Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Fehér-tenger - Page 5 KaDiPE5
Fehér-tenger - Page 5 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Fehér-tenger

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 31, 2021 4:42 pm
 
Nagy utazás
@Ahronit &  Edellyn Arienthe
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

A történet kezdett komolyabb hangvételt ölteni. Egy nő. Egy kalóznő. Érdekes, ám annál több problémaforrása lehet.
- Hogy hívják? Talán hallottam róla. Vagy esetleg ismerek olyanokat, akik hallottak róla.
És amint kimondtam egyből felvillant Drest arca. Talán az ő keze van benne. Talán ő rendezte mindezt így, és egy lépéssel előttem, akarom mondani előttünk jár?
A zavar mégse öltött formát az arcomon, továbbra is hűvös figyelemmel fordultam a bárd felé.
- Rivális? Könnyen lehet. A báró tekintélyes kincstárára sokaknak fájhat a foguk. Viszont amennyiben az együttműködésük kétirányú, úgy már érdemesebb részletekben gondolkodni. Mindenesetre érdekes, folytassa ké - és ekkor a nehéz, vaspántos ajtó egy pillanat alatt szakadt fel, a zár és a kilincs panaszos csattanása belémfojtotta a szót.
Egy megtermett matróz rontott be hozzánk, fél kezében üveggel, borostás arcán széles vigyorral.
- Hát itten vagyunk! - hahotázott mélyeket. - Mindenütt kerestük magácskákat!
Megilletődve álltam fel az asztaltól.
- A kapitány minden bi...
A matróz rám se nézett, először úgy tetszett beszélgető partneremet célozta meg. Magából rum szagot árasztva lépett oda mellé, és karolta át méretes kezével a bárd nyakát, úgy húzta magához. A felkarja akkora volt, mint az én derekam.
- No öcsém, daloljá velünk, mán vacsoránál is úgy kértünk. Magácska is daloljon! Táncolhat is no, én és a fiúk nem sértődnénk meg. Ugye fiúk? - azzal kikiáltott és még több hozzá hasonló "úriember" fáradt be a kabinba.
- Hé!
- Hó! Úgy!

Az egyikőjük, aki valamivel alacsonyabb volt felpattant az asztalra, a mi kezünkbe rumos üveget adtak, ők pedig rákezdték, és öblös, alkoholtól terhes hangjuk megtöltötte az egész kabint.

Volt egyszer egy hajó, ami kihajózott
A neve az volt, hogy Teáskanna
A szél feltámadt, a hajó orra mélyre merült
Ó, fújj, marcona fiaim, fújj!

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Két hete sem volt, hogy kifutott
Mikor útjában egy simabálna került
A kapitány mindenkit munkára rendelt és esküdözött
Hogy vontatóra veszi a bálnát

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Mielőtt a csónak a vízre került volna
A bálna farka feljött és elkapták
Mindenki az oldalra, szigonyozta és gyilkolta
Mikor az lemerült a mélybe

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Egyetlen kötelet sem vágtak át, a bálnát nem engedték el
A kapitányt nem a kapzsiság hajtotta
Hanem igazi bálnavadász volt
Vontatta hát tovább

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Negyven napig, vagy még több,
A kötél hol megereszkedett, hol megfeszült megint
Minden csónakukat elvesztették, csak négy volt
De a bálna még mindig húzott

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Amennyire én tudom, a hajsza még mindig tart
A kötelet nem vágták el, a cetet nem engedték
A Wellerman teljesítette a szokásos rendelést
Bátorítva ezzel a kapitányt, legénységet, mindenkit

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Hamarosan érkezik a Wellerman
Hogy nekünk cukrot, teát és rumot hozzon
Egy napon, mikor a vágásnak vége
Eltávot kapunk és elmegyünk.

Ismertem a nótát, sokszor hallottam már Nulportban felcsendülni. Olyan tengerész dal volt, amit alighanem valamennyi országban szívesen fújtak. Úgy gondoltam, ülve megvárom amíg vége a rögtönzött tivornyának, viszont amikor az egyik matróz karonragadott én is kénytelen voltam táncolni. És akkor már miért is ne énekeltem volna? A sok férfi vokál között szinte elveszett a hangom, viszont talán így volt a legjobb, becsatlakozni, és elvegyülni.
Reméltem, Rilrion is partner ebben a rögtönzött mulatozásban, hiszen valószínűleg a matrózok addig nem hagytak volna nyugtot nekünk, amíg meg nem kapják az áhított kíséretet.


#kihívás1




Ahronit Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 07, 2021 10:45 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
A testességében fukarkodó vörösboromat kortyolgatva hallgatom Edellyn eszmefuttatását a báróról és amannak kétes ügyleteiről, csakhogy a látszat ellenére Marlowe uraság sem éppen az, kinek elsőre tűnik. Megkockáztatom, rájátszik a hírnevére pusztán annak apropóján, hogy ellenei bőven alábecsüljék, s ha mindez így van, hát a sikerére bizonyára minden este koccint a húgával, mert ahány ember, annyiféle elkorcsosult pletyka vetődött fel róla.
- Való igaz, mindaz alapján, mit hallottam róla, szinte bármi elképzelhető az esetében. Csakhogy én úgy látom, a báró éppen annyira olcsó kurafi és az élvezeteket vakon hajszoló pernahajder, mint amiként kegyed nulporti pillangó – horkantok fel, meglötyögtetve az italomat a fából faragott pohárban. - Eljátszott már a gondolattal, hogy talán a báró azért kedveli olyannyira a sűrűn rendezett báljait, mert úgy tarthatja magához legközelebb az ellenséget? - vonom meg az egyik szemöldökömet, érdeklődéssel fürkészve a nő finom vonásokkal keretezett ábrázatát. - Én megtettem, s olybá tűnik, a legvadabb pletykák mindég egy efféle összejövetelről erednek. Jól mondta, az uraság körmönfont – bólintok, az asztalra simítva a poharamat, habár azt nem eresztve el. Jókora hullámot kellene ahhoz meglovagolnunk, hogy a padlóra essen, azonban a bizonytalanság érzetét képtelen vagyok elűzni magamból. Átkozott hajók…
- S legnagyobb megnyugvásomra a húgával sem fajtalankodik. Tehát a kalóz asszonyságban keresendő az igazság, de mint minden esetben, úgy az övében is alaposan elkendőzött. Mivelhogy megvan a maga története ennek a nőnek. Elszegényedett nemes család sarja, kit annak idején megátalkodott hajólékelők ragadtak magukhoz, s aki most egy hős lovag óvását keresi. Marlowe pedig bármily különös is, nem egy szívtelen alak, s gyűlöli annyira a kalózokat is, hogy ekképpen törjön borsot az orruk alá. Bár bizton veszem, hogy ez a játszma bőséggel kétirányú az esetükben – csóválom meg a fejemet, visszaemelve Edellynre a tekintetemet a poharamról, ugyanis eddig azt mustráltam beszéd közben.
- A nyakamat tenném rá, hogy ez a nő hazudik. Pont a báró, kinek a kincsére éppen manapság akadt kereslet...? – hajolok közelebb, elcsendesítve a hangomat. - Előfordulhat riválisunk, kedves Edellyn?

Edellyn Arienthe Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 04, 2021 5:10 pm
 
Nagy utazás
@Ahronit &  Edellyn Arienthe
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

Úgy volt, ahogy gondoltam; a legénység egy része ügyet se vetett ránk, a másiknak meg nem igazán állt érdekében zaklatni minket.
A lámpások hangtalanul ringtak az ácsolt fagerendákon, és kellemesen bevilágították a kabint. Az asztalon álltak gyertyák is, bor, némi sajt, kenyér és serlegek társaságában. Nem volt fejedelmi, de nem is ez volt a cél. Az értékes információk értékesen információk, hangozzanak el bárhol.
"Szórakozzunk egy kicsit."
Erre a kijelentésre akaratlanul is féloldalas mosolyra húztam az ajkam, és a boroskupával kezemben dőltem hátra a széken.
Amikor előadta mindkét hipotézist, amelyek abszurdságukban nem mutattak túl azokon, amiket kinéztem volna a báróból, egyszerre támadt kedvem nevetni és kételkedni. Egyszerre méri a türelmem és az elmém fogaskerekeit? Érdekes.
- Őszintén mindkettőt el tudom képzelni - vallottam meg elmerengve - mivel mindkettőre láttam már példát hasonló körökben. A megvetés könnyen átfordulhat egyébbe is, és attól, hogy kalóz, a nő az nő. A báró pedig kurafi - ittam bele a boromba. - Szokták mondani, hogy a papok vétke édesebb.
- A húgával, hm... - ízlelgettem a második felvetést, csak úgy, mint a száraz bor fanyar ízét. - Ildomos-e feltenni a kérdést, hogy az, ki megveti az alvilágot romlottabb értékekkel bír? Marlowe esetében, talán megéri eljátszani vele.





Ahronit and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 04, 2021 3:02 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
A méltóságteljes, fehér hegyvonulatok mögött lassacskán alábukik a napkorong, s bármennyire is aggasszon a bezártság egy efféle szörnyetegen, a sötétséget jobb viselném a gyertyafény s némi ülőhely társaságában, semmint a nyílt fedélzeten.
- Nos, ebben nem kételkedem. Ám lássuk be, olykor meglehetősen nehéz jó helyen állni a sakktáblán, ha a pozíciónkat egy felettünk álló határozza meg – vonom meg az egyik szemöldökömet, s bár nem bocsátkoznék feltételezésekbe pusztán magamból kiindulva, azonban az is kétségtelen, hogy a drága kisasszonyban ott lappang valami, ami bennem is hasonszőrűn rezonál. Meglehet, Edellyn a nyílt víz függetlenségét és szabadságát örökölte, azon elemét, mely számomra rendkívül utálatos, de a bezártságot magam sem viselem jól.
- A vacsorát attól tartok el kell hagynom, viszont nem bánom, ha melegebb és biztonságosabb helyre húzódunk – biccentek egyetértésem jeléül, majd illemtudón a karomat kínálva kísérem be a nőt a zavartalan beszélgetésünk színterére. Persze a lantomat sem hagyom hátra, szabad kezemben óvón őrzöm a biztonságát, amíg újabb helyet nem kínálhatok neki az egyik sarokban.
Csupán az elrendezését követően foglalok helyet, s amennyiben lehetőség nyílik némi borra, hát nem fukarkodok tölteni. Valamiként el kell viselni a körülményeket és túl szükséges élni az éjszakát.
- Feltételezem a báróról kívánna hallani. Szórakozzunk kicsit, s kezdjük némi könnyed pletykával – vigyorodok el. - Mondja, kedves Edellyn, melyik hangzik valószerűbbnek? Egyesek szerint a bárónk az utóbbi időben holmi kétes ügyletekről híres asszonnyal szűrte össze a levet, mondhatni egy kalóznővel. Tekintve, mennyire megveti az alvilági népeket, furcsa fejlemény volna – vonom meg a vállaimat, mielőtt folytatnám. - Vagy, hogy a bárónk unalmában olykor a húgával is fajtalankodik. Megint csak különös volna, elvégre azt is mondják, az apjuk halála óta ő az egyetlen józansága és igazi kincse.

Aiken Hackney, Edellyn Arienthe and Aldrich Cornwell Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 03, 2021 8:06 pm
 
Nagy utazás
@Ahronit &  Edellyn Arienthe
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

Ahogy a nap lebukott a tajték mögé, hűvösebb szél kapott a fehér vitorlákba. A vékony, fehér ruhában megborzongtam. Mintha csak a sors is úgy akarná, hogy a négy fal közé húzódjunk. Szerettem a bárddal társalogni, viszont a báróról kapott információk valahogy jobban érdekeltek.
Az ambiciózus jelzőre viszont halvány mosoly ült ki az ajkamra.
- Sokan tartanak boszorkánynak, ám a jövendőmondás nem áll módomban. Attól tartok azt senki se tudná megmondani, jobb lesz-e, ami ezután jön. Sokan a múltat is feledték, a sérelmek mélyebb sebeket szántanak mint a szebb napok. Oda az objektivitás. Egy egész világot kézben tartani fájdalmas feladat főleg, hogy a világ is változik, mint már megvitattuk. S attól függetlenül változik, hogy mi éppen hol állunk a sakktáblán. Én szeretek jól helyezkedni.
Azzal elfordítottam tekintetem a víztől, és elléptem a korláttól.
- Biztos akad némi szerény vacsora, ami mellet folytathatjuk. Kezd hűvös lenni idekint.
Vártam, hogy karját nyújtsa.
És biztosra vettem, hogy senki se fog zavarni minket. A kapitány tudta, ki vagyok, talán ő egyedül ezen a hajón, és tisztában volt vele, ha magamra zárom az ajtót, nem tanácsos zavarni. A többiek meg higgyenek, amit akarnak: egyszerű emberek, egyszerű indokok, egyszerű gondolatok.




Aiken Hackney Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 03, 2021 5:28 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
- Attól tartok, a vagyonnal egyensúlyban a pletykák mértéke is nő – horkantok fel, elnézve még egy kis ideig a hullámokat, majd az öböl túlpartján emelkedő hegyeknek szentelem az érdeklődésemet. Megnyugtatóbb látvány, és az arcomba csapódó vízpárás szellőt, illetve az árbócok bosszantó nyikorgását is képest elfeledtetni velem néhány momentumra. - A drága bárónkról is hallottam ezt azt, noha ennek a megvitatására a hajó egy csendesebb pontja alkalmatosabb volna – osztom meg vele jelzőértékkel; a legutóbbi találkozásunk óta cseppet sem tétlenkedtem. Ó, de még mennyire, hogy nem, azonban mint említettem, ennek részletes kibeszélésére szívesebben ücsörögnék egy asztal mellett, ahol nem hallgatja ki mindenféle jöttment a beszédtémánkat.
Apró szusszanással kopogtatom meg az ujjbegyeimet a hajó korlátján, felengedve kicsit a görcsös kapaszkodásomból.
- Való igaz. Az érzelmek, bármifélék is legyenek, befolyással vannak a megítélésre. Az irigység e tekintetben mit sem különbözik az elragadtatott csodálattól – állapítom meg eltűnődötten, mielőtt újdonsült ráismeréssel felhorkantanék. -  Hah… Olybá tűnik így alaposabban belegondolva, nem pusztán a vagyonosak átka ez – csóválom meg a fejemet egy gyöngéd mosollyal, mielőtt még komolyabb, de legalábbis bizonytalanabb vizekre eveznénk a beszélgetésünkben. Már amennyire a nyílt víz undok ringatózását lehet hova tovább fokozni…
- Ha egy átlagos polgár volna, legyintenék most. Azonban kegyedben ott az ambíció, nem igaz? - pillantok felé egy cinkos mosoly kíséretében. - Tapasztalataim szerint az ilyen emberek képesek akár az egész világot is meghódítani. Afelől persze nem nyilatkozhatok, jobb volna e ez az állapot, mint a mostani – emelem meg az egyik szemöldökömet, noha igazán őszinte eszmefuttatásra nem számítok a részéről.

Aiken Hackney Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 30, 2021 10:19 pm
 
Nagy utazás
@Ahronit &  Edellyn Arienthe
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

Ha akartam volna, még neveket is tudtam volna mondani, hogy kik terjesztenek rólam ezt, meg azt. Nulportban nincs olyan dolog, amely a Lady tudta nélkül hangozna el. Mégis inkább meghagytam ezt a listát a tajték zúgásának, főleg, hogy valószínűleg immár nyílt titok volt.
- Én magam jót multatok ezeken a meséken - válaszoltam ezúttal hangosan. - Néha olyanokat tudok meg magamról, amelyek az elmúlt húsz év folyamán még számomra is sötétben maradtak - a mondat végébe csöpögtetett szarkazmus nem változtatott a tartalmán.
Voltam én már minden, amit el lehet képzelni.
A családom szerint kapzsi és önző, szüleit eláruló leány vagyok.
Nulport szegényebb rétege szerint a batisztalsós úrinő, akitől néha kenyeret látnak ugyan, de pusztán kékvérűsége miatt nem szívlelik.
Nulport nemesei szerint szajha és boszorkány vagyok, aki lepaktált a démonokkal élete sikere reményében.
Ám a névtelenek szerint olyan erős vezető vagyok, akire már e város régóta várt.
És hogy én mit gondolok? Vagyok, aki vagyok. Ezerarcú és mégis egy. És mindenkinek azt mutatom meg, amelyikre rászolgált.
- Kihívás objektíven ítélni és az irigység tüdőbaj módjára fertőzi a legtöbb embert. Úgy hát nehéz okosnak lenni - mosolyodtam el féloldalasan. - Ám valahol örülök, hogy kedveli a társaságom. Másként borzalmas lenne az együttműködés.
Az utolsó mondata hallatán magam is elhallgattam. Enyhén oldalra fordítottam a fejem, engedve, hogy a sós szél megcirógassa a bőröm.
Talán túl jó embert is választottam eme nemes feladatra.
- Az én elmém és vágyaim valóban többet bírnak - bólintottam végül. - Akár az egész világot is - éltem a költő túlzással, miközben ismételten előre fordítottam a fejem. -  Ám én is csak egy megbízott vagyok, akárcsak maga. Én is felelek valakinek, akinek vágyai pusztán a báró kincsét bírják. És talán jól is van ez így.



Ahronit and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 30, 2021 9:32 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
Mindannyian emberek vagyunk… Amennyiben a mesterem nem verte volna belém a bölcs hallgatás és az összeszedettség tudományát, most határozott, kétkedő éllel horkantanék fel a kijelentés apropóján, habár tisztában vagyok vele, mire kívánt célozni Edellyn. Lehetünk vájt-fülű muzsikosok, az orrát fennhordó nemesek vagy éppen hamisan kornyikáló tengerészek, végső soron egyikünk sem több a másiknál. Legalábbis, ha rendkívül idilli mód közelítjük meg a létezés mibenlétét, ám ettől eltekintve becsülöm a nézetéért a nőt.
- A megfelelő mennyiségű ital után én is – mosolyodok el gyengéden, nem zökkenve ki az évtizedek óta magamra aggatott szerepemből. - És való igaz, kár lenne sokáig érintetlenül hagyni a gyönyörűséget. Még a végén megsértem az érzéseit, hogy arra sem méltatom, rendszeresen pengessem a húrjait – pillantok le a lábam mellé támasztott tokjára, amely nem kevésbé szemrevaló, mint a benne rejlő hangszer. Fájni fog a szívem, ha vissza kell szolgáltatnom, azonban nem vagyok híve a túlontúl jól csengő „ajándékok” gondolkodás nélküli elfogadásának. Hacsak nem mondok le a munkából származó részesedésemről, bár ki tudja, fedezné-e ezt a kivételes lantot.
- Még ha így is tettem volna, mindig érdekes meghallgatni annak a nézőpontját és valóságát, kiről a pletykákat szövik. Vegyük például, hogy többen számoltak be sznobságról és kiállhatatlan társaságról kegyeddel kapcsolatban, s mégis, a gyakorlat messze nem tükrözi az elbeszéléseket. Persze azt is meg kell tudni különböztetni, ki értékel objektivitással és kinek a száját fertőzi a tömény irigység – tekintek fel rá eltűnődötten, majd kevesebb lelkesedéssel fordítom tovább a figyelmemet az alant habzó tengerre.
- Így van, semmi sem állandó. Noha a változás esélyét sok minden befolyásolja. S valami azt sugallja, drága Edellyn, kegyed fondorlatos elméje és vágyai többet is elbírnak, mint holmi báró kincsei.

Aiken Hackney Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 9:47 pm
 
Nagy utazás
@Ahronit &  Edellyn Arienthe
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

- Néha elnézem, illetve elhallgatom a puritánabb énekeket. Ezek emlékeztetnek arra, hogy mindannyian emberek vagyunk - jegyeztem meg valamivel halkabban, miközben tekintetemet a horizonton szétterülő felhőfoszlányok felé fordítottam.
- Mindenesetre őszintén remélem, lesz szerencsém hallani játszani az új lantján - tettem hozzá féloldalasan elmosolyodva. Feltételeztem, hogy meg van elégedve vele, hiszen nem akármilyen hangszer volt: ébenfából faragták, húrjait pedig messzi keleti selyemből sodorták a legjobb céhmesterek.
A szabadkozásra úgy bólintottam, mintha meg se történt volna, habár eddig kevés férfi hagyott magamra az asztalnál. És ez csak még érdekesebbé tette a kis hajóutat.
- Látja, tudtam, hogy a legjobb embert választottam a megbízásra - mosolyodtam el féloldalasan az utolsó mondatán. - Remélem azonban, rólam nem gyűjtött be olyan sok mindent: hiszen még egy ideig hajózni fogunk, kár lenne a beszédtémákért.
Ettől azonban egyáltalán nem tartottam, ugyanis gondosan ügyeltem arra, milyen képet mutatok a külvilágnak.
- Szokták mondani, hogy a föld jelenti a vagyont - hajtottam fülem mögé egyik tincsem, amit a frissen jövő fuvallat a szemembe fújt. - Nulportban inkább hajóban mérik az ilyesmit. Nem mintha egyikben, vagy másikban szűkölködnék, viszont ez se volt mindig így. És valószínűleg előbb-utóbb megszűnik, hiszen semmi se állandó.
Azzal letekintettem az alattunk fodrozódó hullámokra.
Semmi sem állandó, az idő tajtékja előbb-utóbb a mi lábnyomunkat is elmossa az élet homokjában.

Ahronit and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 9:01 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
- Nem aggódnék értük. Hamarost találnak magunknak elfoglaltságot, s kellő mennyiségű ital után már ők fogják ontani a slampos tengerészdalokat – horkantok fel, ugyanis tekintélyes mennyiségű ulront tudnék ajánlani a feltételezésemre. Hangosan mégsem bocsátkozok fogadásokba, hisz ezúttal nem lelkesít a szerencse mezsgyéjén lavírozó szórakozás gondolata.
- Hmm… Nem a legelső, de minden alkalom akárha az volna – jegyzem meg a számat húzva. Attól nem félek, hogy kiadnám a csekély vacsorámat, elvégre a hullámzás inkább bosszant, semmint a gyomromat forgatná. Az, ami hullámzik, már nagyobb szálka a szememben. Nevezzük inkább ősellenségnek. Persze a tényt nem osztom meg Edellynnel, könnyebb a tengeribetegséget megmagyarázni, mint a… kellemetlen emlékekből fakadó szorongásokat.
- Ne haragudjon, kedvesem, amiért csak úgy ott hagytam. Rendkívül faragatlan volt tőlem, de képtelen voltam odabent maradni – sóhajtok fel, vetve egy elbizonytalanodott pillantást a nőre. - Mindenesetre kegyed viszont akárha a tengerre született volna. Feltételezem van némi köze ennek a tekintélyes mennyiségű hajóhoz, mit birtokol – vonom meg az egyik szemöldökömet érdeklődően, elterelve a figyelmemet a bosszússágom tárgyáról. Ne legyen titok, megtettem a magam felderítéseit a báróról való informálódás mellett.

Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 7:44 pm
 
Nagy utazás
nevecske & nevecske
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»

Az alkonyi nap épp, hogy lenyugodott a végeláthatatlan tenger mögé. Szürkület szállt ránk, s a hajó vitorlái egységesen csattogtak a sós szélben. A végtelenség hangja volt, ahogy a víz tajtékot vert hajónk oldalának. A szabadság szele, ami hajamba kapott, amikor felléptem a fedélzetre.
- Csalódott sóhajoktól visszahangzik a hajó gyomra - könyököltem a bárd mellé, aki felváltva kékült, zöldült, és sápadt, amióta felléptünk a hajóra.
- A maga gyomra pedig nem sok híja van, hogy a tengerben végezze - pillantottam oldalra. - Ez az első útja, drága bárdom?
Igazából pusztán figyelmes érdeklődésnek szántam, mivel a modoromat nem hagytam otthon az aranygyűrűimmel. Tipikus szárazföldinek tűnt, aki már a tenger szagát is alig bírja. Kicsit szórakoztatott.
Én a tengerre születtem, és talán nekem a hegyek ilyen idegenek. A hullámok képe, ami az első emlékem, és apám gályája. Előbb tanultam meg evezni, mint beszélni. Aztán előbb tanultam meg lopni, mint hímezni, ám ez már egy másik történet.
A tenger jelentette számomra a mindenséget. A világ peremét, egy kis szeletet, amit a markomban tarthatok. Mert igen, a végtelen vizet, mely itt hömpölygött alattunk, az én hajóim járták. És így már nem is tűnt annyira végtelennek...

Ahronit and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 4:18 pm

Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
Bosszús ábrázattal támaszkodok a hajó korlátjának a tenyereimmel, bár egyesek lehet, inkább kapaszkodásként írnák le az állapotot, amelyen akárha az életem múlna. Aggódok és félek, mégis afféle megvetéssel és dacossággal illetem a hajó oldalát nyaldosó szelíd hullámokat, mintha egyenest a caldeni császárok és minden vivern-nyakazó mocsadék megtestesülései volnának. Gyűlölöm a vizet. És a hajókat. És a bezártságot. Ám a jelen momentumában mindezeknél is jobban rühellem a hajó gyomrában összeverődött csőcseléket, akik a kölcsön lantom láttán rögvest hajnalba nyúló mulatságot remélnek. Pff, micsoda arcátlanság! Merő elvetemültség, sőt, kész komédia!
Persze minden bizonnyal a legkevésbé sem zavarna, ha a reményeik színtere nem egy vitorlás szörnyeteg volna... Mély sóhaj kíséretében szívom elébb magamba az undok, sós levegőt, mielőtt kitartottan visszafújnám a szürkületbe. Még Edellynt is faképnél hagytam a sokadik felkérő és a hullámoknak köszönhetően kilöttyenő italom végett, akaratlan tárva elé azt az oldalamat, amit nem sűrűn szoktam nagy dobra verni. No nem azért, mert oly titkos volna, ám egy "oktalanul" zsémbes és magát felfúvó bárd még nem vált sehol kedvére senkinek.
Újabb szusszanással konstatálom az idő közben a nedves deszkákon koppanó léptek zaját, s amannak kitartottságából, illetve viszonylagos puhaságából ítélve nincsen kétségem afelől, ki társult mellém a teátrális ideg összeroppanásomban.
- Elképzelésem sincs, miként bírják egyesek hónapokon át ezt az undok körülményt elviselni, mint a hajózás...

Aiken Hackney Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1178
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Fehér-tenger - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger-
Ugrás: