Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Erdei tisztás - Page 5 KaDiPE5
Erdei tisztás - Page 5 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Erdei tisztás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Utolsó Poszt Vas. Jún. 26, 2022 8:16 pm


shadows
« taggeld;     @Ian Gray    •  Zene; Unfolding Secrets  »
A fák között kicsit olyan volt, mintha megint visszatértem volna a valóságba. Nulportban mégis mi történt? Bevonzottam mindenféle alakot, új kapcsolataim lettek, új oldalam került elő. Megismertem önmagamat, ettől pedig inkább tűnt álomszerűnek az egész. A fák között Folrandír voltam, az elf, aki egy erdőben nőtt fel… furcsamódon egyre kevésbé hiányzott az az út, amikor még a mágustoronyban voltam. Tetszett az életem Ian mellett, tetszett, hogy egyre önállóbb vagyok, hogy a sovány alkatomra egy kevéske izom is rakódott. Ilyen érzés lehet igazából felnőni.
Szamóca hátán ülve, közvetlenül Ian mellett haladtunk. Előttünk egy bizonyos Lorin Cuvillier nevű kereskedő utazott fehér lova hátán, mögött pedig két szolgálója, maguk után húzva egy kocsin az értékes árút, ami hamarosan gazdát cserél a Szabaderdő egy bizonyos pontján. A kőszökőkúttal a közepén azt nevezték Erdei tisztásnak. Noha több is volt a környéken, már ami a tisztásokat illeti, ezt a helyet csak így emlegették. Aki csak jártas volt erre pontosan tudta, mit neveznek „Erdei tisztásnak.” Silmë erdejét pedig egy elfnél jobban nem sokan ismerték. Bár ezen a részen tényleg bárki megfordulhatott, így Lorin ijedtsége nem volt éppen megalapozott a portyázó, vadabb elfekkel kapcsolatban, bőségesen megfizette azt, hogy Ian, a tapasztalt zsoldos és egy mágus kíséri.
Az óvatosságának persze minden bizonnyal inkább a szállítmány volt az oka. Titokban, Nulporton kívül akart találkozni a vásárlóval. Senkinek sem beszélhettünk a Cuvillier-vel megkötött megállapodásról, és ő sem avatott be minket alaposan a tervbe. „Ha valaki támad, ti védtek meg, uraim.” Mindezt úgy mondta, mintha biztosan arra számítana, hogy az utunkat állják, s mintha félelem is csillant volna a szemétben.
Nem féltem a támadóktól. Talán azért, mert Ian ott volt mellettem, vagy mert az erdőben azonnal az elmémbe férkőzött néhány gyerekkori dal, amit a nővérem tanítgatott nekem. Fákról, szellemekről, szerelmesekről szólt mindegyik és szívet melengetően szépek voltak. Csendesen dúdoltam magamban az egyiket, mikor hangos nyerítés hangját hallottam… sőt nem is nyerítés volt, hanem egy ló sikolya. Cuvillier lova összerogyott, gazdája éppen csak leugrani tudott róla.
Azonnal megállítottam Szamócát és én is lepattantam róla. Lóháton nem tudtam volna harcolni.
– A lovam… – Lorin hangja rémült volt. Ahogy közelebb léptem hozzá, láttam, hogy az állat rángatózik, mintha csak valamiféle mérgezés áldozata lenne. Még a nap elején álltunk meg az erőd határánál lévő utolsó fogadónál, így az állat legfeljebb ott juthatott nem megfelelő ételhez.
– Nem hallok senkit… – súgtam oda Iannek, ahogy a fák közé lestem. Azt vártam, hogy támadók vesznek minket körbe, ha már a haladásunkat megakadályozták.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 10:47 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 6:42 pm

Folrandír

& Meina


megj.:  elnézést a késésért! szó: 667
zene: The Deeptag: #fate_meet
A természetes zöld pázsit nem csupán a levegőáramlatokkal lesz koncentrikus körökkel ráncos, hanem a véletlentől. Felkavarhatják a benne élő teremtmények vagy érhetik külső tényezők, két ártatlan jövevény képében. Ilyesfajta véletlenen múlt találkoznom az ismeretlennel, kit bódultsága hívta magához a tó falu ragyogó ékessége. Önbecsülése vízre bocsátott tutajának jelképében, mellyel reménykedve magával temetheti viszonzatlan érzéseit. S lehet a kijelentése igazságát veszti abban a pillanatban, mikor helytelennek kiáltja ki látogatását előttem. Saját elhatározásom kisebb jelentőségben forgott mint a férfi tisztes és szívfacsaró érzése. Sokkal csekélyebb volt, éppezért én magam éreztem úgy hogy rossz helyet választottam. Pontosan ezen hívatlanságáért szegődött le szemem szégyenérzetében. Hiszen az ilyen esményekben egyedül a gyakorlottak osztozhatnak az érzésben.
S mihelyst szabadkozásban kezdenék, az ismeretlen regélésébe veszti el mondanivalóját. A bensőségesen önti ki szavait, s a hatalmas áldozottal amit meghozott bizalmatlansága zálogában. A történet még elkeserítőbbé teszi a szokványosnak hit ünnepet. Hallva a tiltott érzést, mely minduntalan bizonyítja, hogy mennyire kegyetlen és kárhozott mind halandónak, mind más teremtménynek. A férfi szavai rávezetik szememet a lenyugvó napra, mi lassan átadja helyét a szerelmének, a Holdnak. Ki egy másik monda szerint szerint egy Úrnő fennhatóságában áll. S ekkor merülök el gondolataim között, mialatt a tudatébredés párhuzamba vette Úrnőjét a Holddal. Igen, ráeszmélt, hogy a Hold teljes valóságával az hiúságomat mintázta. Ki régen maga is szerelmes lett, s ezért hatalmas árat fizetett. De vajon a láthatatlan sirató fél is saját vonatkozásában értette volna meséjét? Vagy talán azt remélte elködösítheti a fájdalmas érzéseit előttem? Kit akar oly önfeledten meggyőzni?
Nem találok választ a férfi hátát vizsgálgatva. Elfoglaltsága alapos és bírálatlan. Ellenben mégis ő előz meg alázatos modorával, miközben nem áll szándékában a közhangulatot elcsúfítani. De hogyan is adhatnék erre helyeslő rábólintást? Valóban, a látvány teljes varázsát elveszítette az idegen személyes önkifejezése, mégsem tudtam megrendíteni őt határozottságban, hogy úgy érezze távoznia kell. Főként mert az ismeretlen utóbbi őszinte monológja elbizonytalanított egy pillanatra. Hogyan lehet efféle állásponttal, melyeket az idő hamarosan felfal a tűz mohóságával? De mindezek előtt, milyen tettre volt hivatott kit ilyen becsmérlően ejt ki bárki más a száján? Bosszú, nem szűnő harag vagy indokolatlan figyelmetlenség? Vajon az idegen férfinál melyik fájdalmas oldal érvényesült? Véletlenségből sem gondolok bele abba, hogy az illető maga hibás a történtekért. Hisz abban a magyarázatban hiszek, hogy tudatos érzése nem hívta volna most ide. S talán emlékezni sem, soha többet.
Noha a kisugárzás mely az ő testéből árad, elhitetne a dolgok ellentétéről. A megbocsátó vérvonallal, s az önzetlenség mámorral. Ismeretlensége viszont közbe szól, mi biztos megállapításában akadályozz. De vajon helyes ismerkedésbe bonyolódnom az élő talánnyal, ki hol megborzongatja hol pedig kísértésbe ejti a kíváncsiságomban? Ezen ambivalenciának sokszor voltam tulajdonosa. Minek egyre gyakrabban az lett a válasza, hogy élek a kockázattal.
Mondja ha a végtelen tudás birtokában állna, hasonló képpen vélekedne ártatlanságomról? – a kérdés túlnyomóan éreztette azt, amit tőlem megtagadtak, ámbár az hozzászólásom csak őszinteséget akart sugallni. Nem többet annál mint más hinne a hallottakból. Egy tapasztalatlan számára, ez csak bódító reménynek hangzana. Talán az ő szemében is a válaszadás impozánsnak hallatszik elsőre, de tudom, a férfi tapasztaltabb annál mintsem alávesse magát ezen naiv hipotézisnek. Gyógynövény kutatásom közepette, saját története elcsábította érdeklődésemet. A köztes utat megtalálva döntöttem amellett, hogy a néhai kíváncsiságot eltussolom s a az erdő felfedezetlen zugába vezényelem lépteim. Az impresszionista, festői színeket lassan felváltotta a szürkültség melankóliájának zord színei.
Bocsásson meg. Nem érdeklődöm többet magánéletéről. – kezdettem bele a szóelegyedésbe, helyt adva az erre szánt alázatnak. – Nem ítélkezni jöttem...csupán segédkezni szerettem volna önnek. – szakad föl gördülékenyen ajkaim közül, továbbra is hűen tartózkodva a névtelen ragályos intuícióitól. Nincs számomra nagyobb ármány, mint egy férfi arcába belemélyedni és létét kis híján elfelejteni.
A jelenpillanatot helyezem vissza ismét figyelmembe, mialatt tekintetem az erdei patikára vezetem. Kényszerből tartanám magamat némaságban, tudván, hogy ez a legelővigyázatosabb stratégia mit az ismeretlen ellen elkövethetek. Mégis a találkozás s az alkalmasnak talált erdei tisztás eldobja önös biztonság érzetemet. S kész vagyok megejteni szavait ismét az idegennek.
Annak az arcán látható több seb, akit az élet legkeményebb próbái értek. – felelem kérdésére miközben nyomasztó érzésem valamint remegő lélektükröm a szellőtől táncba kezdett fűszálak kísérésébe temetem.


Vendég
Vendég
Anonymous




Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 06, 2021 10:45 am
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Erdei tisztás - Page 5 854324872  • Szószám; 593 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
A fák közé érve szinte otthon éreztem magam. A gyomrom bár fájdalmasan remegett, szinte várva, mikor adhatja ki tartalmát… az mégsem jött. Túlzottan lefoglaltak a fák, a friss illat, ami az erdőnek annyira sajátja volt errefelé. Talán nem egészen volt olyan, mint odahaza, innen jóval északabbra, de ez nem számított. A természetet járva anyám mosolyának emléke, az otthoni zajok, az otthoni illatok jutottak eszembe. Apám arca is felvillant időnként, némi keserűséget csempészve a pillanatba. Ehhez is hozzá voltam szokva, nem rázott meg kifejezetten.
Az erdő még is megnyugtatott. A természet hangja szépséges zenének tűntek: a madárcsicsergés, a levelek csengő rezdülése a szélben, mind-mind olyanok voltak, mintha finom, puha kezek simítanák a fülemet. Anyám tehetett így gyerekként, mert néha elalvás előtt is szinte éreztem ezt az érintést, ha odakint szél süvített vagy eső csapkodta a szobám ablakának üvegét.
Mielőtt még elmerültem volna múltam emlékében, inkább csevegőre fogtam. A lány nem volt korábban túl beszédes, s nagyrészt megoldottam helyette a társalgás főbb kérdéseit, most mégis szerettem volna kicsit hallani a hangját. Nem is tudom miért, talán azért, mert egészen kedvesnek tartottam. Kedvesnek, mert segíteni óhajtott, pedig nem tartozott nekem semmivel. Én csupán megvettem neki egy szál virágot. Tenyeremet a gyomrom fölé szorítottam, hátha a saját bőröm melegsége csillapítja a kavargást addig is, míg úton vagyunk. Közben persze a szédelgés is kínzott, de odakint, az emberek nélküli, szinte érintetlen természetben még ezt is sokkal jobban viseltem.
– Úgy hangzik igazán kiváló mestered volt. – Bólintottam a válaszra. – Én magam varázslónak tanulok s egy mesteremet sem tudnám kiemelni különösebben. A legtöbben csak túl magasan hordják az orrukat. – Magyaráztam, mintha abban reménykednék, hogy esetleg érdekli mindaz, amit mondok. Valójában csak azt akartam, hogy kellemesen érezze magát a társaságomban. Udvarias nem voltam, de túlzottan zárkózott sem ahhoz, hogy ne tudjak neki magamról nyíltan beszélni. Mi titkolnia valójába lenne egy magamfajta elfkölyöknek?
Figyeltem, ahogy a növényekkel foglalatoskodik, én azonban az ég felé pillantottam. Délutánra járt már az idő. Nem szerettem a nappalt, az éjszakában voltam igazán elememben. Ha egy kicsit megcirógatott az ezüst holdfény, úgy éreztem, a mágia egyenesen lüktet ereimben, csak arra várva, hogy látványos trükköt idézzek elő. Erősebb voltam, mint amikor elindultam El’Alorából. Tanulnom kellett volna, hogy ezt a hatalmat újabb varázslatokba plántáljam bele.
– Ó, talán nem is neked való, kisasszony. Olyan bájosnak és ártatlannak tűnsz. – Szaladt ki megint a számon a túlzott személyeskedés. Térdeim megrogytak és hamarosan lehuppantam hátsómmal a füves, kissé nedves talajra. Jól esett ülni, hiszen a másnaposságtól még minden tagom gyenge volt, az a gyógynövényes tea, amit a fogadóstól lehetett kapni, semmit sem segített a bántalmaimon.
– Csak részegség van ott, tánc, hangoskodás. Valójában elég harsány. Talán csak a koszorúfonás az, ami szívet melengető, bár a hozzá kapcsolódó hagyományok kevésbé… – Engedtem meg egy fintort magamnak. Nem akartam ismét gyermekáldást vagy éppen termékenységet emlegetni. Elég volt a korábbi kis félreértésünk a virág miatt.
– Szerelem? – Nevettem fel kissé zavartan, majd megvakartam a halántékom. Fogalmam sem volt, mit mondjak. Volt valami kellemes, meleg érzés a közelében, de nem tudtam szerelem-e. Sosem voltam szerelmes, sosem éreztem mély dolgokat senki iránt. Ragaszkodni tudtam, erre tanított meg az élet. Érezni, szeretni nem tudtam úgy, ahogyan kellene… legalábbis nem éreztem magam igazán késznek rá.
– Túl fiatal vagyok én még olyan érzésekhez, kisasszony – ráztam meg a fejem. Hiába jelent meg a bárd a lelki szemeim előtt, nem akartam összepárosítani ezzel az érzéssel. Így is fájt, hogy közöttünk nem lehet semmi, nemhogy még komoly érzelmekkel kössem össze a nevét. – Azt hiszem, az csupán plátói dolog… de… miből vetted észre rajtam, ha szabad kérdeznem?



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 9:58 am

Folrandír

& Meina


megj.:  Erdei tisztás - Page 5 3138061344 szó: 814
zene: The Willow Maidtag: #fate_meet
Szélcsend járta lombok felett pásztáz az ég éles szemű vércse párja, s szinte már eggyé váll repülésükben az űzött szarvasok hordájával lent, Silme kietlen határán. A nap árgusan kémleli a legmagasabb pontján az erdőben megbújt élőlényeket, miközben egy-egy pillanatra a felhők kizökkentik folyamatos figyelméből. Nincs frissítőbb gondolata annak, ha a veszedelmet jelentő térséget egy nyugalmat ígérő semleges pont keresztez önkéntesen. Ezen a határon túl joggal lehet békében járni a vidéket, s éppilyen érzést birtokolhat az is, ki a túlsó oldalon egy békés sétát ütemezett be. Az oly ritkán adandó ellenségeskedés nélkül, végre megértem mitől híres ez az erdő. A vehemens harci viszonyból mit sem érezve bont virágot, csábít maga köré állatot és borul zöldbe éjt-nappallá téve. Folyamában pedig nem idegen vér ülepszik, s ha mégis, gyors folyásának hála a múlté vész az is. Az erdő mit sem ért az érte folytatott küzdelemért, s mintha ha nem is akarná észlelni, hogy miatta ontatik ártatlan vér. Mi Najádok is bár ilyen jóhiszeműségben gondolkodnánk. Ugyan sérelmeinket nehéz levetkőznünk az emberek gonoszsága és önzősége iránt. S mondhatnánk, hogy az utolsó fennmaradt érintetlenségért harcolunk kitartóan tovább. Míg az ő válaszuk nem takar mást csak anyagi s érdeki haszont ha egyszer módjukban állna birtokolni az erdőt. Miért e anyagi szükséglet? Miért a gyilkolásnak ily mértéke egy idegen föld tulajdonáért?
Lépteim tova tűnnek a lombkoronák halk mozgásának neszében. Tölgyeket ölelek kézről kézre, valami földöntúli kapcsolat reményét érezvén az ujjaim hegyében. S hirtelen megtorpanok, egy egy kőitatót szemlélve. Mozzanataim másodpercek alatt finommá s hangtalanná válnak, miközben próbálom - ahogy magát nevezi - Folrandír társaságát fogadni a legfeltűnőbb mentesen. Megjelenésük ámbár nem gyakori erre felé, mégsem számít meglepetésnek találkozni nagyon félénk természetükkel. A Öböl-falui találkozásunk néhány percében folytonossá válik a némaság és a tétlenség. Úgy vélem egyikünk sem mer lépni, bízván abban hogy ezzel még élvezhetik a veszély-mentes együttlétet. Minden eshetőséget számításba kell vennem, hisz egy elf bizalma lehet segítség de akár megtévesztés is. S utóbbiról ismerszik a legjobban e legendákban hallatott lény. Valahol csekély esélyét láthatta bennem...biztosra tudván, hogy nem szokásom az ismeretlenségre nemmel reagálnom. Belementem, dacára hogy gyanútlanul fogadtam társaságát mellettem. Titkon abban a hitben, hogy egy nem mindennapi regét birtokol csendesen. Hosszas métereket téve, önkéntesen hagyom végül, hogy beérjem egy fa árnyékában. S mikor rátekintek a gyermeteg arcára kétséges érzések fognak el. Az itató közelében, mely tökéletesen megfelel más élőlénynek a feltöltődésre. A hiedelmet sikerült megcáfolnia e lénynek, holott segítség helyett bizony módjában állhatott volna az ármányt választania ellenem. Mégis, valami indokolatlan kérésre úgy látta ez az alkalom, amire ebben pillanatban szükségem lehet. Az elf felé nem kezdeményezhettem, lévén, hogy nagyon félénk minden fajjal. A fa oldalának szegődtem, miközben hosszú hajtincseim fogásán pihent a kezem.

Tétován szemlélem ahogy a néma másodpercek percekké őrlődnek. Próbálom enervált benyomásomat fenntartani, mialatt ő ösztönös cselekvésének érzi, hogy kérdéseket tegyen fel. Elbizakodott jellem lenne? Szótlanságomnak gúnyos megtörése ez. Az első megítélés mindegyikőnk számára igen rossz döntés lehet.
Mi lett volna ha aznap másként döntök, s nem keresem fel a nap társaságát? Mi lett volna ha zárt falaim közt tartózkodom, míg végül újabb napot köszöntök a váratlanság hiányával? Mi lett volna ha a napszak nem köt össze ezzel az úrral? A váratlan mit oly sok időig üldöztem s hőn szeretettem, megadatott. Ugyan nem olyan formában mint ahogy elvárni véltem. Az égi testekbe vetett hitem sokadik véletlenével szűr össze engem a férfi uralkodó nemmel, kiket oly hevesen kerültem. Ám a jóslat elrendeltetett, ebben a lemenő időben, minek folytán a véletlen összehozott engem friss döntésével küzdő ismeretlennel. Ki most eltérítene gőgös dacom, melyet erősen megtagadok a vele szemben tartott a szemkontaktust által. Nem csupán a félelem szól belőlem. Legelsősorban a gyámolíthatatlan óvatosság, mivel elkerülhetem bukásom. Hisz ha nem bizalmaskodom, nincs is mi tőrbe csaljon.
- Alkimista tánconként tanultam egy zarándoktól ki mesterien bánt herbáriumi készségeivel. - szemem a talaj zöldellő növényeibe rejtve kiteljesednek a meglepettségtől, amiért a férfi ily őszinteséggel címezi nekem mindezt. Úgy hittem mélyen palástolom benső viharjaimat, de ez az idegen, mégis meglátta arcomon rezdülő kételyeimet. Miként láthatott vonásaim mögé, ha lélektükreimben nem kereshette válaszait? Hogy láthat a lelkébe, ha csak egy pillanatra nézek a szemébe? A talány bennem irgalmatlan gyanút kelt. Félő pótcselekvéseket, melyekkel minél inkább takargatni szeretném lelkemet az átkos férfi elől. Ki most ezen pillanatban lépés előnyt élvez vele szemben.
- Sosem volt részem az Ethuil ünnepében. - gyarapítom szavaimat terjedelmesen, egy néhány Semlant kezem közé csavarva, mivel remélem megenyhítem az ismeretlenbe gyűlt hibás feltételezéseket. Csupán a helyes útra terelném felmerülő gondolatait. Nem próbálnám becsapni, hitegetni és meggyőzni saját meglátásaimmal.
A délután, mi a Nappal született újjá e napszakban, kiszűri a természet moraját. A cselekménysort végül nem követem tovább, s bátran a Nap felé fordulok. Mikor félő tekintettem alól, megszólalt belőlem első ösztönös kérdése mit a névtelennek címeztem.
- Mondja, netalán szerelemtől gondterhelt? - nyers monológomban ecsetelem a számára érhetetlen téziseket. Magyarázatot kívánok az egyszerű miértjére. Tudni szeretném miként tört elő ez a néhai rosszullét, mellyel bánatát itallal csillapította. Hová vezet ez a feltétlen bizalmaskodás? Hova, mikor mindkettőnk sérthetetlensége késélen táncol?


Vendég
Vendég
Anonymous




Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:48 pm

A Szabaderdő számtalan tisztással büszkélkedhet, ám akad egy, amit a nagybetűs Erdei tisztásnak neveznek, és roppant népszerűségnek örvend. Onnét lehet felismerni, hogy közepén egy régi, repedezett szökőkút áll, ami mára már csak a víz felfogására alkalmatos. Gyakran fürdőznek benne madarak, vagy oltják szomjukat egyéb állatok, tehát nap közben igen forgalmas a hely. Az est leszálltával már nagyobb a béke és a csönd, habár a tisztás a varázsából mit sem veszít, sőt... Ilyenkor ragyog fel a több száz gailoth, melyek tavasszal túlvilági csillámlással teszik tündöklővé, meseszerűvé a tisztás légkörét.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Erdei tisztás - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Az erdei boszorka kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: