Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Erdei tisztás KaDiPE5
Erdei tisztás KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Erdei tisztás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Pént. Dec. 30, 2022 12:15 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Az erdőt járni még mindig furcsa, otthonos érzés volt. A benne leselkedő veszélyre fel voltam annak ellenére is, hogy elesettnek, gyerekesnek tűntem általában. Tudtam, mi ez, ismertem és talán szerettem is, bár ezt elég nehéz volt bevallani magamnak. Annyi minden történt Täwaren erdejénen, annyi megmagyarázhatatlan ridegség, hogy azt józan ésszel inkább magam mögött hagytam. Egészen kicsi koromban elfek között nevelkedtem, ott, ahová tartoztam, de a személyiségemet mégis csak az emberek között eltöltött idő formálta. Ezért sem voltam olyan bölcs, mint az az elfektől elvárható lett volna s nem beszéltem állandó rejtelmekben, remélve, hogy senki sem ért egy mukkot sem a szavaimból. Na meg, magamnak való és gőgös sem voltam. Kedveltem a társaságot, habár az elmúlt év némi komorságot hozott a lelkemre. Nem gyerekes depressziót, komolyabb volt ez annál.
Kicsit úgy éreztem közeleg a vég. Leveleket írtam Rilrionnak, mintha Yloréba vágynék, de fogalmam sem volt eljutok-e odáig. Inkább csak olvasni akartam még egyszer, utoljára a sorait, bár nem is hittem tényleg válaszol. Más nem volt rajta és Ianen kívül, akihez ragaszkodhattam volna. Az életemből szép lassan mindenki eltűnt. Feladatom ugyan volt, még az mellett is, hogy apámat megtaláljam, mégis ott motoszkált ez az érzés, hogy én már az erdőből vissza nem térek oda, ahonnan indultam. Ezt nem mertem persze Ian orrára kötni, egyszerűen csak elszórakoztam vele, mint bármikor máskor.
- Fogalmam sincs, hogyan kell csábítani – vontam vállat. Aztán elvigyorodva hozzátettem: - Majd te megtanítasz. – Hogy mennyivel könnyebb volt nevetni és jólérezni magam, mint gondolkodni.
- Az elfek nyelvén sok helynek egészen más neve van... – magyaráztam Iannek. - Az erdő egyes részeinek is, nem csupán sötét erdő. – Tettem hozzá. Persze nem akartam neki nyelvleckét adni, hiszen én magam sem emlékeztem az összes elnevezésre. Évek óta nem jártam odahaza, nem gyakoroltam az ottani beszédet... és bár otthonosan éreztem magam a fák között, a saját népemet idegennek éreztem.
Nem beszéltem Iannek a Szürkével való találkozásról. A viselkedése, a beszéde minden olyan idegen volt... olyan távoli. Nem tudtam magam ilyen szavakkal, ilyen hidegséggel elképzelni. Talán anyám is más volt, mint a többi elf és azért lettem én is más.
- Nem, de az erdőnek ezen a szakaszán még áthaladnak kereskedők a közeli falvakhoz. – Vontam vállat. - Ezért is reméltem, hogy valakinek átadhatom a levelem némi ulronért cserébe, ha Ylore felé tart. – Tettem hozzá. Kissé kényes volt még mindig ez a Rilrion téma, nem akartam Iannek ecsetelni. Már párszor megbeszéltük, túlléptem, de attól még... mindegy is! Sok minden történt azóta, a sorsa nélkülem alakult és talán ez így is volt helyén. Valahogy nem voltunk összehangban, hiába hittem én azt.
- Csak szeretném, ha megkapná a levelet. Ennyi. – Dünnyögtem, ahogy a talpam alatt meg-megroppant az avar. Ha elég ügyesek voltunk, gyorsan elérhettük a sötét erdőt, belevetve magunkat az utunk következő szakaszába.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 28, 2022 6:07 pm

- Hát akkor azzal főzünk, ami van, de valamiért van egy olyan megérzésem, hogy nem mostanában fogunk inni.- ha csak a fele igaz annak, amit Folrika mondott és nem csak a túlzás beszélt, akkor tiszta fejre lesz szükségük, maximum majd akkor isznak, ha az erdeiek az utolsó kívánságukat fogják teljesíteni. Csak ne száraz torokkal haljanak meg.
- Hát itt most nem sok hasznát vesszük egy csinos pofinak. Kivéve ha elkapnak minket és a törzsfőnőknek tetszeni fogsz. Ha igy lenne… hát akkor adj bele mindent, hogy kihúz minket a szarból.- ha meg kell baszodni akkor meg kell és nem csak képletesen. De talán szerencséjük lesz, és egy hölgyike lesz az illető, akkor majd Ian fogja bevetni a csáberejét, beáldozza magát a szabadságukért.
Nem várt ölelést, nem is igazán tartotta fontosnak, hogy valaki így fejezze ki az érzelmeit. Az apjától nem kapott ölelést, helyette néhány pofont és betört orrt, durva szeretet, de mégis férfi lett Ian. Igaz, valaki olyan, akit a legtöbben a bitón látnának legszívesebben, vagy egy kőtéllel a nyakában. De hát senki se lehet tökéletes.
- De legalább bárhol felismerem, hogy az enyém. A szagát leszámítva… nincs vele sok baj, nem bolhás vagy tetves.- megvonta a vállait, nem igazán érdekelte a ruhái állapota, de nem is volt elf vagy nő, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Ha ennyire zavarta Folrikát, hát lelke rajta, vegyen ha akar.
- A legtöbb erdő olyan, de igen, valami hasonlóra. Vagy akkor tényleg olyat adjon, amitől összeszarod magad.- lényegre törő név, amitől tényleg senki se akar a fák közzé merészkedni.
- Ha az erdei elfek jelentik a veszély, akkor miért nem adták neki azt a nevet? Erdei elf erdő és kész.- megint csak megvonta a vállait.
- Mert van olyan bolond, aki kereskedik az erdeiekkel?- nem olyan nehéz elképzelni, az ulronok nagy urak voltak.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 16, 2022 11:16 am


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
– Egy ideig nem lesz lehetőséged mással inni. – Kacsintottam Ianre. Gondoltam, hogy sejti, hogy az erődben töltött időre gondolok. Mostantól jó pár napot a fák között fogunk tölteni, ha csak nem menekülünk ki végül a sötétből az egyik erdő melletti faluba. Nem voltam gyáva már, sőt kényesebb is egyre kevésbé, de még én is remegve idéztem fel a meséket, melyeket az idősek mondtak a tűz körül ücsörögve a fiatalabbaknak. Rémes, sötét mesék voltak azok, melyek feketeséget hagytak az ember lelkében. Az erdő az elfek birodalma volt, de közel sem ismertük minden részét. Voltak sötét, veszélyes, egyesek szerint átkozott részei, ahová még a legbátrabb vadászok sem merészkedtek.
Ezekkel persze nem akartam Iant fárasztani. Az ő szemében ezek nem lettek volna többek egyszerű hiedelmeknél… pedig azoknak is vannak alapjaik. Nem ok nélkül mondják, hogy gonosz boszorkány lakik az erdőben. Ha más nem, hát valami erő bujkál ott, amit senki sem tud megmagyarázni, de nincs jó hatással az arra tévedőkre.
– Legalább az arcom hadd maradjon szép… – sóhajtottam fel kicsit kényszeredetten. Nem vártam sok nagydolgot már. A hajmosás is csak annyira érdekelt, amennyire ilyen körülmények között tudott, de legalább maradjanak egyben a részeim. A szépérzékem, ami az elfeknél amolyan veleszületett dolog volt, ezt megkívánta.
Az ölelés nem az orrvérzés miatt jött. Egyszerűen csak hálás voltam Iannek és én így fejeztem ki. A rideg vállveregetés idegen volt tőlem, mert nem volt bennem annyi férfiasság, hogy kínosnak érezzek közelebb lépni hozzá, odabújni a víztől lehűlt testéhez. Más fiú ezt teszi az apjával. Az én apám viszont nem akart apa lenni az életemben. Ezért hát Iantől tanultam el a dolgokat. Miatta maradtam életben.
Aztán persze, ahogy kellett zavarba jöttem, mert bizonyára ő is zavarba jött. Elsimítottam a ráncokat a ruháján, addig sem kellett ránéznem. Jó. Túl érzelmes voltam, megint…
– Pont az a baj, hogy átvette a szagodat. – Nevettem el magam. Távolabb léptem tőle és próbáltam kevésbé elpirult lenni. A zavar ezt váltotta ki belőlem, de a ruhámat megigazítottam én is, aztán megfogtam Szamócát, hogy elindulhassunk előre. Egyelőre nem akartam rápattanni. Amíg bírtam, addig sétálni akartam.
– Mire gondolsz? Mondjuk „Este sötét, de nappal világos” erdő? – kérdeztem kaján vigyorral, amikor kifejtette a nevekről szőtt véleményét. Ha nem tollászkodott már, elindultam előre, kicsit vezetve, de mégis bevárva őt. Együtt akartam megtenni ezt az utat és bár ismertem az erdő egyes részeit, kellett a közvetlen támogatása.
– Szerintem csak lényegre törő neveket akartak adni nekik. – Vontam meg végül a vállamat. A helyneveknek volt általában valami magyarázata is. Persze a Halálhágó tényleg túlzás volt, de a sötét erdő még elment. Finoman jelezte, hogy jobb a határain kívül mozogni.
– Remélem találkozunk egy kereskedővel – Tettem hozzá aztán. Jó pár napot töltöttünk volna még az erdő kellemesebb részén és a Rilrionnak este megírt levelet mindenképpen el akartam juttatni Yloréba.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 04, 2022 11:17 am


- Ezt jó hallani és hogy lásd kivel van dolgod, én se iszok annyit, hogy bebasszak tőle. Igy igazságos, legalábbis ha veled iszok.- rossz példát csak úgy tud mutatni, ha az elf előtt issza le magát, de ha éppen valahol máshol van dolga Iannek és ott kínálják itallal, nos, az teljesen más történet, akkor és ott nem lesz senki, akinek rossz példát mutatna.
- Az is valami, de egyébként csak az elején fáj az orrtörés. Kis vérzés… jó sok vér, ferdén is áll, de ha időben visszarakod, akkor nem lesz gond, csak egy darabig akkora lesz, mint egy krumpli, és ha hozzáérnek, be akarsz majd pisálni a fájdalomtól, de ezeket leszámítva… picsafüst.- ugyan vigyorgott, de saját tapasztalatból beszélt, nem igazán volt túl jó érzés, de hát a második után már tudta, hogy mire is számítson. Nem mintha az javított volna a dolgon, de hát akkor is, ha meg kell baszodni, hát akkor meg kell.
Nem igazán tudta mire vélni az ölelést, ahonnan Ian jött, ott ez nem volt szokás, de betudja annak, hogy az elf kissé érzékenyebb lélek volt. Sőt, még kapott is egy kevés hátveregetést is, nehogy azt mondja, hogy Iannek nincsenek érzései.
- Kettőt pislogsz és már el is szállt az az öt év, kivéve, ha rácsok mögül nézed az életet. Akkor kurva hosszú tud lenni az az öt év.- főleg akkor, ha olyanokkal van összezárva, akik rég láttak asszonyt, akkor bizony hátul is kell, hogy legyen szeme.
- Ez biztos segít rajta.- elnevette magát, ez kis simogatás pont jó lesz arra, hogy az ingjéből minden ránc kijöjjön.
- Minek? Jó még ez, alig van rajta néhány lyuk és a szagomat is átvette.- az Ian fajta zsoldosok nem ruhákra költötték az ulronjaikat, sőt, a legtöbb férfi hasonlóan gondolkozott mint Ian. Akkor vesznek egy másikat, ha már le rohadt a régi.
- Nem gondolkoztál még el azon, hogy ki a franc találja ki ezeket a neveket? Sötét erdő? Halálhágó. Koponyahegy. Nem valami bizalomgerjesztő nevek és még találékonynak se mondanám.- kevés képzelőerőre vallottak ezek a nevek, de biztos, hogy az, aki előállt velük, nagyon büszke volt magára.
- Rájuk férne egy kis szelídítés akkor. De nagyon remélem, hogy nem mi leszünk azok, akiknek lekínálják ezt a lehetőséget.- bár egy vadabb elfasszonyt talán megpróbálna megszelídíteni. Lehet tele lenne karmolás és harapás nyomokkal de talán megérné.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2022 5:10 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
- Azt hiszem, amúgy is elment egy életre a kedvem az ivástól - vontam vállat. Nyilván feltűnt neki, hogy egyszer-egyszer visszaestem Nulportban, de a félresikerült szerelmi kalandozásom után csak még inkább szerettem volna józan lenni. Italozva mindenféle alakokat hajlamos voltam barátnak tekinteni, akár fél percnyi ismeretség után is, pedig valójában csak egyetlen személy volt, akihez ragaszkodtam. Kicsit keserűen szomorú is volt, hogy a közöttünk lévő kötelék semmissé vált, amikor az utunk ketté szakadt. A levelek, amiket Rilrionnak írtam már nem is oly' szándékkal születtek, hogy szerelmet valljak neki, egyszerűen csak megnyugtató volt, hogy valaki válaszol a szavaimra Ianen kívül. Azonban, még mindezek ellenére is, számomra nem létezett a világon más, mint a zsoldos. Nem, nem olyan értelemben. Azt hiszem, Ian azok közé tartozik, akikhez úgy sosem tudnék vonzódni, de ő volt a példakép, a biztonság és a barát összegyúrva egy testben.
- Na igen, nekem legalább az orrom nem törte el Azizi... - bólintottam kicsit keserűen... és talán éppen az imént felsoroltak miatt öleltem át. Éreztetni akartam vele, mennyire szeretem és mennyire fontos nekem. A hátpaskolásra néztem fel rá és elmosolyodtam, mielőtt itt nagy elérzékenyülésembe, még sírva is fakadok. Tudtam, hogy ennyivel is zavarba hoztam, nem akartam tovább fokozni.
- Akkor nekünk öt év az örökké. - Sóhajtottam fel csendesen és elhúzódva tőle, kicsit zavartan elkezdtem a ruháját igazgatni. Az öleléstől kicsit meggyűrődött az amúgy sem éppen makulátlan inge. Arra is rá fért volna egy alapos suvickolás, vagy éppen egy kandalló tüze, amiben elégethetjük, hogy új ruhát vehessen végre fel. Egyikünk sem volt már olyan tiszta, mint a Nulportból való induláskor.
- A következő faluban, ahol megfordulunk, veszek neked egyet - feleltem vigyorogva. Rám is rám fért a ruhatárcsere, hiszen a többi ruhámat kölcsönadtam egy lánynak, akit Ylore városába kellett csempésznek. Így hát nem volt még váltásom sem, csupán a rózsaszín köpeny, amit éppen annak a bizonyos Azizi mesternek köszönhettem. Legalább a fesztiválon elő tudta venni a humorát... ha már máskor nem sikerült.
- Azt hiszem, ideje nyakunkba venni az erdőt... majd járás közben felmelegszünk. Arra kell indulnunk a sötét erdő felé. - Böktem előre, miközben még egyszer megigazítottam magamon a prémes kabátot. Szamócához lépve, elengedtem, ám nem pattantam azonnal nyeregbe. Szükségem volt tényleg a sétára, hogy a mozgástól átmelegedjen a testem.
- Figyelmesebbnek kell lennünk, ahogy egyre inkább északnak haladunk. A vadabb tündék talán át is lépik a szabaderdő határát... - Magyaráztam sóhajtva. Täwaren vidékén, ahol az én népem élt, már nem volta jellemzőek annyira a túlkapások. A legtöbben persze féltek a kerekfülűektől, de voltak közöttük kíváncsiak is, mint az apám, aki a tulajdon gyerekeit is kivitte a fák közül, hogy megismerjék a szomszédos népeket. Mennyi fesztiválon jártam apró gyerekként, de csak a színekre, illatokra és zajokra emlékeztem. Bárdot is egy falusi ünnepségen láttam először, emlékszem, egy szépséges elfasszonyról énekelt, aki a holdfényben táncolt éjszakánként, aranyhaja ringott mögötte és megbabonázott minden férfit, aki csak ránézett. Az erdő asszonyának nevezte a dalában.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 25, 2022 5:40 pm

- Valahogy csak túlélem azt a nagy sértettségedet.- vigyorgott de azért forgatta a szemeit, gyerekesség és gyerekesség, de akárhonnan is nézi, Folrika még mindig az volt, néha viselkedhet úgy.
- Kivéve az alkoholtűrési tulajdonságod. Azon van mit csiszolni… vagyis lenne mit, de inkább nem élünk a lehetőséggel.- sokkal elviselhetőbb volt az elf, amikor józan és nem alkoholtól bűzlik a lehelete, na és azt se kell elhanyagolni, hogy a másnapos nyafogását se kell elviselnie a zsoldosnak, elég a sajátja.
- Hát tényleg nem, igazából semmi beleszólásod se volt a dologba. De legalább megtanultad, hogy részegen nem jó fecsegni. Mindenki a saját kárán jön rá erre. Az első orrtőrésemet annak köszönhettem.- vigyorogva dörzsölte meg a saját orrát. Rossz emberekkel kezdett vitatkozni és meg lett az eredménye, de legalább az orra miatt nem foglalkozott azzal, hogy a feje szét akart hasadni.
- Olyan sokáig?- megjátszott rémülettel nézett rá az elfre. Az ölelésre pedig nem számított, nézett jobbra-balra, majd lassan és kínosan ütögette meg az elf hátát, úgy tudja, hogy ilyenkor azt szokás.- Ahhoz örökké kéne élni és ahogy a mi szerencsénk állni szokott… csoda lesz, ha még öt év múlva is élni fogunk. De legalább abból az ötből hozzunk ki mindent.- megint csak elvigyorodott.- Nah igen, oda kéne figyelned, ez volt a báli ruhám.- felröhögött.- Egyébként is olyan volt, mint amit a kutya alól szedtem ki. Ne bassz rá se.- csak legyintett a gyűrésre, tisztának se lehetett mondani, annyi vizet látott csak, amennyit most Ian testéről magába szív.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 21, 2022 2:48 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Ian mellett szinte mindig nevettem. Nem feltétlenül azért, mert olyan jó humora volt - bár az is a helyén volt kétségtelenül -, hanem mert egyszerűen mellette felszabadultnak éreztem magamat. Az is persze tény volt, hogy ezzel csak még távolabb keveredtem attól, amit el akartam érni. Ismerni akartam a népemet, közéjük akartam tartozni, de egyre inkább hasonlítottam az emberekhez. Régen jártam az erdőben, régen hallottam az öregek bölcsességét. De ez apám hibája volt. Őt túlságosan vonzotta az emberek világa, gyerekként ki is cipelt minket az erődből, hogy lássuk az ottani ünnepségeket. Érdekes volt, kíváncsivá tett, akkor még fontosabbnak is tűnt mindannál, amit ismertem.
- A picsogás a ragályos? Hát most megsértettél... - Kaptam a mellkasomhoz, majd elvigyorodva kikászálódtam a partra. Éppen eléggé remegtem már és átfáztam, úgyhogy szerettem volna egyszerűen csak belebújni a száraz ruhákba mindenféle törölközés helyett. - Annyi jó tulajdonságom van. - Ráztam meg a fejemet.
A téma persze kicsit komolyabbra váltott, ahogy már volt rajtam ing és kabát. Éppen a Nulportban vásárolt, szép, fekete prémet igyekeztem úgy magamra tekerni, hogy megszűnjön a remegés. Jól eső volt, mint egy forró ölelés és a szálak finoman, puhán cirógattak végig az arcomon. Ez adott annyi kellemes érzést, hogy megfeledkezzek arról, milyen piszkos már a rajtam lévő öltözék. Egyedül a csizmám tartotta még mindig magát, hiszen az is legfeljebb egy esztendős volt.
- Nem csak az én döntésem volt. De már nem bánom. - Nyeltem egyet. Nehéz volt kimondani, pedig megerősödtem és elfogadtam a tényeket, hogy ez életem cseppet sem úgy alakult, ahogy szerettem volna... vagy ahogyan megálmodtam magamnak. Azért jöttem el az erődből, mert az apám távol akart magától tartani vagy mert úgy hitte, hogy az emberek világában jobban megtalálom a számításomat. Ian mellett találtam meg. Nem volt különösebben fényűző élet ez és a hiúságom sem cirógatta a dolog, de végre éltem úgy igazán. Éreztem, ahogy felpezsdült a vérem, a szívem hevesen lüktetett a mellkasomban.
- Örökre a nyakadon akarok maradni... - Hirtelen elkapott az érzelgősség és odaléptem hozzá, hogy megöleljem. Nem akartam bosszantani vagy zavarni ezzel... de a világ hatalmas volt, csak Ian mellett éreztem magam biztonságban. Egyszerűen tűnhettem erősebbnek, komorabbnak, mint korábban, még én is éreztem, valójában gyerek vagyok.
- Sajnálom... nem akartalak összegyűrni... - léptem hátrébb és megigazgattam rajta a ruhát, hogy ne legyen olyan gyűrött az öleléstől.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 16, 2022 6:02 pm


- Hívhatjuk úgy is. Te megkeresed és felszeded, én meg megtalálom a megfelelő vevőket. Feltörekvő költök, festők és társaik. Attól jön meg igazán az ihlet.- vagy nem, talán olyat fognak látni, amit nem akarnak, de ha élelmesek, akkor azt is felhasználják és valami elcseszett verset írnak vagy festenek valamit.
- Amilyen hideg a víz, lassan a tökösből töketlen leszek, érzem, hogy vissza akarnak menekülni a gyomromba.- még csak nem is hibáztatja őket, jobb is ott, a melegben. De azért vigyorgott Ian is, ilyen kaland előtt a hidegvíz hasznosabb, magukhoz térnek tőle, a meleg csak kiszívná az erőt a tagjaikból és elbágyadnának tőle.
- Áh… ezek után egy darabig nem tervezem, hogy erdőben mosdok meg. Majd valami kocsmában, ahol egy bögyös lányka fogja kiszedni a koszt a lábujjaim közül.- szélesen és elkékült ajkakkal vigyorgott.- Biztos ragályos.- vállat vont, de nem is tagadja, hogy igen, picsogott, úgy látszik, hogy nem csak Folrikára vette át Ian néhány szokását és jellemvonását, de fordítva is megtörtént a dolog.
- Jól is teszed. Csak akkor könyörögj, ha az életed múlik rajta, de akkor is csak úgy, ha tudod, hogy az megmenti a segged.- ne adja meg azt az örömöt a gyilkosának, hogy könyörögni is hallja.- Ez a te döntésed. De egyébként is, az út porából többet tudsz tanulni az élet dolgairól, mint poros könyvekből.- fent az elefántcsonttoronyban, gyertyák mellett görnyedni, magába szívni a tudást, aminek igazából semmi hasznát se veszi a külvilágban.
- Vagy mellettem van vagy nem, de már a nyakamon maradtál. E van. De legalább kihozzuk belőle azt, amit tudunk.- rámosolygott az elfre, és ha már Folrika úgy döntött, hogy kimegy, akkor Ian is követi, elég tiszta lett, a bolhák is biztos megfagytak már.
Megfogta a felsőjét és rázott rajta néhányat, tiszta lett az is. Mennyivel jobb is volt, hogy már magán, maga körül tudhatta az anyagot, ez a kevés meleg is feldobta a napját.
- Hát már mindegy és még nem vagyunk bajban. Majd ráérsz ezt mondani, ha megint nyilakkal nézünk szemet.- elvigyorodott és közben a csízmáját húzta fel.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 10, 2022 11:28 am


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
- Ó. Szóval gombakereskedő lennél? - kérdeztem vissza. Nem foglalkoztatott az ilyesmi úgymond tudatmódosítóként. Inkább csak arra figyeltem, hogy a lovak ne egyenek belőle még véletlenül sem. Odahaza pedig, mikor az asszonyok kivittek magukkal gyűjtögetni, alaposan megnéztem magamnak, mit szakítok le.
Nem is picsogtam! Én tényleg nem, a következő pillanatban Ian mégis ezzel vádolt meg. Csupán megállapítás volt, hogy a tó vize hideg... mintha csak azt mondtam volna, hogy sütött a nap. Már régen nem akadtam fenn ilyen dolgokon. Tavaly is túléltem lóháton az utat Nulportig.
Besétáltam hát a vízbe, s hogy bizonyítsam a frissen érkezett bátorságom, azonnal háton locsoltam a mosdó Iant. Frissítően fagyos volt a víz, bár a jég még meg sem jelent a felszínen.
- A tökös fiúk is fáznak, Ian - vigyorogtam rá, ahogy összekulcsoltam magam előtt a karjaimat. Az persze nem tudott segíteni a remegésen, amit a hideg okozott, de legalább a hangulatom kellemes maradt. A tincseim közül még csöpögött a víz, végig folyva az arcomon és a nedvesség is megült a szempilláimon.
- Majd felmelegítem neked a vizet - forgattam meg a szemeimet. Csak valami ócska edény, meg tűz kellett hozzá. Mi is így csináltuk annak idején az erdőben, mert a mosakodás kellett, képes volt egészen felmelegíteni. - Na ez a picsogás, látod. - Kacsintottam rá.
Aztán persze nosztalgikusabbá vált a hangulat. Lassan egy esztendő is eltelt, mióta összesodort minket a szél, jobban mondva a mester, aki úgy döntött, nem térhetek vissza hozzá. Azizi.
- A könyörgéshez túl büszke vagyok - feleltem, ahogy ujjaim a nyakam és a fülem mögött dörzsöltek végig. A hideg ellenére jól esett a megtisztulás, ám alig vártam, hogy megint a tábortűz mellett húzzam magam magam. - Sosem mennék oda vissza. - Nyetlem aztán egyet és megráztam a fejemet, mintha rossz emléket akarnék elűzni. Valójában egyáltalán nem hiányzott az ottani magány s annyi mindent tapasztaltam már meg a világból. Volt fellángolásom, csókoltam, és még tiszteletet is vívtam ki magamnak. Ian mellett ráadásul sosem voltam egyedül.
- Akármilyen érzelgősen is hangzik, melletted van a helyem.  - Vontam meg a vállamat és szép lassan, ahogy lecsutakoltam magam, kikászálódtam a tó partjára. Meg sem vártam, hogy megszáradjak, már is bújtam vissza a ruháimba, amik most rendkívül melegnek tűntek. - Fontos vagy. Ezért sem akartam, hogy miattam keveredj bajba.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 08, 2022 6:47 pm


- Igen? Hm… ha eleget szedünk össze, és ügyesen összehozzuk a dolgokat…- lassan elkezdte simogatni az állát.- Talán még néhány ulront is tudnánk keresni. Eladni pár idiótának, akik majd képzelt lepkéket kergetnek.- sok nemes úrfi volt, akik szíves-örömest költött az ilyen gombákra, sőt, ha valaki ügyesen beszélt, akár a háromszorosát is kifizették érte. - Értem. De arra pont elég, hogy ha talán valami történne, akkor meg tudjunk lépni.- egyesek paranoiásnak hívnák Iant, de ők nem utaztak annyit az elf társaságában, mint a zsoldos, tudnák jól, hogy minden helyzetben számíthat arra, hogy valami vagy valaki felbukkan a kölyök múltjából.
- Ez a picsogás.- rábökött Folrika szájára és egy kört írt le a levegőbe.- Pont ez.- ennyivel le is tudta az egészet, inkább vesz egy kellemes, pihentető fürdőt, vagy legalábbis ezt mondogatja magában, talán még el is fogja hinni.
Nem hitte el, hideg volt, nagyon hideg, de nem volt mit tenni, még ha bele is pisálna, az is egy pillanatnyi megváltást hozna csak.
- Na persze… tökös legény, akkor gázolj bele és mutasd meg.- széles vigyorba húzódtak az ajkai. Itt van hát a kihívás az elfnek, mutassa meg Ian-nek, hogy mennyire tökös. De ha mégsem, hát az se baj, tudta Ian, hogy milyen fából faragták az elfet. Jóból, hasznára vált az együtt eltöltött idő. Már kimert állni magáért is, leszálltak a golyói, addig biztos, még nem jön be a vízbe.
Bár erre nem tanította meg a kölyköt, valakit ilyen aljasul és galád módon hátba locsolni, a döfés még egy dolog, de azért vannak határok, amiket nem szabadna átlépni. Természetes, hogy Ian részéről is jött egy válasz, amire a kapott reakció miatt nevetnie kellett.
- Na mi van tökös fiú?- nevetve mártotta a kezeit a vízbe és a saját arcába csapta a vizet, megmosta azt, és vizes kézzel végigsimított a haján, mintha hátra fésülte volna.
- Még mindig jobb, mintha tél lenne. Jeges vízben mosakodni… akkor inkább legyen szarszagom.- ez egy dolog, de hogy jégdarabok úszkáljanak körülötte, abból nem kér.- Már annyi idő eltelt?- meglepetten szaladtak fel a szemöldökei.- Hogy őszinte legyek… nem, nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy valahol majd lemaradsz, mert nem bírod ezt az életet, vagy hazaszaladsz, vissza a mágusokhoz és könyörögsz, hogy fogadjanak vissza. De hát úgy fest, hogy tévedtem veled kapcsolatban.- mosolyogva vonta meg a vállait. Megszokta már a kölyköt, talán még hiányozna a zsoldosnak, ha nem lenne a nyakán az elf.

Llyris Tiell Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 06, 2022 10:37 am


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Tényleg elcseszett. Biccentettem Ian szavaira, bár válaszra nem méltattam a dolgot. Végül is minek sajnáltassam magam? Nem kaptam meg, amit meg kellett volna fiatalon s ezért szó szerint elmenekültem otthonról, még ha apám is lökött bele a nagyvilágba. De most itt voltam és készen álltam arra, hogy mindazt, amit elvettek tőlem, megismerjem magamtól. Felnőttnek még nem mondhattam magam, közel sem, de azt bizonyosan tudtam, hogy elég közel állok hozzá ahhoz, eldöntsem, mit is szeretnék. Ismerni akartam a népem, a múltam, ahonnan jöttem. Tudni akartam a szokásokat, a meséket, a dalokat, amiknek csak töredéke volt a birtokomban. A nővérem sem nagyon őrizte a hagyományokat, hiszen inkább a világot járta, semmint hogy a fák között élje életét. Őt is megtörte az a hely, mikor elveszítette a szerelmét.
– Nem. Ennyire nem mérgező. Hallucinációt tud okozni, olyan eufória érzést. – Magyaráztam neki a pettyes, piros gombára nézve még mindig, ahogy elhaladtunk mellette. – Elég ritka, hogy halállal végződjön a dolog, pláne, ha az áldozat gyorsan gyógyító kezek közé kerül. – Minden tudásom, ami a természetről volt, az asszonyok társaságában töltött időnek volt köszönhető. Na meg annak, hogy unalmamban El’Alora könyvtárát is átnyálaztam. Voltak napok, amikor csak az írott betű jelentett menekvést a deprssziómból. Az persze már a múlt, hiszen egyre kevésbé fájtak dolgok, anyám halálát és apám hidegségét leszámítva. A többi elsikkadt.
A tóhoz érve kicsit lelkesebb lettem. Talán ennyi kellett a reggeli, ködös hűvösségből, hogy magamhoz térjek. Ezen az arcmosás sem segített.
– Na, azt sem tudod, mi az a picsogás. – Feleltem kissé nevetve. Miért is vettem volna magamra Ian szavait? Ő ilyen volt, néha kegyetlenül őszinte, máskor kicsit túl is nyomta a dolgot, de szerettem ilyennek. Igazi apafigura volta a szememben, még ha ő ezt nem is szerette.  
– Megoldom egyedül is, hogy túl legyek rajta. – Mondtam, miközben már a ruhámtól megszabadulva indultam a víz felé. – Tökösebb vagyok, mint hinnéd. – Tettem hozzá és még mindig kicsit szégyellős voltam, habár Iannek már volt alkalma ruhaváltás közben látnia engem. Nem is tudom, valahogy szégyelltem, hogy nem voltam izmos és erős, mint ő vagy mások, akikkel találkoztam. Az élet vándorlásra, különös munkák elvállalására késztetett, mégsem fejlődtem úgy, ahogyan mások.
Ez most azonban nem az önsajnálat ideje volt, hanem a támadásé. Bizony, Ian a hideg vízből olyan lendülettel kapott a hátára egy alapos fröccsentést, hogy azonnal fel is frissülhetett tőle. Sejtettem, hogy nem hagyja szó nélkül. Ahogy a válasz támadás érkezett, még sikítottam is egyet. Nem éppen férfiasan, de hát ez van. Nem kell mindenben olyan macsónak lenni. Arra itt van Ian, ugyebár.
– Persze, hogy vacogok, jéghideg… – Nevettem fel, ahogy homlokomhoz tapadó vizes tincsekből csöpögő jeges folyadékot kitöröltem a szemeimből. A testem szép lassan kezdte megszokni a hideg hőmérsékletet, így el tudtam kezdeni alaposabban a mosakodást. Végig simítottam a nyakamon, a mellkasomon, a hónaljamon.
– Egyre csípősebbek ezek az őszi reggelek. – Állapítottam meg, egyelőre nem tervezve ellentámadást. – Gondoltad volna, hogy majd’ egy évig is a nyakadon maradok? – Kérdeztem, hiszen már csak néhány hónap volt első találkozásunk évfordulójáig.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 05, 2022 1:42 pm

- Elég egy elcseszett dolog. Már az, hogy basztak tantani. Néhány dologra még engem is tanított az apám. Leginkább arra, hogyan kell bírni a verést és az ivásra, de hát az is valami.- vigyorogva vonta meg a vállait. Idősebb fejjel tudta, hogy nem volt a legegészségesebb a gyerekkora, de hát ezt kapta az élettől, nem tehetett ellene semmit se. De legalább Ian volt az, aki nevetett a végén.
- Na mondjuk az még hasznos is lehet.- elgondolkodva simogatta az állát.- Mennyire mérgező és hogy? Meg kell enni, vagy az is elég ha bejut egy sebbe?- jobb ha előre gondolkodnak, ha tényleg olyan a szerencséjük, amilyen, akkor egy kis felkészülés nem árthat.- Na, akkor majd szedünk össze egy pár fajta bogyót, olyat, amitől ottmaradsz, meg olyat is, amitől csak ki leszel ütve egy időre.- elég lesz, ha bevonják a pengéiket, és ha még vesztésre is állnak, győztesen tudnak kikerülni belőle, de legalábbis meg tudnak lépni.
- Mozgattad a szádat, picsogtál.- megint csak elvigyorodott, ilyenek ezek a városiak. Ha egy kicsit hidegebb a víz, már is vége a világnak, a gyomrukba szaladnak a golyóik.
- Pedig akkor hamar túl lennél az egészen. Mint a foghúzás… bár azelőtt berúgsz, és utána kirántják, ha meg szerencséd van, azt, amelyikkel a baj van.- továbbra is vigyorgott, azt pedig már nem teszi hozzá, hogy akkor van a legnagyobb szerencséje, ha egy verekedés közben ütik ki, akkor még a fájdalomra se tud koncentrálni.
- Majd megszokod.- legyintett az elf felé majd utána a hónalját kezdte mosni. Amit félbe kellett hagynia, amikor megérezte a hideg vizet a hátán, a lapockái maguktól reagáltak, kitolta a mellkasát, szemei elkerekedtek, és ahelyett hogy feljajdult volna, lassan fújta ki a levegőt.
Az elf felé fordult, szóra nyitotta az ajkait mellé a mutatóujját is felemelte, majd beleegyezően bólintott és visszaengedte a kezét a vízbe, de csak azért, hogy vissza fröcsköljön az elfre.

- Mondod te. Úgy vacognak a fogaid, hogy a hullákat is felkelted.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Erdei tisztás Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Az erdei boszorka kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: