Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Erdei tisztás - Page 4 KaDiPE5
Erdei tisztás - Page 4 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Erdei tisztás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Pént. Júl. 15, 2022 7:21 pm


shadows
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Unfolding Secrets »
Ahogy Szamócát kikötöttem a háznál, még mindig szörnyen éreztem magam. Az apám miatt… talán meghalt, talán más történt vele, de nehezen tudtam elképzelni, hogy esetleg önszántából hagyja hátra. De menekülni sem szokott, ő tipikusan olyan volt, aki hidegen, de erőszakosan megy szembe bárkivel, ha szükséges.
Az elfek táborában csak még furcsábban éreztem magam. Nem volt nagydolog, egy sátor, egy tábortűz, ami felett finoman rotyogott a nyúlból készült ragu – mert mi más is lenne. Aztán persze Iannek hoztak tálat, meg kenyeret.
– Hallas, a vendégeknek bort. – Intett és persze az elf, aki korábban már kiszolgált Ian, úgy tett, ahogy kérték. Kezdtem úgy érezni, hogy a beszédesebb nagyobb rangú közöttük, talán idősebb és ezért tiszteletreméltó követni a szavait. Hamarosan mindkettőnk kezében egy-egy kupa gyümölcsös illatú bor volt. Én pedig csak biccentve köszöntem meg. Nem akartam alkoholt inni, hiszen jó pár napja távol tartottam magam tőle eddigre. Tisztán kellett tartanom a fejem.
Hallgattam a férfi szavait, ahogy apámról beszél és biztosan állítja, nem halhatott meg. Valahogy én sem tudtam elképzelni, legyen akármilyen idős, erős volt. Erősebb bárkinél, akit ismertem s ő képes volt tényleg a legádázabb szörnyekkel szemben is talpon maradni, akkor is ha nem győzött.
Ahogy kezembe kaptam a kis pergamendarabot, ami apró szegletét mutatta csupán a sötéterdőnek, a gyomrom összerándult. Fogalmam sem volt miképpen kéne nézni azt, vagy hogyan kéne azonosítani, én tapasztalatlan erdőjáró voltam. Ezért is néztem olyan kétségbeesetten Ian felé, aki éppen a tűzre dobta az egyik csontot.
– De fogalmam sincs, hogyan találunk oda… és ők sem tudják… – mutattam az elf felé, aki korábban felvázolta a dolgokat. Ha nálam tapasztaltabb erdőjárók nem ismerték az összes utat, mely átszeli a végtelennek ható erdőt, én mit tehettem volna? Egyébként is, apám egy szörnyű küzdelem után, amiben a szerelmi ereklyéjét elveszítette, miért menekült volna be egy olyan részre, ahol senki sem találhatja meg? Túl sok kérdés cikázott a gondolataim között és még több jött volna azokból később.
Megfogtam hát a láncom és visszakötöztem a nyakam köré. Szorosan, de nem annyira, hogy megfulladjak, éppen csak annyira, hogy a bőr megfeszüljön és látható legyen a félholdat formázó medáll. Apám darabját a csuklóm köré tekrtem.
– A büntetésük a mi ügyünk, zsoldos. – Jelentette ki szigorúan az elf. – Titeket utatokra engedünk. Kaptok ételt és italt, de jótanácsot nem kérünk. – A hangja hidegebb volt, amikor hozzá beszélt, egészen eltért attól, ahogyan engem illetett. Most először éreztem némi előnyt azzal kapcsolatban, hogy a füleim hegyesek.
– Folrandír, úgy vélem apád az erdő nyugati részének indult. De többet nem tudtam kideríteni. – Tette végül hozzá, majd felkelt mellőlünk. – Egyetek, pihenjetek meg, aztán távozzatok. – Majd a többiekhez sétált, hogy segítsen a fogjok megkötözésben.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 13, 2022 6:00 pm


- Nem is neked kell, a gyomrodnak. Éhesen csak nyavalyogni fogsz, pont úgy, mint Nulportban, amikor nem kaptál bort.- ahhoz pedig semmi kedve nincs, hogy Folrika kínkeserves nyafogását kelljen hallgatnia.- Ez? Pedig jobb ha hozzászoksz, lehetnek még ilyenek, sőt, lesznek is. Sajnos sok olyan szukafattya van, akik nem mindig csicseregnek el minden részletet és amikor beüt a fos, akkor mi is szívhatjuk a fogunkat.- nyugodt volt a hangja, talán az javított a kedvén, hogy már nem akarták megölni kettejüket. De mindenesetre az elf jobb ha megfogadja Ian szavait, legalábbis ha ezt az életet akarja élni.
A hátasát Szamóca mellé kötözte, a két ló ismerte már egymást, így sokkal nyugodtabbak lesznek, utána pedig leült Folrika mellé. Beleszagolt a levegőbe, és megforgatta a szemeit. Már megint ragu, egy gondolat kezdi befurakodni magát a fejébe, nincs más étel, csak a ragu. Valami átok lehet az oka, amitől mindenki elfelejtett minden receptet, kivéve a ragut.
- A kis tapsifüles, nem ugrott elég messzire.- reméli, hogy legalább jó kövér volt az a nyúl, és nem valami csont és bőrt sikerült levadászniuk.- Esetleg bor lenne? A nagy ijedelemre.- ha már vendégül látják, akkor Ian ki is fogja használni a helyzetet.- Gyorsan meggondoltátok magatokat, pár perce még nyíllak célozták a fejünket. Lehet előbb kérdeznetek kéne.- közölte a véleményét vidámabb hangon és ha már szabad, akkor felállt és szedett magának.
Csendesen ette a ragut, hagyta hogy az elfek beszéljenek, nem igazán Ian dolga volt az, amiről szó volt, Folrika apjáról volt szó. Bár akkor majdnem megszólalt, amikor a lányokat emlegették, néha bizony az útitársa is beillene egynek.
Már csak fél szemmel figyelte az eseményeket, és éppen a ragu levét itta ki, majd kivette a nyúl egyik combját és a maradék húst szopogatta le róla. Ránézett Folrikára, majd megforgatta a szemeit, kivette a csontot a szájából és a tűzre dobta azt.
- Mert szerinted mi a franc lenne?- kérdezte egy nagy sóhaj társaságában és megszívta a fogait, egy kis hús beszorulhatott.- Ha azt mondom, hogy nem nézünk utána, beleegyeznél, de utána meg végig savanyú képet vágnál és vissza-vissza nézegetnél az erdő felé. Ehhez meg pont annyi kedvem van, mint olyan betöretlen ló hátán ülni, aminek paprikát dugtak a farába. Utánanézünk, ez lesz.- jobb túlesni a dolgon minél előbb.- Azt a csirkefogó kereskedőt és az inasait meg ne öljétek meg, vegyétek el a szobrotokat vagy mi a francot, verjétek el a seggét a főkolomposnak, de ennyi.- valakinek fizetnie is kell majd.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 12, 2022 9:36 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Az elfek hangnemet váltottak, mintha a Ceilteach név tényleg ért volna valamit… tudtam, hogy apám bölcs, idős elfként volt számon tartva a hatalmas erdőség egyes részein, ám ez még engem is meglepett. Talán a gyerek nehezebben tekint az apjára hősként, mint az egész világ. Én csak egy keserű, öreg tündét láttam benne.
– Én nem tudok evésre gondolni… – sóhajtottam fel, kicsit megviselt, hogy majdnem átfúrta a lábujjamat egy nyílvessző. Végül mégis Ian mozdulatát követve, hátra nyúltam Szamóca kantárjáért, hogy vele együtt vegyem be magam a fák közé. – Azt hiszem, ez a nap megfeküdte a gyomromat, kezdve a halott lóval és lezárva a nyíllal. – Magyaráztam, de megindultam az elfek után.
Szamóca prüszkölve hagyta, hogy a fához kössem ki, ami egészen közel volt a tábortűzhöz. Az elfek nagyrésze azzal volt elfoglalva, hogy a foglyaikat kötözzék meg és átnézzék a rakomány a szekéren, amit eltulajdonítottak tőlük korábban. Csak a beszédes ült a lángok fénygyűrűjébe és intett, hogy foglaljunk helyet.
Lehuppantam mellé egy kopott pokrócra, még bőven volt a másik oldalamon hely Iannek. Ekkor vettem észre a tűz felett elhelyezett kis üstöt, amiben valamiféle ragu rotyogott. Látszott, hogy ismerték az erdőben meglapuló füveket, azoknak a jellegzetes, fűszeres illata érezhető volt. Rozmaring… meg még valami.
– Nyúl. – Mondta Iannek. Talán hallotta, amint korábban azt említette, tudna enni. – Hallas hoz neked mindjárt tálat és kenyeret. – Tette hozzá, mire az egyik elf megjelent az említettekkel. – Aki Aroloth fiát védelmezi, nekünk barát. – folytatta, majd az üst felé intett, hogy Ian szedjen bátran. Én nem tudtam az ételre nézni, csak a cipőm orrát bámultam, s közben azon gondolkodtam, apám vajon életben van-e még. Azt gondoltam, megérzem majd, ha valamelyiküknek baja esik. A családunk az elmúlt években komolyan megfogyatkozott. Először anya, aztán Cerbin.
– Az apám meghalt…? – kérdeztem csendesen és az elfre pillantottam. Az arcát alaposan megvilágította a tűz, így nem volt gond, hogy a fák sűrű lombjai között nehezen jutott be a fény. Felém nyújtotta ismét a medált, de most úgy, hogy el is tudjam venni.
– Téged illet. – Jelentette ki, majd kicsit megköszörülte a torkát. Eddigre Lorin és az emberei hangja is eléggé elhalt, minden bizonnyal megkötözték a szájukat, ám nem figyeltem rájuk. – Úgy hittük atyádnak csak két lánya van, idősebb fia pedig halott.
Megráztam a fejemet. A láncot levettem a nyakamból és egymás mellett néztem meg a két medált a tenyeremben. Mind a kettő lila volt, jellegzetes… egyértelműen látszott, összetartoznak.
– Én vagyok a legfiatalabb. Távolra utaztam, hogy tanuljak, Aroloth kérésére. – Közben a medált összeillesztettem, így a félhold és a növekvő hold kitett a kerek, korongformát. Ez volt a telihold. A szüleim szerelmének félreismerhetetlen és csodás jelképe.
– Apád nem lehet halott. – Jelentette ki aztán és előhúzott egy pergamendarabot, hogy felém nyújtsa. – Egy térkép az erdő egyik eldugott részéről, nem tudtuk azonosítani. De úgy vélem, oda kell menned megtudni, mi történt vele.
Megint Ianre pillantottam. Kitérőt tenni… nem lett volna bölcs. Főleg úgy, hogy az én helyismeretem még ezeknél az elfeknél is sokkal rossz, s ők nem tudták azonosítani apám lehetséges tartózkodási helyét.
– Most mi lesz… – dünnyögtem felé kicsit kétségbeesetten.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 10, 2022 11:48 am

- Nagyon nem vagy tisztában a felbérellés fogalmával.-  ezért nem jó ha csak az erdőben élnek, azt gondolják, hogy pár makkért már is meglehet venni valakit, nem csak a kardját de a lelkét is. Elfek…
- Ha már halálra vagyok ítélve, akkor csak jártatom a számat. Nehogy már túl nagy örömet okozzak nektek.- még csak annyit se kérdeztek meg, hogy mi az utolsó kívánsága, hát akkor Ian gondoskodik a saját öröméről. Ha csak annyit elér, hogy a halála előtt felidegesíti ezeket a hegyesfülűeket, akkor már megérte.
- Ilyen kofákkal nem is nagyon lehet.- morogta szemforgatás közben, pedig nem Ianen múlik. Sőt! Szívesen alkudozna, már csak azért is, mert az életük volt a tét, ilyen helyzetben pedig hajlamos az ember sokat engedni az árból.
Némi közjáték után, de sikerült javítani az arányokon, sőt, patthelyzetet teremtett. De legalább így visszatérhetnek az alkudozáshoz, sőt, most már Ianéknak is elég előnyössé vált a helyzetük.
Mennyivel könnyebb lett volna, ha minden gyanúsítgatás helyet, elsőnek kérdeznek az elfek, elkerülhették volna ezt az egész hajtépést és akkor nem lenne az egyiküknek eltörve az orra a másiknak pedig egy penge a torkánál.
Az egyik dolog követte a másikat, és nem annyira jó hírt kaptak, legalábbis Florika számára biztos nem volt az, Iant annyira nem érdekelte, nem ismerte azt az elfet, sőt, amit hallott róla, azok alapján nem volt túl nagy kár érte.
- Öreg? Adj pár asszonyt és meg mutatom milyen öreg is vagyok.- csak forgatni tudta a szemeit, még ha egy gyerek hívta volna így, de pont egy elf? Az is lehet, hogy Folrikát leszámítva itt mind öregebb volt, mint Ian.
Amikor Folrika kérdően nézett a zsoldosra, az csak megvonta a vállait. Jelezve, hogy túl sok mindent nem tudnak csinálni.
- Vagy velük megyünk, vagy itt maradunk. Túl sok választásunk nincs és enni is tudnék valamit.- megpaskolta Folrika vállát majd megragadta saját hátasának a kantárját és ha így tett Folrika is, akkor Ian megindul az elfek után.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 10, 2022 11:08 am


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
- Neki dolgozol ember. Elkötelezted magad az ügye mellett. - Az ismeretlen elf pont úgy beszélt Iannel, mintha néhány ulronért máris Lorin emberei lennénk. Nos talán az ő szempontjukból ez nagyjából így is nézett ki, vagy egyszerűen csak felesleges teherként gondoltak ránk. Erdei elf voltam, olyan közösségben nőtem fel, ahol bár nem gyűlölték a "kerekfülűeket," de nem is számítottak kifejezetten kedvelt társaságnak. Sokan úgy vélték, hogy veszélyesek az elfek hagyományaira és örökségére. Más csoportosulások azonban ilyenek voltak, mint a szemközt állók, készek voltak a vérüket is ontani, kevés indítékkal.
Azért is álltam Ian elé, mert a saját vérükkel máshogy bántak. Engem nem megölni akartak, csak magukkal rángatni, hogy megleckéztessenek. A zsoldos túl fontos volt nekem ahhoz, hogy hagyjam őt elpusztítani. Apám helyett apám volt, ráadásul Lorin nem ért annyit, sem pedig a kincs, hogy amiatt bántódása essen.
- Hallgass, ember! - Mordult rá a legbeszédesebb elf.
Éreztem a vállamon Ian tenyerét. Kellemes meleg volt, még a ruhámon keresztül is éreztem azt. Persze csak megtartott, ahogy a hátrálásban neki ütköztem.
- Itt most nem vagy alkupozícióban. - Folytatta, miközben az egyikük közelebb lépett. Éreztem, amint Ian taszít rajtam egyet, hogy nekik essen, a másik viszont ezt kihasználva megragadta a karomat és odarántott magához.
Minden túl gyorsan történt. Egy nyíl kilőtt, de nem talált el senkit. Hallottam, amint a szekérbe fúródik. Iant pedig a szemem sarkából láttam, amint egyiküket leterítette, a másiknak pedig az álla alá dugja a tőrét. A beszédesebbnek sem kellett több, a következő pillanatban egyenesen a torkomnak szegezte a kését. Éreztem, ahogy a hegye a bőrömbe furódik.
- Aroloth Ceilteach fia vagy? - pillantott rám Ian szavaira. Hallottam a hangján, hogy megrökönyödik, de nem egészen hiszi el az elhangzott szavakat. A tekintete lejjebb vándorolt, a penge pedig a nyakamnál matatott. Éreztem, ahogy kihúzta a félhold alakú medált az ingem alól és megnézi magának.
- Ő az apám. - Súgtam felé nagyot nyelve. Még nem engedte le a pengét, de hamarosan felemelte a másik kezét úgy, hogy lássam, ami benne van. Lila medál, növekvő holdformájú volt, mely tökéletesen összeilleszthető volt a nyakamban lévővel. Anya és apa szerelmének jelképe volt a kettő, egymásba pattintva a teliholdat formázta.
- Aroloth nyomait a sötéterdő ide közel eső részében találtuk meg. Valami megtámadhatta... és csak ez és még egy-két apróság maradt utána. - Bökte a fejével a medálra. A kést leengedte, majd intett a többieknek, hogy eresszék le a fegyvert. - Az öreget hagyjátok, a másik hármat kötözzétek meg. - Az öreg alatt persze Iant értette.
Az elfek megkötözték Lorint, a két szolgáját, aztán a szekérre pakolva őket a láda mellé, megindultak az erdőbe, valamivel északra még innen.
- Meghalt? - kérdeztem csendesen.
- Nem találtunk semmi nyomot, ami ezt bizonyítaná. Talán igen. Talán nem. - Felelte és intett, hogy kövessük. - Gyertek. Melegedjetek meg a tűz mellett, egyetek velünk, s odaadok mindent, amit a helyszínen találtunk.
A barátibb szavakra kissé bizonytalanabbul pislogtam Ianre. Nem tudtam, merjem-e követni az ismeretlen elfeket.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 07, 2022 5:46 pm


- Mocskos neked a faszod. Tegnap mosakodtam a patakban.- morogta az orra alatt, pedig szívesen kimondta volna, de nem voltak olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse.- Árulót?- kérdezte felvont szemöldökkel.- Akkor valamit üzleteltetek, vele kéne megbeszélned, nem velünk. Mi csak két zsoldos vagyunk, akit a városban fogadott fel.- és még vannak olyanok, akik meglepődnek azon, hogy egyesek nem szívlelik az elfeket.
~ Remek, egy esélyem lesz a szekér mögé ugrani.- azt az elfet figyelte, aki célba vette. Ekkora távolságból Iannek gyorsnak kell lennie és a pontos időzítés is fontos lesz.
Ismét csak a magasba szaladtak a szemöldökei.
- Te meg mit csinálsz? Mondhatni kézben tartom a dolgokat… majdnem.- nem rajong azért, hogy Folrika meg akarja védeni. Már csak azért se, mert az elfnek nem Ian mellkasára kell céloznia, hanem a fejére. Viszont ha lőni akar, akkor most már Folrikát is magával kell rántania a zsoldosnak.
- Sőt, akár az összes ulronját a rendelkezésetekre bocsátja és még a szekerét is.- vihetnek akármit, amikor az élet a tét, akkor semmi se túl drága. S egyébként is, ha túlélik, akkor Ian egyesével fogja kiverni Lorin fogait, amiért elfelejtette kettejüket tájékoztatni arról, hogy esetleg némi gond lehet az út közben.
Ráfogott Folrika vállaira, nehogy véletlen még fellökje mindkettőjüket.
- Kihagyhatnánk azt a részt, hogy az emberek meghalnak, ő pedig veled megy? Elrontaná a napomat, ha itt kéne meghalnom.- sőt, talán az egész hetét is.
Közelebb jött az egyik elf, karnyújtásnyira, talán itt az alkalom Ian számára, hogy tegyen is valamit.
Félrelökte Folrikát és kilépett oldalra, a közeli elf nyaka után nyúlt és megragadta azt. Magához rántotta és az arcába fejelt, majd a vállainál fogva a maradék felé fordította, alkarját átkulcsolta a nyaka körül, szabad karjával pedig előrántotta a tőrjét és az ellenséges hegyesfülű álla alá rakta azt. A húron lévő nyíl az útjára indult, ha pedig Ian még mindig ott állt volna, akkor biztos, hogy a homloka közepébe került volna.
- Na akkor beszéljük most ezt meg, szépen és nyugodtan, ahogy azt illik. Mi nem loptunk el semmit, csak az a szar alak, aki a kocsi alatt bujkál. Felőlem vihetitek a ládát, de ami az életünket illeti, azt nem. Főleg már csak azért se, mert az elf, aki velem van, egy Ceilteach, ha jól tudom, akkor nálatok ez a neve valami nagykutyának. Biztos nem lenne boldog, ha baja esne a fiának.- barátságos mosolyt küldött az elfek felé, amiben semmi kedvesség nem volt, egy jó szempár könnyedén felismerhette, hogy ez semmi se volt, csak egy üres tánca az arcizmoknak.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 06, 2022 8:36 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Az erdőt szerettem, az erőd a barátom volt és táplálta bennem valami mélyről jövő dolgot. Nem is tudom pontosan mi volt az, de minden bizonnyal a születésemhez, Täwaren erdejének emlékéhez kapcsolódott. Most azonban a fák között veszély ült. Elfek közeledtek ide, méghozzá vadelfek, akik vissza akarták kapni mindazt, amit Lorin ellopott tőlük. Micsoda balga, hogy ezek után még az erdő területére mert szervezni egy találkát. Talán úgy hitte, hogy a szabad részeken még biztonságban van.
A közös nyelv nem óvott meg minket a felbukkanó elfek haragjától. Nagyjából azonnal csendre intett az egyik, majd a lábam elé lőtt figyelmeztetésként. A földből meredő nyílvesszőt bámultam, ami a cipőmbe fúródva az egyik lábujjamtól is megszabadíthatott volna. A következő, aki megszólalt Ian volt.
– Csendet, mocskos ember! – szólalt meg a leghangosabb elf. – Te segítetted az árulót, akárcsak muindor (fivérem) – pillantott rám. A tekintete fagyos volt, mintha bűnözőnek nézett volna. A megszólítás azonban még mindig bizakodó volt, hogy talán szót érthetek velük.
A következő pillanatban az egyik egyenesen Ianre emelte az íjat, én pedig még éppen csak elé tudtam élni.
– Daro! (Állj!) – szólítottam meg megint közös nyelvünkön. Aztán megköszörültem a torkomat, hogy közös nyelven folytassam. Tudtam, hogy jobb, ha Ian is érti, amit mondok, mégis csak ő volt kettőnk közül a tapasztaltabb harcos és aki nyilván már többször tárgyalt mérges ellenfelekkel. Elfekkel talán kevésbé, de én meg idegen voltam a saját népemnek. Egyikünk sem indult pluszponttal ezen a téren. – Beszéljük meg, kérlek. Biztos vagyok benne, hogy Lorin nagyon sajnálja, amit veletek tett. Kapzsi volt és önelégült. Azt hiszem, hajlandó visszaszolgáltatni a tőletek elvett kincset és természetesen, némi plusz juttatást adni. Igaz, Lorin? – kérdeztem fennhangon, remélve, hogy megfelelő választ ad.
A válasz nem hangzott el a nyíl pedig éppenséggel most az én koponyámmal nézett farkasszemet, úgy Ian mellkasának vonalában. Tettem hátra egy lépést, így egyenesen neki ütköztem a nagy szerencsétlenkedésben.
– Lépj el tőle! Az emberek meghalnak, te pedig velünk jössz. – Jelentette ki a vezetőnek látszó alak. Közben az íjász úgy emelte a fegyverét, hogy most felettem Iant célozza meg. Így volt lehetősége a másiknak közelebb lépni, megragadnia a karomat és elrángatni onnan. Reméltem, hogy Ian nem tesz hirtelen mozdulatot, nem akartam elveszíteni.
– Veletek megyek, csak ne bántsátok őket. A kincs és én… – Néztem az elf szemébe.
– Egymagad akarsz büntetést kapni az emberek bűneiért?




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 05, 2022 5:59 pm

- Túl sok ehhez hasonlóban vettem részt, ez inkább személyes, mintsem néhány tetves útonálló szórakozása.- még ha az lenne, akkor talán ki tudná magukat dumálni a szarból, legalábbis kettejüket biztosan, de abból kiindulva, hogy a tarkóján érzi a figyelő szempárokat, másfajta következtetést kell levonnia.
- Sajnos így járt, és még időnk sincs lenyúzni a bőrét, hogy egy kis haszon is legyen belőle.- mert a legdrágább a lovon a lóbőr, de cseszhetik, mert nincs arra lehetőségük, hogy nekifogjanak a nyúzásnak, rossz néven vehetik az útonállók, ha nem veszik őket komolyan.
- Azért ne kockáztassunk.- forgatni kezdte a szemeit, nem most kéne visszaszájalnia az elfnek, attól, hogy segített egyszer megölni valakit, az nem jelenti azt, hogy leesett a tojáshéj a seggéről.
Felsóhajtott az elhangzottak miatt, lehunyta a szemeit és az orrnyergét a mutató és hüvelykujja közzé fogta majd dörzsölni kezdte azt.
- És mi lett volna, ha már az elején kibököd ezt? Biztos, hogy nem az erdőn keresztül jöttünk volna. Alapszabály, ha rácsapsz a medve seggére, nem mész vissza a barlangjába. Ha a helyzet úgy hozná, akkor mindenki a szekér mögé, íjak ellen jó lesz. FOlrka te pedig ha muszáj, hozakodj elő az apád nevével, hátha az kihúz minket a szarból.- csodálatos, ez egyszerűen csodálatos, cseberből kerültek a vederbe. Tényleg el kell kerülnie minden fás területet, ha a Folrika is jelen van.
Legalább az a szerencsétlen életben volt, akit beküldött a fák közzé. Annak már kevésbé örült, akik kisérték. A túlerő sose volt túl jó, főleg akkor, ha íjászokról van szó. Túl nagy a táv ahhoz, hogy ne tűpárnaként essen eléjük. De úgy látszik, hogy Folrikának helyén van az esze, és már is a közös nyelvükön szólította meg őket, csak a válasz nem volt éppen biztató, de még mindig jobb, mintha a fejére céloztak volna.
Az orrán keresztül fújta ki a levegőt, és megszólalt. A hangja végig nyugodt maradt, máshogyan nem is igazán lehetne kezelni ezt a szartengert.
- OI! Térjünk csak vissza arra a részre, hogy most meghalunk! Inkább beszéljük meg az egészet! Ha a láda kell, akkor vigyétek, nekünk biztos nem ér annyit, hogy itt maradjunk miatta! Mi lenne ha vinnétek a ládát, mi meg mennénk tovább!? Lorint pedig csak jól helyben hagyjátok, biztos nem tudta, hogy azt, amit csinált, nem járja!- dehogynem tudta, miért is ne tudta volna? De inkább hazudjanak és éljék túl, közben pedig fél szemmel a szekér felé nézett, ha ugrani kell, hát ugrani kell.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 04, 2022 6:40 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Ian talán most először, de igazat adott nekem. Az eredei bogyókhoz valamennyire értettem, akármennyire is idegen volt már a fák között töltött életforma. Érezhettem magam akármilyen otthonosan és nosztalgikusan is a terebélyes lombkoronák között, valahogy ez az egész már távoli és idegen volt. Túl fiatalon jöttem el otthonról. Túlságosan is gyűlöltem a helyet, amit hazának neveztem, mert nem volt soha igazán az enyém. Nem találtam a helyem abban a közösségben. Csak mostanában kezdtem el érezni az erdő hívását, a múltam kutatásának vágyát. Egyszerűen csak úgy éreztem össze kell magam rakni, mint egy kirakóst.
- Talán csak el akarnak velünk vagy Lorinnal szórakozni.  - böktem a fejemmel a lova felett sokkot kapó kereskedő felé. Ami Cuvilliert illette, a kezdetektől fogva látszott rajta, nem egy kemény alak. Finom ruhákban járt, rózsavízben fürösztötte magát. Olyan klasszikus, elkényelmesedett kereskedő volt.
Odasétáltam a ló fölé, hogy megvizsgáljam. Nem értettem az állatokhoz, de a rövid, fehér szőrben észrevettem a kis fekete apróságot. Kihúztam, annak reményében, hogy vagy talpra áll a patás, vagy megállapíthatom, mivel kenték be. Fogalmam sem volt, ráadásul a ló is kilehelte a lelkét.
- Gyönyörű Miám... - mondta, szinte meghatottan Lorin, de sejtettem, hogy valójában a saját jövőjét látta az állat tetemére pillantva. Nem volt oktalan a félelme, én azonban a kis tűnt inkább Ian felé emeltem, hogy megvizsgálja. Azonnal rám is ripakodott.
- Azért ennyire nem vagyok béna... - sóhajtottam és eszem ágában sem volt visszaszúrni a halott állat testébe. A folytatásra persze Cuvillierre pillantottam, aki eddigre már nem hüppögött és a szeme sarkából, meglehetősen sokatmondóan nézett ránk. Valamit titkolt.
- Talán... egy csapat elftől kaptam a ládában lévő szobrot... - mondta rekedten. A "kaptam" szót azonnal be lehetett helyettesíteni az "elloptammal." - Jó. Talán elcsaltam. - Tette hozzá végül némileg szégyenkező hanggal. - Egy másik elf megbízását követtem és... - magyarázott, ám szavai nem értek a végére, hogy megtudjuk a hazugságot, amit elénk tárni készült, ugyanis, hamarosan az erdőből zajok hallatszottak és egy csapat íjjal felszerelt elf került elő a bozótosból. Nos ezért volt néma csend. Talán négyen voltak, az egyik úgy lökte oda közénk az ijedt férfit, akit Ian előre küldött.
- Mae govannen - próbáltam őket fajtársként üdvözölni, hátha látják a szándékunkat, de az, amelyikre pillantottam egy nyílvesszőt repített egyenesen a lábaim elé, én pedig felemeltem a kezem, jelezve, hogy nem akarok támadni. Az ilyesmi, nem volt jellemző a szabaderdőben, bizonyára okkal merészkedtek ide. Az ok pedig Lorin volt.
- Dîn - szólt rám az egyik, hogy maradjak csendben. - Most meghaltok, a láda pedig a miénk.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 01, 2022 7:24 pm

- Sajnos igazad van, ezt nem valami bogyó okozta.- semmi se lehet egyszerű az életben. Rossz helyen vannak, mint ha nyulak lennének a csapdában.
- Nem igás ló, de azért ennyitől még nem dőlne ki.- eddig kettőből kettő, ez a második alkalom, hogy Folrikával közösen útaznak, és a jelek szerint ez nem éppen a legszerencsésebb elfoglaltságok egyike. De legalább azt elmondhatják, nem unalmas az út.
- Nem lenne, de valakinek muszáj lesz körbe néznie, és szerintem egyikünk se akar jelentkezni erre a hálátlan feladatra.- nyugodtak voltak a szavai, hidegvérrel állt a helyzethez, mást nem is igazán tehet, hiszen a jelenlévők közül Ian rendelkezett a legtöbb tapasztalattal. Ha több kard lenne köztük, akkor Ian megmerné kockáztatni a különválást, de sajnos nem ez volt a helyzet.
- Ne szarj be, ha azt akarnák, már nem élnénk.- nem biztos, hogy ez volt a legmegnyugtatóbb megszólalása, de volt mögötte igazság, ha egyszerű rajtaütés lenne, olyan, amiket Ian apja vezényelt, akkor már rég lerohanták volna őket.
Felszaladt a bal szemöldöke.
- Rakod vissza! Még csak az kell, hogy megszúrd magad, szívhatnám ki a mérget.- ha az egyáltalán jelentene valamit, hiszen ha egy akkora kis nyíl ilyen hamar ledöntött egy lovat a lábairól, akkor Folrikának se sok esélye lenne az életben maradásra.- Nem csoda, itt ki vagyunk nekik szolgáltatva. Csak nem tudom, hogy mire várnak, ha csak a láda tartalma kellene nekik, akkor már rég nem élnénk. Valami más lehet itt a dolgok mögött, vagy csak egy kis előjáték.- úgy fest, hogy már a rabló szakmának sincs becsülete, rémes.- Nyugodtan előjöhettek, nem jelentünk fenyegetést!!- jobb ötlete nincs, jöjjenek ők, mintsem itt álljanak egész nap.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 8:07 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
Valójában nem bántam a Nulporton kívül töltött időt. Valahogy túl sok minden történt már velem abban a városban, amitől most kifejezetten jól esett elszakadni és beleburkolózni az erdő illatába, Szamóca patájának ritmikus csapódása pedig olyan gyönyörűen festette ezt alá. Talán, ha ez nem munka lett volna, még élvezni is tudtam volna. Így viszont gyorsan kirángatott a feszült éberség a békémből. A végső döfést pedig a Cuvillier lovának fájdalmas nyihogása adta meg. A kereskedő éppen csak le tudott ugrani az állatról, mielőtt az maga alá szorította volna, hogy aztán a lába vagy a karja történjen – az esés milyenségétől függően.
Hallottam Ian hangját, ahogy a kereskedőre parancsol. A két kísérő azonnal bemászott a szekér alá, ám Lorin megmerevedve állt a haldokló állat felett, mint aki sokkot kapott. Ian persze ezt nem vehette észre azonnal, hiszen ő is, akárcsak én, mereven koncentrált az erdő zajtalan visszhangjára. Furcsa volt, mert a hallásom éppen elég volt ahhoz, hogy néhány méterre beazonosítsam a motoszkálást, most azonban még állatokat sem hallottam. Madarak, rókák, vaddisznók, nyulak… mintha mind kerülték volna ezt a helyet.
– Nem volt idő megállni és legelészni – suttogtam válaszként, hogy a hangom éppen csak megtörje a csendet. Valami készülőben volt, mint amikor hatalmas, nyári vihar közeledik és előtte megáll a levegő olyan nyomottan és forrón.
– Talán csak nem bírta már az utat… – inkább kérdés volt, semmint kijelentés. Fogalmam sem volt, hogy a lovak mekkora megterhelést viselnek el magukon. Szamóca előtt nem sok közöm volt a hatalmas, patás teremtményekhez, legfeljebb távolról csodáltam meg őket. Róla persze igyekeztem gondoskodni, amennyire csak a lehetőség engedte… vagy rábíztam őt a lovászfiúkra – ha egyáltalán szóhoz jutottam a közelükben.
– Nem lenne túl okos szétválnunk. – Pislogtam. Nem azért, mert féltem, hogy nem bírnám megvédeni a kocsisokat és a kereskedőt, ha én maradtam volna hátul. Egész egyszerűen attól féltem, hogy elveszítem Iant.
A parancsra az egyik kocsis kissé remegve, de felállt. Ő volt a magasabb, széles vállú kettejük közül. A ráncoktól barázdált arcú férfi vékony tőrt húzott elő rongyos ruhái alól s úgy indult meg a fák sűrűje felé. Én viszont odasétáltam Lorinhoz és megnéztem a lovat. Látszólag sértetlennek tűnt a teste. Leguggoltam mellé, a tekintetem megint végig pásztázta a puha szőrrel fedett bőrt… és akkor megláttam. Apró, fekete kis nyíl volt, egyenesen az állat nyakába.
– Mérgezett nyíl. – Szólaltam meg, kihúztam az állat nyakából az apró kis tűt és közelebbről megnéztem. Vigyáztam, hogy ne érjek a hegyéhez, mert az valami sötét anyagba volt mártva. – Ian… – Keltem fel a guggolásból és megmutattam neki, mit találtam. – Szándékosan itt akartak minket megállítani, azt hiszem. – Dünnyögtem, de most már biztos voltam benne, hogy figyelnek, csak épp olyan távolságról, amit talán már egy elf sem hall meg.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 29, 2022 6:08 pm

Elteltek a napok és éjjelek, de végre maguk mögött hagyták Nulport majdhogynem barátságos légkörét. Hiába érezné jól magát a városban, nem egyedül volt már, ha másra is figyelnie kell, hát könnyen lankadhat a figyelme és még könnyebben találhat egy tört a saját hátában. Egy ilyen aprócska balesethez pedig még túl fiatalnak tartja magát, oly sok mindent kell még élveznie, oly sok bort nem kostolt, és oly sok nővel nem találkozott. Ám hiába is indultak útnak, egy kis mellékes sose árthat.
Nem kérdezte, hogy mit is visznek, kinek és mennyiért, nem ezért fizették kettejüket, az volt a dolgok, hogy az út során a poron kívül semmi kellemetlenség ne érje a kereskedőt és az áruját, a szolgálókról már nem volt szó. Minden esetre, ha úgy alakulna a helyzet, és esetleg lehetősége is lesz rá, Ian mégis megpróbál segíteni nekik is, feltéve, ha azzal nem igazán sorolja magát túl nagy veszélybe.
- A picsába…- morogta az orra alatt, természetes, hogy nem lesz ennyire egyszerű az egész.
Ian is leszállt a lováról, és a kereskedő hátasához lépet.
- Cuvillier be a szekér alá.- ha valakik támadásra készülnének, ott lesznek a legnagyobb biztonságban. - Én se, de attól még itt lehetnek a közelben. Nem vagyok biztos abban, hogy a lovat a fogadóban mérgezték meg, akkor a mieink is így jártak volna, ahogy az igások is.- töprengve nézte a lovat, miközben a fülét hegyezte, minden neszre, ami arról árulkodhat, hogy valami baj közeleg.- Az út közben evett volna meg valamit?- töprengett.- Két lehetőség van, vagy az egyikünk felderít vagy tovább megyünk. Nem rajongok az elsőért.- ha Ian menne, akkor Folrika maradna itt hátvédnek, ami nem a legjobb ötlet, vagy Ian marad itt, ami megint csak nem jó.- Ha csak…- elgondolkozva nézett a szekér felé.- Oké, az egyik kocsisnak irány a susnyás, tiétek a döntés, hogy melyik.- erre még tökéletesek lehetnek.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Erdei tisztás - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Az erdei boszorka kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: