Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Daryn-erdő - Page 5 KaDiPE5
Daryn-erdő - Page 5 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Daryn-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Utolsó Poszt Kedd Aug. 17, 2021 7:21 pm


Vigyázz, kész troll!
@Ned && Veleris
 
Finoman utasítom vissza a felkínált fegyvereket, miután szemügyre vettem őket. Avatatlan szemeimnek gyönyörű munkák, s valószínűsítem, azoknak, akik nálam többre becsülik a fém csendülést, azok is örömüket lelik a látványukban, hát még a forgatásukban. Kaptam már pár leckét a múltban, de még mindig jobban bízom Nediar erejében, mint ruhaszaggató tőrömben.
Túl ragyogja a Napot szemének csillogása, ahogy szóba kerül a bordély. – Egy cseppet sem kételkedem benne. – kacagom el magam. – De egyszer majd, a te szívedet törik össze. – mondom ezt úgy, mintha a szívek szakértője lennék. Pedig, nem vagyok. – Az idő egy alattomos tolvaj. Az emberöltőnyi, az nem sok, az egyik pillanatban még erős vagy, a következőben pedig már azon erőlködsz, hogy időben kiérj az árnyékszékre. – mosolygok. Folytathatnám, de nem teszem. Véltlen sem akarom, hogy azt higgye, valami olyanról akarom meggyőzni, amit ő valójában nem szeretne. S számomra ISILMË jóvoltából sokkal több adatott meg, persze, ha megérem a hajnalt. – Akkor már van bennünk valami közös. Ringatott már Hold, s rázta meg vállam a Nap az erdőmélyén, de az már olyan rég volt, hogy csak emlékfoszlányok derengenek azokról az időkről. – fanyar mosoly telepedik számsarkába. – És az sem ez az erdő volt. De majd csak túléljük valahogy. – billentem oldalra a fejem, s küldök felé egy bátorító pillantást. Kettőnk közül valakinek magára kell ölteni a derülátó szerepét. Percek telnek el, míg újra és újra szemünkkel átpásztázzuk a terepet. A tanácstalanság talán mindkettőnk arcára kiül, de egyikünk se rója fel a másiknak. Végül… felkapva a szoknyámat lépek át néhány korhadt faágat s zöldellő páfrányt, hogy közelebbről szemügyre vegyem, azt a lábnyomot. A saját lábacskámat illesztem bele, mintha valami topánka lenne. – Túl nagy. – biggyesztem le ajkam, ahogy ránézek. – De ez jó nyom lehet, menjünk! – bólintok, kisimuló vonásaim az izgatottságtól elismerés is lehet számára. Ha szerencsénk van, a két nappal ezelőtti esőzés miatt a föld rejt még efféle nyomokat. Fogalmam sincs, merre megyek, egyben vagyok biztos, hogy egy kisebb emelkedőn tartok fel. Lendületem kezd alább hagyni, hisz nem vagyok én efféle szórakozáshoz, hozzászokva. Fújtatok, mint egy evirani bika, de a csököny az, ami tovább hajt. Segítségül egy –egy mohákkal benőtt fatörzsbe kapaszkodva húzom tovább magam. – Hallottad? – torpanok meg s emelem fülem mellé a kezem. A madarak csicsergésén és a levelek halk zörgésén kívül semmi mást nem hallani. Már magam is kezdem elhinni, hogy csak a képzeletem játszott velem. Indulnék tovább, de a távolból ismét fura hangot hallok. Hörgésnek vagy morgáshoz hasonlítanám, de őszintén sohasem hallottam még ilyet. Azt se tudom eldönteni, hogy közeledik vagy távolodik tőlünk. Meredten állok, és csak pislogok Szívtörőre, mint nyuszi a kígyóra. Nem tudom melyik volt az a pillanat, amikor a lábam megcsúszott és lefelé kezdtem venni az irányt. Ha netalán Nediar megpróbál megfogni és még talál is kapaszkodót, hogy megtartson mindkettőnket, halkan rebegem neki: - Köszönöm. Amennyiben az Istenek tolla máshogy fogott sorsom könyvébe és az alattunk lévő árokba találom magam, Nediarral vagy nélküle: Bántón szűrődik be pilláim között a fény, s még a föld is forog velem. Megeshet, hogy még hangokat is hallok s és esetleg kezemre és hátamra simuló kezek érintését is. De ez is lehet csak a képzeletem szüleménye. Mindenesetre meg próbálok először is felülni, egyik kezemmel a fejemet fogva, míg a másikkal egy éppen kéznél lévő fa gyökerébe. Nos, az utóbbi nem sok hasznomra van, hisz velem együtt emelkedik, rosszallón még rá is pillantok. Bár csak ne tettem volna, hisz valójában nem más, mint egy kar egy emberi kar, melyen úgy fityeg a kéz, mintha üdvözölné a Szívtörőt. Ha már ilyen nagy barátságot kötöttek, ilyen rövid idő alatt. – Brrrrrrr. Vidd innen! – dobom el feléje, a maradványt.

Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 4:07 pm
Troll cic .. cic

@Veleris && Ned
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Nem is értem miért jöttem, vagy mit keresek itt. Ennek a nőnek van ereje, hogy még győzzön, de azért be kell, azt valljam, hogy engem is érdekelt a dolog. Nem sok izgalom jut nekem az életben, és szörnyekkel meg főleg nem szoktam találkozni. Kardforgatásom nagyon gyenge, és alap, ám talán a fizikai erőmre tudok majd támaszkodni.
Bár utolsó mozzanataiban a nő nagyon lelkes volt. Ám a másik pillanatban a férfi magához tér, és belém csimpaszkodik, lezárom magamról. Össze vont, komoly arccal pislogok utána. Még egyszer letaperol eltöröl a karját.
- Ha még egyszer hozzám érsz.  – Morgom idegesen.  A nő megjegyzésére csak megzárom a fejem.
- Istenek áldjanak meg te nő. – Rázom a fejem, és ki felé indulok. Kinn még magamhoz veszem a saját magam készített kardom, és ha a nő akar, egyet kölcsönben választhat egyet a portékáim közül. Ugyan is kinn állt a kocsim a lovak pedig az istállóban. Jobban szeretem, ha ismerősre bízhatom a kocsim, ami gondosan zártam el.

* * *


Végül lovak nélkül indultunk neki. Erőm teljében vagyok, nem zavar a hosszabb séta, ám figyeltem mindig rá, hogy a hölgynek kell e segítség, résen lehessek. Gyakran mentem még gyerekkoromban és cipeltem a portékám, vagy a mesterét, így nem esik nehezemre, ám én magam is inkább a lovakra lettem rászoktatva.
- Hmm.. Bordély általi halál, szép lenne. – Vigyorodom el.
- Nem félek a haláltól Veleris, de az élet nagyobb barátom. – Felelem. Lépek egyet kettő, hármat, négyet, majd feltesz egy kérdést. Most hazudjak, vagy igazat mondjak?
- Nem igazán. Na és te?- Döntök végül az igazság mellett.
Mind a ketten koncentrálva haladunk tovább, fejemben milliószor lejátszódik a harc. Félek tőle, hogy még is mi lesz az, amit a végén elrontok tudatlanságomnak köszönhetően.

Eltelik egy kis idő, mire a helyszínre érkezünk. Szemem elé tárulnak a darabjaikban lévő szekér. Nem lehetünk már messze, komoly arccal tekingetek és próbálok valamit kitalálni. Se nyomot nem tudok olvasni, se kiigazodni. Ám még is meg akad a szemem egy lábnyomon, ami nem emberé, akkora.
- Talán arra? – Mutatok a lábnyom felé jobbra.


Kereskedő vagyok
avatar

Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever


❖ Ulron :
170




Daryn-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 13, 2021 1:58 pm


Vigyázz, kész troll!
@Ned && Veleris
 
- Hmm…- vonom megvállam.- … én már csak ilyen kedves vagyok. Csupán csak azért, mert makacsabb vagy, mint egy jardigei öszvér. – nem láttam még törpét lovat megülni, viszont azt beszélik, hogy ló helyett, öszvéreken lovagolnak. Igaz, öszvéren sem láttam törpét. Lehet ez is olyan mese, minthogy a törpe asszonyok különb szakállal élnek, mint a férfiak? Talán majd, egyszer erre is fényt derítek. De duplán konok az a jószág, amely Jardeige-ben nevelkedik. – És fogadni merek veled, hogy az elkövetkezendő perceket azzal kell töltenem, hogy meggyőzzelek. Ez nagy feladat, több munka, több ulron. – mosolyodom el. Hamar átlát a szitán, ami a hízelgést illeti. Nem is hajtom tovább a malmot, inkább szó nélkül hagyom. Ahogy az újabb bókját is, csupán egy halovány mosoly és félre vetett zavart pillantás a válaszom. Oly váratlanul ejti el őket, ahogy a villám csap le az égből. Nehéz ezekre felkészülni, főleg, ha éppen arra koncentrálsz, hogy meggyőzz valakit. Most pont ŐT. Zöldjeimmel követem keze útját egészen az arcomig, nem tudom, észre veszi e tétovaságot. de végül úgy döntök, hagyom, hogy ujjai közé vegye vörös tincsemet, hisz én már annyit fogdostam, hogy ennyi neki is kijár. Egy pillanat erejéig rejtem el tekintetem pilláim mögé. – Túl világos van ahhoz, hogy kérkedjek. – élcelődök vele tovább, pedig a tekintetéből úgy lehet olvasni, mint a nyitott fóliánsokból. – Többet? – néz fel a puhos férfi a tenyeréből. – De hát nincs több nálam. A piacon akartunk túl adni a lovakon. – rázza meg a fejét. –De…de, ha nem falta fel a lovakat az a bestia, hát tartsatok meg egyet. Vagy…- kapaszkodik a férfi Nediar karjába. -… neked, nektek adom az enyémet. Evirani a legjobb fajtából. Mind az. Csak találják meg a kölyköt… - Mi a kedvenc virágod? Csakhogy tudjam, mit tegyek
a gyertya mellé, az Elmúlás havában. Túladunk a lovon és felezünk.
– kacsintok rá. Legyen fele-fele mindennek.



Mire elérjük a városkaput, a napóra árnyéka már jócskán nyugat felé mutat. Valószínűleg az én hibám a késői indulás. Nem vagyok egy gyakorlott vándor, de elemózsia nélkül botorság lenne elindulni, még akkor is, ha nem tervezünk sokáig a vadonban rostokolni. Na meg, ló híján csak aprócska lábaimra támaszkodhatok. Mindenki jön megy ügyet sem vetnek ránk, nincs bennünk semmi különleges. Az ég kékjén egyetlen bárányfelhő sem pihen, csupán csak a Nap éget bele lyukat. Egy szellő nem sok, de annyi sincs, csak a forróságtól remeg a levegő. Talpam alatt porzik az út, s utunkat csak a kiszáradtt fűcsomók követik szemmel. – Lelkedet ne nyomasza neheztelés Szívtörő. Légy inkább hálás, ha kezet ráz veled a halál, azt nem egy bordélyban teszi. Ha pedig túléled, elmondhatod magadról, hogy valódi kalandban volt részed. –  töröm meg a csendet, már ha a vállunkra telepedett eddig. Nem jutottunk még messzire, hisz ha hátra pillantok, még látom a városőr bajuszán egyensúlyozó borcseppet. – Mennyire ismered az erdőt? – továbbra is teszek róla, hogy torok öblögetésre emelje kulacsát, és beszéd közben ne száradjon ki a torka. Lassan a kopár látóhatárt megtöri egy – egy szikla vagy fiatal tölgy vagy ki tudja milyen fa. Magányosan álldogálnak csak pár kőhajításnyira lévő társaiktól, melyek kisebb – nagyobb csoportosulás után válnak rengeteggé, kupolát vonva az út fölé. Már innen is látom, ahogy a napsugarai szélmalomharcot vívnak a sűrű páncélzattal, de csak csatát nyerhetnek, mikor egy –egy fénypászma átdöfi, ebben a háborúban nem nyerhetnek. Néhány lépésre a láthatatlan határvonal előtt tétován állok meg. Most fordul meg csak a fejemben, hogy elhamarkodottan mondtam igent, hajtva a kalandvágytól, cseppnyi félelem érzet nélkül. Nem az árnyaktól s a sötéttől félek, hisz azokat bármikor a szolgálatomba állíthatom. Az ismeretlentől remegtek meg térdeim, hisz ez teljesen más, mint határozottan fellépni egy kocsmában vagy egy hintóban kíséretként ringatózni. Olvasni és „meséket” hallani egy trollról nem ugyanaz, mint szemébe nézni, annak a buta dögnek. De nem most jött el az ideje annak, hogy szívembe kétség költözzön. A mellettem haladó férfira pillantok, s elhitettem magammal, hogy valóban elegendő lesz ide, az ő ereje és az én tudásom. Pár pillanat az egész, s utána, mintha mi sem történt volna, indulok újra útnak. Talán csak egy fél óra, hogy követjük az utat, megpillantom a támadás helyszínét. Egy szekér, darabjai, néhány szanaszét heverő szerszám, valami vászon, talán ezzel volt letakarva a szekér, a kőszikla, melyre már rászáradt a vér. Holtest sehol. Talán az a csapat katona a szekérrel, mely mellett, úgy egy órája haladtunk el. Nem a legszebb dísze lenne az erdőnek, egy rothadó tetem, mely csak idecsalogatja a dögevőket és még ki tudja miket. Igaz, ami igaz egy udvarban jobban kiigazodnék, mint itt, de azért még egy csapást felismerek. Amiből van jó pár, kicsi is nagy is. de hogy ez most éppen egy vadkan vagy egy dühös troll okozta, ez már számomra talány. – Mit gondolsz Szívtörő, merre induljunk?  - fordulok Nediar felé, miközben egy bokor leveleit simítom újra és újra végig. Szemöldököm kérdőn kúszik fel homlokomra, hátha neki van valami épkézláb ötlete.

Vendég
Vendég
Anonymous




Daryn-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 11, 2021 7:50 pm

A terebélyes erdő a Caldent körülvevő erdőség egy szeletkéje északon. Egyrészt a Milheim és Calden között húzódó főút szegélyezi, másrészt a Hesson folyó környéki szirtek és hegyek. A császárok kedvenc vadászterülete; nem csupán a gazdag vadállomány végett, hanem mert alkonyatkor a megannyi Sedendum-fa gyümölcse páratlan ragyogással világítja meg a sötétbe burkolózó csapásokat és földutakat.
Szokták az erdőt a Császárok ékének is nevezni, régen pedig az Arc-erdőként volt ismeretes, ugyanis egyes részein különleges lombosok emelkednek a magasba; törzseik úgy csavarodtak, alakultak ki az évszázadok alatt, mintha egy arc lenne beléjük vésve. Sokan tévesztik össze őket a Vérfával (mely a Karmazsin-erdőség sajátossága), és előszeretettel rémisztgetik velük a gyerekeket is, azonban semmiféle hatalommal vagy mágiával nem rendelkeznek ezek a fák.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Daryn-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Daryn-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Öböl-erdő
» Silmë - Sötét erdő
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: