Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Őrtűz - Page 8 KaDiPE5
Őrtűz - Page 8 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Őrtűz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 7:49 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Miután lovainkat elvezették, egy nagyobb, központi tábortűznél telepedtem le társaimmal. A hely rendkívül barátságosnak tűnt a maga szerénységével. Zömmel egyszerű embereket láttunk, kézműveseket, pásztorokat, halászokat, de akadt köztük jónéhány harcos is.
Kissé megkönnyebbülten engedtem el magam, ez egy biztonságos tábornak tűnt, amilyenhez nagyon régóta nem volt szerencsénk. Ahogy végignéztem bajtársaimon, mind kimerültnek tűntek, néhányuknak még a sebeik sem gyógyultak be a néhány hete történt legutóbbi összecsapás óta. Keserűen elmosolyodtam. Inkább tűnhetünk valamiféle szedett-vedett zsoldoskompánia maradékának, mintsem egy tisztességes evirani klánnak. Dehát, azt mondják, a Romok klánja nem küld el senkit.
Egy férfi sietett az üdvözlésünkre, harsány szavaira felkaptam a fejem. Magas volt, hosszú, sötét haja a vállára omlott, tárt karokkal és barátságos mosollyal az arcán fogadott minket.
- Szép estét! - álltam fel a tűz mellől, és elé léptem. - A nevem Aldrich, ők pedig a bajtársaim. Szállást kérnénk az éjszakára, vagy tovább. És némi élelmet, ha tudtok annyit nélkülözni, amivel jóllakik néhány megfáradt utazó. Sajnos négy napja már, hogy a tartalékaink teljesen elfogytak - mondtam halkan.
Mindig is kellemetlenül éreztem magam, mikor valaki más jóindulatára szorultam, de hát az éhség nagy úr, és ezt a nomádok is jól tudták.

Nykon Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 13, 2021 11:58 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

N

apok óta nem járt felénk senki. Az utolsó kereskedőt a múlthéten engedtük útjára, és azóta… semmi. A két leányomról sincs hír, és nagyon aggódom értük, de főleg Deedráért. Esküszöm, ha a kezeim közé kerül az az enyveskezű rohadék, az istenekre mondom, nagyon gyorsan megismerkedik az eunuch kultúrával. Bár az utóbbi heteimet teljesen lefoglalta a klán körüli teendők, mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a nagylányom most éppen valami kurvapecér oldalán utazgat, és ki tudja mit csinál. A kisebbik lányom pedig őket üldözi, és próbálja felvenni az útjuk fonalát, hogy minél előbb rájuk találhasson. Minden éjjel ővelük fekszem és minden reggel az ő gondolataikkal kelek.
Éppen szokásosan a lányokon járt a fejem, miközben a táborunk túlsó végében beszéltem meg az ottani őrökkel az éjszakai váltást, amikor a körülöttem lévő társaim halkan beszélgetni kezdtek egy újabb jövevényről, vagyis inkább csapatról, akik pár perce lépték át a kaput. Nofene, gondoltam, és miután lebeszéltünk mindent, megindultam a tábor közepe felé, ahová általában leszoktak telepedni az érkezők.
A központban immáron folyamatosan zárkóztak be a klánunk árusai. A nap alsó szeletét már elnyelte a horizont, így egyre több fáklya és tűzrakó hely gyúlt fel, hogy kellő megvilágításban legyen a tábor az éjszaka folyamán. Az egyik ilyen nagyobb tűznél vettem észre, hogy nem is egy, de nyolc ember állta körül, és egyiket sem ismertem.
Közelebb léptem, hogy a lángok jobban megvilágítsanak az egyre sötétedő szabadban.
- Üdvözlet a Romok Klánjának táborában! – tártam szét a karjaimat mosolyogva a jövevények felé. – Nykon vagyok, amolyan elöljáró-féleség. És az urakban kiket tisztelhetek?

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
420
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 11, 2021 10:23 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Már lemenőben volt a nap, mikor nyolcadmagammal elértem az Evirani hegység déli hágói alatt elterülő romokat. Messziről kiszúrtuk a tüzeket, valamiféle település állt ott. Magas cölöpkerítéssel egészítették ki az egykori kőfalakat, az egyszerű házak és sátrak alapján inkább tűnt az egész egy nagyobb táborhelynek, mintsem falunak.
Ennyien maradtunk. Hat társam, és én, na meg a kis Mylla, aki a menet végén utazott, egyik bajtársam nyergében. Lassan két hete, hogy szűntelen úton voltunk már, a készleteink négy napja apadtak ki végleg. Egy kevés ivóvizet tudtunk szerezni egy pataknál, a vadászunk pedig kerített némi élelmet, de ez közel sem volt elég nyolc ember számára. Ekkor döntöttem úgy, hogy idejövünk.
Vándoroktól hallottam a Romok klánjáról, hogy Eviran észkai részén élnek, a hegység lábánál, és mindenkit befogadnak, kérdezősködés nélkül. Persze szeretik a jó történeteket, azokat pedig boldogan tovább is adják. Azt mondják, szívesen látják az embert, amíg az nem hoz bajt rájuk... Nekem és a társaimnak pont egy ilyen helyre van szükségünk, ahol meghúzhatjuk magunkat, távol a déli füves pusztáktól és a folyók vidékétől, ahol a barbár ork törzsek tanyáznak.
Ahogy közeledtünk a cölöpfalhoz, a kaput még nyitva találtuk, de néhány őr elénk sietett a fogadásunkra. Nem voltak túlságosan felfegyverezve, egyszerű állatbőröket viseltek, egyikük könnyebb páncélt is, oldalukon kard és szekerce lógott.
- A déli pusztaság felől jöttünk, bebocsátást kérnénk az éjszakára! - szóltam a menet éléről, mire a fegyveresek csak terelő mozdulatokkal a kapu felé intettek.
Bent leszálltam a lovamról, majd a társaim is követték a példámat. Egy lovász fiú átvette tőlem a kantárt, én pedig odapöccintettem neki két ulront.
- Csutakold le, és adj neki abrakot - mondtam, majd elindultam a tábor belseje felé.
Itt-ott mozgolódtak az emberek, noha úgy láttam, a legtöbben már végeztek napi munkájukkal. Egyszerű, szerény nomád embereknek tűntek, pont, mint a legtöbb evirani klán. Nem néztek ránk furcsa szemmel, bizonyára hozzászoktak már a mindenféle jött-mentek érkezéséhez.
Az egyik nagyobb tábortűz felé indultam, bízva benne, hogy rátalálok a vezetőjükre, vagy keríthetek valakit, aki majd szól neki.

Nykon Gindrian and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 12, 2021 5:25 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 08, 2021 2:06 pm
Welcome beautiful
@Tindómiel Ceilteach && Deedra zene  • Credit:
Valahol megért. Érdekes. Nem ismerem az Elfeket, de eddig nem azt hallottam, hogy depressziós nép lenne. Rill nekem nem ezt mesélte. Azt hittem majd szóba se áll velem, de ezek szerint ő más.
Izgatott leszek, még is ideges. Hogy miért? Mert nem tudom, hogy ennek apám nem örülne, és kilógni meg nem tudok.
- Nem is tudom. – Rázom meg a fejem. Nem azért mondom, mert nem mennék, hiszen minden vágyam egy kaland. Kortyolok egyet az italból idegesen. Ajaj, mit tegyek.
- Apám nem örülne neki. – Magyarázom, hogy nehogy azt higgye, még a végén miatta nem akarok menni.
Hirtelen egy másik fiú jelenik meg.
- Deedra, jönnöd kéne, apád hívat. – Mondja nekem, de én a nő és közötte cikázom.
- Éppen vendéggel vagyok Tom, nem hagyhatom itt.
- Azt mondja sürgős. – Mondja nekem, majd eltűnik. Nem tudom, hogy mit vár majd, hogy követem?
- Én.. én.. – Kezdek bele, majd idegesen a hajamba túrok.
- Nagyon sajnálom, de sajnos ezek szerint mennem kell. – Mondom.
- De, minden előkészítve van neked, a szállásod majd Dorothy megmutatja. – Húzom félre a szám, és intek a lánynak, remélem hallotta mit mondtam neki. Leült, és várja, hogy az Elf befejezze az étkezést. Ezek szerint hallottam.
- nagyon örvendtem, remélem, még összefutunk.- Mondtam, majd nem akartam, de otthagytam mindent még a vendéget is, és sietős léptekkel apám elé járultam.



|| Köszönöm a jétékot, egy élmény volt.  Őrtűz - Page 8 854324872 Ha még írsz zárót azt megvárom, ha nem kérlek jelezd, és zárom a helyszínt.  Őrtűz - Page 8 3138061344  Őrtűz - Page 8 854324872  ||

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 12:23 pm




Deedra & Tindómiel


Apró bólintással veszem a másik részvét nyilvánítását. Nem akarok túlzottan a depressziómba temetkezni, újra, hiszen nem változtathatunk ezen. Elmúlt, nincs mit tenni.
-Valahol megértelek. - kezdek bele, majd megálljt parancsolok nyelvemnek. Csak egy szörnyvadász vagyok, akit megvetnek a népek.
-Ha gondolod, tarts velem a romokhoz. Út közben tudok egy keveset mesélni, hogy mire érdemes figyelned, ha a vadont járod. - teszek egy ajánlatot, hiszen nem igazán tudnék nyugodt lenni, ha azt hallanám, egy szörny okozta a vesztét, amiről akár mesélhettem is volna neki. Talán hasznát veszi, bár jobban örülnék neki, ha soha nem kellene használnia ezt a tudást.
-Rendben. Majd akkor atyádat is felkeresem ez ügyben. - magyarázatát hallgatva biccentek.
-Ezzel nem lesz probléma, nem kell aggódnotok. - mert egymásért felelünk. A kisebb élceket is kénytelenek vagyunk félretenni, ha a kötelezség hív. Vagy bármi olyan dolog üsse fel a fejét, ahova nem elég egy kard vagy egy vessző. Azt mondják félelemtes, mikor mindnyájan fegyvert ragadunk és védjük ami a miénk.


Jegyzet: Igyekszem visszarázódni Very Happy

Zene: Zenecím


Deedra Gindrian Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 7:24 pm
Welcome beautiful
@Tindómiel Ceilteach && Deedra zene  • Credit:
Figyelmesen hallgatom.
- Istenek. – Jegyzem meg sajnálkozva azt. Milyen borzalmas lehet. Nem csak elveszteni a szerelmet, de egy testvért is. Világom omlana össze, ha elveszteném Nissát, még akkor is, ha ő nem az édes testvérem.
- Nem tudhattad, drága Elf. – Mosolyod el, s remélem, hogy ő sem akar sokéig rosszkedvséggel bajlódni.
- Többre vágyom, hiába szép itt minden.  – Sóhajtok fel, és majd kortyolok egyet. Böffentésére elnevetem magam. Vicces volt. Örülök, hogy nem kell eljátszanom az, hogy Uri hölgy vagyok.
- Ezt apámmal kellene megbeszélned, de bizonyosan. – Mosolyodom el kellemesen.
- Itt bizonyosan otthonra lelnétek, mi nálunk nincs ilyen. Látom befogad mindenki, és barátságosan vagyunk mindenkivel, legyen az gyilkos is. Mi csak a kölcsönös tisztelet várjuk el, és azt, hogy hasznos tagja legyél, ha itt élsz a klánunknak. – Mondom jó kedvűen.
Volt, hogy illető nevét se tudtam, még is segítettem. Eddig, mióta én élek itt, nem volt gond. Mindenki kölcsönös tisztelettel volt.


Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 06, 2021 11:40 pm




Deedra & Tindómiel


Talán a macska a világ egyetlen valódi spirituális állata, hiszen ő képes visszahúzni a karmát. A megnyílástól pedig ezek után nem zárkózhatom el. Talán nem is akarok ilyen mély téma után.
-Voltam szerelmes. Voltam jegyes. De egy lidérc elvette tőlem, ahogy idősebb fivérem is. - nem akarok kertelni túlzottan. Ez van, elmúlt. Tindómiel ébredj! Nem sírhatsz örökké!
Válaszát hallva penge füleim lehajtom és leszegem fejem.
-Sajnálom. Nem akartam feltépni a sebed... - felelem őszintén, együttérzéssel a hangomban. Noha én csak vérpettyes liliom vagyok, még nem szakította le virágom senki. Helyette véres földből nyerek erőt és fejlődöm. Remélem nem érzi kényszernek, hogy beszéljen. Mikor pedig múltunkról beszélünk kedves mosoly jelenik meg arcomon. Jól 3sik másokat is hallgatni. Jól esik az, hogy nem csak az Árnylovagok múltját hallgathatom újra és újra.
-Valóban az. De a ti életetek is az. Legalábbis számomra nagyon. - mosolyodom el szélesebben, majd az ételre nézek. Kezem illedelmesen szám elé helyezem és elfordúlva egy böfögés tör utat magának. Jól esett, de nem épp nőies cselekedet. Túl sok levegőt nyeltem... Elnézést kérőn tekintek rá.
-Esetleg néped szövetségre lépne a helyőrséggel ahonnan jövök? - érdeklődöm, majd hozzáfűzöm.
-Gyakrabban járunk erre és figyelünk a helyi rémekre, mi pedig olykor bebocsátást kérnénk, ha nálunk akad probléma. Olykor az emberek elég ellenségesek velünk... egy ilyen miatt vesztettem el az édesanyám. Gyermekként pedig rossz volt nézni a porig égett otthonom és ahogy mindenki próbálta újjá építeni lakhelyét. - nem erőltetem a dolgot, ha azt mondja nem, elfogadom és nem zaklatom tovább ilyenekkel.


Jegyzet:#kihívás1

Zene: Zenecím


Deedra Gindrian Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 25, 2021 7:26 pm
Welcome beautiful
@Tindómiel Ceilteach && Deedra zene  • Credit:
Bólintok, de úgy érzem kedves elfemnek ez nem jött jól.
- És te? – kérdezem érdeklődően.
- Te már férjezett asszony volnál? Vagy te tervezel letelepedni? – Kérdezek vissza. Azt hiszem nélkülem és el lesz a világ, ha majd én pont nem szülök egy gyermeket sem. Nagyon sok gyermek azért jön a világra, hogy éhezzen vagy meghaljon. Ott van például Nissa, akit a szülei kitettek az erdőbe a semmi közepére. Felőlük meg is hallhatott volna. Ha apám nem talál rá, akár meg is történhetett volna. Kicsi Nissa alig volt 2 éves.
- Eddig csak egy férfi volt az életembe, ki ártatlanságom vette, majd ott hagyott. – Mondom. Nem tudom miért nyíltam meg ennyire, talán valami Elf varázs, vagy csak jó vele beszélgetni.
Egy férfi volt, ki hónapokig udvarolt nekem mikor alig töltöttem be a huszonegy életesztendőmet. Mikor úgy gondoltam megérdemel, s talán még szert is, neki adtam magam. Kár volt.
Talán ez is segített a döntésem meghozásában.
Olyan érdekes minden, ami elhagyja a száját. Vörös hajzuhataga pedig ámulatba ejt. Soha sem láttam még hozzá hasonlót. Olyan, mint ha a tűz csókolta volna meg .
- Ez olyan izgalmas, s érdekes lehet. – Mondom.


Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 5:45 pm




Deedra & Tindómiel


Mesteri szinten űzöm az emberek érzékeny pontjának megtalálását. Már már sámánokat megszégyenítő módon. Valahol belül sejtettem, hogy nem beszéli a nyelvet, csupán tud egy két mondatot. Mint én törpül. Mathias megtanított káromkodni.
-Erős elhatározás. - bólintok, majd finoman hozzáteszem.
-Azt azért ne felejtsd el, hogy a gyermekek a jövőt jelentik. Születhetsz karddal és íjjal a kezedben, viszont ne feledd: életet venni mindenki tud, viszont teremteni csak nő és férfi együtt. - nem meggyőzni akarom az igazamról, nem ráerőltetni a gondolatot. Csupán megosztottam vele, mit nekünk tanítottak. Mi talán a legfontosabb minden faj esetében.
-Meg... biztosan akadnak olyanok akik társadul szegődnének, ha közös az érdeklődésetek. - gondolok vissza keserűen kedvesemre, ki végül elnyerte apám jóváhagyását. Talán sajnálom, hogy megnyerte. Akkor még élhetne.
-Nem, az egészet még nem. - rázom meg vörös üstökös fejem, majd hozzáteszem.
-Azért vannak a helyőrsêek, hogy lefedjenek egész nagy területeket. De ki tudja, talán egyszer máshova is mennem kell. - magyarázom megtartva a szemkontaktust. Csillogó szemei ámulatba ejtenek, érdeklődése idegen számomra.
-Egyáltalán nem. Vilag életemben arra készültem, hogy bármikor farkasszemet nézzek bármilyen káosz teremtménnyel. Ha pedig az istenek azt mondják, hogy itt a vége, elfogadom. Amennyi mindent levadásztam, azzal is kevesebb a probléma, még ha nem is olyan sok minden van a számlámon. - mesélem nézetem. Mindenki más és más. Mindenki mást hoz otthonról. Nekem ez adatott és büszke vagyok rá.


Jegyzet:Megérkezett!

Zene: Zenecím


Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 6:15 pm
Welcome beautiful
@Tindómiel Ceilteach && Deedra zene  • Credit:
Erősen megrémültem, amikor a nyelvén szólt, de örültem, hogy nem hitte, hogy valójában értem mit is beszélünk. Kedveskedni akartam, de majdnem belefutottam a saját csapdámba.
Nem zavartatva magam fogyasztottam az ételt.
- Nincs férjem, s nem is lesz. – Jelentem ki finoman, de határozottan. Nem tervezem a szerelem rögös útját megjárni. Apám annak idején vándor volt, mint fele járt, s mikor Caldenben megismerte anyámat, anyám letelepedni akart. Ezért apám a szerelemért feladta, amit szeretett, a kalandokat. Hallgatom, ahogyan magáról mesél. Érdekes minden szó, ami elhagyja száját. Mindig tanulok valamit.
- Vaó. – Csúszik ki a számon.
Mennyi kalandot adhat egy ilyen céh. Jó magam is keresem a kalandokat, s azt, hogy valaki csak egy löketet adjon nekem, hogy ténylegesen nincs értelme itt maradnom.
Mint egy érdeklődő kis gyermek, hallgattam, amiket mesélt és még az evéssel is leálltam, hogy az se vonja el a figyelmem róla.
- Váóóóóó, akkor bejártad egész Tulveront? – Kérdezem csillogó szemekkel.
- Nem félsz, hogy bajod eshet? – Kérdezem teljes nagy naivitással.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 9:24 pm




Deedra & Csalogány


Próbaltam nem a szívbajt hozni a másikra. Talan még egy infarktust is sikerült okoznom azzal, hogy sajat nyelvemen szóltam hozzá. Nem allt szándékomban, esküszöm! Viszonzott mosolyára pedig megnyugszik egyre hevesebben kalapáló szívem.
Felszisszenésére nemi értetlen pillogas után inkabb hagyom, had tombolja ki magat, ha erre van szüksége. De szerencsémre semmi ilyennek nem kellett szem és fültanuja lennem. Próbalok ellentete lenni a fajtamat átölelő sztereotípiáknak, noha néha az en agyam is eldurran, olyankor pedig kibújik a harapós elf nő énem. Sajnos...
Ahogy elkezd enni magam is hasonló, kevesbé kifinomult módon kezdek étkezni. Jol esik a kellemes fűszerezettsége a húsnak és az ízvilaga is kellemes.
-Remélem azért nincsenek túl komoly nézeteltéréseitek. - aggódón tekintek rá, mivel ki tudja milyen sebbe érkezem egy tripla szaltó után két teli talppal.
-Jómagam az erdei elfek fajat erősítem. Mióta az eszemet tudom az Árnyaklovagjai céhhez tartozom. Köztük nőttem fel és képeztek vadásszá. - magyaraáom, miközben kisebb falatokat helyezek számba.
- Mondhatni igen. De leginkább oda megyek, ahova feletteseim küldenek. Olykor Dézsmálókra vadászom, olykor Trollok után kutatok. Sok minden akad a céh dolgai közt. Viszont a legtöbben nem néznek ránk jó szemmel, hogy állandóan a Káosz teremtményeinek vérében fürdünk és más fajokkal is keverednek az emberek. - érdeklődve tekintek rá, hogy tegye fel bátran kérdését, ha szeretné. Nem harapok és nem vagyok bicska nyitogató. Türelmes vagyok és ha valamit nem ért elmagyarázom akár több módon is.


Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Zenecím


Deedra Gindrian Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
487
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Őrtűz - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
8 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran :: Romok Klánjának otthona-
Ugrás: