Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Arany Bogár KaDiPE5
Arany Bogár KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Arany Bogár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Vas. Aug. 29, 2021 10:10 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 29, 2021 10:05 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Kezd az az érzése lenni, hogy a kemény marcona harcos álcája már Rilrion-nál sem fog sokáig működőképes lenni. Nem tudja, hogy ezt most bánja-e, vagy megkönnyebbülten sóhajtson. Minden esetre az alvás hangzik a legjobb ötletnek ebben a helyzetben, bármelyikük is hozta fel eredetileg.
-Heh...
A vállveregetésre nem reagál, ami pedig a kalandjait illeti a holtak erdejében, egy pillanatra félrenéz, és csak utána jut eszébe, hogy feltehetően a társai kiszabadítására gondolt most, és a küzdelemre a banditákkal, nem pedig...valami másra.
-Félek, ha mesélni kezdenék, az lenne a legjobb altató, de meglátjuk.
Biccent, mint egy jóéjt kívánva így. Feje alig mozdul. Na nem azért, mert túl menő az ilyen heves tettekhez, csupán megint élénken érzi, ahogy már attól is szédül, ah a szemeivel körbe néz. Rilrion távozása után becsukja az ajtót, és a keretébe illeszti, amennyire csak lehetséges, aztán a szekrényt is megpróbálja elé húzni. Fél úton kitörik két lába, és oldalra dől, eltorlaszolva a bejáratot teljesen.
-Hehh...
Úgy dönt, ez legyen a holnap gondja, és ruhában az ágyba veti magát.


//köszönöm mindenkinek! Very Happy
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 28, 2021 2:08 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Bizonyos tekintetben egyetértek a kijelentésével, elvégre miért is szenvedne bárki egy misztikus homállyal fedett és vélhetően számtalan veszélyt rejtő legenda felgöngyölítésével, ha a kezében minden adottá válik egy kényelmes, nélkülözésmentes élethez? Kíváncsi volnék, mire költené a felhalmozott kincseket, ám úgy vélem, ez az alkalom nem a legmegfelelőbb a faggatózásra; mindkettőnk nyelve gyakrabban akad össze a kelleténél, s bizton veszem, az én szemeim is pontosan annyira hatnak álmatagnak, mint az övéi.
Ennek ellenére igen hamar józanságra lelek, mikor eljut a tudatomig a kijelentése az útirányunk vonatkozásában, a következő momentumban pedig őszinte, jó ízű kacagás tör fel a torkom mélyéről.
- A kedvedért elhiszem, Ronan barátom – vigyorodok el, megpaskolva a hátát. - S végtére félrevezetésnek sem utolsó. Hah, és én még kételkedtem benned – csóválom meg a fejemet egy hitetlen mosoly kíséretében, majd odébb lépek tőle, hogy kényelmesen visszahelyezhesse a térképet a táskájába.
- Rendben, tartsunk velük – bólintok egyet némi töprengést követőn. - Addig is lesz időd elmesélni a vélhetően rendkívül izgalmas kalandozásaidat a holtak erdejében, amelyekről most is zokszó nélkül hallanék, ám úgy érzem, az alvásra nagyobb szükségünk lenne – pillantok rá elnézően, miközben az ajtó felé fordulok. Még egy szobát is szükséges lesz szereznem, ugyanis a vacsoránk és az italok intézése közben sajnálatomra nem gondolkodtam előre a sanyarú jövőre. Mielőtt azonban még kereket oldanék, visszatekintek Ronanra a vállam felett.
- Reggelinél találkozunk. Jó éjt, Ronan. Pihend ki magadat, mert ha holnap meghalok miattad, örök létedre kísérteni foglak a túlvilágról – jegyzem meg újabb vigyorra rándítva a számat, és amennyiben nincs több hozzáfűznivalója a holnaphoz, magára hagyom.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 27, 2021 10:44 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Láthatóan vannak fenntartásai azzal kapcsolatban, mennyire megbízható bárki is, hisz már annyira nem naiv, mint az első találkozásukkor, abban viszont egészen biztos, hogy ha rájuk ront az ellenség, Daldram nem fog elszaladni a csata első zajára. És ez neki elég.
-Remélem, nem... - Mormogja nem kevés fintorral az öt kulcs legendáját illetően.
-Nekem csak a kincs kell. Az istenek ökörségeivel kínlódjon más.
Mindig is igyekezett távol tartani magát az ilyesmiktől. Az öt kulcs legendája...istenek üzeneti, próféciák. Még csak az kéne. Az utóbbi időben így is túl sok ezzel kapcsolatos élménye volt. Túúúl sok. Csapd le csacsi az istenek kegyeltjével, közös főzés a szellemek szószólójával, ma pedig elfogyasztott egy litert a folyadékból, ami feltehetően valami sivatagi kecskefejű istenség vizelete lehet. Épp elég ennyi a misztikumból.
-Hmmm?
Hosszan néz farkasszemet Rilrion-al, mikor megkérdezi, miért indulnak keletnek. Kicsit talán túl hosszan, mielőtt kelletlenül a táskába nyúlna Tulveron atlaszáért, és kihajtaná maga előtt, hogy megnézze. Két ujjával sétálgatva rajta próbálja megkeresni, hol vannak éppen, aztán a lap bal alsó sarkában lévő iránytűre nézve összeráncolja a homlokát.
-Elhinnéd, ha azt mondanám, csupán félrevezetés volt, arra az esetre, ha társunk mégsem lenne oly megbízható, mint gondoltuk? És még VÉLETLENÜL SEM arról van szó, elnéztem.
Sóhajt, és elteszi a térképet.
-Lényegtelen, a karaván abba az irányba megy, pár napig velük tartunk, aztán magunkra vagyunk utalva. Lehet jobb, ha onnantól rád bízzuk az útmutatást. Nekem kis híján a gatyámba került, hogy megmutassák az utat kifelé a holtak erdelyéből.
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 26, 2021 12:32 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Őszintén megvallva nagyobb ellenállásra számítottam, netán némi drámai összeszólalkozásra, mely a bajtársiasság és a bizalom jegyében gyúlt volna lángra, ám olybá tűnik túl sok időt töltöttem színészek és ponyvaregények társaságában. Jóformán az ásványok felemlegetésekor arra sem marad kitartásom, hogy a komolyságomat fenntartsam; szórakozottan horkantok fel, miközben átemelem tőle az eddig még nem látott térképet.
- Én is. Akkor majd elválik, valóban megbízható-e Daldram úr – biccentek egy aprót inkább csak magamnak, miközben érdeklődő arckifejezéssel felmérem a rozoga papíron húzódó vonalakat, rajzokat és elmosódott feliratokat. Temérdek kérdés vetődik fel bennem a látottakról, azonban nem vágok elébe Ronan szavának, hagyom, hogy maga avasson be azokba a részletekbe, amelyeknek kétségkívül ő a legnagyobb ismerője.
Az elhangzottak alapján kezd felengedni a tudatomról a vacsoránk alatt rátelepedett köd, már ami a kalandozásunkat illeti, ugyanis az alkohol hatásának nem akaródzik oly hamar tovaszállni.
- Eddig világos. Úgy hiszem – teszem hozzá, majd megköszörülöm a torkomat, miként felnézek a térképről az őszhajúra. - Az Evirani-hegység adott, megannyi legenda szól elrejtett kincsekről, egyesek szerint még az öt kulcs legendájára is ott találunk válaszokat. Érhető, hogy a romváros vagy környéke, mit egykor olyannyira kedvelt Hagen Crara, holmi értékes nyughelyéül szolgáljon – bólogatok újfent, összegezve az elhangzottakat és a feltételezéseimet, melyek ha nem állnak helyt, reményeim szerint korrekcióra kerülnek. - Pusztán csak azt nem értem, miért indulnánk meg keletnek? Az a cimborád, akiről beszéltél, úgy rémlik azt mondtad, kelet felé indul az est leszálltával vagy a délután beköszöntével – vonom egymásnak a szemöldökeimet, míg a pillantásomat visszasüllyesztem a térképre, hátha onnét még azelőtt válaszra lelhetek, hogy Ronannak meg kellene szólalnia. Persze sikerrel nem járok.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 26, 2021 11:36 am

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Megvonja a vállait. Ha nem kell neki a könyv, hát nem. Az mondjuk túlzás, hogy Kevin-nek szüksége van erre a könyvre. Nem teljesen reménytelen szegény, csak éppen...túl nagy fába vágta a fejszéjét. A lány, akiről évek óta álmodozik, inkább a marconább hadvezérekre bukik, fene az ízlését. De talán most, hogy szerzett egy háborús sebet mégis csak lesz esélye nála.
Kissé pislogva néz fel. Hangyányit elkalandozott saját fejében, és hazudna ha azt állítaná, teljes mértékben odafigyelt mindenre amit hallott. ezért nem is mond ilyet. Az utolsó kérdés szerencsére már eljut hozzá. Sóhajt, és lehajol a táskáért, hogy előkotorja annak aljáról a már ismerős bőrkötésű naplót, és ezúttal a térképet is. Ez utóbbit átnyújtja Rilrion-nak.
-Amit a törpének mondtam igaz. Csak épp nem ásványokra fogunk ott leni....remélem.
Megvárja, amíg a térképre néz. Még a háború előtt rajzolta valaki. A papír már megsárgult, de még jól kivehető rajta minden. A tudós társaság talán már ezt önmagában is értékesnek tartaná...meghívnák egy serre azt aki, a kezükbe adja, és megpaskolnák a fejét, vagy ilyesmi. A rajzon az Eviran-i hegység látható, középen egy kilátóval, ahova több út is vezet, melyeket hosszú évek óta nem járt senki, és el is feledte talán mindenki, aki még él.
-A napló szerint itt állomásozott a katona. A torony egy rég elhagyott bányára épült, az onnan kitermelt kövekből. Valamiféle drágaköveket leltek odalent, de már rég nem találni ott egyet sem. Ott van a kincs. Leszámítva egy láda törpe aranyat.
Kinyitja a naplót a megfelelő részhez, és azt is Rilrion felé tartja. A kézírás mellett látható pár rajz is. Nem a legszebbek, de felismerhető egy bogár, ami kicsit emlékeztet a fogadó cégérére.
-Amikor a város elesett, a katona erre menekült. Itt azonban megtámadták, és el kellett rejtenie a ládát, hogy később visszatérhessen érte. De elfertőződött a lába, és sosem jött vissza.
Összecsukja a naplót, és visszadobja a táskába. Egészen meglepődik magán, milyen gyorsan kijózanodott...bár...lehet csak ő érzi úgy. amennyiben így van, reméli, Rilrion is annyit ivott, hogy darabos beszéde, és ügyetlen mozdulatai számára sem feltűnőek most.
-Ha megtaláljuk itt a ládát a barlangban, az bizonyítja, hogy a kincs valódi. Ha pedig megtaláljuk a kincset...történelmet írunk...
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 26, 2021 11:08 am

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
A bólintására bólintással felelek, és noha érzem, egy szobát leginkább az alvás ürügyén volna a legáldásosabb felkeresni a jelen állapotomban, képtelen vagyok elcsitítani magamban a kételyeimet. Tehát a holmimat szorongatva, csendben követem Ronant az emeletre, ahol egy meglehetősen rozoga helyiségbe keveredünk. Kétszer is meg szükséges néznem magamnak az ajtó hogylétét, ugyanis a legutóbbi látogatásom alkalmával még nem örvendett ekkora lepusztultságnak a fogadó. Persze nem kizárt, az akkor elfogyasztott alkohol és a társaságom kitűnő volta megszépítette az emlékeimet.
Apró sóhajjal hajtom be végül magunk mögött az alkalmatosságot, remélve, hogy nem kattan ki a zsanérjából, azonban a borostyánszeművel ellentétben nem pakolok le és helyezem magamat kényelembe. Legfeljebb álltomban egyengetem szédelgő voltomat a legelőnyösebb pozíciót kutatva, melyben nem billegnek jobbra-balra a falon tátongó lyukak, bár a férfi kijelentése még ebben is megakaszt.
- Pff, nincs szükségem a pajzán könyvére. Kifejezetten sajnálom a jó Kevint, hogy ehhez szükséges folyamodnia – mosolyodok el a kelleténél alávalóbb mód, melyet a kimerültség számlájára írok. Aztán egy újabb szusszanással visszaöltöm magamra a komolyságot. - Nem fogok kertelni, kedves utazó cimborám. Belevágtunk ebbe a kincskeresésbe, s olybá tűnik, temérdek információt tartogatsz vissza abban az őszes üstökkel fedett koponyádban – teszem csípőre a szabad kezemet, mintegy megalapozva a helyzet súlyosságát. - Tudni szeretném, hogy a sziklamászásunk után, már amennyiben túléljük, merre fogunk tartani. Úgy vélem a bizalmat a kérdéskörben kiérdemeltem – tekintek rá várakozóan, megemelvén az egyik szemöldökömet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 26, 2021 12:36 am

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Teljesen komoly, és sztoikus arca visszatér, mögötte azonban azt a gondolatot rejtegeti, ahogy akaratlanul is elképzeli, miként Daldram elkezd HATALMAS kebleket növeszteni, és a fantáziájában viselt mellvértje lepattan a mellkasáról, mikor már nem bírja a nyomást, végül pedig ő maga is előre bukik, a hatalmas dinnyék súlyától. tényleg nem szabad ma már többet innia.
-Jó éjt Daldram úr...akkor holnap itt találkozunk.
A kérdésre, bérelt-e szóbát bólint egy aprót, és meg is bánja azonnal. Reméli, nem látszik, mennyire megszédült ettől az apró fejmozdulattól. A szoba egyébként a fogadóban van, azonban, ennek ellenére a hátizsákja, és minden holmija egyértelműen itt van vele, a széke mögött a földön. Ennek az oka, hogy a szoba ajtaján nincs zár. Sem kilincs. És őszintén szólva, az ajtó lapja sincs helyén. Épp csak egy fokkal jobb, mint az erdőben sátorozni. De már kinézte magának a nagy szekrényt, amit a bejárat elé tolhat, ha magányra vágyna.
-Úgy legyen.
Fél kézzel felkapja a hatalmas zsákot, és feltápászkodik. Tenyerével meg kell támaszkodnia az asztalon, de aztán aránylag könnyedén tud mozogni a célja felé. A szobában lehajítja a teljes felszerelését, és hátát a falnak döntve fordul Rilrion felé.
-Ha a könyvet akarod, Kevin magával vitte.... - Veti oda azonnal, és közben a halántékait masszírozza picit, mielőtt halkabban újra megszólalna: - Miről akartál beszélni?
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 10:52 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Az iménti kis híján gutaütést követőn megsüllyedt hangulatban hallgatom őket, noha Ron megállapítására ismét csak felfelé kunkorodik a szemöldököm. Tény és való, szívesebben tartogatnék magunknak bárminemű kincset, minthogy a törp hátasára költsük, de továbbra sem hagy nyugodni a tudat, hogy elcsent lóval terheljük amúgy is nehézkes kalandozásunkat.
- Voltaképpen kezdem megérteni, hogy a törpök által oly szívesen látogatott kocsmákban miért is olyan fertelmes a ser – horkantok fel, eleresztve a négylábúak témáját. Inkább szentelem a számat a ragum elfogyasztásának, amit a megmaradt vidítók egyikével öblítek le. Nem mondom, az összhatás komolyan megingerli a gyomromat egy alapos rókára, ám valamiként sikerül elűznöm a feltörekvő kényszert.
- Nos, a részemről nincs több mondanivalóm. Kivéve, hogy Daldram úr… látogass meg egy szajhát, mielőtt útnak eredünk, mert ennyi szót az én vájt fülem sem bír el egy ültében a keblekről – vigyorodok el, s átnyújtok a számára néhány ulront. Kötve hinném, drágán kínálnák magukat a hölgyek az istenek háta mögött, s ennyit megér mindannyiunk nyugalma.
Amennyiben mindhárman végeztek a vacsorájukkal, felnyalábolom a holmimat, noha ahelyett, hogy jó éjszakát kívánva tovább állnék a fogadóshoz szállást kérni, Ronan alkarjára helyezem a tenyeremet.
- Csodás egyezség s csapat született itt meg ma, uraim! Viszont a borostás képű, szöszi cimborámmal még szeretnék néhány szót váltani – biccentek a mélynövésű felé, remélve, megérti a célzást, melynek indokáról felőlem aztán gondolhat bármit. - Legyen szép estéd, Daldram úr! – kacsintok rá cinkosan, s ha a borostyánszemű sem ágáll ellene, vele együtt távozok az asztaltól.
- Béreltél már szobát? Kíváncsi fülektől mentesen szeretnék beszélni - tekintek rá várakozóan.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 10:19 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

B
umszli ujjammal mutogatni kezdek.
- Látod, jól mondja a kis gólya. – Helyeselek bőszen. Csak a pénz jár a fejemben, nagyon szűkében vagyok a dolgoknak, és hiányzik is. Csirke ízletes, és hamar kezd el fogyni. Egy bordély se ártana a nagy út alatt, hiszen nem ezzel a teli puttonnyal indulnék neki az útnak.
Majd énekes madarunk szemöldöke emelkedik, hangja pedig kérdésre kunkorodik.
- Tudod, mi hoz balszerencsét? – Rázom a fejem.
- Sert ott hagyni, amit bőszen iszok, pedig aztán finomabb a hugyozásom, na meg Caldenből gyüttem. Láttad már a lábam? – Mondom hangosan, majd nevetek fel jó ízűen, miközben a lábam lengetem.
Azonban való igaz lesz, hiszen kitudja, hol ismerik fel, ám nagyon fáj ezt elhagynom. Főleg, ha arra gondolok, hogy még fizettem is az őrzésért, amiből mennyi hugy vizes ser jutott volna, becses pofámba.
Megköszörültem a torkom, és fájóan kétségbe esve pillantok Ronanra. Ez énekelni fog, és mi ezt fogjuk hallgatni? íródik ki a homlokomra, majd jó kedélyűen, mint aki nem tett semmit pillantok vissza a másikra. Ám látom az ő arca is grimaszra áll.
- Meg mécs csecseket is növesztek. – Nevettem fel, hiszen ez asszonyi feladat, ám rá kell jönnöm igazat szól, így arcom látványosan komorrá válik.
- Oh, a viharba, igazat szólott. – Helyesbítem, ám még soha nem tettem efféle óvintézkedést a sárkány dolgos keze nélkül. Az a kéz másra nem is volt jó soha sem.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1089
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Arany Bogár Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 10:03 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Picit még mindig furcsállja a dolgot. De lehet csak ő fogalmazott rosszul. Minden esetre, ha már ott lesznek....hát...ő sem látta még, hova mennek, de a napló szerint annyira nem veszélyes a hely. Persze, ki tudja, mi történt ott az elmúlt évtizedek során.
-Uraim! Minden rendben lesz. Pár óra barlangászat csak, vacsora előtt. Fehérnépet nem ígérhetek, de ki tudja, háta ott rejtőzik az arany bogár, és ezért nem találta még meg senki.
Sóhajt egyet. Lenne még pár ötlete, hol kell keresni, de ez továbbra sem az a mese. Aztán viszont ő is felvonja a szemöldökét. Lopta a lovat a törpe? És csak így bevallja? Főleg azok után, hogy elnyergelt vele egy másik országba? Rilrion szavaiba nem vág bele viszont. Csak utána jegyzi meg csendesen:
-Ezek szerint, önnek már nem kell lovat venni.
Ami a lantot illeti, kissé grimaszolva dől hátra a székében. Megfordul a fejében, hogy felajánlja a bárdnak a táskája mélyén heverő könyvet, arra az esetre, ha unatkozna az úton esténként, de inkább nem teszi. Csak bólint. Biztosan találnak majd ezt is a piacon, ha tényleg szükség van rá. A többiben viszont abszolút egyet kell értenie vele.
-Párszor elkapott a vihar az úton, nem kellemes. Mindenképpen jó ötlet...Nos, meg kell még beszélnünk valamit, vagy tegyük el magunkat holnapra?
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 13, 2021 10:26 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Néma fortyogásom közepette felkészülök a legrosszabbra, vagyis, hogy Daldram megadja magát a tervnek, s Ronan is kétszer meggondolja, milyen útitársat fogadjon maga mellé. A szám is leheletnyire elnyílik, a nyelvemen sorakoztatva az imént még elhallgatott érveimet vagy puszta hisztériámat, ám újabb megilletődésemre nincs szükség a zsémbes oldalam megcsillogtatására. Noha szakadékban meghalni sem hangzik fenségesebbnek, jobban érezném magamat a jól ismert sziklák, kövek társaságában…
- Magam is jobban pártolnék egy utat, ahol a kínkeserves halálnemek helyett begyes asszonyok öle várna inkább, de még a sziklákon meghalni is szívesebben tenném, mint a vízben – jegyzem meg a magam észrevételeit valamivel csöndesebben, majd egy sóhajt követően nekikezdek a vacsorámnak. Végre akad is helye neki a gyomromban így, hogy nem a mélyen szántó iszony tölti ki, sőt, végül kis híján bele is horkantok a szaftos raguba - amely a kanalamon egyensúlyozik - Ron cimbora ásványokat illető megszólalására. Ha elég élelmes volna a törpe, ebben a momentumban leleplezné az eddigi lódításunkat, de szerencsére a történetünk és a valóság éles kontrasztjának megmagyarázásával még bőven ráérünk.
- Loptál? - emelkedik meg az egyik szemöldököm, mialatt felnézek a tálamból. - Jobb lenne megszabadulni tőle, azt mondják az ilyen hátas csupán balszerencsét hoz. S arra a legkevesebb szükségünk van! - osztom meg vele kéretlen tanácsomat, ami a babona helyett leginkább a lebukást illető aggodalmaimból fakad. Fene tudja, honnét lódította azt a négylábút, s hogy a gazdájának mennyit ért a nyihogó barátja.
- Egyébként nekem egy lantra is szükségem van. Az utolsó kettő szörnyű véget ért, s amúgy sem maradhatunk szórakozás nélkül egy vélhetően hosszú utazáson. Hovatovább ildomos volna felszerelkeznünk az időjárásra is, az esőzések még messze vannak, de amennyiben hegyeket környékezünk, fel kell készülnünk a szeszélyeikre – magyarázok tele szájjal, jobbra-balra illegetve a kanalat beszéd közben.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Deedra Gindrian Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Arany Bogár Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Arany Lótusz Fürdőház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: