Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Daryn-erdő KaDiPE5
Daryn-erdő KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Daryn-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szer. Dec. 14, 2022 9:39 pm
Ladies of the Wood

« @Nasir Al-Qasim •  Zene; Elven Ruins • credit; »
Csöndes motyogását hallva leheletnyire megemelkednek a szemöldökeim, s bizony nehezemre esik elnyomni magamban egy halovány mosolykezdeményt, amint lopva felé sandítok. Nem mondhatnám, hogy úgy ismerem Nasirt, mint a tenyeremet, azonban a tanácson belül talán ő az, akivel a legsimulékonyabb a kapcsolatom, és ez magával vonzza azt is, hogy a jellemének bizonyos aspektusaival tökéletesen tisztában vagyok. Ilyen ez a hideghez fűződő viszonya vagy a szókimondása, ha a kedvtelése úgy tartja. Elég sokszor úgy tartja.
- Tekintsd úgy, hogy garantálva van legalább az ügy felderítése. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért ajánlották fel szívélyesen a lehetőséget, mert a múltkori ülésen nem éppen preferálták a leszavazásukat – jegyzem meg ezúttal meg sem próbálva kendőzni az ábrázatomra kúszó félmosolyomat. A magam részéről nem bánom, hogy ekként vesznek rajtunk revansot, ugyanis ha mi nem, az eltűnt tanoncok profitálni fognak belőle. Legalábbis nagyon remélem, hogy holmi képtelen ügybe, semmint valódi veszélybe keveredtek, és tényleg képesek leszünk segíteni rajtuk.
- Előbb-utóbb önállósodniuk kell, megérezni a súlyát annak, ha nincs mögöttük a mesterük, aki bármiféle csávából kihúzná őket – osztom meg vele a saját véleményemet, hiszen nem vagyok híve a véget nem érő pátyolgatásuknak. Főként, hogy a régi módszerekhez képest már rendkívül kényelmes helyzetben vannak a sziget tanoncai. - Abban viszont egyetértünk, hogy ezek a tanítványok idejekorán lettek magukra hagyva a feladataikkal, és három eset után nem egy újabbnak kellett volna nyomoznia – szusszanok fel csöndesen, egymáshoz dörzsölve a kesztyűbe bújtatott kezeimet, amelyek a fekete bőr ellenére is kezdik megérezni az északi vidék zordságát.
- Visszatérve az iratokra, én sem bukkantam sok mindenre. Két különböző mester tanoncairól van szó, az egyik éjmágus, a másik szabadmágus. Ha szabad ilyet megjegyezni, nem kiemelkedő tehetségek, de az oktatásban megállják a helyüket – jegyzem meg mintegy mellékesként. - Elfelejtettem viszont, pontosan melyik növényeket indultak felderíteni? Talán, ha azokat keressük mi is, rájuk bukkanunk – vetem fel az ötletet, mert voltaképpen édeskevés, amin elindulhatunk. A Calden szomszédságában nyugvó erdő meglehetősen terebélyes, és meglehet, hetek bolyongása után sem jutnánk semmire, amennyiben céltalanul kóborlunk.

Nasir Al-Qasim Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 12, 2022 11:38 pm
Ladies of the wood
Mindig is gyűlöltem, ha nem tudtunk a közvetlen célpontunkhoz teleportálni. Elvégre mágusok volnánk, fenét mágusok, El'Alora tanácsának magas rangú tagjai, és mégis csak ilyen nagyjábóli teleportációra futja a kristályainkból... Persze, sokat segítene a helyzetünkön, ha tudnánk, mégis hová tartunk, egyértelmű célirány nélkül aligha menne ez jobban.
Talán csak a dermesztő északi fuvallatok hozzák ezt ki belőlem, melyek egyből megcsaptak, ahogy kikeveredtünk a mágikus örvényből. Kicsit megráztam magam, hogy túl legyek a teleport okozta szédülésen, és valamelyest enyhítve vacogásomon, mielőtt menten odafagynék érkezésem pontjára. Déli vérem nem ehhez a tundrai éghajlathoz van szokva.
Beletelt néhány pillanatba, mire felfogtam Azildor szavait, és mire fejben eljutottam odáig, hogy nem pusztán fecsegő üres szavakat mondott a szélbe, hanem kérdést intézett felém.
- Caldentől északabbra még én sem jártam - zártam rövidre. - Nagyszerű ötlet volt minket küldeni erre a melóra, igazán zseniális - motyogtam, inkább csak magamnak, miközben összehúztam magamon köpenyemet.
Igazán elöl haladhatott a mágustanács mindennemű feladatában, ha két tanácsosukat is elküldték a világvégére, hogy elveszett tanoncok nyomait hajkurásszák. Persze, ezeket a köröket már jóval a kiküldetés előtt lefutottam, melynek következtében újra és újra ugyanarra jutottunk, hogy ez már pedig egy fontos meló, és nem küldhetnek rá akárkit. Hát persze, hisz legutóbb egy, a korábbi eltűntektől alig tapasztaltabb növendéket küldtek a társai felkeresésére, amit megjegyzem, már akkoriban sem tartottam jó ötletnek. Dehát akkor még messze nem volt ilyen sürgető az ügy...
- Átolvastam néhányszor, de komolyabb összefüggéseket nem találtam - csóváltam a fejem. - Kettejük főzetekhez használható, ritkább, csak északon, hidegben megélő növények gyűjtése végett tévedt erre, a harmadik állítólag mágikus lényeket kívánt megfigyelni természetes környezetükben. A negyedik pedig az ő felkeresésük közben tűnt el... Soha nem tartottam jó ötletnek, hogy a mesterek egyedül engedik tanulmányi útra a tanoncaikat.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Nasir Al-Qasim

Power is a pyramid - thinnest at the top


❖ Történetem : ❖ Ulron :
25
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 25, 2022 11:18 am
Ladies of the Wood

« @Nasir Al-Qasim •  Zene; Elven Ruins • credit; »
- Számolatlan helyen jártam már életemben, de az északi erdőkben őszintén szólva még sohasem – vallom meg egy apró szusszanást követően, miként lecseng körülöttünk a teleportáció keltette láthatatlan, mágikus örvénylés. Záróakkordokként zörrennek meg a fákon csüngő, elszáradt falevelek és zúdul fel a lábunk előtt elterülő, nyirkos avar. - Te mennyire vagy ismerős erre? - pillantok a mellettem ácsorgó tanácsostársra, Nasirra, aki bizton veszem, a sivatag szülötteként bárhol lenne most, mint a dércsípte Daryn-erdőben, egy egész napos kutyagolás ígéretével a lélekfagyasztó hidegben. A magam részéről sem lelkendezek a télközeli időjárás okán, habár nem tagadom, jól esik kicsit kiszakadni a tornyok fogságából, és magam mögött hagyni a két évvel ezelőtt történt baleset emlékét, amely az eltelt időszakban az erőm meghanyatlásával, illetőleg álmatlan éjszakákkal biztosított afelől, hogy véletlenül se feledjem a Káoszt, továbbá a veszteséget, ami általa ért.
Már-már rangon aluli elveszett tanoncok után kutatni, mégis egy megoldandó probléma, ami leköti a figyelmemet és a hasznosság érzetével tölt fel. Állítólag négy fiatal tűnt el nyomtalanul, a legutóbbi egy holdtöltével ezelőtt kellett volna, hogy visszatérjen a mesteréhez. Mindannyian apró-cseprő feladatok, próbatételek okán érkeztek a környékre; a többségnek valamiféle ritka növényt kellett gyűjtenie a mágikus hatalmuk gyakorlását mellőzve, elvégre kivételesen fontos, hogy ne pusztán az erőnkre támaszkodjunk az életben. De egyikük sem tért vissza. Az első kettőt puszta szökéssel vádolták, a harmadiknál állattámadásokra kezdek gyanakodni, ezért a negyediket már célirányosan küldték felderíteni az esetleges történteket. Szerény véleményem szerint balga mód.
- Mennyire mélyedtél el az eltűnt tanítványok irataiban? Feltűnt bármi közös nevező? - érdeklődök, miközben elindulunk a mostanra megcsupaszodott lombosok, vagy épp hogy zöldellő fenyvesek között. Kíváncsian mustrálom a környezetünket, nem pusztán azért, mert nyomokra szeretnék bukkanni, hanem mert úgy hallottam, az erdő bizonyos részein egészen érdekes formákat vettek fel a fák törzsei. Ám egyelőre a korareggeli ködben, amelyen fátyolos ridegséggel szűrődik a nap fénye, semmi különleges nem kapja meg a tekintetemet.


// #Felhasznált: Teleport kristály //
Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
580
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 9:15 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 5:02 pm
A HALÁL SZELE
──────────────── ────────────────
- A nagy részét átküldtük evilágról, nem hiszem, hogy maradtak volna – feleltem halkan Kevinnek, és hagytam magam rázkódni az egyenetlen úton.
Az elénk táruló látvány, ahogy kiértünk a fák közül, nem volt megnyugtató. Mindenhol sérültek ültek a földön, voltak, akik elvesztett szerettét gyászolták zokogva a halott felett, és voltak, akik kiáltozva keresték a társukat, kik elkavarodtak a menekülésben. Felsóhajtottam, mert amikor körbefuttattam a tekintetemet az ott lévőkön, néhányukat felismertem, akikkel vállvetve harcoltunk, de elsőre nem láttam meg Deedrát. – Még nem, de itt kell lennie valahol – néztem rá egy pillanatra Ronan-re, aztán Wynva felé fordultam. Óvatosan kihúztam az ujjamat a most már édesdeden alvó gyermek ajkai közül, és kijjebb csúsztattam a karomat alóla, ezzel engedve a szorításból, hogy könnyedén át tudjam nyújtani a törékeny testet a nőnek. Fél füllel hallottam, mit mondott a férfi nekem, így miután átadtam a gyermeket, kisétálva a szekér széléhez, megkapaszkodva a jobbik kezemmel a szélébe, leugrottam róla. Aztán visszafordultam feléjük.
- Találjatok neki valami szép otthont – mosolyogtam. – Köszönöm mindannyiótoknak, és nagyon vigyázzatok magatokra az úton – biccentettem minhármuk felé. – Valószínűleg még találkozunk, mint kiderült, nem is olyan nagy ez a világ – kacsintottam egy fél oldalas mosollyal, majd megpaskoltam a szekér tetejét, ezzel jelezve, hogy indulhat a szekér. Kevin azonnal értette, és megindította a lovat, én pedig egy utolsó integetés után elfordultam tőlük.
Legalább kétszer is körbesétáltam a helyszínt, de mindenkit láttam, csak a lányt nem. Meghalt volna? Biztos, hogy nem, az nem történhetett meg. Ahogy teltek a percek, én úgy aggódtam egyre jobban és jobban. A szervezetemből kiürülni tűnt az adrenalin és a csillapító, amit Wyn adott nekem, így akaratlanul is elkezdett sajogni a sebem. Biztos voltam benne, hogy még hónapokig fog emlékeztetni a ma éjszakára, és talán sosem fog eltűnni a bőrömről. Ez lesz az első pecsétem. Óvatosan tapintgatni kezdtem a vállamat, miközben felpillantottam újra. Akkor láttam meg őt. Élt, mozgott, minden rendben volt vele, legalábbis innen messziről. Felvidult az arcom, és felé indultam azon nyomban. Tehát ideje hazatérnünk, haza Nulportba.

//Csókoltatok mindenkit  Daryn-erdő 3138061344  Daryn-erdő 854324872 //

Wynva Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
953
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 12:59 am
Hősök! Émelyítő a sok legenda és szóbeszéd, amit köréjük szőnek a népek. Közben meg a legtöbbjük csak egy kiábrándító utánzata az lelkes rajongók dajkameséi alapján építgetett elvárásoknak. Nem akarok hős lenni. Sosem akartam és ez nem is fog változni.
- Te tényleg tönkre akarod tenni a rosszhírem? Azt nem bocsátanám meg, csak szólok. - jelentem ki nagy komolyan, ahogy Ronra pillantok.

Aggódó pillantást vetek Thorára, ahogy a gyermekkel a kezében mászik fel a szekérre. Ha most nem is vérzik, nem lenne szabad így megerőltetnie magát. A végén még felszakad a seb. - Azért kíméld magad, amennyire csak tudod! Nem csak egy karcolás. - mostmár csak ennyit mondok neki. Úgy érzem, Ron mellett én magam is csak az imázsrombolást végzem ezzel a túlzott aggódással. De olyan fiatal ez a lány, és olyan hősiesen viselkedett ma éjjel! Nem örülnék, ha baja esne. Csak magamban filozofálgatok, ahogy a szekér hátuljában kuporgok Ronnal, amíg csak át nem adja nekem Thora a kicsit. -  A szellemek óvjanak, Thora! És próbáld nem megetetni magad mindenféle szörnyekkel! - mondom neki mosolyogva, miközben fél kézzel már az újszülöttet ringatom. Szegény kis apróság meglehetősen nyugodt ahhoz képest, hogy a szülei csak úgy kidobták, mint egy elhasznált ruhadarabot. Amíg Calden felé zötyögünk, egy szót sem szólok. Egyre csak azon jár az agyam, milyen kegyesek -vagy inkább kegyetlenek?- a szellemek. Itt a lehetőség, hogy visszafizessem, amit Brynától kaptam. Igazából nem is csak lehetőség. Ezt kellene tennem. Engem is befogadott valaki, amikor mindenki más lemondott rólam. Felnevelt, tanított, szeretett, még ha nem is tudta megfelelően kimutatni. Ez az apróság nem számíthat senkire. Ha magamhoz venném... nem! Azt hiszem, arra nem lennék képes. Talán sosem leszek, de most biztosan nem. Vajon mit hozok ezzel a fejemre? Édes szellemek! Ugye megbocsátjátok egy esendő lélek gyarlóságát?
- Mi lesz vele? - kérdezem halkan, ahogy a város kövezett utcáin kopogó paták hangjára felocsúdva körülnézek kicsit. Hamarosan lejár a gondolkodási időm. Nem, mintha nem tudnám hogy mi a legjobb a gyereknek, egyszerűen csak gyötör a bűntudat egy még el sem követett cselekedetért.

//köszönöm én is a játékot! <3 //
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 10:00 pm
-Mindjárt gondoltam, hogy tetszeni fog...
Ezt vigyorogva mondja, aztán nem szól semmit, amíg a sebekről beszélnek a lányok, csak nézi büszkén a kis csapat orvosát, és az újdonsült szörnyvadászt. Az erdei boszorka tényleg tud veszélyes lenni, ha akar. Ki gondolta volna?
-Mindenki öngyilkos, aki rád támad, ez a farkas meg szájpadláson szúrta magát a kardoddal. Hős vagy, törődj bele.

A szekéren szándékosan csendben van. Wynt átkarolva ülnek a végében, és hagyja Kevin-t érvényesülni, ki lelkesen veszi fel a beszélgetés fonalát a rég eltűnt énekesnővel. Bár, láthatóan kezdi elveszteni a bátorságát.
-Biztos arra a rideg mezőre akarsz visszamenni? A sok előholt meg égi lovas, meg démonizé közé?
De a kérdés közben már arra is hajt, és a lovak is megszaporázzák lépteiket...látszólag maguktól, ami lássuk be, annyira talán nem meglepő ezen a környéken. Cserébe, Thora-nak nem kell több kérdésre válaszolnia, Ronan legalábbis biztosan nem feszegeti a dolgot. Hamar visszaérnek a csatatérre, ahol valóban látni még néhány bámészkodót. És pár harcost is.
-Látod a barátod? - Kérdi Ron, és ha igen, megvárja, amíg a gyerek Wyn-hez kerül, és csak utána szól. - Nekünk sajnos mennünk kell. A kicsinek étel kell és...talán jobb is, ha eltűnik erről a környékről. Ég veled Thora
Kezet nyújt a lánynak, majd halkan még hozzáteszi:
-A városban azért utána kérdezünk, mi történt.


//Köszönöm a játékot, remélem találkozunk még Smile //
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 3:55 am
A HALÁL SZELE
──────────────── ────────────────
Megvártam míg Wynva engedelmesen elrejti a kardomat a hüvelyében, majd megindultam Ronan után.
- Azt majd megoldom – válaszoltam a nőnek. Alig jutottunk be az erdő fái közé, a látószögünkben rögtön feltűnt a férfi, aki a többiek ismeretségében találkoztam össze. A szekerén ült, esze ágában se volt leszállni. Humoros volt látni, ahogy kinyújtott nyakkal pillantgatott a hátunk mögé rájővén, hogy mit tettünk az előbb. Aztán végül mégis leugrott, hogy felsegítsen engem és a babát, akivel már épp felszenvedtem volna magam a szekér hátsó részére.
- Megfogom, muszáj lesz – feleltem Wynnek, majd Kevin felé fordultam. - Nekem igazából az is jó, ha a helyszínre visztek vissza. Meg kell találnom a társamat, akivel jöttem, már biztos engem keres – másztam be az ülésre, és kényelmesen elhelyezkedtem a gyermekkel a kezemben. Még mindig csendben volt, s már nagyokat pislogott, mintha aludni készülne. – Most így jó – mosolyogtam Wynvára. – Ha kitesztek, akkor úgyis át kell adnom.
A szekér zötykölődve megindult a fák között, hogy visszataláljunk a kitaposott útra. Kevin rám nézett mikor az elágazáshoz értünk, hátha még utoljára meggondolom magam, de újfent szépen megkértem, hogy az ellenkező irányba hajtsunk vissza mezőkre. Tényleg meg kellett találnom Deedrát, haza kellett jutnunk. Majd Nulportban összefoltoznak, bár szerintem már bőven több mindent tett Wyn velem, mint amit elvártam volna. – Meg kellett szöknöm a városból – adtam végül választ Ronan kérdésére. Nem néztem rá, csak az utat figyeltem mereven. – Belekeveredtem valamibe, ami miatt nem maradhattam ott – reméltem ezzel le tudjuk zárni a témát. Már jó ideje történt ez, de még mindig féltem Calden közelébe menni. Bár nem az őröktől, hanem leginkább édesanyám miatt. Nem tudom elképzelni se, minek gondolhat most engem, de jobb is talán, ha nem tud rólam semmit.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
953
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 06, 2022 5:54 pm
Kitépem valahogy a kardot a farkas szájából, és tisztítás nélkül dugom vissza Thora felém mutató kardhüvelyébe. - Ráfér majd egy alapos tisztítás, de nagyszerű kard! - mondom úgy, mintha bármit is értenék a kardokhoz. Nos, azokhoz nem is, de az a vas, ami átszúrja egy ekkora farkas pofáját, az jó anyag. - Ha kaszás nem is, de ... ó, igazából a kaszás szó tetszik... - vállat vonok, és megszorítom Ron kezét.
- Ideiglenes könnyebbség, de tényleg meg kell mutatnod egy orvosnak. - fordulok Thora felé, aztán elkezdek a táskámban kutatni. Sajnos nincs nálam semmi, ami a későbbi fájdalmait enyhíthetné, így aztán sóhajtok egyet lemondón, mielőtt folytatnám. - Csak szólj, ha úgy érzed, és átveszem. - fejemmel a gyerek felé intek.

Szerencsére nem kell visszabotorkálnunk Kevinhez, mert valahogy megoldotta, hogy a szűk ösvényeken is kövessen minket...legalábis nagyjából. - Ha ragaszkodunk az igazsághoz, akkor inkább öngyilkos lett... - vállat vonok és vetek egy nemtehetekróla pillantást Ronra, mielőtt felmászom megint a szekérre. Most megint van egy kis időm azon agyalni, vajon mit kell elkövetni azért, hogy kirakják a szűröd egy egész nagy városból.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 02, 2022 11:09 pm
A farkas nem tud megállni. Hogy a lendület vagy a vérszomj miatt, az jó kérdés, ő pedig biztos nem fog gondolkodni már ezen, ahogy semmi máson sem, mikor is a felé tartott penge átszúrja a szájpadlását, és megismerteti őt a kor légnépszerűbb gyógymódjával a veszettségre. Ronan lassan kerüli meg a tetemet, és a kezét nyújtja Wynva-nak.
-Igen szívem, az állatoknak, és a füveknek is te vagy a kaszás.
Egy pillanatra elfelejti minden aggodalmát, és büszkén néz a nőre. Lábra segíti ha kell, és el sem engedi, csak amíg kihúzza Thora kardját a rém szájából. Kesztyűs kezével egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadja, és kitépi a bestia egyik nagyra nőtt agyarát, hogy aztán azt egy bőrerszénybe tegye. Ki tudja, mire lesz még jó egy ilyen trófea.
-Igen, tűnjünk innen.
Remélhetőleg minden más szörnyeteg inkább az általuk hátrahagyott ingyen ebédbe mélyeszti majd a fogait a harciasabb kompánia helyett. Sokáig nem kell várni, hogy ez kiderüljön, mert Kevin ha lassan is, de követte őket a szekérrel, így csak pár lépést kell tenniük, hogy tényleg felszálljanak rá.
-Az istenekre Ron, te megölted Calden nagy farkasát?!
-Valójában, Wyn végzett vele.
Kevin nyel egyet, majd inkább Thora felé fordítja a tekintetét, és lepattan a vezető ülésről, hogy segítsen az énekes lánynak felszállni a kicsivel.
-Mint elkezdtem mondani...a környéken nem nagyon láttam már senkit, de ha gondolod, szívesen elviszlek téged is egy darabon. A városig még hosszú az út, addig biztos megtaláljuk a társaid, ha pedig nem, csak találunk valakinél utazó tintát, hogy eltűnhess a kapu előtt.
Ron erre felkapja a fejét, és megint Thora-hoz fordul.
-Tényleg, miért is nem mehetsz te Calden-be?
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 27, 2021 10:23 pm
A HALÁL SZELE
──────────────── ────────────────
Behajolva a farkas előtt, hogy teljes testemmel védhessem a gyermeket, összeszorított szemekkel vártam a végkifejletet. Sok lehetőségem nem nagyon volt, hiszen vagy abszolúte elkap a farkas, vagy valami csodával határos módon megmenekülök, és ezzel együtt a baba is. Már csak a fajzat kínjában való nyögésére és az azt követő hatalmas puffanásra pillantottam fel. Wynva állt előttem, s mögötte elnézve a farkas teteme a földön, a koponyáján átívelő kardommal. Rásandítottam a tartóövemre. Nem is éreztem, hogy kikerült volna innen a kardom. Ezek alapján könnyedén, röhögve kitudnának rabolni, ha még egy ekkora tárgyra se figyelek fel.
Kiegyenesedtem végre és a hangosan zokogó gyermekhez fordultam. Ringatni kezdtem, csitítgatni, majd miután beletöröltem az ujjamat a pólyájába, behajlítva azt a szájához emeltem, mire ő ösztönösen elkapta és szívogatni kezdte. Ettől rögtön elcsöndesült. Felsóhajtottam.
- Így csendben tud maradni – húztam a számat, mikor sikerült a gyermeknek egy kicsit erősebben az ínyével ráfogni a bőrömre. – Semmi baja nincs. – Megvártam míg a többiek összeszedik magukat, majd egy feltűnő mozdulattal a csípőmet Wynva felé fordítottam, hogy visszatudja tolni a kardomat az ott csüngő tokjába. – Az adrenalintól nem érzek most még fájdalmat – válaszoltam könnyedén, és kicsit szorítottam a gyermek körüli fogásomon. – Vissza kell mennünk a barátotokhoz, majd ott eldöntitek mi legyen vele – tettem hozzá, majd várni kezdtem. Fogalmam sem volt merre voltunk, arról meg végképp, hogy a barátjuk merre lehetett. Hiába, hogy nem sokat jöttünk, de a holdat eltakart felhők még annyira sem segítettek a tájékozódásban amennyit maga a hold fénye adott volna nekünk.

Wynva Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
953
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 22, 2021 10:43 pm
Nem, én sem hiszem, hogy pont erről a kisdedről szól a jóslat, de még ha így is van, akkor sem hagynám a sorsára. Nem kell meggyőzni róla, hogy mentenünk kell a gyereket is. Úgy érzem, mintha mindannyiunkra valami szörnyű dermedtség ülne egy pillanatra, ahogy felbukkan a farkas, aminek a vonyítását eddig jóval messzebbről hallottuk. Bár Thorának talán menekülnie kellene, mégsem tesz ilyesmit, és valamiért az az érzésem, hogy így lesz jobb. Ha a farkas utána vetné magát, nehezebben tudnánk segíteni. Én érzem ugyan a vérszagot, de azt a farkas korábbi lakomája nyomainak vélem. Thora az, aki valami csodával határos módon meglátja az állat sérülését.  Kissé el is képedek, hiszen a fény közel sem elégséges ahhoz, hogy ilyesmit kiszúrjon, de ezzel most aligha van idő foglalkozni. Mivel a lány az én kérdésemet nem hallotta, Ron cselekszik, és felém dobja Thora kardját. Lassú, óvatos mozdulattal hajlok le érte, és két kézre fogom, végig a farkast figyelve. Egyáltalán nem érzem felkészültnek magam erre, és igazából még kard sem volt a kezemben, talán sosem. Igaz, élet-halál helyzetben is ritkán voltam, mielőtt Hófehért megismertem. Talán a szellemek jelezni akarnak valamit, amire én nem vagyok hajlandó odafigyelni.. vagy akár az is előfordulhat, hogy csak ilyen az élet, ha néha kimozdul az ember.
Ron pillantásából csak annyit értek meg, hogy számít rám. A szándékait már aligha. Az is elég, hogy a kardot legalábbis fenyegetőn tartsam a farkas irányába, terveket szőni azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogok suhintani és ölni vele már aligha marad kapacitásom. És hát úgy tűnik, időm sem lenne rá. Kiáltok valami basszamegfélét, ahogy a farkas támadásba lendül, de legalább az becsületemre válhat, hogy nem lépek ki Thora elől, és eredek futásnak. Épp csak annyira vagyok képes, hogy az utolsó pillanatban felemelem a kardom a farkas irányába, ami Ron támadásának köszönhetően, vagy szimplán csak azért, mert egy ostoba állat, egyszerűen saját magát nyársalja fel. Én tényleg csak annyit teszek, hogy erősen markolom a fegyvert, ő viszont teljes súlyával és nyitott pofával vetődik felénk, így mondhatjuk, hogy a szájpadlásán át jut eszébe a penge.  A hatalmas test hirtelen torpan meg és vágódik el, kicsavarva a kardot a kezemből, de engem ez már nem érdekel. Nagyon úgy fest, hogy égig érő mázlim van, és életem első kardforgatása nem egyben az utolsó is. Persze engem nem zavar, ha Ron esetleg a halott állatot szeretné még rugdosni kicsit, de alapvetően legszívesebben már nem is lennék itt. - Mindenki egyben van? - nézek előbb Thorára, majd Ronra kissé aggodalmas arccal. - Senki se mondja ezek után, hogy csak a füvekhez értek. Az állatokkal is remekül megértjük egymást. - igen, ezt valamiféle viccnek szánom, tekintve hogy annyi szerencsétlen jószág vére szárad már a kezemen, hogy egy farkassal több, vagy kevesebb már mit sem számít. Megpróbálom hát gyorsan kitépni a döglött fenevadból a kardot, hogy addig se lássa senki, mennyire reszketek minden porcikámban. Egy ideig elbíbelődöm ezzel, de végül azért csak sikerrel járok. - Mostmár tényleg tűnjünk el innen! Thora, hogy van a sebed?
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Daryn-erdő Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Öböl-erdő
» Silmë - Sötét erdő
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: