Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
- Így már értem, a belőled áradó féktelenséget, épp olyan, mint az erő, amit képviselsz – a szavak mögött, nem rejtőzik burkolt sértés, sem előítéletesség, mellyel talán meg kell küzdenie nap, mint nap a falakon belül, netán kívül. Sőt, inkább szánom finom bóknak, hisz a veszély, olykor csábító alakot ölt, s az ember alaptermészetéből fakad, hogy vonzódik hozzá. Ám, ha általánosságban nem mi választjuk az erőnek, hanem az minket, hát az ő esetében a választás szinte már tökéletes volt. S ez elmondható a fény tanácsosáról is. Míg utóbbit a tiszta és hűs szellő táncolja körül, a mellettem álló szépséget titokzatos köd lengi körbe, s már – már világossá válik a bájos mosoly mögött villanó smaragd tekintet. – Épp a az elemi erők elsajátításán fáradozom. Hogy a laborban találtál, az annak köszönhető, szemem előtt összefolytak már a betűk – halvány mosolyt eresztek meg felé, de további csevegésre csak az úton lesz lehetőségünk, pontosabban leginkább nekem.
Kérdésére elgondolkodva ráncolom össze szemöldököm, s megeshet röpke momentum erejéig meg is torpanok. – Személyes tapasztalattal nem tudok szolgálni számodra, nem volt még rá szükségem – indulok meg újra a rakodó árusok közt. – De, ha csak az alapját veszem figyelembe, nem árt felkészülni némi fájdalomra, a kellemes csalódás mindig jobb, mint a kellemetlen – hetyke vállvonással fűzöm megállapításomat. Legkevésbé sem akarnám, hogy felkészületlenül érje, amennyiben maga kívánja felhajtani a bájolót, amennyiben azonban másnak szánja, a figyelmeztetéssel akként gazdálkodik, ahogy jónak látja. – Egészségedre! Dohánypor, nevezik tüsszentő dohánynak is, ugyanis orron keresztül használják – jellegzetes az illat, s akinek kicsit is kényesebb az orra a szagokra könnyen úgy járhat, mint bájos társaságom. Azonban még mielőtt felhívnám a figyelmét, a közeli kufárra, melynél nagy valószínűséggel megleljük, amiért jöttünk, a mellettünk lévő stanhoz lépve emelek el egy kellemes, puha tapintású keszkenőt, melynek sarkait méregzöld fonállal hímeztek karcsú szirmokat. – Parancsolj, nálam talán csak használt akad. Feltételezem, arra nem tartasz igényt – nyújtom át Neriyának, majd fordulok vissza az asszony felé, még mielőtt megölne a szemével. – Mivel tartozom?– Öt ulron lesz fiatalúr, ha mást nem óhajt– Most, hogy így mondja…- vezetem végig barnáim, a kivételesen nem üvegcsékkel, s bájitalokkal teli asztalon. Akad itt minden, a kacatok szerelmeseinek, s jócskán kínálják magukat a finomabbnál finomabb nassolni valók s magvak s borok. - … kérnék egy dobozzal abból a mynzashi édességből és a másikból is – mutatok a aranyszín, szivacshoz hasonlatos finomságra. - S azt a pipát is – akad meg szemem egy gondosan faragott darabon, madár alakja összetéveszthetetlen. S ha minden az elképzeléseim szerint alakul, hamarosan egy ígéret betartásának kelléke lehet. Azonban, ahogy azon volnék, hogy kifizessem, a delelő nap fénye csillan, olajjal kent királykék tollon, melynek végét hegyesre nyesték, csévéjét pedig ezüsttel borították, így téve alkalmassá a betűvetésre. – Egy bellis tolla, fiatalúr, igazán egyedi darab – duruzsolja a kofa, s noha, mintha az előbb, rekedtnek tűnt volna, a jelen pillanatában inkább hasonlított najádok negédes énekéhez. Már analfabéta koromban is valami különös vonzalmat éreztem az író alkalmatosságok iránt; Orell atyának kimondottan sok akadt belőle. S talán eljött az ideje, hogy sajátom legyen. – Ezekkel együtt, mennyi?– Nyolcvanöt ulron – gyorsan peregnek az érmék a kezemből, hisz nem szép dolog megvárakoztatni egy hölgyet. – Elnézésedet kérem. Mehetünk – rakom zsebre a pipát, s a tollat, míg a zselés finomra őrölt cukorba hempergetett édességet felé nyújtom. – Ettél már ilyet? - aki kóstolta, az vagy szereti vagy nem, köztes állapot nincs. Jó magam is csak egyszer kóstoltam. – Amennyiben szeretnéd, kölcsönadhatok számodra néhány könyvet, melyben például a legtöbb füvészkertben megtalálható növények felhasználását taglalják. Mint például boróka, fehér ürüm, cickafark vagy éppen az édesgyökér – bárhogy is döntsön az édességet illetően, én bizonyosságot veszek minőségéről. Tovább haladva végül megállapodunk az öregnél. – Még csak kisasszony, ha minden igaz – kérdőn pillantok a mellettem álló fekete szépségre – Ebben az esetben elnézését kérem kisasszony – apró főhajtással Neriya felé fejezi ki sajnálatát, még mielőtt rendelkezésére bocsájtaná a kért árut. – S magának mivel szolgálhatok? – fordul felém nyájas, miközben gyorsan rejti el zsebében az imént kapott ulronokat. Gondolatban inventáriumba veszem mire is lehet szükségem. – A magam részéről szükségem lesz szintén egy forrasztó s egy szendergő bájitalra, valamint három tűzlevél- papírra, két üvegcsére és két- két adag garan levélre és erne termésre – sorolom, mire kiböki az árat. – Kilencvenegy.– Másodállásban maga biztos uzsorás – lapos erszénnyel, de elégedetten fordulok a szabadmágusok formás tagjához. – Azt hiszem, mindent beszereztünk, ha másra nincs szükséged, vissza is térhetünk a laborba – amennyiben nincs ellenvetése, visszaindulok a lovakhoz.
Lóháton tettük meg az utat. Bevallom nem kedvelem a lovaglást, soha nem volt a kedvemre való. A lovak büdösek, és harapnak, és sokat szarnak. Ám most eleget tettem a kérésnek, és inkább, mint gyalogoltam. Pedig a mágia mennyire jó az ilyen hamar ott termésekben. Kérdésére rá pillantok. - Szabadmágia. Na és te?– Mondom neki büszkén, majd kérdezek vissza. Ám már a lovak készen is álltak, így nem kellet oly sokat várnunk, ám ez a bűz..nem volt a kedvemre.
Utazásunk alatt végig járt a szája, s már annyit járt, hogy képtelen leszek valós érzelmekkel beszélni majdan talán az alkímia választásáról. Én mindent megtettem, így energiám igen csak leszívta, de hála isteneknek remek színésznői formám most sem hagyott cserben. Kellőképpen oda figyeltem, s vissza is kérdeztem néha néha, így a beszélgetést próbáltuk tartani, nem ülepedett le. Neki való ez az ágazat, hiszen nagy szenvedéllyel mesél róla, ahogyan én teszem ezt a mágiáról. Elfogadtam a segítséget, és oly finoman, bájosan emelt le a lóról, hogy elengedtem egy kedves kis mosolyt, ami valóban igaz volt. Jól esett a kedvesség nem tagadom. - Nem fájdalmas? – Kérdeztem vissza. Követem őt, hiszen ő tudhatja azt, hogy merre is kell mennünk. Oly elveszett voltam a sorok között, mint egy anyátlan gyermek. Néha megcsaptak a kellemes illatok, de voltak olyanok is, amik inkább megfacsargatták az orrom. Hapci! Tüsszentettem az egyik furcsa illattól, vajon merül jöhetett? Hiszen nem is szagoltam beléjük, csak elhaladtam mellettük. - Valahogyan én is így tudom. – Mondom, bizonygatva azt, hogy azért magam sem vagyok okstoba. Igyekeztem utána járni a dolgoknak.
Egy férfi fele mutat, ahol több dolog is van így azonnal követem a lépteit. Ahogyan megérkeztünk a férfi széles mosollyal köszöntött. Hatalmas férfi volt, kövér és talán nem ebben a hónapban fürdött utoljára.
- Jó napot. – Mondom. - Hat darab Forrasztó bájitalra lenne szükségünk- Mondom egy kedves mosollyal, majd elő is kapom az erszényemet. - A legjobb helyen járnak, nálam kapni a legjobb italt. – Csak a bendőjére, amiről egy kis ada zsír röppen fel. Nyelnem kellett, hogy ne jöjjön vissza a finom gyümölcs, amit reggelire fogyasztottam. - Az úr tudásában bízom. – Pillantok a mellettem álló már megint elfelejtettem a nevét fiúra. - Mennyi is lesz? – Kérdeztem, s mikor visszafordult, hogy oda adja az italt rám pillantott, megszívta orra tartalmát és így felelt. - 210 asszonyom. – Mondja, az asszonyomra összerezzentem, s ki vettem a kért összeget. Amennyiben nem ellenkezik a fiú, úgy kifizettem az összeget.
Amint a kezembe kaptam, oda is adtam a fiúnak nem is húzva tovább az időt, hiszen tudom azt, hogy Veleris számít rám.
Amennyiben elfogadja bájos ùtitársam az ajánlatom, miszerint a piachoz vezető utat inkább lóháton, mint gyalogszerrel tegyük meg, az èppen szalmaszálat rágcsáló lovászinast kérem meg, hogy tüstènt nyegelje fel a hölgy lovát - már ha akad neki- s azt, mely már az Ábránd nevet viseli, hónapok òta. A rèveteg tavasz, szép idővel ajandèkozza meg Alora lakosait, s a sètához is kellemes lenne, ám ahogy az lenni szokott - mèg itt is-, a kofák és kufárok a hajnal sugaraival térítik portékáikat asztalra, s azt a Nap delelőjèn veszik be onnan. Neriyra látogatása nem volt korai, ìgy, ha még sikerrel akarunk járni, iparkodni szükséges. Ám még mindig vannak kétségeim afelől valóban a vásár napjára gördült az ègre a tüzes gömb. - Mely irányzat szerelmese vagy? Ha nem titok - bele telik némi időbe, míg a lovakat felnyergelik, s a kényelmetlen feszengès helyett választom inkább a szavak csèplèsèt, bár eddig inkább jómagam jeleskedtem benne.
Az ùton amennyiben nem találunk más közös nevezőt az alkìmián kívül, ùgy megunva a hallgatást osztok meg vele néhány alap gondolatot. Ilyen például, a növények kellő ismerete. Nem elég tudni, hogy mi való egy- egy bájital kikeverèsèhez, èrdemes azzal is tisztában lenni, valòjában milyen alakja, színe, illata van. Egy valamire való alkimista nem bízik meg a kereskedők szavában, csak a saját tudásában. És még az is előfordulhat, hogy a természetben kell boldogulnia, ott pedig nem lesz más csak a homlok mögötti tudás. S ha már itt tartunk akkor nyilván a többi hozzávalóròl se árt, ha van némi fogalmunk. Mint esetünkben a forrasztó bájital. Mikènt a portékáikat árulók, úgy a polgárok sem hazudtolják meg az évtizedes hagyományokat. A korgò gyomor nem csak a szegény embert nyuzza, de a mágusok kényes belèt is, így már csak èppen lèzengenek a standok közt. De legalább biztosra vehetem, hogy a hét hatodik napját tapossuk. - Remélem, nem raboltak le mindent a szemfüles varjak ès akad még valakinèl forrasztó - köpenyemet hátra vetve szállok ki a nyeregből, hogy azután rögvest szemet gyönyörködtető s rejtèlyekben gazdag kìsèrőmhöz sietve ajánljam fel segìtsègem. Amennyiben elfogadja karcsú derekára simìtva kezeim emelem le a nyeregből, majd kötöm ki lovainkat. - A forrasztó sok más bájolòhoz használatos. Önmagába is alkalmazzák csontok forrasztására, bár csak annak ajanlott ki bìrja a kìnt - röpke momentum alatt szippantok mèlyet bőrèről áradó ròzsavìzènek illatábòl, mely a hűs sós tenger ìzèvel keveredik. Fèlmosolyra húzva ajkamon indulok meg az egyre üresedő bódék között. - Az ikerhatáshoz, leginkább azért van rá szükség, hogy az ,,áldozat,, tulajdonságait használója magához kösse - ábrazatom talán nem, de elmèm felélénkülèsèvel, ùjra megoldòdik nyelvem. Végig pásztázva a piacot, kelletlenül veszem tudomásul, hogy az anyó ideje korán sietett haza vagy talán ki sem pakolt ma. A sovány felhozatalból egy ötvenes èveiben járó férfi embert nézek ki számunkra, aki egy árnyèkot adó ház oldalában talált magának helyet. - Talán ott kapunk, amit keresünk - mutatok a férfi felé.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Jún. 26, 2022 12:04 pm
Veleris levele izgalommal töltött el, így azonnal vásárolnom, s válaszolnom kellett neki. Sietve igyekeztem beszerezni a Tűzlevél-papírt, s úgy gondoltam jobb lesz akkor, ha többet tudok magamnak, hogy amennyiben újabb levele érkezzen, ne kelljen újra felkerekednem. Mindig olyan holmik vannak, amik oly kecsegtetőek a szememnek. Néha úgy vennék pár fiolát, hiszen olyan formák vannak, amíg egyszerűen lenyűgöz engem, azonban mindig ré kell jönnöm, hogy nekem ezekre nincs szükségem. Sietősen vásároltam, s beszereztem, amit kellett, kifizettem a kért összeget két Tűzlevél-papírt, ami összesen 10 Ulronba került. Nem is olyan sok, de nem akarok felhalmozni többet.
Ahogyan jöttem úgy távoztam, sietős és izgatott léptekkel, majd amint "haza" érek, el is kezdem a gondolataim a papírra vetni.
// #vásárlás: Tűzlevél-papír (2 db – 10 ulron), //
A kora reggeli és a késő éjjeli séták misztikummal és csodával teljes békességéhez semmi sem fogható. A város magasba nyúló, cirkalmas épületei még a pitymallat kékes-lilás félhomályában úsznak, s bár a macskaköves utcákat éjszakánként beragyogó kristályok kitartással derengenek, a fényük egyre inkább haloványodik az égbolt derülésével. Ám így is, akár a ködös mocsár mélyén felvillanó lidércek, akik a vásárra készülődő kofákon kívül jótékonyan egyengetik a hozzám hasonló magányos, hajnali kószák lépteit. Látványuk szépsége mellett jól esik a tornyokat és a házakat sűrűn átszövő növények harmatos hűvöse is, melyek előzékenyen kínálnak üdeséget a nyár napközbeni tombolása előtt, azonban a pirkadat ez alkalommal nem a séta szeretete okán csalogatott ki az ágyamból, hanem, hogy ígéretemet betartván beszerezzek néhány tűzlevélpapírt a nálunk vendégeskedő najádnak. Így hát bármennyire is csábítson a következő kanyar, mely a kert felé terelgetne, kitartással haladok előre a vásár irányába, ahol nem egyedül űzöm a reményeimet a dolgom mihamarabbi elvégzésére. Persze, szokás szerint hiába hajt a kötelességtudat, képtelen vagyok ellenállni a bensőmben duzzadó kíváncsiságnak a legújabb portékák felől, ezért nem meglepő, hogy mielőtt az elbájolt levélpapírokból négy darabot beszereznék, a tulajdonommá válik egy csavart üvegben büszkélkedő bor és egy mágikus gyűrű, mely a jobbomon díszelgő kristály mellett még éppen megférhet.
Más ez a hajnal. Míg máskor andalogva csodálnám a szerpentin mellett égfelé nyújtózkodó fűszálakra nehezedő harmatból font gyöngykalárist, most csöndes ábránd helyett, hangos pata dobogást hagyok magam mögött. A legmagasabb torony mögül kikandikáló első napsugárral nyergeltem fel Ábrándot. Egyszerű hátas, nem rendelkezik nemes vérvonallal, s az elf paripák kecsesség is hiányzik belőle, mégis zetvyni társait meghazudtolva vágtázik a kikötő felé. Bár a hónap alkonyát éli s a vásártér még csak napok múlva virágzik újra, nem várhatok addig. Legalábbis túl hiányosak, ahhoz az információim, hogy balgaságra adjam a fejem, s azzal Ezaras egészségét veszélyeztessem. Minden bizonnyal a türelem mellett a hidegvérem megőrzése is csiszolásra szorul, s megeshet időt is fogok rá szakítani. Egy alkalmasabb momentumban. Kihalt, csendes még az utca, falain, lustán kapaszkodik a fény. A tornyok mellett eltörpülnek Alora lakóházai, mégis keskeny utcáival, fokhíjas macskaköveivel, virágos ajtóbejárataival barátságosan köszönti az arra járót. Az az ajtó sem más, melyen hangosan döndül öklöm; két oldalán hatalmas cserépedények levendulával vannak ültetve, melynek illata akaratlanul is az orromba tódul, s kicsit arrébb ott van az edény, melyben friss víz csillan, várva a kóbor lelket. – Anyó! – harsan hangom a hajnal hangtalan lépte közt. Csak reménykedem, hogy már fektelevesét kortyolgatja, s nem legszebb álmából ébresztem.– Anyó! – szólok ismét, s tenyeremmel csapok rá a vaskos ajtó lapjára. Óráknak, tűnek a másodpercek a várokozásban, mire halk csoszogás jelzi közeledését. – Jól van, jövök már! Tűz van tán, hogy így vered kora reggel az ajtót? – hallom zsörtölődést, a túloldalról, mielőtt felbukkan, kócos, ősz hajával. – Az éppen nincs, de az ügy sürgős, szükségem lenne megbízható portékáidból, jó néhányra – megereszkedett vállal állok előtte, hisz igazán restellem, amiért megzavartam a korai órában. Összeszűkült szemmel méricskél, összefogva magán pongyoláját. Szemében felismerés csillan, ráncai kisimulnak. – Gyere be, fiam – tárja ki az ajtót, s sebtében simítja többi közé kusza hajszálait. – Halálán van valaki, hogy így sietsz? Mire lenne mégis szükséged? – becsukva mögöttem az ajtót, sétál el mellettem, s indul meg egy csukott ajtó felé, kitárva előttünk, lép be rajta. Nem nagy a helység, de amerre csak fordulok plafonról alá ereszkedő szárított növények, gondosan rendezett könyvek, fiolák a polcokon, s minden, amire csak szükség lehet.– Reményem, hogy nem. Azért jöttem, hogy a lehetősége se lebegjen a feje felett– lépek beljebb, s tekintetemmel keresem azt, amire szükségem lesz. – Fogd hát, ami kell – nem kell sok idő, mire az egyik polcon meglelem a fehérítő szirupot, melynek nevét hallva az ember, úgy hinné valami tejfehér folyadékot fog tartani a kezében, s csalódnia kell, mikor egy csigaszín löttyöt kap a markába. Pillanat erejéig torpanok csak, meg miután leemelem a polcról, elgondolkodó pillantással vezetem végig tekintettem a mellette felsorakozó püspöklila főzeten. Óvatosan nyalábolom mind az hatot tenyerembe a fehérítő mellé, mielőtt még némi enyhítő thymat és két üres üvegcsét is hozzá csapok. – Ennyi lesz. Mibe fog ez nekem kerülni? – emelkedik meg szemöldököm, hisz már most tudom, kellemetlenül fog érni a kiszabott ár, bár a cél, minden pénzt megér. Szinte magam előtt látom, ahogy szemei előtt egyesével peregnek az ulronok halkan csengve gondolatainak erszényébe, igaz csak addig, míg kezembe nem számolom a százhat darab érmét. – Törzsvásárlói kedvezmény? – húzom csintalan mosolyra szám, s vissza tenyere felől a kezem, mire csak egy halk horkantás a válasz. – Adok én neked kedvezményt – májfoltos keze puhán érinti tarkóm, s a füles mellé fojtott somolygást is kapok ajándékként. – Örülj, hogy nem számolok duplán, amiért a tyúkokkal keltettél. Eredj!
Az alorai vásár nem sokban különbözik az otthonitól. Talán csak egy kicsivel színesebb, kicsivel kevesebb megfáradt arc tekint vissza rám, kicsivel csendesebb, kicsivel … szóval teljesen más. Más az életfilozófia, más az illata, az íze, szinte a tenyerem alá simul a leírhatatlan érzés. Megeshet, hogy az oka, abban keresendő, hogy egy más oldalról, más szemmel, más gondolatokkal sétálok végig a sorok között. S ami a legeslegfontosabb két lábon, Rhysandként. Komótos, de határozott léptek visznek egyre beljebb, s beljebb, ahol már oda kell figyelni az embernek, hogy ne lépjen a másik lábára. A házak felett lassan feloszlik a szürke fátyol, s téli nap szikrákat vett a sátrak tetején, ahogy egyre magasabbra kúszik, a homokszín falakon. A tenger felől síró sirályok hangját hordozza magán a szél, nincs, ki túl kiabálja őket. A vásári forgatag, morajló dallama kellemes fülemnek. Megtalál itt mindent, az, aki keres. Sosem tudom, a következő nap mennyit ad, s vesz el, olyan ez, mint egy játék, a szerencsére bízva, mikor dobsz hetest, vesztesz vagy nyersz. S egyre jobban felértékelődött minden egyes perc, s ahogy a növő hold fénye változik, úgy változik meg az ok is, teljesedik ki az elhatározás is. Hiába könnyű a szél, a fagy melyet hordoz, kipirosítja arcom, s jégvirágokat rajzol lelkemre. Mert én így akarom. Ha a nap felé fordítanám az arcom, az elhatározásom felolvadva csorogna végig lényemen, s a felszabadult boldogság órája talán sosem jönne el, pedig ahhoz elengedhetetlen épp úgy az erőfeszítés és az idő, még ha árnyékként is fogja követni a hiány érzése. Az igazi változás akkor kezdődik, mikor a sóvárgásból gondolat, majd elhatározás végül terv lesz. Nagyot szippantok a tenger sós illatából, s nem veszejtve lépteim ütemes ritmusából indulok meg, ahhoz a kofához, mely Káoszt minden itt léte alkalmával meglepte. Haja olyan volt, mint a deres hajnal, szemei szikrázó csillagok, kezei ráncosak és reszketegek, volt benne valami elmondhatatlanul kedves és barátságos. Néma biccentéssel üdvözlöm, mire a nő csak szélesen elmosolyodik. – Mivel szolgálhatok? Sose láttalak még erre, mégis olyan ismerősek a szemeid– sutyorogja orra alatt, úgy méregetve, mintha a vesémbe akarna látni. – Sok erre a barna szempár, két teleport kristályra lenne szükségem – mosolyodom el tétován, szemem pedig végig futtatom kipakolt portékáján. – Tetszik? Igazán finom kelme, fogd csak meg – biztatva int fejével. Éppen csak érintve húzom végig ujjaim a fekte anyagon, melyen a felkelő nap derűs fénysugarai cikáznak végig. Éppen csak megcsillanni engedi, az ezüst „pókfonalat”, mely a Napot, s Holdat s unokatestvéreiket a csillagokat hivatott hímezni bele. – A érzések elől nem bújhatunk el vele, de olykor nagy segítségünkre lehet. Százötven ulronért a tiéd.– Kérem, gondosan csomagold – bólintok, s tovább pásztázom kínálatát, melynek akad – ha nem is különleges-, egy darabja, melynek csillogása magához vonzza tekintetem. A hasított bőrből égnek meredő nyúlványok stilizált mása a napsugaraknak s a felismerés óhatatlanul melegséggel önt el. – Mennyit számolsz, azért ott nekem?– Ezért? Két száz ulron az ára. De biztos ezt akarod? – felvont szemöldöke alól sandít rám, mint, aki csak sejti, hogy nem ezt az utat szánták nekem az istenek. Határozottan bólintok, mire ő csak vállat vonva teszi a többi mellé. – Ha nem lesz másod, akkor húsz, meg százörven, az százhetven, ez meg kétszáz. Így háromszázhetven ulronodba fog kerülni – halkan csendülnek az ulronok a tenyerében, melyeket kemény munka árán szereztem azokon a napokon, mikor kétlábon járva munkát vállaltam a kikötőben. – Öröm volt veled üzletelni. Remélem, máskor is meglátogatsz.
Új nap virradt, szokás mondani, s noha szigorú értelemben a Nap állandósága megkérdőjelezhetetlen, a kifejezés sorsfordító momentumának billogját ez alkalommal én is tettvággyal viselem, miként tudatomban elkötelezettséget s friss szellemet engedek felparázslani. A hajnal hűvös levegőjével ébredezve s levetkezve magamról az elmúlt másfél hét bizonytalanságát, aggodalmát és türelmetlenségben eltöltött pihenését, lépdelek az egyelőre még néptelen vásár standjai között. A remény havának elkerülhetetlen közeledésével melegedő fénynyalábok simítását a lényemen dédelgetem, amint érdeklődéssel méricskélem a különböző portékákat, mágikus csecsebecséket, melyek között gyanítom, minden szigorú ellenőrzés dacára is akadnak hamisítványok, használhatatlan példányok, gyatra utánzatok. Ebből kifolyólag a varázserővel bíró értékeket rendszerint egyetlen kofától szokásom beszerezni, aki ezúttal is töretlen üdeséggel válik meg négy teleport kristálytól az ulronjaimért cserébe. Céltalannak ható nézelődésem viszont afféle ritkaságnak szól, melynek bája kizárólag a küllemében rejtezik, noha addig a momentumig, amíg meg nem pillantom a tökéletes darabot, még én sem tudom, mit is kutatok igazán. - Mennyit kívánsz meg ezért a szelencéért? - emelem a tenyeremre az annál alig nagyobb dobozkát, melynek fedőjét egy varjat formázó fogóval lehet megemelni. Oldalain különféle cirkalmak díszelegnek, melyek a maguk elegáns szépségével őrzik a tartóban rejlő leendő kincseket. - Harmincöt ulronért a tiéd, mágus. Szép ajándék lesz – mosolyodik el a stand túloldalán ácsorgó nő, és a szemöldököm leheletnyi emelkedésén túl nem faggatózom tudásának forrásáról. Minden bizonnyal a faragványai mellett a szándékhoz kevéssé van meg a szeme. - Meglehet. Elviszem – leszámolom az erszényemből a tenyerébe a tárgy méltó értékét, majd újdonsült szerzeményeimet a köpenyem rejtekébe süppesztve indulok vissza az otthont jelentő tornyok irányába.
Nem sietem el a szállásom elhagyását. Az este igen későn kerültem az ágyamba, rendesen kimerültem. Nem is sokat aludtam az elmúlt időszakban az idegesség miatt.Őszintén szólva legszívesebben most is még a meleg takaró alatt feküdtem volna órákig, de jelenleg csak vendég vagyok itt és nem akarom a házigazda vendégszeretetével visszaélni. Így szokásos felszerelésemmel felszerelkezve hagyom magam mögött a szállást nyújtó épületet. Avásár felé veszem az irányt. Fel kéne kicsit töltenem a készleteimet. Bár nem szándékozom már sokáig a szárazföldön maradni. Szeretnék találni a hátasomnak egy gazdát, aki megfelelően gondoskodik majd róla. Sokat köszönhetek neki. Éppen valami meleg pite féleséget majszolgatok miközben az egyik árus portékáit nézem kellő távolságban. Nem szeretném esetleg összepiszkítani az édességgel az áruit. A legtöbb holmi idegen a számomra. Egy-kettőről meg is kérdezem, hogy mire is jók. Ha még huzamosabb ideig maradnék itt vennék is magamnak pár dolgot, de így feleslegesnek tartom azt. Elmosolyodva köszönök el az árustól, hogy folytassam utam, de ahogy felnézek a tömegre megpillantok egy kedves, ismerős arcot, kinek köszönhetően mosolyom szélesebbé válik még a gyászom ideje alatt is. -Wynva!-Bár találkoztunk tegnap este mégsem volt elég időnk, vagy alkalmunk ahhoz, hogy hosszabban is elbeszélgethessünk. Pedig nagyon is érdekelne, hogy mi járatban erre. Elég messze eljött az otthonától.
Az előző esti bál meglehetős csalódás volt számomra, hiszen amellett, hogy egyedül voltam kénytelen jönni, még az a titokzatos idegen sem bukkant fel, aki miatt így tettem. Emellett, ha jól emlékszem, szerelmet vallottam, Thorának, kétszer is sikeresen elkerültem Cate-et -pedig nagyon szerettem volna beszélni vele- és meglehetős mennyiségű fejfájást okozó, számomra azonosíthatatlan italt is felhajtottam. Nem igazán vagyok formában, na. A piacot azonban nem hagyhatom ki. Állítólag csodás dolgokat lehet itt vásárolni, én pedig alig várom, hogy elkölthessem a pénzem. Először néhány üvegcse tintát veszek. Csak egyet akartam eredetileg, hogy visszatérhessek Caldenbe Hófehérhez, de annyira olcsón adják, hogy végül négyet is vásárolok belőle. Teljesen elvarázsol a sok csodás holmi, ide-oda kapkodom a fejem, miközben egy jókora buciba sütött hússzeletet majszolok. csak akkor csomagolom el a maradékot, mikor az egyik öreg kofánál megpillantok egy farkasfejet mintázó amulettet. megtörlöm a kezeimet, és szinte azonnal lecsapok a nyakláncra, hiszen, mint kiderül, még haszna is van. Ronannak márpedig nem árt, ha van valami extra védelme, hiszen mostanság meglehetősen sokszor sérül meg ilyen-olyan okokból. A táskám mélyére süllyesztem a nyakláncot, aztán körbepillantok, vajon hol költhetnék még el néhány ulront, mikor ismerős arcot vélek felfedezni az egyre csak sokasodó tömegben. Vajon tényleg Cate lenne az? Elindulok felé, remélve, hogy ő is észrevesz, és nem tűnik el a szemem elől.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Júl. 31, 2021 5:29 pm
Az Alorai vásár elsősorban a szigeten élő vagy tartózkodó mágusoknak kínál portékákat. A vásár helyszíne minden hét hatodik napján duzzad meg élettel és az áruikat jutányos áron kínáló kofák sokaságával. Egyes áruk a többi város piacain is fellelhetőek, azonban a sziget vásárain olcsóbban juthatnak hozzájuk az érdeklődők.
A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt holmik felsorolása //
Áru neve
Leírása
Utazók tintája
15 ulron
a testre rajzolván vele az utazók jelét (csúcsára állított háromszög), bárki egyik városból a másikba utazhat tetszőlegesen a tér és idő figyelembe vétele nélkül. Mindössze egyetlen alkalommal hasznosítható, a jel a bőrbe olvad és eltűnik.
Láthatatlanság köpenye
150 ulron
aki magán viseli a köpenyt, képes három kör erejéig láthatatlanná válni, utána a palást hatalma elvész. Legközelebb megint csak három kör múlva lehet felhasználni.
Szerencse toll
10 ulron
ez a toll egyetlen alkalommal képes megjutalmaznia hordozóját a szerencse áldásával, utána szétfoszlik.
Oltalom amulett
40 ulron
használóját sok mindentől képes megvédeni, legyen az rontás, átok, fizikális támadás. Amennyiben aktiválódik és kifejti a hatását, darabjaira törik és használhatatlanná válik a továbbiakban.
Gyógyító talizmán
90 ulron
a talizmán birtokosa képes önmaga gyógyítására. A súlyos, de még nem halálos sérülésekre gyógyír. Amennyiben aktiválódik és kifejti a hatását, darabjaira törik és használhatatlanná válik a továbbiakban.
Tűzlevél-papír
5 ulron
ha valaki az üzenetéhez ezt a levélpapírt használja, majd tűzre veti, rögvest a címzetthez manifesztálódik a levél egésze. Mágikus eszköz, egyszeri alkalommal használható fel.
Teleport kristály
10 ulron
a kristály használatakor tetszőleges úticélra képes teleportálni a mágus, illetve maximum két kísérője. Egyetlen alkalommal használható fel, egy útra és kizárólag mágusok által. Amennyiben 100 kristály erejét egy varázsbotba gyűjti a mágus, állandósítható a hatása, vagyis nem merül ki a kristály.
Üres kristály
9 ulron
az üres kristályok látszólag bár hasztalanok, igazából elengedhetetlen feltételei a varázstárgyak létrehozásának vagy az elemi lények befogadásának.
Éberség bájital
15 ulron
fogyasztója éber marad a következő 24 órában.
Szendergő bájital
15 ulron
egyfajta gyógyító főzet, a fogyasztója zavartalan, rövid álomba merül tőle, az erejét pedig könnyebben visszanyeri.
Fehérítő szirup
25 ulron
képes az enyhe mérgező hatásokat semlegesíteni a szervezetben, többször használják másnaposság ellen is. A plura növényből állítják elő, azonban a szirup a növénnyel ellentétben nem bír mellékhatásokkal.
Élet elixír
35 ulron
ez az elixír pótolja a szervezetben az elvesztett vért, például nagyobb vérzéssel járó sérülések esetén. Használata gyakran okoz leküzdhetetlen álmosságot, azzal együtt pedig lidércnyomásos rémálmokat.
Erő főzet
20 ulron
elfogyasztása után az alkalmazója úgy érezheti, mintha visszatért volna belé minden erő. A fizikai és szellemi fáradtságra is élénkítőleg hat, ám hatása nem tart tovább néhány óránál. Utána nem kizárt az ájulás sem.
Forrasztó bájital
35 ulron
a bájital képes egy alkalommal összeforrasztani a repedt, törött csontokat. A hatás megkérdőjelezhetetlen, éppúgy a velejáró, észveszejtő kínok.
Ellenállás ital
65 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tudatbefolyásolásra. Egyszer használható.
Lélekacél ital
65 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik az érzelmi befolyásolásra. Egyszer használható.
Hidegrázás ital
65 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a fagyhatásra. Egyszer használható.
Sárkányital
65 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tűzhatásra. Egyszer használható.
Perae ital
65 ulron
elfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a méreghatásra. Egyszer használható.
Elegáns köpeny
60 ulron
elegáns, finom kelméből szőtt köpeny csuklyával, többféle színben utazáshoz vagy mindennapi használatra.
Mágusköpeny
80 ulron
elegáns, finom kelméből szőtt köpeny csuklyával. Többféle színben kapható utazáshoz vagy mindennapi használatra, El' Alora címerének hímzésével.
Mámbor
15 ulron
Zetvynből származó, az eper zamatával meghintett üde gyöngyöző bor.
Sárkánytűz
20 ulron
Mynzashból származó ruvda, amely magas foka mellett erőteljes, fűszeres ízvilágáról ismerszik.
Míves táska
35 ulron
közepes méretű táska az útra való holmik cipelésére. Nyereghez erősíthető.
Alkimista felszerelés
50 ulron
alapvető alkimista felszerelés, amely hat darab üvegcsét, egy kisebb és egy nagyobb mozsarat foglal magába.
Lebegő-fa medál
20 ulron
a varázslók, máguspalánták közkedvelt amulettje, mely a hiedelem szerint viselőjét bölcsességgel, megfontoltsággal ruházza fel.
Druida bot
180 ulron
az elementáris varázslók és a természetkedvelő mágusok szeretett botja. Tölgyfából faragott, mutatós darab. Három karcsúsodó ága közé tetszőlegesen lehet helyezni bármilyen kristályt, díszt.
Ősök botja
200 ulron
ezüst szálakkal, cirádákkal díszített mágusbot, melyet a paplovagok és az elf mágusok is előszeretettel használnak. A tetején gömb formába rendeződő ezüst-szálak közé tetszőlegesen lehet helyezni bármilyen kristályt, díszt.
Kígyó mágusbot
190 ulron
a fekete színben játszó bot körül egy pikkelyes kígyó (a színe választható) tekeredik felfelé, nagyra zárt szájában pedig bármilyen kristály, dísz megfér. A szabadmágia hívőinek kedvelt botja.
Holdőrző
200 ulron
az ezüst színben pompázó bot teteje egy asszimetrikus holdsarlóban végződik, melyből vékonyka nyúlványok emelkednek elő az esetleges díszek, kristályok megtartása érdekében. Az éjmágusok szeretett botja.
Napfény bot
200 ulron
az aranyozott bot a Főnixek rendje által előszeretettel használt eszköz. Tetején egy szintén arany korong ül, melyből különböző hosszúságú és vastagságú, hullámos nyúlványok idézik a Nap pompáját. A korong közepén pedig bármilyen dísz, kristály megfér.
Holtidéző
140 ulron
a madárkoponyában végződő fabot pusztán a nevével idézi a holtakat, valójában nincs semmiféle különleges hatalma. Ám a bot fekete, csavart formája és rémisztő díszei magukért beszélnek.
Időjárás detektáló
100 ulron
ez a közepes méretű, két kézben elférő gömb képes egy napra előrevetíteni, megjósolni az időjárást, méghozzá olyan mód, hogy áttetsző üvegében az adott időjárásnak megfelelő jelenségek öltenek formát. Hópelyhek szállingóznak, eső szemerkél benne, netán a nap fénye ragyog benne a tiszta égbolton.
Buborék pipa
45 ulron
az ébenfából faragott pipa varázsa nem kizárólag cirkalmas díszeiben rejlik. Használatakor füst helyett buborékok szállnak fel belőle, melynek bár haszna semmi, ám mindenképpen látványos és szórakoztató jelenség.
Tudatőrző
150 ulron
a különleges vésetekkel ellátott gyűrű képes a viselőjének elméjét három kör erejéig megvédeni a tudatbefolyásolástól. Aktív állapotában belső vésetei haloványan derengenek, amennyiben kimerül a gyűrű, kialszanak. Általában három-négy kör elteltével fénylenek fel ismét, jelezve az ékszer használhatóságát.
Grimoár
200 ulron
a bőrkötéses, fémkapcsos és különféle színű kristályokkal ékesített könyv segítségével a mágus képessé válhat az alapvető nyolc kiegészítő varázslaton felül további nyolcat kitanulni.
- Így már értem, a belőled áradó féktelenséget, épp olyan, mint az erő, amit képviselsz – a szavak mögött, nem rejtőzik burkolt sértés, sem előítéletesség, mellyel talán meg kell küzdenie nap, mint nap a falakon belül, netán kívül. Sőt, inkább szánom finom bóknak, hisz a veszély, olykor csábító alakot ölt, s az ember alaptermészetéből fakad, hogy vonzódik hozzá. Ám, ha általánosságban nem mi választjuk az erőnek, hanem az minket, hát az ő esetében a választás szinte már tökéletes volt. S ez elmondható a fény tanácsosáról is. Míg utóbbit a tiszta és hűs szellő táncolja körül, a mellettem álló szépséget titokzatos köd lengi körbe, s már – már világossá válik a bájos mosoly mögött villanó smaragd tekintet. – Épp a az elemi erők elsajátításán fáradozom. Hogy a laborban találtál, az annak köszönhető, szemem előtt összefolytak már a betűk – halvány mosolyt eresztek meg felé, de további csevegésre csak az úton lesz lehetőségünk, pontosabban leginkább nekem. 
//
//
A kora reggeli és a késő éjjeli séták misztikummal és csodával teljes békességéhez semmi sem fogható. A város magasba nyúló, cirkalmas épületei még a pitymallat kékes-lilás félhomályában úsznak, s bár a macskaköves utcákat éjszakánként beragyogó kristályok kitartással derengenek, a fényük egyre inkább haloványodik az égbolt derülésével. Ám így is, akár a ködös mocsár mélyén felvillanó lidércek, akik a vásárra készülődő kofákon kívül jótékonyan egyengetik a hozzám hasonló magányos, hajnali kószák lépteit. Látványuk szépsége mellett jól esik a tornyokat és a házakat sűrűn átszövő növények harmatos hűvöse is, melyek előzékenyen kínálnak üdeséget a nyár napközbeni tombolása előtt, azonban a pirkadat ez alkalommal nem a séta szeretete okán csalogatott ki az ágyamból, hanem, hogy ígéretemet betartván beszerezzek néhány tűzlevélpapírt a nálunk vendégeskedő najádnak. Így hát bármennyire is csábítson a következő kanyar, mely a kert felé terelgetne, kitartással haladok előre a vásár irányába, ahol nem egyedül űzöm a reményeimet a dolgom mihamarabbi elvégzésére. Persze, szokás szerint hiába hajt a kötelességtudat, képtelen vagyok ellenállni a bensőmben duzzadó kíváncsiságnak a legújabb portékák felől, ezért nem meglepő, hogy mielőtt az elbájolt levélpapírokból négy darabot beszereznék, a tulajdonommá válik egy csavart üvegben büszkélkedő bor és egy mágikus gyűrű, mely a jobbomon díszelgő kristály mellett még éppen megférhet. 
Más ez a hajnal. Míg máskor andalogva csodálnám a szerpentin mellett égfelé nyújtózkodó fűszálakra nehezedő harmatból font gyöngykalárist, most csöndes ábránd helyett, hangos pata dobogást hagyok magam mögött. A legmagasabb torony mögül kikandikáló első napsugárral nyergeltem fel Ábrándot. Egyszerű hátas, nem rendelkezik nemes vérvonallal, s az elf paripák kecsesség is hiányzik belőle, mégis zetvyni társait meghazudtolva vágtázik a kikötő felé. Bár a hónap alkonyát éli s a vásártér még csak napok múlva virágzik újra, nem várhatok addig. Legalábbis túl hiányosak, ahhoz az információim, hogy balgaságra adjam a fejem, s azzal Ezaras egészségét veszélyeztessem. Minden bizonnyal a türelem mellett a hidegvérem megőrzése is csiszolásra szorul, s megeshet időt is fogok rá szakítani. Egy alkalmasabb momentumban. 
Az alorai vásár nem sokban különbözik az otthonitól. Talán csak egy kicsivel színesebb, kicsivel kevesebb megfáradt arc tekint vissza rám, kicsivel csendesebb, kicsivel … szóval teljesen más. Más az életfilozófia, más az illata, az íze, szinte a tenyerem alá simul a leírhatatlan érzés. Megeshet, hogy az oka, abban keresendő, hogy egy más oldalról, más szemmel, más gondolatokkal sétálok végig a sorok között. S ami a legeslegfontosabb két lábon, Rhysandként. 
Új nap virradt, szokás mondani, s noha szigorú értelemben a Nap állandósága megkérdőjelezhetetlen, a kifejezés sorsfordító momentumának billogját ez alkalommal én is tettvággyal viselem, miként tudatomban elkötelezettséget s friss szellemet engedek felparázslani. A hajnal hűvös levegőjével ébredezve s levetkezve magamról az elmúlt másfél hét bizonytalanságát, aggodalmát és türelmetlenségben eltöltött pihenését, lépdelek az egyelőre még néptelen vásár standjai között. A remény havának elkerülhetetlen közeledésével melegedő fénynyalábok simítását a lényemen dédelgetem, amint érdeklődéssel méricskélem a különböző portékákat, mágikus csecsebecséket, melyek között gyanítom, minden szigorú ellenőrzés dacára is akadnak hamisítványok, használhatatlan példányok, gyatra utánzatok. Ebből kifolyólag a varázserővel bíró értékeket rendszerint egyetlen kofától szokásom beszerezni, aki ezúttal is töretlen üdeséggel válik meg négy teleport kristálytól az ulronjaimért cserébe. Céltalannak ható nézelődésem viszont afféle ritkaságnak szól, melynek bája kizárólag a küllemében rejtezik, noha addig a momentumig, amíg meg nem pillantom a tökéletes darabot, még én sem tudom, mit is kutatok igazán. 
Nem sietem el a szállásom elhagyását. Az este igen későn kerültem az ágyamba, rendesen kimerültem. Nem is sokat aludtam az elmúlt időszakban az idegesség miatt.Őszintén szólva legszívesebben most is még a meleg takaró alatt feküdtem volna órákig, de jelenleg csak vendég vagyok itt és nem akarom a házigazda vendégszeretetével visszaélni. Így szokásos felszerelésemmel felszerelkezve hagyom magam mögött a szállást nyújtó épületet. Avásár felé veszem az irányt. Fel kéne kicsit töltenem a készleteimet. Bár nem szándékozom már sokáig a szárazföldön maradni. Szeretnék találni a hátasomnak egy gazdát, aki megfelelően gondoskodik majd róla. Sokat köszönhetek neki. 
