Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ilasea folyó - Page 2 KaDiPE5
Ilasea folyó - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ilasea folyó

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Vas. Május 29, 2022 10:03 pm
Folrandír & Rymdira

Nyugodtan ülök a helyemen, miközben erősen fogom a horgászbotom. Abban reménykedek, hogy végre egy nagyobb ragadozó hal, rákap a tudományos csalimra.Egészen két hetes megfigyelésem van benne, hogy az itt élő halközösségek miképpen viselkednek egymással. Ezt természetesen egy könyvben rögzítem majd, vagyis hát gyűjtögetem tovább a tudást. Szép idő van, s számításaim szerint ma fognom kell egy olyan példányt, ami bőven eltér a többitől.
Ami az időt illeti, minden rendben van vele. Felhős, s ebből fakadóan nem mindig érezhető a nap ”vágása”. Tűrhető, s ennek módja szerint a szemem az előttem levő horgász eszközre vetül. Egy dekányit sem mozdul, mikor mögülem meghallom azt a bizonyos hangot, amit itt lehet megtapasztalni a vizenyős talajon. Azon csodálkozom, hogy nem káromkodik az illető, s ez által elriasztva a környezetemben hallható gazdag élővilágot. De nincs időm hátranézni, mert kapásom lesz!
~ Gyere ide hozzám! ~ mondom magamban, s próbálok ellenállni a hal erejének. A kis rakoncátlan! A hang mögöttem egyre hangosabb, ami jelzi az érkező közelségét, mikor a hal elszakítja madzagot, s én meg  hátraesek.
- Hogy rohadjon le! - s immáron a vizenyős talajról nézek rá az érkező...hm, kicsoda ő? Ő zavart bele az egészbe! Könnyebb másokat hibáztatni. Mérgesen nézek rá a földről, s mivel nem kellemes a vizes talajon feküdni, így gyorsan felállok. Úrinős mivoltomat valahova félredobva, nekitámadok az idegennek.
- Fizesse meg a károm! 3 napja etettem be, s figyeltem meg egy halat, amit most akartam volna elfogni, nagy békességben! - nem vörösödik a fejem a dühtől, csak egyszerűen csalódott vagyok. Pörög a nyelvem, s okádja a tüzet. Nem fogja megúszni az elf...srác? Egyelőre a paprikázott hangulat miatt nem tudok normálisan gondolkozni, s egyszerű következtetéseket levonni. S mindennek tetejébe ráadásul, vagyok annyira jó, hogy újjal rá mutatok.
Noh de mi van rajtam? Egy terep színű ruházatot, amivel bőven el tudok rejtőzni ezen részen. Ráadásul a méretem továbbra is 152 centiméter. Mikor távozik belőlem az indulat, akkor csak szájam sarkában látható a csalódottság. Életem egyik nagy áttörését halasztottam el.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
261
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 09, 2021 9:40 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 17, 2021 5:19 pm
Ilasea folyó - Sinner in me
Felkelő nap fénye melegen sütött át a színes mozaikablakon a padok előtt térdelőkre. Imára kulcsolt kezeken túl buzgó ima és dicséret szava töltötte be templom termeit. Hol az isteni szobrok ajkán csak vésett, kényszermosoly ült, ha gyanakvó pillantások és suttogások törték meg a nekik szánt könyörgést. Nincs az a tiszta szentelt víz, mely letudta volna mosni a rosszakarat vagy a gyűlölködés mocskát az arcokról. S nincs oly dicső ereklye sem, melynek érintése eltántorította volna őket a bűntől, ha az egyszer már meghallgatásra talált a szívnél.

Nehéz hitet találni a lúdtollak írta imakönyvekben vagy a vésők vájta szobrokban, ha a valóság árnyai fenyegetőbben vetülnek az élőkre. Hiszen a márványok ridegen nézik, ha a szenvedők a könnyeiket hullatják eléjük. Az írott, magasztos szavak pedig nem óvják meg őket az ártó akarattól.

Egy hittétel van, amiben ezekben a nehéz időkben igazságot próbálnak remélni. A bűnök utol érik a bűnöst, még ha isten házában rejtőzik is. Ám ki lesz az, ki ítéletet mond felette? Ki hatalmazza fel az embert, hogy istenekre hivatkozva ítélkezzen saját fajtársa felett? Kinek az önkényes döntése lesz az…?


- Mi a bűne gyermekem? Mi nyomja szívét? – kérdezte az atya.

A nő a távolba nézett. Szemei két arcot kerestek a távozó tömegben. Egy férfiét, ki a rosszalló pillantások ellenére büszkén kísért maga mellett egy gyermeket. S a gyermekét, aki mosollyal az arcán követte őt.

- Jobban meggondolva nem tudok olyat mondani, amiről a mindenhatók ne tudnának. – felelte végül visszafordulva.

- Ne feledje! Az igaz Istenek mindig készek az önvizsgálatra. Legyen az ékes szavú vagy halk, mint a sóhaj. Örökké megbocsátók azok számára, kik hisznek az irgalmukban… Mondjon el egy imát nekik, ha hazatér és gondolkodjon el az elmondottakon! Az istenek vigyázzanak Önre asszonyom!

Viszonozta a köszönést, majd távozott. A magas ajtókon túl csatlakozott a várakozókhoz. A mellettük haladók szemeiben rosszindulat heves lángja égett.

- Mit akartál gyónni anya? Hiszen te jó ember vagy.  – kérdezte tőle a jól ismert, kedves hang.
Válasz helyett megszorította a kislány puha tenyerét. A mellette szótlanul lépkedő férfi pedig az anya kezét fogta át.


- Valami jár odakint. – suttogta a kislány felkapva a fejét a párnáról. – Igor nagyon ugat.

- Nincs mitől félni. Apa is kint van. Vigyáznak ránk. – suttogta magához szorítva a gyermekét.

Fejük fölött megroppant a tető. Egy keserves nyüszítés, majd kiáltás volt az, ami megtörte az éjszakába vesző ugatást.

- Ágy alá! – szólt ellentmondást nem tűrően.

Annyi ideje volt csupán, hogy a lányt az ágy alá segítse, mielőtt az ajtó kivágódott. Elborzadva meredt a nemesi ruhákba öltözött alakra. Arca holtsápadtan világított a holdfényben, amire csak a ráfolyt vércseppek tudott színt vinni. Azonnal megmarkolta a pulton maradt kést. Maga elé rántva fogadta vele a támadót. A kés vérben ázva lehullt. Ő maga pedig a földnek taszítva találta magát.

- Nekem meggyónhatja a bűneit, mielőtt virrad. Én megbocsátom, amit az istenek nem tudnak. – szólalt meg halkan, miközben vigyorogva mereven a vele szemközti repedt falat bámulta.

- NEEM! -kiáltott el fájdalmában, amint meglátta az ajtón túl heverő testet.

- Tagadni mindig könnyebb, mint beismerni a hibáinkat… - felelte a másik színtelenül, ahogy pillantása a nyakon ütött vágásra vándorolt.

A nő minden erővel küzdött ellene, mielőtt maga alá gyűrte volna. Szája még a sebén volt, amikor hátulról erős karok ragadták meg és húzták el őt a test mellől.

- Hagyja… Békén… A feleségem! – követelte tőle az elgyengült férfi hang.

- Sosem lesz az övé! Az a fattyú is más vérétől bűzlik…! – köpte önelégülten a nyakát szorító karok ellenére. Egészen addig, míg a szorítás belé nem fojtotta a szót. Hogy elejét vegye a fuldoklásnak oldalra rántotta magát és a falnak taszította. Amint az a földnek esett, rávetette magát. A gyermek zokogását csupán a szobát betöltő ütemes szürcsölés törte meg.

Belei körül megszorult az ingén végig futó gombsor. Keze a seben nyugodott. Érezte még az enyhe lüktetést alatta, mialatt elhúzódott. Felakart kelni a test mellől, de elméjében elborító köd cserben hagyta. Felszálló por fehér lepedőként takarta be, mikor elesett. Levegőt kapkodva négykézláb mászva indult meg az ágy felé. Egy kéz elkapta a lábát.

- Kímélje meg…!

- Valakinek enyhítenie kell... Ezt a fájdalmat belül... – suttogta a mellkasához szorítva a tenyerét. Ám az nem a szívén, hanem a gyomrán nyugodott. Grimasza eszelős vigyorrá húzódott, ahogy újra felcsengett a fülében a könnyek zápora. Kitépte a bokáját a szorításból és belerúgott a férfi arcába. Feje keményen koppant a padlón. Ellenállója újra már nem mozdult meg.

- Gyere hozzám édes vérem… - búgta mély hangon.

- Menj innen! Te szörnyeteg! – nyöszörögte a vékony hang.

Szorosan összeszorította szemeit, mintha csak egy lázas rémálomból próbált volna felébredni. De az álom nem múlt. A valóság vaskarmai pedig hideg emberi kezekként húzták kifelé őt védelmet adó ágy alól. Mikor erővel felszegték a fejét, felnézett. Az az arcot, ami rámeredt, még él nem fogja felejteni. A sápadt, sebhelyes vonásokon semmi élőt vagy érzőt nem látott. Azok a nagy fekete szemek lelketlen torz tükrökként néztek vissza rá. Önmaga könnyfoltos orcáját sem látta viszont bennük. Hevesen dobogó szívvel tűrte, hogy egy éles tőrt szegezzenek a torkához.

- Lássuk vagy-e olyan romlatlan, mint az a két kölyök... Az ő ízük már kifakult ajkamról. Nem emlékszem rájuk. – suttogta. A szempár keresztül nézett rajta.

Tőr hegye érintetlenül akadt meg a levegőben. A lány térde élesen a gyomrába rúgott. Dühében a hajánál fogva rántotta fel magával a földről.

A gyerek segítségéért kiáltott, még az ő torkát csupán egy érthetetlen, öblös hang hagyta el.

Az ajtó egy éles hanggal kivágódott.

Gyomortartalma karmazsin színben áztatta fel a korhadó deszkákat…





«« Szószám; 903 @Gasha

Vendég
Vendég
Anonymous




Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 28, 2021 9:43 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 2:21 pm


Kardish Etmoor

és

Tindómiel


T
alán  nem is olyan rossz ez a kis séta. Noha jobb lenne nem elhagyni az erdőt, a többieket, a szeretteinket, hiszen bármikor történhet bármi, ami kegyetlenül elragadja tőlünk. Viszont az is igaz ennünk és fejlődnünk kell, kénytelenek vagyunk élelmet és felszerelést venni. Fogyó eszköz a kötél, a szövet, mi, apródok, pedig erre alkalmasak vagyunk; meg tudjuk védeni magunkat, valamint elég nagy a felelősség érzetünk, nem kell erőt átcsoportosítani sehonnan sehova. Rajtam kívűl még egy törp és két ember aki a szállítmányért felel. Pontosabban, aki beszerzi és visszaviszi a kis kihelyezett táborba és támpontba. Nekem tény és való tetszik, hogy kicsit elhagyhatom a helyet, bár hangosan nem mondanám ki semmi pénzért sem. Talán jót fog tenni megtőrt szívemnek távol lenni a kellemetlen emlékektől, viszont ott van megannyi szép és a gyönyörű csikó kor emlékei. Ami biztos, soha többé nem akarok szerelmes kiscsikó lenni, újra elveszíteni mindent. Az ég felé emelem kék szemeim, majd a csillagképeket keresem, miket még gyermekként apám mutatott, hogy tájékozódjak. Noha a folyót kell csak követnünk, a távolban talán Leerya fényeit láthatjuk, de lehet velem űz undorító tréfát fáradtságom és az éjszaka.
A tűz és a többiek örzésének feladata napkeltéig az én feladatom. Noha nem tudtam túl jót pihenni a törp horkolásától, de üsse kavics, ezt is ki kell bírni. Egy falat szárított húst harapok, mikor a folyó mentén mozgást vélek felfedezni.
Egy a tűz mellé készített ágat dobok a tűzre, mely hálásan fellobban és ontja magából a meleget, majd egy tönköt gördítek oda ülőhelynek. Felemelve kezem intek a közeledő humanoid lénynek.

 




Jegyzet:Im' hol a kezdő Very HappyZene: Night
Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1177
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 1:46 pm

A Täwar-tóból induló folyó mely egészen a Fehér-tengerig rohan. A legtöbb helyen mélyebb, két elágazással büszkélkedhet, melynek egyik ága átnyúlik Eviranba, fő ága tölcsér torkolata pedig szinte határ a két birodalom között.
Délebben, félúton a Täwar-tó és a Fehér-tenger között egy város is található, Leerya, mely a folyó és a körülötte erdő ajándékából él.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ilasea folyó - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Gindra folyó és környéke
» Sahqon folyó és környéke
» Hesson folyó és környéke
» Dhela folyó és környéke
» A Gindra folyó északi szakasza, 1021. Gailoth hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: