Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Pacsirta szoba - Page 2 KaDiPE5
Pacsirta szoba - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Pacsirta szoba

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szer. Május 25, 2022 8:37 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Néhány nappal ezelőtt gyertyák rőt fényében s rózsavízzel illatosított fürdőm ölelésében szenteltem időt testem kényeztetésére, gondolataim rendezésére, mikor üzenet érkezett. Tűzlevél- papírra vetett sorok lángra kapott pergamen szólamával érkezett, hogy főnixként éledjen újra egy másik helyen. Célt sosem téveszt, erről gondoskodik a lapot átitatott mágia. Elpilledve fordítottam oldalra a fejem. Láttam, miként pattog körülötte vörös szikra s simul asztallapra könnyed pernye. Összevont szemöldök alól mustráltam, hisz nem vártam levelet, majd eszembe jutott Mylla… Kellett néhány pillanat mire rávettem magam, hogy kikecmeregjek az addigra langyossá hűlt fürdővízből. Könnyed sóhajt eresztve le mellkasomról tekertem magam köré dörgölődzőmet, - csak annyit vártam, míg a lábszőnyeg átnedvesedett talpam alatt- s mezítlábasan csattogtam az asztalhoz. Nem volt ismerős az írás, de gyermeké nem lehetett, ahhoz túl lendületes és cirkalmas volt. Talán belsőm megérzett valamit, hisz szívem egyenletes üteme, dobpergéssé változott s ajkam önkéntelenül húzódott mosolyra, ahogy elmémben visszhangzottak a kedves szavak. Csalódottság csak amiatt kerített hatalmába, hogy csak most tehetek eleget a kérésnek. Ugyanis azon kívül, hogy akadt néhány elrendezni való ügyem, s szükségeltetett fellelnem a parázssziromú helyet.  
Egy magányos nő számára éppoly veszélyes az ylorei éjszaka, mint Nulport forgalmas kikötője, bőven tanyázik itt koldus, kéjenc, késelő és más egyéb söpredék, s az étvágyuk sem különbözik. Vidraprémmel szegélyezett csizmában és kék csipkerátétes selyemszoknyában céltudatosan igyekszem a fogadóba.  A szemetelő eső ellen fekete köpenykabátot, hímzett szegélyű kámzsát vettem magamra, mely kétfelől bő redőkben gyűlik a vállamon. Lendületes lépteim élénk ritmust kopognak a macskaköveken, olykor néhány csobbanással tarkítva, ha tócsa téved az utamba, mert eszem ágában sincs kerülgetni őket. Nem állok meg nézelődni, bámészkodni. a napokban már megismeretem a járást. Később pedig már a csapszékből kiszűrődő lámpások fényei csalogatnak egyre közelebb. Akadnak szépszerével korsó emelgetők, kiknek duhaja elnyelni az ajtó nyikordulását, egyedül a fogadós tekintete villan felém. Nyilván néhány ulront remél tőlem, ám csalódna, kell, egyenesen a lépcső felé veszem az irányt. Meg sem lepődik, csak ajkát biggyeszti le, de még egy kíváncsi szikra sem csillan szemében, mert bár a kámzsa alatt bárki rejtőzhet –egy komorna, közönséges boszorkány, de éppen egy víg szalmaözvegy is, ki kalandot keresve érkezett, egy varázslónő, késedelmet legkevésbé tűrő ügyben- dolga nem reá tartozik. Könnyed léptekkel veszem a fokokat, s amint az emeletre érek meg is pillantom a vérszín rongyot. Három halk koppanással jelzem érkezésem a vasalatos ajtón, s mielőtt feltűnne mögötte jóvágású vendéglátóm, vállamra egyengetem csuklyám anyagát. Pillanat töredékére kelti fel figyelmem közeledő léptek hangja, mivel, hogy megilletődöttséggel arcomon simítom tenyerem domborodó mellkasára, magamba szívva borgőzös leheletét. – Nem várhattad nálamnál jobban e éjszakát, mikor a Hold is belepirul, ha megpengeted testem húrjait… – csúsztatom jobb tenyerem nyakára. – s én a tieid – dalolom, épp oly hangosan, mit még a fülek halhatnak, lezárva a színjátékot állának ívére lehelt csókkal. Engedve mozdulatának lépek be a szobába – kihasználva ama néhány másodpercet, melyet, hagy – körbe kémlelve annak berendezését. – Ugyan, kívánni se kívánhattam volna kedvesebb fogadtatást – fordulok felé, szelíd mosollyal. – Elnézésedet kérem a késlekedés miatt, ám még nem vagyok oly ismerős Yloréban… szükségem volt egy kis időre, míg „útmutatásod” alapján ráleltem a helyre – bújtatom ki felöltőm gombjait s levéve magamról terítem a szék támlájára, még mielőtt a kelleténél több helyen gyűlnének tócsába az alágördülő esőcseppek. – Remélem, nem haragszol – intek fejemmel a ruhadarab felé, bár nem olyasvalakinek tűnik, kit zavarna – Elfogadom, köszönöm – biccentek szavam mellé, ami a bor kérdését érinti. Halvány mosoly kúszik arcomra az ismerős jelenet láttán, bár tény, a mostani körülmények jóval barátságosabbak. – Örömmel latom, hogy azóta téged sem ért komolyabb baj. A sebed? – óhatatlanul is az asztalra simul tekintetem, majd már kíváncsiságtól vezérelve vizslatom tintával pecsételt, majd félre tolt lapokat. – Netalán, mégis csak rosszkor érkeztem, megzavartalak? – simítok végig pergamenek szélein, tekintetemmel követve ujjaim útját, onnan pedig ráfüggesztve tekintetem.



Vendég
Vendég
Anonymous




Pacsirta szoba - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 13, 2022 3:40 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
A szekreter felett görnyedve kopogtatom a pergamenen a megszáradt tintától sötétlő lúdtoll végét, álmatag pillantásokkal sújtva a kósza szavakat felsorakoztató papírost. A világért s egyetlen istenség kedvéért sem hajlandóak a rímek a tudatomra kúszni, és bizton veszem, ennek legfőbb oka, hogy napok óta nem mozdultam ki éjszaka. A magányból ritkán tudok ihletet meríteni, jobban pezsdíti az elmémet az emberek, elfek és egyéb népek sokasága, a fogadókat, ivókat, bordélyokat átszövő színpompás változatosság, azonban fontos, jelentős vendéget várok. Megadó sóhajjal ejtem hát le a tollat, és az utolsó borcseppeket magában hordozó poharam aljára nézek, csakhogy realizálhassam, kiittam egy egész üveggel és hatása, az nem sok akadt.
- Olcsó, ócska pancsok… - forgatom meg a szemeimet csöndes zsörtölődéssel, mielőtt egy öblös ásítással kinyújtóztatnám a tagjaimat. Eltűnődötten süllyesztem a pillantásomat az asztalon pihenő elixírekre, éppúgy a vörös textilcafatra, melynek kisebb párja az ajtót ékesíti kívülről. Alig tűnik szembe, ám reményeim szerint, amennyiben a bájos társam felkeres, úgy ráismer a jelzésre. S mintha csak a kívánságaimat lesnék odafent, halk kopogás ékelődik a szoba bosszantó csöndjébe.
- Máris-máris! - kiáltok fel a kelleténél lelkesebben, amint némi szédelgéssel felkecmergek a székről – rendben, talán némi hatása mégis csak volt az italnak –, majd a szobát átszelve tárom szélesre a bejáratot. Már éppen a nyelvemen bizseregne a hölgyemény nevének örömteli zamata, azonban a folyosó nem éppen lélektelen. Egy megkorosodott gerlepár sétál el mellettünk, olyan gyanakodással és rosszallással bámulva meg minket, akárha szeretett világunk ellen terveznénk merényletet elkövetni. Pf, egyszerű népek!
- Drága, egyetlen kedvesem, már epekedve vártam reád! - csattanok fel, jócskán rájátszva egyébként őszinte örömömre. Hevességgel ölelem magamhoz a derekánál, s ha nem félném mágiáját, netán smaragdjainak dühös villanását, vélhetően hívogató ajkain csókolnám. - Ennyi holdtölte alatt meghűlt az ágyam, alig várom, hogy trillázásod hallgatva lobbantsuk lángra ismételten! Egész éjjel, újra meg újra! - kiabálok a lépteiket megszaporázó idegenek után, aztán az orrom alatt kuncogva húzom be a szoba biztonságába Velerist. - Nézd el nekem, kedvesem, nehéz volt kihagyni. Másrészt… - óvatosan, még egyszer ellenőrizve, kíváncsi szempárok nem figyelnek bennünket, leemelem az ajtóról a jelzést, s csak ezt követően csukom be magunk után az alkalmatosságot. - Így ni! - csapom össze a tenyereimet, a rongydarabot a nadrágzsebem rejtekébe süppesztve. - Már-már attól tartottam, elutaztál a városból. Megkínálhatlak egy kis borral? Nem a legjobb évjárat, de szomjoltónak megteszi – vigyorodok el, a viszonylag terebélyes szoba egyik polcához lépve, melyről leemelek egy újabbat az imént elpusztított üvegből.

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pacsirta szoba - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 13, 2022 3:32 pm
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pacsirta szoba - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Pacsirta szoba - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Teknős szoba
» Agancs szoba
» Vörös szoba
» Tarad szoba
» Éjszakai pillangó szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Tűzvirág fogadó :: Emeleti szobák-
Ugrás: