Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Erdei tisztás - Page 3 KaDiPE5
Erdei tisztás - Page 3 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Erdei tisztás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 25, 2022 8:13 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Megforgattam a szemeimet.
– Ian, legalább addig hadd legyek szép, míg össze nem szarom magam és puff meghalok. – Mondtam nevetve. Valószínűleg ő az egyetlen, akit ismerek, aki a szépséget és a halált ilyen módon köti össze. Ha tényleg olyan, amilyennek ismertem, mellett mindenképpen túl fogom élni valahogy… akkor meg emiatt nem kellett aggódnom. Ha meg mégsem, akkor amiatt sem kell többé félnem.
A nőkről való értekezés láthatóan kicsit felélénkítette Iant. Máris előkerült a melltéma, amire csak nevettem egyet alig hallhatóan. A nővéremet megint csak röviden említettem meg, ha már ez volt a téma, de nem kellett volna. Fájt, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól… bár megértettem. Apánk küldetését folytatta, amibe nem fért bele a család.
Szívesebben foglalkoztam a tűzrakással, minthogy tovább fecsegjek a nővéremről. Neki amúgy sem írtam volna meg, hogy mire készülök, még a végén utánam indult volna a sötét erdő legsötétebb bugyrai felé, pedig éppen elég volt, hogy két Ceilteach készül elveszni a homályban. Nem rángattam volna bele őt szívesen. Csip-Csip, a bár viszont talán csak szólt volna valakinek, ha régóta nem hall felőlem, főleg, ha még figyelmeztetem is, mire készülök.
– Amíg a szabaderdőben vagyunk, van rá esély, hogy kereskedőbe fussunk bele, vagy más átutazóba. – Vontam vállat, s ahogy a lángok szépen kibukkantak a sebtében készített fa és levélkupac alól, odanyújtottam a tenyeremet. Ahogy lement a nap, a fák között némileg hűvösebb lett a levegő, így kifejezetten jól esett. – Úgy érzem, valakinek szólnom kell arról, amire készülünk. Az erőd nagyon veszélyes részére megyünk… és a nővéremet inkább kihagynám. Ő csak utánam jönne, de vannak más ismerőseim. – Tettem hozzá, hogy értse végre mire gondolok. Csak akartam, hogy valaki tudja… ahogy az útra kelés előtt is tettem. Bár Ian bizonyára nem értette az okát, miért körmöltem azon a mocskos asztalon legutóbb.
– Jól esne a lelkemnek.
Nem tudom miért, szinte azt vártam, hogy engedélyt adjon rá, pedig csak oda kellett volna lépnem a táskámhoz és kivenni a pergament meg a tintát a pennával. A tűz fénye mellett talán le is tudtam volna körmölni, még ha nem is a gyöngybetűimmel.
– Eszek… – sóhajtottam és felkeltem, ám én nem ételt, hanem pennát meg tintát vettem elő, ahogy terveztem. – Amint ezt megírtam. – Makacskodtam tovább és Ianre pillantottam, ahogy egészen közel húzódva a lángokhoz, azok fénykörébe. A táskámból kirángatott egyik könyv volt a támaszték.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 23, 2022 6:16 pm

- Magasított, vagy a talpad alá valamit.- ajkai vigyorba húzódtak.- Már megint a külső.- hangosan felsóhajtott, már-már túljátszva.- Aztán mit érsz majd el vele? Ha úgy adódik, elmondhatják rólad, hogy sudár és szépséges hulla vagy. De elárulok egy titkot, mindegy, hogy szép vagy ocsmány vagy, ha mielőtt meghalsz, tízből kilencen összeszarják magukat. Akkor meg csak a szagra figyelnek majd, nem az arcra.- talán így Folrika se aggódik annyit azon, hogy milyen a külseje, hiszen a halálánál még csak a közelébe se akarnak menni, hála a szagnak, ami majd a testéből fog áradni.
- Nincsenek ellenemre a magas nők, de azért az se rossz, hogy ha alacsonyabbak, amit elvettek a magaságból, azt odarakták mellkashoz. Hehehe.- kedvelte az alacsonyabb és talán egy kicsit húsosabb nőket, akiken volt mit fogni, de azért még nem folyt szét az ujjai közt.- Az is valami, majd írd meg neki, hogy mostantól fel kell rád néznie.- elismerően biccentett az elf felé, az apró dolgoknak is örülni kell.
- Az még belefér, legalább látni is fogunk valamit. Talán még az erdő vadjait is távoltarja majd.- azt már nem is említi, ha minden kötél szakadna, van itt elég bokor, meg bozót, hogy hamar erdőtüzet gyújthassanak. Legalább akkor magukkal visznek mindenkit.
- Legyen, akkor csinálunk egy kisebbet, kelleni fog a pihenés is, holnap korán kelünk majd és nem állunk meg minden órában pihenni.- nem akar a kelleténél több időt az erdőben tölteni, igaz, hogy valami bizonyítékot találniuk kell, amitől megnyugodhat Folrika, csak utána hagyhatják maguk mögött az erdőt.
- Azalapján, amit meséltél erről az erdőről… nem, nem hinném, hogy rajtunk kívül akad más idióta, aki bemerészkedne ebbe az erdőbe.- nem tudja, hogy mi is jött az elfhez, hogy ilyet kérdezett.- Szerintem várjál még vele. Ha élve kijutunk innen, akkor majd elviszed te azt a levelet, vagy személyesen elmondod. Ahogy jobban esik.- megvonta a vállait, nem érti, hogy mire fel ez a nagy levelezhetnék.- Tudnak, az elfek, akik miatt idejöttünk, és talán az a marha kereskedő is, aki vagy meghalt, vagy életben maradt. Franc se tudja, de nem is érdekel.- kikötötte a lovat, levette és levette a nyeregtáskát, majd leült a tűz mellé.- Egyél valamit.- nem ajánlotta, utasításba adta, egyen az elf, holnap nem sok idejük lesz rá.

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 14, 2022 5:56 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
- Mégis mit raktam volna a csizmámba? - nevettem el magamat. Fogalmam sem volt, mire gondol, de bizonyosan egy fél fejnyit nem tudtam volna semmiféle töméssel kivitelezni. Ráadásul túlzottan kényelmes sem lett volna egy ilyen úton. - Azért szeretnék sudár és szépséges lenni, mint az elfek többsége. - Vontam vállat, bár tény, hogy nem sok esély volt még sok növekedésre. Bár nekünk elfeknek mások a biológiai folyamataink, ám mégsem hittem abban, hogy jelentősebb eltérés következhetne még ezek után. Talán anyánk sem volt kifejezetten termetes, bár erre nem emlékszem.
- A nők is magasak az elfeknél. Na persze, nem annyira, mint a férfiak, de szépkiállásúak… talán, ha Tindómiel lenne akkora, mint én… hümm… - simítottam végig az államon, ahogy elgondolkodtam. - Nos, akkor talán megfelelő lenne. De őt már sikeresen túlnőttem. - Vigyorodtam el nagy büszkén. A témáról persze eszembe jutott a Rilrionnak… Csip-csipnek írt levél. Talán tényleg szólnom kellett volna legalább neki, hogy a sötét erdőbe megyek. Legalább ő tudja, hogy ha eltűnnék. Ha menet közben találkozom egy kereskedővel, talán néhány ulron fejében eljuttatja azt a megfelelő kezekbe. A szabaderdőt járva erre még meg is lett volna a lehetőségem.
- Egy nagyon kicsi tűz. - Bólintottam. Én sem szerettem volna bajba keveredni az éjszakára, bár nem hittem, hogy itt bárki is vándorra támadna. Az a pár elf csak azért merészkedett idáig, hogy elkapják az ellenségeiket, ez nem volt túlzottan megszokott dolog a hatalmas erdőségnek ezen a részén.
- Itt a fák és a bozótos valamennyire takarna is minket - mutattam kicsivel magunk elé, majd felszedtem néhány száraz, rövid gallyat a földről. Nem kellett túl sok ahhoz az aprócska tábortűzhöz, amiről beszéltünk korábban. Azonnal elkezdtem megcsinálni, hangos gyomorkorságok kíséretében, miután Szamócát alaposan megkötöztem egy fa törzsénél.
- Ian, írnom kéne egy levelet valakinek. Szerinted van rá esély, hogy útközben találkozunk valakivel, aki el tudja vinni nekem a legközelebbi településre, hogy Ylore városába juttassa azt? - kérdeztem, ahogy a gallyakat és némi falevelet rendezgettem. Értettem a tűzrakáshoz, mégis csak egy erdőben nőttem fel. - Elég fontos lenne, ám a válasz közvetlen indulásunkor érkezett és nem volt már alkalmam megírni… - sóhajtottam egyet végül és bevallottam: - Szeretném, hogy valaki tudjon arról, hova igyekszünk. - Ahogy ezt kimondtam, munkálkodásomnak köszönhetően apró lángok lobbantak fel a száraz gallyak között.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 09, 2022 6:22 pm


- Vagy raktál valamit a csizmádba.- mondta elvigyorodva. Nem ez lenne az első, hogy ilyet lát. De leginkább a nőkre volt ez jellemző, hogy csalnak egy keveset, hogy szebbnek, magasabbnak tűnjenek.
- Ha ekkora maradsz, hát ekkora maradsz. Az egér is tud nagyot harapni, ha rákényszerül, ahogy a pók is tud halálos lenni.- nem minden a méret, szokták mondani, és ez igaz is volt. Látott már olyat is, hogy egy alacsonyabb ember pusztakézzel ölt meg egy másfél fejjel magasabbat. Ha elég baj van valaki fejében, akkor nem jelenthet gondot semmi se, vagy Folrika esetében, ha jól tudja használni a fejét.
- Nőknél egyébként is így van, kevés az, aki magasabb a férfiaknál. Vagy ez is kirívó eset lenne? Mármint a nővéred.- hiába járt már sok felé, be kell látnia, hogy vajmi keveset tudott arról, hogy egyes népeknél mik a szokások, vagy éppen mi volt az átlag magasság. Kész szerencse, hogy itt volt Folrika, akitől tudott kérdezni és addig se arról beszélnek, hogy megint mibe sikerült belekeveredniük.
- Tehát mindenkivel. Nagyszerű, egyszerűen nagyszerű. De nincs mese, ha meg kell hát meg kell baszodni.- nem tehetnek mást, menni kell előre, de csak is előre. Nem lenne tanácsos össze-vissza keresgélni, nem tudják, hogy mekkora is ez az erdő, ahogy azt se tudják, hogy merre kellene menniük. Ha szerencsések lesznek, akkor találnak nyomokat, ha nem… abba inkább nem is gondolna bele.
- Nem tudom. Pihenni mindig jó, azt nem tudom, hogy mennyire jó ötlet.- komollyá vált a hangja.- Én már ettem, de neked se ártana enni, de ha itt most megpihennünk, csak is kis tűz jöhet rakhatunk, nem kellene felhívni magunkra a figyelmet.- még a kicsi is kockázatos, de jobb, mint este fagyoskodni.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 07, 2022 7:44 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Még szélesebbre húzódott a vigyor az ajkaimon, ahogy Ian a megfőzésemről beszélt. Valójában jobban el tudtam képzelni, hogy elveszünk egymástól a sötét erdőben, semmint, hogy kellemes, meleg pörköltöt főzzön belőlem. Azért mégis csak felvágtam neki a növésemmel.
– Azt hiszem, csak én vagyok ilyen… későn érő. – Vállat vontam, ahogy hümmögve rákérdezett. Húsz esztendős voltam, azt hiszem, még az embereknél sem ritka, hogy ebben a korban magasodnak, izmosodnak, ám az eredeti magasságuk közelébe mégis csak tizenévesen jutottak. Fogalmam sem volt az elfeknél, mi a normális. A két idősebb testvéremet mindig is felnőttnek ismertem, Tindómiel meg sosem volt olyan magas, mint más fajtánkbeli. – De az sem egészen kizárt, hogy mindig alacsony leszek, hiába mutat jól ez a növekedés. – Tettem hozzá, ahogy elnéztem a fák között azon gondolkodva, vajon még meddig világítják meg az erdőt a törzsek között megbúvó napsugarak. Hamarosan alábukik a horizonton, de az erdőben előbb érhetett minket a sötétség.
– A nővérem sem olyan magas, mint a fajtársaink.
Csak úgy meséltem Iannak. Nem tudom miért, talán mert tudtam, hogy ezután a sötét erdőről kell beszélnünk és annál minden is kellemesebb volt… még a felfalásom vagy a kisnövésem is. Az szórakoztató volt. A sötét erdő határát jelző holttestek azonban egészen másmilyenek voltak. Komorak, feketék, ijesztőek.
– Egyszerűen csak az emberekkel bizalmatlanok… meg a városi elfekkel is. – Nyeltem egyet, kénytelen-kelletlen bevallva, hogy vad népem egyetlen vonását sem őrzőm már magamon a fecskeforma tetováláson kívül, melyet családom minden tagja megkapott. Ian bizonyára már látta, mikor mosdottam, átöltöztem, hiszen az alkarom belső, finom bőrén díszelgett feketén.
Mindenesetre tényleg jobb volt tisztázni, hogy megtámadhatnak minket. Igen, elfuthattunk, elengedhettük az állatokat, ám Iant semmiképp nem akartam elveszíteni a sűrű rengetegbe, ahonnan talán egyikünk sem talál ki. Hirtelen eszembe ötlött a levél, amit Rilriontól kaptam. Neki írtam, mert ő jutott eszembe, mikor elindulni készültünk Nulportból, s válasz jött. Talán neki kellett volna megírnom, hogy hova készülünk, hogy legalább egy valaki tudja, hol keressen, ha elveszünk. Ismerte a nővéremet. A gondolatra is elpirultam. Nem akartam családom dolgába keverni, a saját hülyeségembe, ám Ianen kívül csak rá számíthattam. Még Tin is túlzottan elfoglalt volt ahhoz, hogy minden megmozdulásomat nyomon kövesse.
– Szeretnél megpihenni estére? – kérdeztem aztán, ahogy szóba került a közeli napnyugta híre. – Az erdőnek ez a része még kevésbé veszélyes és… hát én nem kaptam enni az elfektől… – Nyeltem egyet. Nagyjából sejtettem, mi lesz a vélemény. Felkínálták a ragut, én meg nem éltem vele, mert éppen az apám hírétől volt görcsbe rándulva a gyomrom.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 5:50 pm

- Jobban szeretem, ha a hús zsíros, nem pedig izmos. Sokáig kéne főznöm téged, hogy jó puha legyél.- csak akkor fanyalodna Folrikára, ha már az éhhalál kerülgetné, hiába lenne ott a ló, előbb enne meg egy másik kétlábút, mintsem egy szerencsétlen hátast. Túl szép és nagy a szemük.
A saját álla alá helyezte a tenyerét és a levegőben húzogatta előre-hátra. Szemöldökei meglepetten szaladtak fel a levegőbe és mellé elcsodálkozva hümmögött.- Tényleg csak az államig? Még mindig növésben vagy? Furák vagytok ti elfek.- mondta elgondolkozott hangnemben, nem gondolta volna, hogy az elfek ennyire mások lennének az emberektől. Hiába hasonlítanak egymásra, úgy látszik, ahogy két kutya se egyforma, úgy két emberszerű se.
- Abból, amit elmondtál, kevesen jönnek önszántjukból az erdő ezen részébe, néhány hulla nem fogja őket elriasztani attól, hogy tovább menjenek. Az emberei hülyeség már csak ilyen.- nemtörődömen vonta meg a vállait. Egyébként se fordulhatnak vissza, elkötelezték magukat, hogy megtalálják Folrika apját, vagy azt, ami maradt belőle, és ha szerencséjük van, akkor még túl is fogják élni ezt a kis kalandot.
- Két vándor csak nem jelenthet akkora fenyegetést a számukra. Hiszen nincs is nálunk semmi olyan, amiből arra tudnának gondolni, hogy ártanánk, vagy éppen láncra vernénk őket. Egyébként is, csak a nőket szokásom kikötözni, őket is az ágyban, ha kérik. - kajánul elvigyorodott, de ha véletlen balszerencse által összefutnának ezekkel az elfekkel, nekik ezt biztosan nem fogja megemlíteni.- Hidd el, én se rajonganék azért, ha kiszúrnának minket, már azokkal az elfekkel is pokoli szerencsénk volt, akik feltartottak minket.- elhalkult a hangja.
- Ez elég szívás, az én apámnál meg azt nem lehetett tudni, hogy hány fattyút adott a világnak.- halvány félmosoly suhant át az ajkain, mintha csak egy gyors árnyék lett volna csupán, káprázat, semmi több.- Ha úgy alakulna, akkor remélem a futással se lesz túl sok baja. Ha úgy esne, akkor hagyd Szamócát, rácsapsz, fusson csak, ahogy mi is fogunk, erdőben nem egyszerű a lovaglás, nem vagy hozzá elég tapasztalt.- Ian se szívesen tenné, hiába volt már benne része, nem is egyszer, de elég egy rossz pillanat, és kosza ágak egyike könnyedén kiütheti a nyeregből.
- Nem a legjobb hír, nem szívesen használnék fáklyát, vonzza a tekintetet, de sötétben se szeretek az erdőkben felderíteni.- megszívta a fogait, ezzel kifejezve a nemtetszését a kialakulni készülő helyzet miatt. Nagyon nem jó hírek ezek.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 30, 2022 7:41 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Furcsa volt a gondolat, hogy Ian a túlélésem kulcsa idekint, az erdőben, a világban... valószínűleg néhány hónappal korábban igaza lett volna, mostanra viszont egyre jobban éreztem, hogy talpamra állok. Bár a szörnyekkel való harca nem mertem volna belebonyolódni, ahogy a közelharcot is kerültem volna szívem szerint, tudtam, többre vagyok képes, mint a huszadik születésnapom előtt. Ezt viszont, nem kötöttem Ian orrára, jobb volt nekem, míg a védelmezőmnek hitte magát... addig is mellettem volt.
- Túl kevés hús van rajtam? - nevettem fel, ahogy közölte, nem enne meg, ha eltévednénk az erdőben. - De hiszen híztam és izmosodtam is az elmúlt hónapokban, de ami a legjobb... - hirtelen megálltam és közelebb létem hozzá, hogy a fejem tetejétől az orra hegyéig húzzam végig a levegőben a tenyerem. - Mikor találkoztunk, még csak az álladig értem. - Kacsintottam rá, majd lelkes mosollyal tovább vezettem Szamócát a fák között. Meséltem neki a sötét erdőről, hogy miért nevezik úgy és milyen hely, ő pedig csatatérhez hasonlította. Különös, nem ez jutott volna róla eszembe, hanem inkább egy sírbolt, vagy tömegsír, aminek senki sem volt tulajdonosa vagy felelőse s csak sorra hajigálták bele a névtelenek testeit.
- Elijesztésnek szánják. - Magyaráztam vállat vonva. Engem nem lepett meg, hiszen tudtam, hogy vannak elfek, akik veszélyeztetve érzik saját kultúrájuk. Igazuk van. Én tizenéves voltam már, mikor elküldött apám otthonról, mégsem emlékszem semmire. Tauron az erdő védelmezője maradt meg talán egyedül isteneink közül, a többinek neve csengése maradt csupán emlékeim között. Elmenekültem, kizártam mindent, mit otthagytam. A mágus tornyok között pedig Isilmë kegyeibe ajánlottam magam, amint mágiát kezdtem tanulni.
Emlékeztem még az évszakok isteneire, ám a szertartásokra nem, melyek elől rendszeresen elbújtam az erdő csendesebb részein. Fernorra is emlékeztem, anyám temetéséről... haloványan, aztán pedig a bátyáméról. De ezek mind-mind ott voltak a gát mögött, melyet akkor húztam fel, mikor eljöttem otthonról.
- Az erdei elfek félnek a csapott fülűektől. Féltik a szokásaikat, szabadságukat. Azt hiszem, már engem sem tekintenének igazán maguknak valónak... - sóhajtottam fel végül és elnéztem a sűrű törzsek között. - Ezért is lenne jó, ha nem vennének észre minket. - Tettem hozzá. A nyelvet is egyre nehezebben beszéltem, ezt talán Ian is kiérezte korábban a szavaimból.
- A legtöbben nem is tudják, hogy atyámnak még született egy fia. A nyakláncos trükk pedig csak egyszer jött be. - magyaráztam tovább.
Lepillantottam a csizmáimra. Még nem voltak viseltesek annyira, akkor vettem, mikor Nulportba értünk. Persze már poros volt, meg kicsit lerúgott, de a talpa még kellően kényelmes maradt. - Azt hiszem, elég kényelmes, hogy bírjam a gyaloglást - bólintottam és végre elértünk egy fásabb részig. Csendesen mentem egy pár méteren, látva, ahogy a lenyugvó nap aranyló fény hatol át a levelek között.
- Hamar sötét lesz - jegyeztem meg Iannek.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 27, 2022 6:13 pm

- Ne temess ilyen könnyen, egyébként is, ha én meghalok, szerintem csak percek kérdése lesz és követsz. Azt a keveset pedig csak elviseled valahogy, még újra nem találkozunk.- nyugodtak voltak a szavai, kevés értelme lenne, ha felidegesítené magát, ha meg kell halnia akkor meg fog halni és abból a kevésből, amit Folrika mondott, azok a vad elfek nem lesznek elnézek az elffel. Kis szerencsével még egy helyre is kerülnek a haláluk után, bár erre kevés esélyt látott, ahhoz nem volt elég folt az elf lelkén, hogy Ian társaságát élvezhesse a haláluk után is.
- Rá se ránts. De ha ezen túl vagyunk, csak mi ketten nem fogunk kísérőnek állni. Csak a baj van az egésszel.- el kellett vigyorodnia, kétszer vállalt olyan munkát, ahol az elf is ott volt, és mindkétszer bajba kerültek.
- Ha meg eltévednénk… megnyugodhatsz, nem foglak megenni, túl kevés hús van rajtad.- próbálta oldani a helyzetet némi humorral, még ha volt is mögötte némi igazság. Túl vékony volt az elf, levest meg nem tudna főzni belőle, nem biztos, hogy lenne rá ideje.- Az elfeket leszámítva, akkor olyan, mint a legtöbb csatatér. Csak az kell, hogy mindent beterítsen a szar szag és a hullabűz. De ha szerencsénk lesz, nem vesznek észre minket, persze ahogy ismerem a saját szerencsénket…- lemondóan legyintett, kevés esélyt lát arra, hogy nem futnak bele egybe vagy kettőbe, hiába is reméli, hogy az ellenkezője fog megtörténni.
- Akkor remélem kényelmes a csizmád.- átlépett egy gyökéren.- Nem tervezem, hogy így lesz, egyébként is, csak észre vennéd, ha mellőled akarnának kilopni. S ha eljön a pengék ideje, hát akkor nem tudnunk mit tenni, legalább néhányat magunkkal viszünk.- eddig nem igazán érdekelte a dolog, de egyre többet és többet emlegeti az elf a zsoldos halálát, ha így folytatja, a végén tényleg azon fog járni Ian esze, amitől lankadni fog a figyelme és könnyebb célpontok lesznek.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 27, 2022 10:48 am


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Iannek igaza volt. Tudtam, hogy nem vagyok biztonságban még én sem a sötét erdőben, de talán egy kicsit több esélyem volt a túlélésre, mint neki. Ő viszont túl fontos volt ahhoz, hogy csak így elveszítsem… bár jól esett, hogy ebben is ott állt mellettem.
– Tudom… de… ha elveszítelek, akkor már te sem leszel nekem… – dünnyögtem csendesen magunk közé. Nem akartam, hogy az elfek hallják. Megviselt az, hogy sok embert veszítek el. Először az anyámat, a bátyámat, végül pedig a családom nagyrészét – még ha nem is haltak meg – és most már csak Ian volt. Ő volt a minden, a valódi apakép, a barát, a tanító. Mellette inkább kezdtem emberien viselkedni, sem mint elfekhez méltóan, de nem zavart… csak tudni akartam, kinek születem, mi lehetettem volna. Tudtam persze, akármit is találok, Ian mellett fogok maradni.
– Köszönöm, hogy velem jössz… – suttogtam. Feladtam, hogy megállítsam benne, talán azért is, mert mellette némileg biztonságban éreztem magamat. Így, amikor végre eltávolodtunk az elfektől, Szamóca mellettem sétált végig az erdőn, egészen addig, míg nem hallottuk tovább a hangjukat. Már nem maradt más, csak a lovak okozta zaj, ahogy ráléptek egy-egy lehullott faágra és néhány madár dalolt a fejünk felett, a lombok között.
– Igyekszem jól vezetni magunkat. – Feleltem és közben azt figyeltem, hogy tartsuk az irányt nyugatnak, kissé Täwaren felé véve az irányt, amerre a Fard folyót érhettük el és ezzel együtt az erdő sötétebb részét. Nem volt rövid út, sőt, több napos járás állt előttünk. – A sötét erdő határa magáért fog beszélni, csontvázak, friss holttestek vannak ott… mert hát az erdő azon részén élő vadabb elfek ezzel próbálják elriasztani a területükre tévedőket. – Magyaráztam halkan, nem törve meg az erdő csendjét. Az erdő persze sűrűn fás volt, ráadásul olyan öreg, torz alakokba nőtt fák csak tovább hangsúlyozzák a veszélyességét. Täwarenhez közel persze már nem volt olyan vészes ez a fajta „ellenálló” hozzáállás az elfek közelé. Az én népem már békésebb volt, talán apám ezért is pártolta annyira, hogy a mágusok közé térjek meg… valójában nem ismertem igazán a népem értékeit.
– Sokat kell mennünk. – Folytattam és Ianre pillantottam. – Tényleg féltelek… bocsánat… – Tettem hozzá, nyeltem egyet. – Nem akarom, hogy te is eltűnj a fák között, mint Aroloth.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 24, 2022 10:55 am

- Még hogy csapott, csak nem hegyes. Ha meg egyedül mennél… te is tudod jól, hogy még kevesebb az esélyed.- hiába volt Folrika az elf népek gyermeke, az még nem jelentette azt, hogy az erdőben is kiismeri magát. Könnyen bajba kerülhet és elég egy gyökér a sötétben, amiben felbotlik és már ki is törte a nyakát. Ketten több az esélyük, és ha más elfekbe futnának bele, talán megint elég lesz megemlíteni Folrika apjának a nevét.
- Egyszer úgy is meg kell halni.- mondta egy széles vigyor társaságában.- Az se biztos, hogy téged életben hagynának, hiába vagy magad.- ha attól tartana az elf, hogy Ian meghalna, kár, így is és úgy is megvan az esélye annak, hogy többé nem látnák egymást, akkor meg miért ne mehetnének ketten? Így akad valaki, aki figyelne is az elfre.
Vigyorogva forgatta a szemeit, az apró, ám de látható jelek szerint, ez az elf nagyon nem szerette az embereket, egyik fülén be a másikon ki. Legyen hát, ha így akarja, hát így akarja. Reménykedjen abban, hogy a kereskedőnek nincsenek komolyabb helyeken ismerősei, sőt, hitelezői, mert akkor tényleg könnyedén bajba kerülhetnek maj.
- Értem, elf. Akkor jobb lesz, ha minél előbb indulunk, ha leszállt az éj, majd használunk fáklyát.- rácsapott a térdeire és a hátasához lépett, kioldotta a kantárt és Ian részéről akár indulhatnak is. Köszönésként csak biccentett az elfek felé, udvariasság és semmi más.
- Ez a te vidéked, te vezetsz, kivételesen én fogok rád hallgatni.- vidám hangon beszélt. Örülhet az elf, megmutathatja, hogy mennyire is felnőt.- De mit is értesz az alatt, hogy óvatosnak?- jobb tisztában lenni azzal, hogy mire is figyeljen oda Ian.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 21, 2022 11:21 am


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Tudtam, hogy Ian támogatni fog az apámmal kapcsolatos dolgokban. Nem ezzel volt a baj, egyszerűen csak túl veszélyes volt neki az erdőnek arra részére jönnie velem. Túl fontos volt ahhoz, hogy kitegyem ilyesminek... mégis ő volt az egyetlen, akire számíthattam, ez pedig furcsa kettőséget okozott az érzelmeimben.
Letettem magam mellé a kezembe nyomott boros poharat. Régen nem ittam már és nem is vágytam az alkohol ízére. Tiszta fejjel akartam gondolkodni.
- A sötét erdő veszélyes, Ian. - suttogtam felé. - Főleg a csapott fülűekre nézve. - Nyeltem egyet és a tűz felé pillantottam inkább. Talán ő még sosem járt arra, nem találkozott olyan vad népségekkel, akik köszöntésképpen nyíllal fogadják a vándort. Még az én jelenlétem sem volt biztosíték nekik, hiszen hagyományaikat nem ismertem, mert minden, amit tudtam a városból volt ismeretes számomra. Apám nem foglalkozott a nevelésemmel, az ünnepek alkalmával pedig kiszöktem az erdőbe, mert nem akartam hallani a dalokat, az örömöt... keserű gyermek voltam, aki az anyja után sírt. Gyűlöltem mások boldogságát és csak akkor voltam lelkes, ha megpillanthattam apámat. Így jóformán odahaza semmit sem szedtem magamra.
- Nem vagyok benne biztos, hogy csak miattam életben hagynának e...
Az ismeretlen elf egy biccentéssel fejezte ki válaszát Iannek. "Meghallgattalak, ám nem érdekelsz." Ez a vadnépség nem volt vendégszeret és kedvességben sem voltak kiemelkedők. Tudtam, milyen ez, láttam már hasonlót, bár egészen gyermekként. Apám persze kivitt minket az emberek közé, mert ő más nézeteket vallott. Azt akarta, hogy minél többet lássunk a világból. A furcsán felemás szemlélete persze végig jelen volt. Egyszerre tartott izgalmasnak az emberek világát, s tartott tőle két lépés távolságot.
- A nap nyugta még öt órára van, ember. - Szólalt meg az elf Ian kérdésére. - Ám a fák között sokkal előbb sötétedik. Elég hozzá, ha a nap eléri a horizont határát - Tette hozzá, én pedig némán a lovam mellé léptem. Végig simítottam Szamóca oldalán, jelezve neki, hogy minden rendben. Aztán megfogtam a kantárt, hogy kiszabadítsam őt a fa fogságából.
-  Aníron peded navaer. (Szeretnék búcsút venni.) - Vettem át a szót. - Még a sötétedés előtt jó lenne nagyobb távot megtenni nyugat felé. -  Folytattam, majd a mellkasomra téve a kezemet, kicsit meghajoltam felé. Éreztetni akartam, hogy hálás vagyok mindazért, amit értem és a családomért tett. - Navaer! (Ég veled!) - Ahogy ezt kimondtam, Ianre pillantottam és  elindultam nyugat felé. Nem jelentett gondot a fák közötti tájékozódás... ráadásul én is minél gyorsabban távol akartam kerülni az elfektől.
- A Fard folyón túl nevezik sötét erdőnek. Ha azt elérjük, különösen óvatosnak kell lenni - magyaráztam komolyabban, mint máskor. Ian is érezhette, mekkora hatással voltak rám a történtek. Elfelejtettem azt is, hogyan kell hülyéskedni, vagy idiótának tűnni. A gyomrom görcsben volt.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 20, 2022 5:18 pm

Kortyolva itta a bort és nem igazán nyerte el a tetszését az íz, amit a szájában érzett. Jobb volt annál a húgynál, amit Nulportban kapott, de nem volt az igazi. Jobb lesz ha az elfek nem dicsekednek a borral, amit a… vendégeknek adnak. De koldus ne válogasson.
- Akkor kezdésnek elmegyünk oda, ahol megtalálták az apád holmiját. Onnan majd  kitaláljuk, hogy merre tovább. Csak akad valami nyom, amin eltudunk indulni, vagy felülünk a lóvakra és hagyjuk az egészet a picsába.- megvonta a vállait, már előre tudta a választ, menni fognak az erdőbe.
Az elf szavai miatt csak forgatta a szemeit. Ennyit a vendégszeretetről és az illemről. Mit is várhatna az erdőlakóktól? Lehet ki se törlik.
- Akkor gondolj rá máshogy, ne jótanács gyanánt. Csak gondold át, már ha még tudsz a gombák után. Elindultak az egyik városból, de nem érkeztek meg a másikba, csak a két város közt történhetett valami és kiket fognak gyanúsítani a haramiák mellett? Bizony, benneteket, de ha elengeditek őket, azzal még a hírnevetek is javulhat. De hát honnan tudhatnám én? Csak egy zsoldos vagyok, alig jártas a világ dolgaiban.- elhallgatott és halvány mosoly jelent meg az ajkain. Vagy megfogadja Ian tanácsát az elf, vagy nem, rajta áll, de ha nagyobb bajt akar a fajtájának, hát akkor bizony nem fogadja meg a zsoldos szavait.
- Nah, Folrika! Akkor úgy fest, hogy nekünk is nyugat felé lesz dolgunk. Mennyi időnk van addig, még leszáll az éj? Sötétben nem szerencsés egyetlen erdőben se, főleg akkor, ha nyomok után kutatnánk.- az elfek közt se maradna, de még mindig jobb társaság lehetnek, mint este az erdő.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Erdei tisztás - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Az erdei boszorka kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: