Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1022. Remény hava - Öböl-erdő KaDiPE5
1022. Remény hava - Öböl-erdő KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
1022. Remény hava - Öböl-erdő

Go down 
Utolsó Poszt Szer. Okt. 05, 2022 2:07 pm


lullaby
« taggeld;     @Calypso     •  Zene; remembrance  »
Az eső a legrosszabbkor érkezett. Nagy, kövér cseppei pillanatok alatt eláztatták a hajamat, egészen az arcomra tapasztották. Ügyes mozdulattal tűrtem félre, amitől inkább csak csapzottnak hatott – mintha számítana, amikor az ember az erdő fái közé veszi be magát. Bár az esőt jobban viseltem percről percre, türelmetlenségem nem látszott nyugodni Cate késése okán. Abban sem voltam persze biztos, hogy valóban eljön. Furcsa, elvarázsolt teremtésnek tűnt, aki nem sokat tudott a világ dolgairól, ilyen formán pedig nem vártam, hogy ide is találjon. Azonban mégis csak feltűn a távolban.
– Jót? – Pislogtam rá a köszönésre. Nem igazán erre számítottam, sőt, azt hittem majd ő is bemenekül a fák lombjai alá, mint én. – Kedves vagy, de szerintem keressünk menedéket az eső elől, már így is eláztam. – Magyaráztam és gyengéden megragadtam a karját, hogy beljebb húzzam, ahol a fák jobban összeérnek. Az evés éppenséggel nem is érdekelt annyira… de valahogy Cate olyan ártatlan volt, mint tegnap. Csevegett. Az érdekelte, hogyan aludtam. Soha, de soha senki nem kérdezett tőlem ilyet. Maximum, ha mocskosul másnaposan kerültem elő a szobámból és éppen kiröhögni készültek ezért.
– Hát… jól. – Vontam meg a vállamat. Fogalmam sem volt, hogy miképpen szokás az ilyen kérdésekre válaszolni. – Nem fázol? – kérdeztem, ahogy összehúztam magamon a ruhámat, én ugyanis már egészen átáztam eddigre a kegyetlenül rajtunk ütő esőnek hála.
Akármit is válaszolt, a gyógyteás kulacsot kinyitottam. Még kellemes langyos volt a benne várakozó ital, így először Cate felé nyújtottam. Bőven jutott belőle mindkettőnknek és bár nem volt benne alkohol, kellemesen át tudta melegíteni a testet.
– Gyógytea, mézzel. – Magyaráztam, nehogy esetleg valami erősebbet várjon. Nem ittam már egy ideje, így jobbra nem futotta. – Ha csillapodik az eső, beljebb indulunk. – Tettem hozzá és ha visszakaptam a kulacsot, én magam is nagyot kortyoltam belőle. Jól esett a méz ebben az időben. Kellemesen megnyugtatta a kaparó torkot.
– Bevallom, azt hittem, nem jössz majd el. – Próbáltam fenntartani a beszélgetés fonalát, míg kénytelenek voltunk várakozni a vaskos törzsű fák alatt.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava - Öböl-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 19, 2022 10:32 pm
Kalandra Fel! 
@"Folrandír Ceilteach
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem hittem volna, hogy egyszer egy idegennel bevállalok egy kis kalandot. Mondjuk szimpatikus volt a fiú és tényleg felkeltette az érdeklődésem azzal a mesével. Nagyon is kíváncsi lettem, hogy vajon valós, vagy csak egy kedves, kitalált kis történet. Meg talán most pont egy ilyen kis laza kincsvadászatra van szükségem. Egy kis kikapcsolódás. Távolabb lenni otthontól, nem gondolni arra, hogy mit veszítettem el… A rossz emlékek ellenére is megtetszett nekem a szárazföld és örömmel töltök még el egy kis időt. Jó lenne majd a régi ismerős arcokkal is újra találkozni, de most a kis közös kalandunkra koncentrálok.
Összeszedem a holmijaimat és már el is indulok a megbeszélt találkozóhelyre. Út közben még veszek is egy-egy lepényt reggelire. szerzek még valami szíverősítőt is, hisz ki tudja milyen út áll előttünk? Bár nem először lépek be a közeli erdőkbe, de jobb felkészülni mindenre. Jól megpakolva érkezem meg végül a kapuhoz, ahol Ő már vár engem. Egy mosoly kúszik arcomra, majd közelebb érve hozzá köszöntöm is.
-Jó reggelt Fol. Remélem nem várattalak meg sokáig, de a piac mellett mentem el és nem tudtam ott hagyni a frissen sült lepényeket. Szóval hoztam magammal mind kettőnknek. Ha éhes leszel szólj majd.-Persze nem akarom húzni az időt, így ha mutatja az utat akkor a részemről már mehetünk is.
-Hogy aludtál az éjjel?-Érdeklődöm őszintén felőle.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
800
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava - Öböl-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 14, 2022 6:11 pm


lullaby
« taggeld;     @Calypso     •  Zene; remembrance  »
A szél már-már viharos hűvösséggel kapott bele a szőke tincseimbe. Éreztem, ahogy megborzolja a fejem tetején és hamarosan megérkezett az a jellegzetes, nehéz illat, ami eső előtt volt jellemző. Remek. Éppen akkor sikerült gyerekkorom meséi után erednem a sűrű rengetegbe, hogy esőre állt az idő, sőt már-már viharosnak tűnt. A távolban, Nulport irányában villámok cikáztak át az égbolton. Ian bizonyára már azon gondolkodott, miért nem evett még vissza a fene a szállásra, mert tudta, hogy utálom a vizet és a sarat… de valójában egyre inkább kezdtem hozzá szokni.
Benyúltam a táskába, hogy előhúzzam a kulcsomat. Természetesen nem tettem bele egy korty alkoholt sem, csupán némi gyógytea várta hűvösen, hogy nagyot kortyolva belőle igyak egyet. Nem engedhettem meg magamnak, hogy az alkohol eltompítsa az érzékeimet, éppen elég botrányos helyzetbe keveredtem már emiatt. Ha ünnep lesz, hát iszok, egyelőre azonban ennek lehetősége nem állt fenni.
Egy részem egyébként kíváncsi volt, hogy Cate, a tegnap megismert fiatal nő tényleg eljön-e. Ő nem olyan típus volt, aki mellett zavarban voltam, legyen akármilyen gyönyörű is. Valahogy olyan ártatlannak látszott, mint egy kislány. A gyerekektől nem tartottam, inkább csak szívesen kerültem volna el őket… de vele szótértettem. Bájos volt, ahogy nézte a könyveimet, ahogy tetszettek neki a képek. Kicsit úgy éreztem, mutathatok neki valami újat. Bizonyára ilyen lett volna, ha valaha mesterré válok Alorában.
A hátamat az erdő határában húzódó egyik fa törzsének vetettem várakozás közben. Hümmögve dúdoltam egy elfnótát, amit még odahaza hallottam. Amolyan altató féle lehetett, amilyen a mese is, ami idevonzott minket… engem. Nem akartam sokáig várni, az eső elől menedék kellett és erre nagyobb esély volt a fák között. Ha pedig Cate nem jött, hát úgy magam vágtam volna neki a fáknak. Kutatni akartam, megismerni és keresni.
A kupakot visszadugtam a kulacsba, azt pedig a táskámba. Éppen ekkora dörgött egy nagyot az ég, éppen a fejem felett, amire persze gyerekesen összerezzentem. A következő pillanatban pedig már el is eredt az eső. Ezüstszőke tincseim menten eláztak és az arcomhoz tapadtak, hiába túrtam hátrébb az arcomból, a szél gondoskodott róla, hogy visszakerüljenek éppen ugyan oda.
- Hol vagy már te nőszemély...



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava - Öböl-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 14, 2022 5:57 pm
***
Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava - Öböl-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1022. Remény hava - Öböl-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava, Nulport
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava
» 1019. Remény hava - Ethuil ünnepe
» 1020. Remény hava - Calden
» 1022. Esőzés hava 26. - Ylore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: