Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Daryn-erdő - Page 4 KaDiPE5
Daryn-erdő - Page 4 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Daryn-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 4:56 pm


Vigyázz, kész troll!
@Nediar Menlac  && Veleris

 
A feszült hangulat, lassan engedni kezd, ahogy a hó a Nap melegének. Felhőtlen nem lesz, de mindenképp barátságosabb. Ekkor még nem tudhatom, hogy ez csak múló pillanat. Nediar is megtalálja időközben a hangját, biztosítva róla a kereskedőt, hogy bizony szándékaink nem rosszak. Nyurga, vékony alak lép el a Szívtörő mellett, arca fiatal, tán még egyszer sem serkent szakáll állán. Kezében hosszú íj, hátán tegez. A másik középkorú ember férfi, ruhája közönséges, nem kifejezetten kalmárhoz illő. Egyszerű, hosszú kardot csúsztat vissza hüvelyébe. – Barátom, ne neheztelj, de sosem tudhatja az ember, mi rejtőzik a következő bokor mögött, egy ilyen helyen. – válaszol Nediarnak, s tárja szét karját, a környezetre utalva.

Van az a pohár, melynek felszínén gyűrűket vet az utolsó csepp, s peremén vízeséskén csordul végig a többi. – Ahogy óhajtod!- a fénygömb sugaraiban narancsszínben villannak fel szemeim, ahogy elfordítom fejem a Szívtörőtől. – Köszönjük az invitálást, de megmaradnánk egymásnak. – erőltettek mosolyt az arcomra, a két idegen felé. – Ahogy gondoljátok, de legyetek óvatosak, sok erre a kóbor vadállat. – azzal sarkon fordulnak, s a tisztás felé veszik az irányt. Még néhány pillanatig meredten bámulok utánuk, csak azután függesztem újra tekintetem a kovácsra. Kósza ábrándnak tűnhet már csak szemem változása, már ha érzékelt bármit is a röpke pillanatból. Inkább tűnhet a fáradtság által okozott képzelgésnek vagy csak a fény játékának, mint valóságnak. – Megakarod ölni? Kutasd fel! Vissza akarsz térni? Vezess! – lendítem előre karom, arra, amerről vélhetően érkeztünk. – Bárhogy döntesz, követlek. – teszem csípőre szabad kezem, enyhén félre billentve a fejem. Majd szótlanul követem.




Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 3:46 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Felelem a kezem, és hagyom azt, hogy Vel ismét hátha a csiribá mutatványba kezd. valóban tudom, hogy mi az a varázslat, és tisztában vagyunk mindennel, ám még nem láttam ezt soha sem. Igyekszem nem összecsinálni a friss nadrágom, aminek már mondjuk, így is mindegy a sár végett.
- Jó ember, nem akarunk bajt. – Mondom, ám legszívesebben visszakézből olyan pockost adnék neki. Bár tudna elf nyelven a nő, így máshogyan is tudnék vele kommunikálni, amit tán nem értenek. Közel állok, a meggondolatlan terhez, hiszen erőm teljében vagyok, ám gyors biztosan nem.
Miközben a nő azt folytatja, amihez legjobban ért, még eddig a beszéd, próbálok gondolkodni hogyan is jutunk ki ebből. Egyáltalán értenek e minket, ám arra jutok bizonyosan, hiszen akkor, ha nem így lenne nem értettük volna az előbbi szavaikat.
Egyelőre nagy csend borult ránk, és csak Veleris beszélt. Szemem néha övét keresi, és ha megtalálja, benne idegességet láthat. Minek is jöttem ide?
Megszólalnak, ám csak felmérnek, kóstolgatnak. Hát, ha az lennék már nem élnél, de a képességeim nem illenek bele ebbe. Nem szólok, hiszen nem akarok rosszat mondani, így Veleri ós beszél.
Veleris kérdést tesz fel az idegeneknek, akik kétségesen válaszolnak.
Végre nem szorul semmi a tarkómnak, így a kezem is letehettem. Mély levegőt vettem, és ha még tudom, megnézem őket.
- Minek? Menjünk, aztán öljük már meg az a szaros lényt, aztán húzzunk a szarba, vagy menjünk most. Elegem van! – Mormogom oda a nőnek neki idegesen, és halkan.




Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 9:00 pm


Vigyázz, kész troll!
@Nediar Menlac  && Veleris

 
Egyszerű ember, de nem ostoba, biztos hallott már a mágiáról, hisz egész világunkat átitatja. Zavarodottsága érthető, de nem ez a legmegfelelő idő arra, hogy magyarázkodásba kezdjek vagy megvárjuk, míg neki állnak össze a kirakós darabkái.
Kezét még ott a fánál hagytam magára, jobbnak láttam, ha a saját tempójában követ, ha kellett bevártam. Látásunkat a halványuló termések fénye, a beszökő Holdfénye segítette később pedig a varázslatom.
Indulásunk óta, most először tétovázok. Egy pillanatra elönti agyam a vér, s sárkányom megrázza börtönének rácsait. - Már 60 éve élünk egy testben, s megtanultam felülkerekedni rajta, s az esetek nagy többségében sikerül is ott tartanom, ahol kell. Szemeim kikerekednek, a férfi láttán Nediar mögött, de ami leginkább zavar a tarkójának szegezett acélhegy. Sose tudnám megbocsájtani magamnak, ha itt az erdőmélyén és nem egy bordélyházban érintené meg a halál. Míg az egyik tenyeremben a csillagokfénye ragyog, addig a másikkal Nediar felé nyújtom ki. – Vándorok vagyunk, kik nem messze hajtották álomra a fejüket. – mozdulatom lassú, mely arra szolgál, hogy az íjat tartó fickó, nehogy meggondolatlan lépésre szánja el magát. Bár lehet, a Szívtörő miatt jobban kellene aggódnom. Megeshet, hogy e percben a rémület költözött szívébe, de egy ember, aki fél az kiszámíthatatlan lépésre szánhatja el magát. Más helyzetben, egy jól irányzott ütéssel, földre terítené az ifjút,- már csak testi adottságai miatt is-, de nem láttam még olyat, aki gyorsabb let volna egy nyílnál. – Neszezést hallottunk, azt hittük valami vadállat. – folytatom tovább, miközben folyamatosan az íjat szorongató férfit figyelem. Hallom, ahogy a másik k9zelebb merészkedik. Fogalmam sincs, mit fogok tenni, ha rám támad, egyszerre nem tudok kétfelé figyelni. – Egy mágus és egy harcos. Ő a testőröd? – kérdezi érces hangján, megmaradva a kellő távolságon kívül. – Ereszd le az íjad Gorma. – utasítja a másikat, még mielőtt válaszolhatnék. – Nevezhetjük annak is. – pillantok félre Nediarra, kíváncsiságból is, hogy mit fog tenni. – S ti, mit kerestek itt? – bátorodok fel, a fenyegetés megszűnésével. – Kereskedő volnék. – teszi mellkasára a kezét. – A közeli tisztáson ütöttünk tábort, ha van kedvetek csatlakozni, szívesen látunk. Kaphattok ételt, italt, s talán még pokróc is akad, hogy ne hideg földön kelljen éjszakáznotok. – mutat az ellenkező irányba, melyről érkeztünk. S valóban, ha tovább jövünk, magunk is felfedezhettük volna a tisztást. Nem nagy éppen akkora, ahol két kisebb ponyvával letakart szekér elfér, és jó pár ló. A tisztáson aprócska tábortűz lobbog. Nediarra kérdőn pillantok, de mivel nem vagyok benne biztos, hogy tudja mit is szeretnék, közelebb lépek hozzá. – Gyere, fiam, hagyjuk megvitatni a dolgokat. – inti magához az ifjút a férfi. – Csatlakozzunk hozzájuk vagy inkább töltsük kettesben az éjszaka hátralévő részét?



Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 5:53 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
„Mi történt” mondja kipattanó szemekkel, és talán rémült tekintettel. Persze miért is ne menjünk a rémes hang után. Úgy érezem ez a nő nem fog sokáig életben lenni ilyen gondolkodással. Lemerevesedtem, és nem mertem mozdulni sem.
- Végül is. – Mondom lassú szavakkal, majd úgy érzem, ő jobban kézben tartja a dolgokat, tálán most az egyszer mehetne előre a hölgy. Megragadja a csuklóm. Érintése puha és kellemes, melegséggel tölt el. Minden eddig bosszúságom előzte róla.
- Ki neki a milyenek a milyen? – Értem a szavakat, ám a fejemben még nem igen akarnak azok összeállni. Miről beszél? Tekintetem övébe mered. Őszinte, tiszta csillogás fogad engem, amiben azonnal megbízom akarva, akaratlanul is.
Egy hang szólal meg. Hirtelen azt hittem, hogy a képzeletem játszik csalfa mókát elmémmel, és olyat hallat velem, amely nem létezik.
Ám mikor Veleris is hangot ad annak, hogy észreveszik, abban a pillanatban hiszem el, hogy ez igaz, és ez a valóság.
- Hol? – Jár a tekintettem. Hirtelen olyat tesz, és olyat látok, amire a térdem be remeg. Remélem addigra elengedte a kezem, mert ha nem magam vonom vissza félelmemben. Már éppen ajkaim a mi a szent szart formálnák, de ekkor az előző hang ismét beszélni kezd, majd más meglepetés is fogadott nem csak a hang.



Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 10, 2021 1:19 pm


Vigyázz, kész troll!
@Nediar Menlac  && Veleris

 
Jobbnak látom inkább hallgatni, kezd ez az egész helyzet, két dacos gyerek háborújához hasonlítani, csak szúrós pillantásokat lövelek felé a hátam mögött morgolódására. Én mindent megtettem, hogy kicsit oldjam a feszültségét vagy némi önbizalmat öntsek belé. Megértem, de hogy zsigerből utasította azt vissza… Nem tudom, hogy további hallgatásom csak olaj a tűzre vagy jó maga is ráébred, hogy megnyerte a csatát, s némaságba sikerült taszítania. Ennek ellenére, remélem, bárhogy is végződjön utunk, elválásunkkor újra őszinte mosolyra fakad.
- Valami hasonlóra jutottam magam is. – bólintok, arra az eshetőségre, ha mégis dolgunk végezetlenül térnénk vissza. Két ok miatt hőzom keserű fintorra ajkam – melyet a körül ölelő derengésben talán észre sem vesz- az egyik a becsület, mely még jelent számomra valamit, de foltjával lelkemen tovább tudok élni, a másik a sikertelenség, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő feladatba bukom bele. Nos, hogy ez saját meggondolatlanságom oka, az tény. De holnap majd minden elvállik.
Ismerős hang kúszik be az álmot és ébrenlétet elválasztó vékony hálón. Veszélyt jelző ösztöneim, nem hagynak tovább ringatózni a félébrenlét mezsdjéjén. – Mi történt? – pattannak ki szemeim, de ahogy elhagyják ajkamat a szavak, magam is meghallom Nediar riadalmának okát. Pár másodpercig szemeim ideoda cikáznak, ahogy a gondolataim is. Fülemben érzem egyre szaporább szívverésem lüktető moraját. – Nézzük meg mi az! – tapogatom végig oldalam, keresem tőrömet. Ahogy kezem megérinti a hűvös makolatot, rámarkolok, valamiféle megnyugvás járja át testem. – Inkább lepjük meg mi, mint az rontson ránk. – javaslom. Számomra teljesen ésszerű lépés lenne. – Az árnyak a segítségünkre lesznek, s a fény is, ha az kell. – ragadom meg a Szívtörő csuklóját, mielőtt elindulnánk. – Ígérem. – keresem a mélybarna tekintetet, hogy sajátomat fúrjam bele. Ha csak egy kicsit is ismeri az emberi természetet, tudhatja nem hazudok. Nincs tekintetemben semmi csalfa csillanás, mely asszonyok sajátja, ha fondorlattal akarnak rávenni egy férfit valamire. Csak bízom benne, hogy követ, miután eleresztve csukóját, magam mögött hagyom. Szunnyadni kezdenek a Seldanfák, s egyre otthonosabban érzem magam, az árnyak között. Pislákoló fénnyel világítják be előttem egyre ritkuló erdősséget. Tudom, hogy lépteim zaját nem nyomhatom el, csak az Árnyúrnő jóindulatában bízhatom, - s alakom csak egy suhanó fantom- a troll pedig nem járt akadémiára. Egyik kezembe tőröm, másik pedig oldalamhoz szorítva, úgy sandítok ki egy fa mögül. Talpam alatt megzörrenek a szárazlevelek, s a két alak egyszerre fordul felénk. – Ki van ott? – kiállt a sötétségbe, karjaiból ágak hullanak a földre, ahogy azokat kardja biztonságot nyújtó markolatára cseréli. Visszabújok a fa takarásába, s tekintettemmel Nediart keresem. – Emberek. De ha nem, értelmes lények. –suttogom neki, ha követett idáig. Kilépve a takarásból, halk igét mormolok, s tenyeremben ezüstösen pulzáló fénygömb villan fel, tisztán megvilágítva minket. De még mielőtt szólhatnék feltűnik valami. A másik… eltűnt. Ösztönösen társam felé fordítom fejem, s megpillantom a mögötte megcsillanó nyílhegyet. – Kik vagytok és mit kerestek itt? – hallhatja a fiatal hangot, s érezheti a tarkójának szegezett hűvös nyílhegyet.





// #varázslat: Csillagfény//

#kihívás1
Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 09, 2021 10:49 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Szavaira ismét csak felmordultam. Mindig tudtam, hogy törpe őseim vannak, láthatja most ő is ezt. Nő még nem idegesített így engem. Megforgatom a szemem. Miért nem hagyja, hogy valamit tehessek?
- Ám legyen. - nyugszom bele. Egyre fagyosabb lett a hangulat, pedig reménykedtem valamiféle megnyugvásban, de ez nem jött el. Vagy rosszul érzem a részéről áradó hűvös fuvallatokat?
- Óh kérlek. – Prüszkölöm, amivel tudatom a nem tetszésem irányába. Azt hiszen nem leszünk puszi pajtások az új végre. Valóban nem fogunk ősszel járni, sörözgetni, vagy mi egyebek.
- Nem kell tudnia, hogy nem halt meg a bestia. A fiút meg nem létünk. - Vonom meg a vállam teljes komolysággal. Nem igazán érdekelnek mások panaszai, megvettem a siránkozó embereket. Gyermekkoromban meg kellett tanulnom, hogy mi az igazi élet, és ki is tartottam. Minden meg tettem, hogy már azt csináljam, amit szeretek, és talán mondhatom, hogy kellemesen keresek is vele.


Lassan el is nyom az álom, s elvisz a végtelenekbe, s még tovább. Hangok kellenek fel, és a szemem azonnal rájuk pattan. Szívem kalapálni kezd, nem tudom mi lehetett. Előbb keltem, így bökdösni kezdem a nőt. Nem tudom mire számítsak, s talán élve megússzuk e ezt. Még soha sem voltam hasonló élményben, és mindig is kerültem a nem nekem kijelölt feladatokat. Meg persze nem akarok olyannak foglalkozni, ami nem az én dolgom. Azonban ami a legfontosabb, hiába dolgozom emberekkel, nagyon zavar a problémájuk. Azt vallom, hogy mindenki oldja meg magának a gondját, baját.
- Ébredj. - Mondom. Csak remélni tudom, hogy hamarabb felébred, és lesz időnk elszelelni, vagy szembe szállni a szörnnyel. Hiába egy troll, nekem egy nagy szörnyetek, és nem értek ezekhez. Valóban van benne egy kis félelem, és nem tudom, mikor múlik el. Hirtelen morgást is hallok.
- A büdös életbe!.- Sutyorgom magam elé, remélem addigra a nő is fel kell álmából.






Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 1:31 pm


 
- Legközelebb, ha azzal kérkedsz, hogy törpe ősöd is van, említsd meg a sörivás mellett a mogorvaságodat is. -  zárom le ezzel a vitát. Bár a pesszimizmusa egyre inkább dühít. A bennem lakozó sárkány, halkan felmorajlik belsőm börtönébe, ahova elzártam. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a rácsok mögül felragyognak arany szemei és gomolygó füst száll fel, hatalmas orrlyukaiból. Mély levegőt veszek, mire ő hátat fordít s duzzogva vonul vissza az árnyékba, farkával végig simítva rácsain. A legnagyobb bajom, hogy lassan Nediarból áradó energiák, szépen lassan engem is bekebeleznek. Csak remélni merem, hogy ha utunkba kerül az troll, nem sírással akarja megölni.
- Nem tartozol nekem semmivel, nem kell, hogy megvédj. – jelentem ki szárazon. Nem a dac beszél belőlem, ezek tények. – Sajnálom, hogy belerángattalak. – nincs hangomban szánalom, semmi a korábbi érzelmességből, hűvös akár az őszi szellő. Fáradt vagyok. Bár az elém táruló látvány és az étel javít a hangulatomon, de ezzel még mindig egyedül vagyok.
- Ezt sejtettem, de mint mondtam, nem tartozol nekem semmivel, még most is vagy akár a hajnallal is visszafordulhatsz. – értem a kétségeit, de a szavak csak szavak maradnak. Valami még is itt tartja, csak magának nem meri bevallani. Hogy az én épségem lenne az oka? Vagy csak a becsület? Netalán még is az izgalom? Sose fogom megtudni, talán ő maga sem tudja megválaszolni a kérdést.
- Ez nem illendőség kérdése. – éppen csak felpillantva könyvem felett. – De legyen, ahogy szeretnéd. – bólintok és csukom össze viseletes naplóm. Eleget acsarkodtunk már a mai napra. Elmém nem osztozik testem fáradtságával, nehezen jön álom a szememre, gondolataim a troll körül cikáznak. Ám muszáj lesz megerőszakolni magam és, ha nem is túl sokat, de pihenni.
- Akkor maradjunk az osztozkodásnál. Bár, elő kell állnunk egy hazugsággal, ha meg akarjuk tartani az erszényt. – ez is csak egy tény. Nem tarthatjuk meg, ha azt mondjuk: „ Elnézést, de beszartunk és visszafordultunk.” . De legyen ez a holnap gondja.
***
A lombok közé beszökő szellő, halkan zörgeti a fák leveleit, az apró erdei állatok is halkan neszeznek körölötünk. Semmi sem zavarja meg az erdő nyugalmát csak mi. A lélegzetvételünk, anyagiasult testünk lenyomata a földön, bőrünk illata a levegőben. Nem találom a helyem, csak percekre tudom átlépni a valóság és az álomsík között lévő határt. A Szívtörő talán hamarabb meghallja és visszaráz az ébrenlétbe, mielőtt jó magam hallhatnám a hangokat. Nem oly messziről, mintha ágak recsenénnek súly alatt. Megáll, majd újra elindul. Nem titkolja kilétét, s még talán morog is valamit. Nem jár messze, a közelben van. A Sedendum ragyogása, lassan csak derengésé halványul és beborít minket a végtelen sötétség.


Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 12:01 am
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Kezd nagyon kihozni az asszony a sodromból. Égető tekintettel pillantok rá. Mi a szar ért is jöttem? Fizetném élete végéig annak az embernek a habzó serét, Calden legjobb kocsmájában, s mellé egy fogás száját, mi köztudottan a leg borsosabb.
- Te meg többet csacsogsz, mint egy gyermek. - Vágom vissza. Szavai nem hatottak meg, nem martak bele a lelkembe. Ám a gondolat, hogy én ezzel a nővel valaha vízszintesen legyek, eléggé leszállt elmém mg legkisebb zugából is. Követem őt, és igyekszem nem lecsapni.
- Közelálló, ám nem hagylak itt. - Mondom, mint akár egy lovag, tán lehetnék még az is, ám vérem nem folyik aranyból hozzá, és a fehérnépet se szeretem csak egy minden féle sárkánytól megmenteni. Nem teszetoszázkodunk, haladunk tovább. Gondolataiban csak az víz hangzik, hogy forduljak vissza, de most hagyjam itt a nőt, és legyen a Trollok eledele? Keveset tudok a rollokról, de abban biztos vagyok, hogy elsőként ennék meg. Még is mit akar, mi rejlik benne? Mi az, ami miatt be akarja tölteni az az őrt? nem szerette az apja, vagy mindig férfit akart? Talán ez lehet a nő hatalmas örültségeinek a hátterében.
Lassan, lassan elérünk valamerre, mert fogalmam sincs még is hol vagyunk, ám a látvány valóban költői volt.
-Az.. - Mosolyodom el egy tán aprót, és hihetetlen sebességgel el is tűnik orcámról.
- Jobb, bár én már inkább vissza fele tartanék. - Mondom, még mindig a végsők irányába hajszolja.
Leül egy fa tövébe, én is csatlakozom éppen vele szembe. Kellemes érzés volt, meg kell mondjam, hogy most pihenhetek. Nem éreztem a fáradságot, de most jobban érzem, mint valaha. A lábaim lüktetnek, a tüdő pedig levegőt akár. Ám rajtam ez mit sem látszik minden csak a belső küzdelme.
- Igen, köszönöm. - Mondom. Veszek egy keveset,  és azonnal bele kezdek.
Kedvesen, s lágyam megszólal. Fülemnek jól csengő szavakat formázz.
- Úgy illendő, hogy előbb te pihenj. - Mondom, s nem tágítok e felől, hiába vagyok álmos. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, és akkor a nevem hallatán fordulok vissza rá.
- Kérlek, tartsd meg. Nem fontos ám. De a visszaérkezésben viszont benne vagyok. - Mondom, hiszen hihetetlenül unom ezt a kirándulás már.





Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 02, 2021 11:02 pm


Vigyázz, kész troll!
@Ned && Veleris
 
- Furcsa. – vonom félre ajkam, de gondolat menetemet inkább nem folytatom. Az az érzésem, hamarost a troll feje helyet, az enyémet veszi, amiért magammal rángattam. Bár mondhatott volna nemet is, mégis itt van. Hogy miért? Csak az ég tudja.
- Nálad biztosan többet. De ne irigykedj, neked sem tiltotta meg senki, hogy kérdezz. De ha már mégis velem tartottál, lehetnél egy kicsit együttműködőbb. – tekintek vissza rá a vállam fölött. – Többet nyafogsz, mint egy viselős asszony, fűzőt kellene hordanod. – haladok tovább, a hatalmas levelű bokrok között, egy ki nem mondott irányba. Az avatatlan szem nem is tudná meghatározni, hogy az erdőt emberikeze formálta-e, vagy az istenek
- és a természet szeszélye tette-e ilyen formájúvá. Az idegen erdőség folyton váltakozik, mintha csupán táncot járna az áthaladók körül, változatos szín és forma világával.  – Ha vissza akarsz fordulni, akkor ne sokáig késlekedj, mert hamarosan leszáll az éj. – megsüppedt föld, kettőbe tört ágak, minden olyan, melyből avatatlan szem nem tudja megállapítani, hogy ember, állat vagy éppen egy trollhoz tartoznak e. De igaz, ami igaz valamit ki kell találni, örökkön –örökké nem bolyonghatunk itt. Egy pillanatra megállok, finoman dörzsölni kezdem halántékom. Yannik szavai jutnak eszembe: „Emeld fel a fejed, hercegnő,  mert le esik a koronád!” – olyankor mondta ezt, amikor valami miatt a csüggedtség lett úrrá rajtam, - általában, ha valami elsőre nem sikerült vagy nem találtam a megoldást – és talán pont ezt kell tennem most is. Az avar elrejt előlünk minden nyomot, de… Egy ilyen fenevad az átlag ember felé emelkedik, ahogy nagyobb egy szarvasnál vagy egy vaddisznónál is. Lehet a megszerzett ulront gyógyítóra kell költenem, -hogy kiegyenesítse, a nyakam- mire megtaláljuk a behemótot, de nem bánom. Megeshet, hogy rossz taktikát választottam azzal, hogy most már nem a földet bámulom, hanem, az ágak természetellenes állását. Bíztató jelnek veszem, hogy orromba kellemetlen szag kúszik. Nem oly erős és intenzív, mint a rothadó hús szaga, de nem kellemes. Nem tudom, hogy társam – már ha velem maradt- érzi vagy sem, de jobbnak látom nem érdeklődni. Bárhogy is dönt a Szívtörő, pár óra múlva az égszínkék ég vörösbe és naracsba borul, jelezvén a vándornak, a földön dolgozónak, de még a hóhérnak is, hogy ideje lesz lassan megpihenni. De számomra/unkra nem ez mutatja az időmúlását. Hamarosan előttünk halvány aranyszín derengés, aprócska fény, mely mellett újabbak és újabbak gyúlnak. Végül már körül ölel a Sedendum termésének ragyogása. Szemkápráztató látvány, így … a lélegzetem is eláll, elfelejtem még azt is miért jöttünk ide, hogy a veszély bármelyik pillanatban előtörhet bármely irányból. – Ez gyönyörű. – suttogom, elámulva. Vállamról, egy fa tövébe dobom táskám. – Jobb lesz, ha pihenünk egy keveset. – ülök le a fa tövébe és döntöm neki a hátam. – Éhes vagy? – kotorászok a táskámba, ahonnan egy cipót és sült csirkecombokat veszek elő, melyet a fogadóssal csomagoltattam el indulásunk előtt. Nem várok rá választ, már töröm is ketté a cipót, s nyújtom felé, majd a gondosan csomagolt combokat szabadítom ki. – Vegyél. – tűzrakással nem is próbálkozok. Bár száraz faágak híján nem vagyunk, de hogy kova és acél vagy más tűzszerszám lenne nálunk, erősen kétlem. Mondjuk nem kétséges, hogy vacsorámat immár egyedül fogyasztom, s Nediar puha vánkoson hajtja álomra a fejét. Teli gyomorral, már is derűsebb az éjszaka is. Könyvet és szenet veszek elő, hogy egyik kedvenc időtöltésemnek hódoljak. – Aludj egy keveset, majd én őrködöm, később pedig felébresztelek és én alszok egy pár órát. – ajánlom fel neki. – Nediar…, ha holnap nem találunk semmi nyomot, akkor visszafordulunk, s a pénzt is megtarthatod. – ajakam szelíd mosolyra húzom, ahogy fel-felpillantok rá a könyvem felett, komor vonásait figyelve. Elvégre én rángattam ebbe bele, s most itt ülünk az erdőmélyén, s amit eddig találunk egy újabb hulla. A továbbiakban hagyom pihenni, csak néha időzik el rajta tekintetem, hogy aztán őjra naplóm megsárgult lapján koptassam a széndarabot.




Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 28, 2021 4:28 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Nem mondhatnám, hogy kellemes illat szállta meg az orromat. A bőz nem volt szokatlan számomra, hiszen gyermekkoromban még a malacok között is aludtam.
- Rendben. – Válaszolok, hogy másszunk ki. Próbálok ki kecmeregni én is, de közben kérdést tesz fel.
- Hát ilyen helyekre biztosan nem, de sokat utazom. – Felelem. Elindulok utána, félek nehogy vissza esünk. Féltem őt, így jobbnak látom, ha rám esik következőre.
- Nem hallottam, ezért is csodálkoztam ezen, amikor a férfi összeesett ott. – Felelem, majd vállat rántok. Merre kellene indulnunk? Nem vagyok a mestere az ilyeneknek, ezért sem akartam jönni.
Fatörzsnek dől, én pedig eleget teszek a kérésének, és előveszem a vizet, majd át nyújtom neki.
- Menjünk. – Felelem, és elfordulok arra az irányba, teszek pár lépest, de megvárom azt, hogy szomjúságát oltsa.
- Sok a kérdésed. – Pillantok rá már kissé feszülten, hiszen már mindennél jobban akarom meglelni a trollt.
- Ám bizonyosan vannak, így, ha nem leljük meg hamar azt a nyavalyás trollt, én visszafordulok. – Mondom letisztult arccal, komoly hangon.
- Inkább haladjunk. – Javaslom, mint sem válaszolok a meg annyi kérdésére. Mondtam neki, hogy nem vagyok mestere semmi ilyennek, még is eljöttem vele, ám már ott tartok vigye a pénz, és én elmentem, de egyedül nem hagyom természetesen.




Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 25, 2021 9:59 pm


 
Viszonzom a mosolyt. Talán akad bennünk több közös is, mint az erdő nem ismerése. De mióta a fickó berontott a fogadóba, a kezdeti bátorsága alább hagyott. Nem mintha ez lenne a legmegfelelőbb alkalom az udvarlásra. Talán e kis kaland után nem is látjuk soha egymást, miért is fordulnánk át bizalmaskodásba. Ha ez a troll nem jelenik meg a közelben, akkor sem került volna beljebb, azaz közelebb egy arasznál. Talán.
- Jó vagy sem… most már itt vagyunk. – húzom fel magam egy bokorágába kapaszkodva. – A pénzt is zsebre vágtuk, s ha már idáig felküzdöttem magam, nem fogok visszafordulni. – pihenek meg térdeimre támaszkodva. Ezek után hallom meg a hangokat. Előszőr úgy tűnik csak a képzeletem játszik velem, de Nediar vonásai megváltoznak. Ő is hallja. Torkomig ugrik a szívem, próbálom magamat becsapni, de jelenleg úgy eshet, egy zabszem sem férne a formás hátsómba. A reflexei azok már biztos jók, de ez nem elég, pár pillanat múlva párosan bucskázunk le az árokba. Hamarabb fektetett két vállra, mint ahogy mindketten gondoltuk, ezért is tér magához oly hamar, s már vízzel kínál. Számomra most annál fontosabb, hogy levegőhöz jussak, s minél messzebb tudjam magamtól, azt az emberi testrészt, miután fel is fogtam ép ésszel, hogy mi az. Feltápászkodva, kicibálok néhány falevelet a hajamból, de inkább hagyom, nem most van ideje a szépítkezésnek. A lény itt van valahol. Hirtelen ötlettől vezérelve a lábammal túrni kezdem az avart. Nem sokáig kell keresnem a kar tulajdonosát. Megbolygatva a testet, orrfacsaró bűz üti meg az orrom.
- Nem tudom, de hogy ez nem a fiú, az biztos.  – fordulok el a testtől és takarom el az orrom a karommal, erősen koncentrálva, hogy ne lássam viszont az ebédemet. – Gyere, másszunk ki innen. - kapaszkodok meg egy szikladarabban. A hang mintha távolodna, de egy erdőben, ebben csak az lehet biztos, aki együtt lélegzik vele. Persze, amennyiben, közelebről meg akarja vizsgálni a testet, nem állok az útjába, sőt még helyet is adok neki, s bevárom. – Sokat jársz a környéken Nediar? – faggatózom, miközben felfelé araszolok ismét, most már egy kicsit óvatosabban. – Hallottál, olyanról, hogy a környéken lennének egyáltalán trollok? – furdal a kíváncsiság, hogy miként is keveredik ide egy ilyen behemót. Ha tanyáznak a közelben az érthető, de ha nem? És ha igen, akkor ki lenne olyan balga, hogy a területére merészkedjen? Amint biztonságosnak érzem a lábam alatt a talajt, megállok. Pár pillanatig fülelek, de csak a levelek halk zörejei jutnak el fülemhez. – Most már kérnék vizet. – dőlök neki egy fatörzsnek. – Szerintem arról jött a hang. Menjünk arra. Te mit gondolsz? – biccentek a fejemmel az általam gondolt irányba, ha megkapom a kulacsot, akkor kortyolok belőle néhányat, amennyiben nem, előveszem a sajátom. – Vajon ezt a szerencsétlent is a troll küldhette a kárpiton túlra vagy vannak itt más fenevadok is? – újabb és újabb kérdések merülnek fel bennem. – Ha igen, akkor nem most került a környékre. Eltünésekről sem beszéltek a fogadóban vagy a piacon? – az egyikre éppen csak válaszol, ha válaszol, és már érkezik a következő. Kicsit későn kezdem el felmérni a helyzetet, de jobb későn, mint soha.  Amennyiben Nediar belegyezik az általam javasolt irányba, a kis pihenés után elindulok. Ám, ha más ötlettel áll elő, figyelmesen fogom végig hallgatni.

Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 23, 2021 4:10 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
utunk közben még kis eszme cserét folytattunk. Szerinte majd egyszer nekem is összetörhetik a szívem, ám ahhoz engednem kellene. Nem engedtem nőt közel magamhoz, nem vágytam nőre szerelemből, mindig csak a nemesebb végem vezérelt minden féle döntésemben. Persze ezeket a döntéseket megbántam utána, főleg ha a molnár kerget egy péklapáttal, hogy elvettem a leánya szüzességét, szerinte. Azt a drága papa koránt sem tudta, hogy bizony a leányban már több kéri is megfordult.
- Remélem még több is. – Engedek, el egy szeld mosolyt. Hiába nem jó pont, vagy nem is tudom. Egyes emberekben benne van a csak élnek, és nem tesznek semmit, ám elfelejtik, hogy tán az istenek csak ezt az egyet adják nekünk a világban, s többet nem.
Mit sem féltve ruháját libben egyről a kettőre. Minden esetre van benne kurázsi, az már szent. Nagy ritka az ilyen nő, ám lehet, nem bírnék vele, és tán nem is akarok.
Lábához méri a lábnyomot, s én pedig figyelem. Fülelek, igyekszem nem meghalni. Kissé bennem a félelem, hiszen nem vagyok vadász, sem más, ahogyan mondottam. Ám jól elrejtem azt mélyre és igyekszem nem felszínre engedni a gyermeteg félelmet, amit nem is mutatok a nő iránt. Arcom vonásai letisztultak, nem mutatnak félelmet.
Bólint, és helyesel. Haladok az úton, ami kisebb emelkedőn visz fel, hallom mögöttem hangosabban szuszogni a nőt.
- Még mindig nem tudom jó ötlet-e. -Suttogom oda neki. Megtorpanok, ahogyan kérdését felém intézi.
- Mit? – Vonom össze szemöldököm, és értetlenül pillantok rá. Majd ekkor én is meghallom a hangot. Ismét a nőre pillantok, akinek a tekintete is enyémet keresi.
Hirtelen megcsúszik, és egyből utána vetem magam, és elkapom. Suttogva köszöni meg, ám nem elég. Együtt borolunk, és árokban találjuk magunkat.
- Még mindig nem jó ötlet. – ülök fel, és a finoman rám ragadt sarat próbálok le rázni a kezemről. . Hátra nyúlok, és oda adom neki a vizet.
- Igyál. – Mondom kissé erősen, de aggódva. Ekkor csak annyit veszek észre, hogy egy kar repül el mellettem.
- Mi a kibebaszott jó istenek ez már. – Veszek egy mély levegőt, és nyöszörgöm halkan. Nem tudhatjuk hol az a lény.



Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Daryn-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Öböl-erdő
» Silmë - Sötét erdő
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: