Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Arany Bogár - Page 2 KaDiPE5
Arany Bogár - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Arany Bogár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Pént. Aug. 13, 2021 8:42 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

M
ozgolódok, és kihúzom majd magam.
- Ám legyen. – felelem a feltevésre, hogy tegeződjünk, ami számomra furcsa lesz. Még a sárkánnyal otthon is magázódunk, valahogyan bennem maradt.
Ronan meg veregeti a vállam, ami olyan puha vút, mint egy kis lepke fing. Rá pillantok, majd őtet is hátba verem, és nagyot kacagok.
Pacsirtánknak nem tetszett az ötlet. Szemem még mindig közöttünk járt és közben igyekeztem megdönteni a mennyi csirke része fér a pofámba rekordom. Éhségem lassan csillapodott.
- Hála a Caldeni méz édes sernek! – Sutyorgom az orrom alatt, ám ha akarták hallották.
- Akarom mondani, a macska rúgja meg.. rúgja meg a macska.. hát azért nem vút kedvem megfulladni, ám nem válogathatok. – Vonom meg a vállaim.
- Omlás..- Emelem fel egyik kezem.
- Vagy fulladás. – Emelem a másikat, és hasonlítgatom össze, mint ha csak egy mérleg lenne.
- Nincs valami olyan út, ahol nagy csecses asszonyok vannak, és malacok pácon? – Táncol a szemöldököm.
- Fúú, de ennék aztat is. – Mondom, majd tovább tömöm a csirkét a számba.
- Akkor a semmiért loptam lovat? – Kerekedik el a szemem.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit and Svea Helmrid Kedvelték

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1089
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Arany Bogár - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 9:02 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

-Jobb. Sokkal jobb. És a dalnok lány is szebb. - Itt már megenged magának egy apró mosolyt is a mondandója végére. Aztán most ő veregeti meg kicsit a törpe vállát. Rendes fickó ez...minden bizonnyal. Ronnak viszont tényleg ideje lesz kevesebbet innia.
Annál is inkább, mert a társai reakciója kicsit meglepi. Daldram még egy dolog. Hallott róla, hogy az apró népek inkább a szárazföldre valók, és nem különösebben alkalmasak úszásra, Rilrion reakciója viszont arra emlékezteti, amikor a macskáját akarta megfürdetni. Igaz, lehet nem ugyanabban az üstben kellett volna, mint amiben a pörkölt készült előző nap.
Aztán picit jobban elgondolkodik. Rémlik neki, mintha hajókat említett volna...vagy csak képzeli? akárhogy is, logikusnak tűnik, hogy valami szörnyűség történt vele az úton. Nem firtatja, sóhajt egyet, és halkan szólal meg újra.
-Nos, van egy másik bejárat is. Valamivel messzebb van, és a napló szerint meglehetősen omlásveszélyes...de a tudományért mindent!
Csak reméli, hogy igaz, amit olvasott, és más még nem találta meg. Nem várja őket ott sok minden, ha igaz is, csupán egy láda, amit a fáradt katona itt rejtett el későbbre, de ha itt van, akkor talán a másik kincs is tényleg ott lesz, ahol írja.
-Így már megfelel uraim? Aztán ha megtaláltuk a mintákat a helyi ásványokból, még lesz időnk lovat vásárolni magunknak az útra.
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 7:38 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Bár a pultnál még türelemre intettek az étel kapcsán, mire a két pohár itallal megérkezek az asztalhoz, egyszeriben a két csirkével mégis felbukkan a szolgálólány, aki vélhetően fültanújaként Daldram korábbi eszmefuttatásának a begyes asszonyokról, egyszerűen a kezembe nyomja a tálakat. Elhúzom a számat, ám a vércseként lecsapó társaim „kapkodását” eszemben sincs megakadályozni; hagyom, hogy elvegyék tőlem a vacsorájukat. Vélhetően félre értettem a fogadóst, s pusztán a saját rendelésemre szükséges várnom.
- Köszönöm, kihagynám. Máskülönben ha nem zavarja a közvetlenség, végtére útitársak leszünk, a részemről eltekinthetünk a magázódástól – ajánlom fel nagy kegyesen, s amíg pillanatokig mindössze a csontok roppanása és a fogadó háttérzaja hallik, belekortyolok az italomba.
Mellékes elfoglaltság gyanánt s puszta megszokásból végig is futtatom a tekintetemet az összeverődött vendégseregen, ám a megszokott részegeskedők és az egyértelműen összeszokott baráti társaságokon kívül semmi érdekeset nem fedezek fel a soraik között. Mire pedig arra hajtanám a fejemet, hogy megkezdjem a következő kupámat is, végre-valahára megérkezik a ragum és a kissé száraznak ható cipó, amelyek láttán mindenek ellenére is összefut a nyál a számban.
Nyilván persze ekkor kell megszólalnia Ronannak az újabb híreivel, és őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy a hajóútból fakadó trauma, a pityókás állapotom az éhséggel keveredve vagy a szellemi képességeim hanyatlása a korral okozza-e, de egyre kevésbé tudom nyomonkövetni a borostyánszemű terveit és elképzeléseit az utunkról. Bár igazán nem is akad lehetőségem mélyen elemezni a sokat sejtető pillantását – melyet egy szemöldökvonással fogadok –, netán az elhangzottakat, mivel a következő kijelentése alkalmával egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni. Na nem. Nem. Nem, ennyi vízen ringatózás után még dalolva másszak is bele?!
- Nem. Nem, kizárt, szó sem lehet róla, hogy én víz alatt legyek vagy egyáltalán belemenjek… - bököm ki az elhűltség, a döbbenet és a frusztráció kaotikus egyvelegével a hangomban s az ábrázatomon. Érzékelem, hogy talán a reakcióm eltér a megszokottól, sőt, egyenest indokolatlannak hathat, azonban nem marad bennem erő az elsápadással kísért rémület mellett a kompozícióm összenyalábolására. Gyűlölöm a vizet, s ez a legenyhébb fogalom, amivel illetni tudhatom.
Nem is mellékelek további szavakat vagy érveket a kifakadásom mellé, felnyalábolva az ételhez járó kanalat, méla csendben és a számat harapdálva kezdek a ragu piszkálásába, akár egy gyermek, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. De ott csessze meg alaposan és érzéssel Hagen Crara meg a kincse, ha a tengerben kell érte parádéznom!



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Daldram Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 6:58 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

A
jkaimat furcsán biggyesztem, arcom finom ráncba formálódik, meredten nézem, és hallgatom.
- Nekem osztan mindegy. – Csattanok fel, vállat vonva, majd teli szájjal köpködve nevetek fel.
Valami félelem kellett volna, mostan kicsinyke testembe költözzék? A szöszi pedig úgy szintén felkaccant.
- Kedvellek te kis madárka. – Rázom nagy bumszli mutató ujjam magam elölt, miközben mosolygok. Részegség igen távol áll mostan tőlem, hiszen semmit nem érzek, ez a fejemben lévő hangokat elégé frusztrálja. A cincogi vagy mi lelép, majd beszélgetésbe kezdek a férfival. Hah, talán először utaltam így reá.
Látszik elmélázik kissé, de Daldram úr szívesen hallgat, ha netán szívét nyomná valami. Finom hümmögés után tér vissza gondolatai kavarós sőréjéből, és válaszol. Kissé megnyugszom, hiszen nem lenne kedvemre, ha megsérteném. Jó lenne, hogy a szőkeséges nőies kifejezéseim már találtak, de azokat kevésbé érzem sértőnek. Majd folytatja, arcom komoly lesz, ráncaim kisimulnak, és figyelem.
- Oh, hát .. – mozgolódok kissé, hiszen nem tudom, mit mondjak. Megvakarom a fejemet, és gondolkodom még.
- Remélem ottan jobb volt a ser. – Vigyorgok el most egy kicsit, tán még a rohadt fogaim is kilátszanak, úgy mosolygok rá. Próbálok mást felhozni, de nem vagyok én az érzelmek embere.
A kis fiú visszatér, és szemeim elkerekednek az ízletes finomságokon, de mikor meglátom az italt, a mellkasomra teszem egyik kezem, és meghatóan pillantok rá.
- Ezt..nekem? – Már féltem nem ihatok többé.
- Ha kell még a haját is fésülöm jó uram. – Felelem arra, hogy nem csapkodom többé. Úgy kezdek bele a csirke belezésébe, mint aki még életében nem evett, a finom szaftja a szakállamra folyik.
Cincogi ismét belekezd duruzsoló hangjával és faggat minket. Annyira élveztem a falatot, hogy kár lett volna nyitnom a szám- Ám, mikor válaszoltam volna, hogy nem, abban a pillanatban a másik kezdi.
Megállok az evéssel, és fagyott tekintettem ide-oda cikázik közöttük.
- HÖÖ? – Kérdem félig tele szájjal. Egyik szemöldököm a magasba ugrik.
- Hát úszni tudok, de megfulladok osztan mi lesz? – Kérdezem, majd követi a másik szemöldököm az előzőt.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1089
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Arany Bogár - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 12:20 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

-Találkoztál már minddel. - Feleli a megjegyzésre, hogy rengeteg barátja lenne. Abba csak utólag gondol bele, hogy csak majdnem mondott igazat. Bran példának okáért már nem volt ott a fogadóban, amikor megismerték őt, és ha megerőltetné magát, biztosan fel tudna idézni még néhányat, akikkel összefutott útja során, de annyi baj legyen.
Felnevet Rilrion cinegés fejtegetésén. Aztán, jóval utána azon is, hogy mire adta ezt válaszként. Kissé fáradt már, és az ital sem segít neki a gyorsabb gondolkodásban, egy cseppet sem.
-Hmm? - Kérdez vissza a törp kérdésére, miután kissé elmerült a saját gondolataiban. Gyorsan megrázza a fejét, és hátra dől a székében. - Nem mondott semmi rosszat.
Alapból ennyiben hagyná, de ugye borban az igazság, szóval ebben a valamiben amit most ittak talán szorult egy fél igazság is, ezért még hozzáteszi:
-Egy ilyen fogadóban nőttem fel. Néha megrohannak az emlékek, semmi több.
A táálak érkezésére éhes ragadozóként csap le a sajátjára, és veszi el azt barátjától segítőkészen, hogy aztán úgy essen neki, hogy az a szárnyas akkor is elpusztult volna, ha túlélhette volna azt, ahogy megsütik, miután kibelezték. Túl rég óta van az úton, és az utolsó "normális" étel amire vissza tud emlékezni egy kígyó húsa volt, így most számára ez felér egy mennyei lakomával.
-Nemmmm....de...nekemmm.....van egy ötletem.... - Lenyeli az első pár falatot, és megtörli a száját, aztán kihúzza magát, és rendezi kissé a vonásait. - Elnézést...nagyon finom. Khmm...Állítólag pár órányira a part mentén van itt egy barlang, amit érdemes lenne megnéznünk.
Sokatmondón Rilrion-ra néz, jelezve, hogy igen, a napló említést tesz egy kincsestárról itt is. De, hogy hogyan magyarázzák meg, hogy itt is csupán ásványokat keresnek.
-A barlang bejárata azonban a víz alatt van, szóval...mindenki jó úszó, ugye?
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 08, 2021 3:53 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Mindennemű színészi tehetségemet latba vetem a bensőmben végigszaladó érzetek és értetlenkedések elkendőzésére az ábrázatomon, ám képtelen vagyok nem megakadni egy momentumra Ronan kijelentésén. Kelet felé? Szívem szerint itt s most neki szegezném a kérdést, azonban az idegen törpe előtt nem kívánnám a párosunk sérülékenységének és diszharmóniájának látszatát kelteni. Nem tűnik alávalónak Daldram úr, viszont az elővigyázatosság mindenek előtt való; higgye csak, nincs értelme bármiben mesterkednie, hisz ketten vagyunk ellene. Visszatérvén az útirányunkra, sürgetővé válik az érzet, a mai estén kettesben szépen átbeszéljük ennek a világnézésnek a mikéntjét deres hajú cimborámmal… Hisz nem a két szép szeméért társultam mellé.
- Jó sok barátod van neked – jegyzem meg mintegy mellékesként, mielőtt negédes mosollyal a mélynövésű felé fordulnék a madarakat illető megszólalása hallatán.
- Tudja, Daldram úr, a cinegék megnevezése rendkívül megtévesztő. Oly' kedvesen cseng és dallamosan, ám nem átallnak olykor más kismadárkákat fogyasztani. Miután a csőrükkel beverték a koponyájukat – osztom meg vele az információt, ne maradjunk érdemi tanulságok nélkül a minap sem, noha rögvest előhozakodik egy újabb. Úgy hangzik; ne lepődj meg, ha egy törpe nem jut egyről a kettőre, annyi ser és tusak viszonylatában egy idő után a saját tükörképére is rácsodálkozik. Így már nem is olyan meglepő, egy sejtelmes caldeni segítő tippjére jóformán a világ másik végére utazott komolyabb bizonyosság nélkül.
Nos, ígéretet a lánya megtalálására nem tettünk, pusztán csak, hogy nyitva tartjuk a szemünket és fülünket, ami olybá tűnik, a törpnek is megfelel, méghozzá annyira, hogy megint rá kell egyet vágnia a hátamra. Halkan nyüszítve rázkódok meg a baráti „figyelmessége” alatt, mielőtt felkelnék az asztaltól.
- Azért a jó cimborámmal is rázzon kezet a megállapodásunkra, bár megvallom, a hátamra mért… paskolása igen kifejező és nyomatékos volt – húzom el a számat, majd bólintva a rendeléseikre, továbbállok a társaságuktól.
A kinyilatkoztatásomhoz híven elébb a fogadó hátsókertjét látogatom meg, visszafelé pedig teszek egy kitérőt a söntéshez megrendelni az étkeinket. A magam részéről beérem vajmi raguval és cipóval, illetve kérek még két adag vidítót újdonsült cimboránknak is. A vacsoránkra érthető mód várni kell, így egyelőre csupán a két kupával térek vissza kisvártatva az asztalunkhoz.
- A szívélyes meghívását viszonozandó… - leteszem Daldram elé az italokat. - És a további csapkodásokat elkerülendő – tekintek rá némi rosszallással, aztán végre lerogyok méltó helyemre.
- Nos, jutottatok valamire a holnapi terveket illetően? Estig nem rostokolhatunk ebben a lebujban, még ránk telepszik holmi fene. Bár nem tudom elképzelni, miféle szórakozásra lelhetnénk egy falucskában – sóhajtok fel drámaian, a törpe és Ronan között ingáztatva a tekintetemet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Deedra Gindrian and Daldram Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 06, 2021 3:04 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

M
egvonom a vállam, és a két kezem is emelem hozzá, majd visszahelyezem őket az asztalra.
- Nem ígérhetek semmit. – Mondom. Neki támaszkodom az asztalnak, és figyelem őket.
- Aztán minek annyit várni? Itt vagyok, jó ugyan éhesen, de ha meghívtok egy csirkére. –Hirtelen lepődök meg és figyelek a bárdra.
- Már, ha nem bánja, hogy madarat ennék. – Vonom fel a szemöldököm, ki tudja a mai fiatalság mire ugrik. Ám a férfin is úgy hallom maradnak. Nincs pénzem szállásra, már ténylegesen a végit járom a dolgoknak. Istállóban fogom meghúzni magamat, legalább vigyázhatom a lovamat.
- Köszönöm. – Mondom visszafogottabb hangon.
Ide-oda jár a szemem, hogy még is akkor mi lesz, hogy lesz.
- Jól ecsém. – Mondom, és ha tudom, ismét finoman rávágok. Megsérteném a becsületem, ha mohóvá válnék, magam csak annyit akarok, amivel kihúzhatom egy ideig.
- Caldenben ahogy mondottam, vagy nem? Nem emlékszem már sajnálom. Nem volt szerencsém. – Forgatom meg a szemem.
- Akkor egy csirke. – Mondom boldogan, hiszen akkor hatalmasat kordul már a gyomrom, ami nem tesz jót a korombelieknek. Komor arcára felfigyelik.
- Tán rosszat mondtam? - Kérdezem





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1089
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Arany Bogár - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 04, 2021 10:39 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Bólint, mielőtt egy pillanatig is gondolkodna a válaszon. A szemrevaló nem kifejezés, de ezt már nem mondja ki, mert érzi, Rilrion már így is azt hiszi valamilyen bűbáj alatt áll. Egyébként sem az ő stílusa áradozni. Nem is olyan nehéz ezt megállni, amikor a törpe tovább lelelkesedik egy csapos leányért. Kissé komorabb lesz az arca, és inkább a poharára néz, de nem szól semmit. Átveszi a papírost, és egy pillanat alatt olvassa el, majd közelebb tartja a bárdhoz, látszólag anélkül, hogy észrevette volna azt, hogy ő is kíváncsiskodva ágaskodik mögötte.
-Semmi dolgom, de Bran barátom karavánja holnap este indul a városból kelet felé, és felajánlotta, hogy velük tarthatunk egy darabon.
Ami a létszám növelését illeti, meg kell fontolnia a dolgot. sajnos van abban logika, amit a társa mond. Már most is túl sokan tudnak róla. És bár mind a barátai, sajnos nem tudja garantálni, hogy nem beszéltek róla senkinek, pláne nem azok, akik fogságban voltak. Kis szerencsével minden vallatójuk meghalt azóta, így ők nem adhatták tovább de...elég az ilyen szívderítő gondolatokból.
-Igazad van. Ezer szerencsénk, hogy Rognus mester egy rokonával hozott össze a sors. Másoknál talán nem éri meg kockáztatni. És valóban Daldram úr, nyitva tartjuk a szemünk, és ha út közben megtudunk valamit a lányáról, segítünk, ha tudunk. A barátom a karavánnál pedig biztosan nyitva tartja majd a szemét utazásai során, ha megkérem rá.
Aztán bólint, és a kezét nyújtja. Ha készen áll, az csodás hír. Még egy apró mosolyt is megenged magának, aztán a távozó Rilrion felé fordul. Kérdőn néz rá, hogy vajon ez egy felhívás akart-e lenni, hogy kísérje el...bár csak nem, csordában járni oda a fehérnépek szokása.
-Valamiért megkívántam a csirkét...roston vagy bárhogy, ah úgy nem megy. Szóval én azt kérem, köszönöm.
Állítólag nincs olyan, hogy ingyen ebéd, ő azonban most reggelit készül ebédelni vacsorára, vagy mi, a lényeg, hogy ilyen ajánlatra nem mond nemet. A kupája ellenben érintetlenül pihen az asztalon. Míg üres a gyomra jobbnak látja nem piszkálni azt most egy jó darabig.
-Általában nem az én mellbőségemmel szokott foglalkozni, ki arra jár. De ha betévedt a szárnyas csikó fogadóba, lehet összefutottunk. De ne aggódjon miatta, a legtöbb vendég nem szokott rám emlékezni másnap...ami érthető.
A fogadó említése újra kissé komor lesz, mint amikor az előbb a csapos lányt emlegette a törpe. Persze nem az ő hibája, hogy így reagál erre. Nem tudhatja, hogy édesanyja is akként dolgozott, míg élt.
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 29, 2021 5:49 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Az egyik szemöldököm a homlokom irányába araszol a törp részletekbe menő elbeszélése és fantáziálgatása hallatán.
- Remélem, Daldram úr, hogy egyéb szörnyeknek nem az idomait fogja lesni a lekaszabolásuk helyett a közös utunk során – bököm ki némi kétkedéssel, melytől egyhamar elorozza az érdeklődésemet Ronan váratlan ellentámadása az asztal alatt. Szívem szerint viszonoznám a feltétlen törődését, ám félő, nem találnánk véget az újdonsült szórakozásnak, márpedig éppen elég figyelemelterelés az alkohol mámora a roppant fontos megbeszélésünk alatt.
- Tán neked is akad elintézni valód? - pillantok kérdőn a mellettem ücsörgőre, elvégre útnak eredni délelőtt is lehet, nem törvényszerű egy napot várakozni a reggel elszalasztása okán. Bár nem tagadom, el tudnék viselni egy kis pihenőt a hajóút borzalmait elfelejtendő. - Részemről végtére nem bánom a várakozást, szükségünk lesz az energiára – adok hangot az iménti gondolataimnak, miközben gazdát cserél Daldram levele Ronannal. Nyújtóztatom a nyakamat, hogy láthassam az írást, amely nem sokkal szűkíti le a kört a lánya tartózkodási helyével kapcsolatban.
- Kitől kapta az információt? Bizonyára többet is tudott volna mondani ennél – billentem oldalra a fejemet eltűnődötten, magam sem tudva, miért ártom bele magamat egy jöttment törpe problémájába. Talán, mert újdonsült útitársam éppen ekkora érdeklődést mutat az eset iránt, amelyről nem tudom egyelőre eldönteni; a fizetség kurtításának vágyából vagy a végtelenül jó szívéből fakad?
- Nem vagyok benne bizonyos, hogy jó ötlet volna még több embert bevonni ebbe a tudományos felfedezésbe. Természetest a védelem nem utolsó, ám Daldram úr rátermettnek tűnik – bólogatok magamnak. - Tudod, hogy megy ez, utána mindenki részesedést akarna a… publikált irományokból elvégre hozzá tettek a dologhoz. Daldram úr ebben sem tűnik mohónak, főként, ha a lánya ügyéhez is hozzájárulunk, jól mondom? - mosolygok negédesen a törpére, remélve, nem értettem félre Ron szándékát a különös érdeklődésével. Ha mégis, meg fogja majd köszönni a leleményességemet.
A Caldent illető megbeszélésüket megint csak meghagyom nekik, ellenben nagy nehézségek árán feltápászkodok a lócáról, és nem túl feltűnően a hátunk mögött húzódó falnak támaszkodva tekintek le rájuk.
- Amíg felelevenítitek a közös emlékeket a császári fővárosról, megjárom a királyok útját, s fordultamban rendelek valami étket is magunknak. Leszek kegyes állni is a vacsoráját a drága uraknak, tehát hallgatom a kívánságokat – biccentek feléjük színpadiasan.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Deedra Gindrian Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 26, 2021 6:56 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

G
ondosan ápolt bőrét, mondja. Nem marathattam reakció nélkül így megforgattam a szemem. Ahogyan azt mondtam, nem ítélkezem.
- Legalább szemre való volt a kicsike? Jó magam nem rég egy kocsmába, akkora dudákkal láttam egy csapos leányt. – Mutogatom a melleket a kezemmel.
- Én mondom, megpihentem volna bennük, de komolyan!. – Mondom.
- Egy falut jó lakatott volna azokkal a csecsekkel. – Nevetek fel. Remélem az ő boszorkányuk is efféleképpen nézett ki.
- Rendes ember vagy, de nem tudom, mi lehet véle. – Sóhajtok egyet.
- Nem tudom bajban van-e, csupán ezt találtam róla. – Nyúlok bele mélyen a zsebembe, majd kotorom elő a kis levelet, amiben ennyi áll csupán.
„ A leányod Eviranban van. ” Oda nyújtom, s ha elveszi a seremért nyúlok, hiszen akár mennyire is rossz, nem hagyhatom ott az utolsó cseppet, hiszen rossz szerencsét hoz reám.
Hallgatom, ahogyan egymás után beszélnek. Pókok! Meg akadt a fülem ezen. Nem szívesen csattannék fel, de nem szívlelem azokat. Még a végén kiderül, hogy a bátor törpe tele fossa a nadrágját egy kis póktól, és oda a jutalmam.
- Készen állok, ha magatokkal visztek. – Csattanok fel. Ha nem kapom, hogy leányom bajban van, nem látom okát annak, hogy induljak. Pénz nélkül mit sem érek, hogy kutassam.
- Calden, hmm ott kezdtem utam. Érdekes, hogy nem futottam össze önnel jó uram. – Maradok a magázásnál mind a kettővel, nem hinném, hogy ez a pár perc elegendő, s illendő lenne barátomként kezelnem őket.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1089
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Arany Bogár - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 25, 2021 9:10 pm

Jajj a Címe  Embarassed
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Kissé megrökönyödve húzódik még messzebb Rilrion-tól, és balja tenyerét végig simítja az állán, és nyakán. Több napos borosta...Van az több hetes is már sajnos. Lassan ideje lenne megnyírnia magát, mert most nem mer az istállók közelébe menni abbéli félelmében, hogy valaki az ő nyakába ül egy paci helyett. Márpedig, lovat szerezni nem ártana most már.
-Aha...majdnem...
Megvárja, amíg Rilrian nem számít rá, és ő is bokán rúgja. Csak finoman persze. Nem akarja őt is cipelni. Még az kéne. Egyébiránt bólint a törpnek. Az italra gyorsan, és lelkesen. Az ásványokra kissé lassabban, és megjátszott lelkesedéssel, de nem tehet róla. Kér csak 3 perce érdeklődik a kőzetek iránt.
-ÉS semmit sem tudsz róla? Úgy értem...bajban van a lány? Mert, ha még el kell intézned valamit a városban, egy napot még tudunk várni, van egy olyan érzésem, hogy reggel senki sem kelne útnak.
Talán a törpe. Igazándiból talán Rilrion is. Nem lehet benne biztos, mennyire bírja az italt a férfi. Csak azt tudja, hogy ő mindig azt hitte magáról, képtelen berúgni, de ehhez sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy eddig nagyon ritkán volt csak rá pénze.
-Nem tudhatjuk. De azt hiszem, megér ennyi kockázatot a....tudomány! Egyébként a napló elég kietlen vidékként írja le. A sárkányvérűek után egy hangyaboly sem maradt, nem még óriás pókok, vagy más szörnyek. De nem bánom...ez a felfedezés fontos. Talán keríthetünk még pár megbízható embert.
Megemeli a kapott kupát, és köszönetképpen biccent a törpére.
-Egészen Calden-ből jöttem idáig. Nem volt honvágyam, amíg nem tértem be ebbe a lélekvesztőbe, mit fogadónak csúfolnak.
 
Vendég
Vendég
Anonymous




Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 22, 2021 5:50 pm

A fényesség nyomában
Ronan & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Mímelt csalódottsággal szusszanok a hírekre, miszerint Daldram úr se keveredett szemközt a professzor fattyával. Viszont nem forszírozom tovább a témát, többek között azért sem, mert akad némi megtárgyalni valónk Ronannal. Noha a végkifejlete a sietős sutyorgásunknak változatlan nem csillapítja a kétkedéseimet, de elismerem, ő a harcos, nyilván meg tudja ítélni egy másikról a hasznavehetőségét. Ennek tükrében fordulok hát a vendéglátónkhoz, halként tátogva a közbeékelt megjegyzésére.
- Eszemben sem volna csókolgatni! - csattanok fel már-már felháborodottan. - Több napos borostája van, kikezdené a gondosan ápolt bőrömet – szegem fel az orromat, alaposan rájátszva a szerepemre, mielőtt azonban még kedve szottyanna revansot venni Ronnak a mókázásom okán, visszahelyezkedek tisztességes távlatba annak reményével karöltve, nem fogja tovább tapogatni a hátamat a törpe.
Persze a távolság nem akadályoz meg abban, hogy a társam gyanús megfulladása végett, jelzőértékkel ne rúgjam lábon az asztal alatt.
- Bizony, szegény párának még az erényét is majdnem megkurtította az a boszorka, szörnyű eset volt – bólogatok együttérzően, bár egyhamar megtorpanok a színpadi előadásban és a hazugságok további szövögetésében, miként a borostyánszemű még számomra is újszerű információkkal toldja meg a lódításomat.
Megakadok hát egy momentumra, s amíg Daldram lányáról diskurálnak, eltűnődötten pillantok magam elé, igyekezve feleleveníteni a romok és a környező hegység emlékét. Azonban bármennyire próbálkozzak, a világért nem jut az eszembe egyetlen kilátó vagy bánya sem. Persze nem ismerhetem az egész vidéket, ám óhatatlan felvetődik bennem a lehetőség, hogy vajon mindvégig rosszul ítéltem meg a kincs lehetséges helyét? Kézenfekvő, hogy a Kontinensválasztó hegyláncolat környékén legyen, elvégre híresek azok a hegyek a mindenféle elrejtett értékekről, és az ősi romokhoz fűződő festményt sem hinném, sokkal távolabb rejtette volna el Hagen Crara, de könnyen lehet, hogy elérkezett a momentum, mikor a túlzott okoskodásom és feltételezgetéseim vakvágányra futottak. Igaz jobban belegondolva csak akadékoskodás tárgyát képezte volna a találkozóhely, ha teljesen más irányba kellene kutatnunk… Már amennyiben nem egyenest Thalyronba igyekszünk vagy az utálatosan fagyos hegyekhez, ahonnét jóformán egy köpésre akad az undok város, ahol a gyerekkorom java részét eltöltöttem.
Jóságos istenek.
- Erre innom kell – motyogom az orrom alatt, és ezúttal az általam rendelt röviditalok közül hörpintek fel egyet. Pusztán egy, az alkohol marásából fakadó szisszenést és fintort követően csatlakozok vissza a beszélgetéshez.
- Mégis honnét lehetünk olyan biztosak abban, hogy nem érintetlen az a bánya? S ha tele van szörnyetegekkel? Óriás pókokkal meg Isilmë tudja, miféle förmedvényekkel. Hát ne haragudjon meg egyikőtök sem, de a bányász múlt, meg a közönséges banditák sem olyanok, amelyek felkészíthetnének bárkit ezekre – igaz, a törp úr kérdése egészen másra irányult, ám az információéhségem jelenleg kifejezettebb annál, minthogy az ide érkezésem körülményeiről siránkozzak fennhangon. Pedig azt is örömmel megtenném.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1849
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Arany Bogár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Arany Lótusz Fürdőház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: