Nem, nem könnyű. Szokásom tiltakozni, ha valami nem jó – és ezzel utalok arra, hogy olyankor én is odacsapok, nem csak kézzel, bármivel. - Na, akkor kiváltságos vagyok és tiszta. Máris jól hangzik – vigyorgok is felé, majd hagyom öltözni, egész jól áll, ahhoz képest, hogy szétmegy a feje. Bár gondolom, ha már mozog, haszna is legyen, ha mindenhogy fáj, akkor meg mindegy. Maradhatna ágyban is, de menni akar, én meg nem állok útjában.
- Attól bárki feje belesajdul. Én azt nem tervezem meglátogatni – az, hogy Folnak mi a terve, nem tudhatom. Lehet neki kell a fájdalom és elmegy arra, hátha attól majd elmúlik? - Én nem tudom elvenni a fejedből a fájdalmat – az lenne még szép és akkor tényleg hasznos is lennék. Talán valami ehető odalent azzá válik, végül elkészül Fol is és az ajtó felé indul.
- Értem, tehát alkohol. Teázzanak az urak, vettem – vigyorgok egy sort, ahogy lépek én is az ajtó felé. - Ugyan, másnem aludni tudna, egy nagyot, az elviszi talán – nem értek hozzá, ahogy a teához sem. Majd belekóstolok és kiköpöm, ha nem jó. - Az én gyomromnak semmi baja, jöhet bármi – lépkedem ki végül én is, és bevárva a sereghajtót, megindulok. - De akkor gondolom, neked egy ser belefér – pillantok hátra Ian-re.


Ian Gray Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
310
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 16, 2022 10:36 am


moments
« taggeld;   @Arnav &  @Ian Gray  •  Zene; The golden one  »
Esélyem sem volt megszerezni a fehérítő szirupot és ledönteni. Úgy tűnt Ian nagyon meg akar nevelni, így hát magának követelte a kis fiolát. Talán megérdemeltem, hogy szenvedjek, ezt Iannél jobban senki sem tudta… hiszen pontosan emlékezett rá, miért is ragadtam mellette. Az ivás bolonddá tett. Egyszerűen le kellett állnom vele, hiszen tiszta fejjel okos voltam, az őrült feltűnési viszketegség pedig bennem nyugodott továbbra is.
– Ian… kérlek… én, megígérem, hogy többé egy kortyot sem iszom! – néztem rá, ártatlan, kiskutyás pillantással. Reméltem, hogy egész egyszerűen csak azt mondja, jó, akkor igyam meg a fehérítő szirupot… de nem. Ő túlzottan is szigorú volt, mint egy igazi apa. – Aj… – sóhajtottam aztán, mert előre tudtam, hogy milyen választ kapok. „Szenvedj, mert hülye voltál” – vagy valami hasonló.
– Csak szimplán nem kedvelnek az emberek… – tettem hozzá a kibeszéléshez. – Ari viszont olyan, mint te. Ő is meg akart védeni.
Zavartan piszkáltam magamon a háló ruhát. Igazából nagyon is öltöznöm kellett volna, hogy kevésbé legyek zavarba a tegnap este és a ma reggeli bújás okozta állapotból. Még a testem kicsit rá volt hangolódva Arira.
– Nem fordulnál el? – Pislogtam Ianre. Végül a hálóruha alatt bújtam bele a nadrágba és kapcsolatam magamon össze, mielőtt még bármit is megláthatná. Aztán persze csak ki kellett bújnom a hálóingből. Az ezüstös tincseket összeborzolta az anyag, de most nem nyúltam azonnal oda, hogy visszaigazítsam. Nem szívesen mutattam volna meg a testemet neki is. Eléggé látszottak a csontjaim még mindig, pedig Ian mellett azért jobban eszegettem már a korábbihoz képest.
– Hé, sosem fürdettem meg Iant, ez csak a te ki váltságod volt… már mint a mosdatás… – pirultam bele a gondolatba, hogy milyen gyengéden érintettem őt este. Valójában nagyon is vágytam Arnavra, nem csoda, hogy minden porcikám bizsegett tőle reggelre. Megköszörültem a torkom és folytattam inkább a készülődést, úgy, hogy a két férfire sem pillantottam, akik ott voltak a szobámban ezen a cseppet sem szép reggelen.
Gyorsan megigazítottam magamon az inget, majd odaléptem a mosdótálhoz, hogy gyorsan végig dörzsöljek az arcomon és elrendezzem a tincseimet. aztán már nyúltam is a kabáthoz.
– A piac is elég hangos lesz azt hiszem, de ki fogom bírni. – Sóhajtottam ismét, bár most a hangom kicsit dacosabb volt. Aztán belebújtam a csizmámba is, kicsit megigazítva a szárát. Még látszott rajtuk az esti por. – De a társaság majd kárpótol a szenvedésért… – Tettem hozzá, most nem jöttem zavarba a szavaimtól. Csak újra igazítottam magamon az öltözékem, ahogy a kabát is rám került. Végig simítottam a fekete anyagon, eligazítva rajta a ráncokat. Talán mégis csak kell egy nagy dézsa víz a fürdőházban, hogy a melegvízben, egészen ellazulva kicsit jobban érezzem magam.
– Akkor a kocsmáros teája nem ízlene, csupa gyógynövény, ami helyre rázza a megviselt gyomrot. – Szóltam közben és már léptem is az ajtóhoz. – Na, uraim, akkor menjünk és reggelizzünk meg. – A hirtelen mozdulatba is persze belelüktetett a halántékom. Azonnal odanyúltam az ujjammal, hogy végig masszírozzak rajta. – Au… – Görnyedten léptem ki a fogadó folyosójára.



Ian Gray and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 5:49 pm
Hehehehe

- Most meg játssza magát.- rendben, az italtól mindenki fogasra akasztja a prűd énjét, de ha este megtette, akkor reggel is vállalja fel és ne tegyen úgy, mintha ártatlan lenne.
- Mindenki? A jelenlévők közül szerintem csak én nem láttam, igaz, nem is vagyok annyira kíváncsi rá. Előbb rakni kéne rá némi húst és izmot.- mondta és elvigyorodott mellé. Jelenleg úgy nézhet ki Folrika, mint egy csontváz, aki még éhezteti is magát.
Összevont szemekkel nézett az elfre, nem igazán várt ellenkezést, de nem kellett volna, hogy meglepje az a tény, hogy kapott.
- Miért nem gondoltál rá az este, hogy ez lesz reggel? Szenvedj csak, hátha lesz annyi haszna, hogy kevesebbet fogsz inni. Sőt! Akárhányszor másnapos leszel, nem tehetsz ellene semmit, szenvedj csak tőle, ahogy mi is szenvedünk. Azt a valamit meg kérem.- nyitott tenyérrel az elf felé nyújtotta a kezét és az ujjaival intett, jelezve, hogy nyugodtan belerakhatja az üvegcsét és ha Ian megkapta, akkor a zsebébe csúsztatta azt.
- Ezt jó hallani Arnav. Addig ne is, még itt lakunk, utána már nem érdekel.- megvonta a vállait, nem zavarja, ha ott üt be a baj, amihez semmi köze, de ahol éppen meghúzza magát, ott elviseli a nyugalmat.
- Örülök, hogy találtál egy barátot.- elismerően biccentett az elf felé.
- Lehet azért bántják annyit, mert gyakran abba üti bele, amibe nem kéne vagy éppen olyasmiről jár a szája, amiről nem szerencsés.- elég csak felidézni a találkozásukat, három élet bánta, vagy lehet több, nem pontosak már az emlékei, de azok az életek is azért vesztek oda, mert az elf nem tudott lakatott tenni a szájára. S nem mintha Iant igazán meghatotta volna, hogy végzett azokkal az emberekkel, de példának tökéletes lesz ez.
- Ha valahogy beletudott volna, dobni akkor valaki tényleg beverte volna az orrát.- természetesen utána Ian is belevágta volna Folrikát a vízbe, az nem is kérdéses.- Nem is tűnsz olyannak, mint akit könnyű beledobni.- jó kötésű legénynek látszott, másnak is elég lenne vízbe hajítani, nem csak Folrinak.
- Öltözz nyugodtan, ne zavartasd magad.- hessegető mozdulatokat tett a kezével, ezzel is jelezve FOlrinak, hogy csak nyugodtan.
- Egy kis séta a városban? A kovácsokat jobb kerülni, a kopácsolástól szétrobban a fejed.- amit lehet meg is érdemelne.
- Akkor teát kapsz… ahogy elnézem valami gyengét.- ha egy erősebb feketeteát kap, még a végén kihányja.
- Megiszom éppen, ha van benne némi rum, vagy bor… vagyis ha fele-fele arányban van… inkább több alkohol… csak alkohol.- szava végén szélesen elvigyorodott, nem, nem volt az a teás alkat.- Megvárjuk még menetre kész lesz, nehogy véletlenül még kitaláljon valamit, amitől elmúlik a másnapja. Megette, hát rágja is meg.- ebből nem enged Ian, szenvedjen az elf.

Folrandír Ceilteach and Arnav Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 9:24 pm

Az ivászat reggele
« to;  @Folrandír Ceilteach  @Ian Gray • Szószám; ide »
A férfi tapasztaltnak és sokat látottnak tűnik, így bizonyára sok vinnyogást hallott már, hogy tudja, azok milyenek és ez mennyire nem az, nem kérdőjelezem, annyira nem is érdekel, hangot kiadni mindenki szokott. Ki így, ki úgy.
- Egyszer igen, egyszer nem – idézem fel, hogy eleinte el kellett fordulnom, aztán már azt sem akarta. Nem értem miért fontos a kérdés, de ha jól érzem, van ebben valami vicc, amellyel direkt piszkálja Fol-t, ha már mással nem lehet. Nem mintha nem lenne elég gondja most neki, sőt, eléggé nyúzott ő most mindenféle vicc nélkül is. Az, hogy az a lötty mire jó és mennyire biztos abban, hogy működik, eléggé szilárd állásponton áll nála, bár én inkább mondom azt, hogy ki tudja, mi lesz még ebből. De persze, én nem ismerek mindent.
- Mondjuk most nincs a közelében és mocskosul érzi magát. Ha ott van, akkor is. Nem értem mire jó – teszem fel inkább magamnak a költői kérdést, mintsem neki, hiszen kinek van kedve most talányokat fejtegetni. Attól függetlenül még a szavak repkednek, amiket már lassan én is igencsak szórakozottan figyelek.
- Fura akarat – ebbe én nem szólok bele, ők ismerik egymást jobban, bizonyára a férfi tudja, hogy miért mondja azt, amit. Az valahol igaz, hogy ha már megitta, szenvedje is meg az árát, de ez olyan, mintha valaki verekedne/vívna és ha megszúrják, hát vérezzen már el, ha már verekedni is volt kedve. Ha van ellene valami, ital, egy jó kötszer, bármi, akkor használni is kell, nem? Pont ezért találták ki. Bár azonban, ebben inkább amolyan tanító jelleg van. Miután megéget a tűz, nem akarsz majd belenyúlni. Vagy valami ilyesmi.
- Nem terveztem hülyeséget. Itt nem – ejtek meg egy vigyort, mint aki valamit fog majd tenni. És valóban, igazából nem is hazudtam. Elengedem a karját és figyelek, ahogy megint csak leteremti szerencsétlent. Való igaz, hasonlót már én is „kaptam”, beszéltem én már olyanoknak akiknek nem kellett volna és valamelyikük elkapott érte. Fájdalmas lecke volt, ahogy az arcom vagy másom csépelték. És ez még a jobbik eset.
- Volt rá példa? Mármint? Azt magyarázta, hogy sokat bántják az orrát – vagy valami olyasmi. Üss meg és hasonló szavak voltak, de már nem is tudom pontosan. Ha már idő van, én is nekiállok öltözni, hogy ne pőrén lépdeljek ki az utcára, bár nekem az se lenne gond, csak a népségek nem szeretik annyira. Felnevetek Ian szavaira, miközben felé nézek.
- Csak nem dobott bele téged vagy parancsolt a vízbe? - mintha tapasztalatból beszélne, vagy átélte, vagy látta, valamelyik biztos igaz neki. - De nem, bele nem dobott. Az nem könnyű – bújok vissza az ingbe, közben pedig Fol is összeszedi magát annyira, hogy most megint szégyenlősködve áll neki öltözni. Ha neki így jó. A kérdésre figyelek felé.
- Igen, érdekel. Ott van friss levegő, de kevésbé tudsz szenvedni – most megint ez a zavar, hogy hol ezt, hol azt akarja. Megvonom a vállam finoman, majd végül a vértet is visszahúzom magamra. Nekem nem fáj semmim, hamar megvagyok, így a csizmáim is visszavéve nyújtózok egyet.
- Tea. Te gondolom nem vagy az a fajta, aki teát iszik – nézek Ian felé. - Akkor hagyjunk szenvedni egyedül, vagy mi legyen? - teszem fel a kérdést, hogy menjünk vagy maradjunk.


Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
310
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 5:20 pm


moments
« taggeld;   @Arnav &  @Ian Gray  •  Zene; The golden one  »
Hogy mikor voltam utoljára ilyen rosszul italtól? Valójában még akkor sem, amikor elárultam a küldetésünket azoknak az alakokoknak. Talán egy esztendeje, Ethuil ünnepe után kavargott így a világ, de akkor még csak tudomásom sem volt a fehérítő szirupról, pedig bizonyára jól jött volna a mulatságot követően. Nem kellett volna a múlton elmélkedni, megint rám talált az az érzelmi hullámvasút.
– Dehogy öl meg… ne bomolj, Ari… – Dünnyögtem és kicsit végig masszíroztam a homlokomon. Bizonyára nem hallott még erről a csodaszerről, akkor tudná, hogy ez éppen az ellenkezője annak, amitől meghalhat. Mérgezésre jó és erős másnaposságra. Alig vártam, hogy végre a kezembe vegyem, ledöntsem és megjöjjön a hatása. Talán így is történt volna, ha Ian nem tör ránk szó szerint.
– Nem vagyok szégyellős. – Sóhajtottam egyet és megráztam a fejem. – Csak nem akarom, hogy mindenki lássa a testemet. – Azt nem tettem hozzá, hogy miért. Semmi közük nem volt a reggeli állapotomhoz. Jó, Ariank volt köze, mert hozzá bújtam oda, amikor felkeltem és az ő illatában csak még mámorosabb volt az egész.
– Fáj a fejem… – dünnyögtem. Már nyúltam volna az üvegért, hogy legurítsam a tartalmát és egész egyszerűen elkezdjem jobban érezni magam. Kellett, nagyon kellett volna, mert egyelőre tisztán gondolkodni sem voltam képes, csupán álltam ott, mint valami szerencsétlen, takargatva magam. – Komolyan azt akarod, hogy így szenvedjek egésznap? – kérdeztem, de magamban elhatároztam, hogyha elhagyja a szobámat úgyis megiszom. Mégis miért ne tenném? Én nem szeretem kínozni magam, fizikálisan legalábbis semmiképpen. Lelkileg más téma, imádtam felhánytorgatni a múltat, hogy aztán rádöbbentsem magam, én ennél sokkal jobb vagyok vagy legalábbis annak kéne lennem.
– Csak egy éjszakát töltött a szobámba. De barát. Határozottan barát. – Jelentettem ki, megnyomva a hangsúly és elnyomva Ari szavait. Nem tudom miért akartam annyira bizonygatni, hogy nem történt közöttünk semmi. Olyan szempontból jobb lett volna, hogy akkor Ian nem rám akarja költeni a pénzét… másrészről viszont nem akartam hazudni sem. Ian átlátott rajtam. Amint elpirultam volna az első félmeztelen lovászlegénytől, nem lett volna kérdéses.
– Jó… miután megbeszéltétek, hogy mit érdemlek… szeretnék felöltözni és magamban szenvedni, vagy legalább kimenni a friss levegőre… – dünnyögtem és kicsit görnyedten elvonszoltam magam a fogasra lógatott, tiszta ruhákig. Fekete nadrág, a tegnapi kabát és egy kevésbé koszos ing. Csak ennyire volt szükségem, hogy végre tisztességes elfnek érezzem magam, ám nem szívesen bújtam volna ki a hálóruhámból Ian előtt. Ari más volt, ő… ő nem zavart, ha lát. – Arit úgyis érdekli a város… ugye? – kérdeztem, szándékosan úgy, hogy rábólintson. Ha más nem, hát veszek magamnak a piacon még egy adag fehérítő szirupot. Minden mozdulatra jobban nyilallt bele a fájdalom a fejembe. Tudtam, ha túl akarom ezt élni, akkor le kell ráznom Iant. Sosem engedné, hogy meggyógyítsam magam valahogy.
– Tej helyett pedig inkább teát kérek. – Közöltem még mindig sóhajtozva, de csak elkezdtem belebújni a harisnyába és a nadrágba. Direkt hátat fordítottam nekik, így volt a legjobb.



Ian Gray and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 06, 2022 6:41 pm
Hehehehe


- Dehogy vinnyog így, a hangoddal meg üveget lehetne repeszteni.- hunyorítva piszkált bele a fülébe, ekkora visongatásra nem számított. Mint egy malac, amit ölnek.
- Gondolom amikor nem pironkodott és szégyenlősködött, akkor már nem igazán volt szomjas.- és bár sajnos úgy fest, hogy maradt szűz a kölyök, de azért Ian mosolya nem lankadt, ha más nem is történik, hát szívja a kicsi elf vérét egy kicsit.
- Pedig hidd csak el, hogy ez most megtörténik. Hehehe.- jól szórakozik az elfen, de hát mire valók a barátok? Pontosan arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben alaposan piszkálják a másikat.
- Azt veszem észre, vannak gondjai az alkohollal. Főleg, ha nincs a közelében, de dolgozunk rajta.- szájkosarat kell majd raknia az elfre, hogy ha egyedül kóboról, véletlenül se tudjon lerészegedni.- Ejej Folrika, ejej. Abban az üvegben pedig nem tudom, hogy mi van, de nem ihatod meg, főleg, ha másnaposságra van. Megittad, hát most rágd is meg. Szenvedj csak a másnaptól.- talán ebből majd tanul is valamennyit Folrika, legyen következménye annak, ha vedel.
Természetesen elfogadta a feléje nyújtott kezet. Miért ne tenné?
- Örvendek Arnav, hívhatsz Iannek. Még dolgozunk azon is, hogy kissé formázzuk Forlikát, és inkább az én fajtámra hasonlítson. De akkor mondanom se kell, hogy semmi hülyeséget ne csinálj, ha már ismered a fajtámat.- barátságosan mosolygott, de könnyen ki lehetet érteni a szavai mögötti rejtélyt.
- Ejej Folrika, pedig erről is beszéltünk, ne fecsegj annyit, most lehet szerencséd volt, de máskor lehet nem lesz. Volt már rá példa.- elengedte a legény karját, a végén még össze fognak nőni.
- Igen, a mániája a külső és a retek. Csoda, hogy nem dobott be a lóitatóba, hogy megmosdasson.- mondta vigyorogva.
- Mert olyan jó szíved van, értem én.- biccentett az elf felé, érti Ian, hogy mire is akar kilyukadni, csak éppen annyit vedelt, amitől még egy szamár is kidőlt volna.
- Meg is érdemeli, hogy szenved tőle. Legközelebb, amikor korsót emel a szájához, eszébe fog jutni az, amit most érez, és nem fog olyan könnyen lefolyni.- persze, mintha ez így menne, Ian is tisztában volt azzal, hogy sajnos ez sose fog megtörténi.- Ha más nem is, majd kap tejet.- ha azt is kihányja, nos, tejet hányni rémes.

Folrandír Ceilteach and Arnav Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 10:34 pm

Az ivászat reggele
« to;  @Folrandír Ceilteach  @Ian Gray • Szószám; ide »
Nehogy menten kimenjek és ássak egy gödröt is, arra az esetre, ha tényleg úgy érezné, hogy vége. Dehogy lesz, csak most azt érzi, hogy a teste feladta a harcot az alkohollal szemben és most békéért könyörögne. Erre van az a kérdésem, akkor minek isszák, ha csak egy kicsit jó, utána meg ennyire rosszul vannak. Érthetetlen.
- Sokan vannak még előtted, akiknek meg kell halni. Várd ki a sorod – nézek fel rá, amint már a táskában keresgélek, mert kell neki onnan valami. Biztos gyógyír erre, esetleg egy kisebb adag alkohol, hogy szinten tartsa, én nem tudom. Van itt minden, ha valódi haramia lennék, akkor a pénz már nem lenne benne, de azt is ugyan úgy tolom félre, mintha csak szalmával lenne kitömve. Ami kell nekem, megszerzem, abban viszont semmi becsület és szórakozás sincs, hogy elveszem olyantól, aki épp attól fél, hogy meghal.
- Azt sosem tudhatod, mi veszélyes. Lehet engem az a fehér folyadék megöl – mégsem történik meg, a kezemben van, a táskát pedig visszateszem. De ahelyett, hogy elvenné, meginná és jobban lenne, az ajtóval van elfoglalva. Olyannyira, hogy amikor az kinyílik és tényleg belépnek rajta, akkor még jól ki is fejezi magát hangosan és élesen. Erre én csak mordulok, pedig nekem nem fáj semmim.
- Egyszer szégyellős, máskor nem, ne higgy neki – legyintem, mintha ez a mondat nem lenne elég ok egy újabb, hasonló kiakadásra. Még nálam az üvegcse, így nem legyintgetek semmit, csak figyelem, ahogy tiltakozik bármi ellen. Hogy mi volt, miért vigyorog ennyire az alak. De én is vigyorgok, mert az ő arca sokkalta ismerősebb – nem azért, mert ismerem, hanem a szerkezete. Kicsit gyűrött, sokat látott arc, akikkel inni szoktam és üzletelni.
- Az ital megvolt, neki sok is, míg ki nem jött belőle – talán nem kellene mindent elmondani, nekem azonban ezt sose mondja senki és mivel nem titkokról van szó, így nem fogom vissza a dolgokat. - De nem volt az, sem ez, inkább csak beszélt – vonok végül vállat. Nyilván valami mást akar a férfi, mint ami a valóság, de nem érdekes most úgy semmi sem. Hagyom, hogy elvegye tőlem az üveget, hátha ettől majd nyugodtabb lesz, ha meg is issza. Így aztán könnyebben meg tudom nézni magamnak az idegent. Jól sejtem, hogy ő sem az ilyen szép és finom szobákhoz van szokva, így a kezem lendül felé, a köszöntésre, ahogy azt odakint is szokták.
- Aha, meséltél valamit – rémlik is, majd ismét a férfi felé nézek. - Én Arnav vagyok, csak… Arnav.  A fajtádat jobban ismerem, mint az őféléket, de nem gond. A barát meg… nem ismerem olyan régen, de bizonyára úgy van – ha elfogadja a kezem, ha nem, én ott vagyok, majd lépek vissza kicsivel később. Felnevetek halkan arra, ahogy megint csak félig beszél. Mintha nagy titkok lennének, vagy úgy, bármi. Nekem vicces, neki nem. Szépen nézünk ki.
- Mert egyedül minek mulasson. Bár inkább a rajtam lévő kosszal volt elfoglalva – nézek le magamra, hogy miért is vagyok ennyire pőre. - Meg az alvással. Most meg megöli a rosszullét – azzal lépkedek a holmijaim felé, hogy felvéve a nadrágot a kupacról, elkezdjem magamra húzni. - Talán majd most benne marad valami ehető is.


Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
310
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 04, 2022 9:17 pm


moments
« taggeld; @Arnav & @Ian Gray • Zene; The golden one »
Határozottan készen álltam megcáfolni Ari kijelentését, miszerint a másnaposságba nem lehet belehalni. Minden mozdulat borzalmas kínokkal járt és az ajkaim, a torkom is annyira ki voltak száradva, hogy a nyelés is fájt. Ezért hát nagy nehezen ugyan, de felülve a fehérítő szirup felé próbáltam terelni. Az állítólag csökkenti az alkohol hatását, bár eredetileg mérgezés ellen készült – ha jól emlékeztem, azon a reggel ugyanis semmi sem volt biztos.
– Ha belehalok, majd nem így gondolod… – dünnyögtem rekedten. Figyeltem, ahogy mozdul a kis tarisznya felé és csak reménykedtem benne, hogy gyorsan előkapja azt a vacakot, én meg csak ledöntöm és minden szép, meg jó lesz. Na meg, rohadtul zavarbaejtő, hogy hozzábújtam álmomba. De olyan műgonddal csippentette az ujjai közé a dolgokat, mintha attól félne a nyakába ugrik valami onnan. – Nincs benne semmi veszélyes. – Tettem hozzá csendesen.
Már majdnem sikerült. Csakhogy az ajtó kinyílt, belőlem meg túl sok volt látható, aztán jött Ian és csak annyi időm volt, hogy magam elé kapjam a takarót, mielőtt pánikba esnék.
– Hát, aki szűz az így vinnyog! – magyaráztam kicsit túl magas hangon, mikor rám szólt. Aztán végig simítottam az arcomon, a hajamon, remélve, hogy attól egy fokkal értelmesebben festek, mint korábban. Jó, dacos voltam, így most még csak zavarba sem jöttem a saját szavaimtól. – Ezt nem hiszem el… – Csíptem össze az ujjaimmal az orrnyergem és csak megráztam a fejem, ahogy Ian folytatta. Pontosan úgy éreztem magam, mintha az apám nyitott volna ránk.
– Nem volt ez meg az… – Sóhajtottam, bár abban őszintén kételkedtem, hogy Ari értené, miről van szó. Nem állt két lábbal a földön, talán azért is hittem égi tüneménynek.
Aztán meg, mikor Ari megkérdezte, hogy ő ki, már mutatkozott is be neki nagy lelkesen. Biztos, hogy azt hitte, neki adtam magamat az este. Hát nem lesz ilyen szerencséje. Valószínűleg egy bordélyban előbb kapnék testi örömöket, mint itt, de még mindig túl megalázónak találtam fizetni érte. Én olyat akartam kapni, amihez van némi érzés is, meg gyengédség, nem csak legyűr valami ormótlan alak, akit olajjal kenegettek előtte.
– Ő sem úgy… csak este találkoztunk, mikor nem tudtam aludni és… – kimásztam az ágyból, megigazítva magamon a hálóruhát, szándékosan, alaposan eltakarva azokat a részeket. Reggel volt, én meg még fiatal vagyok.
Kicsit megköszörültem a torkomat és kivettem Ari kezéből az üveget. Bár már mindegy volt, Ian láthatta a sápadt képemen, milyen másnapos is vagyok. Erre mondanák azt a nulportiak, hogy „mocskosul bebaszott az éjszaka.” Hát most pontosan úgyis éreztem magam két szédelgés között.
– Ari, Ian az, akiről meséltem. – Próbáltam elmagyarázni neki, kivel is van dolga, én pedig csuklottam egyet. – Mármint úgy emlékszem meséltem… de lehet csak álmodtam. – Tettem hozzá, mielőtt kapok egy taslit, hogy csevegtem magamról valakinek, akit nem is ismerek. A szemem sarkából pillantottam a zsoldosra, remélve, hogy most kivételesen nem szól rám, hogy valamit rosszul csináltam… nem, mintha nem szoktam volna meg. Az egész létezésem valami félresiklott dolognak tűnt.
– Arinak szállás kellett és mivel este eltámogatott idáig, felajánlottam, hogy maradjon… mert… – tetszik, finom tengerillata van és jó érinteni és… nem Fol. Ezeket nem mondhatod ki hangosan. Ian bizonyára sejthette is, hogy ez megitn csak egy futótéboly, mint amilyen Rilrionnal volt.




Ian Gray and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 04, 2022 6:08 pm
Hehehehe

Már a harmadik korsó sört tölti magába és még mindig nem bukkant fel Folrika. Pedig ilyentájt legalább egyszer már megpendíti Ian idegeit, ha játszani nem is játszik rajta, de hangolja őket, az biztos. S még sehol sincs az elf, hogy elkezdje.
- Na ezt akkor még megiszom, és benézek hozzá. Hátha végre összeszedett valakit.- ideje lenne már, ha végre valaki a gatyájába nyúlna az elfnek, akkor talán kevesebb sóvárgás lenne a szemeiben, ha éppen valami jóképű legény mellett mennek el.
Megitta a maradék sört és letörölte az ajkáról a habot majd felállt az asztaltól és elindult felfelé, az elf szobája felé.
Az ajtó elé érve megállt és egy pillanatra fülelni kezdett, hátha, hátha hallani fog valamit, de nem sajnos nem sok mindet tudott kivenni abból, ami a szobából hallatszódott, igazából semmit. Megvonta hát a vállait, kopogott egy gyorsat, majd benyitott.
A látványtól kérdően szökött fel a bal szemöldöke, majd vigyorba fordultak az ajkai. Erre nem számított, hiába reménykedett benne, de ha fogadnia kellett volna, na erre biztos, hogy nem tette volna fel az érméit.
- Ne vinnyogj már, mint valami szűzlány, meg takargatod is itt magad. Láttam én már ilyet, nem kell itt magyarázni semmit se. Egy kis ital az este, egy kis ez meg egy kis az, értem én, nem vagyok én prűd, hogy mérgelődjek.- le se tudta volna mosni a vigyort az arcáról, még ha akarta volna se.
- Ian, Ian Gray vagyok. A szégyenlős elfecske egy barátja, de nem úgy, ahogy szerintem te vagy.- legalábbis reméli, hogy tényleg történt valami, és akkor nem kell költenie se az ulronjait, amikor Folrika betölti a húszat.

Folrandír Ceilteach and Arnav Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Moments Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Moments Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Lonely moments of the viper

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: