Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Erdei tisztás - Page 2 KaDiPE5
Erdei tisztás - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Erdei tisztás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 29, 2022 2:19 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Ian kérdése túlzottan is jogos volt. Nem városi elfként láttam meg a napvilágot, ám sokkal inkább hasonlítottam azokra. Nem volt komolyabb kapcsolatom a népem kulturájával. Anyámat fiatalon ragadták el tőlem s én bezárkóztam, süket voltam a dalokra és mesékre. Egész egyszerűen folyamatosan ott volt bennem az a menekülésérzés. Nem akartam ott maradni, érezni apám fájdalmát, amit az elvesztett szerelem okozott neki. Talán sosem gyógyult meg. Az elfek egy életre választják a társukat s ha meghal, vele távozik létünk nagy része. Fogalmam sem volt apám, mit érezhet. A szerelem vagy szerelemnek hitt érzés, ami az enyém volt, sosem bontakozott ki. Inkább csak álom maradt. Szép, tiszta álom, ami kapaszkodót nyújtott a legkellemetlenebb helyzetekben is.
- Nem igazán tanítottak odahaza semmire. - Feleltem. Talán már meséltem is Iannek arról, hogy anyám halála után nem sokat foglalkozott a nevelésemmel az apám. Anyáról anyára vándoroltam a táborunkon belül, hol idősebb, hol fiatalabb asszonyok vigyáztak rám. Csak annyit mondtak, apám hős s örülhetek, hogy atyámnak nevezhetem. Ezt minden alkalommal elmondták, mikor utána sírtam, vagy hiányoltam a szülői gondviselést. Kisfiú voltam és az ismert világot az apám jelentette, esetleg a testvéreim, de ők túl ifjak voltak ahhoz, saját problémákkal, hogy magukhoz vegyenek.
- Eléggé érdekes neveltetésben volt részem. Az asszonyok inkább csak a bogyók és gombák felismerésére tanítottak meg - magyaráztam, ahogy Szamócával az oldalamon haladtam. A növényzetben kiszúrtam néhány piros pettyes gombát s odaböktem. - Az például mérgező - tettem hozzá, majd nagy büszkén Ianre vigyorogtam.
Hamarosan elértük a tavat is. A kissé ködös reggeli tájban fenséges képet nyújtott, így amin kikötöztem Szamócát az egyik vastagabb fához, hogy legelésszen, vagy kedvére igyon a vízből, már mentem is a partra. Belenyújtottam a szinte jeges hidegnek tűnő felszínébe az ujjaimat.
- Nem picsogok, csak szóltam, hogy hideg... - forgattam meg a szemeimet, mire ő már vetkőzött is. Az arcom még bizsergett a fagyos víztől. Ian előtt levetkőzni sem nagyon akartam... ezért először csak a csizmám vettem le.
A lábam óvatosan dugtam be a víz alá. Először majdnem visszahúztam, de aztán megszoktam a hűvösséget és jól esett a lábujjaim között tisztára dörzsölni azt a részemet.
- De azért inkább ne dobj bele - kacsintottam rá, ha ismét találkozott a tekintetünk. Néga-néha megnéztem a mellkasát, a hasát, a vállát, a karjait. Még mindig egész harcedzettnek tűnt és a rajta lévő sebhelyek történeteket tudtak volna mesélni arról, amin keresztül ment. Végül, ahogy a vízbe gázolt, az én bátorságom is megjött. Lekaptam a köpenyemet, az ingemet. Gyerekes felsőtestem volt, közel sem látszott rajta az edzettség. Éppen csak annyi változott, hogy Ian társaságában a csontjaim kevésbé lógtak ki.
Követtem, nadrágban gázoltam a vízbe. Azonnal éreztem, hogy összerezzenek a hideg érintésére a bőrömön. A mellkasom előtt reszketve kulcsoltam össze a kezeimet.
- Tényleg frissítő... és FAGYOS - nyomtam meg az utolsó szót, majd egyetlen mozdulattal Ian felé fröcsköltem egy jó nagy adag vizet. Aztán felnevettem diadalittasan. - Tudom, hogy fázol, le sem tagadhatnád. Kékül a szád.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 25, 2022 5:35 pm


- Ha nagyon akarsz, akkor majd szedünk egy kutyáról és felragasztjuk az arcodra.- ha addig nem fog Ian idegein táncolni, akkor talán nem a kutya segge lesz az a rész, amit megritkítanak a szakáll miatt.
Fogalma se volt arról, hogy mit is álmodhatott, egy ideje már nem emlékszik rájuk, de abban biztos volt, hogy se jó, se rossz nem volt. Ha rossz lett volna, akkor izzadva ébredt volna, ha pedig jó, hát akkor is, de álló farokkal. Se ez se az nem történt meg, valami lényegtelen lehetett akkor.
- Igen, ha nem lenne az, akkor már harcolnánk… legalábbis én biztosan.-pár kosza állat miatt felébredni. Azt gondolná az ember, hogy egy elfet a füle nem tud megcsalni, erre tessék, Ian kifogott egy városi elfet, már ha volt olyan. Eddig azt hitte a zsoldos, hogy ez valami ösztön, vagy hasonló, amit nem felejtenek el az elfek, mint az úszást, de hát tévednie kellett.
- Fent vagyunk, azért, ilyenkor már ők is óvatosabbak. Már nem vagyunk egyszerű préda, már ha valami ragadozó volt az és nem csak néhány őz, vagy hasonló. De nem tanítottak meg ezekre?- ha nem, hát jól kibasztak Florikával.
Összeszedte a holmiját és felpakolta a lovára majd a kantáránál fogva indult meg a kölyök után. Ő tudta, hogy merre is van az a tó.
Meg is lett, semmi különleges, egy tó csupán, mosakodni jó lesz majd. Meg újra tölteni a vizüket.
Ian a tóhoz vezette a hátasát, igyon csak nyugodtan, amennyi jólesik. A zsoldos pedig levette a köpenyét és a nyeregre dobta, megszabadult a csizmáktól is, mellényétől, derék felett mindentől. Nem zavarta, ha az elf így látta, sose titkolta, hogy akad egy pár heg a testén, néhány emlékeztető a múltjából.
- Ha nem fejezed be a picsogást, beledoblak.- nem foglalkozva azzal, hogy mennyire is volt hideg, derékig gázolt a vízbe és kész szerencse, hogy magán hagyta a nadrágját, mert ami összemehet az bizony össze is ment a hidegtől.
- Pont jó, felébreszt.- mondta nyugodt hangon, annak pedig nem adta hangját, hogy mennyire is igaza volt Folrikának. Csak azért se. Inkább mosni kezdte magát.

Naken Forerion Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 23, 2022 4:18 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
- Teljesen őszinte leszek veled, Ian, nem hiszem, hogy valaha szakállam fog nőni - kuncogtam. A gondolat is vicces volt, hiszen sem apám, sem a fivérem nem rendelkezett komolyabb arcszőrzettel, a maradékot meg alaposan eltávolították magukról. Másrészről amúgy sem illett volna hozzám. Egész egyszerűen nem voltam olyan típus, ékszerekkel és ékszerek nélkül sem. Mindig lesz bennem valami lányos talán.
Az éjszaka kellemes sötéttel hozta el az álmokat, a reggel pedig túl gyorsan és hűvösen talált ránk. Bár tudtam, hogy az erdei tó vize iszonyatosan hideg lesz, de a tisztaság már jól esett volna így is és úgy is. A fázós fürdővel szemben, a zajok jobban zavartak. Az erdei életemet magam mögött hagytam, minden zaj túlzottan is ijesztő volt.
- Biztos? - pillantottam Ianre, mikor a kardjáért nyúlt. Nem tudtam megállapítani, miféle neszelés az, amit hallunk, de nyúlhoz mérten túlzottan is hangosnak tűnt. Mindenesetre feltornáztam magam a támasztékként használt fa törzse mentén és még egyszer körbe néztem. Nem láttam semmit, így megköszörültem a torkom zavaromban. Nem csoda, hogy gyerekes, ijedős kölyöknek tartott Ian.
- Mintha elhalkult volna - tettem hozzá, majd összeszedve a holminkat és vezetőszáron ragadva Szamócát, meg is indultam a bokrok és fák sokasága között arra, amerről hallottam a víz hullámzó, békés zaját.
Alig pár lépés volt, amikor két vaskos fatörzs között kivillant a tó tükre. A felkelő nap fénye egészen aranyosra színezte, így pedig csak még hívogatóbb volt. Szamócát biztonságba helyeztem, hogy nyugodtan reggelizen az aljnövényzetből, én meg lepakoltam és lecsatolva a köpenyemet magamról a tóhoz léptem. Azonnal belemártottam a vízbe a kezem, kirázott a hideg, de arcot mostam.
- Nagyon hideg... nagyon nagyon hideg - magyaráztam Iannek.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 18, 2022 7:04 pm

- Ez benne a szép. Minek bonyolítani azt, amit lehet egyszerűen is?- egyszerű életet élnek, legalábbis Ian szeretné, hogy úgy éljenek, ne legyen gondjuk az életben, egy kis munka, némi csengő urlon és egy kis kocsmázás, semmi olyan, amitől idegeskedni kellene. De mikor kegyes az élet?
- Nem is jó az, hogy a reggeli ébredésnél az első, ami megcsapja az orrodat, az a cefreszag. Főleg akkor, ha attól jön, aki éppen melletted horkol.- bár elvigyorodott, de a hideg is kirázta. Volt már dolga olyan nővel, akinek másnap olyan volt a szájszaga, mintha egy szeszfőzde nyílt volna a szájában.
- Na, haladás, haladás, lassan talán majd serdülsz és szakállad is nőni fog.- enyhén csipkelődött az elf-el. Valahogy majd csak kihozzák Folrikából azt, amit ki lehet, legalább azt el fogják érni, hogy ne valami nőnek nézzék, hanem egy nőiesebb férfinak, esetleg egy fiatal legénynek, az is valami.
- Nem rossz ötlet, használjuk ki, hogy lehet egy nyugodtabb éjszakánk.- mert Iannek van egy olyan érzése, hogy egy darabig ez a mai lesz az utolsó olyan éjszaka. Ha ezt is túlélik valahogy, akkor biztos, hogy többé nem fognak olyan testőr munkát vállalni, ahol egyik városból a másikba kell kísérni valami gyanús kereskedőt.
Nem tudja, hogy miről is álmodhatott, de nem is volt igazán fontos. Hamar felnyíltak a szemei, ösztönösen a kardjáért nyúlt. Beleszagolt a levegőbe és fülelni kezdett.
- Hallom… - elengedte a kardját és felállt, majd szedelőzködésbe kezdett.- Ne szard össze magad. Nem haramiák, csak néhány kíváncsi állat.- megvakarta a tarkóját majd a lábakőzét is. Nem a legrosszabb ébresztő, amiben valaha része volt.
- Jólvan, menjünk és nézzük meg azt a tavat.- megdörzsölte bal szemét, egy kis álom még maradt benne korábbról.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 03, 2022 8:17 pm


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
Megforgattam a szememet. Ian magányos lélek volt és megérdemelte volna egy rendes asszony társaságát. A bordélyban mindenféle nők megfordulnak, akiknek már volt dolga ezzel-azzal. Nehezen tudtam elképzelni, hogy valaki ilyen egyszerű és lényegében céltalan legyen. Nekem mindig ott motoszkált valami nagyobb vágy a gondolataim mögött, aminek most éppen a középpontjában a népe megismerése állt.
– Túlságosan leegyszerűsíted ezeket a dolgokat. – Feleltem halkan. Bár nem nagyon beszéltem a kapitányról, mert a gondolataim nagyrészt egészen más dolgok körül jártak, esténként még visszatért az orromba a vérszag és a halott ábrázata, ahogy fénytelenül meredtek a szemei a távolba. Volt bűntudatom, kár lett volna tagadni. Nem ismertem a kapitányt, de élőlény volt, az én szememben meg csupán feladat. Talán még ő is hiányzik valakinek.
– Az sem hiányzik éppen. – Bólintottam.
A beszélgetést mégis inkább kellemesebb vizekre tereltem. Az ajándékom végre elővettem, hogy átnyújtsam neki és az ő szamócájára rakhassa. Még érintetlen volt, hibátlan, új bőr illata volt. Tényleg csak meg akartam lepni Iant, hiszen ő annyit tett értem.
– Ó, a fülbevalókról már én is lemondtam – mutattam érintettem meg a dísztelen fülcimpámat. A tűz enyhe fényében láthatta, hogy minden ékszeremet hátra hagytam, vagy legalábbis a táskámban cipeltem. Csupán anyám félholdas medálja maradt a nyakamban. Az nem volt feltűnő darab.
– Aludjunk egyet, pirkadatkor pedig megnézzük a közeli tavat. – Magyaráztam és a hátam egy kényelmesnek nem mondható fa törzsének támasztottam. Nem tudom pontosan mikor nyomott el az álom, ám amikor felkeltem, még éppen csak a szürkület nyomai bukkantak elő. Furcsán összerezzenve ébredtem, ezért őrülten kutatni kezdtem az emlékeimbe, miről álmodhattam. Apám szemeinek átható emléke sejlett fel a gondolataim között.
Aztán fogtam fel, hogy nem az álom keltett fel, hanem valamiféle neszelés, ami egészen közelről jött. Legyen akármilyen éles is az elfek füle, bizonyos távolságból nem érzékeli a hangokat. Ez túl közel volt már így is.
– Ian… –suttogtam és elnéztem a távolba. – Te is hallod…? – érdeklődtem csendesen, de már szedtem is össze a holmimat, ugyanis Szamóca is zavartan toporgott mellettem.
– Tűnjünk el innen… – tettem hozzá csendesen és ha Ian követett, úgy összeszedtem a cuccainkat, hogy inkább a tó felé vegyem az irányt.





Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm

- Más nőkhöz meg nincs kedvem. Utána meg hallgathatnám a fecsegésüket, még egy szajhának fizetek, teszi a dolgát, és a végén mindketten elégedetten köszönünk el a másiktól.- az meg, hogy a szajha csak az ulronok miatt mosolyog, vagy valami mástól is, az már nem Ian dolga volt. De olyannal még nem találkozott, aki panaszkodott volna, hogy bizony többre számított. Szépen is néznének ki, ha egy kurva még az ulronok mellé mást is elvárna.
- Hogy mi? Sok minden, csak egy hasonlat volt csupán, semmi más. De ha úgy nézzük, ahogy én. Akkor semmi. Fizetek valamiért, és ha elfogadja, akkor azt is el kell, hogy arra az időre hozzám tartozik. Ahogy gyakran hangoztatod, fiatal vagy még, nem ismered az életnek ezt az oldalát. De nem értem, hogy ezzel mi a gondod. Hiszen a kapitányért te is kaptál fizetséget. Mivel másabb az, mint az, hogy szajhákhoz jár valaki? Jó esetben életben is maradnak.- tessék, ide lyukadt ki. Szajhákról és almákról beszélgetnek, egy kapitányról, akinek az élete lehet még annyit se ért, mint egy véka alma. Ám mégse volt ellenére a társaság, legalább nem a lángok táncát kellett néznie.
- Ez meg maradjon is így. Legalább a szádnak sincs alkohol szaga. A reggeli, alkoholtól bűzlő szájszagnál kevesebb orrfacsaró bűz létezik. Nekem már elhiheted, ébredtem már rá.- fintorogva húzta fel az orrát, illúzióromboló tud lenni, amikor egy szemrevaló teremtésből árad az a szag.
- Áh, jobb a táska, egyébként is, a fülbevaló hozzád jobban illik, mint hozzám.- halványan elvigyorodott.- Igazad lehet, nem árt, ha valamennyire pihentek leszünk. Van egy olyan érzésem, hogy elég sok gyaloglás vár ránk, és remélem csak az.- hiába, az összes ulronját rátudná tenni, hogy a gyaloglás lesz a legkisebb bajuk.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 8:41 pm


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
– Nem is a szajhákra mondom, hogy szeretik az ápoltságot. – Forgattam meg a szemeimet. Nem mondom, nem volt sok tapasztalatom ilyen téren. A rövidke románcom, ami még csak szárba sem szökkent, nem éppen hozzájuk kötött. Ezért hát nem akartam még véletlenül sem további tanácsokkal ellátni Iant, de azért mindkettőnk érdekében reménykedtem, hogy hamarosan óhajt megmosdani, legalább amennyire a környék vízviszonyai engedték.
A téma persze még a tűz mellett melegedve is maradt. A levelemet már eddigre elraktam, jobb is volt így. Addig sem gondoltam a címzettjére. Azt mondják, hogy az elfek egy életre választanak társat maguk mellé. Nekem nincs társam, de az érzéseim elkötelezettek maradtak és igen… talán azért, mert nem láttam őt jó ideje. A távolság sok mindent megszépít. Néha-néha már atyámat is tisztelni látszottam, pedig az ellenérzés a régi volt… mégis én keresem most őt.
– Az, hogy egy emberi lényt veszel meg… jobban mondva kibérled. – Vágtam rá a választ. – Neked mi a különbség egy ember és egy véka alma között?– kérdeztem vissza. Bár eléggé leredukáltam, nem kellett feltétlenül embernek lennie, de olyan teremtménynek, aki kétlábon jár, érez és gondolkodik, mint mi. De nem is az illető kiléte érdekelt, egyszerűen csak az első alkalmamat nem akartam úgy megejteni, hogy egy legyek a sok közül.
– Teljesen tiszta a fejem. Gondolom jót tett, hogy hetek óta nem ittam… bár már talán hónapokban is lehet mérni annak idejét. – Vontam vállat. A testiségnél amúgy is volt fontosabb dolgom. Odaakartam neki adni az ajándékot, amit már jó ideje beszereztem. Így hát közelebb léptem hozzá, a kezébe adtam a finom, míves táskát.
Jó volt látni a mosolyát. Hálát nem vártam, ennyi bőségesen elég volt ahhoz. Közelebb húzódtam hozzá, hogy a szaga ellenére ott ücsörögjek mellett a tűznél. A kezemben a maradék cipó volt, amit ideúton megkezdtünk már. Az enyhe szárazság ellenére is jól esett minden falat, a gyomrom ugyanis eddigre már eléggé kellemetlenül morgolódott.
– Ennek legalább hasznát veszed… pedig megvallom, elgondolkodtam, hogy egy pár kristályfülbevalót vegyek-e inkább. – Kacsintottam rá, csak úgy heccelésből és lesöpörtem egy adag morzsát a nadrágomról. A hangyáknak is kell ennie valamit, addig sem minket másznak meg az éjszaka. – Ha megettem, térjünk nyugovóra, hogy reggel korán lemehessünk a tóhoz, mielőtt végképp útnak indulnánk a sötét erdő felé.





Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 19, 2022 5:10 pm

- Csakhogy én nem az ötven meg a száz ulronos szajhákhoz járok, az enyémeknek aztán pont mindegy, hogy milyen a hajad, ha fogad sincs, az se érdekli őket, csak egy dolog fontos nekik.- vigyorogva dörzsölte össze a mutató és a hüvelykujját. Akkor lesz szomorú a világ, ha néhány érméért cserébe, egy kurva se tartja a farát.
- Áh…- legyintett egyet.- Amilyen szagom van, ha ütnéd se enne meg, de ha igen, akkor is sírva.- vigyora egy másodpercre se tűnt el az ajkairól. Ki gondolta volna, hogy ekkora előnyt jelent az, ha valakinek szaga van és nem illata? Maximum néhány dögevőtől kellene tartania, de még ha azok meglátnák Iant, nem tudnák eldönteni, hogy mit is tegyenek. Szaga mint egy dögé de mégis mozog.
Az elf szavai miatt megint csak a szemeit forgatta. Szende szűz, aki már tud egy s mást az életről, de azért még mindig volt hova kupálódnia.
- Szánalmas a fenéket. Kereskedelem csupán, semmi más. Fizetsz valamiért és kész.  Mivel másabb ez, mint venni egy véka almát?- legalább egy szajhába nem törik bele a foga, az csak akkor veszélyezteti, ha fizetés nélkül akarna elmenni. Na akkor jobb ha tud verekedni vagy tényleg érje meg az a szajha, hogy a fogait kockáztassa.
- Az már biztos, hogy kitisztítaná a fejedet.- de ha nem, hát nem, nem erőlteti rá Ian.- Nekem?- meglepetten szaladtak fel a szemöldökei.- Mi tagadás, az a régi már kezd eléggé kopott lenni.- még mielőtt elvette volna a táskát, a mellényében törölte meg a kezeit.
Finom volt a tapintása annak a táskának, az orrához emelte és megszagoltam majd elmosolyodott.
- Még új az illata. Sikerült is meglepned, köszönöm.- az elfre mosolygott a táskát pedig a saját ölébe tette.- Legalább a szobornak is jó helye lesz.- szép táska volt, túl szép, inkább nem fogja a lován hagyni, nem örülne annak, ha valaki lelopná.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 14, 2022 9:51 pm


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
– Ha jó lenne zsírosan, akkor nem kéne fizetned a nők társaságáért. Hidd el, szeretik az ápoltságot. – Vágtam rá Ian szavaira. Na, nem mintha én a nők miatt mostam volna meg a hajamat hetente, ha tehettem. Sőt még csak mosakodni sem értük tettem. Nem érdekeltek még mindig a ringatózó csípők, de a magam kedvéért jól esett a tisztálkodás.
Ahogy megszaglászta magát, láttam az arcára kiülő változást. Talán értette végre, mire gondolok szükséges alatt. Én is napok óta jártam és keltem vele, de még a legrosszabb helyzetekben is megmosdottam valami hegyi patakban annyira, hogy tűrhető aromákkal lépjek be az erdőbe a kereskedő kíséreteként.
– Nem csak lehet. Biztosan igazam van. Csodálkoztam is, hogy még nem vonzottál ide valami szörnyeteget. – Kacsintottam rá, majd megeresztettem felé egy széles vigyort, kivillantva fehér fogsoromat. – Minden esetre, ha elérjük a közeli kis tavat, fürödj meg. Rám is rám férne. Azokon a fákon túl lehet. – Mutattam előre, ugyanis éppen hallottam, amint egy fel kiugrik, majd csobbanva visszavetődik a habok közé. Legfeljebb néhány méterre lehetett tőlünk.
Aztán neki láttam a lángok mellett Rilrionnak megírni a soraimat. Kár lenne tagadni, hogy gyengéd érzéseim voltak iránt még mindig… de ahogy mondani szokták, könnyű szeretni azt, aki távol van. Ezek persze már jóval visszafogottabbak voltak és inkább csak fontos maradt, olyan félig-meddig barátian. Azt hiszem, már kinőttem ebből. Nem akartam többé érezni, mintha fáradt lennék hozzá… vagy nem is tudom, érzelmileg kimerült, ha ez lehetséges egyáltalán. Egész életemben csak a figyelemért küzdöttem, de valójában mindig feleslegesen. Többé nem volt rá szükségem.
A levéllel végeztem, majd ahogy megszáradt a tinta szépen feltekertem, hogy összekössem egy apró zsineggel.
– Nem jár a fejembe semmi. Nem akarok bordélyba menni… olyan nagyon szánalmas… – nyeltem egyet, kifejtve a véleményemet. Ezt persze Ian már tudta, hiszen nem egyszer mondtam neki, hogy nem kell nekem senkit sem fizetnie azért, hogy „túlessek” a dolgon. Annyira nem is érdekelt már… meg mindent.
– Tudom, hogy szerinted szükségem van rá… de valójában nincsen. – Dünnyögtem, ahogy visszadugtam a táskába mindenemet, majd felkeltem, hogy a nyeregtáskába rejtett ételek után nézzek. – Amúgy adni akartam neked valamit. – Szólaltam meg aztán, majd kivettem a míves táskát, melyet még Nulportra vettem és a nyeregre lehet erősíteni. Finom anyag volt, ráadásul vadiúj. – Amennyit úton vagy, szükséged lehet egy új táskára. – Léptem közelebb hozzá, majd felé nyújtottam.
– Amikor azt mondtad, nem ünnepled a születésnapodat, meg akartalak lepni… hogy kapj még is csak valamit, legalább az összes eddigire egyben. – Lépdeltem vissza mellé és felé nyújtottam a táskát. – Kérlek fogadd el!





Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 14, 2022 5:29 pm



- Nálad sose lehet tudni, mikor milyen hangulatban vagy.- szavai után vigyor ült ki az arcára. Hiszen volt egy olyan sejtése, hogy ha valamikor ismét egy városban találják magukat, az elf nem tudja majd megállni, hogy vegyen magának valami kencét vagy kölnit.- Még ha kennéd is magad, szerintem észre se venném.- még szélesebb lett a vigyora.- Minek az a valami a hajadra? Jó az úgy koszosan meg zsírosan is.- nem igazán értette az okát, talán azért, mert világéletében olyan körökben mozgott, ahol maximum sár került a hajukra, nem igazán foglalkoztatták magukat azzal, hogy csillogjon meg villogjon a hajuk.- Gondolod?- felemelte a karját és beleszagolt a hónaljába majd felvonta a szemöldökeit, ajkait, mitől az orra is megráncosodott és beleegyezően bólintott.- Lehet igazad van, kezdek elég avas lenni. Azt teszi az út pora és az, hogy valamiért, valahogyan mindig közbejön valami.- valahogyan sosem úgy alakultak a munkák, ahogy azt eltervezték, és a végén valamiért mindig szarabb lesz a helyzet.- Megnyugodhatsz, ha hoztál is volna, az se számítana. Ami ki tud szagolni, az kiszagol szappannal vagy szappan nélkül is.- az elfnek kár is volt aggódnia.
Még Folrika írt, addig Ian a tüzet figyelte és unalmában egy gallyal kezdte azt piszkálni. Jobb elfoglaltságot most nem talált, az nem érdekelte, hogy mit írt az Elf, nem a zsoldosra tartozott annak a levélnek a tartalma.
- Hiszem ha látom. De az égből előbb fog arany hullni, mint te abbahagyod a piszkálást.- nyavalygást akart mondani, de tartott attól, hogy ezen megsértődik az elf, és ahhoz se volt túl sok kedve és hangulata.- Tudom, mi jár a fejedben. De most pont nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezen járjon az agyunk, majd ha egy város falai terülnek elénk. Majd akkor visszatérünk rá.- kiemelte a gallyat a tűzből és fújni kezdte azt, utána pedig visszatette azt.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 4:26 pm


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
Megint megforgattam a szemeimet, majd végig túrtam a hajamat. Talán szerettem magamat szépnek látni, mert ez volt az egyetlen, ami némileg elégedettséggel töltött el. Másban nem is voltam igazán kiemelkedő, ha csak a kíváncsiságomat nem soroltuk ide, ám az inkább bajba kevert, nem sok jó származott belőle.
– Nem vagyok asszony, hogy az arcomat kikenjem. – Feleltem, bár sejtettem, hogy Ian gyakorlatilag kisleánynak titulált magában párszor. Nem ő lenne az egyetlen ilyen és nem is zavart különösebben, amíg nem vágta a fejéhez. – Már hónapok óta nem kentem magam semmivel… nagyjából mióta megismertelek. Éppen csak a hajam karban tartásához vásároltam Nulportban balzsamot, na meg szappant a mosdáshoz. Neked sem ártana meg a használatuk. – Tettem hozzá. – De ne aggódj, nem hoztam magammal ilyesmit. Nehogy valaki kiszagoljon – kacsintottam rá vigyorogva.
Nem bántam, hogy hamar tábort vertünk. Éhes voltam és fáradt az izgalmak nyomán. Na meg mind jobban csiklandozta az elmém a gondolat, hogy írjam meg Rilrionnak a második levelemet. Talán volt némi kikacsingatásom Nulportban, ismerkedtem másokkal, de a bárd volt az egyetlen, aki mindig is birtokolta a figyelmemet. Rövid összefutásunk egy éve sokat jelentett, mély nyomot hagyott bennem. Ezért hát ki másnak is címeztem volna levelem, így hogy családom nem volt elérhető? Kedveltem. Az érzések csillapodtak és sokáig haragudtam, amiért nem vett észre, de megértettem és elfogadtam. Ez persze nem kellett, hogy az én érzéseimet befolyásolja. Ezen a téren már lenyugodtam, többé nem hömpölyögtek bennem erőszakosan, mindent akarón azok a vágyak.
Ian szavai ellenére is elő vettem a pergament és a pennát. „Drága Rilrion!” – kezdtem, mintha egyszerű családtagnak címezném. „El sem tudod képzelni, milyen jól esett olvasni a leveledet. Már pár napja megkaptam, ám azóta is néha-néha elolvastam kedves szavaid, hogy a lelkem nyugtassam az éjszaka sötétjében.” A szavaim talán túlzottan is édesek voltak. Nem kellett volna körbe udvarolnom, de szóban úgy sem tenném, a levelemet meg úgyis gyorsan elfelejti majd valami nőcske karjai között.
– Nyugi, nem piszkállak, megígérem… felnövök, csak adj időt. Még mindig csak húszéves vagyok – erre elpirultam és abba hagytam az írást. Nem szóltam a szülinapomról Iannek, mert nem akartam, hogy elvigyen a bordélyba. Tudtam, hogy szerinte jó ajándék meg minden, de én nem vágytam arra, hogy valaki pénz fejében akarjon örömet okozni nekem… akárhogyan is, mert egyelőre elképzelnem is nehezen ment.
– Mármint tizenkilenc! – Legyintettem, mintha rosszat mondtam volna. A pirulást persze nem tudtam elrejteni. Inkább nagyon erősen a levélre koncentráltam, hogy még azt is leírjam, amit ő mondott… a sorok pedig csak gyűltek és gyűltek.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 31, 2022 6:11 pm



- Kevered, előbb halsz meg és utána jön a szar. De legyen, addig legyél az, ha tudsz, de semmit se kenj az arcodra.- nem nő volt, igaz, hogy alkalomadtán úgy viselkedik, de ezt majd valahogy csak ki fogja nevelni az elfből. Vagy hamar jön a szaros gatya de a mutatós hulla.
- Nem hinném, hogy olyan népszerű lenne ez a környék, hogy akár egy becsületes kereskedő is erre járjon.- inkább csempészeket képzel el erre az útra. Közel a vad elfek területe, errefelé nem igazán kell arra számítaniuk, hogy a katonák a grabancuknál ragadják meg őket.- Már tudnak róla, az elfek, akik egyenesen beleszartak a munkánk közepébe.- oldalra köpött, majd tekintetét visszafordította a tűzre. Nem igazán dobta fel az, hogy az elfek miatt ugrott a fizetség és hála nekik még egy veszélyesebb munkát is a nyakukba kellett venniük.
Megadással sóhajtott fel és intett az elfnek.
- Írd. Úgy se hagysz addig békén, még nem írhatod meg. Nekem meg nincs kedvem a fülrágáshoz.- kedvelte az elfet, de a gyerekes viselkedésével Ian idegeire tudott menni. Mintha még mindig úgy gondolna az egészre, mint egy kaland, és nem pedig úgy, ahogy kell, úgy, hogy könnyedén feldobhatják a talpukat.
- Írd akkor, de ne felejtsd el megemlíteni, hogy ha hetek telnek el úgy, hogy nem hallanak felőled, akkor ne is keressenek.- jobb ha ezt előre tisztázza Folrika, a remény volt az egyik legszemetebb érzelem, nem hagyja nyugodni az embert, nem engedi, hogy tovább lépjenek.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Erdei tisztás - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Az erdei boszorka kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: