Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 5 KaDiPE5
Őrtűz - Page 5 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 3:26 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A szemkontaktust villanatok erejéig töröm meg abban a percben, amint rádöbbenek tapintatlanságomra. Bevallom lényem egy kicsiny része hencegésre számított, míg egy másik izgalmas élménybeszámolóra. Szeretem hallgatni mások történeteit, mindegyik más, más ember, más szív, más helyzet. De rá kell döbbenjek, igaza van, szörnyűbb a múlt, mely hordalékát a parton hagyja. Ismét tekintetébe révedek, de szabadkozás helyett, együtt érző mosolyt küldök felé. – Mondtam már, hogy szeretnek az istenek? – kacsintok rá pajkosan, megpróbálva elűzni arcára vetülő komor árnyakat.

Szavai s kacaja őszinte derűt csalnak arcomra. Már- már kezdtem azt hinni, hogy csak az időmet fecsérlem, s holnap kereshetek mást, aki hasonló ügyességgel táncoltatja a pengét. Egyiknek tartják a legjobbak között- legalábbis a karavánvezető szerint- és nekem a legjobb kell. – Megeshet, hogy a végén nem csak ők gondolnak jószívvel távollétedre, hanem te is.

Olykor – hiába is akarnám leplezni- gyermeki áhítattal beszélek, a világunk múltjáról, rejtelemiről, melyet úgy takar be az idő, mint hegycsúcsot a frissen esett hó. Ez is olyan momentuma az életemnek, ahol a rakoncátlan kölköt csínytevésen kapták. – A kíváncsiságot felgyújtja a tudatlanság, és az ismeretlen felé űz. – felelem, rabszíjra fűzve tekintetét. A levegő láthatatlan fodrozódást a csendben, heves széllökés űzi el, melytől magasra szöknek a tűz lángjai, s megzörgeti sátrak tartó rudjait.
- Nem csak a Hatalmasoknak fontos ez az ügy, épp úgy bizonyításra szolgál magamnak, mint nekik. – bólintok enyhén. Sosem akartam másoknak megfelelni, egyetlen ember volt, kinek az elismerésére törekedtem, az akinek az életem köszönhetem. Mindenki más csak másodlagos volt, és elsősorban a saját korlátjaim legküzdésén munkálkodtam. Vallomásom talán meglepi kissé, de úgy érzem, egy azok közül kik megérthetik. – Legyen így… - tekerem össze a térképet és rejtem vissza oda, ahonnan nem oly rég varázsoltam elő. - ... ahogy ígértem, a fele. – simítom tenyere alá a kezem, s ejtek bele egy kisebb bárzacskót. – És még húsz, ha kerítesz nekem ma éjszakára szállást, az útra kölcsönbe egy lovat és az utazáshoz alkalmasabb öltözéket.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 28, 2021 10:49 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Tekintetemmel Velerisét fürkésztem, ahogy a pislákoló lángok fénye táncot lejtett arca finom vonásain. Tartottam a szemkontaktust, szavait továbbra is érdeklődve hallgattam.
Elejtett mondatomon nem lépett tovább tapintatosan, ahogy azt bárki más tette volna, inkább őszinte kíváncsisággal kérdezett rá. Bátor, mit ne mondjak. Egyre jobban tetszett nekem ez a nő.
- A rabszolgakereskedők, akiknek eladtak - ült ki az arcomra keserű mosoly, ahogy rövid hallgatás után választ adtam a kérdésére.
Persze ez teljesen másfajta fenyegetés, mint azok a szörnyek, szellemlények, vagy bármi káoszszülte rém, amivel a romoknál találhatunk, azonban soha nem felejtettem el mindazt, amire az emberi gyarlóság képes lehet még akkor is, mikor az orkok puszta kegyetlenségének már vége szakadt. Talán nevetségessé teszem magam egyszerű válaszommal, de aki nem élt át hasonlót, az nem értheti.

Nagyot sóhajtottam, ahogy hirtelenjében újra a tárgyra tért. Egyértelmű választ vár, nem további mellébeszélést. Nem tudtam hibáztatni érte, magam is ugyanilyen határozott szoktam lenni, mikor a saját küldetésemről van szó.
- Mondjuk, hogy alszom rá egyet - nevettem el magam, mostmár őszintén, miközben megcsóváltam a fejem. - Reggel beszélek a társaimmal, ha kialudták az éjszakai alkoholmámorukat. Bár valami azt súgja, nem hiányolnának, ha néhány napra magukra hagynám őket.
Arcomra ismét kiült a komolyság, ahogy tekintetünk visszavándorolt a térképre. Nagyot kortyoltam a boromból, miközben Veleris folytatta mondanivalóját. Noha nem sok dolgom volt elfekkel itt Eviran földjén, azt már gyerekkoromban megtanultam, kezük munkáját hogyan ismerhetem fel. Megérzéseim nem csaltak, valóban ők készítették ezt a térképet, noha ősrégi és elfeledett város falai közül került elő.
Hosszú percekre elhallgatott, csak a tűz pattogása, és a szél lágy susogása hallatszott körülöttünk. Én magam sem törtem meg ezt a csöndet. Velerist figyeltem, miközben kupámat a számhoz emeltem. Aprót kortyoltam belőle, aztán óvatosan félretettem.
- Az ismeretlen sok veszélyt tartogathat - feleltem áhítatos szavaira. - De talán épp ettől olyan vonzó, nem igaz? - néztem újra a szemébe.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy kitért a kérdésem elől, de nem firtattam tovább. Kár lett volna elrontani a pillanatot. Ha akarja, majd úgyis megosztja, végtére is, én csak a testőre leszek.
- Ahogy látom, ez az ügy aligha tűr halasztást, én pedig a világért se kívánnálak a szükségesnél tovább itt tartani, még ha valóban rokonszenves egy tábor is ez. Holnap összeszedem, amire szükségünk lehet az út során. Tégy te is így.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 21, 2021 8:37 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Remélem szerencsém lesz és sikerül egy olyan sátorban éjszakázni, ahol a hálótársaim csak a tücskök lesznek. Első gondolatom ez, amint válassza, eléri a fülemet.

A tűz langyos melege fátyolként cirógatja arcom, ahogy felé fordulok. Kékjeinek ridegségét felolvasztja a lángok apró szikrája. – Mi volt borzalmasabb, az orkok rusnya képénél? – a világ tele van borzalmakkal, de elnézve, nem tartom valószínűnek, hogy olyan rettenettel nézett szembe, amelyre magam gondoltam. Ám kíváncsiságom nem hagy nyugodni, érdekel, hogy egy szabad lovag szívébe mi hozhat félelmet.

- Szóval, már biztos, hogy velem tartasz? – kúszik feljebb szemöldököm, mely talán a táncoló fényben csak árnyak játékának tűnhet, ahogy csalfa mosolyom is. – Erre azért vigyázzunk. – fonom ujjaimat a kupa köré, miként közelebb húzódik, s ha már a kezemben van, újra kortyolok belőle, elidőzve néhány pillanatig arcának vonásain.
- Valóban, kecses elf kezek húzták ezeket a vonalakat. – simítom végig a megsárgult papírt egy folyót követve. – Meglepő, hogy felismered. – hangomban nincs gúny, inkább megilletődött elismerés dallama cseng ki belőle. – Ez a térkép darab is rég elfeledett elf város falai közül került elő, mely még ennyire sem volt szerencsés, mint Amon Lossë-nak. Teljesen eltűnt, nevére is talán csak a vének emlékeznek a könnyűléptűek között. Hogy egyszer elfek lakták csak néhány rúna árulkodik. – eresztem le tekintetem arcáról, figyelmemet immár a térképnek szentelve.

Apró ráncocskák jelennek meg szám szegletében ámuldozását hallva. – Magam is úgy gondolom, hogy… lenyűgöző, ahogy te fogalmaztál. – percekig csak az ágak sikolya, száll az éjszakába, ahogy a lángok elemésztik őket. Gondolataim ezekre a percekre messzire suhannak, egy olyan helyre melyet magam sem ismerek, ám, amit ott találhatok, az nagyon is vonzz. – Fogalmazhatunk így is. Vágyom megismerni, az ismeretlent, s mögé látni a homálynak, mely egyes ereklyéket fedik. – válaszolom neki, szinte már áhítattal. Valóban ez mely miatt vándorútra léptem. – S persze, mert a vén mágusok óhaja ez. – teszem hozzá, még mielőtt esetleg más felé terelődnének gondolatai, s gyanakodni kezdene. Ajkamba harapva, gondolkozok el néhány momentum erejéig a válaszon. – Túl sok a kérdésed, de arról még nem ejtettünk szót, hogy mikor is indulunk? – térek ki végül a kérdés elől, bár a gyanúm nagy, hogy nem fogja annyiban hagyni. Olyan férfinak tűnik, aki szeret a kérdéseire választ kapni. Nem fogom tőle megtagadni, amennyiben valóban akarja, ám még a hold alig járt az égen.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 20, 2021 11:12 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Az összes sátorban lakiknak? Ezek szerint még nem sikerült szállást kerítenie. Érdekes... Bizonyára az első dolga lehetett felkeresnie engem, miután a sebesült társát elvitték Nykon emberei. Tényleg fontos lehet számára ez a küldetés, ha ennyire nem tűrt halasztást.
- Mindig találni itt-ott egy üres sátrat - vontam meg a vállam.


A tábortűz lángjai egyre magasabbra csaptak, kellemesen átmelegítve minket, és némi fénnyel is szolgált a sötét éjszakában. Nagyot kortyoltam a borba, jólesően ízlelgettem. Felüdülés volt a kocsma langyos, vizezett söre után. Az mégnagyobb örömmel töltött el, hogy társamnak is kedvére való volt az ital, azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy egy varázslónőnek talán nagyobb igényei lehetnek, mint amit én egy egyszerű mynzashi kereskedőtől be tudtam szerezni. De hát aki Eviranba jön, az hamar megtanul lemondani az efféle kényelmekről.
- Ó, láttam már rosszabbat az orkoknál- csóváltam a fejem.
Sőt, sokszor maguk az emberek is tudnak rosszabbak lenni, ami végtelenül elkeserítő. Márpedig meggyőződésem, hogy a déli rabszolgakereskedők, vagy a Fehér-tenger vérszomjas kalózai képesek ugyanolyan kegyetlenek lenni.
- Ne aggódj, ez nem tántorít el - néztem Veleris szemébe.
Nem csupán nagyzolni akartam a hölgy előtt, amit mondtam, komolyan is gondoltam. Legkevésbé sem rémített el mindaz, amit mondott, természetesen tisztában voltam vele, hogy bizonyos helyeken sokkal veszélyesebb, kiismerhetetlenebb lények is élhetnek az egyszerű ork fosztogatóknál. Persze, én nem vagyok rémvadász, soha nem is küzdöttem egyetlen hasonló szörnnyel, vagy kísértettel sem, azonban ez nem tartott vissza. Egy mágussal az oldalamon tudnék mit kezdeni ezekkel a bestiákkal is.
Lassú, gondos mozdulattal nyúlt a táskájába, majd óvatosan elővett egy tekercset. Ahogy kihajtotta, közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban lássam. A tűz pislákoló fénye elég világosságot biztosított, hogy ki tudjam venni, ez egy térkép... Azaz, egy része a térképnek. Hegyláncok vonulata völgyekkel felváltva, erdők tengere, folyók kanyargása, azonban önmagában kevés, hogy felismerjem, egyáltalán Tulveron melyik országa lehet.
- A jelöléseket és az ábrákat nézve, talán elfek készíthették - tűnődtem el, bár lehet tévedtem.
Ahogy a térképet megfordította, kopott, halovány írásra vetült a lángok fénye. Közelebb hajoltam, úgy próbáltam kiolvasni. Egy vers, méghozzá valamiféle rejtvény!
- Lenyűgöző... - adtam hangot ámulatomnak. - Szóval, ha nem tévedek, te afféle ereklyékkel, ősi kincsekkel foglalkozol - folytattam rövid hallgatás után. - Van a Mágustoronynak fogalma róla, hogy mihez vezethet ez a térkép?
Bármi is legyen az, valószínűleg okkal rejtették el... Persze, ha van hozzá térkép, akkor vagy azt akarták, hogy egyszer megtalálják, vagy csupán nem mi volnánk az elsők, akik kutatnak utána.



Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 17, 2021 8:31 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Az ajkak akkor is beszédesek, ha hangok nem hagyják el azokat vagy éppen érzékünket tompítják vigasság zajai. Megtanultam a tornyok rideg falai között mágia nélkül is olvasni róluk.

Tenyere gyengéden simul hátamra, mégis testtartása feszült, lovagként védelmez, ahogy egy úrhölgyet szokás. Udvariassága halovány mosolyt csal arcomra. Ezért is osztom meg vele a visszavágó lehetőségét. Hogy mit kezd vele, az már csak rajta áll.

- Minden bizonnyal az lesz a legokosabb. – bólintok kijelentésére. Nem szoktam senkit túl idealizálni –vele se teszem ezt-, de valószínűsítem, a verbuválódó kompánia okozná neki a legkisebb kihívást, mindenesetre nem lenne szerencsés, ha idő előtt kárt szenvedne. Az éjszaka hömpölygő homályos árnyai arctalan fantomként táncoltak körölöttünk, ő azonban mégis otthonosan mozog a sátrak közt. – Az összes sátorban lakiknak? – most tudatosul bennem, hogy nekem is el kellene gondolkodnom azon, hogy hol is töltöm az éjszaka hátralevő részét. Az, hogy elhagytuk a fogadót, még nem jelent igent, csak egy halvány fénysugár, de az biztos akár kiteljesedik akár nem, lesz még néhány szívesség, melyet kérni fogok a mellettem haladó férfitól.

A száraz gallyak a forró parázstól recsegve kapnak lángra, s ad számunkra némi világosságot a sötétségben. Egyik karommal átölelve térdeim húzom mellkasomhoz. – Köszönöm. - veszem el tőle a felkínált italt. – Az illata is sokkal másabb. – emelem orromhoz a kupát, s kortyolok bele utána. – Az ízéről nem is beszélve. – engedem le, s teszem magam mellé. – Hogy mi vár ránk, azt nem tudom megmondani. – kezdek bele, nem véletlen az utolsó ténnyel kezdve. Rátekintve próbálok olvasni vonásaiból, az ismeretlentől sok bátor harcos kezében megremeg bármilyen éles penge. Nem hibáztatnám érte, ha a közös borozgatásnál nem jutnánk messzebbre. – A háború óta sok lény befészkelhette magát a romok közé, ezért nem árt, ha nem ijedsz meg a saját árnyékodtól. – belőlem nem hiányzik a mersz, csupán a harci tudás, s jó lenne, ha legalább egyikünkben meg lenne mindkettő. – Nem ígérhetem meg, hogy nem látsz rosszabbat egy orknál. – ha azt hitte vége, csalódnia kell, de nem szeretnék előtte semmit eltitkolni, legalábbis, ami ezt a részét illeti. -  Ami meg a másik dolgot illeti…- lassan mozdulattal nyúlok az oldaltáskámba, s veszek elő belőle egy tekercset, melyen már jócskán meglétszik az idő vasfoga. Cirkalmas betűkre vetül a tűz fénye, mégsem az melyet elé tárok. Kihajtva számára is nyilvánvaló lehet, hogy egy térkép egyik felét tartom kezemben. – ...ennek a másik felét. – tartom hozzá közelebb, hogy jobban rálátása legyen, ha esetleg jobban szemügyre szeretné venni. Egy térkép melyen felismerhető a hegyek, erdők, folyók jellegzetes formái, ám még mindig kevesek ahhoz, hogy valóban kivehető legyen rajta az, melyet mutatni hivatott. Amennyiben kéri  vagy érdeklődik az írás után megfordítva tárom fel előtte az írást is, mely már néhol megkopott, s csak halványan vehető csak ki:
„Csontoknak hamvai felhőként borítják a kéklő eget,
Az átkozott madár tollától a föld is megremeg.
Ha birtoklod a tudást, mely kínzó szomjadat oltja,
Éjfélkor a kövekre helyezett adományok nevét szóljad.”


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 13, 2021 10:50 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Egy varázslónő, aki testőrt keres magának. Hát persze, ez sokmindent megmagyaráz... Az Ősi romokhoz vezető úton talán nem is ütözhetnénk akkora ellenállásba, amihez több emberre volna szükség. Persze, csak ha okosan, minél kevesebb feltűnéssel tudunk haladni. El kell gondolkodnom ezen az ajánlaton.
Ahogy hátratoltam a székemet és felálltam, Veleris követett, elfogadta a felajánlásomat. Nem siettem előre, hagytam, hogy mellém érjen, kezemet a hátára helyezve tereltem őt finoman a kijárat felé, majd egyszer futólag még visszapillantottam újdonsült jóakaróimra, akik egyértelműen felfigyeltek távozásomra, azonban eszük ágában sem volt követni. Kissé felengedtem, mikor kiértünk az ivóból, és behajtottam magam mögött az ajtót. A benti tivornya zaja menten eltompult, idekint már sokkal nyugodtabb volt a helyzet. Már teljesen besötétedett, és a levegő is lehült. Magamra kanyarítottam köpenyemet, miközben lassan távolodtunk a kocsmától.
Nem loptad magad a szívébe, ahogy a barátod sem. Azt tervezi, hogy éjszaka a sátraitokban fog meglepni benneteket az ùj cimboráival.
Hogy a fenébe hallhatta meg a terem túlsó végéből? Ráadásul háttal is ült nekik... Talán a mágiájával képes ilyesmire? Mégis mit tudhat még...
Szavaira csak megvontam a vállam, és elmosolyodtam.
- Akkor talán jobb lesz, ha valaki más sátrában töltöm az éjszakát.

Egy félreeső, még épp, hogy pislákoló tábortűznél telepedtünk le. Magamhoz vettem az említett vörösbort, és hozzá két fakupát. Miután raktam pár gallyat a tűzre, töltöttem magunknak egy kis italt, majd helyet foglaltam Veleris mellett.
- Most, hogy már csak magunk vagyunk, akár mesélhetsz is - pillantottam rá. - Mi az, amit keresel, és ami talán mégfontosabb, mi várhat ott ránk?


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 12, 2021 5:50 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Következtetésére - mely nagyon is helyes-, halvány mosoly kíséretében biccentek. - Valóban nem vagyok. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy ezen a vidéken, jobb olyasvalakit magam mellett tudni, aki nem riad meg a saját árnyékától, aki kardja hegyével képes lenne ledöfni az egész világot. - nem kell az egészet, de még a felét sem. Megelégszem azzal, ha azokat tűzi pengeélre akik vagy amik az utunkba kerülnek. - Talán ez így kicsit túlzás, nem de?- mosolyodom el ismét. - Megvannak a magam képességei, melyek közt a legelső helyen nem a kardforgatás áll. S amúgy is elég otrombán állna a kezemben. -vonom meg a vállam. Nyìlt harcban hamar odavesznèk, noha egy könnyen nem adnám magam.
A gyertya táncoló lángjában arcának barázdái mély árkoknak tűnnek, mely gondterheltségről árulkodik, akár a messzibe meredő tekintete. Kétség ébred bennem, hogy a sok szó, mely lepergett ajkamról hiábavalók voltak, S kísérő nélkül maradok.
Arca fürkészése közben nem kerüli el figyelmem, átsiklò tekintete rajtam. Ezidáig birtokolt érdeklődése, hacsak néhány pillanatig is, de megszűnt létezni, s a kék szempárban a gyanakvás fénye csillant. Lassan fordítom fejem érdeklődésének új tárgyára. Összeszűkült szemmel figyelem a jelenetet, mely talán aggodalommal tölti el. Nem is alaptalanul.
Megkönnyebbülten veszek levegőt szavai hallatán. Ha a bor nem is, de az invitálás- miszerint nincs minden veszve -, ígéretes. Némán bólintok s amint Aldrich úgy én is felemelkedek a székről. Számomra ismeretlen a hely, ìgy hacsak nem terel maga elè követem. A fogadó zsivaja, szinte halk morajjá változik, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó. A ég fekete fátyolként terül el felettünk, melyre megannyi ezüstgyönygyöt fűztek Tharovin gondolatai. - Nem loptad magad a szívébe, ahogy a barátod sem. Azt tervezi, hogy éjszaka a sátraitokban fog meglepni benneteket az ùj cimboráival. - osztom meg vele azt az aprócska tényt, mely a kovács száját hagyta el nem is oly rég.  



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 11, 2021 9:36 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Veleris. Ízlelgettem a nevét, miután végre bemutatkozott. El' Alora... Noha én magam soha nem jártam ott, gyermekként sokat olvastam a Mágustoronyról, és varázslóik hatalmáról. Egyszer találkoztam is egyikükkel, aki atyámhoz érkezett követségbe, Milheimbe, persze tényleges erejéből akkor nem láthattam semmit.
- Szóval egy mágus - vontam fel a szemöldökömet. - Örvendek, Veleris. Talán mégsem vagy az a törékeny virágszál, akinek mutatod magad.

Egy varázslónő társasága meglehet, hogy még hasznomra is válhat később. Bár orkvadászatra nem vinném magammal, de talán a kulcsokról tudhat valamit. Jó ég tudja, mivel foglalkoznak a mágusok El' Alora szigetén, de sokmindenről lehet információjuk.
Újra Wynva jóslata járt a fejemben. Mihelyst bevégzem a dolgom itt Eviran földjén, azt hiszem, máshová kell mennem. Elkerülhetetlen végzetemként lóg a nyakamban ez a kulcs, melyről oly keveset tudok, pedig annyi minden múlik rajta. A mágusoktól talán válaszokat kaphatok.

Korábbi könnyed mosolyom elillant, most már komorabb arccal bámultam magam elé, de álltam Veleris átható tekintetét. Pont, ahogy sejtettem, egy olyan nő ült velem szemben, akinek nem lehet nemet mondani. Ez valahol tetszik. Nem mondom, szavai hízelgőek voltak, ahogy az a 100 ulron is, amit a megbízásért kínált. Ez már jobban gondolkodóba ejtett, mint bájos mosolya, noha arra sem lehet semmi panaszom.
Az Ősi romok, amiket említett, nincsenek innen messze, viszonylag hamar megjárnánk. Flanték ellennének addig itt, én pedig felderíthetném a terepet. Ha valóban orkok kószálnak a környéken, többet is megtudhatnék róluk. Ez a mágusnő pedig igazán felkeltette az érdeklődésemet. Nem mindennap fordul meg errefelé az ő fajtája.

Ahogy futólag elpillantottam Veleris válla fölött, megakadt a szemem néhány alakon, akik a kocsma másik végében, a pult melletti asztal köré gyűltek. Egyikük Beldon volt, a nagydarab kovács, akivel verekedtünk. Nemrég támolyoghatott vissza, még mindig a vérző fejebúbját törölgette egy piszkos köténnyel. Az asztal fölé hajolt, nagyban magyarázott valamit pár fickónak. Mivel csaknem tele volt a hely, a nagy hangzavarban nem tudtam kivenni egy szavukat sem. Öltözetük alapján nem voltak mind a klánba valósiak. Miután Beldon mondandója végére ért, akik háttal ültek, megfordultak, egyikük a mi asztalunk felé mutatott, majd szeme gyorsan körbejárta a kocsmát. Bizonyára Flantot kereste. Talán nem kellene egy esetleges visszavágóval mégnagyobb balhét szítanunk most, hogy az őrök is elmentek. Azt hiszem, lassan ideje lenne távozni a kocsmából, akkor talán ők is lehiggadnak kicsit.

Tekintetem visszavándorolt Velerisre, kissé felengedtem komorságomból.
- Kár volna tagadni, ajánlatod igazán kecsegtetően hangzik - szóltam rövid habozás után, majd az ital említését követően az üres korsómra pillantottam. - Ha kérsz még egy kört ebből a sörnek csak jóindulattal nevezhető löttyből, hozok nagyon szívesen, de ha kedvedre valóbb lenne, korábban félretettem egy üveg mynzash-i vöröset. Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést csöndesebb körülmények között.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 27, 2021 6:29 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Gyászos lassúsággal indul meg egy viaszcsepp a félig leégett gyertya oldalán, miközben szavain tűnődöm. Határozottságom néhány perc erejéig visszavonul, a lefestett helyzet alapján. Nem gondoltam volna, hogy a városokon kívül ennyire meggyengültek az emberek, s ennyire megerősödtek az orkhadak. Nem ringattam magam hiú ábrándokba, tisztába voltam vele, hogy nem lesz ez egy sétagalopp, de legkevésbé sem gondoltam volna, hogy már az elején akadályokba ütközök. Ajkam oldalra húzva nézek vissza újra a férfira, s annak átható tekintetébe. A derű, mely eddig körül lengett, játszik könnyedséggel illant tova. – Az istenek kedvelnek, s tervük lehet veled, ha még mindig itt vagy. – mosolyodom el ismét. Elismerés ez, nem holmi burkolt sértés.  Nem az a fajta vagyok, akit ilyen könnyen el lehet tántorítani. S szerencsétlenségemre őt sem abból a fajtából faragtak, aki hosszú pillákat látva, letér az ésszerűség útjáról.   – Sajnálatos, hogy a látszólagos béke, s nyugalom ennyire elaltatta az embereket, fittyet hányva a biztonságra. S eközben egy valós fenyegetés erőre kapott. – folytatom egy újabb korty után. – De ha szükséges a későbbiekben, felajánlhatom segítségemet, a küldetésedben. – helyezem korsóm az asztalra. Minden bizonyára megfogalmazódik fejében a kérdés: Mégis hogyan? Nem csak az övében. De egyelőre csak egy dologgal foglalkozom, mégpedig: megnyerni magamnak.

Szemöldököm aprót rebben szavaira, viszonzom ajkai sarkában gyűlő ráncokat. Mint, aki tudja, hogy mi következik. – Ha megmondom a nevem, tudtad volna, ki vagyok? Csak egy név, melyhez nem fűződnek nagy tettek. – cirógatom meg ismét egóját.  – Kérdésekkel együtt születnek meg a válaszok. – fúrom tekintetem ismét az övébe. Perc töredékéig ringatózom a hűvös, kék tengerben, s nem csak azért mert kedvemre való. Úgy érzem egyike ez azoknak a pillanatoknak, amin állni vagy bukni szokott a dolog. Olyan felelettel kell szolgálnom, mely kevesebb kérdést von maga után, s melytől nem válik szemében az ügy egy öngyilkos misszióvá.  – A nevem Veleris, Veleris Ilrun… - valahogy jobbnak látom hozzátenni.  - … s El' Alora –ból fújtak erre a kósza szelek. – s még eddig nem is hazudtam, csupán elhallgatok néhány részletet. – A Mágustorony kegyelmességei bíztak rám feladatot, melynek beteljesítéséhez az Ősi romokhoz kell eljutnom, s ott rálelnem valamire. – hogy ennek csak a fele igaz? Előfordulhat. Számhoz emelem ismét a korsót, hogy tartalmát az utolsó cseppig magamhoz vegyem. Az üres kriglit az ölembe helyezem. – Fel tudok ajánlani neked 100 ulront, melynek a felét megkapod most, a másik felét, ha élve visszahozol. – pillantok fel rá. - Ha érdekel, akkor most már szerezhetsz nekem valami italt. – tolom elé enyhén előre hajolva üres kórsóm.


Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 23, 2021 12:18 am
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Igéző zöld szemei legalább olyan kíváncsian vizslattak, ahogy én őt. Mégis mi lehet ennyire sürgős? Egyik kísérőjét kivégezték, a másik még az életéért küzd, kisebb csoda, hogy ő maga karcolás nélkül ideért. Bárki, aki Eviranon kívülről jött, meghúzná magát egy ilyen rajtaütést követően, ez a nő azonban hajthatatlan. Bárhová is tartson, tovább akar menni, mielőbb.
- Én csak azt mondom, soha nem szabad fejjel rohanni a falnak - folytattam, megőrízve komolyságomat. - Veszélyes odakint a terep, mostanság különösen. Jártam kint egy vadásszal a minap, és orkokba futottunk, méghozzá ijesztően közel a táborunkhoz. Persze lehet, hogy csak kósza portyázók keveredtek ide, de az sem kizárt, hogy felderítést végeztek. Sajnos már nem kérdezhettem ki őket - döntöttem kissé hátra a fejemet.
Végigfutott a hátamon a hideg, ahogy visszagondoltam arra a három zöldre. Nem volt rajtuk sem klánjelzés, sem harcifestés, amiről beazonosíthattam volna, hogy honnan jöttek, de a fegyverzetük és a harcmodoruk túlságosan is pontos hasonlóságot mutatott a Vöröskéz törzzsel. Engem kereshetnek? Lehetséges, hogy az Eviran tó partjától idáig követték a nyomainkat? Ha valóban odakint ólálkodnak, ránk, és az egész klánra veszélyt hozhatnak. Fogalmam sincs, hányan lehetnek. Noha a tóparti ütközetből nem sok túlélőjük keveredett ki, nem tudhatjuk, mennyi utánpótlásuk maradhatott másfele. Nem kételkedem Nykon harcosaiban és a tábor védelmében, de nem szeretnék bajt hozni a fejükre. Ez nem az ő harcuk. Tisztességes emberek, megérdemlik a békét, amiért vezetőjük éveken át dolgozott.
Ahogy a nő folytatta, egyre inkább gondolkodóba estem. Talán tényleg végezhetnék egy felderítést ezalatt, míg elkísérem, noha továbbra sem tudom, mégis merre mennénk...
- Mostmár igazán felkeltetted az érdeklődésemet - simítottam végig a szakállamon. - Azonban kezdem kissé zavarban érezni magam - kúszott az arcomra újra az a hamiskás félmosoly. - Jól tudom, hogy egy hölgynek a titokzatossága legalább olyan erős fegyvere, mint nekünk a kardunk. A világért sem szeretnélek megfosztani ettől, de azt érzem, te pontosan tudod, hogy én ki vagyok, ha nem tévedek, egyből tudtad, kit kell keresned. Magadról azonban még nem árultál el semmit. Azt nem nehéz kitalálni, hogy messzi földről érkeztél, mondd hát, mi szél hozott Eviran zord vidékére, mi az az ügy, mi ennyire nem tűr halasztást, hogy orkok dúlta földeken is átvágnál érte? Merre tartasz?


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 21, 2021 6:18 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Pedig, aki ilyen veszèlyesen èl, annak jobb nem halogatni. - arcomra jegyet vàltott a csalfa mosoly, bàr szavaimat komolyan gondolom. Kevesen èltèk meg a bölcs öregkort, azok közül, kik kardjukkal kötöttek jegyessèget. - Èn nem kevèsbè. - bòlintok szavaira, kìsèrőim okàn. Bár inkàbb az a tèny aggaszt, hogy utam nem tudom folytatni. - Szavaid igazàn kedvesek. S tanácsod is bölcs. De akkor mond meg azt is meddig vàrjak? Mìg elfogynak az orkok? Vagy mìg inukba szàll a bàtorsàguk? Netàn mìg elfogy a szerencsèm? - zöldjeimmel tekintek rà sörös korsòm mögül, miközben benedvesìtem torkomat. - Van hogy nem minden a terveink szerint alakul, èn sem ìgy terveztem. - vonom meg kissè a vàllam. - Hàt akkor hagyd őket pihenni. - ajkam sarkàban halvàny ràncok gyűlnek fèlmosolyom jelekènt. Magàròl egy szòt sem ejtett. - Nem vagyok stratèga, de ha nem tèvedek egy tökèletes rajtaütès alapillère a felderìtès. Erre kivàllò alkalmat nyùjt, ha kìsèretemül szegődsz. Ha èlve eljutatsz, s termèszetesen vissza is, ùgy messzebbre is elvihetem hìredet, s akadhat olyan, aki csatlakozik hozzád.  



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 11:17 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Tartottam a szemkontaktust a nővel, ahogy helyet foglalt a szemközti széken. Szám széle továbbra is kíváncsi félmosolyra görbült, miközben a szavait hallgattam.
- Azért memoárt egyelőre még nem írnék - nevettem el magam a fejemet csóválva, azonban tekintetem hamarosan elkomorodott, ahogy a rövid közjáték után rátért a tárgyra.
Hát valóban megelőzött a hírem... Fogalmam sincs, merről jöhetett a hölgy, de ha valóban elterjedt Aldrich és orkvadász kompániájának a története, az akár Glasha fülébe is eljuthatott. Hisz évek óta ezen dolgozom.
- Sajnálom, ami a kísérőiddel történt - feleltem komolyan. - Eviran vidékén túlságosan is elszaporodtak az orkok, és úgy tűnik, bátrabbak is lettek... Erre a környékre régóta nem dugták a képüket. Mindenesetre, örül a szívem, hogy te magad sértetlenül megúsztad a támadást. Keveseknek adatik meg ekkora szerencse, becsüld meg. Ez a tábor jól őrzött terület, itt biztonságban vagy. Élj hát vele, maradj egy ideig - dőltem hátra a székemen, ismét belekortyoltam a sörömbe. - Őszinte leszek, nem terveztem nagyobb kiruccanást mostanság. A bajtársaimmal eléggé megsínylettük az utóbbi néhány hetet, igazán rájuk fér egy kis pihenés. Ezért is érkeztünk a Romok klánjához. A következő portyánk komolyabb előkészületeket igényel.
Szűntelenül fürkésztem az arcát, próbáltam leolvasni a reakcióit. Olyasvalakinek tűnt, aki nem fogadja el a nemleges választ, kíváncsi voltam hát, ezután mivel rukkol elő.



Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: