Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Daryn-erdő - Page 3 KaDiPE5
Daryn-erdő - Page 3 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Daryn-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 28, 2021 12:20 am
Villant egy apró mosolyt. Nem mintha nehéz feladatot bízott volna rá, de tőle még ez a kis dicséret is jól esik. És nem árt minden lelkesítés ezen az estén. sosem szerencsés azt hangoztatni, hogy ami rosszra fordulhat az már rosszra fordult, hisz a sors istenének bal kezét semmi sem bírja jobban munkára, mint az ilyen kijelentések...de egek, most nagyon ez az érzése.
-Csak lassan. - Szól rá a lányra, de hátrál tőle, hogy legyen helye mozogni, ha esetleg fel akarna kelni. - Nos, a szörnyetegekkel végeztünk. Az almaszedő versenyért viszont nem kaptuk meg a díjat, és ha jól sejtem nem is fogjuk, úgyhogy azért nem minden rózsás.
A próféciákkal, és hasonlókkal most nem terheli szegény lányt. Annyi biztos, hogy sosem hiányzott neki ennyire élete kalandja, mint most. Izgalmas küldetés, egy mesés kincsért, fél kontinenssel távolabb attól a helytől, ahol megjelent a világvégét előre jövendölő rém.
-Azért, mert ebben ő a legjobb. Engem is csak ő tart életben, meg néha a vakszerencse...
Elhallgat. Ős kezét felemelve jelez a többieknek is, hogy tegyenek így. A zaj amit hall egyre erősebb. Lódobogás. És közeledik. Egyre közeledik. Szeretné azt hinni, hogy ezen az éjszakán minden gondolkodó lény egymás testvére, de sajnos, amikor a szörnyek elpusztulnak, hajlamosak azonnal újra egymás torkának esni, így kivont karddal áll fel, készen rá, hogy megvédje társait. Ismét egy ló feje jelenik meg távol az árnyakban, csak most nem az égen. És ez a ló egy szekeret húz a hátán, melyen egy vadul hadonászó alak ül.
-Kevin...?
-Az ég szerelmére Ronan! Muszáj folyton a hőst játszanod?
A kissé kövérkés, fiatal suhanc melléjük hajt, és megállítja a szekeret, és biccent Thora-nak. Sokat hallgatta az énekét, hisz ő is Calden-ből származik. Wynva-t látva viszont csak 2 szó hagyja el az ajkait:
-Úgy tudtam...
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 10:36 pm
A HALÁL SZELE

──────────────── ────────────────
Nyöszörögve felültem, és körbenéztem. Egy erdő közepén voltunk, és bármerre néztem, csak fát láttam magam előtt, meg néhány bokrot.
- Mi lett a harc vége? – kérdeztem Ronantől. Próbáltam minden emlékemet visszaidézni a történtekről, és ha jól gondoltam, nagyon kis idő telhetett el az ájulásom és az itt való felriadásom közt. – Miért vagyunk az erdő közepén?
Belenyilallt a fájdalom újra a vállamba. Felszisszentem. Lenéztem a sebre, amit most egy nagyon professzionálisan létrehozott kötés takart. Újra a jelenlévőkre pillantottam, előbb a férfira, majd a nőre. A nőt megismertem, nekik segítettem azt a bizonyos gombát megszerezni, amikor… szóval ez a nő valamiféle javasasszony lehet, vagy gyógyító. A nő egyszer csak felém nyújtott egy kulacsot. Már szaglászni kezdtem az üveg száját, amikor rám szólt, hogy csak víz van benne. Megkönnyebbülten sóhajtottam, és beleittam. Az a valami, amit ébredésem előtt adtak nagyon undorító utóíze volt, örültem neki, hogy végre leöblíthettem a vízzel.
- Ha jól emlékszem Wynva a neved – szóltam a nőhöz, miközben leeresztettem a kezemet és az abban lévő kulacsot az ölembe. – Miért segítettél? Mármint… miért mentettél meg?
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
953
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 8:09 pm
Nyugi, jól csinálod, csak ... túl sok vért veszített már így is. - sóhajtom aggodalmas képpel, ahogy figyelem a lány küzdelmét a nyilván keserű és gusztustalan állagú itallal.
- Nem tudom, remélem, hogy igazad van. Elég sokféle szagot hoz a szél. Talán a farkas is ezt érzi. - Inkább nem mondom ki hangosan, hogy a mindenféle égett és egyéb szagok között a sült hús illata is megcsapja az orrom. Nem tudnám megmondani, milyen lényé, de inkább nem is akarok belegondolni. Néha rémesen szerencsétlennek érzem magam a szaglásom miatt.
Amikor a lány kinyitja a szemét, én már a táskámat pakolom, úgyhogy csak odahajolok, és némán bólintok egyet. Ez csak annyit jelent, hogy a vérzés csillapodott, és a keverék is.. hatásos volt? hát remélem. A lényeg, hogy Thora állapota nem romlik tovább, hanem javul. - Ne mocorogj, van egy nagy seb a válladon, amire nyomókötést tettem. Jobb, ha az a helyén marad. - jegyzem meg halkan a lánynak, aztán visszaülök a sarkaimra, és elkezdem a lehullott levelekkel törölgetni a kezem, ami még most is csupa gyümölcshús, na meg persze vér. Amikor a nagyjával megvagyok, előveszem a kulacsom, és Thora szájához tartom. - Csak víz, igyál! -
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 7:44 pm
-Nekem is csak két kezem van. Ehh...pillanat...
Leteszi a gyógyszert a földre, és újra nyomja a sebet, bár picit aggódik, hogy túl erősen fog rá, és fájdalmában kiköpi a lány az egészet. A tenyerénél tovább mondjuk úgysem jut de ott sem segít rajta a főzet.
-Sokan megsérültek. Csak akad olyan, aki itt felejtette a lovát vagy...nem tudom. Ha más nincs ellopunk egy szarvast.
Újra hallja a farkas vonyítást. Szerencsétlen ordas, ha tudná, mi játszódik most Ronan fejében, vele kapcsolatban. Bár, lehet tudja, mert a következő vonyítása már valamivel messzebbről hallható, és a következő is. Távolodik. Talán nem meglepő. Látta a tüzet, a kardokat, és a szörnyeket. Miféle állat akarna oda merészkedni, ahol az emberek mulatnak?
Jobb is így, amíg egyedül maradok vele, annyit csavargatja a fejét össze vissza, hogy félő leesik a nyakáról. Nem maga miatt aggódik. De a sötétben alig látja, mit csinál a párja, és ha rárontana az egyik ilyen szőrös önjelölt szőnyeg, nem sok ideje lenne kiporolni azt, mielőtt bánthatná.
-Wyn...azt hiszem felébredt.
Annyira meglepi a dolog, hogy hirtelen az igazi nevét használja. Pedig általában már ösztönösen a Mira jön a szájára, bármi van.
-Nyugalom, minden rendben lesz. A legjobb kezekben vagy. Hát...meg az enyéimben, de nyugi, ő tudja mit kell csinálni helyettem is.
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 5:02 pm
A HALÁL SZELE

──────────────── ────────────────
Álmodtam. Egy fának dőlve sütkéreztem a napon egy domb tetején, és egy arctalan férfi ült mellettem. Hangja oly távolinak és oly halknak tűnt, nem értettem belőle semmit. Én pedig csak mosolyogtam, és nem tudom miért. Aztán egyszer csak a férfi közelebb ült, a keze pedig szép lassan megindult a vádlimon. Kellemes érzés kerített hatalmába, szinte már csiklandós, amikor is hirtelen belém csípett. Értetlenül néztem a vonástalan arcára, ő pedig csak egyre tovább csipkedett. Minden egyes csípése egyre fájdalmasabb volt, míg nem már elviselhetetlenné vált.
Ekkor felébredtem. Amint kipattantak a szemeim, rögtön felültem és lenéztem magamon, ahol egy óriási bogár mászott fel a csupasz lábamon, és akárhányszor megállt, két elülső lábaival belém mart. Felsikítottam az undortól és az egyik kezemmel lesöpörtem magam mellé, én pedig, mint akit ágyúból lőttek volna ki, felugrottam a földről. Körbenéztem, és ugyanott voltam, ahol álmomban. A fa mellett, egy hatalmas domb tetején. Nem messze előttem egy férfi állt háttal, zsebre dugott kezekkel, de nem úgy nézett ki, mint aki az álmomban volt. Fakó ingje, foltozott nadrágját rögtön felismertem. Nagyon-nagyon rég nem láttam őt, és ettől a szívemben egyre jobban csak erősödött az izgatottság.
- Apa! – kiáltottam és hátulról nekicsapódva mindkét karomat a testére fontam. Olyan erősen öleltem ahogy csak bírtam. A férfi feje megfordult, és az ajkai hiába fordultak mosolyra, szemeiben könnyek csillogtak. Kiszabadította a karjait a szorításomból, és teljesen felém kanyarodott, hogy ő is viszonozhassa az ölelésem.
- Szia, kicsimadár! – a fejét az én fejem búbjára helyezte. Még mindig magasabb volt nálam. Percekig így álltunk a fánál, amikor nagy nehezen elhúzódtam tőle, de éppen csak annyira, hogy a szemeibe nézhessek.
- Nem tudom mi történik, de annyira jó, hogy itt vagy! – már az én könnyeim is folyni kezdtek az arcomon. – Annyi mesélnivalóm van, annyi minden történt mióta nem vagy velünk és…
- Tudod jól, hogy miért vagyok itt – vágott közbe hirtelen apa. Hangja aggódó és sietős volt, úgy tűnt, nem tud sokáig maradni. – Fel kell ébredned, kicsimadár, hallod? Te még nem lehetsz itt – megmerevedtem az esdeklésére, és kicsit elhúzódtam tőle. Miről beszél? A tekintetemet az övébe fúrtam, lázasan kerestem az egész miértre a választ. Aztán megostromoltak a képek. Ahogy az a valami belémharapott… ahogy Deedrával harcoltunk, és próbáltam előle eldugni a sebemet… ahogy hátradőltem a füvön, mert túlságosan fáradtnak éreztem magam… és most pedig itt vagyok.
- Apa, mégis mi ez a hely? – akadoztak a szavaim, meg voltam rökönyödve. Ez a túlvilág lenne? Akkor mégis meghaltam? Biztos, hogy meghaltam, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Szegény Deedra, ott hagytam őt, és most megtalál holtan a fűben, az istenekre, vajon mi fog lejátszódni benne, vagy már mi játszódhatott benne, ha megtalált…
- Idd meg ezt, most, azonnal! – kiáltott fel ezzel megszakítva kétségbeesett gondolataimat. Hirtelen megragadta a torkomat, és a másik kezében előbukkant egy korsó. Amennyire meg tudtam pillantani, valami fehér lötty hullámzott benne. Erőszakkal a számhoz tolta, és önteni kezdte belém. Én pedig fuldokolni kezdtem. Iszonyatos íze volt, a szaga pedig annál rosszabb. Döbbenten kerestem apám tekintetét, kinek arcán csak az elszántságot láttam.
Fuldokolva fordultam oldalra, de ezt abban a pillanatban megbántam. Erős nyilallást éreztem a vállamban, én pedig ösztönösen odakaptam, viszont a seb helyett egy másik kéz bőrére tapintottam. Végiszántottam a tekintetemet a kézhez tartozó karon, majd vállon, és végül a felém hajoló fejen álltam meg.
- Ronan?

Wynva Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
953
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 4:16 pm
Annyira lefoglal, hogy el ne rontsam a keverést -bár nyilván nem kell hozzá az alkimia mesterének lenni- hogy a szagokkal most alig-alig törődöm. Ha ráncolom is az orrom, vagy fintorgok, az legfeljebb tudat alatt történik, nem azért, hogy bárkinek is jelezzek bármit. - Illatos-illatos, hát hogyne! - morgom az orrom alatt.
Amikor elkészülök végre a gyógyító itallal, megkönnyebbülten adom át a kelyhet Ronnak. Óvatosan a térdemre fektetem Thora fejét, és segítek az itatásban, amennyire tudok. A lány még mindig eszméletlen, de a reflexei azért működnek, szerencsére.
- A sebet azért még nyomni kell! - figyelmeztetem Ront, mikor visszafektetem a lányt a földre, aztán amíg ő így tesz, én elkezdek egy újabb adag ernét passzírozni, jobb híján a kehelyben megint. Kulacsomból csak egy -két cseppnyi vizet töltök hozzá, aztán szétnézek; de csak tanácstalanul forgatom a fejem, remélve hogy a sötét erdőben felfedezem azt, amire még szükségem lenne. - Lovat lopni? arra itt annyi esélyed van, mint kölyökkutyának szarvast ejteni. - A farkasüvöltésre én is felkapom a fejem, aztán még szaporábban kezdek kutakodni magunk körül, de semmi nyomát nem látom ezerlevelűfűnek. jobb híján a lány szoknyájából kanyarítok egy hosszú darabot a késemmel, hogy nyomókötést készítsek, de előtte az erne áttört pasztáját a sebre kenem, s csak utána nyomom rá a keményre hajtogatott szoknyaanyagot. A kendővel olyan szorosra kötöm, amennyire csak lehet, s aztán sóhajtva leülök mellé a földre, hogy összeszedjem a holmimat. - Így már szállítható.- mondom Ronnak, és ha felnyalábolja a lányt, akkor én is feltápászkodom. Ennél többet az erdőben, holdfény mellett nem tehetek. Így már talán kibírja, amíg rendes segítséghez jut.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 3:03 pm
-Legyek kész mindig mindenre... - Mormogja csak magában, mikor már jó messze van tőlük, és még a vészhelyzet ellenére is mosolyt csal ez valamiért az arcára. Igaz, csak egy pillanatra, és a sötét erdőben úgysem láthatja senki.
Térdei kis árkokat vájnak a földbe, ahogy a kehely elé veti magát, kezében két gyümölccsel, de nem láthat munkához. Kelletlenül morogva adja át a helyét, és lép Thora-hoz, hogy pontosan ott nyomja, ahol utasítsák. Szívesen vállalta volna a feladatot. Persze, jogos, hogy ő csak elrontotta volna, de látja azt is, hogyan fintorog kedvese a kehely felett. Ő idáig érzi az a lehetetlenül orrfacsaró bűzt.
-Gondolj valami illatosra...
Érzi, hogy nem ez a tanács fogja megváltoztatni az életét, de jobb ötlete tényleg nincsen. Tovább nyomja hát a sebet, aztán pedig átveszi a gyógyszert, és a szájához tartja. Meg sem várja, hogy magától próbálja meginni, azonnal két ujjal befogja a sérült orrát, ugyanannak a kezének két ujjával pedig lenyomja az állát picit, és már önti is a szájába, aztán visszanyomja az állát fel, hogy ne köpje ki. Talán van más módja is, hogy valakivel megitassunk valamit, akkor is, ha nem segítőkész ebben, de ő nem ismeri.
-Szóval, ah ez működik, már csak lovat kell lopnunk és mehetünk a városba.
Ahogy ezt kimondja, a távolban egy farkas vonyítását hallani. Újra kelletlenül morog egyet.
-Ez...nem ló volt...
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 1:13 pm
- Mondtam, hogy mindig légy készen mindenre! - oda sem pillantva mondom ezt neki, miközben a vérzés elállításával foglalatoskodom.
Az asszonyos megjegyzését simán elengedem a fülem mellett. Ha nem ilyen lenne a helyzet, talán fennakadnék rajta, de most nem nagyon tudok másra gondolni, csak hogy hogyan mentsem meg ennek a bátor leánynak az életét. Fél kézzel még mindig a sebet próbálom elszorítani, a másikkal pedig kirázom a táskám tartalmát.
Ahogy Ronnak is mondtam: mindig készülj fel, amire csak lehet. Szerencsére ott lapul a  táskámba a kis gyógyító kehely, amit nemrég Yloreban vettem, és két adagnyi fehérítő szirup. Valójában azonban még én sem vagyok ennyire előrelátó. Csupán arról van szó, hogy Kevin levele is közrejátszott a Caldenbe utazásunkban. Amellett, hogy sikeres hazaérkezéséről adott hírt, azt is megírta, hogy egy jóbarátjuk szintén súlyos lábsérüléssel gyengélkedik. A kehelyre már nem volt szükség, ami önmagában véve szomorú hír, de így most esélyt kaphat Thora, hogy túlélje az éjszakát.
Amikor Ron visszaér, azonnal utasítom, hogy törjön össze a kehelyben egy kis maréknyi ernét, de aztán rájövök, hogy mindenki jobban járna, ha helyet cserélnénk. - Inkább gyere, és nyomd a sebet! a többi növény úgyis csak akkor ér valamit, ha már nem ömlik patakokban a vére. - Ha átveszi a helyem, akkor azonnal nekiállok összenyomkodni az egyébként orrfacsaróan büdös gyümölcsöt, majd egy kis faágat használva keverőspatulának az egyik adag fehérítőszirupot is hozzákeverem. Tisztában vagyok vele, hogy pontosabb adagolásra lenne szükség, és nem is olyan tiszta a művelet, ahogyan azt én szeretném, de jelen körülmények között nem tudok többet tenni az ügy érdekében. Meg kell próbálnom, és reménykedni, hogy sikerrel járok.

Óvatos adagolás és őrült kevergetés után sem változik el a keverék illata, ami azt jelenti, hogy akkor valószínűleg a színe sem, így gondolkodás nélkül borítom ki a tartalmát, hogy újrakezdjem. Most kicsit tovább méregetem a markomban a gyümölcsöket, finomabbra passzírozom, mint az előbb, és még óvatosabban adagolom a szirupot hozzá. Az ujjammal keverem-kavarom, próbálván a legtökéletesebb elegyet létrehozni, amit csak itt tudok, és végül szerencsére eltűnik az erne kesernyés bűze. Majdnem felkiáltok örömömben. - Kész! Segíts megitatni! - mondom sürgető hangon Ronnak, és a lány feje mögé térdelve próbálom azt az ölembe venni, hogy Ron megpróbálhassa a szájába tölteni a keveréket. Csak reménykedem benne, hogy ezzel legalább a vérzést el tudjuk állítani, s akkor talán bevihetjük Caldenbe, ahol további ellátást kaphat.

#keverés: gyógyító főzet sikertelen
#keverés: gyógyító főzet sikeres
#felhasznált: 2 adag fehérítő szirup és egy gyógyító főzet

Nîndaer Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 11:34 pm
-Ha bele gondolok, hogy majdnem nem hoztam a kardom...
Ahogy megkapja a feladatát, azonnal kilő, mint egy versenyló, s csak úgy porzik a talaj a lába alatt, amikor szinte rögtön meg is áll, és hátrafordul, mert Wyn utána szólt. Hogy, siessem...
-Komolyan asszony...
Minden esetre, újra szedni kezdi a lábait. Igaza van, tényleg ismeri az erne-t, és azt is tudja, hol keresse. Percek alatt olyan messzire jut, hogy a sűrű sötétség elválasztja őt a lányoktól, de legalább megtalálja a fát, melybe nekifutásból rúg bele. A vastag törzs azonban ellenáll, így kénytelen felugrani, és megmászni azt, hogy aztán egy egész ágat letörjön, melyről csak úgy potyognak le a lila gyümölcsök. Az ingét kihúzza, és abból tárolót formálva vrohan vissza egy jó nagy adaggal, hogy aztán leborítsa azt Wynva mellé.
-A másik kettőt hol találom meg?
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 11:13 pm


Jól gondolkodtál, csak kifelejtetted a képletből a sérült barátnőket. - jegyzem meg aggodalmas képpel, és közben arra gondolok, hogy Cate karját remélhetőleg akadt, aki bekötözze. Az mondjuk nem tűnt ilyen súlyosnak, de szerettem volna újra találkozni vele, és legalább ennyit megtenni érte, ha már egyszer olyan önzetlenül megmentette az életem tavaly tavasszal. Bármeddig is töprengek ezen, nem fogok előrébb jutni, hiszen most itt van dolgom. Thora a testével védett minket, mikor az a rusnya dög ránk támadt. Nem hagyhatom csak úgy meghalni. Inkább nem válaszolok Ron kérdésére. Ő is pontosan tudja a választ.
Ledobom a táskám és Thora mellé térdelek, amikor Ron leteszi őt. A kendőmet már szinte teljesen átáztatta a lány vére.
- Te ismered a környéket. Erne kell nekem, de nagyon sürgősen! meg... szívkésfű, vagy ezerlevelű,  de erne mindenképpen. Azt már ismered! - közben próbálom megtalálni a pontot, ahol a lány ütőerét a csonthoz nyomva elállíthatom a vérzést. Szerencsére nem ez az első ilyen esetem, így nem tapogatózok vakon.  - Ron! - ha már indulóban van, még azért utána szólok. - Nagyon sietned kell! -  

Thora Haleye Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
286
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 10:51 pm
-Ne aggódj, a közelembe sem ért egyik sem. Gondoltam, most az egyszer lehetne egy olyan esténk, aminek nem sebkötözés a vége...
Óvatosan cipeli a magatehetetlen Thora-t az erdőbe, követve Wynva utasításait. Bár, talán a cipeli az túlzás. Kevin-t is elég sokáig volt kénytelen cipelni, ki az almát csak arra használta, hogy fejbe dobja vele azt, aki szerint abból is ehetne néha a sok kolbász helyett. Hozzá képest a holtsápadt lány annyit nyom, mint egy zsák szőlő...a szőlő nélkül.
-Marha hideg a karja, ez normális?
Persze, hogy nem normális. Morog is kicsit magával, amiért ilyen hülyeséget kérdezett. Próbálja összeszedni magát, és szétnézni, hátha talál neki valami alkalmasabb fekhelyet az ünnepség romjai közt.
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 20, 2021 9:38 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Daryn-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Öböl-erdő
» Silmë - Sötét erdő
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: