Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Karaván út - Page 2 KaDiPE5
Karaván út - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Karaván út

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Kedd Szept. 27, 2022 9:58 pm

Mynzashi Zsiványok
A pihenésre meghagyott idő nem telik tétlenül, legalábbis a varázsló részéről. Gyógyitallal kínálja Deedrát, aki mihelyt megitta azt, eleinte kellemetlen érzésekkel gyarapodik a sebei összehúzódása révén. Határozottan össze kell szorítania a fogait, ha nem akarja a fájdalmát kimutatni, ám a megpróbáltatás hamar szertefoszlik, és a helyét holmi fátyolos megkönnyebbedés veszi át. S talán ez a váratlan felszabadultság az oka, hogy Rhysand kérésére nem moccan, de az alorai tanoncnak sem szükséges aggódnia, mivel az idő közben odaérkező feleség – történetesen, akit Fizaim megmentett –, néma jelzésekkel adja a tudtára, hogy a hozott kötszerekkel szívesen ellátja. Így tehát, ha az ifjú nem ágál ellene, ő sem marad kötések s csöndes köszönet nélkül a fátyolba bugyolált nő részéről.
Persze Naken sem marad ki az ápolásból, aki tekintve, nem szokott hozzá a komolyabb harcokhoz, nem csoda, hogy megterheltnek érzi magát. Azonban a sérüléseit ellátja Rhysand, felhasználva hozzá az ernéből készült pépet, és amennyiben a felkínált italt is lehúzza, perceken belül érezheti a gyógynövények enyhén húzó hatását. Ahhoz nem bizonyulnak elég erősnek, hogy hathatós időn belül gyógyírrel szolgáljanak, de határozottan megkönnyebbítik a tolvajunk dolgát. Bizton veheti, ha némi vizet, ételt dönt magába, és eleget pihen a sziklák árnyékában, a nap maradék részét már át fogja vészelni.
Az evirani is a jelek szerint a pihenés mellett teszi le a voksát, meghagyva a kereskedőknek és Rhysandnak a tetemek átfésülését. Természetesen a férfiak nem kapkodnak el semmit a megmentőik szeme elől, ám, amit a mágus – vagy az esetleg társulók - hátrahagynak fegyvert, értéket, egyéb csecsebecsét, elkezdik összegyűjteni, hogy Qieseában jó pénzért adhassanak rajtuk tova. Rhysand egy hosszúkarddal gyarapodik, s bár túl sokat nem tarthatott eddig a kezei között, biztosan meglepi, hogy a súlya közel sem olyan veszedelmes, mint amire számított. Egyszerű darab egyébként, leszámítva a markolatát, amit fémpikkelyek díszítenek teljes egészében. Vajmiféle anyaggal le van kezelve, ugyanis a várakozásokkal szemben nem csúszik a tenyérben. Ha a kardról közben tovasiklik a pillantása, észreveheti, hogy a gyík fegyverszíján egy kisebb zseb búvik meg, benne 5 ulronnal, illetve a mellkasán egy medalion is pihen. Sokat járt már Alora vagy a Fehér-sziget piacain ahhoz, hogy könnyedén ráismerjen az Oltalom amulettjére, ami kétségtelenül jól fog még jönni a jövőre nézve.
És amíg ő nézelődik hasznos holmik után kutatva, Nakent és Deedrát újfent a feleség keresi fel, ezúttal étellel a kezei között. Megint nem beszél sokat, mindössze kifejezi halk köszönetét és átadja számukra az étket, továbbá fejenként – a varázslót is beleszámolva - egy-egy borral megtöltött kulacsot.

« Térkép linkje •  Zene; The Cracked Wall • credit; »
Deedra életerő: 36/32
Naken életerő: 24/15
Rhysand életerő: 24/20

Deedra Gindrian and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 27, 2022 8:20 am


Mynzashi Zsiványok
Szükségünk volt a pihenésre a tovább indulás előtt. Éreztem minden porcikámban a kimerültséget, amit a pajzs megtartása okozott. A fájdalmat még elviseltem, bár időről időre össze kellett szorítani a fogaimat. Ránézésre azonba Deedra, a mi harcosnőnk komolyabb kínokat szenvedett el.
- Hidd el, a legtávolabb áll tőlem a bátorság - feleltem varázslónk szigorú szavaira. Ajkaim szegletében a szokásos játékos mosolyom bujkált. Nem orroltam meg rá, még azért sem, hogy inkább a lánynak adta bájitalt. Talán így jártunk mindannyian jobban. Ő legalább meg tudott védeni minket az út elkövetkezendő részein. Én sem maradtam ki persze, de enyhébb főzetet adott át.
Csak biccentettem és magamhoz vettem a főzetet. Közben elkezdett a sebeimmel foglalkozni. Az érintése csípős fájdalommal járt, de éppen csak megrezzentem rá. A szemeim ugyan be-bekönnyeztek, de elviseltem mindezt. Ahogy végzett az ellátásommal, nem volt más vágyam, mint egy félpillanat erejéig nyugton maradni.
- Ha nem bánjátok én inkább pihentetném egy kicsit még a lábam - feleltem, mikor a fegyverek megszerzése került szóba. Nem érdekelt abban a pillanatban sem Raab, sem a hülye fia, sem senki. Ha azt akarják, hogy tovább kutyagoljak ebben a forróságban, annak a sebnek még nyugalomra volt szüksége.
- Azért hallgatna rád, mert nő vagy. Egy szép nő - vontam vállat, bár fogalmam sem volt, hogy Rhys is ellen gondol-e valóban. Egy fiatal fiúnak azonban mindenképpen imponáló lehet, ha szép asszonyok környékezik meg.

Deedra Gindrian Kedvelte

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
559
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 26, 2022 9:18 am
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«  szószám: 288  • Öltözet • Credit: »
T
ávozásom előtt még jól hallottam a lény szisszenős dallamait, ahogyan biztosít minket az életben maradásunk felől. És még előtte a megvető szavakat is munkaadóktól.
Nagyra értékeltem, hogy a gyík megkíméli az életünket,  ám nem tudtam mit hozzátenni. Reméltem, hogy ez lesz a minimum, ha már mi is megkímélte az életét.

Követtem a társaim, mágusunk a szikla árnyékában keresett menedéket, mit jónak láttam én is így amennyiben engedte csatlakoztam. Ledobva véres kardom vetem le magam a földre, s úgy érzem végem. A testem borzalmas fájdalmakon ment át, aminek hangot nem de fintort adtam. Éreztem, ahogyan a lábam a kezem remeg, nem volt felkészülve ekkora megprobálkoztatásnak és hirtelen ekkora igénybevételnek.
Az elmúlt harc ereje hozta el nekem a fájdalmak egyre nehezebb törését.
Mellettem valamit elkezd keverni, vagy pépesíteni, majd kéri el a kötést.  Nem igazán tudtam rá figyelni.
“A bátorságot sokan összekeverik az ostobasággal” mondja, mire felemelem a pillantásom. Barna szemek nem rám néztek, nem nekem szánta, bár miért is tette volna. Mindent megtettem az elkerülésért is. Jogos kioktatása nem áll meg itt, magam sem fogalmazhattam volna meg a szavakat, bár az álmatlanságot nem sorolnám közé, bár biztosan sajnálom, de alig ismerem.
Egy gyógyital kerül ki a zsebéből és szavaire oda kell pillantani.
Kedves szavakat formál felé és egy mosollyal zárja gondolatait. Be kell valljam nem számítottam ilyen sem pedig elismerésre. Tettem, amire szerintem az istenek teremtettek.
- Köszönöm. - Mondom reketes hangon, amit ez után meg is köszörülök. Elveszem és meg is iszom az italt. Ebből már tudhatja, hogy van némi bizalmam felé.
- Rendben. - Feleltem.

- Talán.. - Keresem tekintettem az említett személyt, s mérem végig.
- Miért gondolod, hogy hallgatna rám? - Kérdeztem, majd láttam, hogy elindul a fegyverekért. Kérdésemben semmi rosszindulat nem volt, csupán talán egy magamban kételkedés.
Jómagam erre képtelen lettem volna.


#felhasznált Gyógyital //Köszönöm  Karaván út - Page 2 3138061344


Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2022 3:29 pm
Mynzashi zsiványok
Talán tévedek mikor a magam részéről felhagyok az öldökléssel s Fizaim kezébe helyezem a bestia életét. Meglehet, újabb életek kerülnek dárdahegyre, talán félnap múlva ismét szembe találjuk magunkat velük, s rosszabbul fog végződni, mint most. A döntés súlya nehéz, a vállunkat így is, úgy is nyomni fogja. Jól tudja ezt Fizaim is. – A kezedben a lehetőség, tehetsz ellene, épp úgy a te hibád is lesz, mint az enyém – válaszolok egy kedvűen. Hálás vagyok neki, tisztes ajánlattal a karavánja mellé fogadott. Harcban nem kíméltem volna a gyíkok vezérét, de így kiszolgáltatott fegyvertelenként… Úgy vélem panaszra mégsem lehet oka. Hallom, amint karaván kisérő társaim is egymás után mondanak nemet az élet adta felkínált lehetőségnek. A Deedra által felajánlott egyesség visszautasítását. Elmélyül belsőbben az aggály.
A pihenés jó tesz testemnek, ám még sem töltöm semmittevéssel a felkínált időt. Az egyik szikla árnyékába húzódva készítem el a nálam lévő növényekből a fájdalom csillapítására szolgáló pépeket. Amint kész vagyok vele, kérem el Fizaimtól a gyolcsot s fertőtlenítőt felkeresve társaim, hacsak nem szegődtek mellém. – A bátorságot sokan összekeverik az ostobasággal – pillantok az yloreire, jelezvén szavaimat neki szánom. – Értékelem a segítő szándékot, de legközelebb az energiád hasznos dologra fordítsd, ne pedig arra, hogy álmatlan éjszakákat okozz nekem, ha véletlen ott maradnál – ahogyan a víznek szokás, párolgott el dühöm. Szó nélkül mégsem hagyom esztelen cselekedetét. – De nem ez az oka, hogy ezt itt nem neked adom – veszem elő zsebemből a gyógyitalt, s nyújtom át az evirani lánynak. – Hanem, mert Deedra az, aki közülünk a legjobban ért a fegyverekhez. S ha valóban támadnak még, nagyobb szükségünk lehet rá, mint eddig. A sérülése komolyabbak – küldök a lány felé egy halvány mosolyt. – Gyógyital, begyógyítja a sebeid – teszem hozzá kiegészítésnek, ha netalán vonakodna. – Neked pedig itt van ez, garan szárából készült. Elősegíti a sebek gyógyulást – adom át Nakennak az italt. – De kérnék egy szívességet Deedra, miután bekötöztem Nakent, kérlek segíts nekem a hátammal. Már rutinos vagy  – kérem meg és helyezem le az ernéből készült pépet, s fogok hozzá Naken ellátásához. – Lehet nem ártana elvenni a fegyvereiket és a pajzsot. Hasznunkra lehet, ha valóban utunkat állják még. Meghalni mégsem hagyhatjuk őket – szólalok meg ismét, amennyiben az evirani újra latba veti ápoló kezeit. – Míg itt vagyunk, talán bevethetnéd magad, meggyőzve a fiút, hogy legközelebb ne tétlenkedjenek. Nem csak a mi életünk a tét – pillantok a hátam felett a lányra. – Nekem eddig úgy tűnt, több esze van, mint az apjának – veszem halkabbra szavaim, s ha végzetünk, felkelek, s a sziklák mögül előbújó gyík tetteméhez megyek. Elvéve tőle fegyverét.



#felhasznált garan szára, erne termése
Vendég
Vendég
Anonymous




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2022 1:07 pm

Mynzashi Zsiványok
Raab nem vak a felé irányuló ellenszenvre, s bár számára érthetetlen, hogy sajnálhatja valaki egy, a saját fajtájukat áldozati báránynak használó népet, és miért vetik a szemére a harcból való kimaradást, amikor éppen ezért bérelte fel a küzdőket, inkább a bölcs csendet választja. Utána pedig szólni sincs ideje, hiszen Kaukzouk megjelenése nem csak a kalandorok ereiben fagyasztja meg a vért. A mellkasának nyomódó, véres csatabárdot erőfeszítések árán tartja meg, aztán a száját húzva adja tovább a fiának, hogy vigye vissza a jogos tulajdonosának.
- Nyilván a magas tevéről nem tűnt fel, ám nem az életek kioltása, hanem megóvása mellett vagyok, ellenben ezekkel a bestiákkal. De ha az úton újra támadnak, mert elengedtük a vezérüket, magukra vessenek – zsörtölődik, visszatérve a sajátjai közé, tüntetőleg kerülve a bérencei társaságát. Bizton vehetik, eddigi közlékenységére és barátságosságára már nem fognak rálelni.
Mindeközben Kaukzouk megemeli a fejét, sárgás szemeit elébb a varázslón, majd a tolvajon, és végül a harcosnőn pihentetve meg. Hosszú pillanatokig méricskéli őket, akárha csapdára vagy vajmiféle trükkre számítana, miután azonban megérti, a szavaik igazan csengtek, ő maga is válaszra nyitja a száját.
- Nem ígér ssszemmit… Halni meg három jó katonám sszőrösznép miatt. Ígérni vissszont, hogy méltó harcosszokat nem bántani – biccent feléjük, majd megbizonyosodva afelől, valóban nem fognak rá támadni, végül óvatosan elhátrál egy szikla mögé, ahol aztán el is tűnik.

A kalandorok egy kimerítő harcon vannak túl, ez vitathatatlan, és a megbántódása dacára Fizaim sem ellenzi a megpihenést, illetőleg a déli, kora délutáni órák kivárását, mielőtt tovább indulnának a sivatagban. Korábbi ígéretéhez híven, amennyiben bárki igényli, túlad a sebek ellátására felhalmozott felszerelésein is, mint némi gyolcs és alkohol a fertőtlenítéshez. A felkínált ebéd egyébként éppen ugyanaz, mint az előző napon, avagy szárított hús némi kenyérrel, feltéve, ha a holttestek közelében bárkinek megjönne az étvágya. Amelyeket meglehet, minden ellenérzésüktől függetlenül bölcs döntés volna átnézni, hátha az egyébként jó állapotban lévő fegyvereken és pajzson kívül akad náluk más hasznos felszerelés is.

« Térkép linkje •  Zene; The Cracked Wall • credit; »
Deedra életerő: 36/24
Naken életerő: 24/13
Rhysand életerő: 24/18  

Deedra Gindrian and Folrandír Ceilteach Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2022 6:58 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«  szószám: 288  • Öltözet • Credit: »
M
érgelődő mágus társam apró biccentést intéz felém, amit lehunyt majd újra arcát figyelő pillantással ismertem el. Szavakat képtelen voltam formálni, képtelen voltam még levegőt venni is.
A nap sem könnyítette meg a dolgunk.
Karaván egyik tagja kérdést intéz úgy mindenkihez tán. Nem tudom mi történik, torkomban csak a gombócot érzem, s azt is, hogy ennek nincs itt még vége. Pillant ide-oda, ám senkit nem talál, ahogyan magam se.
- Nyugodjon meg... – Köszörülöm meg a torkom.
- Most sem kell majd semmit tenniük. – Mondom rekedtes alig valamilyenül. Én is oda akartam szúrni, ahogyan azt mókásan a mágus is megtette.
Ugyan erre lettünk felbérelve, ám úgy hiszem még sírt sem ástak volna nekünk, ha itt leljük vesztünket.
„Azért legyünk óvatosak” mondja, mire biccentettem egyetértően a fejemmel. Próbáltam figyelmes maradni még akkor is, ha mindjárt összeesek.
Mikor megpillantom a vezető gyíkot és társát, erősen markolok a pengémre, s mérges, véres tekintetem vetem rájuk.
Mire várnak? Gondoltam magamba, amikor is beszélő előre lép, s szavakat formál.
- Nem. – Mondom. Legyen akármi is a hagyomány.  Egyetértek a mágus szavaival, valamint becsülendőnek tartom a tiszteletet is, amit fejbiccentéssel intéz felé.
- Csupán annyit kérünk, hogy hagyjátok ezeket az embereket, s felejtsétek el vezetőnk tettét. – Mondtam összeszedve kevés kis erőm.
- Bármennyire is szánalmasok azok. – Vettem oda, majd köptem ki egy adag vért, amit az okozott, hogy a harc hevében számba haraptam.
Bár társaim eléggé alázták már a férfit, s szavaik tükrözték enyémeket, magam sem akartam azt, hogy elmaradjanak a gondolataim, s még a végén meg ne hallják azokat.
A két társam elindult egyik irányba, így magam sem akartam kivétel lenni. Követtem őket, bárhova is legyen ez.
Úgy érzem, elég jó csapatot alkotunk, tán később- amennyiben nem öl meg minket a sivatag – velem tarthatnának apám felkutatásában.

Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2022 10:18 am


Mynzashi Zsiványok
Sóhajtottam egyet, ahogy megszabadultam a védelmi terhemtől. Ez a pajzs nem átlagemberhez illet, túl nehéz volt, iszonyatos erő kelhetett a használatához, bár kétségtelen, épp ez tette részben áthatolhatatlanná. Még a megkönnyebbülésem ellenére sem tudtam nem megérezni a várakozás feszültségét. Minden zsigeremben éreztem, hogy valami még történni fog, ám újabb harcot nem tudtam volna viselni.
Raab kérdésére megköszörültem a torkomat. Miért mentek volna csak így el? Már az is naiv feltételezés volt, hogy a saját szórakozására megmentheti a nőt. Beleavatkozott egy másik kultúra mindennapjaiba, amiért még a következményeket sem volt hajlandó viselni. Még mindig undort éreztem iránta, ám erőm nem sok volt kifejteni mindezt a vérveszteség mellett. Már elegem volt belőle.
Fiziam gyávasága miatt aligha óhajtottam életemet veszíteni itt a forró homoktengerben. Már indultam volna a varázsló után, bár nem támaszkodtam meg benne egyelőre, de nem volt kizárt, hogy hamarosan szükségem lesz rá. A lábaim gyengék voltak, a sérüléstől bicegtem és a mellkasomon ért felszíni sérülés minden lélegzetvételnél égett. Ennek ugyan hangot nem adtam, de minden mozdulatom lassabbá vált.
Kaukzouk pedig ismét felbukkant, ahogy az sejthető volt. Szándéka azonban aligha volt támadás, nekünk ronthatott volna, de nem tette. Megtörtnek, mégis rendkívül méltóságtejesnek tűnt Raab „barátunkkal” ellentétben. Nem volt gyáva s szavai éppen ezt tükrözték.
– Kaukzouk, igaza van a varázslónak. – Szólaltam meg én is csendesen. – Ne egy ilyen gyáva alak miatt add az életedet. A népednek még szüksége van rád. – Mondtam röviden ki a véleményemet, ahogy Rhys szavai felcsendültek. Semmi okom nem volt a gyíklény életét elvenni, hiszen nem miatta keveredtem harcba, hanem Raab gyávasága okán. Mennyi lett volna elviselni néhány ütést a hátsóján? Nem tudott volna kényelmesen megülni néhány napot? Ám sem én, sem Deedra, sem Rhys nem sérültünk volna meg, s nem hullott volna feleslegesen vér.
– Talán nem vagyok becsületes ember, de érted sosem ölném meg őt… annyit nem ér az ulronod – böktem oda Fiziam felé, ahogy megindultam Rhys után kissé bicegve. Nem is hitem volna, hogy valaha ilyen szavakat vágok bárki fejéhez is. Mindig a pénz, a megszerzés öröme mozgatott, de most, sebesülten, tisztábban látva a körülöttem lévő események mélységét, minden zsigerem ellenkezett.

Deedra Gindrian and Kalandmester Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
559
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 11:00 pm
Mynzashi zsiványok
A gyík, annyi vér és szenvedés után csak kileheli a lelkét. Szenvedtem én is, és ő is. Kellett neki, annyira kitartónak lenni, adta volna meg magát hamarabb. A morzsányi dühömet, még egy utolsó rúgással adom ki magamból. A ziháló Deedrára pillantva, apró biccentéssel köszönöm meg a segítséget. Jelenleg, ennyire futja, majd később, amikor már kifújtam magam. Ebéd után, merthogy annál hamarabb nem vagyok hajlandó elindulni. Az evirani sérült, az ylorei… Gyors pillantást vetek a férfi felé. Valami ismét mocorogni kezd bennem, hozzá is lesz egy –két szavam. Sérült. Fizaim és családja… semmi bajuk. A harmadik gyík sehol, s bizton veszem, hogy látták, amint elmenekül. Igaza volt Nakennak, oda kellett volna adni. Nem sok választ el attól, hogy az újra felgyülemlett haragomat kiadjam magamból. Akad azonba fontosabb feladat is, még pedig Kaukzouk. Melyre Naken fel is hívja a figyelmünket, bár nem olyan formában, miként gondolataimba kucorodott a gyíkbanda feje. Zavartan nézek körbe, hogy magam is lássam hűlt helyét. Rosszérzés kerít hatalmába, ahogyan a lányt. Korábban kezéből kiejtett kardjáért nyúl s én is szorosan fonom ujjaim a csatabárd nyelére. Ha segítséget hív kevés esélyünk lesz az életben maradásra, nyílt terepen pedig szinte semmi, főleg ilyen remek hátvédekkel. Melyek közül előre is merészkedik az egyik. – Maga szerint a jövőbe látok vagy túl a sziklákon? – villantom rá tekintetem. – Mindenesetre amondó vagyok, térjünk vissza a sziklák közé – mondom még mindig környezetünket vizslatva. Tudom, hogy a gyík is arra felé szaladt, de talán megérezve a túlerő szelét inába szál a bátorság újra és odébb áll. – Azért legyünk óvatosak – figyelmeztetem őket. Bevárom Nakent, amennyiben elindulnának megfogadva tanácsom. A sziszegés azonban megfagyasztja a vért bennem. Ijedten fordulok hátra, már csapásra emelve a bárdot… a lendület azonban alább hagy, s csak könnyedén eresztem magam mellé, amint Kaukzouk és társa alakja kirajzolódik előttem. Összevont szemöldökkel hallgatom szavait s nézem a becsületét elveszejtő, megszégyenült Koukzoukot. Ha eddig büszkeség is dagasztotta mellem, úgy reped szét akár a kezemre s arcomra szárad vér. Helyét valami egészen más veszi át. – Megvédtem magam, mert megtámadtál, de hóhér nem vagyok. Több becsületed van benned, mint egyeseknek a szőrös népek közt – hajtom le előtte fejem tisztelgés gyanánt, bár nem tudom miként szokás ez náluk. Néhány pillanatig adózok néma csenddel neki, majd megindulok a kéz oltalmába. Csak egy percre állok meg Fizaim előtt. – Elvégeztem a munka piszkosabb részét, most rajtad a sor Raab Fizaim – nem törődök már az illemmel a fegyvert, melyet még mindig kezemben tartok a mellkasának nyomom. Akár elveszi vagy az alkonyvörös homokba hull, hagyom magukra a többieket.

Vendég
Vendég
Anonymous




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 9:43 pm

Mynzashi Zsiványok
Az igen csak kreatívan megkomponált varázslat hatására a gyík torkából víz tör elő, ami azonnali megtorpanásra és fuldoklásra készteti a bestiát. Karmos mancsából kiesik a sarló, miként a nyakához kap, majd néhány másodpercnyi küzdelmet követően a földre kerül, elveszejtve az eszméletét. Éppen ebben a momentumban sújt le rá Rhysand a bárddal, ami végzetes reccsenéssel ékelődik a mellkasába, s még ha magánál is volna a meggyötört pikkelyes, innét már csak pillanatok kérdése, hogy ígyis-úgyis elérje a végzete. Némi hörgés még előbugyog belőle a közel sem óvatos rugdalásnak köszönhetően, de végül elernyed a teste, finoman süppedve a homokba.
Adózhatnának a számára egy-két néma pillanattal, szánakozással, megbánással vagy undorral, azonban Naken tájékoztatja a társait a felfedezéséről. Mindannyian megviseltek, az lenne a különös, ha nem hordoznák magukon az iménti csetepaté terhét, vérpettyes nyomait, ám a szituáció kétségkívül újabb adagnyi feszengéssel telíti el őket. Főként, hogy percekig semmi sem történik… Sem egy dobbantás, sem egy csatakiáltás vagy fenyegető sziszegés. Kizárólag a hátuk mögött közelítő Raab és a fia neszezése töri meg a csendet. Az ifjabbik felemeli Arthus pajzsát, nem egyéb célból, minthogy visszavigye jogos tulajdonosának, de a vérrel borított varázslót inkább nem noszogatja a csatabárd ügyében.
- Elmentek volna…? - kérdezi visszafojtott hangon Fizaim, kutatva a sziklák magaslatát, azt még nem is sejtve, hogy hiába töri a nyakát, onnét már senki sem fog visszapillantani rá. Ugyanakkor nem kell túl sokáig várniuk ahhoz, hogy az Örökkévaló kezének ujjai közül elővánszorogjon a gyík, illetve szemből maga Kaukzouk. A vezér gyanakvóan, feszülten ringatja a tekintetét az összegyűlt társaságon és a halottjain, az egyetlen életben maradt társára viszont csak akkor függeszti hüllőszemeit, miként az megadva magát a súlyos vérveszteségnek, omlik csakugyan a homokba. Kaukzouk sziszegése fájdalomról és csalódottságról árulkodik, mégsem ront esztelen a fajtája lemészárlóinak, ugyanis a veresége világosabb a napnál is. Előrébb  lép ellenben egy kicsivel, dárdáját megtámasztva a talajon.
- Győsszedelmesked csapatom felett… Hagyományaink ssszerint a bukott vezér fejét levenni. Tegyetek hát így, sszőrös népek – jelenti ki megadással, majd jelezvén szándékai tisztaságát és komolyságát, a dárdát és a pajzsát is eldobja oldalvást a homokba, ő maga pedig egyszerűen letérdel, megbillentett nyakkal várva a végzetét.

« Bunyó térkép •  Zene; The Cracked Wall • credit; »
Deedra életerő: 36/24
Naken életerő: 24/13
Rhysand életerő: 24/18  

Deedra Gindrian and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 4:28 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«  szószám: 248  • Öltözet • Credit: »
N
eki lódulásom, s annak csapásai talán hirtelen érthették, talán nem. Első csapásom sikeres volt, ám a következő nem. Nincs mit tenni, nekem se lehet szerencsém, s már jóval az utolsókat rúgom. A mostanra világtalan gyík utolsó leheletével küzd, s ennek egyik eredménye a közénk csapása, ami szerencsénkre senkit nem talál el.
Az ifjonc mágus újra a mágiára hagyatkozva mormog egy igét, ami hatással is volt rá, majd újra suhint egyet a fegyverével.
Földre kerülve pedig nem csillapodnak érzelmek, s lábával még megkínálja azt.
Jó magam lihegve állok a test fölött, s kezemből kiesik a vérben fürdött kard. Már nincs erőm, végem.
Kissé szédelgek, s jobbra helyezem a lábam, hogy el ne veszítsem az egyensúlyom, ekkor hallom meg, ahogyan Naken hozzánk intézi szavait.
Mint ha csak a szavak a távolból jöttek volna, és csengéssel együtt érkeztek. Szépen lassan kitisztult, hogy mit is mondott, vagy mond a férfi.
Felpillantok, s valóban nem látom a gyíkot sehol, majd a harmadik után is maradék erőmmel körbe fordulva nézek, s lehajolok a kardomért.
Akkor még nincs vége.
- Ez csak a kezdet volt. – Lihegem olyan halkan, s élettelenül, hogy tán meg se hallják vagy értik, de ismétlésre nem tudom magam rá venni. Talán szavaim olyan lehetett, mintha tudnék valamit, ám ez közel sem volt így. Csak remélem, hogy nem lesz igazam.
Már készülök arra, hogy háromszáz gyík lerohanjon minket, vagy nyilak zápora érje testünket.
Vajon ezek után mi lesz? Ennyi volt, és haladunk tova, vagy itt leljük meg a szellemvilágba vezető utat?

Kalandmester Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 22, 2022 11:40 am


Mynzashi Zsiványok
A nap még éppen csak megszínezte az égboltnak azon részét, ami kibukkant a minket körülvevő sziklák mögül, a harc mégis mintha utolsó szakaszához ért volna. Kegyetlen látvány volt ez olyan valakinek, aki nem szokott ilyen mértéktelen vérontáshoz. Ráadásul én nem is akartam harcolni, mert tisztességtelennek tartottam Raab hozzáállását... csak belekeveredtem a dologba. A borzongás végig futott rajtam ugyan, de tudtam, már nincs megállás. Le kellett zárnunk.
A pajzs túl nehéz volt úgy, hogy két vágásból is vér folyt, bemocskolva az amúgy is viseltes ruháimat. A testem gyenge volt, csak a makacsságom tartott talpon, hogy hátvédnek kövessem a többieket... illetve követtem volna. Ismerős "dobbanó" hang ütött meg a fülemet. Azonnal megtorpantam, majd tétova mozdulattal fordultam meg, amilyen gyorsan ilyen állapotban tudtam, hogy a forrás felé pillantsak.
Kaukzoukról egészen megfeledkeztem. Minden idegszálamat az életbemaradás kötötte le. Most azonban láttam a képén az elégedetlenséget. A járkálása is ezt mutatta. Vesztésre állt, ezt pedig bármely harcos nehezen viselhette, bár én keveset tudtam a versengés eme formájáról. Testi erőben mindig is hátrányban voltam.
- A franc...- dünnyögtem magam elé, ahogy Kaukzouk eltűnt a láthatáron. Kételkedtem benne, hogy ennyivel annyiban hagyná a dolgot. Igazi, büszke harcosnak tűnt, bizonyára csak az erősítésért oldalazott el.
Éppen akkor fordultam vissza a többiek felé, amikor a gyíklényből maradt roncs egyszerűen eldőlt és megadta magát. Nem bámultam meg sokáig az élettelen testét, nem volt hozzá gusztusom, viszont a pajzsot elengedtem, hagyva, hogy a homokba dőljön. Borzalmasan fájt tőle a karom is eddigre.
- Kaukzouk és a harmadik eltűnt - jegyeztem meg kissé lihegve, ahogy eljutott végre a tudatomig, hogy csak kettő veszett oda. - Erősítést fognak hozni, bizonyára.


Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
559
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 10:29 pm
Mynzashi zsiványok
A varázslat szerte foszlik. Köd permetkén hullanak arcomra, ruhámra aranyló szemei a homoknak. Nem számít immár, amire teremtetett, egy másik varázslat tette visszavonhatatlanná. A homok fátylán át vetek egy futó pillantást társaim felé, életben vannak, jelenleg ennél több nem érdekel. Nem sejlik fel bennem a könyörület halovány szikrája sem, végezni akarok a döggel. Újra és újra lecsapok, ám sikertelenül. Míg őt kisült szemei teszik vakká, engem a düh és a kimerültség is ellenem dolgozik. Vagy talán az istenek védik szánalmas életét, hisz mégis csak akármilyen rút, őt is csak ők teremtették. Meg van az élethez való joga. Vagyis volt. A homok surlódására leszek figyelmes, s még mielőtt szólhatnék, az evirani nem hazudtolva meg harcos vérét csap le a bestiára. Nem akartam megkímélni, csupán magamnak akartam a dicsőséget, az elégtételt, egyedül magamnak. Önző, gyarló dolog, de nem vagyok szent. Ember vagyok. Az első támadása sikerrel is jár. Látva a gyík tátongó sebét, s kétségbeesett vonaglását, mégis csak bízom benne, hogy a lánynak sikerül végül pontot tenni az ügy végére. Nem így lesz. Nem is kezdek hálálkodásba ráérünk arra később is. A tűz ez idáig haszontalannak bizonyult, s bár fogalmam sincs, hogy következő varázslatom ily módon hozhat e sikert, de visszaemlékezve az Útvesztők könyvébe írtakra, nem elképzelhetetlen a gondolat. Azt mondják a mandulás sütemény próbája az evés. Ne vesszen kárba a tapasztalás. Újabb igét veszek ajkamra, mikor már sejthető a lány sikertelensége, ujjaimmal a víz szimbólumát rajzolva a levegőbe. Reményeim szerint torkából víz bugyog majd fel hamarosan, ám hogy kihasználjak minden percet, s a lehetőséget ne adjam át neki az esetleges támadásra, ami inkább, már csak esze vesztett próbálozás, újabbat suhintok rá a csatabárddal. Amennyiben földre kerül, nem titkolva a le nem csillapodó dühömet, noszogatom meg cipőm orrávval, hogy szuszog e még. Na nem oly kedvesen, s pajkosan, ahogy a barátokat szokás, erősen, mintha egy veszett patkányt kapnék a lábfejemre.


Támadás1 16 előnnyel: 2
#varázslat forrásvíz




Varázslat: Sikeres, hatása ájulás
Támadás1: Sikeres, kiszolgáltatott helyzet miatt instant döglend
Vendég
Vendég
Anonymous




Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Karaván út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Mynzash-
Ugrás: