Raghat

Tulveron Krónikái :: Ork

Raghat egy ork. Erős teste, vastag izomzattal nehézség nélkül elbír nehezebb dolgokat is. Magas és bőrszíne kirívó, de ez nem akadályozza abban, hogy elvegyüljön az emberek között a megfelelő felszerelésekkel. Ösztönös harcos, mely őseiről és a természetben való túlélésről ragadt rá. Növény ismerete kiterjed az alkímiáig és szeretettel használja is.
Fizikuma lehetővé teszi számára, hogy a különböző éghajlatokat kibírja, habár a meleget jobban kedveli.  
Mégis igazi ereje a szívében van. Becsület érzete irigylésre méltó nem cselekedve akaratlagosan, ami ez ellen megy. Habár fizikuma rémisztő és csatában hidegvérű, valójában nem árt azoknak, akik nem tettek semmi rosszat.
Gyengeség...hm...talán az, hogy sokkal nyugodtabb természetű, mint fajtársai és háttere ellenére nem gyűlöli az embereket. Más orkok szemében Raghat gyengének tűnhet. Ám ez ad neki erőt. Felállni bármilyen mélyek is a sebei, hogy megvédhesse azokat, akik nem érdemlik meg a halált. Védelmezni a kicsiket és a védteleneket. Hogy senki se élhesse át azt a magányt és elveszett érzetet, amit ő érzett kicsiként.

❖ Elsődleges fegyver: Csatabárd

❖ Másodlagos fegyver: Tőr

❖ Vért: Nehézvért:Lemezvért

❖ Védekezés: Egyszerű alkarvédő

A sivatagos vidéken, ahol csak kiszáradt, korhadt fák és állatkoponyák díszítik a tájat. Mégis van élet e kietlen tájon. Egy maréknyi sátor a messziségben. Zöld és barnás árnyalatú lényeg lakják ezeket. A felnőttek serényen dolgoznak, hogy a mai betevő meglegyen, míg a gyerekek játszadozva mulatják idejüket. Az idősebb csemeték már gyakorlatokat tanulnak. Valaki vadászni tanul, egyesek harcolni és van, aki a sámánizmus rejtelmeibe ásták be magukat. Volt egy igen különleges gyermek. Hosszú fehér, fonott haja kiemelte a tömegből. Nagy lelkesedéssel és kitartással forgatta a játékfegyverét a gyakorlóbábu ellen. Mestere türelmesen és szakmaiasan figyelte a gyermek mozdulatait. Néha korrigálta, de meg volt elégedve a teljesítménnyel. Fáradthatatlan gyermekben tomboló tűzként égett a vágy, hogy erősebb legyen. Menni akart már harcolni, igazi ellenfél ellen. Apját nyaggatta folyton kérésével, hogy vigye őt is magával. De atyja lerázta magáról a kérést. Tudta, fia még nem áll készen. A gyermeki ártatlanság még ott volt benne. A tiszta, apró kezeket még nem rontotta meg a friss vér, mely örökre nyomot hagy. De a gyermek mindig is gyermek. Makacs és ostoba. Mikor már az atyai szigor sem rettenti el a fiatal, sértetlen láng akkor ég a legjobban, legfényesebben.
Mikor egy csoport vadász készült a szokásos vadejtésre, Raghat is serényen készülődött. Mindenki tudta nélkül követte a vadászokat, hogy részt vegyen a kalandban. Ám egy tíz éves sebessége semmi sem volt a felnőttekéhez képest. Raghat hamar lemaradt és egyedül találta magát a sivatagban. Raghat értetlenül nézett körbe, keresve a többieket. Visszaemlékezett mit is tanult oktatójától. Nyugodt elmével próbált visszatalálni a törzshöz, de nem tudott. Étlen és szomjan ott állt a tűző napon. Már esteledett, mikor talált egy barlangot, ahol meghúzta magát éjszakára. A barlang üresnek tűnt és elég takarosnak, hogy Raghat nyugodt szívvel letelepedjen. Fáradt és gyönge teste, mint egy zsák úgy dőlt el a porban és merült álomba, mintha már napok óta gyalogolt volna.
Álmát azonban érzékei megzavarták. Gerincén a hideg futott végig, ahogy érezte a sok szőrös lábszerű valamik átfogják a testét. Ahogy arcánál éles lábak táncoltak, lassan egyre több réteget felsértve. Raghat lassan megmarkolta kését és várt a megfelelő pillanatra. Mikor a lény elhúzta lábait és egy nagy hisszenéssel azon volt, hogy megölje a gyermeket, Raghat kirántotta a tőrt és a pókszerű lény testébe szúrta. A pók visítva csapdosott ide-oda, de Raghat nem tántorított. Kihúzta a fémet a soklábúból és ismét belé döfte. Nem hagyta abba, amíg a szörny abba nem hagyta a mozgást, sőt még az után is tovább szúrta.
Lihegve bámulta a tetemet, ahogy a vér lassan lefolyt kezeiről. A kést szorongatva bámult bele a szemébe, amiknek utolsó képe a fiú volt, ki kiontotta életét. Épphogy a gyermek eszéhez tért és mi is történt pontosan egy nagy és meleg kéz emelte fel a fiút. Raghat felnézett és apja tekintete fogadta. Mint kiderült az egész törzs felfordult, mikor reggel látták, hogy a fiúnak nyoma veszett. Zorfu nem volt mérges fiára. Határozottan, ám atyaian magához ölelte a fiút és visszavitte a kis faluba.
Pár héttel később, mikor már mindenki túl volt a drámán, lenyugodott és Raghat-ot is megnevelték, úgy tűnt visszatér a megszokott nyugalom a törzsbe. Legalábbis ezt hitték. Dél tájt a vészkürt felbőgött és mindenki szedelőzni kezdett. A harcosok a kijelölt helyekre siettek. Az asszonyok és a gyerekek menedéket kerestek. Támadás indult a klán ellen. De nem orkok voltak a támadok. Emberek hada állt a messziségben a megfelelő pillanatra várva. Raghat szüleit keresve rohangált a felnőttek között. Zorfu a harcosokat készítette a csatára, gyorstaktikai megbeszélést tartva tisztjeivel és a harctérre sietve. Ghorzat a többieket irányította biztonságba. Pár fontos dolgot összeszedve közben, élelemet, vizet, takarókat a hideg éjszakákra.
Raghat a felfordulás közepén toporzékolt el nem döntve merre is menjen. Apjával akart lenni, de tudta, mindkét szülője anyja mellett akarják tudni őt, mert ott van a legnagyobb biztonságban. Végül az egyik felnőtt felkapta őt és vitte is a menedékbe.
A harc zaja elért mindenhova. A halálsikolyok, a kifröccsenő vér, a dögszag. Mindent ellepett a halál. Mikor Raghat kinyitotta szemét csak vért és lángokat látott. Testek hevertek körülötte, de már nem tudta megmondani ki kicsoda. Ahogy a füst lassan ellepte tüdejét tudta, mennie kell. Lassan előmászott a roncsok alól, nem egy játszótársán átmászva, hogy a friss levegőhöz érjen. A messziségben látott még egy-két embert, akik a testeket vizsgálták mindenki halott e. Raghat a másik irányba kezdett kúszni, míg el nem érte a falu határát. Ahogy már elég messze volt hátra tekintett. Az égőházak és a lekaszabolt társai és családja holtan fekszik a földön, beleégett elméjébe. Egyszerre fesztett el mindent egy nap alatt. Nem volt senkije, nem volt hova mennie. Egyedül volt egy olyan világban, ahol a legkisebb gyengeség is a halálodat fogja okozni.