“Legendák, mesék és hazugságok, mik éltetik a hősöket
Az idők nem bántak kegyesen senkivel. Az emberek, úgy ahogy egykoron a viverneket, mostanra minden másfajút üldözni kezdett. A nézetek kiéleződtek, akárcsak az ellentétek. Az Árnylovagok viszont megtartják semlegességüket, hiszen hiába a fajok közötti széthúzás, a Káosz teremtményei is gyarapodnak, terrorban tartva mind embert, mind minden másfajút. Folrandír Ceilteach már rég a maga útját járja. Elvégezte az iskolát, hova úgy érezte apja száműzte. S az Aranykalitkában tanultak mellett felzárkózott fegyverforgatási képezsége is. Tindómiel Ceilteach pedig mintha istenek haragját vívná ki állandóan, szíve egy gerilla harcoshoz húzta, ki talán nagyobb árulast hordoz szívébe, mint amire bárki számítana. Anyja öröksége egy részét, hogy ne vesszen oda, alkímiával kezdett foglalatoskodni. Íjja mellett pedig a legendás kardot is jól forgatja. Az egyedisége, hogy ikerpenge, s Folrandíré a másik fele. Mind a kettő keresztvasa felett megtalalható a család jelképe, mi Folrandír alkarján és Tindómiel tarkóján is jelen van. Valamint egy omladozó torony, mi fölött fecske és csalogány kergetőzik, a torony alatt pedig saját alakjuk tartja az ég felé kardjukat. Apró véset, mit kevesek tekinthetnek meg. S az istenek úgy keverték lapjaikat, hogy a két testvér együtt érdeklődik egy kontrakt iránt...
Az idők nem bántak kegyesen senkivel. Az emberek, úgy ahogy egykoron a viverneket, mostanra minden másfajút üldözni kezdett. A nézetek kiéleződtek, akárcsak az ellentétek. Az Árnylovagok viszont megtartják semlegességüket, hiszen hiába a fajok közötti széthúzás, a Káosz teremtményei is gyarapodnak, terrorban tartva mind embert, mind minden másfajút.
