Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utca KaDiPE5
Utca KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Utca

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 12, 2022 11:38 am
Choose your enemies wisely

« @Raghat •  Zene; Honor • credit; »
Nehézkesen tartom vissza a mellkasomról felszakadni kívánó sóhajomat, miként kiderül, még a megbízója nevét sem tudja vagy nem kívánja a tudomásomra hozni. Sajnos a leírás még temérdek lélekre lehet illő, bár a tartózkodási helyének a leszűkítése némiképp segítené a kutatást. El is kezdek töprengeni, kit ismerek Ylore környékén, aki talán elvezethet a férfihez, azonban legnagyobb megilletődésemre éppen az ork ajánlkozik az elkalauzolásomra. Igyekszem leplezni a döbbenetemet, ám leheletnyire ennek dacára is megemelkednek a szemöldökeim.
- És ez miért is érné meg neked? - billentem oldalra a fejemet, vívódva azzal, hogy rögtön rávágjam; élnék az ajánlatával. Kisvártatva persze ő maga is realizálja a helyzet körülményességét, illetőleg beavat abba is, mi vitte rá a zsoldosmunkára. Nem hittem volna még egy fertályórával ezelőtt, sőt, egy perce sem, hogy megesik a szívem egy orkon, aki Baliant üldözi, mindenesetre nem tehetek róla, megértés és szánakozás rügyezik a lelkemben a nehéz sorsa hallatán. A Fehér-sziget biztonságában és a tornyok kényelmében könnyű megfeledkezni arról, hogy akadnak, akiknek az élet az egyik napról a másikra való gyötrődést jelenti... Ezúttal nem fogom vissza a szusszanásomat, ami megadással gördül le a torkomról.
- Állj úgy az én szolgálatomba. Vezess el a megbízódhoz, és megfizetem a munkadíjadat. A felét előre, hogy lásd, nem kívánlak megvezetni – ejtem meg a saját ajánlatomat, noha a legutóbbi utazásról, amelyet egy zsoldos felügyelt az oldalamon, nem kifejezetten kellemesek az emlékeim. Ugyanakkor a fivéremről van szó, és be kell látnom, a leggyorsabb megoldást jelenleg az ork jelenti a számomra.
Közben ő maga is feltételeket kínál a közös munka összecsiszolásához. Kifejezett szerencse mindkettőnk számára, hogy éppen velem hozta össze a sors, mivel egyéb mágiaág birtokosaként tehetetlen volnék a kérése tekintetében. Így viszont bizonyossággal bólinthatok a kérdésére.
- Van. Ennél részletesebb információkat is kínálhatok, minthogy milyen hatással bír – magyarázom türelmesen, majd némi töprengést követően újfent megszólalok. - Miként neked is élned kell valamiből, hát a fele munkadíjadat megkapod mindenképpen, előre. Miként pedig végeztünk Ylore környékén, tiéd a szakértelmem is – összegzem a végső formáját érő ajánlatomat, aztán némi bizonytalansággal ugyan, de kinyújtom felé a kezemet, hogy megpecsételhessük az üzletünket.
- Máskülönben Ezaras Azildor vagyok.
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2022 7:01 pm
Szinthe látható a feszültség a elvegőben. Ezt Raghat-ot egyszere hozza izgalomba és nyugtalanítja egyszerre. A vérében van a harc, habár nem ez az első priorítása. De még sosem harcolt mágus ellen és a mágia nem értése mindig is felborzolta szőrét. Arra lett nevelve, hogy amit nem ért az rossz és gonosz, el kell pusztítani és a mágia egy nagy gonosz erő. De az évek alatt megtanult ezen felül kerekedni és megpróbálni megérteni. Főleg, hogy sok faj van, amit nem ért még sem megy megrohamozni a falvakat és megölni mindent, ami mozog.
- Nem tudom a nevét. De egy kövér, alacsony pacák körülbelül ekkora. - mutatja, hogy Ezaras-nál is kisebb. - rövid, hátranyalt, fekete haja van. Van egy szakálnak csűfolt háromszög alakú szőrzet a szája alatt. Nagy ékkőves gyűrűket hord mindkét kezén. Hm....Áh! Északon találtak meg az emberei, Ylore mellett. Onnan egy kis házikóba vittek, ahol találkoztam vele. Szerintem a városban lakik, de abban a házikóban vár visszatértemmel. Ha akarod elvihetlek oda. - add egy részletes leírást a megbízóról. Nem szándékozik hátba támadni a mágust és szívesen elkísérné a házikóhoz. Főleg, hogy nem szívesen menne vissza egyedül úgy, hogy nem teljesítette a feladatát.  
- Bár ha üres kézzel megyek vissza lehet fejemet veszí. - tesszi hozzá kis gondolkodás után.
A mágus szavaira kissé lefagy. Gondolataiba méyledve oylan, mintha szoborrá vált volna és nem is lélegezne.
- Én...Én csak túl akarom élni a telwet. Nem tudok vadászni a tél miatt, mert az állatok alszanak. Nem értek máshoz csak az öléshez, így csak zsoldosnak vagyok jó. Mivel ork vagyok örülök, hogy eddig nem öltek meg gondolkodás nélkül. - kezd bele kissé hadarva, hogy ő amúgy csak élni akar és nincs semmi más célja az életben.
Miután befejezte a monológot vesz egy mély levegőt. Kis idő múlva viszont eszébe jut valami. Anyja medálja. Kicsiként hallotta, hogy ha egy shámán erőszakos halált hal és egy tisztességes temetés híján a shámán nem léphet a túlvilágra. Vagy rosszabbik esetben a szellemek megharagudnak és megátkozva a medált káoszt hozhatnak a világra. Ismerve anyja természetét sosem tudta kiverni a fejéből a gondolatokat. Arról nem is szólva, hogy mióta nála van az amulet mindig kétségek között gyötrődött. Félt. Fél, hogy felmenői haragudnak rá. Fél, hogy szégynet hozott a törzsére azzal, hogy nem a bússzúnak él és hajlandó együtt élni azokkal kik lemészárolták őket.
- Lenne egy ajánlatom számodra. Felhagyok az üzlettel és oda is vezetlek a megbízóhoz. De cserébe kérnék tőled valamit. Értesz a mágiához nem igaz? Van e rá esély, hogy megtudod állapítani, hogy egy tárgy átkozott e vagy sem?

Ezaras Azildor Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 25, 2022 11:56 am
Choose your enemies wisely

« @Raghat •  Zene; Honor • credit; »
Nem kerüli el a figyelmemet a csuklya alól előbúvó, fehér hajfonat, amit különös körültekintéssel simít végig az ork, akárha… akárha kényelmetlenségét igyekezné pótcselekvéssel elfedni. Nem elvetendő a feltételezés, hogy valóban frusztrálja a szituáció, s a munkáját mindössze kényszerből, ulron híján végzi, amely a korábbi viselkedésével kapcsolatban is sok mindent megmagyarázna, mégsem alapoznék puszta feltevésre ebben a kockázatos helyzetben. Noha a tartozás mértékének hallatán egyhamar eltöprengek azon, mégis csak ingoványos talajra lépjek.
- Ki a munkaadód? Nem kívánok benne kárt tenni, s az információ forrását sem fedem fel. Ám szívesebben jutnék megegyezésre vele, minthogy kopókkal üldöztesse a véremet. Úgy hiszem, a mágustársadalom támogatását nem szívesen hagyná maga mögött – vonom meg az egyik szemöldökömet. Nem szívesen fitogtatom a hatalmamat, amely lássuk be, igen csekély a birodalom uralkodóihoz, nemességéhez képest, de ha afféle fából faragtak volna, tudnék arról tenni, hogy a megbízója hátralevő élete kifejezetten nehézkessé váljon, és ezer ulron aprópénznek tűnjön a következmények tükrében. Arról már sem neki, sem az előttem álló orknak nem kell tudnia, hogy a legvégső esetben alacsonyodnék efféle alantas, alávaló eszközök bevetéséhez.
- Azzal tisztában vagyok, a hozzá hasonló alakokkal miként beszéljek, hogyan jussak megegyezésre velük, de a magadfajta számomra talány – vallom meg kendőzetlenül, áthűlt ujjaimat összekulcsolva a hasam magasságában. - Mire volna szükséged? Pénzre? Egy mágus szívességére? Az utóbbi még te is tudhatod, többet ér száz csengő érménél – tekintek rá rezzenéstelen vonásokkal, remélve, akad valamiféle problémája, megoldandó feladata, amihez hasznát veheti szerény személyemnek. Talán egy jobban fizető munka elősegítése, egy másik illető felderítése, igaz, utóbbihoz nem szívesen járulnék hozzá. De olykor meg kell tenni azt is, ami a legtávolabb áll tőlünk, hogy megóvjuk a családunkat.
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2022 6:07 pm
Tény Raghat nem a legjobb zsoldos, fejvadász, de nem is kezdő. Gyerekként, mikor már meg tudta tartani a bárdot és használni is tudta akkor kezdte el a zsoldos életet. Jó nem volt gyerek, mert tizennégy évesen egy ork már felnőtnek számít, de akkor is még eléggé kicsinek nézett ki, főleg az állandó éhezés és veszélyek miatt. Éppen ezért, habár magasnak magas egy embernek, egy átlagos orknál kisebb. Ami persze nem baj és senki sem fogja érte gyűlölni az orkok közül, de sokat kellene bizonyítania, hogy elfogadják.
Ahogy a mágus abba hagyja a tűzgolyó fentartását, Raghat is lassan leengedi fegyverét. Pengéjét lágyan a kőre helyezve figyeli a férfit. Mikor megbizonyosodott benne, hogy a mágus egyenlőre még csak beszélgetni fog, bal kezét elveszi fegyverétől és végig húzza kezét egyik hajfonatán, ami kilátszik a csuklyából.
A kérdésre nem szívesen válaszolna. Elvégre nem volt tudomása, hogy az előtte álló férfi egy mágus. Ebből kiindulva tudja, hogy a testvére sem lesz egy egyszerű falat. Nem szívesen húzna ujjat egy mágussal. Arról nem is beszélve, hogy se tapasztalata, se ötlete sincs, milyen erős is lehet egy mágia használó. Igaz édesanyja shámán volt, de a kettő teljesen más. Egy röőke pillanatra eszébe is jutt anyja utolsó szertartása, amit végig ülhetett.
- Sejtettem. - néz a férfira és elgondolkodik a teljes összegen. - Ezer ulronnal tartózik az illetőnek. Százat ajánlott fel nekem a munka elvégzéséért. De a jelenlegi helyzeteket elnézve lehet többet kicsikarok belőle. - simítja végig állát ahogy a megbízásra visszaemlékezik. Tény volt valami furcsa az alakban, de az évek alatt megtanulta, hogy ne kérdezzen. Egyik megbízó sem szereti, ha a zsoldos elkezd kérdezősködni.
- Fura alak volt mondjuk... Szép nagy pocakja volt ahhoz képest, hogy csak engem küldött utána...Talán jobb is ez így. Lehet a következő csoport, akiket a fivéred után küld már nem lesznek beszélgetős hangulatban. - tette hozzá, Raghat.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 14, 2022 11:01 am
Choose your enemies wisely

« @Raghat •  Zene; Honor • credit; »
Változatlan gyanakodással tartom szemmel az orkot, hiába lép hátrébb tőlem. Nem lelek bizalmat senkiben, aki mások levadászásával keresi a kenyerét, hát még abban, aki a tulajdon fivérem lépteit kutatja. Ugyanakkor el kell ismernem, akad valami szokatlan az előttem ácsorgóban, aki ahelyett, hogy termetét és fenyegető küllemét latba vetve próbálna információt kicsikarni belőlem, inkább higgadtan és udvariasan kér vagy válaszol a felmerülő kérdéseimre. Azt sem rejtette véka alá, hogy követ, egyelőre azonban nem tudom eldönteni, szokatlan viselkedése megnyugtasson vagy a kelleténél is körültekintőbbé tegyen. Ennek ellenére a tenyerem fölött villódzó varázslatot semmissé teszem – tartalékolnom szükséges az erőmet, amennyiben mégis csak támadásra adná a fejét.
- Tudod, hogy pontosan kit követsz és kitől szeretnéd behajtani a tartozását? - hát persze, megint vajmi otromba és becstelen bajba keverte magát Balian... Noha ismerve a tehetségét a felszívódásra, melyben bármely mágus megirigyelné, nem lep meg a döntése, továbbá aggódni sem aggódom érte túlzottan. Viszont ha mégis a nyomára akad az ork, a nyakamat tenném rá, hogy harc nélkül nem maradna egyikük sem, ezt pedig nem kockáztatnám.
- Attól tartok, őt nem kenyereznéd le ennyivel – sóhajtok fel csöndesen, sűrű párát eresztve az amúgy is ködös, szürke levegőbe. - Mennyi pénzzel tartozik, és neked mennyit fizet a megbízód? - kíváncsiskodok tovább, ugyanis szeretném a legteljesebb mértékben megérteni a helyzet körülményeit és súlyosságát. Talán nincs is szó megfizethetetlen mennyiségről, elvégre, aki valóban sok ulront vár vissza a zsebébe, az nem egy orkot fog felbérelni. Hiába csúf dolog, a fajukból fakadó hátrányuk miatt bármilyen munkáért a töredékét fizetik nekik, mondván, örüljenek, hogy egyáltalán bárki pénzt pazarol rájuk. Tehát a megbízó vagy egy rendkívül zsugori alak, aki a vagyona oltárán megkockáztat egy esedékesen megbízhatatlan fejvadászt, vagy nincs annyi pénze, hogy egy a szakmájában neves alakot fizessen meg. Ez utóbbiban reménykedem.
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 13, 2022 12:14 pm
Raghat már elég időt töltött az emberek között, hogy ne ijedjen meg a mágia láttán. Bár óckodni még tud főleg, hogy nem igen harcolt még mágussal. Tudja, mennyire veszélyes is és egy rossz mozdulat és halott. Emlékszik mikor először beengedték kicsiként egy kisebb városba és pár asszony megsajnálva őt adott neki enni és inni. Akkor tájt jött egy utazó mágus a városba és meglátva a kicsi orkot elekzdett egy kisebb varázslatott csinálni. Ekkor futott el először éeltében Raghat.
A tény, hogy nem dobja el a tűzgolyót a mágus elég Raghatnak, hogy tudja nem fog harcolni egyikük sem, ha a másik nem tesz valamit. Végig nézve a máguson megcsapja az érzés, hogy talán kicsit közel állhat hozzá. Ha a mágus nem tesz semmit és nem reagál rosszul, Raghat tesz egy lépést hátrébb és jobban megvizsgálja a férfit. Ellenben, ha a férfi tesz valamit Raghat nem mozdul meg, csak megfeszíti izmait.
Hallva, hogy a mágus sem tudja hol a keresett személy, az ork gondolkodóan elhúzza száját. Nehéz lesz így megtalálni, de számítot erre.
- Csak azért béreltek fel, hogy a pénz tartózást behajtsam. És a megbízóm nem kérte, hogy öljem meg, így ha a testvéred nem támad meg én sem kívánok harcolni vele. - válaszolja meg a mágus kérdéseit. - ...Az estek többségében elég a kinézetem, hogy rábírjak valakit a fizetésre...
Tény, ami tény az emberek nem kicsit ijednek meg, ha meglátják Raghat-ot. De megszokta már annyira, hogy ne zavarja. Ismerve fajtársai természetét nem tudja híbáztatni az embereket. És az olyan orkokat sem, akik oylan törzsből jöttek, mint ő. Számukra az emberek ugyan oylan szörnyetegek, mint az embereknek az orkok. Mindkettő elítéli a másikat és félnek. A meg nem értettség pedig halálhoz vezet.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 12, 2022 12:12 am
Choose your enemies wisely

« @Raghat •  Zene; Honor • credit; »
Megvallom őszintén, éltem során nem sűrűn találkoztam orkokkal, amelyikkel pedig igen, tartott a mágiától, de legalábbis összezavarta a látványa, hatalma, különlegessége. Ez a példány azonban ösztönnel fordul felém, nem hagyva magát meglepni a kristály hatásával, s nyilvánvalóan a tenyerem felett pihentetett elrettentő eszközöm sem riasztja meg vagy készteti eltántorodásra. Milliszekundumok alatt bánom meg a bátorságomat, elvégre elég volna egyetlen suhintás a karjával, hogy legjobb esetben is a bordáimat törje, hát még, ha a fegyverével rontana nekem… De egyik sem történik, ehelyett ellazítja az izmait, vélhetően jelezve a szándéka tisztaságát. Én viszont ragaszkodom a csekély előnyömhöz, ugyanakkor nem bújok védelmi kör mögé vagy lépek hátrébb - ha valamit tudok még az orkokról, az az, hogy a gyávaságot és a gyengeséget nem állhatják. Az erőt becsülik, fakadjon is bármilyen tőről.
Röpke gondolatmenetemet szinte villámcsapásként hasítja aztán kettébe higgadt bemutatkozása, és az indokának megosztása a követés kapcsán. Leheletnyire összehúzom a szemöldökeimet, igyekezve megítélni, szórakozik-e velem, de a szavai őszintén csengnek. Nos, zsoldossal sem találkozok túl sokat a mindennapjaim során, azonban olyannal még egyszer sem hozott össze a sors, aki feddhetetlen udvariassággal kérne információt az általa követett személytől annak érdekében, hogy egy másikat levadásszon.
- Nem tudom, hol van – felelem, nem ferdítve az igazságon, hisz én is éppen őt szeretném felkutatni. - Ha nem megölni akarod, úgy mi a szándékod vele? - billentem oldalra leheletnyire a fejemet, kitartóan szegezve tekintetemet az arcát ügyesen elfedő zsoldosnak vagy fejvadásznak. - Általában nem azért szokták felbérelni a magadfajtát, hogy kedélyesen csevegjen a célpontjával – vonom meg az egyik szemöldökömet, nehezen állva meg, hogy ne lépjek hátrébb a termetes alaktól.
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 11, 2022 7:42 pm
Mynzash birodalom kieteln vidéke számos lénynek ad otthont. Az orkok pedig nem a legbarátságosabb lakói ennek a területnek. De egy elveszett ork mindig vissza fog vágyni eme helyre. A vér kötelez és a terület is, mellyen születtél. Akaratod ellenére kötődsz e helyhez és sosem fogsz tudni megszabadulni tőle. Raghat is így volt. Az emlékei eddig visszatartották, hogy visszajöjjön. Mégis, msot megtette. Volt valami, amit meg kelett tennie.  
A sivatag homokjait járta hosszú ideig, míg egy nagyon ismerős környékre nem érkezett. Ahogy a sziklás hegy oldalát fürkészte, szemei előtt már látta az egykori házak és sátrak egykori helyét. Egy-egy masszívabb építmény romjai még kiálltak a homokból, de nem sok maradt az egykoron dícső törzsből. Emlékezett az óriás tábortűzre, melyet anyja és a többi shámán körül táncolt. Apja a legnagyobb építmény előtt ült magas trónon, figyelve a rituálékat.
Raghat-nak eszébe jutott, mit iss érzett évekkel ezelőtt. A gyűlöletet és haragot az emberek íránt, megesküdve, hogy leménszárolja mindegyiket, egytől-egyig. De nem lett belőle semmi. Haragja csíllapodott és elhalványult. Már nem volt célja életében. Nem tudja mit tegyen.
A hegyoldal barlangjában feltúrva a homokot ásni kezdett. Nem kellett túl oskat ásnia, mikor kezébe akadt egy csontváz. Testes, erős csontozatú női maradvány hevert az ork előtt. Raghat alaposan szemügyre vette az agyaras koponyát és shámán ruházatát. Gyengéden végig simított állkapcsán, le a nyakáig. Óvatosan kiemelte a ruha alól a csontokból és agyarakból fűzött nyakláncot. Gyengéden kioldva levette a tetemről és markába fogva keserűen hajtotta fejét a maradványokra. A keserű érzés a szívében és a szájában elviselhetetlenné tette emlékeit.


Zsoldosnak lenni nem egyszerű. Van, hogy a személyt, akit fel kell keresni az a szomszédos városban van és könnyű őket megtalálni. Olyankor Raghat-nak csak rájuk kell néznie és a felbízónak tartozott pénzt már szorják is ki zsebeikből. Aztán vannak olyan esetek, mint ez. Egy nem túl egyszerű ember, akit nehéz megtalálni. Vagy elvarta a szálakat, hogy ne tudják követni, vagy ügyes rejtőző. Bárhogy is, Raghat fontolóra fogja venni a bér emelését a fáradozások miatt.
Szerencsére lehet, hogy talált egy könnyebb útat. Egy személy megemlítette, hogy az illetőnek van egy bátyja. Lehet ő tud valamit testvéréről és hajlandó is lesz segíteni az orknak...Természetesen Raghat nem akarja bántani a keresett személyt, hacsak nm muszály.
Raghat rátalált a férfira, akinél információk lehetnek. Ismerve határait tudja, hogy nics rá esély, hogy meglepje az illetőt, vagy diszkréten kövesse. Elvégre nem nehéz ksizúrni, ha egy két méteres, csuklyás alak követ. Fáradtan, Raghat-ot nem érdekli, mennyire feltűnő, amit csinál és a sarkában maradva követi a fickót.
Ahogy a követett személy eltűnik a szeme elől rögtön fegyveréért nyúl és kirántva hátra fordul. Nem ismeri a trükköket, de azt tudta, hogy ha elveszíted a célpontot, mindig magad mögé néz. Megpillantva az illetőt és a tűzgolyót nem hátrál meg. Fegyverét nem teszi le, de egy kicsit ellazítja karját jelezve, hogy nem akar támadni hacsak megnem támadják. Tény az orkok a masszív testalkatuk maitt, kcisit nehezebb fájdalmat okozni nekik, mint egy embernek. De a mágia ez alól kivétel. Na azt megérzik! Ki ne érezné meg, ha egy tűzgolyót vágnak hozzá?
- Zsoldos vagyok. És felbéreltek, hogy keressek meg egy Balian Lanoran Azildor-nak hívott személyt. Tudtommal ő a testvéred. Megakartam kérdezni tudod e, hol van. - válaszolt Raghat saját csuklyája alól. Hosszú, befont, fehér haja kilátszika csuklya alól, de arcát próbálja rejtve tartani.
- Nem akarom megölni a fivéred. - tette hozzá kis szünet után. Gondolta, ha egy fikarcnyi testvéri szeretet is van az előtte álló személyben akkot úgy sem fog beszélni.

Ezaras Azildor Kedvelte

Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 10, 2022 12:05 am
Choose your enemies wisely

« @Raghat •  Zene; Honor • credit; »
Habár akadnak helyek a világon, ahol mind a mai napig ferde szemmel tekintenek a mágusokra, mégsem azért öltöttem jellegtelen, fekete kámzsát, mert az életemet félteném. Inkább aggaszt a fivérem ügye, melyről csekély, mit tudok, de éppen elég szóbeszéd és madárénekbe foglalt pletyka szűrődött a tornyok falai közé a szomszédos szigeten ahhoz, hogy úgy döntsek, kiszakadva a hétköznapok ügyes-bajos dolgaiból, magam nézzek utána Balian újabb „sikertörténetének”. Értesüléseim szerint majd' egy esztendővel ezelőtt Milheimben telepedett le, nem igazán fér hát a fejembe, miért kerekedett útnak és miért éppen Nulportot választotta a megannyi vidámabb, lehetőségekben gazdag város helyett. Azzal már nem is fájdítom az elmémet, hogy megfejtsem, miként hiányozhat belőle ilyen mértékben a baj elkerülésének képessége, főként, mert e tekintetben a magam háza táján is söprögethetnék. Mindenesetre alaposan bele kellett nyúlnia a darázsfészekbe, ha igazak a szóbeszédek, és fejvadászok járnak utána…

Sietős, a köveken tompán koppanó lépteim alatt szorosabbra fogom magamon az ében köpenyt, egyrészt, hogy a hűvös, nyirkos idő ellen megvédjem magam, másrészt, hogy mivoltamat takarva elkerülhessem, netán én vezessem valamelyik kopót a fivérem nyakára. Az orromat megszívva emelem közben a pillantásomat az utca épületeire, keresve azt az egyet, ahol segítségre lelhetek az informálódásban, ám a városra telepedett köd, ami a kikötőben panaszkodók szerint makacsan ragaszkodik napok óta Nulporthoz, megnehezíti a dolgomat. A szürkés gomolygás eltelíti a környéket, lidérces derengéssé redukálva a lámpások fényét, és sejtelmes homályba csomagolva a látóhatárt, noha annyira szerencsére nem sűrű, hogy az orromig se lássak. S persze siket sem leszek általa...
Egy ideje már feltűnt, hogy ütemes léptek kísérik a sajátjaimat, kitartóan fordulva, kanyarogva velem együtt, és bár meglehet, mindössze arra akad dolga a nyomomban lépdelőnek, amerre nekem is, a véletlenekben ritkán hiszek. Szemmel tartva az épületeket, hogy el azért ne tévedjek, ismét lefordulok egy utcasarkon, kitapasztalva, vajon megkésve követ-e az árnyékom, és minekután kisvártatva újfent magam mögött tudhatom, eltökélem magamat a szembesítésére. Persze választhatnám a zsebemben lapuló kristály áldását, s könnyűszerrel eltűnhetnék a szeme elől, de nem olyan fából faragtak, aki menekülne a problémái elől, és nem állna ki a családjáért. Legyen az olyan, amilyen.

Végső soron mégis a hűvös ásványra szorulnak az ujjaim, megadva magamat a tér és idő szeszélyének, de csupán annak okán, hogy néhány méterrel mögé kerülhessek, s kihasználhassam a meglepetés erejét. Amint fizikai valóm ismét manifesztálódik a világ szövetén, a lángok hullámzását imitáló fénygömböt idézek a tenyerembe, remélve, kellő elrettentő erővel bír, ha pedig nem, úgy legalább megtudhatom, jártas-e a mágiában az igen csak termetes és fenyegető kiállással bíró utánfutóm.
- Miért követsz? - szólalok meg nyugodt, noha szigorú hangon mögüle. Megvannak a magam feltételezései, ám megadom számára a lehetőséget az igazának megosztására.


// #felhasznált: Teleport kristály
#varázslat: Fényszövés //
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 04, 2022 9:56 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 19, 2022 3:40 pm
Clouds are hanging over me

« taggeld;  @Gelorand Smadregon  •  Zene; ide • credit; »
 
Kérésére kutatni kezdek, s kezébe adom azt olyan gyorsan, hogy össze sem ér a kezem az övével. Arca még ismeretlen előttem, s még tán ő se mért engem fel.
Oda köti a lovamhoz, s remélem, Gesztenye bírni fogja ezt. Felülök, s ő is felül, majd ahogyan mondja úgy is teszek. Szárazabb helyet keresek, kérdéseket tesz fel, amire nem is tudom, hogy vannak e válaszaim. Hova megyek, még nem tudom, azt sem tudom, ma hol alszom. A megkuporgatott pénzem, ami nem is oly csekély tán hasznomra lesz. Fájdalmam viszont nem tudom engedni.
Nem messze van egy hely, amire emlékszem. Nagyobb fedele van, oda a lovat is letehetem, egyelőre oda veszem az irányt.
- Még magam sem tudom. – Mondom egyszerűen felelve neki. Calden, kísérő. Ha elhagyom Nulportot tán még bajom lenne, ám a rokonaim még mindig nem leltem meg ott, talán jót tenne nekem egy út.
- Van erre egy fogadó, arra gondoltam én is ott szállok meg. Ám előbb meg kell várnunk amíg az eső csillapodik. – Mondom.
- Ha jól fizetsz, talán megfontolom. – Mondom neki, s már nem sokkal később elérünk a helyhez, ahol leszállok, remélem ő is követ. Bevezetem a lovat, s kikötöm.

Egy nagyobb fedelű hely, tán rakodónak használhatták, ám most üresen áll, néha pár kecskét látok erre. Nem túl nagy hárman pont elférünk alatta. Ahogyan a viharokat ismerem hamarosan elmegy innen.
Amint kikötöttem a lovat, megrázom magam, s lekerül a kapucni a fejemről. Ekkor pillanthatja meg az arcom.
- A nevem Deedra. – Mondom neki, s remélem, már én is megpillantom őt.
- A vihar hamarosan tovább áll. – Teszem hozzá.
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1598
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 13, 2022 12:23 pm
A rainy day
⚓
Zene; ide • credit;  »  


Az eső ellenére viszonylag van mozgás a különféle kocsmákban, késdobálókban. A mulatság és vigasság hangja jól hallhatóan még az esőcseppeken is átkúszik. Magam is jobban érezném a helyem egy kandalló mellett az érdekes dobozommal együtt. De eddig nem úgy tűnik, hogy bárki is a segítségemre kelne a cipekedésben. A kiabálásom minduntalan süket fülekre talál, mígnem ez lovas közeledik, aki nem túl udvarias módon ordít vissza a kérésemre. Nem tudom mi ütött a lovas férfibe, mert így annak tűnik, de az biztos, hogy modorán még lenne mit csiszolni. Nyomban fel is lobban sárkány vérem, amint szerencsétlennek titulál. A kezem is ökölbe szorul a pillanatnyi felszökő dühtől, de viszonylag hamar nyugtatni kezdem magam, azzal, hogy most kénytelen vagyok segítséget kérni még egy faragatlan alaktól is. A lovat elnézve bólintok a kérdésre.

- Adj egy zsineget és nyomban felkötöm a málhás részre. - Már most egészen modorált hangon tudok neki válaszolni, s amennyiben van valami kötözője, úgy a ládikát oda tudom erősíteni a lovára. Ha nincsen nála zsineg, akkor a nadrágszíjam is megteszi, ami nem a nadrágomat hivatott rajtam tartani csupán, hanem jó minőségű bőr, díszes kapoccsal. Persze ezt csak, akkor veszem le és használom, ha a másiknak nincsen semmilye, amivel felrögzíthetném a ládikát. Ha ezzel megvagyunk, akkor felkapaszkodok a lovára, a „férfi” mögé, már ha felférek és persze felenged.

- Menjünk valami szárazabb helyre. - Jelentem ki teljesen higgadtan. Akár a lován vagyok, akár gyalogolok mellette feltehetően egyetértünk abban, hogy a továbbra is szakadó esőben nem ildomos tartózkodni.

- Merrefelé tartasz egyébként? - Szemrebbenés nélkül kíváncsiskodok, mert ha elfelé megy a kikötőből, akkor még hosszabb távon is hasznomra lehet a lova és ő is mint kísérő vagy éppen hordár.

- Én Calden-be tartok. Estére megpihennék valahol, holnap pedig útra kelek. Ha nincsen más dolgod felbérellek kísérőnek. - Habozás nélkül teszek egy újabb ajánlatot míg vélhetően valami fogadó felé vesszük az irányt. Nem szoktam finomkodni vagy kényeskedni a kérdésekkel. Egyenes vagyok és azt hiszem elég határozott is, de ahogy elnézem ennek a lovasnak sem kell a határozottságot tanítani. Kíváncsian várom, hogy mit szól a felvetéseimre.


Deedra Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Gelorand Smadregon

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
10
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utca Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: