Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 7 KaDiPE5
Őrtűz - Page 7 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 10:12 pm
Clan of the Ruins

 
Mylla megjegyzésén felnevettem, miközben tekintetem ismét Nykonra tévedt. Talán tényleg észrevette rajtam, hogy tudok valamit, mert mintha egy pillanatra ő is elkomorodott volna. Most viszont ismét elővette nyájas, mosolygós énjét, ahogy a kislány felé fordult.
- Nem kételkedem benne, hogy erősebb - helyeseltem, újra felöltve vidám, könnyed arcomat. - Bár, ami azt illeti, inkább nem tenném magamat próbára - csóváltam a fejem, miközben hátradőltem a széken, nagyot kortyolva sörömbe.
- Új ló, meg nyereg? - vontam fel a szemöldökömet. - Ne kényeskedj, a saját nyereg is ugyanúgy fel fogja törni a popsidat. De előbb-utóbb megszokja az ember, ha elég időt tölt lóháton. De ha mindenképp szeretnél, biztos találunk neked valami munkát a faluban, amíg itt vagyunk. Segíthetsz mondjuk kosarat fonni, az a múltkor is jól ment. Vagy besegíthetsz a konyhán, talán tényleg jobban járunk, mint ha Flantot küldjük oda. De majd Nykon megmondja, hol vennénk a legnagyobb hasznodat, nem igaz?  - Pillantottam a férfira.
Hát igen, Mylla volt az egyetlen a kis kompániánkból, akin nem érződött a hosszú utazás, noha ő is lefogyott és legyengült kissé, nem látszott rajta a kimerültség. Ugyanolyan életvidám és bőbeszédű volt, mint azelőtt. Mindig is csodáltam gyermeki derűlátását, ami a sok szörnyűség hatására sem tűnt el belőle.
- Tessék, igyál egy kortyot - toltam elé a korsómat. - De ne túl sokat, mert megfájdul a pocakod.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 9:15 pm
Clanof theruins
@Aldrich Cornwell & @Nykon Gindrian & Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


- Csókolom Nykon bácsi, én Mylla vagyok. Mylla Eroltsdottir - mutatkoztam be, ahogy egy ennyi idős gyerekhez illik.
- Hú de erősnek tetszik lenni. Szerintem erősebb, mint Aldrich. Nagyobb ember is, nem mintha ő kicsi lenne, csak tudja - néztem csodálkozva, ahogy könnyű szerrel átemelt nekem egy széket. Egyből lehuppantam rá, és láblóbálva egy ideig csak a tekintetem jártattam a két férfi között.
- Szóval Romok Klánja. Aham. Aranyos kis hely, az emberek mind kedvesek - mondtam végül. - Aldrich, egyébként kéne egy új nyereg Ragacsnak. Mármint, annak a lónak, aki csak az utóbbi pár hétben lett Ragacs, mert én neveztem el így. Mert mindig ragacsos a sörénye, de egyébként nagyon aranyos. Szóval kell egy új nyereg, mert feltörte a fenekem idefelé, és kényelmetlen - kezdtem le magyarázni.
- Egyébként ha úgy alakul, szívesen vennék egy saját lovat is. Flant előtt ülni nem túl kellemes, de ezt nehogy elmond neki. Ahogy azt se, hogy besegítettem a raguban. Ő azt hiszi, tud főzni, és olyan kedves, nem venném el tőle ezt. Szóval kéne egy ló, jó nyereggel. Ha kell szívesen keresek rá én is pénzt. Gondolom van itt munka a faluban bőven, hátha akad amiért fizetnek is.
Kicsit kifújtam magam, és a fülem mögé tűrtem az egyik tincsem.
- Kaphatok sört? Kicsit kiszáradt a szám - néztem Aldrichra. - Csak egy kis korsóval na. Mindig azt kell néznem, ahogy ti iszogattok és már tizenkét telet éltem.

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 8:54 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Mylla & Nykon

M

ikor kimondtam a vezér ork nevét, alig láthatóan Aldrich arca megrándult. Túl sok évet megéltem már, hogy tudjam, valamit titkolhat előlem, ezért próbált a lehető legdiszkrétebben hozzá állni ahhoz, amit mondtam.
Már tények elé állítottam volna, hogy tudom, hogy tud valamit Snakháról, és legyen szíves elmondani, cserébe én is elmondok neki mindent, amire esetleg szüksége van akár bármilyen témában, de egyszeriben egy kislány jelent meg az asztalunknál. Nem lehet több tizenkét-tizenhárom évesnél, szőke, hosszú haja hullámosan omlott le a vállán, egészen majd a derekáig. Nissára emlékeztett kicsit, ő neki is ilyen szép, hosszú lenhaja volt gyerekkorában. Vajon merre járhat? Sikerült neki elérnie Deedráékat?
Csendben, mégis mosolyogva hallgattam végig Aldrich már-már törvényszerű ténymegállapítását az ivási szokásokról, végül tisztelettudóan felálltam a székből, hogy kellőképpen üdvözölhessem a leányt, és egy apró meghajlást intéztem felé.
- Üdvözöllek, kicsi lány a Romok Klánjának Táborában! – köszöntem neki, majd a túlsó üres asztalról átemeltem egy széket, hogy letudjon hozzánk ülni az asztal végében. Visszahelyezkedtem én is, és érdeklődve lestem a leányzót. Aldrich már be is mutatott engem, kíváncsi voltam az ő nevére is. Feltűnő volt a kettejük közti kapcsolat, szinte már apa-lánya, de valami nem stimmelt az ügyben. Egyáltalán nem hasonlítottak egymásra.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 5:12 pm
Clan of the Ruins

 
Nykon odafigyelt minden szavamra, érdeklődve hallgatta a történetemet. Nem tartom kizártnak, hogy ő is élt át hasonlókat, abból a bizonyos ork iránti gyűlöletéből kiindulva, noha ez nem meglepő, bizonyára minden egyes evirani klánt értek fájdalmas veszteségek az átkozott ork fattyak miatt.
Kioktató hangnemén azonban felvontam a szemöldökömet. Persze, Nykonnak igaza van, ám válasza kissé váratlanul ért. Igen, egy életre megtanultam... Nem, mintha lenne még klánom, falvam, táborom, vagy családom, amit védenem kellene, de az az egy biztos, hogy nem fogom mégegyszer elkövetni ugyanazt a hibát.
Az orkot érintő kérdésem után rövid ideig habozott, majd egyenesen a szemembe nézett. Huszon három éve üldözi, jóságos istenek... Gyáva, rejtőzködő férgek ezek, magam is jól tudom, de még a gondolatába is beleborzongok, hogy egy emberöltőn át űznöm kelljen az orkot, aki tönkretette az életemet, és mindenemet elvette. Ám ahogy folytatta a történetét, vissza kellett fognom meglepettségemet. Glasha? A Fekete Agyar lenne az a törzsfő, akinek a klánja befogadta Snakhát? Ez sokmindent megváltoztat, talán Nykon információkkal szolgálhat, talán valamelyikünk birtokol olyan nyomokat, ami a másiknak hiányzik. Talán hasznát vehetném neki és a harcosainak. Ennek azonban még nincs itt az ideje.
Meglehet, hogy Nykon is észrevehette zavaromat, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, vékony, de harsány gyermeki hang zökkentett ki gondolataimból. Mylla rángatta meg a vállaimat, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam, és megsimítottam a kis fejét.
- Az ital sohasem céltalan - válaszoltam a lánynak - Az ember vagy örömében iszik, vagy bánatában, de sohasem céltalanul. Ma este ünneplünk, hisz rég volt szerencsénk ilyen becsületes és nagylelkű vendéglátókhoz - sandítottam újra a férfira, még mindig mosolyogva. - De elég a szemtelenségből, inkább mutatkozz be a bácsinak. Ő Nykon, a Romok klánjának vezetője.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 11:54 am
Clanof theruins
@Aldrich Cornwell & @Nykon Gindrian & Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Furcsa volt ismételten idegenek között járni, annak ellenére, hogy kedvesnek tűntek. De a nyereg rettenetesen kényelmetlen volt, ráadásul Flanttal egy lovon ülni... Nagyon kedvelem, ám remélem megfürdik most, hogy van rá lehetőség.
Az a kevés ember, akikkel együtt érkeztünk úgy tetszett, mind tudja a dolgát. Én is csináltam, amit lehetett, leszerszámoztam a lovakat, megetettem őket, és segítettem főzni. Flant rémes szakács, de sikerült feljavítanom a ragut, amikor nem látta. Még a végén megsértem szegényem.
- Te Mylla, ugye, hogy isteni? - kanalazta a levest.
- Igen, Flant, nagyon finom - mosolyogtam rá, és kenyeret törtem a magaméba. A bogrács alatt már szunnyadóban volt a tűz, de a kenyér még pont megpirult benne.
- Hiába mondom én Aldrichnak, hogy tudok főzni. Senki se hiszi el.
- Az emberek bizalmatlanok - vontam vállat.
- Egyébként nem láttad azt a zsiványt? Egy ideig mindig vele lófráltál, de ma színét se láttam.
- Én se - morfondíroztam el. - Biztos elfoglalt, bár már hiányzik. Meg nekünk sose mond semmit.
- Nekem is beszélnem kéne vele - mondta Flant egy lenyelt falat után.
- Kéne egy új nyereg is, feltörte a fenekem - panaszkodtam.
- A nyereg most a legkisebb gondunk kislány - nevetett fel Flant hátba veregetve. - Majd megszokod, egy idő után nem érzed.
- Nagyon vicces vagy Flant - forgattam meg a szemem. - De én akkor is beszélni akarok Aldrichal, tudni szeretném, merre tovább, és ha megtalálom, kiküldöm hozzád. Te mit szeretnél tőle? - pillantok felé.
- Feltörte a nyereg a seggem - röhögött fel a férfi.
- Nagyon vicces vagy Flant - álltam fel, miután befejeztem az ételt.
- Már is indulsz? Nem lehet, hogy jobb lenne megvárni, amíg visszajön?
- Mi ő? Herceg hogy nem lehet zavarni? - fújtam ingerülten. - Biztos, hogy az ivóban van - azzal elindultam arra, amerre az ivót sejtettem, nem törődve Flant szabadkozásával.
Igaz, kellett egy párszor útbaigazítást kérnem, ám végtére is megtaláltam a helyet. Benyitottam az ajtón, és megcsapott a sör, sültek és pipafüst szagának egyvelege. Kicsinek éreztem magam a sok felnőtt, és magas asztalok között, viszont megpróbáltam körbenézni. Meg is láttam Aldrich fejét az egyik asztalnál. Nem törődve azzal, hogy láttam, társasága van, átszuszakoltam magam a többi vendégen, és megálltam az ő asztaluknál.
- Szia Aldrich - ütögettem meg a vállát. - Most valami fontosat csinálsz, vagy csak céltalanul iszogtasz, ahogy szoktál?
- Csókolom bácsi - köszöntem az asztal túloldalán ülő férfinak.
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 12:56 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

É

rdeklődve hallgattam végig Aldrich történetét. Pontosan ezért nem indítottam vadászcsapatokat értük az öt év alatt. Valami rejtélyes oknál fogva nagyon sokan lettek az elmúlt időszakban, egyszerűen nem tehettem ki a népemet ilyen veszélynek.
- Akkor gondolom, most már egy életre megtanulták az urak, hogy Eviranban, a mai időkben, már nem lehet csak úgy magára hagyni egy védtelen falut – dorgáltam meg a férfit akaratlanul is atyáskodóan. Nem volt fiatalabb annyival, mint én, mégis az elmúlt húsz év szinte csak a nevelésről szólt számomra, így akaratomon kívül tettem meg a megjegyzést.
Kérdésére automatikusan lepillantottam a jobb kezemre. Nincs semmi baj, hogy rákérdezett, de ezt az emléket nem szívesen hozná fel az ember, főleg nem ennyi év távlatából. Megforgattam a házasság kötelékéből megáldott gyűrűmet az ujjamon. A mai napig hordom szerelmünk pecsétjét, még nem vett rá a lélek, hogy a történtek után eltegyem. A lányomon kívül, csak ennyi maradt nekem belőle, és semmi kincsért nem vehetik ezt el tőlem. Felnéztem Aldrich-ra, egyenest a tekintetébe.
- Snakha a neve – kezdtem bele. – Lassan huszonhárom esztendeje üldözöm, öt évvel ezelőttig én magam vadásztam őt. De már belefáradtam, és elegem volt. A másik fő ok természetesen, hogy becsatlakozott egy vezér orkhoz pár évvel ezelőtt, és jelenleg pontosan alatta szolgál, de a mögöttük a majdnem százfős serege se segít a dolgon – kiegyenesedtem kissé a padon, már rendesen megfájdult a hátam az asztalra görnyedéstől. Azért az ember megérzi ebben a korban már.
- Glaschu… Glas… – már nagyon régen kaptam ezt az információt a fejesről, egyáltalán nem emlékeztem a rendes nevére. – Valami ilyesmi a neve a ’főnőkének’.

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 12:27 am
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Elkaptam Nykon tekintetét, ahogy végigmérte kis csapatomat, nincs mit tagadni, látszanak is rajtunk a történtek. Szavai hallatán csak mégjobban elkomorodtam. Ha vannak annyian, hogy a táborukat megvédjék, az már pont elég egy egyszerű evirani klánnak, és ezzel szerencsésebbnek mondhatják magukat, mint a legtöbb déli nomád törzs.
- Mi azért megritkítottuk az átkozottakat, próbáltunk segítségére lenni a környező falvaknak, mikor hallottuk a portyák hírét - sóhajtottam gondterhelten. - Sajnos épp ez hozta a vesztünket, a táborunk ugyanis védtelen maradt.
Beleborzongtam, ahogy visszagondoltam arra a két héttel ezelőtti végzetes napra. A lángokra, a füstre, a romokra, és mindarra, amit közöttük találtunk. Nem kellett volna így végződnie, ám mégis belefuttunk a csapdájukba. A végzet olykor kegyetlen játékokat űz.
Ahogy Nykon folytatta a történetét, felkaptam a fejem. Bár számomra csak egyetlen egyed van, akiről pontosan tudni akarom merre jár, és ha megkapom az esélyt rá, magam ölhessem meg. Mintha csak magamat hallanám... Kiváncsian vontam fel a szemöldökömet, érdeklődve előrehajoltam, könyökömet megtámasztva az asztalon.
- Ki ez az ork? - kérdeztem. - Gondolom nem csak egy egyszerű portyázó, ha ennyire kivívta a személyes haragját.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 1:51 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

F

olyamatosan a csapatot figyeltem. Első ránézésre csak megfáradt utazóknak tűntek, de nagyon is jól tudtam, több minden történt velük az utóbbi időben, mint azt mutatni próbálják. Láttam már elégszer fegyveres összecsapás után a klántársaimat, sőt, még jómagamat is, pontosan így néznek ki azok az emberek, akik nemrég elég csúnya harcba keveredtek… az orkokkal.
Jó pár éve volt az utolsó rajtaütésünk az egyik ilyen táboron, ha jól emlékszem, úgy öt éve, akkor is ráadásként egy most már számomra nagyon jó barátomat mentettem ki, akinek a sejhaja gondolatban már félig az üstjük felett lengett.
- Tudom jól, milyen kint a vadon – vágtam rá rögtön. – Sajnos, annyian nem vagyunk, hogy megritkíthassuk a förmedvényeket, de annyian bőven elegen, hogy megvédjük a klánt egy esetleges támadástól. Borzasztóan sajnálom, hogy nektek nem sikerült.
Tényleg sajnáltam őket, mert tudom milyen érzés amikor minden elveszik. Hátradőltem én is a székben és magam elé meredve elevenítettem fel azon szörnyű éjszakát, amikor lányomnak már csak én maradtam. Sohasem fogom elfeledni Snakha arcát, és a mozdulatot, amivel elvágta Lyanna torkát. Ilyenkor jön rá az ember, hogy csak egy törékeny, semmilyen lény, akit egy erősebb faj másodpercek alatt eltapos, ha úgy kívánja.
- Folyamatosan figyeltetem a csapataik mozgását, hogy még véletlenül se legyen meglepetés számunkra, ha az egyik nagyon a közelünkbe érne. – Keresztbe fontam a karjaim a mellkasomon, és úgy beszéltem tovább. – Bár számomra csak egyetlen egyed van, akiről pontosan tudni akarom merre jár, és ha megkapom az esélyt rá, magam ölhessem meg.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 11:00 am
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Az ivóban mulató falubeliek nem tulajdonítottak nekünk különösebb figyelmet, látszik, hogy hozzá vannak szokva mindenféle jött-ment utazók érkezéséhez. Mindenesetre, kellemes társaságnak tűntek, ha tényleg itt maradunk, nem kizárt, hogy valamelyik este csatlakozom hozzájuk egy kártyára, vagy csak egy italra. Mondjuk nem lennék meglepve, ha a társaim, élükön Flanttal már ma este a szerencsejátékos asztalnál kötnének ki.
Segítettem Nykonnak elhozni a sörös korsókat, a fiúk hálásak voltak az italért. Rég engedhettük már meg magunknak, hogy igazi sört ihassunk, az az undorító grog pedig, amit az orkoktól zsákmányoltunk, nem nevezhető emberi italnak.
Igazán jól esett belekortyolni a hideg, keserű sörbe, noha kissé vizezett volt, nem foglalkoztam vele. Ahogy Nykon beszélni kezdett, félretoltam a korsómat. Kérdésére hátradőltem a székemen, némi habozás után válaszoltam.
- Dél felől jövünk. Kánom korábban a füves pusztaságban és a folyók mentén élt, legutóbbi táborhelyünk az Eviran tó partján állt - rövid szünetet tartottam, ismét belekortyoltam a sörömbe. - Mondjuk úgy, egyre kevésbé biztonságos környék a déli és a nyugati határvidék. Az ork törzsek igen csak felbátorodtak az utóbbi időben, portyáznak, védtelen falvakat rohannak le. A mi táborunk is ennek az áldozata lett - raktam vissza korsómat az asztalra.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 1:21 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

M

inden este élettel telt meg az ivó. Nagyon örültem neki, hogy a klán napi szinten használta, még úgy is, hogy itt mindent maguknak kell csinálniuk. Elvégre senki sem vállalta a csapos szerepét, és ezzel természetesen nincs is semmi baj, egy szabad ember képes magának is megtöltenie a korsóját, az asztalokat pedig bőven elég, ha közös lakomázgatásokara vagy éppen játékokra használják, csak annyi kérés van kiaggasztva, hogy maguk után legyen szívesek eltakarítani, és letörölni az asztalt. Mindenki eltudta ezt fogadni, és a „nyitás” óta alig volt egy-két konfliktus ebből, amit gyorsan meg is tudtunk oldani.
Előre engedtem a vendégeket, és csak utána léptem át a házikó küszöbét. Bent már nagy sürgés forgás vette kezdetét, főként, hogy lassan teljesen leszáll az éj, és ez a hely lesz az egyetlen találkapont az embereknek, ami élettel teli. A túlsó fal mentén sorakoztak a csapra vágott seres hordók, amiket néhány önkéntes személy szokta kicserélni, hogy mindig legyen mit fogyasztaniuk a bent lévőknek. Általában ez a klán pénzén fut, így fizetni csak csekély, amolyan tiszteletdíj fejében szükséges, hogy a további hordókat tudjuk állni a népnek. A túlsó oldalon egy kisebb színpad állt, a muzsikusok pedig már készülődtek, hogy a megfelelő dallamokat biztosítsák az éjszakán. A szobában szerteszét asztalok hevertek megannyi székekkel és padokkal, hogy kellőképpen elférjenek a betérni vágyók, most is csak a félig telt meg a hely, de ez ahogy fordulunk át az éjszakába, majd egyre több és több lesz.
Megvártam míg mindannyian helyet foglaltak, majd mielőtt közéjük ültem volna, töltöttem annyi korsó sört, amennyit csak a kezem elbírt, és szétpakoltam közöttük. Miután mindenki megkapta saját fejadagját, leültem a csapat vezetőjével szemben, hogy tisztességes párbeszédet folytathassunk.
- Mi örülünk, hogy betértek hozzánk, Aldrich – válaszoltam neki tisztes hangnemben, elvégre idegenek voltunk egymással szemben, még nem engedhettem meg magamnak a tegezés lehetőségét. – Remélem, jól fogják érezni itt magukat, és kedvükre való koszt és kvártélyt kapnak, amivel az ittlétüket jobbá teszi, mint kint a poros út mentén a vadonban.
Belekortyoltam a sörbe. Hűsítő, és keserkés. Tökéletes kombináció.
- No de, meséljenek az urak – megtöröltem az ingem ujjába a számat, és kezdtem neki az érdeklődésnek. – Merről jöttek, merre mennek, mi járatban errefelé?

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 11:09 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Némán biccentettem a társaimnak, jelezve nekik, hogy a sérültek menjenek az őrrel a gyengélkedőre, én pedig a maradék emberemmel követtem Nykont a helyi ivó felé. Ez volt az az egyetlen faépület a táborban, amit befeléjövet kiszúrtam már. Persze meg sem közelítette a városi kocsmákat és fogadókat, kívülről kissé rozogának is látszott, de évek óta ez volt az első igazi ivó, ahol vendégül láttak.
Noha nem volt valami tágas, odabent kellemes hangulat uralkodott. Néhányan már vidáman söröztek egy hosszabb asztalnál, míg mások a vacsorájukat fogyasztották. A sarokban egy kisebb társaság kártyázott, épp hevesen elégedetlenkedtek, mikor egyikük elnyerte az összes feltett ulront.
- Flant, foglaljatok helyet, mindjárt jövünk mi is - szóltam oda társamnak.
Kis csapatom ki is nézett egy üres asztalt, ahol kényelembe helyezték magukat. Én még megvártam Nykont, majd ha csatlakozott, helyet foglaltam vele szemben.
- Igazán hálásak vagyunk a szívélyes fogadtatásért - néztem őszintén az elöljáró szemébe. - A klán vendégszeretetének híre messzire elért, és nem mondom, áldom az isteneket, hogy erre sodort minket az utunk - mosolyodtam el.
Fogalmam sincs, kint a pusztában meddig tartottunk volna még ki, ám a végzet úgy hozta, hogy ide jussunk. Első benyomásra ez Nykon rendkívül rokonszenves férfinak tűnt, bizonyára tisztességes vezetője a klánnak. Ma éjszaka végre biztonságos, őrzött helyen hajthatjuk álomra a fejünket, ahol senki nem akar rajtunk ütni, és van mit enni. Talán maradunk is egy darabig, ha szívesen látnak.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 9:40 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

A

hogy elértem a tűzrakást, körbepillantottam az érkezetteken. Néhányukon látszódott, hogy már nagyon régen úton vannak, és teljesen ki vannak fáradva, de döbbenten konstatáltam, hogy többjük még meg is sérült. Mielőtt szóra nyithattam volna újra az ajkaimat, az egyikőjük hirtelen elém állt, és bemutatkozott.
- Természetesen mindennel tudunk szolgálni, akár több napra is – tettem csípőre a kezem. – De ahogy látom, ellátásra szorul néhány társa – a sérült emberekre mutattam a tűz körül.
Hátra fordulva odafütyültem az egyik arra járó őrnek, és megkértem őt, hogy vezesse el a gyengélkedőre a sérülteket. Az őr bólintott, és felsegítette azokat, akiknek már nehezen ment a járás is, majd megindult velük a sátrak közé.
- Kapnak megfelelő mennyiségű gyolcsot és krémet, hogy gyorsabban gyógyulhassanak – újfent a férfihoz fordultam. - Az utóbbi a közeli erdőből érkezik egy remetétől, és csodákra képes – bólogattam serényen, majd hátrébb léptem. – Amíg a társait ellátják, jöjjenek és üljünk be az ivóba, biztosan sok mesélni valójuk van, hiszen nem sok csapat jár erre, akikre így rájárt a rúd.
Rámutattam az egyetlen fából tákolt kis épületre, ami a helyi kocsmának számított. Nem volt nagy, és nem is számított szépnek, de a miénk volt, és mindenki hálásan megköszönte, amikor felépíttetettem, hogy legyen hol az emberek összegyűlnie esténként, illetve a néhanapján megrendezett eseményeknek is fontos helyszínévé vált.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
7 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: