Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1023.  Újrakezdés hava KaDiPE5
1023.  Újrakezdés hava KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 42%
Naken Forerion
6 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
6 Hozzászólások - 16%
Kalandmester
5 Hozzászólások - 13%
Krónikás
2 Hozzászólások - 5%
Edeyra Rolar
1 Témanyitás - 3%
Nasir Al-Qasim
1 Témanyitás - 3%
Ian Gray
1 Témanyitás - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 9:21 pm
• Utcák

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ahronit

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1023. Újrakezdés hava

Go down 
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 21, 2022 2:12 pm


A hegyek lábánál
« taggeld;   @Raghat »
Furcsa kíváncsiság fogott el a termetes, ám annál jámborabbnak látszó teremtmény közelében. Mégis miért ilyen nyugodt? Az ember azt hinné, ha valaki ilyen erős és még fegyvere is van, kihasználná az erejét. Ő azonban, teljesen nyugodtan, már-már kicsit hidegen is tovább akart állni. Még engem is maga mögött óhajtott hagyni, ám nem vagyok olyan könnyű eset, hogy ezzel így számolni tudjon. Inkább követtem, mélyebbre az erdőben. A talpam alatt éppen csak meg-megroppant a sokszínű avartakaró. Nem voltam súlyos teremtés és talán nem rég eső is volt, ami megpuhította a lehulló leveleket.
- Raghat. Erősnek hangzik. - Állapítottam meg vigyorogva a név hallatán. Annyira barátságos voltam, hogy a segítségért még a kenyeremet is felajánlottam volna, csakhogy enyhítsek az éhségén. Még friss volt és puha, csupán azt sajnáltam, hogy nem olyan meleg, mint amikor a pék kiveszi a sütőből. Ritkán jutottam ilyesmihez, de akkor az evés elégedettséggel töltött el és utána bevackolva magam valahova, egésznap aludtam. Kevés alkalmam volt teleenni magamat. Az olyan napok egyenesen ünnepnek számította, kiváltképpen mióta a Forerion ház is megsemmisült.
Forerion asszony sem tömött persze komolyabban étellel és itallal. Azt kaptam, ami volt s amit a többi fiú hagyott. Márpedig meglehetősen kevés maradt a kásából is, hiszen én voltam a legkisebb. Mire a tálhoz jutottam csak a maradékot kanalazhattam ki belőle. Talán ezért sem nőttem magasabbra. Ki tudja... nem is számít, hiszen ez a termet segít hozzá, hogy jó legyek abban, amit csinálok.
A fenyegetést fel sem vettem. Inkább azt figyeltem, ahogy ügyesen fegyvert készít magának a fa ágaiból.
- Hidd el, én nem vagyok olyan finom falat. - Legyintettem még mindig mosolyogva. Aztán tovább figyeltem mit művel, vagy ha éppen tovább haladt, akkor követtem. - Tudod, még sosem vadásztam. - Meséltem lelkesen. Valójában lenyűgözött a termete és az ereje, szívesen megnéztem volna, ahogy elejt valamit.
- Azt hiszem, jár valami a közelben... - jegyeztem meg. Csak a süket nem hallotta volna az ágyak reccsenését. De talán nem is szarvas volt, hanem valami súlyosabb, ami kinézett engem magának. Talán egy farkas? Talán egy medve? Abban sem voltam biztos, hogy ilyesmik élnek ebben az erdőben. Nem ismertem a környéket ilyen behatóan, az életem a városhoz kötött. - Sh...! - Emeltem a szám elé a kezemet, ahogy morgás is hallottam. Aztán valami kiugrott a bokorból. Nem is láttam farkas-e vagy egy megvadult kutya, de egyenesen felénk iramodott.



Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
384
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 12, 2022 4:30 pm
Raghat-ot nem lepte meg a favágók reakciója, mikor először meglátták őt. De arra is számított, hogy megfordulnak és hívják az őrséget. Szerencséjükre és a kis fickónak is, Raghat nem egy átlagos ork. Ha az lett volna, akkor már ketté tépte volna a legközelbbit, aki a menekült lett volna, majd hatalmas üvöltések közepette rontott volna neki a favágóknak. Persze ez attól is függ, milyen törzsből származik az ork. Vannak teljesen barbarisztikus törzsek, akiket csak a harc és a vér vezet. Nőket erőszakolva az erősebbet tisztelik és követik. Az esetek többségében, ők azok, akik átvándorolnak ember területekre hódítani. És vannak azok, akik ennél civilizáltabbak. Családcentrikusak és törödnek egymással. Raghat törzse is az utóbbiba sorolhatóak. Míg a barbarisztikusabbak megölik a gyengébbet, megalázzák, addig Raghat családja segített rajtuk. Ha egy sebesült fajtársuk előkerül a sivatagból félholtan a shámánok megtesznek mindent, hogy gyógyítsák őt, míg a vadászok élelmet biztosítanak neki, hogy erőre kapjon. Nem csoda, hogy Raghat törzse ki lett írtva az emberek álltal.
Raghat-nak nem áll szándékában törödni a fickóval. Nem volt kötelessége vígyázni rá, nem is tartozott neki semmivel. Így az erdő felé vette az írányt, hogy vadászni induljon. De a srác nem szállt le róla. Követte az orkot bőrét nem féltve. Ez kicsit szokatlan volt neki. Általában, mikor egy ember észleli, hogy RAghat egy ork elslisszolnak és sosem térnek vissza. Bár belegondolva lehet, hogy a közeli faluból van és Raghat csak nem ismeri fel. A környéken jól tudják, hogy az ork nem bánt senkit indíték nélkül.
Raghat csak akkor áll meg, mikor az ember megérintí a kezét. Lenéz a lassan törpének mondható fiúra. Mit sem reagál a bemutatkozásra és csak egy kis szünet után hajlandó ismét megszólalni.
- Raghat. - mondja el a nevét, majd kissé szemügyre veszi az embert. Tényleg ksisebb, mint egy átlagos ember. Bár az ő szemszögéből mindenki kicsit...ő meg az orkoknak kicsi.
- Edd meg. - mondta, mikor a kenyér szóba jött. Ekkor megfordult és tovább indult. A fák ágait vizsgálta, majd megtalálva a tökéletes, hajlékony ágat elővette bárdját és két suhíntással le is vágta a fáról. Megfordítva lecsapta vékony részét is. Mindkét végébe belevágot egy kicsit, amjd egy számára madzagnak tűnő, vékony kötelet előhúzott és készített egy rögtönzött íjjat.
- Ha elüldözöd a vadakat, téged foglak megenni. - mondta a férfinak, mikor elkészült az íj. Persze ez csak blöff volt, az orkok nem esznek embert....általában...ki tudja?

Naken Forerion Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
128
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 06, 2022 9:58 am


A hegyek lábánál
« taggeld;   @Raghat »
A favágók kellően berezeltek a nagydarab fickótól, aki mögé bemenekültem. Kíváncsi voltam, komolyan gondolják-e mindazt, amit szószólójuk kibökött felénk. Nem nagyon érdekelt, hogy mit mondanak a szekérről. Az én becsületemben aztán bízhattak, még az sem zavart, hogy látták az arcomat. Mire ismét egymásba futunk rám sem ismernek. Az idő fátyla jótékonyan bánt el az olyan egyszer látott fickókkal, mint amilyen magam is voltam.
– Na, most mondd, hogy szerinted nem volt mulatságos! – Fogtam vissza a röhögést csendes vigyorgássá. A nagydarab fickó, aki mint kiderült a favágók szavaiból, ork lehetett, nem volt túl beszédes. Érdekes, pedig korábban megszólalt és még védelmemre is kelt. Még a kenyér árát is meg akarta fizetni.
Na mindegy. Nem az én dolgom, hogy mi jár a fejébe. Mindenesetre, ahogy puha léptekkel elindult, én magam is a nyomába szegődtem. Szinte kocognom kellett mellette, hogy tudjam vele tartani a tempót. Hatalmas, hosszú lábai bőséges lépésekkel tette lehetővé, hogy elém keveredjen.
– Hé, ne siess annyira, még meg sem ismerkedtünk, vagy ilyenek. Pedig már barátok vagyunk. – Magyaráztam neki és ha végre elértem, megfogtam a karját. Na nem, mintha át tudtam volna fogni a csuklóját. Amúgy is kicsi volt a kezem, de az ő karjához képest meg aztán végképp. Még visszahúzni sem tudtam volna a méretbeli különbségből adódóan. Inkább csak egy érintés volt, amivel meg szerettem volna állítani.
– Naken vagyok. De a barátaimnak csak Ken. – Próbáltam beszédre bírni azzal, hogy bemutatkozom. Na nem, nem kedvességből igyekeztem a közelében maradni, az nem volt a kenyerem. Szimplán csak szükségem volt egy kis védelemre az erdőben. Nem ehhez voltam szokva, ráadásul a favágók baltái is még túl közel voltak. Szükségem volt menedékre s mivel még nem értem el a hegy oldalában húzódó barlangokat, a társaságomat ez az ork jelentette. Alapvetően meglehetősen érdekesnek is tűnt s mivel sok ellopni való, néhány ulronnál több nem lehetett nála, lehetséges áldozatnak sem láttam őt. Egyébként is megelégedtem a kenyérrel a mai napra.
– Téged hogy hívnak? – kérdeztem. A kezemben szorongatott kenyérre pillantottam. Aztán persze észbe kaptam! Ha a közelében akarok maradni, barátságosnak kell tűnnöm. Annak idején a Forerion házban is az étel volt ennek a záloga. Amikor egy-egy fiú megsajnált, hozott egy falat kenyeret vagy húsos pitét a konyháról, mielőtt még mindenki rávetett volna magát. Az ékezések olyanok voltak ott, mint a harc, aki erősebb és nagyobb volt, többet tudott szerezni, a többi fiú meg mehetett az utcára lopni vagy koldulni, hogy megtöltse a hasát.
– Kérsz egy kis kenyeret? Nem olyan meleg s friss, de határozottan puha még. – Jegyeztem meg. Erre már csak lecsap, hiszen egy magafajta méretes fickónak bőségesen kell energia, az pedig az ételben van.



Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
384
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 02, 2022 9:27 pm
Az orkok legnagyobb ismertető jelük a kinézetükön kívül az a harc szeretetük. Nem csoda, hogy a a barbárias nép nem tud nyugton maradni és mindig kell keresnük valamit, vagy valakit, akivel harcolhatnak. Néha a sivatagban tanyázó szörnyeket mennek levadászni, majd kitenni azokat nagy dicsőség képpen. Ha rosszabb napjuk van, akkor egymásnak esnek. Persze a barátságosabb törzsek egy baráti birkózást szerveznek, hogym elyik törzs harcosai az erősebbek, illetve a vezérek is felmérik egymás erejét. Ugyan ez volt Raghat törzsében is. Két törzs gyermeke ként gyakran látta, hogy nagyapja és apja egymásssal bírkóznak egy körben. Az orkok körbeállták őket szúrkolva valamelyiknek. Persze senki sem szívta mellre a vereséget. Ezen ritka pillanatokon engedték meg maguknak a “gyermeki játszadozást”.  
Ezzel ellentétben Raghat egy békés ork volt. Túl békés... olyan szinten, hogy egy másik ork nyogosan megkérdőjelezhette volna Raghat tényleg ork-e. De Raghat nem hanyagolta el magát. Rendszeresen edzet, ha nem is fegyver forgatást, izmait rendszeresen erősítette. De arra sosem gondolt volna, hogy egy random ember, akivel sosem találkozott első pillantásra pajzsnak fogja használni pár favágóval szemben. Tény, a favágoknak túl sok esélyük nem lett volna, de... na... akkor is!
Ahogy az egyik favágó elkezd Raghat-hoz beszélni az ork türelmesen végg hallgatja. Nem mond semmit, hiszen mindegyik városban találkozik tolvajokkal. Sőt! Talán van is egy barátja, akit tolvajnak hívhat. Főleg azért is, mert ő volt az egyetlen, akinek volt mersze lopni tőle.
Mikor az ismeretlen férfi barátnak nevezi Raghat-ot, az ork a vállafelett hátranéz az embernek kinéző idegenre. Nem mond semmit, de látszik rajta, hogy nem szereti ha minden ok nélkül barátnak van tituálva.
Látva a tanácskozó favágokat gynegéden maga elé helyezi a csatabárdot, annak pengéjét a földnek téve. Testsúlyának egy részét a fegyvernek támasztja és türelmesen kivárja. Látszólag azon gondolkodik, mit fog kezdeni a fickóval, miután elmentek a munkások.
A tárgyalás eredményét egy biccentéssel nyugtázta és megvárta, míg a sűrűben el em tűntek váratlan vendégei. Azaz csak egy részük. Az élénk röhögésre Raghat megfordult és nem túl kedvensen fürkészte a férfit. Rámarkolva fegyverére kihúzta a besüllyedt földből és vállára tette. Mit sem mondva körbetekint. Kis gondolkodás után elindult az erdő sűrűbbik részeibe. Léptei nagyok, ám mégis hangtalannak tűntek. Ha a férfi csöndben marad Raghat-ot nem fogja érdekelni, hogy a férfi követi e, vagy sem. Amíg meg nem zavarja őt a vadászatban, hogy enni tudjon este, azt tesz az idegen, amit csak akar.

//Elnézést a késéért, igyekszem legközelebb. 1023.  Újrakezdés hava 3138061344 1023.  Újrakezdés hava 1959484593

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
128
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 09, 2022 4:58 pm


A hegyek lábánál
« taggeld; @Raghat »
Az erdőben nem volt jó idő, az elmúlt napok egyre hűvösebb időjárásától nyírkos volt a talaj. Éreztem, ahogy futás közben meg-megcsúszik a talpam. Ez persze éppen eléggé lelassított a favágókat ahhoz, hogy legyen még időm kitalálni, miképpen ússzam meg a szorult helyzetet.
Az a nagydarab valami nem tűnt közel sem olyan ártalmasnak, mint a hatalmas baltákat hurcoló favágók. Persze azért, mert nem volt időm jobban megnézni magamnak, a méreteit illetően sem. Beállva mögé érzékeltem csak, hogy mennyivel magasabb nálam. Nem. Nem az lepett meg, hogy termetesebb. Ezt a hátrányomat már gyerekkoromban sikerült annyira feldolgoznom, hogy átlagos társaságban fel se tűnjön, ám most más volt. A tagbaszakadt is enyhe kifejezés lett volna rá. Csupaizom óriás volt lényegében, ám nem fordult hátra, hogy utánam kapjon és nem lépett félre sem. Furcsa mód’ biztonságban éreztem magam ott meghúzva magam az árnyékában. Éppen csak annyira hajoltam ki, hogy szájaljak az utánam jövőkkel.
– Nem akarunk neked gondot okozni – mondta a legbátrabb favágó, ám még az ő szája is tátva maradt, ahogy a valami fegyverét felemelte a vállára. Hát igen. Ez a látvány még engem is szótlanul felejtett egy fél pillanatra.
– A mögötted álló férfi egy tolvaj. – Folytatta kicsit rekedtebben a favágó, ám ő nem merte meglendíteni a nála lévő baltát. Bizonyára attól félt, hogy ezzel már is kihívásnak venné a védelmem, a helyzetet. – Az erdőben dolgozunk, szükségünk van a betevő falatra. A fák mozgatása bizony nehéz munka, ő viszont… csak egy semmittevő! – Mutatott felém, erre visszahúztam a fejemet és meghúztam magam az árnyékba.
– Csak egy szegény, éhes vándor vagyok. – Meg is köszörültem a torkom, hogy érződjön, mennyire szomorú és sajnálatra méltó a sorsom. A fenéket. Én nem akartam beállni legénynek valamelyik üzletbe. Megtehettem volna, ha nem erre nevelnek, ha nem ez az élet lett volna az enyém az utcákon. Valójában kényelmesebb volt a magam urának lenni.
– Táguljatok innen, mielőtt a barátom elbánik veletek. – Tettem hozzá meglehetősen nyersen.
A favágók hosszú percekig tanakodni látszottak. Hallottam a sutyorgásukat, túlzottan is ahhoz, hogy tudjam, a többség távozni akar. Reméltem persze, hogy ez idő alatt termetes társam nem dönt úgy, hogy félrelép és felkínál a mészárosoknak.
– Rendben, ork. Döntöttünk. – Jelentette ki az egyik favágó komolyabb hangon. Erre aztán megint kinéztem a méretes könyök mellett. Fogalmam sem volt, mi az az ork, de bizonyára ez a valaki az volt. Láttam már hasonlót távolról, ám nevüket, fajukat nem ismertem. A bizonyosság még saját származásom kapcsán sem volt jelen az életemben. Ráadásul a világról való ismeretem is meglehetősen gyér volt. – A férfi kezét nem vágjuk le, de holnap eljöttök a táborunkba és segítetek a fát szekérre pakolni. – Magyarázta. – Innen keletre található. Bízom becsületedben. – Tette hozzá remegő hangon, majd választ sem várva, tovább állt. Ahogy hallótávolságon kívül voltak, felhorkantottam és öblös röhögés szakadt ki belőlem.
– Te aztán nagyon kemény vagy… majdnem összecsinálták magukat! Láttad az arcukat?




Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
384
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 07, 2022 2:12 pm
A falu hajnali órájában a munkások már serényen készülődtek a munkához. A boltosok portékáikat előkészítették, a kovács a vasakat kezdte melegíteni a kohó tűzében, asszonyok kezdték el a reggeli készítését. Eközben az egyik sikátorban egy nagy kupac hevert. Alig fért el, így mikor a kupac emelkedni kezdett kétoldalán végig simította a ház falait. Ahogy a zöld ork felült ásítva pont a kovács üllőjét pillantotta meg az utca másik odalán. Az izmos férfi üdvözlően biccentett az ork-ra ki viszonozta a gesztust. Kimászva a szűk sikátorból megropogtatta magát. Alig, hogy felébredt a falu hivatalnoka rohant oda hozzá.
- Raghat! Raghat! - kiáltott a kissé vézna férfi az orknak a reggeli ködben. Ahogy odaért az óriásnak tűnő ork-hoz megállt, hogy kifújja magát. - Jó reggelt! Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy egy kis időre elkéne menned.
Ez az információ nem lepte meg, Raghat-ot. Habár szívesen látták őt és nem zavartatták magukat, hogy egy ork mászkál a városban néha, mikor fontos emberek jöttek akkor kénytelenek voltak elküldeni az orkot, a saját érdekében.  
- Had találjam ki. Fontos emberek jönnek és nem lenne jó, ha meglátnának. - vágta rá Raghat. A harmincas éveiben lévő férfi elsápadt.
- Tudod, hogy értékeljük a segítségedet és nem akarunk elküldeni. De nem akarjuk, hogy az emberek félre értsék és netán megtámadjanak téged. Rég volt a falunak olyan barátja, mint te, nem akarunk elveszíteni.
A szavak kicsit elgondolkodtatták az orkok. Senki sem nevezte őt még barátnak. Ez a szó olyan, mint egy tiltott gyümölcs. Édes, melengető, de nehéz megszerezni és mikor megszerezted nem hiszed el eleinte, hogy ott van.

A hegyek, dombok és patak közeli helyek mindig is kincses bányának számítottak az alkímia használóiknak. Egyes barlangok olyan ásványokkal vannak tele, melyek ideálisak ritkább növényeknek. Arról nem is beszélve, hogy több állatnak, szörnynek adnak otthont az ilyen helyek. Egyesek mérge pedig, szintén hasznos és fontos összetevők. Raghat kissé lelkesen gyalogolt az erdőben a tájat vizslatva.
Mikor már elmerült gondolataiban egy zajra lett figyelmes. Figyelmesen hallgatta a közeledő zajokat és fegyvere markolatára rászorított. Ahogy látta, hogy egy férfi futva közeledik várt. Meglepetésére a férfi bemenekült mögé és néhány favágó is előbukkant. Ahogy a szökevény kimondta, hogy az ork a testőre, Raghat hátra nézett egyenesen a férfira.
A veszekedésből leesett Raghat-nak, hogy mi is történt. Személy szerint ő maga sem szereti a tolvajokat, de tudta milyen éhezve lenni és a szükség nagy úr. A közeledő favágóra beleállította csatabárdjának élét a földbe, jelezve ne jöjjön közelebb.
- Engedjétek el a férfit. Ha kell megfizetem a kenyér árát, ha nem... - rámarkolt fegyverére és kihúzta a földből és a vállára tette. Nem áll szándékában harcolni. Tudja, hogy termete és mély hangja elég, hogy megfélemlítsen bárkit, aki nem látott még orkot. De, ha nincs választása, nem retten el a harctól.

Naken Forerion Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
128
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 06, 2022 7:40 pm


A hegyek lábánál
« taggeld;   @Raghat »
A tüdőmből, mintha minden levegő kiszakadt volna. A következő, kapkodós lélegzetvétel fájdalmasan sikerült. A lábaim nem lassítottak le még erre a pillanatra sem, csak rontottam tovább előre, remélve, hogy végre lerázom a nyomomban igyekvő három férfit. Az egyiküknél volt egy kés is, a másikuk meg azt kiáltozta a mocskos tolvajnak a kezét kell levágni. Nem vettem ám el olyan sok mindent, csak egy cipót, meg egy almát, mert már három napja nem ettem és igencsak korgott a gyomrom. Az olcsó alkohol és a víz egy idő után kevés kitölteni az éhes űrt.
- Vááá! - mordultam egyet, ahogy hátra nézve még mindig láttam termetes alakjukat. Nem kellett volna elhagynom Ylore területét, nem kellett volna még csak meg sem gondolnom, hogy mennyire érdekes ennek a hosszú hegyláncolatnak a környéke, hiszen akkor nem próbálom meg az erre tévelygő favágókat meglopni. Mondtam már, hogy ezek a vad alakok, milyen veszélyesen néznek ki fejszével a kezükben?
Nem lassítottam, csak rohantam tovább előre, remélve, hogy legalább egy barlangot megpillantok a hegylábaknál, ahová behúzódhatok. Azt hallottam az egyik kocsmában, hogy sok van erre, ahová mindenféle szörnyű alakok térnek be. Én pedig tökéletesen beleillek ebbe a képbe, bűnöző vagyok. Félfelként ráadásul gyakorlatilag úgy tűnt, sem embernek, sem elfnek nem illek be igazán.
- Egyesével vágom le a mocskos ujjaidat! - kiáltozott utánam valamelyik. Nem érdekelt, csak szorosabban fogtam a kenyeret, úgy szorítottam a mellkasomhoz, az almát viszont már valahol elhagytam a nagy hévben. Nem is számított úgy igazából, mert a friss, puha, illatos pékáru pontosan elég volt arra, hogy boldoggá tegyen egy éhezőt.
Aztán a távolban megláttam valami nagyot.  Valami hatalmasat. Először egy torz fának hittem, aztán kirajzolódtak az izmos karok, a széles vállak, az agyarszerűizé a szájában. Nem tudtam, mi volt az pontosan, de úgy rontottam be mögé, mintha csak egy bástya lenne. Szorosan a háta mögött álltam meg és kilestem a karja mellett. A felbukkanó favágók pedig azonnal lefékeztek.
- Ne közelítsetek, ő a testőröm... - rögtönöztem. Nem hittem persze, hogy a termetes akármi a segítségemre lenne.
- Állj félre ork! Az a férfi egy tolvaj! - lépett előre a háromból a legbátrabb favágó, de még ő is tartotta a néhány lépés távolságot.
- Egy éhezőtől akarjátok elvenni a kenyeret! - szóltam ki fennhangon az ork - mint kiderült -  mögül.


Ezaras Azildor Kedvelte

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
384
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 06, 2022 7:12 pm
***
Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
384
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1023.  Újrakezdés hava Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fekete Pillangók - 1023. Télközép hava
» 1021. Újrakezdés hava
» 1021 Újrakezdés hava
» 1022. Isilmë hava 18.
» Ylore; 1021, Árë hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: