Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Laboratórium KaDiPE5
Laboratórium KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Laboratórium

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 2:17 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 9:56 am
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  
Fejbiccentéssel köszönök vissza a köszönésre. Egy asszony az, aki éppen sertepertél hevesen. Micsoda mocskot hagynak maguk után az alkimisták. Igyekszem nem megvető pillantás vetni, hiszen ez is egy munka valakinek el kell végeznie, ám jó magam képtelen lennék mások mocskát takarítani. Nem viselném jól, ha bemocskolnom kellene a kezem.
Rhysand vissza köszönt szavakkal, s biztosítja arról, hogy nem kell sietnie.
Mér hogy ne kellene? Sürgős dolgom van. Egyszerű - gondoltam magamban -, akkor miért sikerül ehhez oly nehezen hozzájutnom.
Asztalhoz lép, figyelem. Sorolja, hogy mi is kell, mire lesz szüksége én pedig, mint egy engedelmes alattvaló adom át neki a szükséges alap anyagokat.
Figyelem a táncoló égőt, kezem pedig magam elé helyezve kulcsolom össze a tenyerem, kihúzva magam.
- Milyen érdekes tudomány, akár az ételkészítés. Élvezettel látom a csillogást a tekintetedben, ahogyan készíted. - Mondom elismerően, és valóban nem hazudtam. láttam gesztenyebarna pillantásában az élvezetet, amit az alkímia iránt táplál.
Bár talán csak szemem csal, s mind ezt beképzelem, hiszen nem tudhatom mi játszik le benne.
- Oh! - Kapok a szívemhez, közben figyelem, ahogyan ennek bizony vége.
- Természetes, és köszönöm. - Játszom el ismét csodás alakításban a szende kisleányt.
- Tán az istenek most velünk lesznek. - Mondtam, miközben gondolataimban csak az járt, hogy siessen már, és már fáj az arcom a megjátszásról, a mosolygástól.
Mély levegőt vesz. “Haladj fiú, haladj” járnak a gondolataim, miközben arcom továbbra is érdeklődő, s rezzenés nem mutatkozik rajta.
- Mindenkivel megesik, én is mennyit hibáztam első varázslataimnál. - Mosolyodtam el támogatóan. “Egy idiótát fogtam ki, ha ezt is elrontja….” Magam is mély levegőt veszek, amit ő természetes aggódásnak vehet, de valóban hozzá nem értés mérgelődtem, s gyűjtöttem hozzá erőt.

Ám, értékeltem az elhivatottságot, bele is vágott újra. Koncetrálni férfit csak akkor láttam, amikro az orgazmusomért küzdenek, bár néha azt is szánalmas gyengéd, de ez már mellékes.
El Biccentem a fejem, figyelem azt, ahogyan a tégelybe is kerül és kavar rajta párat, majd a hajszálat helyezi bele.
- Csodálatos. - Szinte tapsikolni tudtam volna. Elég pénzembe kerül, hogy unokatestvérem ide kerüljön, remélem hasznát látom én is majdan.
- Nagyon szépen köszönöm. - Mondtam egy kedves mosollyal.

***


Néhány perccel később eljöttem, nem akartam csak úgy otthagyni, fontos a látszat. Hagyni kellett hűlni is, és meg is köszöntem a szolgálatát. Ha hagyta, ha nem letettem 10 ulront neki az asztalra a szolgálatáért, és elsétáltam.

Nem feltűnően, de sietős léptekkel haladtam vissza a szobámba, hogy azonnal tűzlevél papírt ragadjak és megírom a fejleményeket rokonomnak. Leírtam amit tudnia kell a bájitalról és annak a hatásának a végességére.
Ahogyan ezt megtettem, azonnal tűzre vetem azt, hogy mindenképpen kézhez kapja.
Bájitalt és ruhát is elhelyezem az ágyon, az italt a ruha alá.

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 01, 2022 7:39 pm
Cute alchemy
Jócskán túl jutott már a nap a delelőjén, mire visszatérünk a tornyok falai közé. Szunnyad még, jóllakottan rebegteti pilláit csak néhány madár csicsergő éneke szól, a pedellus kutyája az árnyékba húzódva hegyezi fülét jöttünkre. Az istállómester kitörölve szeméből a szieszta könnyeit vezeti el lovainkat. A belépő kupolája alatt is csak azok beszélgetnek, járnak –kelnek kiknek sürgős megtárgyalni vagy éppen elintéznivalójuk akad. A laboratórium hűvös falait is csak féltucat gyertya vonja félhomályba. Meghitnek is nevezhetném a lángok könnyed táncát, ha a megannyi bájital szaga nem keveredne felismerhetetlen bűzzé és ütné gyomron az ember gyomrát. No, meg ha, a cirokseprű összetéveszthetetlen hangjával kisérve, nem szállna magasba apró porszemcsékből álló felhő. Neriyra, ha még titkolni is próbálja türelmetlenségét, szavai elárulják, hogy minél hamarabb a kezében akarja tudni a bájolókat. Nyilvánvaló az is, hogy nem egyre van szüksége, az átadott forrasztók számából ítélve. Válaszomra azonban, még néhány percet várnia kell, hisz a porfelhő után középkorú szolgálóasszony csoszog, figyelmetlen, hanyag varázslók után takarít. Megilletődötten pillant fel a földről, nem számított ebben az órában lelkes kísérletezőkre. – Szép napot kisasszony, s fiatalúr! Már éppen végeztem, pár pillanat és itt sem vagyok – felkapva a lapátot szedi össze a szilánkokat, parafadugókat és koszos rongyokat, s önti a vödörbe. – Szép napot! Nem kell kapkodni –üdvözlöm magam is, majd bájos társaságom felé pillantok, míg a piaci szerzeményeimet egy asztalra helyezem. – Sok teendők nincs is igazán, hisz ez a bájitalok egy roppant egyszerű fajtája – mosolyodom el halványan, s az asztalhoz lépve veszem elő az égőt. – Nem szükséges hozzá más, mint a forrasztó s a hajszál vagy … - itt halkabbra veszem a hangom; kik nem jártassak, a tudományban könnyen valami gonosz boszorkányságot sejthetnek mögötte. – vér valamint egy égő – a zsebemből előveszem az italokat. Kérdő pillantással fordulok felé, s tárom ki tenyerem, hogy ideje akkor számomra átadni a felvenni kívánt alaktól származó alapanyagot. Amennyiben átadja, megnyitom az égőt. Halk szisszenéssel lélegzik fel, a gyertyagyújtó pálcát a falra függesztett viasztekercs lángjába mártom, beizzítva vele az égőt. Annak tetejére egy vékonyfalú tálkát helyezek, s vékony sugárba folyatom bele az egyik, majd másik forrasztót. – Fontos, hogy a lassan csurgassuk bele, mert, ha nem egyenletesen melegszik, akkor összeráncosodik… - összeráncolva homlokom, félre húzott ajakkal emelkedek fel. – Mint ez itt most- kelletlenül állapítom meg a tényt, hogy ez bizony a kukába landol. – Sajnálom. De előre látásodnak köszönhetően újra próbálkozhatunk – mély levegőt véve, teszem félre az elrontott bájitalt. Időközben halkan búcsúzva, a szolgáló is távozik. A második próbálkozásnál, beszéd helyett inkább a bűvölő elkészítésére koncentrálok, nem közvetítve a lépéseket. Amennyiben Neriyra figyel, láthatja, hogy amint a forrasztók a tégelybe kerülnek, egy kavarópálcával keverek rajta néhányat, majd a hajszálakat helyezem bele. Folyamatos óramutató járásával ellentétes kavargatás mellett tartom még néhány percet az égőn, míg csak éppen gyöngyözni nem kezd a felszíne, mint egy jó húslevesnek. – Azt hiszem ezzel, sikerrel jártam. Még egy kicsit hűl, és már viheted is – pillantok rá félmosollyal, elzárva az égőt a kész bájital alatt.



#keverés Ikerhatás elixír /sikertelen/
#keverés Ikerhatás elixír /sikeres/
Vendég
Vendég
Anonymous




Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 22, 2022 1:06 pm
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  
Pironkodik, de nem vagyok az a leány, így csak egy kellemes zavartnak tűnő mosolyt engedtem el számára.
Én csak örülök, ha meglátják bennem az erőt, vagy azt amiből ki lehet találni mihez is értek igazán. Ez csupá azt jelenti, hogy Ronit és Tahrovin olyannal áldotak meg engem, ami igazán én vagyok, s a lelkemből ered.
Majd választ kapok az ő ágazatára is.
- Akkor tanul igazán az ember. - Jelentem ki, és gondolok vissza a sok eltöltött időre, amit tanulással a gyertya fényében töltöttem.

Kérdésem tán váratlan érte, de válaszolt.
- Hála isteneknek. - Mondtam, bár azt hittem van talán valami története számomra.
Ám folytatta, s elmondta gondolatait.
- Bizonyosan nem egy kellemes séta a tengerparton finom bort kortyolgatva. - Tettem hozzá én is a gondolataim.
Tüsszentésre, pedig illemesen felelt. Próbáltam egy újabbat elfojtani, majd megköszöntem.
- Köszönöm. - Feleltem. Veszedelmes, véletlen se szeretném, hogy elkenődjön a festékem.
- Érzem. - tettem hozzá. Elfogadom azt, amit a kezembe nyom.
“Most, hogy így mondja” Feleli, és látom ebből nagy vásárlás lesz. Megértem, én se tudok elmenni a finom kelmék mellett, biztosan neki is ilyen lehet, hiszen az alkímia alapja bizonyosan a jó alapanyagok, amit no hát meg kell fizetni.

Figyeltem szó nélkül, ahogyan vásárol, hiszen miért is szólnék bele. Bámészkodott addig is, ide s oda.
- Semmi gond. - Felelem, s tovább haladunk.
- Még azt hiszem nem ettem. - Félve de elveszem. Megkóstolom, és fintorgok nem igen volt a tetszésemre, de lenyeltem megettem, nem köptem ki.
Fintorogtam még a válasz előtt.
- Köszönöm szívesen veszem. - Mondtam neki.

Főhajtással jelzi bocsánatát, amire csak legyintek. Itt is vásárolgattunk, s már kezdtem unni.
Nem volt ellenvetésem, így visszatértünk a lovakhoz.

***

Visszatértünk a laborba, és már izgatottan vártam, hogy mikor kerül sor a keverésre. Mikor tudunk végre olyat tenni, amit magam is szeretnék végre. Nem sietettem, hiszen nem illendő, bár legbelül korántsem vagyok ilyen illedelmes, mint amilyennek az látszik.

- Nos, akkor hol kezdjük? - Kérdeztem finoman, cseppet sem erőszakosan.




Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 13, 2022 11:35 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 13, 2022 11:40 am
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  

Hallgatom a szavait, és iszom őket ahogyan azt kell, hiszen valóban a tudásom semmi az alkímiához és, ha azt akarom sikeres legyen minden úgy kell tennem, ahogy az mondja és elvárja.
- Igazán? - Kérdeztem vissza tudat alatt, csak úgy ösztönből, s szavaimon még én is meglepődtem, hogy elhagyták ajkaim.
Tényleg megdöbbentett, hiszen egészen más elképzelésem volt az egészet illetően. Nagy füstfelhő, vagy villámlás gonosz kacajok, esetleg ilyenek.
Hosszú monológjában meg volt valamiféle báj, látszik az, hogy nem hiába választotta ezt és valóban a szívéből szólt.
Talán én is így beszélek a mágiáról, ha szóba kerül az. De inkább az intimitás, és a finom kis tanuló fiúcskák iránti lelkesedésem fektettem ilyen beszédbe.

Számomra eleinte nem volt a minden a varázslat, amit mára már igen csak bánok, hiszen megmentette az életem. Bár a családomért nem tudtam, hiszen akkor még nem bíztam magamban eléggé ahhoz, vagy is inkább nem hittem benne annyira, hogy érdekeljen.
Mindig bennem volt, hiszen olyan család sarja vagyok, kiknek a mágia a létük volt.

Minden percét vágom, hogy nem lettem előbb a mágia szerelmese, hiszen mára már rég mestere lehetnék, és annyit tanulhattam volna anyámtól.

- Valóban így van. - Mondom neki, egy apró, finom mosollyal az arcomon. Oh, oly fiatal. Hogy lehet, hogy még ő nem járt a lábaim között. Ahogyan forgatja a szavakat, tán másra is képes a nyelve.
Elbambulva mértem végig, ahogy tán ő is tette velem, bár nem hibáztatom érte. Természetem csodás, és lehengerlő, a szépségemről nem is beszélve.

Elpakol maga után, ez dicséretes, majd felhajt valamit, miféle ital az. Kérdően pillantok rá, ám nem várok magyarázatot. Már indulni akarok.
Megköszönni a türelmet, s elindulok az



Köszönöm a játékot, akkor folyt köv ^^
Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 12, 2022 1:54 pm
Cute alchemy
Az érzékiség túlvilági szivárvány, s e nőt úgy fonja körbe, mint hegyet kacskaringós szerpentin. Megértem férfi társaim, kik önként sétálnak kifeszített hálójába, maguk mögött hagyva a józan észt. S hazudnék, ha azt mondanám, magam nem hajtanám ölébe fejem, akad lényemnek, oly része… ám óvatoságra int a bálon tapasztaltak. A férfinak meg kell hagyni, az illúziót, hogy valójában ő a nagy vadász. Ettől eltekintve megköszörülni szükséges torkom, amint telt, cseresznye hússal színesített ajkába harap. – Azonban, ha konkrétan az ikerhatás elixírre vonatkozott a kérdés… hát persze, hogy arra – simítok végig a frissen vasalt anyagon mellkasomon, amint tudatosul bennem, hogy talán túlságosan magukkal ragadtak a részletek. – Amennyiben a szer kikeverése sikeres pár órán belül vagy a színe változik az „áldozat” hajszínéhez hasonlatossá vagy állaga válik kocsonyássá, amennyiben vért használnak a kikeveréséhez – kissé megkésve, de remélem, kellő kimerítéssel adok választ kérdésére. Kissé zavarba ejtő számomra a csábos küllem mögött olykor megcsillanó rideg tekintet, majd a következő pillanatban a felderengő valódi kíváncsiság. Talán csak tompuló érzékeim játszanak velem, hisz egyre lassuló fogaskerekeim sem árulkodnak másról. Lassan eljön az ideje felpattintani a zsebemben lapuló üvegcse dugóját. Gyöngyöző kacaja ismét széles mosolyt csal arcomra. Talán nem is sejti, hogy sokkal szebben ragyog ezernyi drágakő csillogásánál, ha őszintén engedni szabadjára érzéseit. Egy nő mosolya, kacaja a legelőnyösebb ékszer, melyet magán viselhet. - Félretéve a tréfát, valóban ősi vágyunk túllépni a valóságon, hogy sivár, mindennapi életünkbe némi izgalmat vigyünk. Álmaink valóra válása, kívánságaink beteljesülése a fizikai valóságban sokszor lehetetlen, így pótszerként feltaláltuk az alkímiát, s igazából nem áll messze a mágiától. Ennek fontos elemei a bájitalok, mellyel, tudvalévő, sok olyan hatást képesek vagyunk elérni, mely egyenlő a csodával – bohókás énemet félretéve avatom be gondolataimba, mely némiképp választ is adhat számára, én miért is fordultam a tudomány felé. – Mivel fontosnak tűnik az ügy, így akár most is, ha úgy kívánod jónak – ha rábólint, úgy kérek még néhány perc türelmet tőle. Jó anyám, nevelő célzattal lendített tockosa a tarkómon megtanított rá, hogy rendet hagyjak magam után, így elöblítve az eszközöket, tisztán helyezem vissza azokat a helyükre, letakarítva az asztalra csepegett vért. Elvégre sejtésem szerint még ma visszatérünk, és sokkal kellemetlenebb lenne utána vakargatni a rászáradt maradványokat. Megmosva és megtörölve ezem rendezem az asztal sarkába könyveim. Utolsó mozzanatként pedig felhajtom a nálam lévő Éberség italát. – Köszönöm a türelmed. Akár indulhatunk is – nyújtom előre kezem az ajtó irányába, ezzel előzékenyen magam elé engedve gyönyörű megrendelőmet.



#felhasznált: Éberség bájital
Vendég
Vendég
Anonymous




Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 02, 2022 3:59 pm
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  
Sejtelmesen elmosolyodom, hiszen való igazak voltak szavai. Elég sürgető lenne az ügy.
- Oh, mily kedves. – Mondom, s harapok finoman, s lágyan az ajkaimba, tán még egy kis pirulást is sikerült összehoznom, hogy lássa a szemérmesebb oldalam. Ám biztosra veszem, hogy pletykákat csak hallott rólam már.
Figyelmesen hallgatom a „feltételeit” és tárolom azt magamnak. Kérdés még mindig itt motoszkál bennem, hogy akkor mikor is fogom megtudni, hogy ez a szer hatott e vagy sem.
Elég nehezen lehetne ezzel pénzt keresnem, vagy másnak. Persze, ha biztos a keze, akkor talán sikeresen ki tudja keverni, de azonban, ha nem úgy igen mókás lehet egy szerelmi italt kikeverni, ha azután nem hat. Már ha van ilyen, ezt sem tudom.
Hümmögése ránt vissza a valóságba, s pillantok rá nagy szempilláim alól.
Emlékei nem csalnak? Ezek szerint egy igen csak kezdő alkimistával van dolgom ténylegesen. Akkor miért őt ajánlotta nekem az öreg? Miért nem küldött valaki olyanhoz, akinek már tapasztalatai is vannak?
Persze gondolataimat nem fejezem ki felé, s elfojtom azokat. Nem akarom, nem áll szándékomban megbántani és az esélyeim se szeretném eljátszani, ha esetleg megbántanám a kijelentésemmel, és nem segít. Akkor biztosan Veleris és az én ügyem közé állnék.
Utána néz, s hadarva olvasni kezdi.
- Olvasni mindig is szerettem. – Mondtam egy kellemes mosollyal. Tudom, hogy nem látszik, de ebben nem hazudtam. A tanulást igen is komolyan veszem, hiába a kellemes küllemem, ami mást sugall. Azonban, ha jól rémlik ezt nem én vetettem fel, hanem rokonom, de már oly rég volt a találkozás számomra.
Pár pislogással többet kapott, ugyan is fogalmam sem volt róla, hogy milyen forrasztóról is beszél, azonban nem kérdeztem. Hagytam, hogy végezze a munkáját, ami tehetne gyorsabban is, hiszen haladnék.
Arcomra oly tökéletességgel vezettem be a már semmi rezzenést, hogy magam is meglepődöm néha.
És a kérdésemre is kapok egy szakmai választ is, ami ténylegesen érdekel.
- Oh, értem! – Mondom egy ici picit hangosabban a kelleténél. Ám ebből is látszik, hogy valóban megértettem az információt.
Oh jaj miért kérdezel ilyet.. Talán le kellene állnom az alkímia ajnározásával.
- Nos, olyan mint a varázslat. Mókásnak találom, de egyszerre érdekesnek is.  - Adtam teljesen őszinte választ.
Hirtelen jött furcsaság meglepett, egy pillanatra nagy szemekkel néztem, ám utána nevetésben törtem ki.
- Igen valahogy úgy. – Mondom. Bár a szerelem nekem soha nem volt az, amit valaha is akartam.
- Nos, akkor mikor lenne időd belekezdeni? – Kérdeztem.

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 4:06 pm
Cute alchemy
Az amúgy is kellemes küllemet, még szimpatikusabbá varázsolja léha könnyedsége, a morajló elégedetlenkedés végett, melynek okai nem különben pont ő, s immár jó magam is. S talán pont ezért sem vagyok hajlandó csendre inteni, netalán kérni, búgó hangjának visszafogására. Miért is tenném, hisz nem vagyok én más csak egy mágustanonc, aki a pergő percek alatt egyre biztosabb abban, hogy az előttem álló nő, több tapasztalattal rendelkezik a mágia területén, s olyannak sem tűnik, akinek szüksége lenne oltalmazó karokra.
Bókjára, melyet, ha karcsún is mér, halovány mosolyt eresztek, nem jegyezvén meg, hogy hízelgés nélkül is segítségére leszek, ha már Ezaras hozzám irányította. Veszteni valója leginkább neki van, az is ulronjainak súlyában lesz mérhető, amennyiben nem váltom be sem az ő, sem pedig mesterem reményeit. Mindenesetre számomra a gyakorlás lehetősége adott, s sikertelenség esetén is, valószínűleg csak napokkal később fog gyötörni a bűntudat. – Akadna, de valószínűsítem, ha nem lenne sürgős ügyed, nem kerestél volna fel személyesen – váltok magam is magázódásról, tegeződésre, melyet megkönnyebbüléssel fogadok, hisz elnézve nem sok tavasszal látott többet, mint én, s a további beszélgetés feszélyezettség nélkül folytatódhat, a formalitások elhagyásával. – S ki tudna nemet mondani egy ilyen páratlan virágnak? Én biztosan nem – húzom széles mosolyra ajkam vonalát. – S mint mondtam, a hallgatásomért felesleges is fizetned, ha nem tudom, miért is van szükséged az varázsitalra. Az ára pedig a munkámnak, a későbbiek folyamán fog kiderülni, annak tekintetében sikerül e vagy sem a rendelkezésedre bocsájtanom a szert – az Yloréhoz hasonlatos helyzet –ahol egy meglehetősen pimasz, s szószátyár bárd kérte ily módon segítségem - nem engedi, hogy másképpen mérjem szolgálatom bérét. – Hmm… - megvakarva már –már szakállnak is nevezhető borostáim, elgondolkodva emelem tekintetem ismét a plafon felé. – ha emlékeim nem csalnak, valóban szükségeltetik hozzá valami, mely a kívánt személy jegyeit hordozza magában – süllyesztem vissza tekintetem datolyabarna szempárra, még mielőtt az alkímia városában szerzett könyvet felcsapva, hajtom lapjait egymásra. – „ Az elixír hatására”…blablaba…ah, itt is van „2 db Forrasztó bájital, leutánzandó áldozat vére vagy hajszála szükséges” – bökök ujjammal a számunkra jelentőséggel bíró bekezdésre. – Úgy látszik, azért már forgattál kezedben a tudománnyal kapcsolatos könyveket – jegyzem meg elismerően bólintva, ahogy felegyenesedem a könyv felett. – S előre látó is voltál – bár legtöbben meglehet, kíváncsiskodnának a beszerzés módjáról s az alany kilétéről, ám mint korábban hangot is adtam neki, felesleges kérdezősködéstől kímélem meg magam, ha nem tudom a részleteket. Elvégzem, amire megkérnek, hogy aztán megfizetve, nyugodtan hajthassam álomra a fejem. – Akkor csak a forrasztó bájitalt kell beszerezni, minden más adott itt a laborban – nézek körül, enyhén széttárva karjaim. – Azonban, ha valóban elköteleződni kívánsz az alkímia mellett, jó azt is tudnod, hogy legkönnyebben s olcsóbban Yloréban szerezheted be, a bájitalokhoz szükséges alapanyagokat. Persze, az alorai vásárban sem lehetetlen küldetés, ám megeshet kicsit hosszadalmasabb lesz – teszem még hozzá, ha már valóban kisebb nagyobb műhelytitkokra kíváncsi. – Nos, van olyan főzet valóban, mely az adott pillanatban derül ki, hogy sikerült e, ám némelyiknél akadhatnak árulkodó jelek. Ilyen például a szín vagy szag, netalán az állaga. A megfelelő könyvek erről is tájékoztatást adnak, s egy idő s kellő gyakorlás után, úgy gondolom, már zsigerből érzi az ember, a siker „ízét” – vonom meg enyhén vállam. Ez saját elgondolásom, mely az említett tapasztalat híján, még bizonyosra nem vehetek. – És mégis, mi az, ami miatt az alkímia felé fordítottad figyelmed? – kérdezek vissza kíváncsiskodva, míg összerendezem a holmijaimat, érezve, hogy hamarosan távozunk, a döglött állatot egy erre kihelyezett tárolóba kotrom. – Bár tagadhatatlan különböző élethelyzetekben sokszor mindannyiunkban lehetetlen kívánságok merülnek fel; – Bárcsak megtudhatnám, hogy mire gondol valójában a másik – De jó lenne, ha partnerem, ellenségeim, barátaim csak igazat tudnának mondani! – Óóó, bárcsak az a jég szemű idegen, belém szeretne! – ábrándos, aléltságtól átitatott, cingár női hangot utánozva kulcsolom össze ujjaim arcom ívében, hatalmas tágra nyílt szemekkel sűrűn pislogva. Nem tagadhatom, a irónia ízét, ám leginkább szándékom újra kacajra fakasztani a hölgyeményt. Bár egyelőre, más indíttatás, mi hajtja, nem jut eszembe. -  Semmi vész! Hiszen pontosan ezért találták fel a bájitalokat! – felcsattanva, emelem magasba az ujjam. Noha, tény és való alkalmasat talál ezekre is az ember, bár, az én indíttatásaim, rég mélyebb gyökereket eresztettek.


Vendég
Vendég
Anonymous




Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 1:33 pm
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  
Pár kellemetlen pillantás szegeződik ránk, ám ügyet sem vetek ezekre miért is tenném? Világ életemben nem zavart engem, hogy mit gondolnak rólam miért most érdekelne, pár savanyú könyvet bújó szűztől?
- Ugyan. - Legyintek tudatva, hogy nem érdekel. Nem is akartam volna  ezt megjegyezni, hiszen fölöslegesnek is tartottam szót emelni rájuk.

Érdeklődve figyelem, hogy mit is fog mondani csókos ajkával, és alul értékelésére félre biccentem a fejem, s pillantásommal tudatom, hogy nem hiszem el szavait.
- Én hiszek a Mester szavaiban. - Vetek oda egy biztató mosolyt. Elkapom, ahogyan “feltakarít” maga körül, s kissé akaratlanul is fintorgok. Talán ezért sem lehetnék jó alkimista.
- Nos, azt megköszönöm. De természetesen a munkát is megfizetném. HIszen biztosan akadna jobb dolgod is. - Mérem végig kissé és nem tagadom, hogy van benne némi kéj is. Ám biztatására vissza nyelek egy sóhajt. Tervemhez elengedhetetlen a diszkréció.
- Nyilván, persze. - Rázom meg a fejem, s játszom a szétszórt fruskát. Remélem, hogy ebben a megesett leánykát látja, de az is lehet, hogy tervem nem és gondolataim, nem igazán akarnak beválni majd.
-  Ikerhatás elixír lenne. - Mondom el végül, hogy mire is gondolok.
- Nos, ehhez egy tincs is kellene ugye bár. Amit már megszereztem. - Mondom.
- Nos, örülnék a társaságnak, hiszen nem igazán tudom még is mi kell ehhez az italhoz. - Tanácstalanság nem színészkedés volt, nem játék. Valóban fogalmam sincs mi kell.
- Igen tisztában vagyok vele, és sajnos ez csak a használatban fog kiderülni nem-de? - Kérdeztem vissza. Valóban teljesen idegen nekem ez az alkímia, de talán így lehet.
Figyelek, és bólogatok.
- Megköszönöm, mondom még nem vagyok biztos benne, de talán elkap a szelleme. - Pillantok rá.

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 28, 2022 5:20 pm
Cute alchemy
Kacaja, szinte betölti az egész termet, s a közelünkben állóktól be is zsebelünk néhány rosszalló pillantást vagy pusmogást, mely csendre int minket. Felhőtlen jó kedve azonban engem, cseppet sem zavar, s még mielőtt esetleg kellemetlenségbe csapna át vidámsága, legyintek egyet. – Ne is foglalkozzon velük, némelyik savanyúbb, mint az aludttej – fordítom vissza rá tekintetem az elégedetlenkedőkről. Együtt is érezhetnék velük, s valahol mélyen így is teszek, de némely érzéseket eltompít a bájital, melynek hamarost ismét itt az ideje.
Alig rezdül szemöldököm az ég a plafon felé, amint megemlíti Ezaras nevét, s hogy az ő jóváltóból kereset fel, Alora egyik szemrevaló ékessége. Eldönteni e pillanatban azonban, nem tudom, hogy büszkeséggel töltsön el bizalma felém, vagy éppen morgolódjak, amiért túlságosan vakon bízik még ropogós képességeimben. – A Mester, talán kissé túlértékeli tudásom, de amennyiben módomban áll segíteni, úgy szívest örömest állok rendelkezésére – barátságos mosolyt küldök felé, még mielőtt pillanatokra elszakítom tekintetem a szurokszín szemektől, hogy egy ronggyal takarjam le a varangyot, s tálcástól helyezem kissé odébb az asztalon. – Megnyugtatom, nem szokásom érdeklődni mások ügyei felől, ahogy nekem, úgy másnak is megvan a titkai, így találkozásunk mibenléte felől sem áll módomban kíváncsiskodó kérdéseket megválaszolni – biztosítom hallgatásom felől, bár kétségtelen sejtelmessége pár pillanatra megkapja érdeklődésemet, ám ha olyasféle dologban mesterkedik, mely nem e falak közé való, jobb, ha távol tartom magam a bővebb információktól, tartva magam az elveimhez. – Viszont, ahhoz, hogy segíthessek és beszerezhesse a szükséges dolgokat, azt mindenképpen el kell árulnia, hogy milyen bájitalra is gondolt – úgy lehet, afféle kotyvalékra tart igényt, melynek hozzávalóihoz utánajárás szükségeltetik, vagy melyhez még a laborban sem lelhető felszerelés. – De, ha kívánja, akár elkísérhetem, ha jól számolom, a napokban lesz esedékes a piaci nap … vagy talán ma - elgondolkodva emelem a kicsiny ablak irányába tekintetem, melyen éppen csak halvány fénypászma tör be, azt is elnyomva a benti fény áradata. Lidércem balesetekor, még várni kellett volna addig néhány napfelkeltét, talán bájos megbízóm jobban követi az idő múlását. – Ami pedig, a fizetséget illeti, megbeszéljük, amint elkészül az ital. Szükséges ugyanis tudnia, a siker, nem mindig garantált, ahogy a varázslat sem mindig születik meg az első próbálkozásra – úgy gondolom, érdemes tudnia ezt az apró információt, ne érje túl nagy meglepetés, ha nem foghatja elsőre kezébe a kívánt szert. – De újra próbálkozni, mindig lehet. S ha komolyan érdekli a tudomány, azért is jó tudni ezt, ne érje csalódás és kedvét ne szegje – hangom könnyed, mégis magában hordozza kimerülő szervezetem kiáltását. - Még túl sokat, magam sem tudok átadni, de amit tudok, megosztom Önnel, ha valóban úgy óhajtja.


Vendég
Vendég
Anonymous




Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 01, 2022 5:20 pm
Cute  
alchemy
taggeld;   @Rhysand Earhgaze    
Zene; ide • credit;  »  
Elém tárul az arca, így láthatom azt, hogy valóban ő lenne, akit keresek. A nevét elfejtettem az istenekre, de majd tán bemutatkozik, vagy majd csak úgy teszek.
Egy kedves mosoly csillan fel, s ez engem is erre késztet. Rövid, de annál igazabb volt. Fincsi kisfiúka, hmm hogy is nem kerestél meg engem a mulatság után?
- Mily nemes lelkű. – Kezdek bele ismét egy mosollyal.
- Oh, igazán elnézést, ha rossz benyomást kelletettem volt egy kis vitám azzal a punccsal. – Nevettem fel, és még mindig nem ugrik be a neve, ám nem kérdezhetem meg.
- Ezaras Mester mondta, hogy kereshetlek bizalommal. Nos, szükségem lenne némi bájitalra, és úgy tudom, hogy te képes lennél ki keverni azt. – Kezdek bele most már ténylegesen a mondani valómba.
- Természetesen megfizetek mindent, és megveszem a szükséges alapanyagokat is, bármit, sőt a halhatásáért, ha kell még plusz ulront is adnék. – Mondom.
nem akarom, hogy elkezdjen kérdezősködni és azt, sem akarom, hogy a Mester fülébe visszajusson. Ha jól rémlik tanítványa, biztosan rá kérdez majd, hogy jártam e itt, és amennyiben igen miért, hiszen tudja azt, hogy mit keresek.
Csak remélni tudom, hogy titkom jó helyen van. A Mestert jogosan érdekelték a szándékaim, így a fiú remélem a nélkül is neki lát mindennek, hogy tudná.
- Valamint érdekel az ágazat, ha gondolod szívesen hallgatnám, hogy miért szereted és mit érdemes tudni. – Mondom kis mentés képen, de teljesen őszintén is hangzik. Nem hiszem, hogy keverő mester akarok lenni, hiszen a mágia bőven elegendő nekem, hátha még majd ágazatot tanulok.

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
129
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Laboratórium Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: