Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
“There was celebration and happiness, hugs and kisses
A nap alászálló, ámbár még ragyogóan fénylő sugarait a kezemmel ellenezve a homlokom magasságában, mérem végig az egykori település háború csócsálta, majd nomádok által benépesített romjait. A környékről a mindennapi élet bájos dallamai visszhangoznak; bárányok bégetnek, gyerekek visítoznak, a fát hasító fejsze kíméletlen munkájának puffanásai rezegnek végig az ódon kőfalak között, s ha valaki igazán odafigyel, még egy-egy párbeszéd foszlányait is képes lehet kihallani a különös szimfóniából. Vélhetően már a laer napi tüzet is meggyújtották, legalábbis az ég kékjébe andalgó, sűrű füst erre enged következtetni. Rég nem jártam erre, s az őszintét megvallva az idei évi ünnepet sem feltétlen itt terveztem eltölteni, azonban egy idő után az ylorei mulatság is egyhangúvá, okafogyottá tud válni. Főként, ha a főszervező kategórikusan a vivern tudtára adja, hogy be ne merészelje tenni a lábát a fogadójába és még egyszer megkörnyékezni a lányát, máskülönben egy nemes szervével kevesebbel fog távozni. Ahh, nem nekem való már az a végtelen lármázás, a sűrűn, mézédesen folyó ser vagy az asszonyok hívogató öle, pff, micsoda elképesztő és a szükségesen túlmenő dorbézolás egyetlen, hosszú éjszakáért… Rendben, talán egy kicsit mégis csak elhúz a szívem a Világosság fellegvárába. Arcom elől elemelve a kezemet, a lantomra simítom mintegy ösztönös megszokásból, majd kutakodón kezdek el nézelődni, hátha találok magamnak egy kísérőt a klán vezetőjéhez. Az emberek zöme az ünnepre való készülődéssel van elfoglalva, jobbra-balra sietnek, pakolnak vagy terelgetik az állataikat, egyetlen leány csupán, ki a romok szélén ücsörögve, látszólagos ráéréssel élezi a kését. Közelebb lépek hát hozzá. - Micsoda gyönyörű nap ez Isilmë istennő diadalának! - szólítom meg derűs hangon. - Kegyed kétségkívül osztozik páratlan szépségében és erejében – mit tehetnék, a szemeimet akként faragták az istenek, hogy a szépet, ízlésnek tetszőt rögvest észrevegye, a nyelvem szabad akaratát pedig képtelen volnék gátlások alá vetni.
A nap alászálló, ámbár még ragyogóan fénylő sugarait a kezemmel ellenezve a homlokom magasságában, mérem végig az egykori település háború csócsálta, majd nomádok által benépesített romjait. A környékről a mindennapi élet bájos dallamai visszhangoznak; bárányok bégetnek, gyerekek visítoznak, a fát hasító fejsze kíméletlen munkájának puffanásai rezegnek végig az ódon kőfalak között, s ha valaki igazán odafigyel, még egy-egy párbeszéd foszlányait is képes lehet kihallani a különös szimfóniából. Vélhetően már a laer napi tüzet is meggyújtották, legalábbis az ég kékjébe andalgó, sűrű füst erre enged következtetni. 
