Nem. Továbbra sem terveztem elhagyni Nulportot, s talán okkal. Titkon azt reméltem összefutok valakivel csak úgy sorsszerűen, nem keresve szándékosan a pillanatot. Talán naiv remény volt – bár annak sem igazán volt nevezhető, inkább csak egy kis hang volt, ami néha-néha alig hallhatóan ott csendült valahol elmém hátsó részén… hiába próbáltam elnyomni. Ezekkel a gondolatokkal harcolva indultam meg a Vendégházhoz tartozó fürdő felé, végig haladva a hideg úton. Éreztem, ahogy a szél hűvöse kicsit kicsípi az arcomat, ám éppen ez volt az, ami elhozta az erőteljes halszagot a dokkok irányából. Ez tökéletesen elég is volt, hogy elégedetten fogadjam Nulport szokásos forgatagának emlékét, amibe azonnal beleszerettem, amint leszálltam az El’ Alorából érkező hajóról. Ez volt az a világ, ahogy tartozni akartam, ahol érezhettem az életet… csakhogy tudtam, apámnak megfelelni nem lenne más választásom, mint visszamenni és unatkozni, amint a képességeimet fejleszteném. Legszívesebben a falakon kívülre sétáltam volna, ahol izgalmasabb kocsmák is akadhattak… veszélyesebb emberekkel. Az talán képes lett volna elnyomni a gondolataimban megülő problémát. Nem gondoltam többé azokra a szemekre, csak sétáltam tovább, be az ajtón, elcsípve egy jelenetet. Egy enyhén nimfomán nő, aki éppen törölközőket osztott, végig simított egy izmos, nagydarab fickó mellkasán. Hát nem. Rohadtul nem szakítottam el erről a tekintetem, csak megköszörültem a torkomat, remélve, hogy esetleg engem is kiszolgál, mielőtt leápolja szakállás barátunkat… s ha már itt tartunk, engem is leápolhatna valaki. Nem lettem volna ellene az elmúlt napokban. Jelölt még lett is volna részemről, csupán az ő érdeklődése volt meglehetősen kérdéses. A szükséges holmi megszerzésével vonultam csak félre, hogy megszabaduljak a ruhámtól és egy dézsa forróvízbe dobjam magamat. Azonnal megmerítettem a tenyerem az éppen csak nem gőzölgő folyadékkal, hogy aztán alaposan megmossam az arcomat. Még mindig zsongott a fejem az előző napi italok sokaságától. Fogalmam sem volt, mennyit ittam meg, de pont eleget ahhoz, hogy teljesen bolondot csináljak magamból… habár meg kell hagyni, szórakoztató volt a maga módján. Szívem szerint visszacsöppentem volna az éjszaka egy bizonyos pontjára, hogy újra élhessem, talán másképpen… talán változtatva egy-két részleten, de pont ugyanolyan jól. A gyomrom is kavargott. A forróvíz, pedig mintha csak tovább akarta volna rontani a helyzetet… persze nem csak úgy önmagában. Igazából a benne lévő, túlzottan illatos virágszirmok és valami kevésbé előkelőnek számító olaj, amit a vízbe csorgattak. Talán, ha többet fizetek, kaptam volna jobbat is, így az amúgy számomra túlzottan is bódító levendula aroma maradt nekem. Nedves kézzel túrtam a hajamba és hagytam, hogy ezüstjeim megszívják magukat némi melegvízzel. Rám fért a mosdás az este történtek után. Így hát, el is hittem, hogy ezt az egy órácskát, amit itt töltöttem, a békének szentelhettem. Már le is hunytam a szemem, mikor motoszkálást hallottam. – Nem kérek semmit… – motyogtam, kicsit bágyadtan a meleg víztől.
