Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dhela folyó és környéke KaDiPE5
Dhela folyó és környéke KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Dhela folyó és környéke

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 06, 2022 8:31 pm
A hosszú út kimerít minden élőlényt. A gyalogos vándoroknak nehezebb lévén folyamatosan élelmet és ellátást kell keresniük maguknak. Egyesek vadásznak, mások kereskednek a városlakókkal. De egy ork ezt nem mindig teheti meg. A fajt átjáró kissé túlzó szállóigék és tévhitek minden orkot megbélyegeznek. E miatt már, ha meglátnak egy zöld termetes lényt szó nélkül harci állásba szednék magukat. Pedig a mi orkunk nem ilyen. Egyike azon kevés orkoknak, kik nyugalmasabbak és szelídebbek. Ne tévesszen meg, erejük ugyan akkora, mint fajtársaiknak, de inkább a civilizált megoldásokat kedvelik.
A hosszú út kimerítette Raghat készleteit. Habár élelmet tudott szerezni magának, vizet ritkán talált. Annyi előnye volt, hogy szülőföldje, a sivatag miatt megszokta a kevés ivási lehetőségeket. Csak, hogy kibírja hosszabb ideig elejtett zsákmányának vérét fogyasztotta, mely kis ideig csillapította, míg nem talál rendes vizet. Mikor már azt gondolta nem fog találni semmit megpillantotta a messziségben a folyót. Kezdetleg jó lesz ezi, hogy folytatni tudja útját. Leérve a vízhez hatalmas tenyereit belemártotta és egy nagyot ivott a frissítő léből. Mikor újra hidratáltnak érezte magát lecsatolta övéről a vizes kulacsokat és elkezdte feltölteni őket.
Tudta, hogy a környék nem lehet biztonságos és mit sem levéve páncélját, helyette egy nagyobb rongyot húzott elő, mit letisztított, majd a vizes ruhát végig szántotta arcán, nyakán és kezein. Megszabadulva az izzadt mocskától bátran nézett körbe merre is induljon. Növényeket kellene szereznie útja további részére és vadásznia is kellene. Talán a folyó halait kitudná fogni és megsütve egy jó esti vacsorát összetudna dobni.
Ahogy eltervezte, hogy halat fog ma enni valami megzavarhatta idegeit. Kissé idegesebben nézett körbe ismét. Valaki van itt vele, tudta. Lassan fegyveréhez nyúlt és várt. Ha egy vadállat szemelte ki őt akkor a bundáját eltudná adni az egyik városban. Ha banditák, akkor pár ellátmányt tud szerezni magának. Csendben lapulva várt türelmesen, hogy valami jelet kapjon, mire számítson. Keze fegyvere markolatát szorongatta, tekintetét végig pásztázva a környéken.

Calypso Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 12:18 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 12:14 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Felfogtam, hogy terhes vagyok Szürke számára. Nem volt meglepő, a legtöbbek valamiért kevéssé kedveltek, én pedig ezzel már együtt tudtam élni. Otthon sem volt sokkal könnyebb a helyzet, mert sosem tudtam beilleszkedni igazán, mintha  csak idegen lennék azok között, akiket népemnek nevezhettem. Mindenesetre, akárhogy is bánt velem Szürke, én kedveltem őt. Kedveltem, mert atyám szerette, foglalkozott vele, jobban, mint velem. Ez pedig határozottan különlegessé tette.
Nem óhajtottam többé megzavarni a békéjét. Csak követtem az erdőben, csendesen osonva, mert nem szerettem volna ismét bajt hozni a nyakunkra.
Néha-néha felpillantottam még az égre, próbáltam élvezni ezt a pillanatnyi némaságot. Annyi kérdésem lett volna persze még az apámról, de nem mertem feltenni Szürkének. Sejtettem, hogy legfeljebb ellenséges morgást kapnék. Hamarosan persze, ahogy a falu környékének zajai és fénye közelebb került hozzánk, meg is kaptam a választ.
- Rendben... bár én a te társaságod élveztem volna - nyeltem egyet. Olyan szívesen hallgattam volna, ahogy apámhoz kötődő emlékeket idéz. De nem vártam tőle többet, nyilván okkal döntött úgy, hogy még az italt sem fogadja el.
- Le cenithon ab... (Viszlát)- búcsúztam csendesen. Megvártam, ahogy hátraarcot vág és távolodni kezd, addig álltam ott és néztem utána. Nem is tudom miért, nem kellett valójában, hogy jelentsen bármit is. Mindez idáig a létezéséről sem tudtam... most még is olyan volt, minta apám emléke távolodna tőlem.

/Köszönöm a játékot! ^^/



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 7:45 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

Néhány momentumnak előtte még ráért volna a lyuk mélyére nézni, persze nem hibáztathatom, mihelyt a kínzó és zord valóság a naiv ábrándokban élők arcába csap, sokan térnek észhez, és döbbennek rá; a mesébe illő titokzatos rejtelmek nem kecsegtetnek mással, mint fájdalmas halállal. Felhúzom hát a gödörből, kurta „ígéretét” jótékonyan eleresztve a füleim mellett. Bizton veszem, amennyiben újabb, hasonló helyzetbe keverné magát még a visszautunk alatt, változatlan rángatna bele az oktalanságába.

Szavak helyett mint oly sok alkalommal, ezúttal is inkább a tetteknek adózok, vagyis útnak eredek a falu feltételezett irányába. A holdtalan égbolton a Tinwetári éles, vöröslő ragyogásával egyenget a lépteimben, biztosítva afelől, nem fogunk céltalan kóborolni az éjszakai erdő sűrűjében. Egy pillanatra eltűnődök, vajon Folrandír tisztában van-e ilyen alapvető információkkal a túlélés kapcsán, ám hiszem, ezekre az apróságokra ha nem is Aroloth, de a családja többi tagja megtanította – csöndben maradok hát.
A magam részéről a túránk maradék részében is ragaszkodom a némasághoz, avagy kérdését nem illetem felelettel, ahogyan önzetlen sem ajánlkozok a megsegítésére. Nem lesz szerencséje minden alkalommal, hogy legyen, aki kihúzza a csávából, netán a kezét fogja, ha szüksége lenne rá, így mindössze azzal biztosítom a támogatásomról, hogy a kelleténél nem haladok gyorsabban előtte.

Órák hossza, mire nagy sokára megérkezünk a falvacskába. Az ég alja már narancsos színekben pompázik, hirdetve egy újabb, forrósággal teli nap eljövetelét. Néhány dolgos asszony és férfi odakint sündörög a házak között, meglehet, még az éjjeli mulatság romjait takarítva. A kis településhez közeledve még látszanak a virágos díszek, füzérek a kerítésekre és az épületek oldalára függesztve, azonban bármily hívogató is legyen a békés nyugalma, a határához érve megtorpanok.
- Megérkeztünk. Ahogy ígértem, elkísértelek a faluig. Bizton akad nálamnál hozzáértőbb gyógyítójuk – jegyzem meg karcos, fáradt hangon. - Ahogyan nálamnál értékesebb társaság is az italod elfogyasztásához. Most elválnak az útjaink, s ha egyetlen tanácsot is megfogadsz… Jó időre kerüld az éjszakai erdőt – biccentek felé. - Illetve, üdvözlöm atyádat, amennyiben összetalálkoznál vele – teszem hozzá, majd megvárom, ha ő is szeretne intézni hozzám szót. Végül egy utolsó biccentéssel búcsúzom el tőle, a falu mellett indulva tovább az utamon.

// Köszönöm a játékot! Dhela folyó és környéke 854324872 //

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 15, 2022 2:22 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Hazugság volt azt állítani, hogy egyáltalán nem éreztem magam rosszul. Csak éppen azt nem szerettem volna, ha Szürke tovább köszörüli rajtam a nyelvét. Értettem, hogy nem vagyok több egyszerű koloncnál a nyakán… de nem akartam újra meghallgatni. A megjegyzésére nem is mondtam inkább semmit, csak mentem utána, hátha nagy nehezen kikeveredünk az erdőből és meghívhatom egy baráti italra a legközelebbi faluban, mármint ha hajlandó egyáltalán velem jönni.
A remény persze majd’ szertefoszlott, hiszen a lábam megcsúszott a kissé nedves talajon, mikor már megadtam magam a savanyúságának. Elvesztettem az egyensúlyomat és hasra vágódva majdnem besiklottam a hasadásba, amit korábban olyan nagy érdeklődéssel vizslattam. Éppen csak a talajba és néhány erősebb kőbe volt időm és persze erőm megkapaszkodni. Az ujjaim gyengék voltak, tudtam, hogy nem sok esélyem lenne megtartani magam hosszú percekig. Az izmok fájdalmasan feszültek meg a karomban az erőlködéstől, de minden erőmet bevetettem, hogy ne adjam fel, míg Szürke odaér hozzám.
A mellettem ide-oda tekergőző rovarok látványa sem tett éppen boldoggá. Fintorogva bámultam meg őket fél pillanatra. Undort éreztem a látványuktól, ám szokatlanok nem voltak, az erdőben felnőve ezeknél nagyobb példányokat is láttam. Mégis olyan szerencse ért, hogy Szürke gyorsan odaért, hogy megmentsen ezektől a csúszómászóktól.
– Most erre nem érek rá… – dünnyögtem az újabb keserű megjegyzésre. Aztán szerencsére elkapta az alkaromat és erősen tartva, kihúzott a mélységből. Az utolsó mozdulatoknál pedig már a grabancomnál fogva taszított el, így éppen térdre érkeztem meg a mocskos talajra. Hangos nyekkenéssel vette tudomásul testem a földet érést. Kissé nyöszörögve próbáltam feltornázni magam, elsőre még sikertelenül. A karizmaim túlzottan elfáradtak ahhoz, hogy egyszerűen feltoljam magam.
– Köszönöm… – Sóhajtottam, eddigre már kicsit visszatért az erőm, de még mielőtt felkeltem volna, hogy leporoljam magam, már jött az újabb kegyetlen megjegyzés. – Rendben, majd nem rángatlak bele, ha megint ilyen lenne. – Dacoskodtam és ahogy talpra álltam, végig simítottam a ruhámon. Kevésbé koszos nem lett, de legalább a gyűrődések elsimultak, én pedig követhettem Szürkét. Kissé bicegtem, mert amint rosszul léptem, a talpamban a bokámba valamiféle fájdalom nyilallt és persze újabb részeimet horzsoltam fel.
Az éjszaka ezúttal csendesebbnek tűnt, ahogy megindultunk előre. Reméltem, hogy nem botlunk több szörnyetegbe, kimerültem és sérüléseim megmagyarázása Iannek még éppen elég problémás lesz. Bizonyára azt fogja hinni, hogy inni mentem és összevertek, pedig már hosszú hetek, hónapok teltek el az alkoholos mámor nélkül. Nem óhajtottam megint olyan helyzetbe keveredni.
Legszívesebben odaléptem volna Szürke mellé az éjszaka leple alatt, hogy belé karoljak. Jól esett volna a támasz, mert egyre inkább rám talált megint a szédülés a bokafájás mellett. Ennek azonban hangot nem adtam és nem is tettem úgy, ahogy szerettem volna.
– Hajlandó vagy meginni velem valamit a faluban? – kérdeztem, majd megköszörültem a torkom. Kicsit zavarban voltam, mert tudtam, hogy úgyis elutasít, pedig csak egy koccintásra gondoltam, amiért segített nekem. Amolyan gesztusféle volt.  



Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 14, 2022 10:27 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

Éppen ez a probléma forrása, nem hisz semmit, nem gondol semmire, nem figyel semmire, az én türelmem pedig a korábbi, leheletnyi hálám dacára igen csak fogytán kezd lenni. Nem fűlik a fogam szörnyvacsorává válni azért, mert ő kifejezett érdeklődését leli holmi titkos üregben, amelyben ha lapul is bármi különlegesség, előtte ha nem egy csapóajtónál törné a nyakát, úgy nyílzápor fúrná keresztül, vagy ha szerencséje van, egy medve harapná kettébe. Jóllétéről bizonygat a szemembe hazudva, s könnyed lélekkel sodorna mindkettőnket ostoba veszélybe. Elvégre kinek kellene pátyolgatni odalent, ha az ájulás kerülgetné? Kinek kellene kivonszolni, amennyiben bármi ártalom érné? Nekem, feltéve, ha nem hagyom ott én is a bőrömet.
- Il beth lín thugar (minden szavad hazugság) – szűröm a fogaim között elkomorodó tekintettel, ám a veszély, melyre korábban nem egyszer intettem, valósággá válik. A lába megcsúszik, majd alázuhan a mélységnek, bár a puffanás elmaradásából úgy sejtem, idő közben sikeredett megkapaszkodnia. Ösztönös, segítő szándékkal nyúltam utána, ám mire odaérek, kátrányos szívem szerint leginkább az ujjaira taposnék, hogy szabadon szárnyalhasson a vágyai irányába. Hüvös pillantással tekintek le rá, és a hosszúkás, temérdek lábú rovarokra, akik változatlan igyekeznek felkapaszkodni a szakadék szélén.
- Pusztán magadat okolhatnád. S miért aggódsz? Eddig érdeklődéssel kívánkoztál a titkokat megfejteni… - billentem oldalra leheletnyire az államat, de mielőtt valóban alázuhanna, letérdelek hozzá és határozottan az alkarjára fogva rángatom fel a mélység torkából. A végén a grabancánál markolva taszajtom biztonságos távolba, nem fukarkodva a vehemenciámmal.
- Amennyiben meghalni kívánsz, ne rángass bele engem is – vetem oda neki hűvösen, majd jobban odafigyelve, merre lépek, mihez érek, ismét elindulok a fák s romok között, reményében annak, hamarost a faluhoz érünk.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 14, 2022 8:34 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Sóhajtva megforgattam a szemem, de a tekintetem végül csak nem vontam el a nyílástól. – Nem hiszek semmit. Egyszerűen csak érdekel, mi van ott. – Feleltem, miután szó szerint rákérdezett, hogy elment-e az eszem. Szürkében az égvilágon semmiféle kalandvágy nem uralkodott. Nem kárhoztattam érte, régen én is inkább meghúztam magam, de az, hogy kikerültem Alorából sok mindent megváltoztatott. Érdeklődő lettem, erősebb és magabiztosabb.
– De a rémség óta már jól vagyok… – magyaráztam. Persze éreztem a sápadtságom és hogy szédülök, de mindez természetes volt, mágiát használtam, amit még egy kisebb fizikai erőlködés is megdobott. Az adrenalin hajtott és tartott talpon. – Nézz csak rám, élénkebb vagyok, mint valaha… – folytattam. Hamar kiderült persze, hogy Szürke nem változtat a véleményén, így feltápászkodtam a nyílás mellől, hogy kövessem.
Azzal a lendülettel meg is csúszott a lábam és megindultam a nyílás irányába. Valahogy az oldalamra estem és még éppen meg tudtam kapaszkodni a szélén, mielőtt elvesztem volna a résben. Szürke persze eddigre már oda is érhetett volna, hogy kihúzzon. Nem reménykedtem benne, hogy az ujjaim sokáig bírják, vagy éppen az a kiálló, nagyobbacska kő, amit elkaptam. Erő nem sok volt bennem, így akármennyire is próbálkoztam magamtól nem tudtam kimászni.
– Öhm… nagy kérés lenne, hogy kisegíts innen, mielőtt egy nagyra nőtt hernyó leharapja az alsó részemet? – érdeklődtem, bár nem reménykedtem benne, hogy van ehhez hasonló szörnyeteg. Én azokról meglehetősen keveset tudtam, nem voltam a családom igazi tagja, gyerekkorom óta kihagytak minden ilyesmiből. Ráadásul viccnek is gyengécske lehetett, főleg az adott helyzetben… na nem, mintha Szürke tudott volna mosolyogni.



Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 13, 2022 11:46 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

Néma fohásszal az ajkaimon emelem a holdtalan égboltnak a tekintetemet, hátha az ezüst úrnő meghallgat ezúttal és véget vet ennek a tragikomédiának. Helyette azonban Foldrandír szólít a nevemen, s rezzenéstelen pillantásom lassacskán visszasiklik rá.
- Ci gwandwen cín gûr? (Elment az eszed?) - szegezem neki visszafojtott hangon mért kérdésemet. - Mit hiszel, kincset lelsz odalent? Hemzsegnek itt a szörnyek, az újhold nekik kedvez – vonom össze a szemöldökeimet, rádöbbenve, jó eséllyel erről mit sem tudott. Okult valamicskét Aroloth és a családja oldalán, ám láthatóan csekély, amit magára szedett. - Mielőtt az a rémség ránk támadt, az ájulás szélén álltál… - tudatom vele az újabb tényt. Meglehet, az iménti harc heve csillapította a fájdalmát és a rosszullétét, de nem adok neki sok időt ahhoz, hogy visszaessen eredeti állapotába.
Minden bizonnyal az a jótékony köd tehet arról is, hogy nem realizálja a ráakaszkodó százlábúak jelenlétét, de valamiként nem fűlik a fogam a felvilágosításához. Utána pedig időm sem marad rá, miként bámulatos esetlenséggel csúszik meg, és kezd a nyílás felé zuhanni. Felé moccanok, noha szerencsétlenségére az imént jócskán elhátráltam a közeléből, feltételezve, újfent rám akaszkodik az őt sújtó rovarok okán… Ekként hát tehetetlenül nézem, mi lesz a balsikerének a hozománya.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 08, 2022 6:34 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Hallottam, hogy azt mondta, hogy nem kellene olyan közel mennem a repedéshez, engem mégis izgatott az a titkos járat éppen ott alattunk. Nem az érdekelt, hogy szörnyek lakják-e, hanem hogy van-e benne kincs, miféle története van. Úgy elmerültem volna ezek kutatásában, hogy már meg sem zavart, hogy térdelés közben bemocskoltam a nadrágomat. Nem is számított persze, hiszen ez már a szörnytámadások következtében is megtörtént, ráadásul rongyosra is szakadt.
– Szürke… – köszörültem meg a torkomat, majd elszakítva a járattól és a kék, világító rovaroktól a tekintetemet, rápillantottam a mindig hűvös kifejezésű arcra. Hihetetlen volt, hogy őt semmi sem érdekelte annyira, hogy kicsit álmodozni kezdjen. – Egy egészen kicsit sem szeretnéd megnézni… biztooos? – nyújtottam el úgy, mintha máris kérlelném, pedig ki sem mondtam a megfelelő szavakat ezen a ponton, csupán később. Ezekre is persze csak egy morgással reagált, mintha valami rosszat mondtam volna. Én csak érdeklődtem és nyitott voltam a világra.
Végül felkeltem és csalódottan sóhajtva leporoltam a szakadt nadrágomat. Kissé előre dőltem, még bele-bele lesve a nyílásba, mintha valamiféle csodát várnék, hogy majd meggondolja magát… de persze meg akart tőlem szabadulni. Minél gyorsabban el akart kísérni a faluhoz és otthagyni, pedig én meghívtam volna akár egy italra is a helyi kocsmában. Vajon mit mondana rá? Elvből elutasította volna, mert csak egy púp voltam a hátán.
Egy évvel ezelőtt ez a kelletlen érzés nyilván elbizonytalanított volna és visszavonulok a csigaházamban. Ez most kimaradt. Megváltoztam, nem akartam mindenkivel megszerettetni magamat, valójában annyira nem is érdekeltek mások. Szürke inkább csak felkeltette az érdeklődésemet apám miatt, minden miatt.
– Szürke… – kezdtem újra és kihúzva magamat, megigazgattam a ruháimat. Aztán vártam egy kicsit, hátha rám néz… de aztán csak hozzátettem: – Jó, menjünk… – dünnyögtem és már léptem is felé. Talán tényleg jobb lenne a kellemes fogadóban. De a lábam persze megcsúszott és úgy éreztem nem fogom tudni megtartani az egyensúlyomat, így viszont egyenesen a nyílás felé dőlt a testem.




Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 5:49 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

A visszakérdezése alkalmával nyilvánvalóvá válik a számomra, hogy a véleményemet vajmi kevésbé vonzó kifejezésekkel kellett volna az értésére adnom, ugyanis elég ránézni, hogy tudjam, túlzottan felkeltette az érdeklődését a rejtelem gondolata. Akár egy gyermek, aki másodszorra menekülve a halál torkából még mindég tündérmeséket vizionál.
- Nem kellene olyan közel menned – tanácsolom, elvégre nem tudhatjuk, mennyire stabil a szakadék széle, bár elnézve, ahogy utána letérdepel mellé, elszáll az „aggodalmam”. Elbírja a súlyát, és a földből sem hullanak alá szemcsék, amelyek újabb omlást jeleznének előre. - Nem akarom, egyetlen ismeretlen szörny is elég volt az éjszakára – emlékeztetem a nem olyan rég esett csetepatéra, amelynek kimenetele attól tartok inkább múlt a vakszerencsén, mint a felkészültségünkön. S akárha a természet egyetértene velem, a nyílás szélein hosszúkás, megannyi lábbal egyensúlyozó rovarok kapaszkodnak fel, amelyek közül nem egy éppen Folrandír ujjain, kézfején és ruhaujján lel fogódzkodóra. A mozgásuk pedig nem komótosságról árulkodik.
Leheletnyire összevonom a szemöldökeimet, és számítva rá, hogy megint nekem kellene lesöpörnöm róla az újdonsült barátait, jelző értékkel ellépdelek a közeléből. Persze, ha mindezeknek tükrében tovább kérlel, s megpróbál ártalmatlannak ható arckifejezésével a létezésében kétségbevonható lelkemre hatni, halk morgással adom a tudtára, hogy ezzel nálam nem ér el semmit.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 4:53 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
„Ú-im lín mellon.” Már túl estünk ezen a beszélgetésen és nem érdekelt, minek titulálta magát. Apámnak fontos volt Szürke, tehát barátként tekintettem rá. Akármennyi ellentét is volt köztem és az atyám között, tiszteltem azokat, akiket valamiért közel engedett magához, én ugyanis sosem tartoztam közéjük. Csak a gyereke voltam végül is, nem vittem sokra, mint Tin vagy a két idősebb testvérünk. Cerbin apámhoz hasonlóan harcos volt, Aevon pedig remek anya és nem utolsó sorban a közösség tisztelt tagja. Csupán én hoztam szégyen a Ceilteach névre, mert nem voltam az, akinek születnem kellett volna.
– Akkor ne legyél. – Vontam vállat végül. Tényleg nem volt fontos annyira, hogy ezzel piszkálódjak. A sors összefonta valamiért ma este életünk fonalát, hogy ennek lesz-e bármilyen következménye, vagy ő maga egész egyszerűen tovább áll, az ő döntése volt. Én minden ismeretséget fontosnak tartottam. Még az Arienthe kisasszony iránti gyűlöletem is jó irányt vett, hiszen a féltékenység elmúlt, ő pedig megadta azt, amire a leginkább szükségem volt. Csak oda kellett állnom és szembe néznem vele.
A folyó menti kisebb falu ötletére csak biccentettem. Az erdő veszélyesnek tűnt, hiszen eddig két különböző faj egyedeivel találkoztunk. Sok jóra nem számítottam az éjszaka maradék részében. Hemzsegtek a bestiák az erdőnek ezen a részen.
A talaj mozgásra lettem először figyelmes, aztán arra, hogy nem tudom megtartani az egyensúlyom, mert oly’ hevessé vált. Meg kellett hát kapaszkodnom Szürkében. A köpenyét próbáltam csak szorongatni, nem a kényes részeit, de sejtettem, hogy még így sem tetszik neki az újdonsült érintés. De nem foglalkoztam most a sérült lelkivilágával, inkább az a repedés érdekelt, ami elől odébb rángatott. Valamiféle zümmögés, rovarok zaja hallatszott… és a szétnyíló földrész alatt járat.
– Egy titkos járat? – kérdeztem vissza, miközben hagytam lehámozni az ujjaimat róla. Túlzottan is izgatott lettem ahhoz, hogy figyeljek erre az apró részletre. Inkább odaléptem a nyíláshoz és lebámultam rá. Hihetetlen volt, hogy őt nem érdekli egy titkos járat… valami érdekes helyre vezethetett.
– Te nem akarod megnézni? – Dünnyögtem halkan és letérdeltem, hogy még jobban szemügyre vegyem a valamit. Persze a hátunk mögött hagyott szörnyetegről eddigre teljesen megfeledkeztem. – Kérlek… – Néztem rá és megpróbáltam a legaranyosabb arckifejezésemet elővenni, hátha azzal meggyőzőm, hogy legalább lessünk be oda.



Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 2:31 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

- Ú-im lín mellon (Nem vagyok a barátod)... - lehelem a hűvösödő éjszakába, noha a lelkesedés elmarad a szavaim mögül. Valóban nem tartom magunkat többnek két elfnél, akiket a sors kusza fonalai egymáshoz egyengettek, viszont az elismerés és a hála, amely a bensőmben igen mélyre bújt, nem enged komolyabb ellenérzéseket táplálni a sihederrel szemben. Az atyját nagyra tartottam, tartom a mai napig, de nyilvánvaló, hogy ebben a vonásunkban sem közösködünk egymással. A legtöbb, amivel leróhatom a tartozásomat Aroloth és a fia számára, ha biztonságba kísérem az utóbbit s nem hagyom hátra szörny-vacsorának.
- Nulport fele akad a folyó mentén egy kisebb falu. Odáig elkísérlek – felelem, a magam részére nem reagálva különösképpen. Igaz nem tagadom, az erdők környékén vélhetően sehol sem lenne most biztonságos meghúzódni, alvásra pedig bármily bosszantó is legyen, nekem is szükségem van, viszont az ünneplők harsogását a hátam közepére sem kívánom… Az esélyeimet latolgatni mindenesetre nem marad sok időm, ugyanis a talaj határozottan megrendül alattunk.
Folrandír kezei már megint ott kapaszkodnak, ahol nem kellene, de kivételesen nem lököm el magamtól vagy morranok rá, hiszen a tőlünk legfeljebb egy méterre megtöredező, majd legalább akkora átmérőben alázuhanó föld látványa jobban leköti az idegszálaimat. Ösztönnel lépek vele hátrébb, a grabancánál húzva magam után, hogy egyikünk se essen bele a váratlanul keletkező kráterbe, melynek sötétlő mélyéről apró, kékesen derengő fénypontok emelkednek elő. Rovarok lehetnek; a szárnyaik halk, monoton zümmögése és a mozgásuk legalábbis erre enged következtetni. Összehúzott szemhéjakkal figyelem őket, majd a falrészletre siklik a tekintetem, aminek sík felületén apró bemélyedés rajzolódik ki éppen ott, ahol nemrég a tenyeremet támasztottam.
- Vélhetően egy titkos járat. Jobb nem tudni, mi fészkelte be magát oda az évezredek alatt – állapítom meg csöndesen, s ha addig nem eresztett Folrandír, lehámozom magamról az ujjait. - Gyere, még napkelte előtt a faluba érhetünk – noszogatom meg a szavaimmal, óvatosan megkerülve a járatot, aminek mélyére nem igazán látni, de a rovarok fényében egyértelmű, hogy lépcső nem vezet hozzá.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dhela folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Hesson folyó és környéke
» Zynx folyó és környéke
» Gindra folyó és környéke
» Sahqon folyó és környéke
» Gindra folyó és környéke - 1021 Télközép hava - Aldrich & Calypso

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: