Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 6 KaDiPE5
Őrtűz - Page 6 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 10:06 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A mélybarna szemekben táncoló gyertyalángtól s a mosolytól a legtöbb nőnek magától oldódna meg a fűzője, s érne fülig a szája. Az enyémnek továbbra is csak egyik sarka kunkorodik felfelé. – Gyönyörű elképzelés. Jól mutatna a memoárodban. – biccentek felé elismerően. Fene se gondolná, hogy a pusztákon efféle nemes gondolat is felüti a fejét. Invitálását elfogadva helyezem magam kényelembe. – Ha lehet ezt italnak nevezni. – nézek bele korsómba, melyből érkezésem óta alig fogyott. – Jobban kedvelem a bort. De most megteszi ez is. – enyhén vonom meg vállam, s számhoz emelem a poharat, aprót kortyolva belőle. – Ha úgy lenne, vállalnád a szerepet? – emelem magasba a szemöldököm, miközben hátamat a széknek döntöm. – Szükségem van valakire. Olyanra, aki jól bánik a karddal, és nem mellesleg ismeri a környéket. Az egyik kísérőmet, levágták az orkok, míg a másik éppen azon tanakodik, hogy maradjon e az élők között vagy költözzön az alvilágba. – vázolom fel neki röviden a szomorú valóságot.



Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 10:56 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Nagyot kortyoltam a sörömbe, ahogy sajgó tagokkal hátradőltem a székemen. Én nem akartam balhét, de úgy látszik, Flant bárhol megtalálja azt, még helyettem is. Mindenesetre, remélem azok az átkozottak tanultak a mostaniból, és ez volt az utolsó alkalom, hogy a belekötöttek a mieinkbe. Nem kívánok visszaélni Nykon vendégszeretetével, de hagyni se fogom, hogy a helyeik ránk szálljanak.
Jól esett végre egy kis nyugalom. Korsómat magam elé toltam az asztalra, még több, mint feléig volt benne a sör. Nem siettem vele.
A kocsmai hangzavarban már későn hallottam meg a közeledő léptek kopogását. Mielőtt hátrafordulhattam volna, egy csuklyás női alak állt meg mellettem, én pedig kíváncsian pillantottam fel rá, mikor lágy hangon megszólított. Elfogadtam a felkínált keszkenőt, majd ahogy hátravetette csuklyáját, akaratlanul is hetyke félmosoly kúszott az arcomra. Az egyszerű, poros utazóköpeny egy megnyerően bájos hölgyet rejtett. Már a puszta megjelenéséről lerítt, hogy nem idevalósi, Eviran kopár földjén nem nő ilyen virágszál.
Szemeim találkoztak elbűvölően ravasz tekintetével. Azt beszélik, úgy forgatod a kardot, mint más a villát, s orkok vérével fényesíted a pengét. Sejtelmes félmosolyából azt szűrtem le, hogy nem itt hallott rólam először. Ez hízelgő. Bármit akarjon, jobb is, ha nem csupán az előbbi jelenet alapján ítél meg. Amilyen szerencsém van, felteszem, végignézte az egészet.
Ujjammal végigsimítottam hófehér keszkenőjén, anyagának tapintása finom volt, és puha. Szinte sajnáltam volna beletörölni vérző orromat.
- Hősök mindenkinek kellenek, nem csak a gyermekeknek - feleltem, még mindig tartva a szemkontaktust. - A fiúknak, hogy legyen kire példaképként tekinteni. A nőknek, hogy biztonságban érezhessék magukat egy kicsit. A férfiaknak, hogy inspirálják őket, ezáltal egy nap maguk is hőssé válhassanak.
Apró intéssel jeleztem neki, hogy foglaljon helyet kis asztalom túloldalán.
- Meghívnálak egy italra, de látom, már szereztél magadnak. - pillantottam a korsójára, miközben megemeltem a sajátomat, nagyot kortyolva belőle. - De mondd csak, mi járatban érkeztél? Talán te magad is a hősödet keresed?



Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 10, 2021 4:23 am


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Nem ilyennek képzeltem ezt a helyet. Szétszórt jurtákra, sátrakra, szabad ég alatt hentergő nőkre és férfiakra számítottam. Egy táborra. Ehelyett… ha még szemem elé tárul ez a látvány is, beljebb haladva már formája is kezd lenni. Egy falu, legalábbis már fogadója van, italt mégsem lehet mérni a birkanyáj mellett. Hallottam már a klánról. Szóbeszéd, melyet a mágusok karcsú, felhőket csiklandozó tornyai közé is berepít a könnyed őszi szellő. S ha csak a fele igaz, némán tisztelgek az előtt, aki ezeket az embereket, oly egységgé kovácsolta, akiknek együtt dobban a szíve.

Mára már szétzilált, s megcsappant lélekszámmal bíró karavánnal érkeztem a Romok klánjának táborába. Utunk során orkok támadtak ránk, egy tucatnál kevéssel lehettek többen, s a szerencsénk ez volt. Talán egy kisebb felderítő csapat vagy egy szétvert horda megmaradt túlélői. Bármelyik is a karavánt kísérő harcosok java még így is odaveszett s vannak, akik az itteni füvesemberek hozzáértésére szorulnak. Mi sem lennénk itt, ha a második –jóval nagyobb- csorda nem tartja fontosabbnak más zsákmány nyomát követni. Bár a karavánnal nem tartottam volna ennél tovább, de ezek a zöldek igencsak bele köptek a levesembe. Az egyik harcos fejét -kit magam mellé fogattam-, egy kard villanással választották el a nyakától, míg a másiknak akkora nyilat eresztettek a mellkasába, mint kétszer a karom. Az Ősi romok nincsen messze, ám az út a portyázó orkok miatt odáig sem veszélytelen, és még nem tudom, mi vár rám a kísértetvárosba belépve. Harcost kell szereznem. S már a jelöltem is megvolt.

Ha még érdeklődést is váltott ki a csuklyás alak, aki belépett a fogadóba, hamar homályba veszett a gondolata is, ahogy helyett foglalt egy sarokban. Korán megtanultam eggyé válni az árnyakkal, később pedig uralmam hajtani azt. De most nem volt szükségem mágiára. Unottan falatoztam a karéj kenyerem, az legalább ehető volt, nem úgy, mint a marharagunak csúfolt valami. S a korsóba töltött sör sem hozott izgalomba. Egyedül a szabad nép életének kicsiny részlete, adott némi megnyugvást. Magam sem tudtam, ki az, akit várok, csak a nevét, melyet a karaván vezetőtől hallottam. Egy harcosról, aki egy maroknyi emberrel a háta mögött, az életét arra tette fel, hogy megtisztítja a környéket az egyre elvadult orkoktól. S hogy meddig várok még, a Káosz sem tudja megmondani, de nem az én véremnek való ez, nem úgy, mint az eredei koboldoknak. Sose értettem, mi lehet oly izgató egy fűszál szárba szökkenésében. A lágyan kavargó pipafüst, akkor távozott, mikor az óriás kitátotta száját és egy férfi lépett be rajta. Jóvágású és fáradt volt, ez látszott mozgásán, mintha ólmot cipelne vállain. Íriszeimben csak akkor csillant igazi fény, mikor a nevét hallottam. Ajkam halvány mosolyra húzódott. ~ Hát mégis szeretnek az Istenek. ~ Tekintetemmel követtem, ahogy visszasétál asztalához, figyeltem arcát a sápadt lámpa fényben, melyre rá volt írva, hogy evett már jobbat ő is. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kéretlen társaságként csapódjak hozzá. Első lépésemet azonban megakasztja, férfiak acsarkodása, s ahogy Aldrich feláll, úgy én újra leülök. Inkább néző leszek ebben az ütközetben, legalábbis úgy tervezem. Durva szavak, melyek a büszkeséget sértik, s alkoholtól túlfűtve kiszámítható cselekedetre sarkalja az embert. Igéket suttogok a levegőbe, a füst lágyan megremeg, ahogy az erő alattomos kígyóként kúszik áldozatai felé. Prédái a nagydarab fickó, s a mellette felsorakozó két társa. Nem tudhatják miért is tört rájuk ez az hirtelen fáradtság, s inognak meg lábaik, ahogy senki másnak sem tűnhet fel, hisz szinte ezzel egy időben csattan el az első pofon, s utána a következő. Bár rosszcélpontot választottam, hisz ez sem menti meg a Harcost, a vérző orrtól, de eb csont beforr. Hamar vége szakad a mulatságnak, pedig már kezdtem belejönni a szurkolásba, ahogy még rajtam kívül jó páran legyintenek lemondóan.

Csak miután teljesen lenyugodtak a kedélyek, emelkedem fel a székemről, s indulok el orkok hóhérja felé kezemben a korsó sörömmel. Félig mögötte állok meg.
-Erre még szükséged lehet. – nyomok szinte az orra alá, egy hófehér keszkenőt. Látszatra is finom és puha. Érintésre is megtapasztalhatja, ha elfogadja a felajánlást. Ha nem, úgy kaftánom zsebébe rejtem s leülök vele szembe. – Azt beszélik, úgy forgatod a kardot, mint más a villát, s orkok vérével fényesíted a pengét. – hajtom vállamra a csuklyát, s félmosollyal arcomon keresem tekintetét. – Lehet ez? Vagy csak mese, gyerekeknek, mert kell nekik egy hős? – biccentem kissé félre a fejem, kíváncsian várva a válaszát. Vélhetően, ha még az orrát törölgeti a válaszon rágódva, egy jótanáccsal is megajándékozom, a kérdéseim mellé. – Azért nézesd meg, mert még kampó helyett, az orrodra akasztják a liszteszsákot.  



// #varázslat: Szendergés//
Vendég
Vendég
Anonymous




Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 09, 2021 11:52 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Kimerítő, és felkavaró napon voltam túl, másra sem vágytam, mint, hogy egy hideg sört kortyolgatva megpihenhessek a fogadóban.
Kimerítő volt, hisz Isenja nem vette félvállról a vadászatot, cserébe viszont annyi elejtett vaddal tértünk vissza, ami egy ideig bőségesen elegendő élelemként szolgálhat a klán számára.
És felkavaró, hiszen, ha valamit megtanultam az Eviranban eltöltött éveim alatt, az az, hogy ahol orkok jelennek meg, ott velük együtt jön a vész.
Stian szerint túlaggódom. Noha abban igaza van, hogy a tábor jól védett, számomra ez nem elég, hogy megnyugtasson.
Gondolataimban a Vöröskéz klán derengett fel. Az a végzetes éjszaka, mikor mind egy szálig lemészároltuk őket. Legalábbis, akkor azt hittem. Aztán néhány hete a tóparton tőrbe csaltak minket azok, akik túlélték. Egy portyázó csapatuk, akik a táboron kívül jártak aznap éjjel. Tragikus hiba volt részemről, és csaknem a teljes kompániám életébe került... Nem hagyhatom, hogy mégegyszer megtörténjen.
Noha törzsi jelzést nem láttam rajtuk, de ezek is zöldbőrűek voltak. Lehetséges volna, hogy eddig követtek minket Eviran tavától? Az még a legjobb nyomkeresőknek sem volna egyszerű.  

A sör langyos volt, és keserű, de már egészen kezdtem megszokni. Kissé ki voltam száradva, az első korsó pedig túl hamar csúszott le. Hátratoltam a székemet, feltápászkodtam, majd a söntéspulthoz indultam. Ketten álltak ott, a pirospozsgás kocsmárosné, aki az italt csapolta a roppant fahordóból, és Flant, aki egy gőzölgő bográcsból merte tányérokra a vacsorát.
- Ald, hát visszatértél! - zengte nyájasan, mikor észrevett. - Vacsoráztál már? - majd válaszomat meg se várva, egy nagy adag marharagut szedett nekem egy tányérra.
Tunikája fölött összezsírozott, fehér kötényt viselt, teljesen úgy nézett ki, mintha mindig is szakács lett volna.
- Igazából csak sörért jöttem, de azt hiszem, nem árt, ha eszek is mellé valamit - sandítottam az ételre.
Miután megkaptam az italomat is, visszatértem a helyemre, egy kisebb asztalhoz a fogadó sarkában. Hiába a nyüzsgés, és a vidám, részeges hangzavar körülöttem, nekem most nem volt kedvem a társasághoz.
Kissé elfintorodtam, ahogy belekanalaztam a raguba. Soha nem voltam válogatós, a pusztai élet hamar hozzászoktatott, hogy azt egyem, ami van, azonban hamar elfelejtettem, hogy milyen is az, ha Flant szabad kezet kap vacsorakészítésnél. A marha közel sem főtt át eléggé, fűszerezésnek is híján volt, paradicsomot viszont túl sokat is rakott bele. Ehetetlennek azért nem nevezném, de az tagadhatatlan, hogy Flantnak a lelkesedése nagyobb, mint a hozzáértése, ha főzésről van szó.
Telt az este, korsó ürült ki korsó után magányos asztalomnál. Ritkán szokásom magamban inni, de a mai történtek után úgy éreztem, megőrülök, ha nem oldódok fel valahogy. Gondolataim csak a zöldek körül keringtek, akikkel a hágónál találkoztunk. Talán egyszerű portyázók lennének csupán? Vagy felderítők? Sose lehetünk biztosak. A Vöröskéz idáig követett minket., elégtételt vesznek elhullott rokonaikért. Talán rá is szolgáltam a bosszújukra. A végzet megkerülhetetlen.

Egy darabokra tört agyagtányér csörömpölése zökkentett ki a gondolataimból, felkaptam a fejem. A söntés irányából jött a zaj, és, ahogy odapillantottam, lecsöpögő, szétkenődött ételfoltot láttam a falon, pontosan ott, ahol az előbb még Flant állt a bográcsával. Alig pár pillanat múlva fel is tűnt a barátom feje búbja, ahogy óvatosan kilesett a pult mögül, majd határozottan felemelkedett.
Fepattantam az asztaltól, hogy közelebb menjek.
A söntés előtt kisebb tömeg állt, elég részegnek tűntek már. Élükön nagydarab, széles vállú férfi, majdnem egy fejjel Flant fölé magasodott. Az a mafla kovács az, Beldon. Ebből baj lesz...
Sietősebbre fogtam a lépteimet, hamar mellettük termettem.
- Na de uraim... - próbáltam szólni, de mintha meg se hallott volna. Flant futólag rám sandított, miközben kihúzta magát a pult mögött.
- Odamész, és fölnyalod - rivallt rá Flant, miközben a falon szétkenődött ragura mutatott. - Az én főztömmel nem csinálhatod ezt!
- Nyalja a hóhér! - dörömbölte a kovács, miközben nagyot csuklott. - Ezt nevezed főztnek? Ennél még az öreg Gerda nénje is különbet csinált, hogy az istenek nyugosztalják. Ezt a moslékot még a kutyáim elé sem vetném oda!
Flant elvesztette a türelmét, fürge mozdulattal átugrott a pult fölött, és Beldon előtt termett. Mármár azt hittem, lendületből megfejeli, de egyelőre kivárt. A kovács egy pillanatra hátra is hőkölt, de tartotta a helyzetét. Nagyokat fújtatva, alig egy arasznyi távolságról néztek egymással farkasszemet, mindketten azt várták, hogy a másik kiprovokálja az első ütést.

- Most rögtön befejezik, mielőtt mindenkit kipenderítek! - oldotta fel a pattanásig feszült helyzetet a kocsmárosné harsány rikácsolása. - Nem ám, hogy szétverik itt nekem a fogadót! Mit fog szólni Nykon, ha visszajön? Alig, hogy elhagyja a tábort, már nincs aki megfékezze magukat? - folytatta. - Mondják, esznek, isznak még valamit? Mert ha nem, akkor távozhatnak is. Ha odakint verik egymást laposra, az már nem az én hatásköröm.
- Nem lesz rá szükség - szóltam közbe újra, ezúttal határozottabban. - Az urak vendégeim egy korsó sörre, és vegyük lerendezettnek.
- Ne hagyjuk annyiban, Ald, ezek semmibe vesznek minket - suttogta ingerülten Flant. - Reggel óta azt az átkozott marhát főzöm, hogy a helyiek munkáját segítsem, és ez a köszönet. Én tényleg áldoztam ezért - sziszegte, miközben én csitítani próbáltam.
A kocsmárosné közben elénk tolta a frissen csapolt söröket, elvettem a sajátomat.
- Ne lepődjön meg öreganyám, ha holnap este egy vendég se lesz a fogadóban - folytatta Beldon. - Ez van, ha ezeket a nyomorult, orkbaszó pusztaiakat engedjük az ételünk közelébe - sandított Flantra. Kezdett fogytán lenni a türelmem, ingerülten léptem oda a férfihoz. Fintorogva nézett le rám, majd köpött egyet. Bele a sörömbe.
Elmosolyodtam. Villámgyorsan lendült a karom, a sör a magasba fröccsent, a korsó pedig hangosan csörömpölve tört darabokra a kovács paprikavörös fején. Elkábult kissé, de nem vártam meg a reakcióját. Előrehajolva rohantam neki, teljes erőmet beleadva löktem neki a pultnak, ahol Flanttól kapta a következőt.
Ahogy megfordultam, beleszédültem az ütésbe, ami váratlanul fogadott. Egy zömök, varkocsos férfitól jött, egyenesen képen törölt. Megtántorodtam kissé, de a söntéspultban meg tudtam kapaszkodni, mielőtt a földre estem volna. A fickó valószínűleg nem volt a bunyóhoz szokva, kissé meg is szeppent az első ütését követően, nem esett nekem rögtön. Bizonyára csak a cimboráját akarta védeni. Megtapogattam vérző orromat, majd próbáltam visszanyerni az egyensúlyom, aztán megindultam felé. Gyorsan hátrált néhány lépést, majd felemelt egy üresen álló széket. Védekezőn magam elé emeltem a karjaimat, és próbáltam oldalra szökkenni, ahogy felém hajította. Csak a vállamat súrolta kissé, azonban a mozdulatom nem sikerült valami jól, talán az alkohol hatására, de elég szerencsétlenül estem neki egy asztalnak. Mire feltápászkodtam, a fiú már nem volt sehol. Ellenben Flant, és néhány bajtársam időközben ádáz verekedésbe keveredtek a helyiekkel.

Nem tartott sokáig a balhé, pár perc múlva megjelent Nykon néhány fegyverese, akik erővel szétválasztották Flantot, meg a másik főkolompost. Ennek hatására a többiek is lehiggadtak végre. Beldont kivezették a fogadóból, én pedig Flanthoz siettem, mielőtt csak mégnagyobb bajba keverné magát. Nehezen, de meggyőztem, hogy menjen vissza a sátrához, térjen nyugovóra, és, hogy talán jobb, ha holnap nem ragaszkodik annyira a főzéshez.
Vérző orromra kendőt szorítva, kissé sajgó tagokkal heveredtem le az asztalomhoz, hogy elkortyolgassam még az utolsó sörömet. A fene essen bele, kimerítő nap volt ez.


Edellyn Arienthe and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 20, 2021 12:14 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 19, 2021 11:28 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 

- Két leány - vigyorodtam el a fejemet csóválva. - Én egyelőre eggyel is nehezen bírok. Mindenesetre, az istenek áldják őket! - emeltem magasba a korsómat. - És az atyjukat, aki úgy tűnik, nem csak klánvezérként bizonyította rátermettségét.
Valóban így is gondoltam. Aki vezetői szerepet vállal magára, legyen szó bármilyen közösségről, az igencsak hasonló mintha egyfajta családfő lenne. Ugyanúgy felelősséggel tartozik klánja tagjaiért, mint atya a gyermekeiért...
Kelletlenül elkomorodtam ettől a kósza gondolattól. Eszembe jutottak mindazok, kiket elégettünk az Eviran tó partján. Mindazok, akiket nem tudtam megvédeni, és ezáltal kudarcot vallottam, mint vezető. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha itt maradunk egy ideig. Nykon és a Romok klánja biztonságot nyújthat.
- Igazán hálás vagyok a szívélyes fogadtatásért, Nykon - biccentettem. - Itt töltött időnk alatt azon leszünk, hogy hasznára váljunk a közösségnek, besegítünk, amiben tudunk.
Ezt már akkor eltökéltem, mikor megközelítettük a táborhelyet. Nem tűrném, ha pusztán vendégként heverésznénk mások sátrában, mások tüzénél.
- Holnap reggel felkeresünk Myllával. Jó éjszakát!
Miután magamra hagyott, kissé melankolikusan révedtem korsóm aljára, miközben elfogyasztottam a maradék sörömet. Rövid ideig még elüldögéltem az ivóban, miközben körülöttem a bajtársaim már remekül megtalálták a közös hangot az itteniekkel. Egész biztosan jól meglesznek itt.
Üres korsómat félretolva álltam fel az asztaltól, elbúcsúztam a többiektől, majd a fogadó előtt álló őrhöz indultam, hogy megmutassa a sátrat, ahol alhatok.



Nykon Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 17, 2021 12:49 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

E

gy gyermek, áldás. Én minden nap hálát adok a két lányomért, és imádkozom értük az Isteneknek, hogy sikerüljön nekik ebben a világban boldogulniuk, még úgy is, hogy ha én már nem leszek e világon. – Természetesen nem azt gondoltam, hogy jelenleg csak és kizárólag miattam élnek, és úgy ahogy. Mindent őértük tettem, teszek, és tenni fogok amíg világ a világ, de nagyon reméltem, hogy megfelelő útmutatást adtam számukra a saját életük végigéléséhez, mégha az idősebbik lányom most épp tudatlanul is, de letért a helyes útról.
Aldrich válaszán kissé elkomorodott a tekintetem. Az utóbbi hónapokban az orkok jelenléte valóban elvadította Eviran gyönyörű tájait, és az időjárás, mintha ennek hatására sem úgy működött, ahogy annak lennie kellene. Az utolsó telünk korábban érkezett, mint szokott, emiatt rengeteg veteményes és föld még az aratás előtt elfagyott, az erdő idő előtt elkomorult, a vadállományunk pedig fokozott tempóban fogyatkozik. Az élet, a természet, nem tud ilyen gyors ütemben regenerálódni, és ennek csúnya vége lesz, ha nem állítjuk meg a szörnyeket időben. A mi megélhetésünk forog kockán.
- Jogos, amit mondasz, és reméljük, egyszer minden jobb lesz. – Egyetértésemet egy elhaló gyors bólintással erősítettem meg. – De ha most megbocsátasz, itt az idő eltenni magunkat holnapra. – Lágyan rácsaptam az asztalra, aminek a lendületével felmagasodtam a székről, és kiléptem az asztal aurájából.  – A kocsma előtti őr majd megmutatja nektek az utat a sátraitokhoz. További nyugodalmas jó éjszakát!
Helyre ráztam az övemet a derekamon, és határozott léptekkel az ajtó felé irányultam. Kint a csillagok már fényesen pislákoltak, s immáron a hold is előbújt, messze a horizonton, az evirani-helység egyik csúcsa felett, én pedig halkan dalolva sétálgattam a hálósátram felé.

"Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
De én csak az arcod, az arcod kívánom végtelen.
Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán."

#kihívás1
Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 28, 2021 12:35 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Miután Mylla elviharzott a sörömmel, Nykon nagylelkűen csapolt nekem még egy korsóval. Nem utasítottam vissza, jól esett a hideg frissítő. Miután elmeséltem neki a kislány történetét, válaszára kissé felkaptam a szemem.
- Soha sem volt kellő türelmem a gyermekekhez, de ha már így alakult, igyekszem - ismertem el.
Nykont elnézve, bizonyára lehetnek már saját gyerekei. Jócskán abban a korban van, és egy klán vezetőjeként azt hiszem fontos is az utódlás kérdése. Egy másik életben, valahol Milheimben talán már én is járnék ott, de nem Eviran pusztáiban.
A sörre tett megjegyzésén elmosolyodva csóváltam meg a fejem.
- Sajnos inkább a szükség szoktatta hozzá a sörhöz a kicsi lányt. Amikor a füves pusztát jártuk, az ivóvizünk pedig kifogyott, inkább a sörünkből adtam neki, mint, hogy abból a mocskos vízű patakból igyon, amit az orkok beszennyeztek. Még fürdésre sem volt alkalmas.
Tényleg voltak efféle ínséges idők, de azt is túléltük valahogy. Az orkok pedig, akikenk a nyomukban voltunk, sokkal rosszabbul jártak... Ismét Glashán járt az eszem, és az orkon, akit Nykon korábban említett. Vajon tényleg az ő alvezére lehet?


Edellyn Arienthe Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 28, 2021 2:38 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

A

ldrich bizonyára büszke erre a kislányra. Micsoda talpraesettség és éles nyelvezet. Öröm volt látni, hogy még mindig vannak ilyen erős személyiséggel bíró fiatal lányok. Manapság egyre jobban nevelik őket az egyszerű asszonyi létbe, de biztos állítottam, hogy a kis Mylla egyszer még egy erőteljes harcossá is válhat.
- Hát már eléggé a bácsi korban vagyok, főleg neked, úgyhogy nyugodtan megengedem, hogy bácsizz – válaszoltam neki mosolyogva.
Hangosan felnevettem, amikor csak úgy hipp-hopp eltűnt a férfi korsója az asztalról.
- Neked is szép estét, és akkor reggel várlak – búcsúztam el a kislánytól.
Ahogy a gyermek eltűnt az ajtóban, még egy ideig elbambultam a csukódó ajtón. Aztán visszanéztem Aldrichra, és rögtön eszembe jutott a lány felbukkanása előtti beszélgetésünk. Láthatólag jól jött számára Mylla felbukkanása, én pedig már úgy voltam vele, eléggé elhalt az ilyen témájú beszélgetés a mai napra, később ki tudja, ha több napig maradnak, talán sikerül valamit kihúznom belőle. Mielőtt a férfi újra megszólalt volna, gyorsan felugrottam a székből, és a söntéshez sétálva egy újabb korsóval töltöttem meg neki a sörből. A sarokban már halomra álltak az üres hordók. Hihetetlen mennyit isznak, csóváltam a fejem.
Visszaérve az asztalhoz egy apró bólintás kíséretében letettem a friss italt, majd gyorsan visszatettem a megüresedett széket a másik, még mindig üresen álló asztalhoz. Végül visszaültem a helyemre, és összefont karokkal nehezedtem rá az asztal lapjára.
- Nagyon sajnálom – válaszoltam neki, mikor elmesélte a kislány rövid történetét. Borzasztó már maga a tudat, hogy még mindig nem álltak le ezek a szörnyetegek a portyázással, és ahogy a vezérork hadserege egyre csak nő, nagy valószínűséggel egyre több ilyen incidens lesz. – De látom, szárnyaid alá vetted a kislányt és a sörözés engedélyezését leszámítva, nagyon is jól végzed az apa szerepét. Ezért felettébb tisztellek – újból bólintottam egy elismerő mosoly keretében.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 21, 2021 6:05 pm
Clan of the Ruins

 
Nykon csöndben hallgatta beszélgetésünket, nem szólt közbe, míg én Myllával foglalkoztam. Azt hiszem, némi figyelemre vágyhatott a kishölgy, amit Flanttól és a fiúktól bizonyára nem kapott meg. Ami nem meglepő, elég kimerültek voltak egy ilyen út után.
- Mindjárt elpirulok - mosolyodtam el Mylla kijelentésén, majd játékosan megpöcköltem az orrát. - Idegesítő? - vontam fel színpadiasan a szemöldökömet. - Hát jó, ezt megjegyeztem ám.
Jól szórakoztam a Nykonhoz intézett szavain, ám valóban igaza volt, a férfi benne volt már a "bácsi" korban, noha nem lehetett sokkal idősebb nálam. Egy klán vezetője azonban előbb utóbb "bácsivá" válik, és ez így van rendjén.
- Rendben, vigyázz Flantra, és ne hagyd, hogy kispórolja a hagymát a raguból - mondtam, majd a kislány a korsómért nyúlt. - Hé! - hőköltem fel, de nem nagyon volt időm reagálni, magával vitte.
Még, hogy fontoskodni. Egy darabig most ez a tábor lesz az otthonunk, hát persze, hogy fontos dolog elnyerni a vezető bizalmát. Hát még, ha tényleg tud valamit Fekete Agyar Glasháról.
- Ne maradj fent túl sokáig, hisz ne feledd, holnap reggel munka vár rád! - szóltam utána, ahogy elhagyta a kis fogadó épületét. Fejemet csóválva kissé elmosolyodtam, majd újra Nykonra pillantottam.
- Mylla lassan már egy éve, hogy velünk utazik - mondtam elkomolyodva, némi habozás után. - A faluját feldúlták, és végeztek mindenkivel. Nem maradt senkije, hát hozzánk szegődött.


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 19, 2021 10:20 pm
Clanof theruins
@Aldrich Cornwell & @Nykon Gindrian & Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Örömmel fogtam két kezem közé az elém tolt korsót, és jólesően belekortyoltam. Szörnyű íze volt, nem értettem, a felnőttek hogy szerethetik, de azért nem köptem vissza, ha már kikönyörögtem. Meg egyébként is, ez olyan felnőttes.
- Tudod, hogy szeretlek Aldrich, ugye? - néztem a férfira a korsó mögül. De meg se vártam a választ. - Hát persze, hogy tudod - nevettem fel a saját kérdésemre.
- De néha idegesítő vagy - ismertem be, és csuklottam egyet a sörtől.
- Egyébként köszönöm, Nykon bácsi. Mármint, remélem bácsizhatom, tűnik már olyan bácsi korúnak. De szóljon ha nem, Aldrich is szólt. A munkát köszönöm, elfogadom, és ott leszek - bólogattam sűrűn.
- De akkor nem is zavarok, még a végén Flant megeszi az összes ragut - álltam fel a székről.
- Ezt a korsót elviszem neki, már eléggé rég vár rád Aldrich, megmondom, hogy te küldöd, és nem lesz morcos. Rossz látni, ha valaki morcos, mert én is rossz kedvű leszek - vontam vállat, majd felvettem a korsót az asztalról. - Akkor jó estét nektek, és azért te se igyál sokat - néztem Aldrichra kicsit szigorúan. - Holnap nagyon rosszul leszel és nem tudsz tovább fontoskodni, pedig te nagyon szeretsz fontoskodni.
- Viszlát Nykon bácsi - mosolyogtam szélesen a másik férfira, majd a korsóval a kezemben elkezdtem magam átverekedni az ajtó felé. Flant örülni fog. Aldrichot nem, de sört viszek neki.
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 17, 2021 1:00 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

J


óízűen felkacagtam én is Mylla beszólásán, és rápillantottam Aldrichra.
- Jól is teszi, Aldrich – válaszoltam vigyorogva. – Hallotta a kishölgyet, Nykon bácsi az erősebb – kacsintottam, és reménykedtem, hogy azért nem vette ezt fel erőfölényeskedésnek, mert tényleg csak poénnak szántam.
A következő párbeszédjüket csak hátra dőlve hallgattam, nem szóltam bele. Nézelődtem az ivóban, és vidáman nyugtáztam, már eléggé megduzzadt a létszám a teremben. Egyre több hordó fogyott, az önkéntesek már sorra hordták be az újakat, de még mindig nem értük el a pár hónappal ezelőtti ünnepség szintjét, amikor még én magam is besegítettem a csapravágásban, annyi fogyott. A mellettünk lévő asztalnál hangosan nevetgéltek az emberek, mögöttünk pedig egy nagyon izzasztónak tűnő kockapóker zajlott egy elég nagy mennyiségű ulronért, már amennyit láttam az asztalra kiszórt pénzérmékből. Mindig öröm volt ide betérni, látni, ahogy az emberek boldogsággal telve szórakoznak egymással, és hála az isteneknek, az elmúlt években talán, ha kétszer alakult ki verekedés.
Nosztalgiázásomból Aldrich kérdése rántott vissza.
- Természetesen – válaszoltam mosolyogva. – Holnap reggel gyere el a sátramhoz, és akkor megmutatom a jelenleg fellelhető munkáinkat a táborban – bólogattam Myllának. Újra végigmértem a kislányt, majd Aldrichot és nem, sajnos még mindig nem láttam köztük hasonlóságot. Immáron feltűnt, hogy a férfit a saját nevén szólítja, nem apának, ráadásul nem is először, amivel rögtön tisztázódott bennem, hogy nincs vérkapcsolat közöttük, mégis a lány úgy néz fel a férfira, mintha saját édesapja lenne. Reménykedtem, hogy Nissa és én közöttem létrejött ez a kapcsolat az évek alatt, mert én természetesen nem látom magunkat kívülről, de másoktól sem hallottam még.
- Na kicsilány – szólaltam meg hirtelen, miután döbbenten figyeltem, hogy Aldrich megengedte neki, hogy beleihasson a sörébe. Ezt egyik lányomnak sem engedtem meg, főleg nem ennyi idősen, így valóban meglepett ez a tette. – Jól becsüld meg ezt a férfit, mert én biztos nem engedtelek volna a sör közelébe még, hiába, hogy te már ilyen nagy lány vagy! – direkt elvigyorodtam, hogy ne vegye fel, amit mondtam, elvégre csak megjegyeztem, semmi hátsó szándék nem volt benne.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: