Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 3 KaDiPE5
Őrtűz - Page 3 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 03, 2022 4:26 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

V
leris szavaira csak halványan elmosolyodtam. Mylla szemmel láthatóan élvezte a kis műsort, szóljon bármiről is a mese, amivel a varázslónő elkápráztatta, ám ahogy engem megpillantott, teljesen megváltozott az idilli légkör. Durcásan tette karba a kezeit, ahogy rám emelte szúrós tekintetét.
- Szerettem volna magam érted menni - kezdtem bele, védekezően felemelve a kezeimet, ahogy magyaráztam. - De máshogy alakultak a dolgok, Velerisnek sürgősen kíséretre volt szüksége, ugyanis veszélyes helyre vezetett az útja. Tudod, ő egy varázslónő.
Ám ahogy a gyaloglást és lova hiányát említette, meglepetten vontam fel a szemöldökömet.
- Hogy mi? A fenébe is, pedig megígértettem Flanttal, hogy ne felejtsen érted menni! - most már én is dühös voltam. - Azt hiszem, ezek után el kell beszélgetnem vele... - csóváltam a fejem. - Nézd, Ragacsra nincs mentségem, valóban kölcsönadtam Velerisnek, de te is tudod, hogy Holló mellett ő a legjobb lovunk, és mi hosszú útra készültünk. Amúgy jól bánt vele.
Gondterhelten sóhajtottam, ahogy közelebb léptem. Nem örültem, hogy Velerisnek is végig kellett hallgatnia ezt most, de aligha zavarhattam volna ki a sátramból. Nem is akartam volna.
- Sajnálom, hogy egyedül kellett visszajönnöd - léptem közelebb, és guggoltam le vele szemben, hogy egy magasságban legyünk. - Ne mondj ilyet, nem vagy zsák krumpli. Ha nem Wynvának dolgoztál volna épp, téged is magammal vittelek volna kalandozni. De sajnos nem várhattunk az indulással addig. Hidd el, én is bíztam benne, hogy visszaérek, mire te is.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 28, 2022 5:17 pm

Estimese

Amikor a néni elégedetten mosolyodott el a cukorra, én is a számba tömtem még egy keveset.
- Ugye? - kérdeztem, és a szám szintén felfelé görbült, ám az orcám hamar belesajdult, hiszen cukrot enni és mosolyogni egyszerre nem lehet.
De amikor előre hajolt, minden figyelmemet a képre és a kezeire összpontosítottam. Mágia, azt a mindenségit. Milyen jó lenne, ha Flant is tudna ilyet, mindig csinálna nekem estimesét.
Mielőtt még folytathattuk volna, akkor lépett be Ald. Nem elég, hogy ott hagy az isten háta mögött, még a szórakozásomat is megszakítja.
Felegyenesedtem, összefontam mellkasom előtt a karjaim. Durcásan, felfújt arccal néztem rá.
- Otthagytál. Megígérted, hogy eljössz és otthagytál - a hangom már nem kedves, helyette sértett és csalódott.
- Mérföldeket gyalogoltam. És még Ragacsot is odaadtad másnak!
Itt nem néztem a nénire, hiszen vele már megbeszéltük ezt, ez nem személyes harag volt, vagyis de, de egyedül Ald ellen irányult.
- Helyette már megint elmentél kalandozni nélkülem. Mintha egy zsák krumpli lennék, akit leraksz, és aztán otthagysz a kamrában.
A hangomban benne volt a hosszú várakozással, gyaloglással töltött órák keserűsége. Tényleg azt hittem, megfeledkezett rólam. És ez nagyon fájt, sírtam is volna, de nem tettem, hiszen Alddal beszéltem. Előtte sose. Mindenki más előtt még volt esélye.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 24, 2022 8:54 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Rendben – bólintottam miközben újabb mosoly kúszott az arcomra látva izgatottságát. Vártam még elhelyezkedik, hogy láthasson minden részletet, az illúziót, mely saját elképzelésem formált. De még mielőtt újra megfogtam volna az a láthatatlan erőt, égetett cukorka illata kúszott az orromba, ahogy közelebb tolta azt. Idejét se tudom már, hogy mikor ettem utoljára, nem azért mert nem tehetném meg, csupán az efféle apró élvezetek gondolata is elkerült mostanában. Óhatatlanul folyt össze a nyál a számban, s csapott meg a kísértés. – Csak egy keveset – törtem le belőle egy kis darabot, melynek külseje apró kezének melegétől már megolvadt, akaratlanul is az ujjaimhoz ragadt. Kérész életű pillanat alatt tüntettem el s forgattam meg a számban, kiélvezve minden édes pillanatát. – Ez isteni…- dicsértem az égi ízt, még mielőtt semmivé olvadt a számban, s mivel édesanyám mindig azt mondta, hogy nem illik pazarolni, megfogadva tanácsát ujjaim végét is gondosan megtisztogattam. – Nem olyan vészes… - vontam meg a vállam, felesleges lenne egy ilyen kislányt a háttérben meghúzódó következményekkel untatni, a lényeg az eredmény. Nem lett volna rá szükség, de összedörzsöltem a tenyerem s megemelkedve hajoltam előre.  Bevallom szikrányi izgatottság bennem is pislákolt. A kinti mozgolódás, beszéd elnyomták a közeledő léptek hangját, így már csak a sátor súlyos szárnyának csapódására lettem figyelmes. Aldrich alakja magasodott fölénk.- Nem zavarsz, az ifjú hölgy amúgy is téged keresett, de nagy bánatára csak engem talált- ereszkedek vissza a térdeimre, s tekintettem a férfiról a szóban forgó gyermekre süllyesztem.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 5:11 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

H
osszú, váratlan fordulatokkal teli út állt mögöttünk, ahogy visszatértünk a Romok klánjának táborába. Átvettem Ragacsot Veleristől, majd Hollóval együtt visszavittem őket az istállósfiúhoz, utasítva őt, hogy kapjanak zabot és vizet bőséggel, aztán tisztítsa is le a szőrüket.
Útitársam csaknem egyből vissza is vonult, nekem azonban volt még némi elintéznivalóm. Először is felkerestem Stianékat, hogy megbizonyosodjak róla, minden rendben volt a távollétemben. Nem mintha a távozásunk előtti incidens után tartottam volna hasonlóaktól, kiismertem már az efféle kekeckedőket. Ha az első móresre tanításból nem értenek, a másodikból már biztosan fognak. Azért persze megnyugodott a lelkem, hogy ennyivel le tudtuk rendezni, nem szerettem volna visszaélni Nykon törzsfőnök vendégszeretetével, hogy távollétében bomlasztok az emberei között.
A Flantnál és Stiannál tett gyors pofavizit után a sátram felé indultam... Azaz, hogy az ő sátruk felé, ahová azóta se mertek visszatérni, így hát úgy vettem, itt tartózkodásunk idejére sátrat cseréltünk.
Hangokat hallottam odabentről, ahogy megközelítettem. Félrehajtottam a ponyvát, beléptem, és meghökkentő látvány tárult a szemem elé. Egy farkas víziója, ahogy egy fa tövében fekvő kisgyermek felé közelít. Mindezt a sátor kellős közepén...  Kellett egy pillanat, hogy az agyam összerakja, varázslat amit látok. Csak ekkor tudatosult bennem az illúzió forrása: a kép túloldalán, az ágyon Velerist pillantottam meg, ahogy épp a kis Myllának mesél nagy lelkesedéssel. Nahát...
- Elnézést, hogy megzavarom a hölgyeket - szóltam, mikor megszakították a beszélgetést.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 13, 2022 6:15 pm

Estimese

Hol rá néztem, hol ismételten a képre.
- Persze, hogy kíváncsi vagyok! - vágtam rá rögtön, és elhasaltam a szőrmén, hogy lenézve jól láthassam a képeket. Miket tud ez a néni, még sose láttam varázslatot. Mármint, gondolom Wyn is hasonlót csinál, na de nem ilyet.
- Kérsz égetett cukrot? - nyújtottam fel a zacskót. - A varázslás biztos kimerítő.
Még sose varázsoltam. Talán nem is szeretnék, olyan bonyolultnak tűnik, és fárasztónak. Mindenesetre csodás dolog, örültem, hogy maradtam, még akkor is, ha először el akarta adni Ragacsot.
Meg már kapott a cukromból, remélem értékeli. Ritkán ettem ilyet, ritkán volt rá lehetőségem, hiszen igazán különlegesnek számított idehaza. Nem is értem, Flant honnan szerezte. Talán egy konyhalánytól, akinek szokás szerint csapta a szelet, ő meg puszi helyet cukorkát adott neki.
Szegény Flant, nem ez lenne az első eset.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 8:45 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Afelől nincs kétségem. Bátornak tűnsz. – bólintok, miközben kezeimet az ölembe helyezem, s kiegyenesedem. Nézem, ahogy vegyes érzelmekkel arcán, akar, majd bátorságot véve magán az illúzióhoz ér. – Igen. – válaszolom meg röviden kérdését. Nem illő és nem szokás az istenek szűken mért ajándékát ilyenféleképpen pazarolni, hisz nem tudják még a torony hatalmasai sem, hogy kiapadhatatlan e a forrás, mely rendelkezésünkre áll. Eme csínyt, csencselést, talán elnézik nekem az égiek. – Ártatlan kislányokat nem riaszt meg. – simítom előre bukó fürtjeit a füle mögé. – Kíváncsi vagy a történetére vagy inkább másról szeretnél hallani? – egy pillanat erejéig lehunyom szemem, talán észre sem veszi, melyre a kép formái elmosódnak s egy újabb rajzolódik ki helyette. Egy pár éves forma kisfiú a fa tövében, két távolodó alak, s a farkas mely a gyermek alvó teste felé igyekszik.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 5:49 pm

Estimese

Farkasagyar erdő?
Tágra nyíltak a szemeim, ahogy mesélni kezdett. Természetesen egyik helyről sem tudtam, hol van, pusztán az ő szavaira és saját fantáziámra hagyatkoztam.
Kvarc-tenger.
Egyszer láttam tengert, Stian esküvőjén, s akkor is borongósan. Milyen szép is lehetett, amikor tiszta a víztükör...
Lehunytam a szemem úgy, ahogy kérte.
A farkas-szellem említésére kissé megborzongtam, a cukorkás vászonzságot gyűrögettem, majd lenéztem.
És már nem a föld, és a földön lévő szőttes volt, hanem erdő, lomb és cserjés! Sose láttam még ilyet. Ahogy előrehajoltam, pár cukorka kiesett az ölemből, és rögtön el is tűnt a kép mögött. Miféle varázslat ez?
Hol a nőre meredtem, hol pedig a padlóra, a hatalmas farkasra, ami borostyán szín szemeivel a környező, poros földutat vizslatta.
- Én biztos végigmennék az erdőn - bámultam továbbra is a földet, vagy már csak az ég tudja mit. - A farkas aranyosnak tűnik, biztos, csak a rossz embereket bántja. Belőlük sajnos sok van a világban.
Meg akartam érinteni a földet, előre hajoltam a szőrmén, és ujjbegyemmel hozzáértem a talajhoz. Különös, hisz a tapintás nem volt más, mint szőttes és föld. Mégis úgy láttam, mintha a levelek közepébe nyúltam volna.
- Ezt te csinálod? - kérdeztem a nénitől.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 11:40 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ajkaimat csücsörire húzva emelem a sátor piszkosfehér pányvájára a tekintetem. Pár szemhunyásnyi pillanat, míg felszínre törnek a gyerekkori emlékeim. Magam sem tudnám megmondani, hogy melyik a legérdekesebb, az ő korában minden mese lenyűgözött, ez mára sem változott, csak éppen a gyermeki báj, ártatlanság veszett ki belőlem. – Hallottál már a Farkasagyar erdőről? – nézek újra Myllára. – Bal felől a Pargo folyó határolja, míg jobbról magasba meredő szirtek, mely mögött végeláthatatlan messzeségig terül a Kvarc- tenger indigó- kék vize. – lassan kezdek bele, miközben ujjaimmal simítom végig a már magam elé képzelt határvonalakat. Félre pillantva a momentum erejéig időzök el a lány bájos vonásain s talán izgatottan csillogó tekintetén. – Hunyd be a szemed. – kérem szelíden. – Látod a tiszta vizű folyót, mely lassú hömpölygéssel viszi tova a falevelet? A zöld minden árnyalatban pompázó sűrű lombkoronákat, messzebb szürke, néhol homokszín szirteket, melyen a hosszú, kövér fűszálak nőnek, s arcodat végig cirógatja a tenger felől érkező lágy szellő? – ha kérésemnek eleget tett, úgy hagyom, hogy a gyermeki fantázia életre keltse előtte a leírtakat, míg én a tüdőmből lassan kifújt levegővel simítom végig arcát. Talán eltart nála, néhány percig a fantáziaszárnyán való utazás, melyet kihasználva húzom magam alá térdeim előre hajolva az egyenletlen föld felé, igéket suttogva. – Úgy tartják, az erdőt egy farkas- szelleme lakja, ki időről- időre próbára teszi az arra tévedőket, bajtársiasságukat, hogy tudja ki az, aki méltó az erdőség területén tartózkodni. – ha kinyitja, szemét láthatja, amint a talaj felszíne lassan megváltozik, fák rajzolódnak ki, melyek ágai egymásba kapaszkodva nyúlnak az égbe. Egy elmosódott körvonalú hatalmas farkas, mely az erdő sűrűjén áthaladó emberek útját állja. Nem más ez, mint illúzió, saját fantáziám szüleménye, melyet most megosztok vele.
// #varázslat: Illúziótalaj //


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 08, 2022 5:47 pm

Estimese

Elgondolkodtam. Vajon mit szeretnék hallani? Egyelőre fogalmam se volt, legalább annyira kerek szemekkel néztem ki a fejemből, mint Flant akkor, miután egy-egy hölgy felpofozza.
Egy-két mesét ismertem, de azok valószínűleg köszönöviszonyba se voltak azokkal a történetekkel, amiket ez a néni ismert. Világlátottnak tűnt, műveltnek, és biztos voltam benne, ő maga is vetekedett egy lexikon tartalmával.
- Kezd a legérdekesebbel - válaszoltam végül, hiszen tényleg nem jutott jobb az eszembe, de "nem tudom"-ot végülis csak nem válaszolhattam. Ald szerint ez semmitmondó válasz, és ostobának tűnni se akartam.
Elhelyezkedtem mellette a bőrökön, összefonva lábaim, az égetett cukros zacskómmal az ölemben vártam a mesét. Halkan ropogtattam, nagy halkan, már-már idegőrlően halkan és lassan, hogy még véletlenül se zavarjam meg a nénit, vagy netán nehogy lemaradjak egy érdekes részletről.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 9:09 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Lassan a hangulat, mely kezdett leginkább egy kocsmáéhoz hasonlítani, valami egészen kellemessé szelídült, ahogy orcájáról leolvadt a dac. Mondhatni a legkevesebbet értek a gyerekek megszelídítéséhez, így csak ahhoz nyúlhattam, mellyel hasonló korban, engem is levehettek a lábamról. S nem kellett csalódnom a megérzéseimben a konokságot legyűrte a kíváncsiság. Vonakodva ugyan mellém ült, s én elmosolyodom. – Nem az a kérdés, hogy én mit tudok, hanem az, hogy te milyent szeretnél hallani. – fordítom felé arcom, hogy tisztán lássam érdeklődéstől csillanó őzbarnáit. Lelkünk tükre ritkán hazudik. Nem félek attól, hogy olyan kihívás elé állítana, melyet könnyűszerrel ne tudnék megoldani. Megvannak a magam történetei, melyeket ha szeretném életre is hívhatok. S vannak olyanok, melyeket az elmúló idő, s az emberek saját elképzeléseivel tett többé. S hogy valóban az igazság rejlik e mögötte vagy csak egy színes ábránd, talán örökké a homály rabja marad.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 8:35 pm

Estimese

Miután szembe állt velem, leguggolt hozzám, nem is tűnt annyira kiállhatatlan néninek. Teljesen más volt, talán jobb lett volna, ha az egész beszélgetésünk így indul. Ettől függetlenül még nem felejtem el, hogy elvitte Ragacsot. Azt mondta szép orrom van... De... Nem, nem felejtem el neki. Nah.
- Még szép, hogy gondját viselem - húztam ki magam büszkén. - Azóta fényes a szőre, amióta én etetem - mondtam enyhén felszegve az állam.
Leült a vánkosra, és történeteket említett. Egyből felcsillant a szemem, hiszen olyan néninek tűnt, aki sok történetet tud. Mégis vonakodva ültem le mellé, ne hogy azt higgye, hogy egyből pajtások lettünk.
- Meghallgathatok párat - vontam vállat, mintha két nagyon fontos dolog között éppen lenne időm ilyesmire. - Milyen történeteket tudsz? - próbáltam leplezni az izgatottságom, talán sikerült.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:11 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Elhalványul eddig élettel csengő hangja, s orcájára gyorsan hervadó virágot jutatott szembe. Szívembe különös érzés facsarta, se elöntött a lelkiismeret furdalás. Játéknak indult, s most sérülékeny lelkébe gázoltam, akár egy csataló.  Leeresztettem magam mellé karjaimat, s éreztem, ahogy a homlokomra gyűrt ráncok kisimulnak. Tétován léptem hozzá közelebb, az eddigi magabiztosság elszállt. Leguggoltam mellé, - hogy ne érezze magát kisebbnek, s teljesen védtelennek, ebben a felnőttekkel teli világban- s félre simítottam arcából azt a kósza tincset, mely pimaszul kúszott ki fonatából. – Ragacs, itt marad veled, de csak akkor, ha megígéred, hogy továbbra is ilyen jó gondját viseled. – csúsztatom álla alá kezem, s gyengéd mozdulattal fordítom magam felé arcát, amennyiben nem makacsolja meg magát. – Ne lógasd az orrod, a tied túl formás, ahhoz, hogy takargasd. – kacsintok rá pajkosan, ha aranybarna szemeit rám emeli, s ujjammal finoman koppintok, az említett testrészére. Hallgatom szavait, s egy pillanatra a döngölt földet mustrálom, melyből mozdulata riaszt fel. Leutánozva, állok fel magam is. – Maradj, ha akarsz. Biztos, szívesen találkoznál Aldrich-kal, s hiszem ő is látna már. – fordulok el tőle, csak annyi időre, míg újra helyet nem foglalok az állatbőrökön. – Biztos, hamarosan megérkezik, addig mesélek neked, ha szeretnéd. – lapogatom meg magam mellett a prémeket.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: