Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 2 KaDiPE5
Őrtűz - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 24, 2022 9:17 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A nyúlpörkölt említésére még inkább megkordul a gyomrom, bár csalogatóbb lenne, ha szemeim előtt nem odakozmált húsdarabok lebegnének, mert kár volt a hosszú fülűért. - Nagyon ravasz kislány vagy – jegyzem meg, osztozva csíntalan mosolyában, s most még inkább sajnálom, hogy elméje nem élesedik úgy, ahogy a nyelve. – Értesz a lovakhoz, a főzéshez és még? – billentem oldalra a fejem, ahogy magam is megemelkedem, hisz sem Mylla, se pedig gyomrom korgásának nem tudok ellenállni. – Remélem igazad lesz, mert jól esne már valami meleg étel – mosolyodom el, még mielőtt elhúznám a sátor szárnyát és engedem magam elé Myllt. A késő nyári szellőt vendégként kíséri az ősz hűvöse, ahogy játszva tekereg a szárnyékek és házak között. Őrtüzek lobbannak az alkonyatban, hogy mire az ég fekete lepelbe borul magasba csapva nyújtsanak meleget s némi világosságot. – Mióta vagy már Aldrich mellett? – pillantok le a lányra. Otthonosan mozog s én teljesen rá hagyatkozva kísérem lépteit egy viskó maradványaihoz, melynek a legépebb darabja a hatalmas kemence, melyből valóban friss lepény illata kúszik orromba, némi szúrós szaggal vegyülve. – Borsot mondtam, te nyavajást, nem bort – horkant fel egy kissé telt asszony egy jókora bogrács mellett, s kever le egy anyai nyaklevest a férfinak, kit dús szakállal áldottak meg az istenek. – De a bor jót tesz neki – vigyorog miközben arrébb hajolva húzza vállai közé nyakát. – Ne feleselj te… - emeli ismét magasba kezét, hogy most a fakanállal suhinthasson a férfira, de közeledésünk megmenti az áldozatot, s inkább csípőre tett kézzel méreget bennünket. – Te meg hogy nézel ki, hol járttál már megint? Ne somolyogjon, maga sem néz ám ki jobban, több esze lehetne, mint ennek a leánynak – intézi előbb szavait Myllának szúrós tekintettel végig mérve őt. Arcomról a halovány mosoly hamar lefagy, mikor acélszürke szemeit rám emeli, s mintha valami fruska lennék pirít rám.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 10:40 am

Estimese

Na persze, mindig én ápolom le Ragacsot, csak éppen ritkán ülök rajta. Flant is mindig rám sózza a munka nagy részét.
Halványan mosolyogva néztem Ald után, majd miután lehullt a sátor lapja, mintha mi se történ volna az előbb, fordultam Veleris felé, teljes figyelemmel.
Már alig vártam, hogy folytatódjon a mese, amikor én is megéreztem azt a különös szagot.
- Szerintem Flant megint odakozmáltatta a nyúlpörköltet - állapítottam meg, de még így is megkordult a hasam. Tizenhárom mérföld után nem csoda.
- Nézzük meg, mit csinál, és egy kicsit feljavítom, ha tudom - ugrottam le a bőrökről. - Legtöbbször akkor szórok bele fűszereket, amikor nem látja - jegyeztem meg sunyin mosolyogva. - Ezért mindenki azt hiszi, milyen jó szakács. Többek között  ő is. Hehe.
Megigazítottam a bőrcsizmáim, és még mielőtt kiléptem volna a sátorból, várakozón néztem a nénire.
- Ha szerencsénk van a kalácsképű szakácsnő csinálja. Cseppet se olyan kedves, mint Flant, de legalább a főztje jó.
Beleszimatoltam a levegőbe.
- Úgy érzem, lepény is lesz hozzá. A frissen sült lepény a legfinomabb! Igazi ritkaság. Vacsora után majd befejezzük a mesét. Tele hassal minden jobb - mosolyodtam el őszintén, gondolatban már a pörköltet kanalazva.
Amennyiben Veleris követ, a sátrak, szalmatetős épületek között kanyarogva indulok el egyenesen az orrom után.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:27 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Mylla bájos szemtelenségre hangtalan nyílnak szét ajkaim, széles mosolyt csalva arcomra. S meg kell hagyni, igaza van, valóban ráférne némi víz és hajkefe. No de, valószínűleg én sem festhetek szebben, ezért inkább elszalasztom, a helyeslés gondolatát. -  Ahogy gondolod – aprót biccentés testőre, megadóan lesikló ujjaimnak karjáról. Megértem, ámbár sajnálom távozását. De így sincs okom panaszra, hisz társaságom éppoly szórakoztató, mint az, aki mögött denevérszárnyként csapódik a sátor anyaga. – Ketten maradtunk … ismét – fordítom tekintetem a bejáratról az őzszemű leányzóra, kinek aranypettyeket csal szemébe a sátorrésein beszűrődő lemenő nap sugarai. – Hol is tartottam…ah igen – dörzsölöm össze tenyerem, mint, aki valami aljas sunyiságra készül, mellé villantok egy zsivány mosolyt is. – Érzed ezt a szagot? – vonom össze a szemöldököm, s szagolok bele a levegőbe. – Mintha odaégett volna valami. Remélem, nem a vacsoránk – megvallva már nagyon untam a kolbászt és a kétszersültet. Vágytam valami igazán melegre és laktatóra. Bár a távozásunk előtti éjszakán elém rakott ragura gondolva, talán ma még éhen is kibírom.

// #kihívás2//



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 5:23 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

S
zelíden elmosolyodtam, ahogy Veleris Myllához intézett szavait hallgattam. Egyértelmű volt, hogy teljesen levette a lábáról a kislányt. Nem csodálom, hisz úgy tűnt, jó érzéke volt hozzá, hogy mély benyomást tegyen az emberekben. Sokfelé járt, sok történetet ismert, és mégiscsak, nem utolsó sorban egy varázslónőről volt szó. Egy meglehetősen csinos varázslónőről.
Maradásra sarkallva megérintette a karomat, nekem pedig ráfordult a tekintetem. Újra apró vigyorra húzódott a szám. Noha a társaság valóban kellemes lett volna, már eldöntöttem, hogy ma estére tényleg magukra hagyom őket. Annak a lehetőségét azonban még nem zárnám ki, hogy később visszatérjek Velerishez, egy másik mesére.
- Nagyon is érdekelnek a történetek, most viszont van még némi elintéznivalóm. Meg kell győződnöm róla, hogy a fiúk nem tettek rossz fát a tűzre, amíg távol voltam - odébb léptem, vettem egyet a felkínált égetett cukorból, majd szórakozottan bekaptam. - Nektek további szép estét, de aztán időben lefeküdni - pillantottam Myllára. - Holnap reggel te ápolod le Ragacsot, nagyon hiányolt már téged.
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 05, 2022 6:21 pm

Estimese

Visszahelyezkedtem Veleris mellé, kényelmesen, a cukros portékámmal az ölemben.
Szívesen meséltem volna neki mindarról, ami velem történt, hiszen úgy tetszett, érdekli. Ilyen se sokszor került az utamba, hogy valakit az én történeteim kössenek le. Mindig én voltam az, aki ültem, és figyeltem.
Aldrich jelenlétébe mégse akartam. Elmondani, hogy igazából rettegtem a pajzsfal alatt? Nem. Az nem lenne jó, nem akarom, hogy tudja. Szégyellem... És szerintem a legjobb, ha senki se tudja rajtam, és Ragacson kívül. Így is félek, hogy egyszer, egy óvatlan pillanatában, amikor valaki almával kínálja, kifecsegi.
És persze kíváncsi voltam a farkasra.
Amin Ald még mindig ácsorgott.
Megforgattam a szemem.
- Maradhatsz - engedtem meg alásan - , de csak ha hagyod, hogy befonjam a hajad. Megint olyan kócos vagy, mint aki a lovakkal aludt.
- De ez csak akkor működik, ha nem állsz a mese közepén. Apropó, kérsz égetett cukrot? - kínáltam meg őt is.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Svea Helmrid Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 7:55 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Naivan hittem, - hogy bár a pajzsfal, nem gyermeknek való- ártalmatlan gyakorlatozás „áldozatává” vált a gyermek. S miként rájövök, hogy nem így volt, némi szégyenkezés kerít hatalmába, Mylla sajátos leírása alapján nem nehéz rájönnöm, hogy valódi küzdelemben kellett megtapasztalnia a fal s egység védelmező erejét. Valószínűleg mosolyt csalna arcomra ártatlansága, mely még ott lapul megsebzett szertelen lelkében más körülmények között. Aldrich részletesebb megfogalmazása alapján azonban jobban magam elé tudtam képzelni az alakzatot, duzzasztva tudásom patakját. – Nos van úgy, ha erősen figyelek, megsúgnak ezt-azt – gondolataim talajáról Mylla hangja ránt ki. Összerezzenve fordítom kutakodó pillantásom Aldról a kicsi lányra, mosolyra húzva ajkam. – Ha te is jól figyelsz, meghallhatod halk szavukat, ott csilingel benned mind – röpkén kacsintok rá. – Miért zavarod el? Talán, Aldrichot is érdeklik a mesék – nyilvánvaló, hogy kinőtt már a mesékből, de talán számára sem ártana a pihenés, igazán megérdemli. – Maradj, ha úgy tartja kedved – érintem tétován karját, hisz nem kívánom, hogy azt gondolja jelenléte zavaró lenne. Amennyiben mégsem lenne üdítő számára társaságunk s köteleségei elszólítják, csak távozása után fordítom fejem ismét Myllára. – Szeretnéd hallani a farkas történetét, vagy szívesebben mesélnél te nekem, netalán másfajta történetre lennél kíváncsi?


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 10:34 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

A
hogy Mylla elkezdett a pajzsfalban töltött élményeiről beszélni, zavartan szorítottam össze a fogaimat. Bármi más esetben hátrahagytam volna őt a táborunk biztonságában, azonban az a nap más volt. Nem volt többé tábor, nem volt többé klán. Csak mi, harcosok.
- A pajzsfal zárt alakzat, ahol pajzsaink nem csak magunkat de egymást is védik. Egy erős pajzsfal megbízható emberekből áll, és a legnagyobb roham sem képes áttörni rajta. Igen, sokmindenkit mentettünk meg vele.
Szerettem volna hinni saját szavaimnak, legbelül azonban összeszorult a szívem, ahogy felsejlett előttem a lángoló sátrak, romokban heverő jurták látványa. Komorságomból Mylla hangja zökkentett ki. Úgy tűnt, ő már túltette magát rajta... A felszínen legalábbis.
- Ó, hát odébb is állok, melőtt rám vetnék magukat a farkasok - léptem hátra kettőt onnan, ahol korábban Veleris illúziója volt. - Jól van, örömmel látom, hogy összemelegedtetek, magatokra is hagylak benneteket, hogy befejezhessétek a mesét. Csak látni szerettem volna, hogy minden rendben.
Flant említésére újra visszakúszott arcomra a vigyor. Talán igaza van a kicsi lánynak és tényleg a főzéssel volt elfoglalva, vagy inkább a konyhás lánnyal a fogadóból. Azért érdemes lesz elbeszélgetnem vele.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 11:53 am

Estimese

Hosszas lószagú percek után engedtem el Ald nyakát. Velerisre sandítottam, és valahogy hittem neki. Szerettem volna hinni neki.
- A pajzsfal egy... - kerestem a megfelelő szót - nagyon durva dolog. Mindenki üvölt, tolja egymást, mintha egy hatalmas tömegben lennél. Nem szeretem - vallottam be őszintén - viszont hasznos. Sok embert mentettünk meg vele. Ugye Ald? - néztem a férfi felé megerősítést kérve.
Arcomra halvány mosoly kúszott a szakáll meghúzás hallattán. Már éppen nyúltam volna, hogy valóban megtegyem, de a figyelmemet elterelte egy fontosabb részlet.
- Te beszélgetsz a holddal és a csillagokkal? - kerekedtek el a szemeim, és szinte el is felejtettem az előző problémát.
- Ald egyébként egy nagyon érdekes mesét szakítottál félbe - mondtam ismét, kissé szemrehányóan - Veleris néni sok mindent tud. És te meg éppen a farkason állsz - néztem le a földre, ahol nem régiben még a kép volt.
Nem igazán tudtam még, ki ez a néni, és Aldrich hogy futott vele össze, viszont olyan idegen volt, akihez hasonlóval még sose találkoztam. Temrészetes, hogy jobban lekötötte a figyelmem.
- Mára elég ennyi a csöpögésből, még a végén Ragacs azt hiszi majd, jobban szeretlek téged, mint őt - próbáltam gyakorolni a tőle ellesett viccelődést, viszont közben rendíthetetlenül mosolyogtam.
- Azért ne szidd le nagyon Flantot, biztos a főzéssel volt elfoglalva - tettem hozzá.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 10, 2022 9:53 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Pajzsfal… – akaratlanul is számra szökik a szó, bár felettébb érdekes elfoglaltságnak tűnik a szálak egyengetése, mégis Aldrichra, róla pedig Myllára siklik tekintettem, mely felett kérdőjel karcsúságával ível szemöldököm.  Kèkjeimben ott virít a folytatás is „ egy ilyen kislánynak?” Bár a legkevésbé sem kellene meglepődéssel fogadnom, hisz ez nem az a környék, ahol válogathat a gyermek, legyen az lány vagy fiú, hogy a kardot forgatja vagy a pennát. Tulveron vidékeinek megvannak a maga íratlan szabályai, s ha életben akarnak maradni kénytelen – kelletlen be kell azt tartani. Mégis kissé megfacsarodik a szívem, magam sem voltam különb ilyen idős koromban, vágytam megismerni az ismeretlent, szerettem volna, ha kitárulkozik előttem a világ. Hogy lehetne ezért hibáztatni egy gyermeket, s hogy lehetne azért hibáztatni egy „apát”, hogy védeni próbálja „gyermekét”? Ellentétek, jobb és bal, jó és rossz, mely között meg kell húzni a vonalat, a határt, de itt és most ez nem az én dolgom, s legkevésbé sem akarok tanácsadással élni. – Én irigyellek, még sosem voltam pajzsfal mögött, sőt még csak nem is láttam, ha lesz kedved, te is mesélhetnél róla – döntöm oldalra a fejem, hogy az övéhez hasonlatos hullámos tincseim előre bukva vállamon csorogjanak végig. S nem hazudtam, az ütközetek, ahol több tucat edzett acél s vasakarat csap össze nem színesítik emlékeim lapjait.  – S minden újabb kaland előtt, pihenni kell - halványan mosolyodom, s amennyiben engedi egy eltévedt fürtöt simítok a füle mögé.  – Valóban nem, a pajzsfal veszélyesebben hangzik… akkor pedig ott vagy te, hogy vigyázz rá – kegyes hazugság ez egy gyermeki szívnek, kit túl korán érintett meg a veszteség szele, s túl hamar mocskolta be ártatlanságát a világ. Egyszerre melengeti s facsarja szívemet, a ragaszkodás, ahogy egymás ölelésében keresnek vigaszt. – Ne aggódj, megsúgta a hold s a csillagok, hogy szeretik az istenek, s még nagyon-nagyon sokáig húzhatod a szakállát – suttogom a fülébe, miután kibontakoztak egymás karjai közül.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 06, 2022 8:49 am
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

L
átszólag csöppet sem hatották meg a szavaim, továbbra is durcásan felfújva méregetett, várva, hogy valami jobbal álljak elő. A pajzsfal említésére zavartan rezzentem össze, és futólag Velerisre sandítottam. Még a végén azt hiszi, tényleg kislányokat engedek a pajzsfal alá...
Világot látni. Kalandozni. Mégis mivel tömte ez a mágusnő Mylla fejét, amíg távol voltam?
- Már nem sokáig kell itt maradnunk a Romok klánjánál. Megvárjuk, míg a fiúk kicsit összeszedik magukat, aztán életünk legnagyobb kalandjára indulunk, jó? Mindannyian, együtt. Ezúttal senkit nem hagyunk hátra - szóltam halkan.
Beleborzongtam, ahogy elkapott az emlékfoszlánya korábbi ütközetünknek, és annak, mennyivel többen lehetnénk most itt, ha nem próbálok hősködni akkor. Nem, ezúttal valóban mindenki velünk tart.
Mylla kifakadása a szívemig hatolt...
- Veleris vigyázott rám - feleltem nyugodtan. - Igazából nem is voltunk akkora veszélyben.
Jól tudtam, hogy úgysem hiszi el amit mondok, ennél rafináltabb volt ő.
Némán öleltem vissza, erősen magamhoz szorítva. Egészen eddig nem döbbentem rá, mennyire is hiányzott a kicsi lány. Hisz mióta hozzánk került, soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól.
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 12:57 pm

Estimese

Továbbra is csúnyán néztem Aldrichra, ahogy hallgattam a magyarázkodását. Egyáltalán nem hatott meg, főleg az a része nem, hogy megint Flantra kent mindent.
- Persze, magaddal vittél volna, hiszi a piszi - fordítottam oldalra felfújt, kipirult arcom, és felhúzott vállakkal, verébként álltam előtte. - Sose viszel magaddal sehova, mert túl kicsi vagyok, semmi hasznom, azon kívül, hogy a pajzsfal alatt vágdossak lábakat. Pedig már Flant könyökéig érek!
Leszegtem a fejem.
- Én világot szeretnék látni, Ald. Kalandozni - itt Velerisre sandítottam, aki minden bizonnyal már elérte mindazt, amiről én csak álmodtam. Szép volt, okos, és annyit kalandozott, amennyit a lába elbírt.
Ismét lesütöttem a szemem, a csizmám alatti állatbőröket, helyenként a földet néztem.
Azt mondta, veszélyes küldetés. Mindig csak a veszélyes küldetések, amikben bármikor meghalhat.
- Ald - nyögtem ki hosszas csend után halkan - ne menj nélkülem veszélyes küldetésekre. Nem akarom, hogy ne gyere vissza. Ott akarok lenni veled, hogy megvédjelek.
A földet piszkáltam a lábammal, és visszatartottam a könnyeim. Ne hogy már én kezdjek el itt sírni, amikor ő csinált butaságot.
- Nem akarlak téged is elveszíteni. Anyáékat is otthagytam... Elmentem tőlük. Ott kellett volna lennem. Melletted akarok lenni.
Felpillantottam rá, miután sűrűn pislogva elrejtettem a könyneket. Ahogy lehajolt hozzám, úgy kulcsoltam kezeimet szorosan a nyaka köré. Lószaga volt, pont olyan, mint Hollónak, és a haja is kócosan állt, varkocsba fonva. Ahogy mindig.
- Hiányoztál - vallottam be egészen halkan, hogy csak ő hallja.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 04, 2022 9:12 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Viszonzom Aldrich barátságos mosolyát, melyet szemöldököm hirtelen megugrás követ, ahogy Myllából úgy törnek elő a sérelmek, ahogy a forrásvíz ereszkedik alá a sziklából. Kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért egy családi perpatvar kellős közepébe kerültem. Néhány másodpercig csak egyikről a másikra pillantottam, hasonlíthattam egy mit sem sejtő bojúra, ez csak akkor változott mikor szóba került Ragacs. Ekkor jött el az a pillanat, mikor legszívesebben kioldalogtam volna a sátorból, s magukra hagyom őket. De jobban átgondolva az feltűnőbb lett volna, mintha úgy teszek, mint egy sarokba állított dísznövény. Ezért inkább lehajtottam a fejem, s az alánk terített szőrmék kusza szálait kezdem kiegyengetni és sorba rendezni. ~Most komolyan, azt hiszed, hogy egy ilyen idős kislány elhiszi, hogy magunkkal vittük volna? ~ fordul meg a fejemben a gondolat, de a tekintetem nem emeltem fel csak halványan elmosolyodtam.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: