Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz KaDiPE5
Őrtűz KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 42%
Folrandír Ceilteach
6 Hozzászólások - 16%
Naken Forerion
6 Hozzászólások - 16%
Kalandmester
5 Hozzászólások - 13%
Krónikás
2 Hozzászólások - 5%
Ian Gray
1 Témanyitás - 3%
Edeyra Rolar
1 Témanyitás - 3%
Nasir Al-Qasim
1 Témanyitás - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 9:21 pm
• Utcák

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Ian Gray

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 29, 2022 2:07 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2901
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 30, 2022 6:31 pm

Estimese

Levágtam a nyulat a csapda hurkáról, és újat kötöttem. Pár mozdulat volt az egész, és amíg Veleris pusztán pár szót ejtett, én hallgattam. Kicsit elszontyolodtam. Azt hittem, több mindent fog mondani. Nem tudom, olyan varázslatos dolgokat. Az istenekről. Arról, hogy ők nem olyanok, akik magukra hagyják az embert, és én buta gyerekként tévedek. De nem mondott semmi ilyesmit.
Halkan felsóhajtva álltam fel, amikor a vállamra simította a kezem.
- Igen, menjünk. Már kicsit fázom. És ha nem adom oda ezt időben, nem lesz pörkölt - kezdtem megint fecsegni, és arcomat már az ösvény felé fordítottam, amikor én is meghallottam a röfögő hangot.
Ó istenek.
Kerek szemekkel fordultam a hang irányába. Felrémlettek a pajzsfal emlékei.
Bármi várhat Rád
Büszkén kell hogy állj
Hajózd végig a tengert
Vágd le az ellent
Vágd le az ellent.


A térdeim mégis megremegtek. Az oldalomhoz nyúltam, rutinos mozdulattal, ahogy Aldrichtól, Flanttól és Stiantól láttam. Ám nem lógott rajta kard. Egy nyamvadt kés. Lenyeltem a torkomba kúszó gombócot.
Tudtam, hogy Ald nem futna el.
Ald harcolna.
De Ald tud harcolni.
Ezek a gondolatok cikáztak végig a fejemben, a lábam földbe gyökerezett Veleris mögött.
Én nem vagyok Aldrich.
Sose leszek olyan, mint Aldrich.
Sose leszek méltó a nevére.

Az ajkam sírásra görbült, ám ahogy a fák közötti alakok felénk mozdultak rászorítottam a varázslónő kezére.
- Gyere te is! - húztam az ösvény irányába. - Szólunk az őröknek! De nem hagylak itt.
Elszántan markoltam meg a késem. Nem vagyok Aldrich. Mylla vagyok. Mylla Eroltsdottir, akit elhagytak az istenek, aki egyedül áll az úton, aki magát nem hagyhatja el.



« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 24, 2022 9:34 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A büszkeség mely eltöltötte s talán kissé tova űzte bánatát, a szatén könnyedségével simult lelkemre, s elmosolyodtam. Igyekeztem a nyomában haladni, bár a hely ismeretlensége megnehezítette a dolgom. Régen volt, hogy hozzá hasonlóan jártam a lombhullató erdő árnyékokba hajló zugait. Kijelentésére halkan felkacagtam, bájos volt a naivsága mellyel a világra tekintet. – Lehetne akár ez is az oka, de nem… - felvont szemöldökkel méregettem az előttem haladó Mylla egymásba kapaszkodó tincseit és azon tűnődtem nem túl kicsi, ahhoz hogy efféle dolgokat megértse. Meglehet, eddig is túl sokat fecsegtem neki, olyan dolgokról, melyeket leginkább felnőttekkel vitat az ember. Kevés, mondhatni semmi tapasztalatom a gyermekekkel, s talán hiba volt sokat megélt lélekként tekintenem rá, még akkor is, ha ő szeretne már e világba tartozni. Így hát inkább magamban tartom a feltörekvő gondolataimat. Átvettem tőle az égő husángot, figyelve gyakorlott mozdulatait. Csendesen hallgattam, miközben a környezetünket kémleletem. Talán még az elmúlt napok feszültsége tombolt bennem; egy percre sem lankadhatott a figyelmünk a romok mellett, ahol még a törmeléket hordó szél suhogása is nyugtalanságot hozott szívembe. Most sem volt ez máshogy, a fák zörgése, a bokrok reszketése kellemetlen érzésként telepedtek vállamra. Valami megváltozott, s mintha nem az erdő hangjai lettek volna. Hátam mögé pillantva a tábor őrtüzei, már csak gyertyalángént pislákoltak az éjszakában. Megértettem érzéseit, s tudtam a szavak most itt nem segítenek, magának kell rájönnie, hogy mikor az istenek elvesznek, valami mást adnak helyette. – Gyere, menjünk, későre jár – simítottam gyönge vállára tenyerem. Éppúgy volt az együttérzésem jele, mint az indulásra késztető mozdulat. Amennyiben tiltakozna, finoman fonom ujjaim csuklójára, s fordulok a visszavezető út irányába, ahol mostanra már árnyékba veszett a narancsos derengés. A rögtönzött fáklyánk lángvörös auráján kívül egy hatalmas árnyék vált ki a sötétből egyenesen felénk közeledve. Önkéntelenül léptem egyet hátra, mikor a másik irányból röfögéshez hasonlatos torokhangot hozott felénk a szél, s újabb sziluett tűnt fel az erdő sűrűjében. Még csak sejtésem volt miféle förmedvények keveredtek a Romok klánjának közelébe, s éppen elég volt ahhoz, hogy Myllát a hátam mögé igyekeztem terelni, s minél távolabb tartani tőlük. Amennyiben a lánynak nem voltak más elképzelései. Akkor vált bizonyossá, hogy orkok két rusnya példányai állja el utunk, mikor halk igét mormolva gyűjtöttem tenyerembe a csillagok fényét, s eresztettem az ég felé. Az egyik szürke volt, akár a hamu, a másik zöld, mint a fonnyadó hínár. Az egyik agyaros volt, míg a másik csak szimplán rút. Az egyiket állatbőrök borították, a másik csupasz felsőtestére csak félpár szöges vállvédő volt szíjazva. – Fuss, Mylla!


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 27, 2022 7:44 am

Estimese

Anyám okított mindig, hogy az erdőre hamarabb száll a sötét. Csalóka tehát, hogy még kint alkony van, odabent félhomályos éjszaka uralkodik.
Félfüllel figyeltem Veleris szavaira, a tudományokról, a csodás városról, aminek a nevét sose hallottam ezidáig.
- Egészséges és bátor - húztam ki magamat a husángot tartva, elmosolyodtam. - Stramm. Megjegyzem - bólintottam, majd rákanyarodtam a már jól ismert csapásra.
Idő kellett, amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz.
- Mágus csillagkép - ismételtem, miközben a földet pásztáztam a galagonyabokor után - akkor ezért tud a néni olyan csuda dolgokat.
Lehajoltam, amint megtaláltam.
- Csukott szemmel is látnám őket - kuncogtam, miközben elkezdtem elsöpörni róla a gallyakat. Szerencsére volt benne nyúl, Flantnak lesz miből pörköltet csinálni.
- Létszi fogd meg - nyújtottam oda Velerisnek a fáklyát, miközben a késemet kerestem az övemen.
Az istenek említésére ismét elkomorultam.
- Az égiek elhagytak engem - mondtam kissé frusztráltan, miközben a kötelet vágtam el. - Nem hiszek bennük. Elárultak. Magamban hiszek. Abban, hogy a sorsomat én irányítom. Nem imádkozom hozzájuk, soha többet nem fordítom fohászra a kezem, mert nem érdemlik meg - fújtam ki a szememből az egyik előrehullt tincsem, amíg a csomózással babráltam.
Nem akartam sírni, de a harag mellé megint elkezdte fojtogatni a torkom a bánat vasmarka. Még szerencse, hogy sötét volt. Hiszen anyám is így mondta. Tőle tanultam imákat is. Bár sose tanított volna meg rá.




« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 9:43 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Tekintetemmel követtem mozdulatát, ahogy elfeküdt a földön, akár a messzire nyúló rónaság. A momentumra a szó is bennakadt, s irigyeltem tőle gyermekei ártatlanságát, gondtalanságát, melyet én ki tudja mikor hagytam magam mögött? Most azonban megszállt valami különleges nyugalom, s legbelül hálás voltam érte Myllának. Karomat fejem alá hajlítva heveredtem el a ropogó tűz langyosában, s hallgattam miféle ismeretség köti össze az erdei boszorkával. Halovány mosoly dereng fel ábrázatomon a feltételezhető tévhitről, mely a nőszemélyt lengi körbe. Az egyszerű népeknek fogalmuk sem lehet róla, miféle szerzetek is valójában a boszorkányok s boszorkánymesterek. S pont ezért, oly veszélyesek, mert legtöbbjében megvan az a képesség, hogy bárkinek kiadják magukat. S őszintén, a szóbeszéd alapján, magam sem lehetek abban biztos, hogy nem igazak a szavak. – Érdekelnek a füvek? Számtalan könyv van, melyben a növényekről szól, s azoknak alkalmazásáról. Bár azok képek helyett inkább betűket rejtenek – sandítok rá szemem sarkából. – Soknak, sok felhasználása akad, s némelyikből bájitalokat is kevernek – oldalamra fordulva könyökölök fel. – Igaz, én nem vagyok jártas a tudományban, melyet alkímiának neveznek, ám ha jól tudom Ylore városában hatalmas akadémiában okítják – mosolyodom rá szelíden, mielőtt újra a hátamra fordulnék és a csillagokról, s legfőképpen a Róka csillagképről ejtenék néhány szót. – Stramm, annyit tesz erős, egészséges és bátor – egészítem ki tudását, ami a szót illeti. – Nincs kétségem felőle – ülök fel én is, miközben a hajamba akadt száraz kórókat szórom magam mellé. – Akkor még most induljunk, mielőtt teljesen be nem sötétedik – egyezem bele akadékoskodás nélkül. Félek, amúgy is hasztalan lenne próbálkozásom, s a vége kétségtelenül az erdőbe vezető ösvény lenne. Feltápászkodva a tűz mellől követem, nem érzem szükségét másik égő fahasábnak, hisz szükség esetén mágiámat segítségül hívhatom. – Are párjának, Isilme havában születtem a Mágus csillagképe alatt – mosolyodom el halványan. – Hiszel az istenekben? Tanított valaha valaki imára, a szüleid vagy Aldrich? – kíváncsiskodom, hisz nem tudhatom a szabad nép földjén miféle felsőbb hatalom létezésben hisznek, amennyiben hisznek egyáltalán. Még itt a Romok klánjának otthonában, hol egykor egy város állt, sem láttam még egy imahelyre emlékeztető zugot sem. Talpunk alatt megrezzenek a tikkadt fűcsomók, s hol egy szöcske vagy tücsök ugrik tova utunkból. A földből emelkedő maradványok jelzik a századokkal ezelőtti dúlás nyomait, hol lassan új élet sarjad egy- egy cserje formájában, s terebélyesedik ki egy kisebb erdő formájában, ahogy a szikes talaj, tápanyagban gazdagabbá válik. Továbbra sem veszem el Myllától a vezetés lehetőségét, érzékeim megtompultak az évtizedek alatt, hisz egykor volt lakhelyem zöldjét, kényelemre voltam kénytelen cserélni. Gyermekkoromból immár sokat felejtettem, már nem úgy hallom a fák suttogását, s inkább idegen számomra a természet. Noha elérve a fás szélét, sárkány ösztöneim kiélesednek. Az Nap utolsó sugarai vérnarancsosra festik az eget, de mi már nem láthatjuk, miként adja át helyét a Holdnak. A magasba kapaszkodó fák lombajai közt, éppen csak beszűrődik a haldokló fény, a leány lépteire ringatózó láng csak néhány méterre világítja meg előttünk a sűrű aljnövényzetet. – Megfogod találni a csapdákat?

//Bocsánat, amiért ennyire megvárakoztattalak  Őrtűz 1959484593  Őrtűz 905994201 //


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 7:48 pm

Estimese

Amíg mesélt, igyekeztem hol rá, hol az égre nézni. Ebben hamar megfájdult a nyakam, így hanyat fekve elnyúltam a földön.
Követtem az ujját, ahogy a messzi csillagokra mutatott.
- Wynva egy kedves néni, a barátom, igen. Szolgáltam nála, tanított nekem pár dolgot a füvekről és főzetekről. Én meg megcsomóztam a hálóit, meg segítettem nyulat fogni. Azt mondják róla, boszorkány, én meg nem tudom eldönteni. Még ha az is, a kedvesebbik - feleltem teljesen őszintén, ártatlanul fecsegve.
Közben jól szemügyre vettem a fénypontokat az égen.
- Róka - ismételtem - érdekes. Stramm? Az nem tudom mi. De kedvesen mondtad, szóval azt hiszem, köszönöm.
- Én főleg a nyulaknak állítok csapdákat - húztam ki magam felemelkedve a fűből - méghozzá nem is akármilyeneket.
Az előttünk sötétedő erdő felé pillantottam.
- Talán ideje is lenne megnézni őket, egészen biztos, hogy Stian nem figyelt oda rájuk, amíg távol voltam - azzal felálltam, és megborzoltam kócos hajam.
- Te mikor születtél? - kérdeztem a nénitől, majd az őrtűzből felvettem egy husángot, ami enyésző tűzkígyót hagyott maga után az éjszakában.





« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 10:38 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Láttam a szemében a szomorúságot, a fájdalom néma nyelvét szeme sarkában, mely kristálygyöngyként csillant az ezüstös fényben. Nem tudtam mit tegyek, mivel hozhatok számára megkönnyebbülést. Kíván e ölelést vagy ellökné kezem dacolva az érzéseivel. Ismerem az érzést, mely facsarja szívét, a gyászt, az emlékek súlyát. Végül csak pillanatokig némán osztoztam fájdalmában s hagytam, hogy lelkének egy újabb piciny darabja megkérgesedjen.
- Igen, olyanokat, melyek kicsit közelebb hozzák számodra, Tulveron más tájait. Amik elrepítenek a messzi hegycsúcsokon át a hullámzó tengerig. S olyat, amilyent szeretnél – mosolyodom el. – Wynva, ő a barátod? – kíváncsiskodom tovább, noha némi fenntartással, nehogy ismét az „orromra koppintson”, amiért túl sokat locsogok.
Mosolyt dédelgetve arcomon hallgatom születésének apró részletét, s látva kiviruló orcáját, magam is szélesebbre húzom ajakaim. – Nocsak, nocsak…hát azért vagy te ilyen stramm leányzó – kacsintok és csipkedem karján csenevész izmát. – Nem csodálom, hogy ilyen kis furfangos vagy, úgy tartják aki Áre havában született, azt a Róka csillagkép kíséri – tekintek fel az égre, keresve annak hat csillagát, s mikor meglelem, mutatok fel az égre. – A vadász mióta Isilmé felénk borította fátylát fáradhatatlanul üldözi – mutatok egy másik csoportosulásra. – De a róka, mindig elugrik nyilai elől, s cselezi ki – folytatom a történetet, még mindig az ég fekete bársonyán tündöklő szentjánosbogárait kémlelve. – Ravasz, okos s olykor álnok csapdákat állít üldözőjének, olyan akár csak te – kacsintok rá pajkosan.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 7:34 pm

Estimese

Először magam elé pislogtam, bele az őrtűz halvány parazsába. Édesanyám említésére összeszorult a gyomromban a pörkölt, a lepény. Magamhoz húztam a térdeim, átkaroltam őket.
Felpillantottam az égre.
Valóban letekintenek rám?
Szórt pöttyökként kacsintottak vissza rám a csillagok.
Melyik a tiéd, Anya?
Amióta Aldrichal róttam Eviran pusztáit, azt hittem, magam mögött hagyhatom őket. Néha az álmaimban előjöttek. Láttam az arcukat. Apámét, Anyámét, a szomszédainkét. A macskáét a háztetőn, mielőtt az felgyulladt volna.
Most viszont ébren voltam. És láttam őket.
Kövér könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam kicsordulni őket.
Egy harcosnak kemény kell, hogy legyen a szíve. Aldrich szerint sírni gyengeség. A gyávák sírnak. Az erőtlenek, akik még a saját érzelmeiket se tudják kontroll alatt tartani.

Szipogtam, és gyors mozdulattal töröltem meg a szemem, elszakítottam tekintetem az égről. Már a nőt néztem. Bonyolult szavakat mondott, amikből volt, amit nem értettem. Szépen beszélt. Akkor azt kívántam, bár én is így tudnék.
- Könyveket? - kérdeztem meglepetten - K-köszönöm. Nem sokat láttam eddig, és Wynvánál azok is megsárgultak, repedezettek voltak - mosolyodtam el halványan.
A kérdésén nem gondolkodtam sokáig. Pusztán azért emlékeztem olyan élénken a születésem napjára is, mert neves eseményre esett.
- Nyár elején - feleltem - napfordulókor, Áre havában. Apám mindig azzal viccelődött, hogy a legrövidebb éj alatt pottyantam le az égből - ismét felnéztem az égre.
- Onnantól mindig kétszeres oka volt mézsört inni - kuncogtam fel.




« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 13, 2022 9:41 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Elhűlt ábrázattal veszem tudomásul, hogy mire kényelembe helyezem magam Mylla már a tányér tartalmának talán felét is befalta. Meg kell állíptoanom valóban egy veréb nevű ló, ha nem is ló, de póni, mégis mosoly kunkorodik szám szegletébe. Étvágyát látva, újra megkordul a gyomrom, s magam is neki kezdek az evésnek, csak akkor akad majdnem torkomon a falat, mikor erénynek tartott hibámmal. – Ezt tagadni se tudnám – merítek nagyot a tányérból s folytom le vele, a korábban letört lepénydarabot. -  Te gyermek vagy, mégsem kérdezel – sandítok rá két falat között. – Tudod, a mesterem, mindig azt mondta, hogy „A kíváncsiság a felfedezés, a kutatás és a tanulás fűtőanyaga.” Amíg kíváncsi vagy, mindig találsz magadnak elfoglaltságot – s én leginkább unatkozni utálok a legjobban, bár nem hinném, hogy a kíváncsiság csak gyermekek kiváltsága lenne. Ha így volna, a világunk csak árnyéka lenne önmagának. – Miért sütöd le a szemed? Nincs miért szégyenkezned, hisz tudásod így is szerteágazó, rengeteg időd van még tanulni Ha szeretnéd, küldök neked könyveket– mosolyodom el. – Megvallom én se hálójavításhoz, se a halfogáshoz nem értek – csillapítom halkabbra torkom hangjait, s mintha titok lenne, sutyorgom el a szélbe. – A kardot, meglehet el se bírnám, csak egy tőröm van, s azzal se bánok valami jól.
Az őrtűz lángjai is megfakulnak tekintetében s sejtem, oly emlékeket idéztem fel, melyet nem volt szándékomban. Csöndesen hallgatom szavait, s arcom vonásai elfátyolosodnak szavait hallva. – Édesanyád bölcs asszony lehetet, hisz Tulveron szibillái a kezdetek óta vallják, hogy az égbolton túli éjben minden teremtett lénynek, ifjúnak és aggnak, szelídnek és elvetemültnek akad csillaga. A sárkányvérűek pedig úgy tartják, elvesztett szeretteik, csillagként óvják lépteiket – húzom szelíd mosolyra ajkam, remélve némi vigaszt nyújtanak számára szavaim. – Édesanyád biztos büszke fénnyel ragyog fent, mikor az éj leszálltával látja, milyen rátermett bűbájos kis bestia vagy – teszem le magam mellé a tányért s húzódok hozzá kissé közelebb. – Na de, az ott, mindenki vezércsillaga ő segíti a vándorokat, s hajósokat – mutatok fel az égre ismét, a már halvány sárgásfehér fényforrásra – Sosem mozdul el a helyéről, így ha felé fordulsz, biztos lehetsz benne, hogy észak felé indulsz útnak – magyarázom halkan. – De milliőnyi csillag dereng az égen, magányosak és párosak, melyek csillaképeket alkotnak, ha összekötöd őket. Minden hónaphoz tartozik egy… - akadok meg egy pillanatra, mert mintha neszezést hordozna hátán a szél a messzebb elterülő romok felől. Pillanatokig figyelem a félhomállyal ölelkező kőhalmokat, s a mögötte elterülő árnyerdőt. – s mindegyikhez egy hiedelem. Melyik hónapban születtél Mylla? – fordítom fejem ismét az ég felé, majd vissza a kislányra.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 6:06 pm

Estimese

Úgy lapátolom be a pörköltet, hogy közbe levegőt se veszek. Nem csoda, hiszen egész nap alig ettem valamit.
És persze, hogy ilyenkor, egy darabig nem láttam, és nem hallottam. Aldrich szerint ezt Flanttól tanultam, ő az a fajta, aki amennyiben eszik vagy csinos nőt lát, képtelen mással foglalkozni. Szerintem ez csak átlagos férfi tulajdonság. Ezen még nem mertem velük vitatkozni.
Miután törökülsében ülve leküldtem jó pár falatot, akár kacsa a nokedlit, számat a ruhám ujjába töröltem, és jóízűt büfizve Velerisre néztem.
Emlékeztem rá, mit kérdezett korábban.
- Igazán szeretsz tudakolózni - világítottam rá a tényre - olyan kíváncsi vagy, hogy gyereknek is elmennél - kuncogtam.
- Az előzőre, mielőtt összekülönböztünk volna a szakácsnénivel, sajnos nincs túl sok válaszom - vontam meg a vállam, kissé talán szégyenkezve. - Hiszen nem értek máshoz, mint a halfogáshoz, feldolgozáshoz, hálójavításhoz. És tanulok kardozni - ezt már valamivel büszkébben tettem hozzá. - De, azt hiszem ennyi.
A szám széle legörbült, ahogy a csillagokról kérdezett.
Én is felnéztem az égre.
- Nem értek hozzájuk se - mondtam. - Látom őket, szépnek, fényesnek, de fogalmam sincs, melyiket pontosan hogy hívják. Pedig tudnom kéne - ismertem be - ők mutatják minden embernek az irányt. Csak lusta voltam figyelni, amikor anyám mesélt róluk - sütöttem le a szemem, és kezeimet az őrtűz felé nyújtottam melegedni.
« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 8:04 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Úgy látszik, a leány jobban figyel gyomra korgására, mint felé intézett kérdésemre, noha jószerével meg tudom érteni. A kialakult kisebb harc a bogrács körül könnyen űzi az út fáradalmait, ám szokásomhoz eltérően Myllára és a szakácsnőre hagyom a locsogást, aki többször is felhívja a figyelmünket rá, hogy nem csak koszosak, de még girhesek is vagyunk. Nem tudja, hogy mi már a mézszín hajú leánnyal megvívtuk ezügyben a csatánkat és egyeségre jutottunk, hogy jól van az úgy. Flant, ki a jelek szerint nem csak szakács, de szoknyapecér is, mielőtt eloldalogna, kap tőlem egy viszonzó mosolyt, noha közel sem olyan nyájasat, mint az övé volt. – Uram – emlékszem én ám, hogy még napokkal ezelőtt miként akart megmérgezni ez az emberállat az ivóban. Daru, ekként se jellemeztek még, bár akad benne némi igazság. – Daru, daru a lábai tán olyanok, de máshol se kerekedik. Lapos, mint egy péklapát – dünnyögte az orra alatt, miközben kevert egy újabbat az ételen. – Hallod, te leány, egyre pimaszabb vagy! Én is voltam fiatal, de szemtelen soha.  Ha az én almomból való lennél tudnád ám tartani a szád, na de majd szólok én annak a fess legénynek – ám nem csak Mylla, de jómagam sem voltam kíváncsi a rikácsolására. Kikaptam a kezéből a lepényt, s mint, aki rossz fát tett a tűzre szedtem a lábaim a kislány után. – Hé, Darumadár a zsírt itt hagyta – szólt még utánam. – Tartsa csak meg – szóltam még halkan, talán meg sem hallotta. – Üljünk oda – javasoltam egy kissé félre eső őrtüzet a leánynak, melynek lángjai magányosan csaptak az ég felé. Amennyiben beleegyezik, lopva a meleghúsú lepényből fordulok annak irányába. Mielőtt helyet foglalnék, veszem el kezéből a tányérokat, hogy kényelembe helyezhesse magát, s csak azután nyújtom vissza neki az egyiket, mellé az egyik sovány cipót. Lábaimat összekulcsolva telepedek le kissé odébb, hogy vacsorám kellemes társaságban fogyasztjam el. Percekig némán kanalazom a meleg ételt kiélvezve annak minden egyes cseppjét, közben hol a tüzet, a leányt vagy éppen az eget kémlelve, ahol hamarosan megjelenik az első csillag a sötétedő égbolton. – Tudod, miként nevezik? – mutatok a vezércsillagra, mely pislákolva dereng a tiszta égen. Megkockáztatom, hogy hallhatott már róla. – S azt tudod, hogy miért hívják úgy? – kérdezem, még mielőtt válaszolhatna előző kérdésemre.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 31, 2022 7:39 pm

Estimese

Ahogy közeledtünk, úgy lettem egyre éhesebb. A tűz rőt lángja, és a szabadtűzön sült vacsora illata mindent elfeledtetett.
Flant arcán, ahogy hallgatta a szakácsnő szidását, röhögni támadt kedvem, és ezt nem is titkoltam. Felkacagva léptem közelebb hozzájuk.
- Na de néni ugyan - néztem a nőre, miközben a bográcshoz somfordáltam - Wynva házától jöttem egész idáig, gyalog - húztam ki magam büszkén.
- A picsába - kapta felém a tarkóját Flant. - Ne haragudj rám Mylla, Ald engem bízott meg, ho...
- Tudom tudom - néztem rá tettetett dámasággal - balfácán vagy, tudom. Aldot már leszidtam, ő meg éppen keres, hogy leszidjon téged. Én a helyedben futnék.
A férfi még ránézett a szakácsnőre, aki felé lendítette a fakanalat. Majd Velerisre.
- Hölgyem - biccentett az utóbbi felé, egy féloldalas, tipikus Flantos mosollyal a bajusza alatt. Na már, biztos vagyok benne, hogy őt is az ölébe ültetné a tűznél. Sose értettem, miért csinálja.
Felém fordulva csendet intett, mire csak bólintottam, ő pedig eltűnt a sátrak között.
- Kaphatunk a pörköltből kérem? Meg ha van, lepény és nokedli is - pillantottam a szakácsnő felé, és már elő is kotortam két, mély fatányért.
- Mossad meg az arcod kisjány - vette el, majd mindkettőtt megrakta - arra is ráférne egy mosdás - bökött fejével Veleris felé.
Mindig is utáltam a modorát.
- Hagyja már néni. Ő ilyen... vándor, tudja. Mint a darvak. Na. Most pedig viszonlátás - magamhoz húztam mindkét tányért, meg egy-egy fakanalat, és dacos léptekkel elindultam kifelé.
Még hallottam, ahogy a nő a következőket mondta Velerisnek.
- Annyit eszik, mint egy veréb nevű ló, oszt mégis olyan vézna, hogy a szél elfújja. Mondjuk maga se vastagabb. Na nesze, egye meg ezt a hagymás zsírt is, lepényre kenve. Akkor talán ragad valami magácskára.  
A tábor széle felé bandokoltam, ahol kicsit nyugalomban lehetünk, az őrtüzeknél úgyis mindig olyan szépen látni az este első csillagát.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: