Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Május 12, 2021 10:01 pm
Thora Haleye
“Skill and confidence are an unconquered army
Születési hely
Calden
Születési idő
1002, Árë hava (19 éves)
Családi állapot
Hajadon
Család
Caldeni szegénynegyedből származik, édesanyja, Annice nevelte fel
Foglalkozás
Próbál bejutni az őrségbe, eddig sikertelenül
Klán
Még nincs
Ember
Fegyverforgató (Tanonc)
Varázsló (nem tud róla)
Marina Moschen
Thora Haleye
Karakter képességei
Thora már kiskora óta beszeretne jutni a városi őrségbe. Mindig is csodálattal figyelte az utcákon járőröző katonákat. De természetesen egy, a közeli erdőben talált bottal hadonászva mit sem segített az előrelépésen. Hiába próbált bejutni gyakorlatokra, hiába ólálkodott a barakk körül hátha elcsíp egy-két trükköt, rendre elutasították. Egy kislány mit akar ebben a nem mindig tejfel, sokszor hálátlan munkától? Tessék, itt egy rongybaba, lódulj játszani – mondták mindig. De Thora nem adta fel az álmát. Otthon készített magának egy kis próbabábut melyet megtömött rengeteg szénával, és azon gyakorolt. De még mindig nem tudott egyről a kettőre jutni. Ami kiskorában történt vele, az a mai napig is sokszor megesik, néha elcsíp néhány pletykát egy akár épp kialakuló félben lévő kihágásról, amivel a mai napig felkeresi az őrséget, hogy ha már közéjük nem tud beállni, de a súgójuk még tud lenni. A katonák már elfogadták a lányt, olyannak amilyen: határozott, kitartó, de borzasztóan akaratos. Ahogy felnőtté cseperedett, rendszeresen járt a helyi fogadókba, hogy az ott lévő zenészek közé beüljön néha napján saját szórakoztatására és énekeljen velük. Az elején nagyon félt tőle, de lágy, kellemes hangja elvarázsolta Calden népét olyannyira, hogy egyre többször már a fogadó vendégei lökték fel a muzsikusokhoz, csak hadd hallhassák őt. Talán többre vinné ezzel az aranytorokkal, mondogatták neki.
Thora erősen markolta édesanyja szoknyáját, ahogy próbálták magukat átverekedni Calden főterén. A város zsúfoltig tele volt emberekkel, ami persze érthető. Előző este elfogtak egy kisebb, vivernekből álló lázadó osztagot, és a hír, miszerint most fogják behozni őket a városba kihallgatásra, futótűzként terjedt végig a népen. Mindenki meg szerette volna nézni, ahogy átrángatják őket az utcákon. Manapság már nem nagyon lehet látni a fajból élő egyedet, elvégre akik még élnek, azok próbálják a lehető legjobban takarni származásukat. - Fogj erősen, kicsim, nehogy elsodorjanak mellőlem – a zajongó tömegben az édesanya hangját alig lehetett hallani, de Thora erősen koncentrált. – Mindjárt kiérünk a sokaságból. A kislány szorosan édesanyjához simulva menetelt. Pár perccel később a csődület felmorajlott. Ebben a pillanatban ért be a városkapun a rabszállító ketreces kocsi, melyben az öt elfogott vivern férfi a tömeg felé fordulva az anyanyelvükön harsogott. Thora érdeklődése hirtelen megugrott a világszámnak számító kis konvojra. Elengedte édesanyja szoknyáját, és elindult befelé a tömegbe. Apró termete hatalmas segítséget nyújtott, ahogy hatékonyan jutott előrébb és előrébb az összegyűlt emberek lábai között. Mihelyst kiért a tömeg által kialakított folyosóhoz, a konvoj éppen ott járt. Thorát teljesen elvarázsolta a látvány, még sosem látott ehhez hasonlót. A ketrec rá volt erősítve egy szekér tetejére, amiben ott ült az öt fogoly. Az egészet két ló húzta, körülötte egy zászlóaljnyi Caldeni katona menetelt, és fegyelmezte a tömeg azon felbátorodó embereit, akik kimertek lépni a sorfalból, hogy megdobálhassa a ketrec oldalát néhány rohadt zöldséggel. A kislány az egyik fegyencre emelte tekintetét, és megdöbbenve vette észre, hogy a férfi is őt bámulja. Az alak feltett neki egy kérdést az anyanyelvén hangosan, de Thora nem értette a zsivajban. A leány összeszűkült szemekkel próbált összepontosítani, hátha le tudja olvasni a szájáról, amit mond neki. - Igen, te ott! Tudod hova visznek minket? Thora pislogott. Az édesanyja váratlanul felbukkant a lány háta mögött, és a vállánál fogva maga felé fordította. - Mit képzelsz magadról? Nem meg mondtam, hogy fogj erősen?! – Thora a düh és az aggódás jeleit vélte fedezni anyukája arcán. - A bácsi megkérdezte tőlem, hogy hova viszik. A lány édesanyja elsápadt. - Te értetted, amit mondott neked? - Te nem, anya? – Thora értetlenül nézett az anyukájára. - Menjünk innen, most! – a nő erősen megragadta a kislányt a karjánál fogva és berántotta a hömpölygő tömegbe.
