Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mynzashi kikötő - Page 2 KaDiPE5
Mynzashi kikötő - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Mynzashi kikötő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 8:10 pm

Mynzashi Zsiványok
Naken torok köszörülésére Raab vet egy szkeptikus pillantást a korábban már felfedezett tőrre, amely lássuk be, érthető mód törpül a férfi szemében két rövidkard és egy jelentőségteljes csatabárd társaságában.
- Kész szerencse, hogy mind fel vannak fegyverkezve – bólint aztán, visszaegyengetve a vonásaira udvarias voltát. - Reméljük, az úton ennél kevesebbre, vagy ennyire sem lesz szükségünk, jó uram – kínálja még a szavakat az ylorei zsiványnak, mielőtt a figyelmét egyrészt Arthus kiállása, másrészt Deedra kérdése ragadná magához. Aztán, mielőtt szólhatna, Naken és Ivy is hozzáteszi a maga megjegyzését a témához, amit láthatóan cseppet sem bán a mynzashi férfi.
- Örömmel tölt el a harcos hölgy kalandszelleme – bólint az egykori kalóznak, akit láthatóan nem az esetleges javak mozgatnak meg a karavánhoz való csatlakozáshoz. - De érthető a társai érdeklődése is. Természetest szolgálhatok némi fizetséggel, nem is várnék ingyen munkát – magyarázza készségesen, miközben egy újabb alak közelít feléjük. Fiatalabb, kevésbé tűnik tehetősnek, ám annál aggodalmasabbnak. Arthus miként inkább a megfigyelő szerepét tölti be, s talán még Ivy is kiszúrhatja magának a Deedra és Naken háta mögül közeledőt. - Összesen száz ulront tudnék négyüknek kínálni, és elemózsiát a körülbelül négy-öt napos útra. Általában eseménytelenek szoktak lenni az utazásaink, ám egyszer fukarkodjon az ember a hozzáértő kísérőkön, s bizton megtörténik a baj – sóhajt fel úgy, mint aki már a saját bőrén tapasztalta a sors kíméletlen fintorát. Aztán az ismeretlen is megérkezik melléjük, akinek ha nem állják útját, sűrű bocsánatkérések közepette rögvest a kereskedőhöz lép. Csöndesen sutyorog neki, úgy, hogy ne hallhassa más, azonban az arckifejezéséből és Raab gondterhelt homlokráncolásából lehet arra következtetni, hogy a hírek nem kimondottan rózsásak.
- … És végeztek is velük...? - kérdezi valamivel emelkedettebb hangon az idősebbik férfi, egy momentumra elfeledve, hogy társaság is akad a környezetében.

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian and Arthus Nendrac Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 2:33 pm
MYNZASHI ZSIVÁNYOK
Mindenki
B
iccentettem a nyálgépnek, ahogy bemutatkozott, bár a nevét nem jegyeztem meg, valószínűleg úgy se szólítanám rajta.
Ott álltam tehát két névvel a zsebemben, egy piperkőccel, egy cseppet sem kézséges hozzáállású hölggyel, és a legjobb barátom lányával az istenverte ismeretlenbe. A szituáció bizarr volt. A kikötő és a part teli barna képű emberekkel, akik úgy néztek ki, mint akik egy tököt húztak a fejükre: ostobán.
Amikor hirtelen elnémult a morajlás, ami eddig lépteinket és izzadságcseppjeinket kísérte ebben az átkozott melegben, alig láthatóan felvontam a szemöldököm.
- Szektások - mormogtam Deedra kérdésére, akit legalább annyira meglepett a dolog, mint engem. - Gondolom. Vagy rosszabb. Nem akarom tudni - tettem hozzá gyorsan a bajszom alatt mormogva.
Fel kéne szívódnom. De nem tehetem. Nykon és Deedra miatt nem. A picsába.

Egy olyan vászontökös lépett oda hozzánk, miután kellően megnézett minket magának. Nem volt ez nekem szimpatikus.
Deedra kérdezett először, lényegre törően. Na ezt már szeretem, nem kell itt szarral gurigázni. Én inkább nem szóltam, kiállásommal erősítettem az álláspontot, kihúztam magam, tenyeremet a csatabárdom nyelén nyugtattam.
Közben folyamatosan lattolgattam a lehetőségeket, amiket még azelőtt tudtunk megtenni, hogy puhára pácolódnánk a saját levünkben ezen az istenverte helyen.
Ha Nykon valóban bajban van, segítenünk kell, de ez pénz nélkül nem megy.
Ha Nykon nincs bajban, és mindez átverés, akkor is szükségünk van pénzre, hogy boldoguljunk.
Ahhoz is ulron kell, hogy felszívódjak, hátas, málhák, víz, étel. Lophatnék is, de... Kerülnöm kéne a feltűnést, ugyebár.
Mindenesetre, a választól függött, hogy döntök. Ha tud elég jót ajánlani, elgondolkodhatok, megéri-e, hogy a csizmám teli menjen homokkal. Mondjuk, már így is teli van. Utálom a homokot.





Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Kalandmester Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
62
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 7:44 pm


Hátrább húzódom, követve a sirály röptét, mikor a szárnya majdnem kivájja a szemem - és ezzel a majdnemmel meg is ragadnám az alkalmat, hogy ellépjek a társaságtól és felszívódjak, de az öblös kondulásra, ami bejárja a tájat, mégsem mozdulok. Valami vallásos felhang akasztja meg a zsibvásárt, bár nem értek hozzá, úgy tűnik, illő magukba szállni, úgyhogy kivárom ezt a néhány csöndes pillanatot a kompániával, ha már ennyit jelent a helyieknek. Sok mindent láttam életemben, ilyen hirtelen transzba zuhanó népet viszont soha, azt ami késik, nem múlik; merem remélni, hogy nem tévedek be semmiféle szent épületbe, ahol ugyanez a holtidő félórára rúg. Ráérek az ilyesmire, ha érdemes.
Például, ezek a Fizaim-szándékú manusok miért nem verekedik ide magukat hamarabb? A többhetes összezárás után felüdülés lenne egy szűk tagú karavánon utazni, erre azon üzletelők között járathatom a tekintetem, akikkel egy kis szerencse nyomán még mindig nem válhatnak el az útjaink - Qiesea az a hely, amin én nem rágódnék ennyit, ha az arcomba tolják, de tény, hogy a feltehetőleg csóró, ám annál lelkesebb Naken zsebében nem lapul ott a megboldogult Hackney hozománya, amiből a túlvilágra ehetné magát.
- Mellékes - sandítok a két diplomatára felváltva, értendő ez úgy, hogy engem nem muszáj megvásárolni. Nem, nem a császárné vagyok maga, aki számát se tudja az ulronnak, de nem a zsoldért jöttem idáig. Ja. Lenyelem a békát a három fazonért, ha nem kell egy saját Fizaim után néznem. Minden perc örökkévalóság ebben a hőségben.

Vendég
Vendég
Anonymous




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 6:05 pm


Mynzashi Zsiványok
« taggeld;    @Arthus Nendrac  @Deedra Gindrian   @Ivy Reaves   »
A hőség és az erős napsütés egyszerre értek kellemetlenül égetően. A nap a bőrömet akarta égetni, a forró levegő pedig minden lélegzetvétellel fájdalmasan, már-már perzselően száraznak hatott. Még meg is leptem magamat, hogy ilyen hátrányos körülmények között is képes volt korogni a gyomrom. Régen ettem, a hányinger és a szédelgés apróra húzta a gyomromat és bár még fehér voltam, mint a fal, éreztem az ürességet a hasamban.
– Már lejöttem a hajóról… – vontam vállat a sötétebb hajú nő kérdésére. Igen, igen, most már határozottan tudtam, láttam őt a is hajón.
– Cukorbogyó… – ismételtem meg a becenevet, amit a szakállas-varkocsos alak rám aggatott. Nem háborodtam fel, valójában még bájos is volt azokhoz képest, amiket korábban rám aggattak, így csak ravasz vigyort engedtem a képemre ülni. A férfi végül Lopturként mutatkozott be, miközben a két nő társalgott. Fura egy név volt, sehogy sem lehetett értelmesen becézni… a Lop és Tur is elég furán hangzott.
– Pompás név.
Megfogtam a kezét és erősen megszorítottam, míg végig néztem rajta. Elég ravasznak tűnt ahhoz, hogyha van is pénz, hát ne a nyilvánvaló helyekre rejtse, ám ezt a gondolatot egyelőre megtartottam magamnak. Hülyének tűnni mindenképpen hasznosabb volt idegen társaságban.
– Naken. – Mutatkoztam be. Nem volt veszélyes kimondani a nevemet, meglehetősen átlagos volt és nem voltam olyan hírhedt tolvaj, hogy már ennyiből felismerjenek. Legfeljebb a többi zsebmetszővel emlegettek egylapon Ylore falai között, ám az arcomat ott is ritkán ismerték fel. Az egyik nő neve hamar kiderült, ám a sötét hajúé nem, így kérdőn pillantottam rá, várva, hogy esetleg ő is megtisztel minket.
A város rezdüléseit figyeltem, ahogy ott álltunk. A népek zaja hangos volt, ám mintha egyetlen pillanat alatt vágták volna el, csend állt be. Valamiféle csilingelő hang előzte meg, aztán sutyorgás jött. Valami történt, de nem tudtam mi. Túl nagy volt a pillanatnyi csend, ami aztán feloldódott és visszatért a régi kerékvágásba. Mielőtt még szólhattam volna újabb hirtelenséggel ért egy hang. Ezúttal egy férfié, Raad Fizaimé – ahogy bemutatkozott – és természetesen munkát ajánlott az „egzotikus” idegeneknek. Itt határozottan mi voltunk azok.
Megköszörültem a torkomat és megpaskoltam a díszes tőrt az oldalamon. Jeleztem, hogy én sem vagyok azért elveszett, bár tekintete a társaság további tagjainak fegyverét vizslatta.
– Jól beszél – pillantottam a sötét hajú nőre. – Miféle fizetséget adna a szolgálatainkért? - Reméltem, hogy ételt és annyi ulront, amivel kihúzhatom egy darabig. Ez a hely idegen volt és veszélyes az előbbi csend furcsa feszültségét elnézve. Pénz nélkül életben maradni nem tűnt valószínűnek.



Deedra Gindrian and Kalandmester Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
559
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 2:35 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   @Arthus Nendrac ,  @Ivy Reaves ,  @Naken Forerion  • credit; »
E
l kellett mosolyognom, hiszen Arthus viselkedése olyan kellemesen hatott rám. Végre egy pillanatra mindent tudtam feledni, ami pár hónapja nyomja a lelkem, ám a mosoly csak addig tartott amíg a nőt meg nem pillantottam. Gondolataimban egy cikázott csak, talán ő is közéjük tartozott? Bár nem lehetek ilyen gyanakvó minden furcsa szerzetre. Kérdésemre furcsa kifejezést vágott, de még is felelt.
Nem volt olyan ismerős a név, mint gondoltam volna. Az arca azonban még mindig meg ragadt bennem, ahogyan a férfié is, de tudnám honnan.
Arthus hamis nevet mondott, magam még nem árultam el a nevem.
“A magam részéről…”, kezdett bele kellemetlenül a nő, végig mértem tetőtől talpig nem túl feltűnően. Igen csak önelégült, morcos luvnya. Megrágta az élet úgy hiszem, ha ennyire undorodik tőle.

A nap egyre jobban égette a bőröm,  a fekete holmi csak úgy itta azt. Ám a helyieknek ez olyan természetes volt, mintha csak levegőt vennének. Kiabálás, sürgés forgás.
Vigyáznom kell a pénzemre, a végén  meg ne lopjanak. Egy sirály pedig éppen közöttünk óhajtott elrepülni. Még a madarak is szemtelenek, ahogyan utána fordulok egy alak figyel minket. Vagy talán már délibábot látok? Netán az lesz az én emberem?
De nem bámészkodhatok sokáig, hiszen találkozom van, talán azzal az alakkal. Már éppen készülnék búcsút venni, amikor is…
Ám egy harang szó azonnal csendre kényszeríti az embereket.
- Mi a … ? - Kérdeztem körbe pillantva. Az emberek nyugodtak maradnak, így nem értem. Esetleg valami evést, mulatságot?
Mutatok az emberekre, és jelzem a “társaimnak”, hogy itt valami nagyon nem normális számomra. Mint, akiket a tél hidege ért, vagy csak sárba léptek volna, ám nem szabadulni próbálnak, hanem állnak.
-  Mi történik? - Kérdezem nyugodt és halkan, de attól még értetlen hangon.
Sutyorognak, mellkasukra teszik kezüket, fejüket lehajtva. Talán imádkoznak?

Olyan hamar vissza is tért az élet beléjük, hogy időm se volt reagálni.
“Elnézést..” kezd bele a férfi, magam pedig rögtön oda nézek. Vajon ő lenne, aki vár engem?
Itteni ruhát visel, és furcsa neve is van.
Balomon lévő kardom vizsgálgatja. Többiekre pillantok, hiszen nem tudom mi a céljuk, de nekem maradnom kellene. Ám lehet mégis igaza volt a megérzéseimnek, és átvertek, hiszen ez a férfi nem az a férfi.
- Miért érné ez meg nekünk? - Felelek egy kérdéssel. Már nem a kedves Deedra áll előtte, hanem az, akit Nulportban edzett az élet életre.



Ezaras Azildor and Naken Forerion Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 11:29 am

Mynzashi Zsiványok
A kikötőben a meleg ellenére bőséggel folyik az élet. Kofák egymást túlkiabáló zajongása, a hajók legénységének nyers tréfálkozása és a tenger hullámainak mélyen búgó morajlása, ami aláfestés gyanánt szolgál a kalandorok röpke, incselkedő diskurzusához. Négyük között egy sirály süvít el aztán a következő momentumban, felkapva a tőlük néhány méterre fekvő standról egy nyers haldarabot, s ha netán utána pillantanak, észrevehetnek egy nyurga alakot, aki a tér lelkeit kémlelve többször is feléjük tekint. Nem kimondottan igyekszik leplezni a bámészkodását, viszont, mielőtt még bármelyikük szóvá tehetné a mustráját, hirtelen éles harangszó akasztja meg az egynemű zsibongást. Nem a hajókat jelző csilingelés ez, sokkalta inkább emlékeztet a vész esetén konduló szólamokhoz, de miként senki sem kezd fejvesztett menekülésbe, nyilvánvalóvá válik, hogy se támadás, se egyéb ártalom nem érte a települést.
Ám a kikötő szinte egyszerre némul el. Az árusok, a bámészkodók, az utcákon sétálók és téblábolók egyetlen lélekként hallgatnak el, akadnak meg a mozdulataikban s a dolgukban majd fordulnak a napkorong irányába, akárha megszállta volna őket valami. Jobbjuk tenyerét a mellkasukon pihentetik meg, míg a fejüket leszegik néhány röpke pillanatra, hangtalan sutyorgással az ajkaikon. A víz zúgása mintha közben felerősödne, de meglehet, nem több ez mint csalfa illúzió az emberek elcsendesedése végett...
Egy szívdobbanás, majd még egy, és az élet visszatér a maga nyüzsgő medrébe.
- Elnézést, ha szabadna egy szóra! - szólal meg hirtelen a baljukról a sokaság felocsúdásakor az imént még tisztes távolságban lődörgő férfi, aki megannyi polgárhoz hasonlóan turbánt visel a fején, s bár a ruhája nem olyan színes, mint a többségé, azért látszik rajta, hogy nem egy ágról szakadt koldus vagy zsebmetsző. - A nevem Raab Fizaim – mutatkozik be az illem szerint apró főhajtással kísérten. - Nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy milyen távolról érkezhettek, és hogy némelyikük a kompániájukban érthet a harchoz is – tekintetét elébb Arthus csatabárdjára, majd Ivy és Deedra kardjaira süppeszti. - Feltételezem, a város fele igyekeznek, Qieseába? A karavánommal én is éppen oda tartanék, és megvallom, jól jönne néhány kísérő az úton – osztja meg végül az indokot, amiért megszólította őket, érdeklődéssel telten kutatva a reakcióikat.

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian, Thora Haleye and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 8:38 pm


Hát nem akarok panaszkodni. De nem csoda, hogy a nő úgy hányt odafönt, mint egy elsőbálozó. Azt hittem, hogy a puszta hidegrázás, ami Nulport zsugorodó képével fészkelt útravalóul a gerincembe, elég lesz ahhoz, hogy az első mérföldnél hasonlóan kiadjak mindent. Visszatértemig. Nincs gyomor, ami végérvényesen megemésztené a történteket. Csakhogy se tartalmas koszt, se egy épkézláb emlék nem kísérte.
Negyven fok. Hideg veríték, akár a lázas testen lecsurgó víz. Érzem a színes forgatag előkelőbb embereit, hallom a turbán alatt forgó gógyijukat, variációk egy témára, kiűzetett kapitányok lehetősége, bizony, Hawke. Helyben vagyok, karnyújtásnyira azok valamelyikétől, aki fényesre nyalta a segged. Mondjuk, az ilyen aranyszegélyes, kaftános piperkőcök a fűszeres körül? Kurva sok pénz van a fűszerekben, a fegyverekben.
- Te!
De amíg félrehívhatnál ezer meg egy napbarnított, kampós orrú nagykutyát, hogy felvázold számára életének üzletét ajánlva, teletaposhatnád csizmádat a puha homokkal, épp megszállhatna az édeskés-kesernyés aromája az ígéret földjének, fel kell figyelned a látóteredbe tolakodókra.
Nem t'om, biztos velem van a baj, amiért gőzöm sincs, mi hajtja őket ennyire, de megállok a tömeg árjával ellen, hogy megnézzem. Ha valamikor, nem ma kell rohannom egy túlbuzgó társaság elől, ahonnan bármikor leléphetek - mondjuk, miután kielégítem a nevemmel kapcsolatban az egyébként irdatlanul ismerős nőt, a két férfi meg kihagy a násztáncukból.
Számít?, kérdeznék vissza, végül csak üzeni az arcom, ahogy értetlenül rámosolygok a fakó nőre, és bár nem szánom annak, a hőségtől talán érdektelenebb is. Nyilván nosztalgikus mormolásba foglalom majd a neveiket a halálos ágyamnál.
- Reaves - teszem azért hozzá, kézfogások, formasági maszlagok nélkül, mert tényleg, rohadtul nem számít a kilétem. Jóformán az sem, hogy ő az érzékeny gyomrú, nulporti bige, akivel szinte már szolidaritást vállaltam az elmúlt hetekben, a hányás gondolatával. Noha a másik kettővel, akik az életképtelent kezdték játszani, annyiban tudok azonosulni, hogy az én gyomrom is megkordul néha a fura szagokra. Amúgy kifújt. - A magam részéről pont leszarom, ki, minek érzi magát. A sűrűje felé csurran-cseppen pár ganajtúrónál jobb is, szóval, felőlem pukedlizhetsz is, ha ingyen elismerik a mutatványod.

Vendég
Vendég
Anonymous




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 12:47 pm
MYNZASHI ZSIVÁNYOK
Mindenki
S
zóval, hogyan tovább?
Ezt kérdeztem magamtól, mert ismét ott voltam, ahol nem akartam, és ahol a legkevésbé kellett volna lennem. Valahogy mindig sikerül az ilyesmi.
Nem mondom, hogy egy élmény volt összebilincselve lenni a kedves és tüneményes Velerissel, de természetesen azt se, hogy nem. Egyszerűen akkor nem az járt a fejemben, hogy mikor csinálnak a bőrömből lámpabúrát.
De hát mindennek eljön az ideje, a kilátástalanságnak is.
Kéne egy sör.
Nem, nem kéne, a maradék pénzemre szükségem lehet később. Tehát kéne, de nem szabad.
Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az utolsó utáni pillanatban estem fel a hajóra, természetesen csak szépen, csendben.
Tudtam, hogy nem kéne feltűnést keltenem.
- Azok kártyák? - pillantottam meg a közeli, kerek asztalt, amelyet hárman ültek körbe. Szinte felcsillant a szemem. Pazar utam lesz, ezt már akkor tudtam. Hová is megyünk? Ó, igen. Délre.

Tulajdonképpen nem tudom, hajóztam-e én valaha. Általában lóháton utaztam a málhámmal, de jobb híján most be kellett érnem ezzel. Élveztem. Volt játék, ital, nők, és... Deedra?
Őszintén szólva észre se vettem volna - na már nem azért, mert nem emlékeztem rá, hanem mert éppen nyertem egy kört -, ha nem szólít meg.
Szentül hittem, visszament az apjával a Klánhoz, ám amikor elmesélte, mit is keres ezen a bárkán, valami azt súgta, mégse lesz olyan pazar az út. Mert bár azt terveztem, nyom nélkül eltűnök, amint partot érünk, meglehet, ez kicsit másképp fog alakulni. Nykonról évek óta nem hallottam, és pont ezért nem hagyott nyugodni az ügy, ezt meg is osztottam a lányával. Csapda? Vagy valóban bajba került?

***

- A picsába! - csaptam le a paklit az asztalra, amikor a matróz hangja behallatszódott kintről. A két másik utas röhögve tette el az aprót.
Felálltam, hogy összeszedjem a málhám, és megszemléljem, hova az isten nyilába érkeztünk.
A mellém szegődő Deedrára pillantottam, amikor megálltam a korlát mellett. Rossz bőrben volt, ki hitte volna, hogy ennyire nem bírja a hullámokat.
- Még hányhatsz egy utolsót búcsúzóul - mosolyodtam el ironizálva és hátba veregettem. - Meglehet, a parton szükség lesz az erődre - tettem hozzá halkabban.
- Ez aztán puccos - füttyentettem élénken, mert tekintetem végig járta a partot, a mólót, a város szikár falait. Komótos léptekkel szálltam le, minden centimétert igyekeztem felmérni.
Hm, biztos sok gazdag ember él itt. És biztos, sok a hedonista, aki szívesen kártyázza el a pénzét. Még meg is szedhetem magam, ha ügyes vagyok. Gondolataimból egy felszólítás zökkentett ki.
Jóra való ember az anyád, mondtam volna, de inkább csak elmosolyodtam, és a férfi felé fordultam. Megsimítottam varkocsba font hajam, amivel együtt az izzadtságot is letöröltem a homlokomról. Ez meghajolt? Mi a... Nagyon be akar nyalni valaki.
- Rossz ajtón kopogtatsz cukorbogyó - veregettem meg a kongó zsebeim. Természetesen a maradék pénzem nem ott tartottam, nem vagyok ennyire kiszámítható. - Talán ha szépen nézel egy-egy kofára megszán - kacsintottam oda.
Eléggé határozottan álltam Deedra mellett, aki egy másik nőt szólított meg. Szép kis társaság mondhatom, de legalább ismerősök. Egy vadidegen helyen, vadidegen emberek között a legjobb, ha a már ismert sziklákba kapaszkodunk. Legalábbis átmenetileg.
-  De ha nem mutatkozol be, hanem csak itt páváskodsz, akkor meglehet annyi se lesz belőle.
Mivel hallatlanul úriember voltam, én nyújtottam először kezet. Férfiasabb, mint hajolgatni.
- Loptur.
Bemutatkozásom nyilván nem csak neki szólt, a hölgynek is biccentettem, és bíztam abban, hogy Deedra is veszi a lapot.



Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye and Kalandmester Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
62
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 10:02 am
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   @Arthus Nendrac ,  @Ivy Reaves ,  @Naken Forerion  • credit; »
Ö
sszepakoltam mindent, amire úgy éreztem szükségem lehet, igazából nem sok mindenem volt, de az tökéletes elfért egy rongyba, amit a hátamra tudtam dobni.
Gesztenyém nem kísérhet utamon, hiszen nem bírná ezt a forróságot. Ám tudom, hogy visszatérek, hiszen nem hagyhatom el a klánom, tán még fejem is vennék.
Küldtem levelet Edellyn házába, hogy el kell mennem, de visszatérek, remélem idejében kézhez kapja majd.
Gesztenye hátán indultam el, s egy fiú gondjaira bíztam. Pár napja ismerem, rendes dolgos legény, a családja szegény, így jól fog jönni nekik pár hónapig talán egy hátas.
Nagyon nehezemre esett itt hagyni őt, de tudtam így lesz helyes.

Megpillantottam a hajót, s egyből már elkapott a rosszullét. Első utam Eviranból Nulportba sem volt kellemes, így féltem ez sem lesz az.
Hosszú nadrágot, ujjatlan felsőt és köpenyet viseltem, így szálltam fel az ismeretlenbe tartó hajóra, és reménykedni tudtam, hogy apámnak nem esett komoly baja.
Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy talán hamisak a levélben állt dolgok, de az eszem és a szívem harcát, a szívem nyerte.

❖  ❖  ❖

Rögtön felderültem, amikor az első estén egy ismerős arc fogadott. Elmeséltem neki, hogy miért is jöttem. A levelet ugyan nem hoztam el, de elmondtam neki, hogy kétségeim is vannak. Ő jól ismerte apámat, és reméltem tud róla valamit.

Be kell valljam sokszor hánytam az út alatt, hiszen nem volt a gyomrom ehhez hozzászokva, valamit a vihar sem segített ebben, ami egy hete volt. Gyengének is éreztem magam, kimerültnek. Alig, hogy elaludtam, máris a hányás fojtogatott. Aiken forog a sírjában.
Ám hirtelen megálltunk, vagy is már úgy éreztem kevésbé mozog alattam a padló, és egy hang is megszólalt, ami ismeretlen volt számomra. Hegyeztem a fülem, hátha újra meghallom a hangot.
- Mynzashba érkeztünk! - Szólt egy férfi, én pedig ekkor megkapaszkodva, de felálltam,  elindultam, hogy kiszálljak. Hatalmas sürgés forgás, páran meg is löknek. Lassan három hét utáni út után, magam is hamar szabadulnék.
Szúrós tekintettel figyelek csak, és azon gondolkodom még egy meglök, én lehányom.
Arthust kerestem, s amikor megleltem rögtön mellé is léptem.
- Azt hittem soha nem lesz vége. - Kapaszkodom meg, s nyeltem egyet. Ám nem csupán a hányinger volt, ami megcsapott, hanem a meleg is. Ilyen forróságot rég éreztem. A frissnek mondható, fülledt levegő előzte a zöld színem, és jobban lettem.
Oly sok mindenre képes lettem, oly sokat tanultam,  képeztem magam, ám csak tegyenek hajóra és végem.
Ahogyan halad az embertömeg, megpillantok két ismerős arcot.
Egy nő, és egy férfi. Arthusra pillantok, hátha ő már név szerint ismeri őket, de ekkor.
“TE” hallatszik a hangja a másik férfinak. Rá pillantok meglepve.
- Maga még éhes ezek után? - Vonom fel a szemöldököm. Bár lehet nekem is jót tenne valami elemózsia, ami nem száraz kenyér és víz. Ám minket hölgyeket sem felejtett el, hiszen finoman úriemberesen meghajol,  csak pislogok.
Úgy tűnünk, mint aki oly finom hölgyek, hogy karjába omlunk tőle? Hiszen megnézve ezt a nőt, maga is előbb üt le egy férfit, mint piromkodva ájul el.
Összevont tekintettel pillantok a már említett nőre. Gondolatomban csak ez szól “honnan ismerős?”
- Mi a neve? - Kérdezem a nőt nem túl kedvesen, bár nem állt szándékomban ismeretlenül megsérteni őt. Ám félő, hogy gondolataim róla igaznak bizonyulnak.




Folrandír Ceilteach, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Kalandmester Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 7:50 am


Mynzashi Zsiványok
« taggeld;    @Arthus Nendrac  @Deedra Gindrian   @Ivy Reaves   »
Az első napokban még éreztem a fájdalmat a lábamban. Túl gyorsan futottam Nulport ismeretlen, mocskos utcáin, ám valamiért az agyam rákapcsolódott a kikötő sajátos, erős halszagára, mintha az volna az egyetlen esélyem a túlélésre. Az is volt, hiszen megint a nyomomban voltak az üldözőim, akik lassan másfél évtizede óhajtották az életemet venni, hogy „ne találjon rám” valaki. Csak félszavak, semmi több és bennem mind több kérőjel tornyosult.
Ahogy a napsugarakat megéreztem az arcomon s hogy az itteni szellő más illatokat hozott, tudatosult bennem ismét, idegen helyre tévedtem. Ylore területén kívül kevésszer jártam, lényegében Nulprotba is csak azért vitt a sors, mert oly’ könnyű feladatnak látszott egy uracska nyakából kilopni a nyakláncot egy erszény ulronért. Ylore volt az én terepem és máris hiányzott. Persze hajózni sem hajóztam korábban, az út elején így nem csak a lábam fájt, hanem a gyomrom is, és az az állandó szédelgés. A sápadtság persze végig megmaradt a három hét alatt, ám a hasam megnyugodott és a sós levegőt is egészen megszoktam.
Zaj. A hajó kikötött, s talán csak pillanatokkal később, de a lábam a pallófelé. A tenyeremmel végig simítottam a hasamon, mintha attól félnék megint hányok… valójában egyfajta izgatottság fogott el, ahogy néhány ismerős utastársam mellett elhaladva, a kikötő látványát próbáltam magamba fogadni. Mozgalmasság, zaj, és illatok. Ennyit fogtam fel, a rosszullétet egészen más váltotta fel. A gyomrom hangos korgásba kezdett, ahogy haladtam mind távolabb a hajótól.
– Az istenekre… – mormogtam. A testemnek éppen ennyi idő kellett, hogy ráeszméljen micsoda forrósággal van dolga. Azonnal feltűrtem viseltes ingem ujját, ám ez sem segített azon, hogy lassan élve meg akartam sülni.
A stég végét érte a lábam. Az előttem elterülő tér legalább olyan idegennek hatott, mint minden más attól kezdve, hogy a pallón végig sétálva megindultam az ismeretlen felé. A szívem persze hevesen dobogott, alig várva, hogy felfedezzem, mit lehet itt ellopni és zsebre vágni… tudok-e magamnak ételt lopni, társaságot szerezni. Egyetlen fordulattal kutattam a hajon utazó népes társaság felé, ám a matrózokon kívül éppen csak három ismerős arcot kaptam el.
– Te! – mutattam a szakállas fickóra, ám valójában a többieknek is szólt mondandóm, ha ők esetleg nyitottabbak volnának az érkezésre. – Jóra való embernek tűnsz, nem hívnál meg egy szegény vándort egy kiadós reggelire? – kérdeztem és beletöröltem az izzadó tenyerem a nadrágomba. Ez a forróság kezdett egyre kellemetlenebb lenni.
– Arra felé úgy tűnt mindenfélét árulnak… – böktem a fejemmel arra, amerre korábban a csodás, sürgő-forgó látvány fogadott. Biztos voltam benne, hogy ő is, illetve a két fiatal nő is látta. Feléjük is meghajoltam, amolyan úriemberesen, bár ezen a megjelenésem inkább csak rontott. – Hölgyek.



Deedra Gindrian, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Kalandmester Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
559
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 12:25 am

Mynzashi Zsiványok
A reggel legelső napsugaraira és a füleikben különleges csilingelésre ébrednek a hajó megfáradt utasai. Eleinte nem tudják hova tenni a hang forrását, ám ahogy lassacskán legördülnek az álommorzsák Arthus, Deedra és Naken szemeiről, rájöhetnek, hogy legutóbb Nulportban hallottak hasonló, ékes szólamot. Ivy, a fénykorában rettegett Fekete Démon egykori kalóza persze rögtön tudja - elvégre a víz és a kikötők az otthona -, hogy amit hall az nem más, mint a jelzőharang, amit a hajók ki- és befutásakor szoktak megszólaltatni a parton. Úgy fest, lassan három hét hánykolódása, kellemetlen időjárása, unalommal teljes pillanatai és éjszakába nyúló kártyázásai végre-valahára a végéhez közelednek.
- Mynzashba érkeztünk! - egy matróz öblös hangja többször is nyilvánvalóvá teszi azt, ami nem mindenkinek volt eddig egyértelmű, a hajó gyomrában és fedélzetén pedig komoly sürgés-forgás támad az örömhír hallatán. Nem csoda, elvégre a hajó utazóközönsége ha nem is volt mind tengeri beteg, az egy héttel ezelőtti vihart követően határozottan azzá vált, de legalábbis a hócipője tele lett a bizonytalanság érzetével, az egysíkú koszttal és a bezártsággal, magával. Igaz, akadtak szerencsések, akiket a magány legalább elkerült, elvégre Deedra már az első estén ráismert Arthusra, s akiket a szerencsejátékok vonzottak, könnyen rátalálhattak a hasonszőrűekre. Egy bizonyos, mire a szárazföldre vezető pallóra lépnek, ha névről nem is feltétlen, de látásból mind a négyen ráismernek egymásra.

Mynzash kikötője egy külön jelenség. Nulport is a fület sértően zajos, forgalmas, élettől duzzadó, de a sivatag szomszédságában nyugvó település világos épületei és szikrázó volta szinte nem eviláginak hat az avatatlan szemek számára. A szürke, átlagos ruhák helyett színes kaftánok és turbánok köszönnek vissza a kikötő lelkein, minden utcára olybá tűnik, jut egy kisebb bazár, az illatokra pedig határozottan összefut az ember, a keverék és a vivern szájában a nyál. Sült halak és tengeri herkentyűk zamata keveredik a füstölők fűszeres aromájával, így mondhatni, a szöges ellentéte Qerilyan-Birodalom bűzlő városának. Ám a forróság! Hiába a tenger hűs, zabolátlan szele, rögvest érezni a bőrön, a nehezebb légvételeken, hogy az otthoni nyárhoz képest az itteni időjárási viszonyok jóval barátságtalanabbak. Ha egy szóval kellene jellemezni a tapasztalás egészét, a tömény lenne a legmegfelelőbb kifejezés rá, és ez az érzés a négy kalandort is határozottan átjárja.
A stég kanyargó deszkáiról lelépve egy kisebb térre érnek, ahol a nagy ámulatban végül azon kapják magukat, hogy a rakodó matrózokon kívül szinte már senki sincs ott rajtuk kívül az utazóközönségből. Ivy, Naken, Deedra és Arthus vélhetően életükben először ácsorognak egy egészen kiszámíthatatlan birodalom földjén, ahol az égvilágon minden idegennek és ismeretlennek hat. Mit tesznek elsőként?

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
153
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 07, 2022 3:45 pm

Mynzash kifejezett kereskedelmi kapcsolatokkal bír kontinensszerte, aminek az egyik központi helyszíne a mynzashi kikötő, ahova szinte a világ minden tájáról futnak ki-be a hajók. A birodalomból exportálnak Qerilyan-Birodalomba, Eviranba és még Thalyronba is, habár ez utóbbit titokban teszik. Ugyan közös a határuk Evirannal, ám a szabad népekhez is általában inkább vízi úton szállítják a portékáikat a sivatag veszélyei és kiszámíthatatlansága miatt.
A kikötő rendelkezik egy-két fogadóval és ivóval is, azonban, aki jót akar magának, nem marad soká borsos árai miatt.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Mynzashi Kaland [Vége]
» Ylorei kikötő
» Alorai kikötő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Mynzash-
Ugrás: