Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 4 KaDiPE5
Őrtűz - Page 4 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 10:11 pm

Estimese
A láblógatásom megállt, ahogy csípőre rakta a kezét. Ragacs! Ne, nem viheti el Ragacsot.
Leraktam az édességet, és elkomorultam.
- Kérem, ne vigye el Ragacsot - mondtam leengedett pillákkal -, ő az egyetlen barátom ezen a felnőttekkel teli helyen.
Vállaim megereszkedtek, és bár nem sírtam, szomorú voltam. A falunkba annyi gyerek volt, annyi játszópajtás, akikkel kavicsoztunk a folyónál, akikkel macskát kergettünk és tücsköt fogtunk. Itt nem igazán akadt ilyen. Talán a klánnál most lenne pár suhanc, de velük meg nem voltam jóba. Amikor barátkozni akartam, csúnyákat mondtak Ragacsra. Gebének nevezték.
A nő további szavaira csak félig figyeltem.
- Olvasni? Írni? Rúnákat anyám tanított - szedtem össze magam. - Történeteket is őtőle hallottam, könyvekből aligha. De már láttam könyvet, teli vonásokkal és festett képekkel, nagyon szép volt. Sajnos nem tudtam elolvasni.
Miért is tudtam volna? Talán a családból tőlünk senki se tudott. Minek? A halászathoz nem volt szükség rá.
Hirtelen, ahogy válaszoltam a fitos orrú néninek, ettől kevesebbnek éreztem magam. Ő szépnek és okosnak tűnt, biztos tudott olvasni.
Még jobban összegörnyedtem ültömben. Nagyot sóhajtottam, és felálltam. Talán jobb lenne, ha mennék. Ezt a csatát elvesztettem, és talán még Ragacsot is elviszi.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 1:05 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Apró fintorra húzom szám, a lány ügyes kiérése láttán, no, de sebaj. – Ha le is csutakolnád, kellemesebb illat lengne most körbe. Baj? Azon kiívül, hogy elmertem vinni Ragacsot? – szándékosan nem említem övének a lovat, egye csak a penész, ha már ennyire kíméletlen kis bestia. – Amúgy meg fizettem érte, a jussodat Aldon hajtsd be. Örülhetnél, hogy kicsit meg lett járatva, s nem lesz akkora feneke a sok pitypangtól, mint neked attól ott a kezedben. – bökök fejemmel a cukrot tartó kezére. – Kalandozott egy kicsit. Úgy nézek én ki, mint aki viccelődik? – vágom csípőre a kezem, olyan ábrázatot erőltetve magamra, mintha ez valóban egy komoly ügy tekintetében felmerülő kérdés lenne. – Szavaid még inkább meggyőznek arról, hogy jó választás volt. Ám mond, olvasni, írni tudsz-e? Verseket, történeteket a világból ismersz? – kíváncsiskodom, ha már így lecövekelt s a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy távozni akar.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 10:03 pm

Estimese
Voltam annyira gyors, hogy elhajoljak a felém tartó rongy elől. Ez a néni nem szimpatikus.
- Tulajdonképpen az enyém - válaszoltam dacosan. - Flant helyett én etetem és gondozom. Azóta látott pitypangot az a ló, amióta én kiviszem legelészni. Ha nem hozta volna vissza egybe bajok is lettek volna. Mondjuk így is vannak - pillantottam a rongyra, majd felhúztam az orrom. Jó hát tudok én goromba is lenni.
Megvenné Ragacsot?
- Csak viccel - pillantottam rá -, hiszen Ragacsot senki se akarta megvenni. Már nem azért, mert ne lenne csodás paripa, hanem mert mindenki tudja, hogy az enyém. És nem eladó - szögeztem le, mert belegondoltam, hogy mi lenne velem a paci nélkül. Mi van, ha tényleg komolyan gondolja? Ha tényleg megvenné? És Ald esetleg még el is adná neki, vagy Flant? Hiszen a pénzes csizma mindig szorít.
A zsebembe túrta az égetett cukorért. Leültem a sátorban lévő, állatbőrrel fedett láda tetejére, és letörtem belőle egy darabot.
- Csak viccel - ismételtem meg, elmosolyodva, miközben a számba tömtem az édességet.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 07, 2021 3:17 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Replikálása, akár a nyakba zúduló jeges víz, úgy hat rám. Mely ösztönszerűen arra késztett, hogy orromhoz kapjak. Sok mindent el lehet mondani róla, de hogy görbe lenne? – Na, várj csak, ha sokat szemtelenkedsz, a te orrod pedig tovább fog nőni. – meg kell hagyni, gyorsan vág az esze, s pont ezzel kényszeríti térdre a felnőttet. Immár fölé magasodva nézem, miként próbálja megemészteni, hogy nedves ujjlenyomatot hagytam szeplős orcáján. Kárörvendő mosoly telepszik ábrázatomra, miközben felvont szemöldökkel értékelem következő szavait. Tizenhárom mérföld nem kistáv egy gyermek számára, főleg nem egyedül. – És nem ettek meg a farkasok? – kérdezek vissza, némi csalódottságot erőltetve szavaim csengésébe. Valószínűleg, ha nevelőapja a sátorban lenne, haragja nem rajtam csapódna le, ahogyan tőlem is kapna néhány lesújtó pillantást, amiért felügyelet nélkül hagyta a gyermeket, ott ahol bármelyik pillanatban orkok bukkanhatnak fel. Befejezve a szemre vételezését lépek tovább a mosdótálhoz, melynek tartalmát remélem időközben nem voltak lusták kicserélni. De inkább nem is akarom tudni, félek, nem lenne ínyemre a válasz. – Most a tiéd vagy Flanté? – biccentem félre a fejem, miközben a kikészített rongyot a vízbe merítem. A következő pár percben elmerülve a rongy átöblítésében, hallgatom következtetését kilétemmel kapcsolatban, s felháborodását merészségem véget. Halovány mosoly ráncai gyűlik ajakam szegletében, még mielőtt illatmintát vennék ruhámról. Igaza van, becsülettel vehetném fel a harcot a caldeni lovász inassal, bár több, mint egy farlehelettel nyerném meg a versenyt. – Úgy véltem, azért nem faltak fel a farkasok, mert a te szagod sem éppen mezei virág illatú. – vetem oda neki. – Azt hiszem, ez döntetlen. Töröld meg az arcod! – vágom hozzá az időközben félig kicsavart rongyot. – Ami pedig Ragacsot illeti, teljes pompájában ragyog, nem fogyott egy dekát sem. Kezes jószág, szót ejtettünk arról, hogy megveszem, hamarosan úgyis tovább állok. A kolostor pedig jót tenne neked, ragadna rád a koszon kívül más is.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 9:07 pm

Estimese
Először azt hittem, egy a tábor lakói közül. Ám ha ez valóban így lett volna, akkor nem Stian sátrában heverészett volna. És nem akarta volna szappan kimosni a számat és leányneveldébe küldeni.
Összefontam mellkasom előtt a karjaim és durcásan néztem fel a nőre. Hogy is hívták, Veleris?
- Görbe a néni orra az, de az én hátam aligha - feleseltem. Már én is kezdtem kicsit kellemetlennek érezni, hiszen még sose csináltam ilyet. Valamiért egyszerre eset jól és egyszerre voltam zavarban.
 - A néni is koszos lenne, ha tizenhárom mérföldet kutyagolt volna - mondtam, miközben elfintorodtam a nyálas ujjától, és elhajoltam előle - hiszen kedves Aldrich elvitte a lovam.
Itt viszont kezdett valami összeállni.
Na várjunk csak.
- Na várjunk csak. Maga Ald útitársa - kerekedtek el a szemeim, aztán rögtön össze is húzódtak. - Elviszi a lovam, aztán még zárdába is akar küldeni. Legalább Ragacs jól van? Nem hiszem el, hogy Ald csak úgy odaadta. Egyébként is pont olyan szaga van, mint aki Ragacson lovagolt naphosszat - folytattam, és azért még horkantottam is hozzá egyet csak, hogy hatásosabb legyen.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 8:19 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A közeledő léptek zajára szirmokat bontogató mosolyom azelőtt hervad el, mielőtt teljes pompájában virítana arcomon. A hang – mely bár vékonyka- cseppet sem barátságos, s megfordul fejemben, hogy talán egy kielégítetlen, féltékeny szerető akar most revansot venni. Kobrákat meghazudtoló gyorsasággal egyenesedik derekam, hogy felkészülten várhassam a nyugalmamra rontó… kislányt? Ábrázatom épp oly beszédes lehet, a meglepetéstől akárcsak az övé. Mondjuk, abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem e veszélyesebb, mint egy elhanyagolt ágyas vagy a káosz szülte bármely teremtmény egyike. – A picsába? – vonom össze szigorúan a szemöldököm, amint lassacskán kezd összeállni a kép. – Én is örvendek. S a nevem Veleris, nem pedig picsa. Ha jól sejtem nem rám számított a kisasszony. –vonom fel szemöldököm, miközben megacélozva arcizmaim emelkedek fel a szőrmékkel bélelt fekvő alkalmatoságról. – S ahogy hallom, nem ártana egy szappan sem, hogy kimossuk a szád. – fonom össze karjaim a mellem alatt. Ha nem csalat az emlékezetem egyetlen ember akad ebben a táborban, aki ilyen arcátlan viselkedést engedhet meg magának. Gyakorlatom egyenlő a nullával a gyermekek terén, de szertelensége már a hallottak alapján is elnyerte tetszésem. Ám a pimaszságnak ára van, lássuk, mit szól a róka, ha őt csalják „csapdába”. – Ha nem tévedek a te becsesneved pedig Mylla, kinek nem csak a szája, de orcája és ruhája is piszkos. – lépek hozzá közelebb, megnyalva hüvelykujjam. A következő pillanatban már lehajolva nézek az aranyszempárba, s törlök le arcáról egy koszfoltot. – Húzd ki magad, olyan görbe vagy, mint a hintaló. – ellépve tőle veszem ismét szemügyre, államat két ujjam közé fogva. – Bőven lesz veled munka,de pár év a leányneveldében és kész úri kisasszony leszel. – húzom széles mosolyra ajkam, úgy hogy még orrom nyerge is megráncosodik.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 10:34 pm

Estimese

Ald elvitte Ragacsot.
Ennél felháborítóbb dolog még nem történt velem, hát mi az, hogy elvitte? Flant mostanában úgy se megy sehová.
Szomorú sóhajjal konstatáltam, hogy se lovam, és még a Wynvánál töltött időm is lejárt. Kedveltem a boszit, nagyon aranyos volt, és szerette a nyúlpörköltet.
Mégis, nem volt más hátra, mint előre, így hát nekivágtam a már jól ismert ösvényen az erdőnek. Majd leszakadt a lábam, mire feltűntek előttem az első sátrak, a Romok Klánjának körvonalai. Jó érzés volt újra itthon lenni, és alig vártam, hogy újra lássam Aldot, még akkor is, ha igazán mérges voltam rá.
- Szia kicsi lány! - köszöntek rám többen is. Mind szívélyesen mosolyogtak, kedveltek. Én is őket, és valóban, hosszú idő után úgy éreztem, Wynvánál honvágyam van. Nem konkrétan a hely után, hanem az emberek után. Ald, Flant, Stian... Mind hiányoztak.
Elsőként Flanthoz köszöntem be, aki éppen egy sörös hordót vitt a vállán, ha tippelnem kellett volna, csapra akarta verni.
Szorosan magához ölelt, és összeborzolta a hajam. Semmit se változott.
- Hiányoztál Flant - öleltem át én is, bár tény, hogy legfeljebb a könyökéig érhettem. - És a főztöd - tettem hozzá mosolyogva.
- Tudtam én, hogy nem tudsz anélkül élni - mosolyodott el a férfi, majd megsimogatta a szakállát. - Van némi ragu, ha esetleg éhes vagy.
- Oh nem, köszömöm, ettem Wynvánál - hazudtam ártatlan szemrebegtetéssel. - Aldot merre találom?
- Azt a gazfickót - nevetett fel. - Hehe, a múltkor Stianékat zavarta ki a sátrukból, aztán meg megint kereket oldott - itt beszédesen kacsintott, majd rájöhetett, hogy valami rosszat csinált, ezért zavarában dadogni kezdett.
- Vagyis, semmi, semmi Mylla. Öhm, nézd meg Stianéknál, hátha odament, már egy ideje visszaértek.
- Visszaértek? - hangsúlyoztam ki a többes számot.
- Már megint nem bírt megülni a seggén és a nadrágjában tartan - gyorsan elharapta mondat végét, én meg csak pislogtam rá. Milyen nadrág?
- Öhm, rendben - bólintottam bizonytalanul. - Ragacs ugye jól van? Adtál neki elég abrakot, meg almát, ugye?
- Jól van a vén gebe, őt is épségben hazatért - bólintott Flant.
- Hazatért? Elvitték Ragacsot is? - hűltem el teljesen, és olyan nagy szemeket meresztettem Flantra, amennyire csak tudtam. - Mégis miokból?
Flant megint zavarba jött.
- A picsába is, ezt nem lett volna szabad elmondanom - mormogta.
- A picsába is?
- Tudod mit Mylla - vakarta meg zavartan a tarkóját. - Csak menj és keresd meg Aldot. És nézd - benyúlt a zsebébe, és kihúzott egy vászonba csomagolt rudacskát belőle - Ez égetett cukor. Tessék, a tiéd, de csak ha megígéred, hogy mi nem találkoztunk, és elfelejted, amit az előbb mondtam.
Égetett cukor, nyam. Máris összefutott a nyál a számba.
- Rendben - vágtam rá rögtön, és el is raktam a cukrot.
- Ügyes kislány - azzal még egy barackot nyomott a fejemre, és tovább állt, a hordóval a vállán.
Én meg egyre mérgesebb lettem. Nem elég, hogy nekem gyalogolnom kellett azon az ösvényen hazáig, de még Ragacsot egy idegennek adták oda.
Frusztráltan rugdosgattam a köveket a poros földön magam előtt, amíg Stian sátra felé közeledtem. Hát ezt nem hiszem el Ald, csak egy pár hétig megyek el és máris áll a bál.
Mielőtt még felhúztam volna a sátor lapját, már rákezdtem a monológomra.
- Ald, nagyon remélem, meg tudod magyarázni, hogy miért adtad oda az én egyetlen Ragacsomat, illetve Flant egyetlen Ragacsát egy vadid - ekkor léptem be. Hát a sátorba Ald nem volt, így nem hallhatta a felháborodásom. Viszont egy nő igen. Először felszaladt a szemöldököm, majd összeráncoltam.
Hogy is mondta Flant? Ó, igen.
- A picsába is.
« taggeld;  @Veleris &  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Ezaras Azildor Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 2:47 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 

Napokkal később

Látóhatáron belül a Romok klánjának otthona, mely felett már megjelentek az alkonyat első vérszínű sugarai. Még órák vannak hátra, a teljes sötétségig, mely rétegekben rakódik rá az épületekre, s sátrakra akár a korom. Kényelmes tempóban is elérnénk a tábort, mielőtt végleg sötét lepellel takarná be Tahrovin az eget, mégis könnyű vágtára ösztönzöm Ragacsot. Elcsigázott testem meleg ételre, italra és tiszta ruhára vágyik, nem szólva a térképről, melynek darabjai alig várják, hogy újra egyesüljenek, én pedig egy lépéssel közelebb kerüljek vágyamhoz.
Az őrök kíváncsian méregetik a két közelgő idegent, vajon békés szándék vezérel minket vagy a hátunk mögött baljós áradat hömpölyög. Egy suhanc hagyja maga mögött a posztot, hogy eltűnjön a sátrak rengetegében. Mire Aldrich táborának határáig érünk, az emberei, de legalábbis a legfőbb bizalmasai már várnak s ábrázatukon megkönnyebbült vigyor terül el. Noha gyanítom, egyikük sem vallaná be- ha kérdezném – aggódtak kicsit vezérük épsége miatt. Szerencsére a megengedettnél nagyobb bajunk nem esett, mely odafigyeléssel, pihenéssel ne lehetne orvosolni. Segítségemre egy férfi siet, ki megtarja Ragacsot, amíg én leszállok hátáról. Egy bólintással, melynek kíséretében szelíd mosoly kanyarog, teszem vállára a kezem, köszönet képen. Még pillanatokig figyelem az üdvözlésre összegyűlt csoportot, melynek gyűrűjéből Ald nem most fog szabadulni. Fásultságom ellenére is őszinte mosolyt csal arcomra a kép. Talán össze is akad tekintetem a jégkék szempárral egy pillanatra, mely után úgy döntök, megkeresem az egyetlen sátrat, mely itt ismerős nekem. Csak remélni merem, hogy üresen áll.
Nem kérdezősködöm, van e bent valaki, félrehúzva a ponyvát veszek róla tudomást. Vannak azok a pillanatok, amikor megfeledkezünk az illemről s még nőiességünket is a sarokba dobjuk. Olyan hanyag eleganciával, ahogy a köpenyem landol egy kupacban a kiterített szőrméken, mellette pedig táskám, melynek fedele vállvetőmre hajlik. Nagyot sóhajtva terülök el a prémeken, fentről olyan lehetek, akár az oltárra fektetett áldozati szűz, kinek vöröslő fürtjei futótűzként szélednek a szélrózsa minden irányába. A közeledő léptekre is csak fejemet fordítom a bejárat irányába és egy széles mosollyal fogadom az érkezőt.




Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 11:41 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 11:17 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Elismerő pillantással, és egy bíztató félmosollyal díjaztam Veleris kis mutatványát, amivel segítette a sátrak közti kis bolyongásunkat a sötétben. Nem volt még szerencsém varázslót látni mágiahasználat közben, mégha ez bizonyára csak valami egyszerűbb bűbáj is, kedvemre való volt. Fénye csak mégmeghittebbé tette esetlen sétánkat a feszítőzsinórok és sátorcölöpök között.

Ahogy elértük Stianék sátrát, elégedetten láttam, hogy Veleris nem zavartatta magát bajtársaim neveletlen viselkedése miatt. Megszólalásával még olajat is öntött a tűzre, ugyanis csak mégjobban összevigyorogtak néhányan Stian háta mögött.
- Mivel vetted őket rá, hogy kövessenek? - kérdezte Veleris, miután a fiúk már dolgukra siettek.
- Nem kellett győzködnöm egyiküket sem - vágtam rá. - Legtöbbjük ugyanúgy orkok foglya volt egykor, ahogy én is. Vagy épp romba dőlt a táboruk, a falujuk, és ezzel az egész korábbi életük. Összeverődtünk hát a szükségben, hogy együtt vágjunk vissza a múltért... Nem is olyan rég még sokkal többen voltunk. De már csak ennyien maradtunk - vontam vállat, keserű fintorral az arcomon.
Görcsbe rándultam, ahogy kicsúsztak a számon a szavak. Felrémlett előttem a tópart, a lángokban álló sátrak, a levágott barátok. Talán túl sokat mondtam... Előfordul ha sok a bor és kellemes a társaság.
Kiittam a kupám maradékát, hogy elhessegessem a gondolatokat. Ahogy levettem a páncélomat, a nyakamban lógó vaskulcs előcsúszott az ingem alól. Miután félretettem a vértet, a medált gondosan visszaigazítottam a helyére. Inkább csak megszokásból, noha az utóbbi napokban sokkal többször járt a fejemben a kulcs, és Wynva látomása. Nem akartam újra ezen töprengeni, hát helyet foglaltam saját ágyamban, majd ismét Velerisre fordítottam minden figyelmemet.
Noha varázslónő volt, láthatóan nem tűnt olyannak, mint akinek a kényelmi igényei meghaladnák ezt a sátrat. Nem, mintha bárki is megengedhetné magának, hogy válogasson a lehetőségek közül Eviran földjén.
Megszabadult ő is a köpenyétől, majd kibújt a csizmájától, és elfoglalta az egyik egyszemélyes ágyat. Le se vettem róla a szemem, ahogy elrendezte a fekhelyét.
Mihelyst elég szőrmét szerzett magának, én is betakaróztam, aztán elhelyezkedtem. Holnap hosszú, és kiismerhetetlen út veszi kezdetét, fontos, hogy kipihenjük magunkat előtte. Noha nem számítottam rá, hogy ekkora kitérőt fogok tenni a Romok klánjának táborától, egyre inkább magával ragadott a kíváncsi érdeklődés, és a rég nem érzett kalandvágy.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 9:14 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ahogy az égen kigyúlt a sokadik csillag, úgy fogytak el a szavak. Nem maradt más, mint az egyezség megpecsételése. Halkan csendültek meg az érmék, az erszényben, ahogy számolás nélkül rejtette el vállravetőjében. Halványan mosoly kíséretében bólintok, s magam is felemelkedek a tűz mellől. A tábor már csendes volt, csak néhány sátorban moccant egy – egy árnyalak, mely a vászonra vetült az égő lámpások mellett. Ügyeltem minden lépésemre a félhomályban, hisz a fekete bársonyra fűzött gyöngyök csak halvány derengéssel segítették lépteink. Andalgásunk még romantikusnak is hathatna, ha nem zavarná meg olykor- olykor egy rögzítőelem. Megtorpanva kényszerítem Aldrichot is megállásra. Néhány pilla rebbenés erejéig csupán, míg ajakaim susogva hagyják el az igék, mellyel tenyerembe gyűjtöm a csillagok erejét, ezzel megvilágítva magunk előtt az utat. Amennyiben rám veti tekintetét, egy félmosoly kíséretében leheletnyire vonom meg vállaim. A mezei emberek, kik nem érzik a láthatatlan energia rezdüléseit a levegőben, kik még nem találkoztak annak manifesztációjával általában ámulattal vagy rémülettel fogadják azt. Bízom benne, hogy a lovag, ki ma estére s az elkövetkező napokra kíséretemmé szegődött az előbbiek táborába tartozik.

A sátorhoz érve megszüntetem a varázslatot és szorosan a háta mögött lépek után. Nem csalódtam, a fogadtatás hasonló, mint amire számítottam. Ahány férfi van itt, annyinak érné körbe a fejét a vigyora, ha nem lenne éppen fülük, amint meglátnak. Válaszolni sem érkezek, kilétem faggatózására, ám lovagiassága, elnézve a fizimiskákat, inkább csak olaj a tűzre. – Ne szálljon inadba a bátorság, nem egy sárkányét. – szúrom közbe mégis csak, miközben jobban szemügyre veszem a sátor szerény berendezését, s nem restellek beljebb lépni, míg Ald kiosztja a feladatokat. Mivel éppen az, - még ha nem is házi-, akit a sátrába invitált. Nem kerülte el figyelmem a viselkedésébe beálló változás, de valahol megértem, fontos a fellépés az emberei előtt.

Lepillantva az újra töltött boros kupára, magamhoz is veszem s tekintetem a férfira emelem. – Mivel vetted őket rá, hogy kövessenek? – ölelem át egyik karommal magam, míg a kupát tartó kezemmel megtámaszkodom rajta. Otthonosan mozog, mintha csak én is egy régi ismerős lennék, nem zavartatva magát szabadul meg lemezvértjétől. Zöldjeimmel követem minden mozdulatát, ahogy gyakorlott mozdulattal ejti földre palástját, hogy redőzve hulljon a földre, ahogy meglazítja a szíjait, s azok engedelmeskednek akaratának. Hazudnék, ha azt mondanám kisugárzása mellett, a gleccsereket idéző szemek, a penge éles vonások nem mozgatnák meg. Hanyagságának köszönheti, hogy a felkínált alkalmat kihasználva szemtelenül nézem végig a ceremóniát belekortyolva italomba. Pontosan ezért leszek figyelmes, a lámpások fényében megcsillanó függőre a nyakában. Véremmel együtt jár a csillogás utáni vágyakozás. Szememet enyhén szűkítem össze, fókuszálva a posztó alatt lévő vasdarabra? Összevegyül bennem a csalódottság és kíváncsiság érzése, akár a festő keze alatt a színek, hogy egy újabb ismeretlent, de annál intenzívebb színt alkosson meg. – Természetesen megfelel. – bólintok, s teszem vissza a poharam az asztalként funkcionáló asztalra s emelem le róla a lámpást.  Késői már az óra, hogy faggatózásba kezdjek, még akkor is, ha már a kérdés ajkamon pihen. A közelebb lévő egyszemélyes fekhelyhez sétálok, s előszőr csizmámtól megszabadulva lépek a hideg földről a durva szőrmék közé. Toporogva, de úgy döntök, megszabadulok por lepte köpenyemtől, s így utólag, bármit megadnék egy forró vízzel teli dézsáért, de az éjszaka közepén ez csak álom marad. A hideg kacagva fut végig gerincemen, mely arra sarkall, hogy a közelembe fekvő lovagtól orozzak el egy vastagabb egykor volt bundás jószágot, gondosan betakargatva magam.

// #varázslat: Csillagfény//



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 12, 2021 2:27 am
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Jól láttam rajta, hogy nem várt válaszom kissé zavarba hozta. Talán nagyzolásra számíthatott, amit a legtöbb férfi szokott ilyenkor, hogy elkápráztassa a hölgyeket.
Noha ritkán beszéltem a múltamról, nem féltem kimondani a kevésbé dicső részleteket sem. Ha már szóba került, jobban kedvelem az egyenességet. Nem voltam mindig Aldrich az orkok végzete. Előbb voltam egy kiszolgáltatott kölyök, aki mindenét elvesztette.
Pajkos kacsintása rögtön el is űzte rövid melankóliámat. Szavaira szelíden elmosolyodtam.
- Tény, hogy sokszor kihúztak a csávából - válaszoltam. - Talán igazad lehet.

Arcára tagadhatatlan elégedettség ült ki, amint megkapta a választ amire várt. Ahogy kezdtem magam is megbarátkozni az utazás gondolatával, egyre inkább beláttam, hogy ez a kitérő igazából nem hátráltat minket semmiben. Myllának még le kell dolgoznia a tartozását, a fiúknak pedig ki kell pihenniük magukat, hogy új erőre kapjanak, mielőtt tovább állnánk. Végsősoron egész otthonos ez a táborhely, kedvükre lesz ha maradhatnak még egy kicsit.
- Egy magadfajta hölgy társaságában ez kétségtelen - vigyorodtam el.
Ami azt illeti, Veleris nem csak, hogy csinos, de valóban intelligens, és jómodorú nő benyomását keltette. Eviran földjén tényleg ritka a hozzá hasonló virágszál, noha az is igaz, hogy nem sok varázslónő fordul meg errefelé.

Őszinte, mármár gyermeki csodálattal beszélt tovább, tekintetemet továbbra sem engedve szabadon. Csupán a kellemesen melegítő tűz lángjai pattogtak mellettünk, s bár olykor egy-egy szélfuvallat érkezett a völgy felől, hidegét már nem éreztem. Számhoz emeltem a kupámat, nagyot kortyoltam a borbóél. Jól esett az édeskés, vörös nedű. Közben teljes figyelmemet Velerisnek szenteltem. Továbbra sem fejtette ki küldetése részleteit, de már nem is vártam el tőle.
Annyit azonban kivettem, őneki lehet, hogy még fontosabb is az ügy, mint megbízóinak. Talán ezzel kíván bizonyítani.
Érdeklődve, de inkább elismerően vontam fel a szemöldökömet, szavait viszont nem kívántam megjegyzéssel illetni. Ezt követően összetekerte a térképet, eltette, aztán egy kisebb erszényt kapott elő, és mielőtt bármit is mondhattam volna, már a tenyerembe simította azt. A fizetségem fele... Hát, azt hiszem, ez eldöntetett. Némán biccentettem, majd köpenyem zsebébe süllyesztettem a bőrszütyőt, anélkül, hogy átszámoltam, vagy leellenőríztem volna a tartalmát.
Az ezt követő ajánlatán csak elmosolyodtam.
- Azt hiszem, mindhárom megoldható - álltam fel a már alig pislákoló tűz mellől, magamhoz véve a borosüveget. - Tarts velem.
Majd elindultam a sátrak irányába, de nem arra, amerről jöttünk. Újdonsült jóakaróimnak hála messzire el kell kerülnöm a saját szálláshelyemet, noha még nincs éjfél, de az a biztos, ha mielőbb új alvóhelyet keresek, és megteszek pár szükséges óvintézkedést. Van is egy ötletem.
Belekaroltam Velerisbe, úgy indultam el a sátrak között. Talán jobb, ha egyikünk sem botorkál egyedül a sötétben, noha a szemem már kezdett egészen hozzászokni. Kerülgettünk néhány rögzítőcölöpöt, majd átvágtunk egy nagyobb sátorcsoport között, mire elértünk ahhoz a nagyobb sátorhoz, ahová tartottam. Odabent még égett néhány lámpás, pont, ahogy sejtettem. Bármiféle jelzés, vagy engedélykérés nélkül hajtottam fel a ponyvát, és sétáltam be.
- Szép estét az uraknak! - köszöntöttem bajtársaimat.
Stian és a barátai még ébren voltak, egy leterített láda tetején kártyáztak.
- Aldrich! - köszöntött Stian vidáman, aztán, ahogy meglátta Velerist, csak mégnagyobb vigyor kúszott az arcára. - A hölgy pedig?
- Hamarosan nyugovóra térne - vágtam rá. - Mondjátok csak, van még bennetek elég erő, hogy megleckéztessetek pár rosszarcú fazont, vagy már túl sokat ittatok ilyesfajta melóhoz?
- Ohó, kinek a nőjét raboltad el? - nevetett fel. - Ismersz minket, mindig benne vagyunk egy jó balhéban. Ki vele, kit tanítsunk móresre?
- Kapjátok össze magatokat, és menjetek a sátramhoz. Később meg fog jelenni ott pár alak, akik engem akarnának meglepni. Tegyetek róla, hogy ők lepődjenek meg. Ja, és szedjétek össze Flantot, ha megtaláljátok valahol.
- Vedd csak elintézettnek. Hallottátok fiúk, szedelőzködjetek! A visszavágót holnap lejátsszuk.
- Ó igen - szóltam Stian után - Ha végeztetek, maradjatok csak az én sátramban. A hölggyel ezt igénybe vesszük ma éjszakára.
Stian elmosolyodott, én vállba veregettem még egyszer, aztán ő is távozott. Talpraesett fiúk ezek, nem féltem őket. Azt hiszem, ez után az este után kétszer is meggondolja majd bárki, mielőtt belénk kötne. Azért reggel indulás előtt még kifaggatom őket a történtekről.
Maga a sátor belső tere elég tágas volt, egy nagyobb fekhellyel, és három kisebbel körben elhelyezve, a ponyva mentén. A jelenleg asztalként funkcionáló ládára letettem a kupákat, kitöltöttem a maradék bort, magamhoz vettem a sajátomat, majd a nagyobb, középső fekhely felé indultam. Belekortyoltam még az italba, aztán levetettem a köpenyemet az ágy mellé, és nekiláttam a páncélom leoldásának.
Bármiféle szemérmesség nélkül bújtam ki a vértemből, majd a csizmámból, aztán az ingemet magamon hagyva másztam be a szőrmék közé.
- Remélem, megfelel ma estére - vetettem oda Velerisnek. - Az embereim nem fognak zargatni minket, aztán holnap már úgyis útra kelünk.

Sokkal eseménydúsabb, és kimerítőbb napon voltam túl, mint arra reggel számítottam, mikor vadászatra indultam. Noha az az út is tartogatott meglepetéseket, a legváratlanabbak csak jóval azután jöttek... Mikor a Romok Klánjának táborhelyére érkeztünk, azt reméltem, itt meghúzhatjuk magunkat egy időre az orkok fenyegetése elől, s lám, talán épp most készülök célponttá tenni magam azzal, hogy egy varázslónő kísérőjének állok.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: